Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-10 / 108. szám

Nehézgépgyártás indul Hatvanban Kedvezőbb lesz a város iparszerkezete Egyoldalú iparszerkezet! Sokáig ez jellemezte Hatvan helyzetét, noha kedvező föld­rajzi, közlekedési szerepe kívánta a sokoldalú foglal­koztatást. A város iparának arculata nem változott dön­tően a felszabadulást követő három évtized alatt sem. A mezőgazdaságra támaszkodó konzervgyártás és cukoripar mellett csupán egy elütő jel­legű üzem, a Duna Cipő­gyár honosodott meg a va­rosban, nem tekintve a ki­sebb, szolgáltató szövetkeze­teket. Mind a város, mind a megye vezetőit foglalkoztat­ta ez a kérdés, mégpedig al­kotó, előremutató módon. Ennek csalhatatlan jele, bi­zonysága, hogy a Mészáros Lázár utca végén júniusban átalakító, építő munkálatok indulnak, az év utolsó hó­napjában pedig már termel­ni kíván a Jászberényi Aprí­tógépgyár hatvani üzemegysé­ge, amelyet 1985-re valósíta­nak meg végső formájában. Munkaerő­felmérés Az iparszerkez^t formálá­sához természetesen kevés a jó szándék, kevés a jászbe­rényihez hasonló nagyüzem terjeszkedési kedve, kevés a gyártandó cikkek iránti szocialista és nyugati export­igény, kevés valamely tele­pülés vezetőinek azon elha­tározása, hogy közművesí­tett telket biztosítanak gyár­építésre. Ebbe az üzembe szakemberek, munkások kel­lenek, nélkülük minden csak utópia. Ezért már tavaly munkaerő-felmérést végez­tek mind Hatvanban, mind a környező falvakban: kit és hogyan lehet számításba venni a város iparszerkeze­tének formálásánál, a terve­zett egyedi nehézgépgyár­tásban. E számvetésnél dön­tő szempont volt, hogy nem vehették figyelembe az in­nen eljáró, csaknem három­ezerre taksált, jól képzett szakmunkást, középkádert. Népgazdasági érdek, hogy ők változatlanul mostani helyü­Akkor még nagyon fiatal volt Kopcsó Béla, amikor 1951-ben először nézett szét a gyöngyösi üzemben. Diós­győrből érkezett, mint any- nyian mások is, a MÁV dol­gozójaként, segíteni jött, hogy a, gyöngyösi, üzem. mi­előbb a saját lábára áll­jon. Ügy mondták neki: egy kis időre. Aztán maradt, az­óta is, bár ebben nem kis ré­sze volt közvetlen főnöké­nek, aki marasztalta. Jól is­merték egymást, még Diós­győrből. Akkor kezdődött. Néhány hónappal később már a pártnak is tagja lett, mert letelt a jelöltideje. Egy évvel azután pedig „bedob­ták a mélyvízbe”: propagan­distának jelölték ki. Nagy merészség volt úgy odaállni annyi ember elé, az­tán magyarázni nekik az SZKP történetét. Jószerint neki is meg kellett előbb ta­nulnia azt. Rendszeresen foglalkoztak velük a városi pártbizottság vezetői is, kö­zöttük Marosán Lajos, a vá­rosi titkár akkortájt, áld szintén propagandista ma. — Akkor minden másként ment. mint ma — eleveníti fel a régi képeket Kopcsó Béla, aki ma a MÁV Gyöngyösi Kitérőgyártó Üze­mének üzemegység-vezetője. — valahogy több időnk volt a tanulásra is. Egy-egy elő­adás három órán át is tar­tott, a vita sem zajlott le rö­vid idő alatt, pedig akkor is indultak a vonatok, akárcsak ma. Most már türelmetleneb­bek lettünk, úgy látom. A foglalkozás kezdetén húsz percig tart a bevezető, de nézni kell az órát később is. Szmctanovics Gábor nevét mondja, amikor az akkori Idők emlékeit idézi. Ö is itt van az üzemben még ma is. Ö is már ..régi” elvtárs, nem a maiak közül való. kön maradjanak! A gondos felmérés szerint nélkülük is megoldhatónak tűnt a do­log. A meglevő, kihasználat­lan munkaerőt kell átcso­portosítani, továbbá első­rendű feladat, hogy a Dam­janich Szakmunkásképző In­tézet igazgatósága figyelem­mel legyen az igényre, mi­nél több vasast iskolázzon be, s azokat az évről évre terebélyesedő hatvani gép­gyárba irányítsa. Evek ígérete .Megszületett az MSZMP Heves megyei Bizottságának elvi döntése a hatvani törek­vések támogatásáról, a helyi vezetők pedig gyors ütemben tárgyaltak, inézkedtek a mi­előbbi siker végett. Ahogyan előbb kifejtettük, szándékuk találkozott a jászberényi gyá­réval is, amelynek fontos ér­deke, hogy Szolnok, Török- szentmiklós után Hatvanban szintén üzemet létesítsen. Fejlesztési alapja, bankhitele van e programhoz, a meg­valósításhoz partner kellett. S mivel ma már ez sem hi­ányzó feltétel, mivel a tö­rekvés „zöld lámpajelzést” kapott, gyors tempóban ki­alakították a gyártelepítés ütemtervét. Hogy mit ígér­nek az elkövetkező évek? Milyen részfeladatokat szük­séges különböző terminusok­ra megoldani? Az indító lé­pést a Lenin Termelőszövet­kezet jelenlegi vegyiüzemé­nek megvásárlása jelentette. Ez adja a „magot”, ezt ala­kítják át elsőként, itt épül meg az első üzemcsarnok, amelyben 1977. végén már bizonyos gyártmányokat állí­tanak elő. A gyártelepítés szempontjából nagy segítsé­get jelent a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat, amely soron kívül vállalta a kezdő kivitelezést, továbbá részt vesz az évről évre folyó fejlesztésben. Hogy ez gyárt­mányra és termelési érték­re fordítva mit jelent? Há­rom éven belül, azaz 1980- ig kétszáz vasas szakmun­kást vonnak be különböző egyedi gépek előállításába, Az emlékek mindig fel­buggyantanak a lélek mélyé­ről egy kis nosztalgiát, ami­ben a fő szerepet a valami­kori ifjúság játssza, ami olyan hihetetlen gyorsan el­röppent. Pedig Kopcsó Bélán sem látszik meg az idő múlása. Deresedő haja már jelez va­lamit. de ' tartása, mint a szálfáé, a mozgása is ruga­nyos, és ugyancsak érdeklő­dik a világ sora iránt. ★ A propagandista a legér­zékenyebb termékkel, a tu­dattal foglalkozik, azt mű­veli, azt munkálja, formálja. Lehet-e mérni a teljesít­ményt? Meg tudja-e állapí­tani a fejlődést? — Nálunk lehet — kapjuk a választ minden előzetes mérlegelés, bizonytalanko­dás nélkül. — Mi állandóan együtt vagyunk. Ezért ala- koskodni hosszabb ideig sen­ki sem tudhat. Mindennap bizonyítványt állít ki magá­ról a munkája révén. Mert szerintem ez a lényeg, a munka. Igaz, a jó munkás, a lelkiismeretes ember tudata is csak ennek megfelelő le­het. — Nagyon sokan jöttek ide olyanok is, akik azelőtt soha nem dolgoztak ipari üzemben. Belőlük hogyan lehetett ipari munkást gyúr­ni? — Ez nem ment könnyen. Velem együtt ötvenen érkez­tek akkor, egyidőben. Na­gyobbik részük akkor látott először ipari üzemet belül­amelynek évi értéke jövőre mór 200 millió forint körül lesz. A második lépcső — újabb csarnokok, darupályák, célgépek, műszerek — kiala­kítása 1985-ig tart, amikor már a félmilliárd forintot is meghaladja a Hatvanban gyártott, olykor 40—50 ton­nás gépek összértéke. Jórészt férfiakkal Ma is nehéz, megterhelő, bár nemesen szép a vasas­szakma, amely Hatvanban csak most kap szerepet. A munkahelyi körülményekből eredően elsősorban férfiak alkotják majd a város új gyárának dolgozó gárdáját. Lányok, asszonyok inkább a nem termelő részlegekben jutnak elhelyezkedéshez. A jórészt férfiakkal induló ter­melés — ezt is érintettük már! — jelentős mértékben külföldre irányul, vagyis va­lutát hoz az államkasszába. A teljesen különböző, egy- egy cég által rendelt speci­ális gépek piacát terv sze­rint ötven százalékban szo­cialista. országok, harminc százalékban kapitalista álla­mok adják, s mintegy húsz százalék lesz, amit hazai partnereknek juttat a gyár­vezetés. Mépedig úgy, hogy a hatvani „terjeszkedés” le­hetőségét gálánsán viszonoz­za a városnak. Részt vállal helyi fejlesztési feladatokból, pénzt biztosít a tanácsnak gyermekintézmények. laká­sok építésére. Örülvén mind­ennek, arról is pontos tájé­koztatást kaptunk a gyártele­pítés kapcsán, hogy a vasas­szakma meghonosodásával azonos ütemben épül a Mű­anyagipari Vállalat új, kor­szerű poliészterüzeme, s eze­ken kívül csupán a kenyér­gyár bővítését, valamint a szövetkezeti ipar modernizá­lását tervezi a városi veze­tés. Ha megvalósításuk sike­rül, legalább tizenöt évre be­fejezettnek tekintenek min­den olyan törekvést, ami Hatvan város iparszerkeze­tének alakítására vonatkozik. Moldvay Győző A párt propagandistája 2200-as átmérő A Fővárosi Vízművek cse­peli ROCLA vasbeton cső­gyártó üzemében acélsab­lonban készítik a nagy át­mérőjű vasbeton csöveket. A ROCLA-csövek egyaránt alkalmasak ivóvíz, ipari víz, vagy szennyvíz elve­zetésére. 1000 mm-től 2200- mm-ig, hétféle átmérőben az idén több mint 5500 da­rab csövet készítenek. (MTI fotó — Fehér József felv. — KS) Mikor ésszerű a takarékosság...? Talajvizsgálat és műtrágyázás Drága a műtrágya, drága a növényvédő szer! Sokat hallani az üzemekben járva ezt a panaszt igazgatóktól, elnököktől és főkönyvelőktől. Valóban, ezeknek a fontos kémiai anyagoknak a múlt esztendő elején életbe lépett közgazdasági szabályozó- rendszer alapján emelkedett az áruk. Ezt többnyire tudo­másul is vették a gazdasá­gokban, mégis több helyen, különösen tavaly tapasztal­ható volt, hogy az áremelke­dés következtében kevesebb műtrágyát, növényvédő szert vásároltak. Arra hivatkoztak, spórolni kell, mert sok a ki­adás és másra nem jut! A világszínvonal alatt Elgondolkodtató ez a szem­lélet, amikor a mezőgazda- sági üzemek V. ötéves terve főleg a terméshozamok nö­velésével számol. Ehhez pe­dig elengedhetetlen a műtrá­gányosan él itt, a városban, akivel ők törődnek, eljárnak hozzá szinte naponta, gon­doskodnak róla. A fia és a menye Visontán dolgozik, két-három naponként jönnek össze, ezt is, azt is megbe­szélni. Azt is tudják róla, hogy van egy kis hobbykertje a Sárhegy aljában, benne gyü­mölcsfák és annyi zöldség­féle, amennyi a családnak kell. De azt is tudják, hogy a Zsigulival eljutnak nem­csak az ország különböző tá­jaira, hanem a határokon túl­ra is. kedvelt helye a Ma- gas-Tátra, annak kemping­jeiben szívesen üt sátrat. Az idén is mennek, egy kicsit távolabbra, mint eddig, ha megkapják az útlevelet. A cél most Skandinávia. Ez is Kopcsó Béla, az em­ber „másik fele”. ★ — Szívesen végzem ezt a pártmunkát — válaszolja. — Ma is sok jó propagandista tevékenykedik nálunk. Ök már maguk is végeztek ta­nulmányokat, ahogy én is befejeztem a marxista esti egyetemet. Közülük most Karsai István energetikus és Sohler Béla csoportvezető mérnök neve jjut hirtelen az eszembe. Jó együtt dol­gozni egy ilyen lelkes gárdá­val. Jellemző rá: mindig máso­kat is említ, ha a munkáról, az eredményekről van szó. Ne hallgassuk el, hogy a május 1-i ünnepségen vette át a Közlekedés kiváló dol­gozója kitüntetést Kopcsó Béla. így derül ki, hogy a látszólag véletlen események között is mindig mély össze­függések találhatók. Az érdem mindig eljut az arra érdemes emberhez. G. Molnár Ferenc gya és a növényvédő szer. Ha drágább is, csak meg kell vásárolni, de nem mindegy, hogyan használják, mennyi megy tönkre évről évre ezek­ből a drága anyagokból és mennyi hasznosul a többlet­termésben. Országos számítások sze­rint a közös gazdaságok évente 12 milliárd forint ér­tékű műtrágyát vásárolnak és használnak fel a gazdál­kodás során. Sajnos mégsem ennyi értékesül. Kiszámítot­ták ugyanis, hogy évente át­lagosan 15 százalékkal ke­vesebb műtrágya hasznosul a termelés során, ami tetemes veszteség. Mi ennek az oka? Sokan az ésszerűtlen takarékosság­ban, a túlzott spórolásban keresik az okát. Ebben is van igazság. A probléma mégis mélyebben gyökerezik. Ha­zánkban európai összehason­lításban a műtrágya-felhasz­nálás technikai, szervezeti és tudományos színvonala jóval alatta marad a világ­színvonalnak. Nincs orszá­gosan egységes talajvizsgála­ti rendszerünk és egységes szaktanácsadás sem. A mű­trágyaszállítás, a -tárolás és a földekre való kijuttatás még ma sem megoldott tö­kéletesen. Eddig a közös gazdaságok a talajvizsgálatokat szinte önkényes alapon végezték, ami rányomja bélyegét a ta­lajerő-gazdálkodásra is. Ez megmutatkozik az egyes gaz­daságok között levő indoko­latlan terméshozambeli kü­lönbségekben is. Nem beszél­ve a műtrágya helytelen tá­rolásáról és nem szakszerű felhasználásáról. Országos egységes vizsgálatok A minisztérium javaslata és támogatása alapján az idén országosan egységes vizsgálati módszereken ala­puló központi talajlaborató­riumokat hoznak létre. Az első ilyen Debrecenben, a Hajdú-Bihar megyei növény­védő állomáson már el is ké­szet, amelyet a MÉM Nö­vényvédelmi és Agrokémiai Központja talajvizsgáló gép­sorokkal szerelt fel. Ennek a mintájára alakít­ják ki a többi megyei agro­kémiai központi laboratóriu­mokat is, ahol 1978. január 1-től egységes módszerek alapján vizsgálják majd az állami gazdaságok és a ter­melőszövetkezetek talajmin­táit. Heves megye közös gaz­daságainak talajmintáit a szomszédos Borsod-Abaúj- Zemplén megyeszékhelyén, Miskolcon, a növényvédő ál­lomáson felépülő agrokémiai laboratóriumban vizsgálják majd. amely két megyét lát el ezzel a fontos szolgáltatás­sal. Ezek a vizsgálatok nagyon fontosak, hiszen a laborató­riumi eredmények elősegítik az üzemi tervek helyes elké­szítését, miután valamennyi táblára tudományosan előír- ják, mennyi műtrágyát hasz­náljanak fel egy-egy növény terméshozamának növelésé­re. Az új laboratóriummal Heves megye gazdaságaiban is új alapokra helyezik a ta­lajvizsgálatokat és vele pár­huzamosan ésszerűsítik a műtrágya-felhasználást is. Agrokémiai központok megyénkben Ebbe a munkába bekapcso­lódik a Heves megyei Nö­vényvédő Állomás is, ahol március közepe óta agroké­miai főmérnök dolgozik. Fel­adata, hogy ezentúl a megye gazdaságaiban irányítsa és ellenőrizze a talajerő-gazdál­kodást. Vizsgálja, hogy az ál­lami gazdaságok és termelő- szövetkezetek tervszerűen használják fel a műtrágyá­kat. A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium az eddigi kedvezőtlen tapaszta­latokat mérlegelve állást foglalt az úgynevezett agro­kémiai központok létrehozá­sáról is. Ezek társulások, vagy önálló közös vállalatok formájában alakulnak meg. Céljuk, hogy a helyes táro­lással és raktározással meg­szüntessék a különböző mű­trágyák veszteség nélküli felhasználását. Heves megyé­ben az ötéves terv végéig előreláthatólag Füzesabony­ban, Gyöngyösön, Hevesen és Horton létesítenek agroké­miai központokat. A füzes­abonyi, amelynek irányítója a helyi állami gazdaság lesz, továbbá a gyöngyösi, melyet a Gyöngyös—domoszlói Álla­mi Gazdaság szervez majd és 12 termelőszövetkezet tár­sulásán alapul, hamarosan létrejön. Ezeket államunk jelentős pénzügyi támogatással segíti elő. A beruházások első lép­cső jeként iparvágányt, gépe­sített műtrágyatárolót és híd­mérleget építenek, amelyet később, a Heves megyei AG- ROKER Vállalattal együtt­működve növényvédő szer­raktárral bővítenék. Ezzel a leendő központok folyamato­san ellátják a partnergazda­ságokat műtrágyákkal, vala­mint a légi és földi növény- védelemhez szükséges sze­rekkel, és szaktanácsokat is adnak helyes használatuk­hoz. Mentnsz Károly 1977, május 10., kedd á ről. Aztán tanultak, szakmát is, politikai témát is, és so­kan meg is maradtak köz­tünk. Hadd említsem példá­ul Kiss Sándort, aki ma már művezető. — Ennek a kérdésnek azonban másik része is van. Az üzemegység-vezető már főnök. Munkásnak számít-e még? — Én nem tudom elfelej­teni azt, hogy mennyi évet töltöttem a gép mellett. A beosztásom ugyan változott, de a gondolkodásom semmit. — Melyik könnyebb: a propagandista munkája, vagy az oktatási bizottság irányí­tása? — Ez a mostani nehezebb, nem azért, mert most ez van. De hát az ember sze­retné a megbízatását jól el­látni. Nem is a szervezés okoz gondot, hanem az okta­tás külső feltételeinek a megteremtése. A helyiségek hiánya, de a korszerű szem­léltetés biztosítása is. Meg­van ugyan ez is, az is, de le­hetne még másként is, job­ban is. ★ Kopcsó Béla azt vallja, hogy az emberekkel nem­csak a munka ügyében ke.ll tö­rődni. A személyes dolgaik­ról is tudni kell. Olykor el sem lehet kerülni, hogy a család szóba ne jöjjön. Jól­esik az mindenkinek, ha ér­deklődnek tőle a feleség, a gyerek iránt is. Közvetlen felettesei ezt vele is megtet­ték, megteszik most is. így tudják róla azt is, hogy a felesége az Izzóban dolgozik, az édesanyja ma-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents