Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-01 / 101. szám

Hivataluk — a föld Bormúzeum Hegyalján, a Tokajhegyalji Állami Gazdaság Bor­kombinátjának bormúzeumában, jelenleg 220 ezer palack bort őriznek. A különböző évjáratú borokhoz majdan auk­ciókon juthatnak a gyűjtők. (MTI fotó: Danis Barna felvétele — KS) Több mint 56,5 milliárd forintos fogyasztási cikk forgalom az első negyedévben Földhivatal... Ennek a szónak hallatán óhatatlanul régi, öreg. idő megsárgítot­ta, porlepte vaskos iratköte- gekre, terjedelmes nyilván­tartásokra, telekkönyvekre, kopott és szakadozott térké­pekre gondol az ember. — Valóban vannak öreg irataink, térképeink is, ame­lyek ma már muzeális ér­tékkel bírnak — mondja Adorján Rudolf, az Egri Já­rási—Városi Földhivatal veze­tője. — A legrégebbi föld­mérési alaptérképeink példá­ul a múlt századból valók. 1890-ből származik az Eger földterületeinek állapotát rögzítő térkép, míg a járás községeinek alaptérképei 1891 —1893 között készültek. Hi­hetetlenül aprólékos munka, nagy-nagy gondosság hozta létre ezeket a közhitelű do­kumentumokat. Valóságos műalkotások, hiszen minden egyes betűje tökéletes mű­gonddal megrajzolt. Nagy becsben tartottuk és tartjuk, féltve őriztük és őrizzük az irattárunkban valamennyit, hiszen mind ez ideig ezek adatait használtuk munkánk­ban. Most vannak előkészü­letben az új alaptérképek, amelyek a jelenlegi állapoto­kat rögzítik. — Mi a legfontosabb fel­adata a földhivatalnak, mi az, ami mindennapi, hét­köznapi munkájukat, tevé­kenységűket képezi? — Földhasználat és föld­védelem, ez egyik legfonto­sabb feladatunk. Szaksze­rűbben fogalmazva, először is: biztosítani kell a mező- gazdasági ingatlanok rendel­tetésszerű hasznosítását. Má­sodszor: az úgynevezett „földleltár” elkészítése és naprakész, folyamatos veze­tése. Ez a leltár valameny- nyi ingatlan tényleges álla­potát, valóságos adatait kell, hogy tartalmazza. Harmadik fontos feladatunk azoknak az ingatlan-nyilvántartási alaptérképeknek az elkészí­tése, amelyek a tulajdoni, kezelői és használati jogo­kat. tényeket rögzíti, s a fo­lyamatos változásokat ispon- tosan tartalmazza. — Mostanában különöskép­pen előtérbe került a föl­B dek ügye. magyarázza Adorján Rudolf. — Már a Forradalmi Kor­mányzótanács 1919. április 4-én hozott XXXVIII. szá­mú rendelete kimondotta, hogy: „Magyarország földje a dolgozók társadalmáé." Az MSZMP XI. kongresszusá­nak határozatai között pe­dig ez olvasható: „A föld... a tulajdonformától függetle­nül nemzeti kincs. Ennek megfelelően eddigi politikán­kat folytatva, gondoskodni kell róla, hogy a föld hasz­nosítása az egész nép, a nemzet érdekeit szolgálja." — Mit jelent konkrétan, a földhivatal tevékenységé­ben ez a gondoskodás? — A földvédelmi törvény előírja a mezőgazdasági in­gatlanok rendeltetésszerű hasznosítását, a földek mű­velési kötelezettségét. Éven­ként, tavasszal és ősszel, a községi és városi szakigazga­tási szervekkel együtt, ha­társzemléken ellenőrizzük, hogy a tulajdonosok, vagya földek használói, eleget tesz­nek-e művelési kötelezettsé­güknek. A jogszabályi elő­írások értelmében a műve­letlenül hagyott földeket a szakigazgatási szervek javas­latára állami tulajdonba vesszük. — Mi lesz a további sorsa a parlagföldeknek és a mű­veletlenül hagyott terüle­teknek? — A parlagföldek haszno­sítására ez év márciusában intézkedési tervet, cselekvé­si programot dolgozott ki a megyei pártbizottság, majd a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága. Az elmúlt napok­ban pedig a