Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-08 / 107. szám
FARKAS ANDRÄS: Pár régi kép... Pár regi kép, ha őrzi Az arcát, ott is inkább Ö egy a sok között, mert Mindig családi körben, Az ünnepélyes órán Kattant a gép s a perc is, Hogy lenne a homályos Felvétel és a tűnő, Kedélyes pillanatnak Egy szebbik látomása, Mikor az anyasága •Ott volt az asztalunkon, Ahogy nekünk terített, Ahogy az unokáit Biztatta a tataira; Most, tűi a régi képen. Csak az idegeimben, Agyam szűk tartományán, Ritkán sétálgat és biz’ Leinti azt a dalt is, Amit még énekelni Szeretnek néki, róla, "%'ó' Mert a csendet szerette. Mert hogy mindig hatunknak Hallotta ő a hangját, fis százfelé figyelt, mert Ezernyi gondolatnak A rabjai lehettünk. Amíg ő cgyszívévcl Csak a jövönkbe nézett. MÁTYÁS FERENC: Bimbók kórusa Parti nádasok, falucsönd, vágy vadkacsái; dallamok, csattogjatok föl a magány vackáról, déli szél dalol. Fekete somogyi erdők, . .clhányt agancsok, — vén telem, téli köd, oszolj, ne legyek tüz-öledben oly védtelen. Adj hitét, bírjam a lépest, ne inogjanak inaim, elolvadt a hó szívemen s a fű fénylő szuronyain. Előrángat a cinke, a tűrj, kakukk vígan rámkiált,— a levélkék hóna alatt látom kimúlni a halált. .légbörtönből csapott tavaszt a fényhírt hozó csöpp levél, az égen kottázó fecskeraj szárnyán csillan meg a remény. Letérdelek egy zöld bokor előtt. — látom, megérkezett a bimbók, virágok kórusa, hallom, daluk fülembe zeng. Humorszolgálaf Család és életmód Képes-e a mai magyar család a társadalom gyors változásaihoz alkalmazkodni, és milyen segítségre szorul a meglévő gondok közepette? Lépést tart-e akár az irodalom, akár az ismeret- terjesztés az életmód átalakulásával? Az életmód igen gyorsan’ változott, mivel a mezőgazdaságból az iparba hatalmas tömeg vándorolt (1945-ben a lakosság 55 százaléka élt földművelésből, ma csak 15 százaléka), a városok lakossága megkétszereződött, s még így is ingázik 1 millió 200 ezer munkás, s közülük több mint 400 ezer csak hetenként vagy még ritkábban látja a családját. Mind az elvándorlás (otthontalan- ság érzése az új lakóhelyem). mind az ingázás (az apa távolléte folytán az anya megnövekedett felelőssége és tevékenységi köre, hiszen ezek a családok általában „kétlakiak”, mező- gazdaságból és iparból élők) erősen hatott a családi életre és olykor bomlasztja. Nagy és sok irányú változást hozott a nők munka- vállalása; nemcsak öntudatot és jobb jövedelmet, de azt is. hogy a „koedukált” munkahelyek néha veszélyeztetik a házastársi hűséget; a munkahelyekről nem mindig visznek jó híreket és jó hangulatot haza a dolgozók, s ha munkájukat nem érzik eléggé fontosnak, s abban nem lelnek elég örömet, akkor a két fél fáradtsága ütközik; a háztartási teendők megosztása vitákhoz vezet. A férfiak jövedelme rendszerint magasabb (még egyforma képzettség esetén is), ezáltal szabad Idejük (akár mellékkeresetre akár pihenésre vagy szakmai művelődésre fordítják) értékesebbé válik; a nők maguk is vergődnek a hagyományok és az új életmód szorításában, szeretnének jó háziasszonyok és jó anyák lenni, nemcsak a környezet, de ők< is elvárják ezt maguktól, ám nem futja az Idejükből, s ezért bűntudat gyötri őket. Közben mindkét fél úgy érzi. hogy keveset törődik gyermekeivel, tehát kialakul a „szülői bűntudat”, ami inkább az elégedetlenség, semmint a sikeres változtatás forrása. A legutóbbi évtized nagy Vívmánya, a gyermekgondozási segéiy nagyszerű lehetőséget adott, de mint minden jó dolognak, ennek is van árnyoldala, miként egy fiatal vegyésznő elmondta; a leghaladóbb fiatal házasok programszerű egyenjogúsága is csak a gyerek születéséig tart; a legáldozatkészebb apa sem tudja megóvni a feleségét a munkahelyi lemaradástól. Csakhogy nem mindenütt olyan rendíthetetlen ez a jó szándék. A fiatalok gyakran nem megfelelő ínintát visznek magukkal a szülői házból; sokan félnek közülük a felelősségtől, fáradékonyak és nehezen birkóznak meg a családalápító évek erőfeszí- téseivél. Fáradtságuk, idegességük gyakori oka. hogy bár sokáig „gyerekek” (abban az értelemben, hogy tanulmányaik miatt hosszú ideig maradnak a szülőktől függő' helyzetben), mégsem lehet igazán gyermekeknek lenniük, mert a városi lakások szűk méretei, a zsúfolt, zajos óvodák és napközik. és nem utolsósorban a családi viszályok, a nem nekik való tv-műsorok és a kialvatlanság koravén, zilált idegzetű kis felnőttekké teszik őket. „Kis felnőttként” kezelte őket a régi falu közössége is, benne éltek a közösségben. de áz nem volt olyan terhelő számukra, mint a modern felnőttek világa, s azonkívül . közösség volt, amelybe észrevétlen belenőttek, míg a mai család igen gyakran elzárkózik a környezettől, és a baráti kapcsolatokat se igen ápolja. Bár ez az utóbbi jelenség inkább a városi családoknál mutatkozik, ahol a szomszédság úgyszólván ismeretlen, s a hosszú és fárasztó közlekedés nehezíti az emberi kapcsolatok fenntartását. A család, bár olykor elzárhatja tagjait a tágabb közösségtől, mégsem tekinthető magányos várnak, szigetnek a társadalom tengerében, hanem annak alao- közössége. amely a kollektivitás első „gyakorló terében” formális az egyént, s nélküle a társadalom sem kaphat a tágabb közösség számára megfelelő embereket. A család a társadalmi mozgásokra szeizmográf-ér- • zékenységgel reagál, de ha ezek a mozgások túlságosan megrázzák, ha szétesővé, bizonytalanná válik, az egész társadalom megszenvedi. Ezért kell a társadalomnak a család segítségére sietnie (intézményes úton is, mint például gyermekgondozási segély, lakáselosztás a gyermekek száma szerint, munkaidő-csökkentés). és a szellem embereinek tudatformáló munkájával is, hogy feltárják a bajok okát, és megmutassák a harmonikus életberendezés útját. Bozóky Éva III. Napóleon nevében A francia Chouasel herceg utódai megnyerték a párizsi bíróságon az „Opera Comic” elleni pert. A bíróság újra nekik ítélte minden előadásra a színház 12 személyes páholyát A jogot III. Napóleon császártól 1862-ben kapta a herceg. Most az V. Köztársaság bírósága új" ra a családnak ítélte a jogot, kiterjesztve a herceg négy leszármazottjára. — Igenis, nem érdemes. Mindennek érdemes lenni. de jó férjnek semmiképpen sem — mondta Paco- lai és bánatosan koppintottá a nyolcadik nagyfröccsös poharát a kisvendéglő festett asztalához. Kíváncsi vagy rá, hogy miért nem érdemes? — Kíváncsi... — Jó, akkor elmondom.- Ha nem lettél volna kíváncsi, akkor is elmondtam volna, mert úgy kikívánkozik az emberből az ilyesmi, hogy el kell mondania valakinek, mert megértést akar találni sanyarú helyzetében. Tehát akkor elmondjam? — Mondjad... — Szóval az úgy volt, hogy megmondtam az én drága An- cihámnak, belátom, ö is ember, segíteni fogok néki most már mindig. Mindén hétfőn. Reggel. En ágyazok és én megyek le a tejért. Így aztán Ancikám lelkem, mondtam az én aranyos feleségemnek. Ancikámnak, kipihenten kezdheted a hetet. Nem■ kell reggel, mint a fél- őrült rohangálnod az egyik szobából a másikba, ágyneműt hurcolászni, velem veszekedni, hogy keljek fel már, mert ha én ágyazok helyette, akkor nyilvánvaló, hogy én fel is vagyok kelve. Nem igaz? — De igaz .. 1 — Szóval, az úgy Az apasági kereset tárgyalása után a bíró odafordul a vádlotthoz és barátságosan így szól; — Gratulálok, uram! ön egy 133 centiméter és kereken 56 font súlyú kisfiú szerencsés atyja lett! Rösner és a felesége a folyóparton ül és horgászik. Egy darabig némán ülnek egymás mellett, majd az asszony megszólal : ', — Édes fiam, tegyél egy másik kukacot a horgomra! Ez itt egyáltalán nem igyekszik! ★ — Drágám — kérdi a férj —, hogy is hívják azt a kis olasz izét, amit úgy szeretek? — Claudia Cardinale — hangzik a válasz. ★ Egy kis faluban két ^csoda-öreg” üldögél a kapu előtt. •Tön egy újságíró és megkérdi- egyiküket; — Bátyám, azt hallottam, hogy maga 160 éves. Igaz ez? — Igaz. Az újságíró odafordul a másik öreghez; — Válóban igaz, hogy a barátja 160 éves? — Sajnálom, nem tudom pontosan megmondani — válaszolja a másik ősöreg apóka —, én csak 158 éve Ismerem! ★ — Honnan van ez a gyönyörű szobor? — kérdi a szobrász műtermébe érkezett látogató. — Én faragtam ki egy hatalmas márványtömbből. — Ne mondja! És jjonnan tudta, hogy benne van? ő is elhatározta, hogy ' a hétfő reggel az övé, hogy ne kelljen otthon dolgoznia az I ő aranyos ■ Mancijá- ’ nak már a hét első ! reggelén. Szóval, amikor délután ha- ! zamentem, Anci sehol. Kérdem a szom- szédasszonyt, hol van 1 Anci? Mit gondolsz, ' mit mondott? — Fogalmam sincs..— Hogy a. feleségem bement a kórházba szülni. Képzeld el, ott élünk egymás mellett-, de ; nem szólna, hogy terhes. Egy szót se. És tudod miért nem szólt? Hogy elmondhassa majd, se a te- ; jet, se az ágyazást, se a terhességet nem lehet rám bízni. A szülést sem. Semmit. Ezért titkolódzóit ; előttem. Azért csak, hogy lekezelhessen, ; hogy megbízhatatlan- ; nak és mindenre al- ; kalmatlannak kiált- ; hasson ki ország és világ elptt. Mondd, hát érdemes jó férj- ; nek lenni? Olyan- ; nak, aki be akarja aranyozni felesége; minden hétfő réggé- ; lét? Ne is válaszolj: Minek... (cinek? Anci, Anci, An- ; cikám, de embertele- • niil bánsz is velem. ■ Méltatlanul. Lekeze- f lóén. Már semmi önbizalmam miat-; tad ... — kesergett l Pacolai és a méltat- lanságtól megtört \ hangon kért egy kis- ; fröccsöt. Erezte, nem méltó már a nagyfföccshöz sem. '.egri) volt... Ja, ezt már mondtam. Tehát ágyazás, tej. így is történt. Amikor Ancikám felkeltett, hogy megágyazzon, én nagyon megsértődtem, mert úgy szólt az egyezség, hogy hétfő lévén én ágyazok és én megyek a tejért. Elaludtam? Elaludtam. Van ilyen. Felkeltett? Felkeltett. Máskor is megtett", mert meg kellett tennie ha meg akart végül is ágyazni. Most is felkeltett, de hát akkor már nem kelthetett volna fel előbb, hogy keltsem fel őt és ágyazzak meg én? — De felkelthetett volna... — Na látod. De nem keltett. Csak azért, hogy elmondhassa majd minduntalan, hogy semmire sem vagyok jó, még' ágyazni sem. Érted? Ha felkelt időben, bizonyisten megágyazok, de akkor ő egyetlen rossz szót sem szólhatott volna rólam. Világos? — Világos. — Mert különben sajnos, ilyen az én Ancikám ... De én nem hagytam magam. Felpattantam, bele a melegítőbe, kézbe a szatyort, le a tejért... Mert a hétfő igenis az én hazai munkanapom, családi feladatnapom, ha úgy tetszik:.. Hogy az én Ancikám, az én kis feleségem jól kezdje a hetet. Azért. Mert, én jó férj vagyok ... Igaz? — Minden bizonynyal ... — Nos, szóval, amikor délután visz- szamentem a tejjel... — Mikor? — Délután. Na igen, mert sokan, voltak a tejért, s hogy kevesebben legyenek, addig átugrottam a szomszédba egy kis papramorgóra. Ott összetalálkoztam a Povázsaival, az is tejért jött le. mert A címbeli angol eredetű szó elsősorban a személyfelvonó neveként jut nyelvi szerephez az élő beszédben éppen úgy, mint az írásos közleményekben. A nyelvművelő szakirodalom eleinte fenntartással élt ezzel a jövevénnyel, s ajánlotta helyette a felvonó megnevezés használatát. Gyakran olvashattunk arról is, hogy a felvonó szót „hivatalos szagú”, „papír ízű” nyelvi formának minősítették, és a lift szó használata mellett kardoskodtak. Az érvelésük is figyelemre méltó: a lift megnevezés köré egész szócsalád alakult: liftes, liftez, liftezés, liftező, liftakna, liftkezelő, liftpénz stb. Ugyanakkor a felvonó mellett- nincsenek felvonózó, felvonás stb. megnevezési formák. A fiatal Ady Endre egy szellemes alkalmi versrészletében, 1899-ben, a következő szövegösszefüggésekben olvasható szavunk: „New Yorkba fel! Ott a liftes legények / Kedvéért van a legtöbb hozomány. / Már vár a lift s egymillió nyomán, I künn a lift is az égig emel.” (Ady: A herceg úr szerencséje). A századforduló „divatos” költője, Makai Emil A trubadúrhoz frakkban cimű. versében ugyancsak jelentkezik a lift szóalak: „Bolond gyerek — nincs lift a házban”. A szó eredeti jelentésén túl nagyon kifejező átvitt értelmű jelentéstartalommal és kifejező stilisztikai értékkel már kulcsszóként jut szavunk nyelvi szerephez napjaink költőinek versmondataiban. Csak néhány példát ennek bizonyítására: „A .-|— időben hatalmas lift haladt” (Nagy Gáspár: Lüktetés a hullaházban). — „Hogy hízó ártánynak a mennybe lift lehet még az óda... ” (Nagy László: Töredékek Dani uraságnak.) A felvonó megnevezés inkább a prózai szépirodalmi alkotásokban jut gyakrabban szerephez. Bár Mezei András Menedék című költeménye azt is bizonyítja, hogy a versben is jól teljesítheti közlő, kifejező nyelvi szerepét: „ .. .mintha felvonóban / vin- 1 nének hűvös folyosóban .. Felsorakoztatott és értelmezett példáinkból az is kitűnik, hogy az angol jövevényszó és magyar megfelelője egymás mellett és egymást kiegészítve teljesíthetik megnevező szerepüket szóban és írásban egyaránt. Hogy melyik győz, még nem tudjuk. ür. Bakos József i Lift vagy felvonó? i Érdemes \ jó férjnek \ lenni'? Góóóól...! 2 £ aM '5 N ‘Ö o