megyeszékhely tanácsának végrehajtó bi­zottsága tűzte napirendre a nagyüzemi művelésre nem alkalmas, külterületi ^néző- gazdasági ingatlanok hasz­nosításának ügyét. Hivata­lunk már a múlt év őszén felmérte a , műveletlenül és vetetlenül maradt mezőgaz­dasági területek nagyságát. A 10 hektárnál nagyobb par­lagterülettel rendelkező me­zőgazdasági üzemeket köte­leztük. hogy hasznosítási ter­vet készítsenek. Az Egri Csil­lagok Tsz-nél például 400 hektár parlag- és vetetlen területet találtunk. Ebből a közös gazdaság 200 hektárt ajánlott fel állami tulajdon­ba, a városi tanács vb ke­zelésébe, kertszerű művelés céljára. 100 hektárt előkészí­tenek őszi vetésre, mig to­vábbi 100 hektárt, talaj-elő­készítés után a borgazdasá­gi kombinátnak és az erdő- gazdaságnak adnak át. 49 hektár parlag van Felsőtár- kányban. Szarvaskőben pe­dig 140, ezek hasznosítása is folyamatban van. 130 hek­tárnyi Eger határában az a terület (Afrika-, Nyerges-, Mészhegy-, Pajdos-dülök), amely kertszerű művelésre sem hasznosítható. Itt az egyetlen megoldás az erdő­sítés. 1976 őszétől különben 250 hektár nagyságú terüle­tet adtunk birtokba 19 vál­lalat kollektívájának, amely 1100 dolgozót érint. További 62 hektár hasznosítását ez év október 3l-ig kell meg­oldanunk. Űjabb tartós használatba adásra alkal­mas területeket csak majd 1978-ban, Eger város általá­nos rendezési tervének mó­dosítása után tudunk majd kijelölni. Nyilvántartásaink szerint 1800—2000 azoknak az igénylőknek a száma, akik földhöz szeretnének jutni. — Nemrégiben a MÉM Or* szagos Földügyi és Térké" pészeti Hivatala alaposan megreformálta az ingatlan­nyilvántartás rendszerét. Miért volt erre szükség? — Az ingatlanok nyilván­tartására korábban két kü­lönböző nyilvántartási rend­szer szolgált: az állami föld­nyilvántartás és a telek­könyv. Mindkettő a múlt században jött létre, s fej­lődésünk jelenlegi szakaszá­ban a társadalmi-gazdasági igényeknek, követelmények­nek nem feleltek meg. A földnyilvántartás és a telek­könyv között sok volt a pár­huzamosság, az ellentmon­dás. Az esetek nagy részé­ben a tényleges helyzet egé­szen más képet mutat, mint ami a telekkönyvben szere­pel. Sokszor előfordul még, hogy a helyzet tisztázására, a hiányzó adatok pótlására száz, százötven évre vissza­menőleg kell az adatokat felderíteni, pontosítani. Az­óta, hogy most már az álla­mi földnyilvántartást és a telekkönyvet is egy szerv, a földhivatal vezeti, nem tör­ténhetnek ilyen és hasonló mulasztások. — Mint magam is tapasz­taltam, még így is igye­keznek kijátszani a törvé­nyeket, rendelkezéseket, s ezáltal hátráltatni a föld­hivatal munkáját. — Valóban igaz. Nem je­lentik be például a földek adataiban történt változáso­kat, vagy pedig valótlan adatokat közölnek. A mező- gazdasági nagyüzemeknek, állami gazdaságoknak, ter­melőszövetkezeteknek ren­deletben előírt kötelezettsé­ge, hogy csak az illetékes szakhatóságok véleményének, engedélyének kikérése után vonhatnak ki földterületeket a mezőgazdasági termelés­ből, s hogy az ágváltozáso­kat időben jelenteni kell. A művelési ágváltozások be nem jelentése pontatlanságot okoz, ugyanakkor a népgaz­dasági tervezést is zavarja. És sajnos, sokszor tudatosan jelentenek műveletlen, vetet­len területeket, hogy az egy hektárra jutó átlagtermésük a statisztikában jobban mu­tasson. Nagy gond az is, hogy a beruházások, új léte­sítmények dokumentációit sem küldik meg a földhiva­talnak, holott ezt ugyancsak jogszabály írja elő kötelező­en. Résen kell tehát len­nünk. ellenőrzéseinket nem végezhetjük rutinszerűen, fe­lületesen. Nemcsak a nyilvántartás rendszere van megújulóban, más tekintetben is korsze­rűsödik, fejlődik, napjaink igényeihez igazodik a föld hivatalának tevékenysége. Egyetlen példát csak erre: a múlt anyagainak megőr­zésére, a gyorsabb adatszol­gáltatást elősegítendő, a ré­gi, öreg, idő megsárgította nyilvántartások, alaptérké­pek adatait mikrofilmeken örökítik meg. A korszerű technika alkalmazásával nemcsak gyorsabbá, de köny- nyebbé is vált munkájuk. Pataky Dezső A kiskereskedelmi forga­lom az első negyedévben 12,3 százalékkal, — ezen belül 16,8 százalékkal — növeke­dett. A múlt év azonos idő­szakához képest, három hó­nap alatt' több mint 56,5 mil­liárd forintot költött élelmi­szerekre, vendéglátásra ruhá­zati és vegyes iparcikkekre a lakosság — közölte a Belke­reskedelmi, Minisztérium most megjelent áruforgalmi jelentése. Az első három hónapban különösen a vegyes iparcikk­forgalom növekedett a javuló kínálat, részben a kiugróan magas személygépkocsi-érté­kesítés eredményeként. Az első negyedévben például 32 200 gépkocsit adtak el,’ 7800-al többet, mint a mait év azonos időszakában. A kereskedelem készletei — a nagyobb forgalom ellenére — a tavalyihoz képest ha-, rommilliárd forinttal növe­kedtek. amely alapot ad a ta­vaszi forgalom zavartalan lebonyolításához. Bolti élelmiszerekre és él­vezeti cikkekre 1,2 százalék­kal többet, 17,6 milliárd fo­rintot költött a lakosság. Ezen belül a hús- és húské­szítmények forgalma a múlt évinek csak 94,1 százalékát tette ki, s mérsékeltebb volt az az 1975. évinél is. Már­ciusban tőkehúsból egyes te­rületeken még a tervezett kereteket sem használták fel, igaz, ebben közrejátszott, hogy sem a hús választéka, sem a minősége nem egye­zett a kereslettel. A szocialista kereskedelem­ben — a magas készletek ellenére — mérsékelt volt a zöldség-gyümölcs kereslet, burgonyából tíz, zöldségből 0,6, gyümölcsből csaknem 20 százalékkal adtak el keve­sebbet, mint a múlt év első negyedében. Márciusban a téli tárolású árukból szintén kisebb forgalmat bonyolítot­tak le. A primőr áruk kíná­lata — a paprika és a para­dicsom kivételével — lénye­gesen jobb volt, mint a múlt év azonos hónapjában. Emel­kedett a szabadpiaci felhoza­tal is, amely kedvezően ha­tott az árakra. Részletesen foglalkozik az áruforgalmi jelentés a már­ciusi ruházati és vegyes ipar­cikk-kereskedelem eredmé­nyeivel. A ruházati forgalom 14,8 százalékkal emelkedett a múlt év azonos hónapjá­hoz képest. Az általában jó­nak értékelt ellátáson belül méteráruból voltak válasz­téki hiányok, nem tudták ki­elégíteni az import-farme­rekből, műbőr- és bőrkabá­tokból, női tavaszi kosztü­mökből az igényeket. Változatlanul fennálltak viszont az akatrészhiányok. a javuló kínálat mellett sem volt elegendő hagyományos mosógép, centrifuga, forró­víztároló, s nem tudták kie­légíteni az igényeket az ol­csóbb étkészletekből sem. A bútorok iránt változatlanul mérsékelt volt a kereslet, a vállalatok szövetkezetek készletei a kívánatosnál ma­gasabbak. Márciusban tüzelőből a múlt évinél 20—30 százalék­kal kevesebb fogyott, s a készletek lényegesen megha­ladják a tavalyi szintet. Élénkült viszont az építő­anyagforgalom, a kínálat — a kis méretű falazóanyagok kivételével — általában ki­elégítő, az építőanyagkészle­tek jóval nagyobbak az egy évvel ezelőttinél. — Korántsem divatos vagy új dologról van itt szó — Zenitközeiben Tóth Mihály: „fent” lenni — elkötelezettség „A körülmények teremte­nek. minket, de m,i többek vagyunk teremtőnknél.” (Artur Miller) Mottó: A „zenit” arab szó, a csttlagászat- ban használt kifejezés, az ég­boltnak azt a pontját jelenti, amely az embernek pontosan a feje felett van. Átvitt értelem­ben csúcspontot, tetőpontot je­lent. Komoly, megfontolt, s talán — nehezen oldódó. Ezek az első benyomásaim. Kollégáim — akik évek óta ismerik — így beszéltek ró­la : „Tóth Miskát ki ne hagyd, ha emberről írsz!” „Ritka rendes ember, nyílt, egyenes, tiszta, természetes ...” Nem kételkedhetem abban, hogy így igaz, megismerkedésünk első perceiben mégis zárkó­zottnak érzem, zárkózottabb- nak az átlagosnál, és talán szigorúbbnak is. A gyöngyösi főiskola egyik kis irodájában beszélgetünk. Tóth Mihály, a poroszlói ter­melőszövetkezet elnöke ugyanis levelező hallgatója a főiskolának, találkozásunkkor éppen néhány napos konzul­táción vesz részt. Negyven­hét éves, igen sok társadalmi tisztséget visel, tagja a me­gyei párt-végrehajtóbizott­ságnak is. Első kérdéseim egyike: — Mióta visel főnöki tisz­tet? — Fiatalon kerültem veze­tői beosztásba, lényegében már 1950-ben, amikor először léptem be a termelőszövetke­zetbe és mindjárt brigádve­zető és alapszervi párttitkár lettem. — Hogy értsük azt, hogtj 1950-ben lépett be először? A későbbiekben tehát kivált a szövetkezetből, és csak ké­sőbb lett újra tagja ... Mi­ért? — Igen, igy volt. Hogy mi­CiHwmüe 1977. május 1., vasárnap ért? Hogy pontos választ ad. hassak ott kell kezdenem, hogy nálunk, Poroszlón, hat termelőszövetkezet alakult a mozgalom kezdetén. Én az Aranykalász tagja lettem, és akkor léptem be a pártba is. Akkoriban káderügyben sem állt valami jól a szövetkezet. Engem ismertek, megbíztak bennem, tudták, ki vagyok, honnan jöttem, így lehettem mindjárt belépésemkor, 50 tavaszán brigádvezető. — Ha már itt tartunk: honnan jött? — Ahonnan akkoriban na­gyon sokan: cselédsorból. öten voltunk testvérek, apánk egész életében cseléd volt, 1946-ban halt meg. Szinte gyerekfejjel lettem cseléd én is. És, mert a csa­ládnak élnie kellett, kemé­nyen dolgoztam. Azt mond­tam, engem ismertek... Hát így ismertek, és ezért bíztak bennem. — Ilyen jó kezdet után mi. ért lépett ki a szövetkezet­ből? — Sor alá kerültem, bevo­nultam a katonasághoz. Ami­kor leszereltem, még mindig szegény volt a család is, a szövetkezet is. Nekem többet kellett keresni, mint ameny- nyit ott kaphattam. így lesze­relés utón sokáig alkalmi munkát végeztem, minden­féle fogdmeg munkát... És volt hat hold juttatott föl­dünk, azt is művelni kellett. — Mikor lépett be újra a termelőszövetkezetbe ? — 1959-ben, ezzel a hat holddal. A következő évek­ben sokat kellett tanulnom, elvégeztem Gyöngyösön a kétéves mezőgazdasági főis­kolát és természetesen meg­erősödött a szövetkezeti mozgalom is. 1962-ben a hat poroszlói tér­melő következet kettőbe egyesült. Az emberek úgy látták, hogy egyiknek én le­gyek az elnöke. Szakmai kér­dés, ne bonyolódjunk bele, volt vele öröm is, gond is, de főleg rengeteg munka ... 1970-ben, amikor elérkezett a község két termelőszövetke­zete egyesülésének ideje, en­gem választottak meg elnök­nek. — Választás...? — Igen, a tagság akaratá­nak érvényesülése. Ezzel szemben, az emberek akara­ta ellenére lehetetlen lenne. És ez így jó, így helyes. És én arra büszke vagyok, hogy a nevem már nagyon sok­szor szerepelt titkos válasz­tásokon, de még soha, egyet­len ellenszavazatot sem kap­tam. — Tehát: büszke? — Erre igen. — Es a beosztására, a funk­cióira? — Nézze... a munka, a küzdelem folytán, meg ta­lán, hogy mindig megmarad­tam a saját szerénységemnél, nem vagyok hivalkodó em­ber. Iparkodtam a munkának élni, a rám bízott feladato­kat iparkodtam a legjobban elvégezni. „Fent" lenni — ez nekem belülről, önmagom­ban azt jelenti, hogy minden területen, a magánéletben is, a közösségi életben is arra kötelez, hogy a szocialista er­kölcs normái szerint éljek. Nekem nagyon fontos, hogy így legyen. Lehet, hogy nagy szavaknak hangzanak ezek, de másképpen nem tudom mondani, csak úgy, ahogy ér­zem: Én a boldogulásomat a közösség boldogulásával aka­rom elérni, ezért úgy kell élnem, ahogy a közösség is él, és ahogy elvárja tőlem, hogy éljek. Engem még soha nem figyelmeztettek arra, hogy „elszaladt veled a ló...” — Ezek egy hibátlan ember jellemzői lehetnek... — Hibátlan? Dehogy. Ne­kem is vannak hibáim. Leg­nagyobb talán az, hogy a beosztottaktól is annyit igyek­szem követelni, mint magam­tól — erőn felül is. — Akkor hát: milyen az eszményi vezető? — A magatartása legyen példakép a közösség előtt. Legyen szerény és mérték­tartó, és emellett végtelen határozott. Mondjon igent, ha kell, és tudjon nemet is mondani. Amit tesz, elvhű­ségből tegye, véletlenül se mondhassa rá senki, hogy vi­zet prédikál és bort iszik. Mindig maradjon meg kör­nyezete közelségében, legyen erős, de ne hatalmaskodó. — önben ezek a tulajdon­ságok megvannak? — Úgy gondolom, hogy igen. — Tehát a legrátermettebb saját munkahelyének legma­gasabb vezetői tisztére? — Hogy legrátermettebb lennék, azt nem mondom, de hogy rátermett, azt igen. Mint ahogy nálunk mindenki rátermett a rábízott feladat megoldására. — Szövetkezetükben most mik a legfontosabb feladatok? — Abból kell kiindulni, hogy meglehetősen gyenge adottságú tsz vagyunk, ala­csony aranykorona-értékű földjeink vannak, ezzel szem­ben a műszaki-anyagi alap­jainkat megteremtettük, ter­méseredményeink sokat fej­lődtek. Szakosodott a terme­lésünk, és a közeljövő fel­adata, hogy elérjük az esz­közállomány jobb kihasználá­sát. Rá kell térnünk az ága­zati szervezeti felépítésre, ön­elszámoló ágazatok kialakí­tására. Ez már folyamatban is van. — Ha a szövetkezet fejlő­dése azt kívánná, hogy a ve­zetést másra bízzák, ön itt maradna-e? — Igen, erre is gyakran gondol az ember... Ha a fel­sőbb szervek szerint ez len­ne a helyes, ha a társadalom vagy az üzem érdeke így kí­vánná, más munkakörben is becsülettel végezném itt a munkámat. Én mindenestől kötődött vagyok a szövetke­zethez, így ha máshol eset­leg „jobb” lehetőséget kínál­nának, akkor is csak a szö­vetkezetei választanám. Ak­kor is, alacsonyabb munka­körben is. — Mit gondol, ez esetben barátai maradnának-e azok, akik most barátai? — Egész biztos, hogy nem tőlem függne. Részemről igen, rajtam nem múlna. De az is igaz, hogy a barátság itt job­ban mindig hivatali barátság, az a barátság, amit a közös­ség érdeke megkíván. — Gondolt-e arra, mond­juk harminc évvel ezelőtt, hogy egyszer ilyen magas tisztségek birtokába kerül ? — Nekem ilyen vágyaim nem voltak. Engem az élet sodort így, ebbe a körülmény­be, mindig a munkának él­tem, és hogy egyszer elnök leszek, azt én nem gondol­tam, amikor tag lettem. De ugyanígy attól sem féltem soha, hogy egyszer esetleg le­váltanak. Az ilyen funkciók nagy áldozattal járnak, még­is többen törnek rá felelőt­lenül ... — ön mennyit dolgozik naponta? — Átlagosan megvan a 12 órám biztosan. De talán töb­bet mond, hogy — egy 10 "napos időszaktól eltekintve — én még nem voltam szabad­ságon, amióta ebben a beosz­tásban vagyok. B. Kun Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents