Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-28 / 124. szám

I»AA>^AAAAAAAAAAAA^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^AAAAAAAAAAAAAAA Péntek esti külpolitikai kommentárunk: Vihar Dafan körül NEM SOKAT VÁLTOZTATOTT az újjászabott pártpolitikai térképen az izraeli parlamenti választá­sok végeredménye: 43 mandátummal a jobboldali Li- kud-tömb viszi el a pálmát, s vezetője, Menahem Be­gin továbbra is a kormányfői poszt várományosa. Ha­csak nem szól közbe a 63 éves, szélsőjobboldali politi­kus eléggé gyenge lábon álló egészsége, vagy kudar­cot vallanak a kormánykoalíció összetákolását célzó erőfeszítései. Mert ez utóbbi — vagyis legalább 62 par­lamenti szavazat — nélkül a Likud nem vállalkozhat kormányalakításra. Közvetlenül a választások után már kirajzolódtak a Likud-vezette pártkoalíció körvonalai. A nemzeti vallási párt (a múlt 29 évben kormányon volt izraeli munkapárt egykori koalíciós partnere és formális megbuktatója) késznek mutatkozott, hogy frigyre lép­jen a Likuddal és rendelkezésére bocsássa 12 parla­menti mandátumból álló hozományát. Hasonlóképpen a szélsőséges vallási pártcsoportokat tömörítő Ágúdat, (4 mandátum), valamint a szélsőséges cionistákat kép­viselő Slomcion (2 szavazat). Valószínű, hogy a „füg­getlenként” befutott Ariel Sáron nyugalmazott tábor­nok, az egyik legismertebb „héja” sem vonta meg tá­mogatását a Likudtól. SZÁMSZERŰLEG EZ ELEGENDŐ IS lett volna a parlamenti többséghez, de Begin joggal labilisnak érezte az egy-két szavazaton múló koalíciót, s ezért szerette volna belevonni a „mérsékelt cionistákat” képviselő, Jadin régészprofesszor vezette legfiatalabb pártot, a 15 mandátumot birtokló demokratikus moz­galmat a változásért. De máris elriasztotta ezt a pár­tot, amikor pár napja váratlanul bejelentette: jövendő kormányában Moshe Dajanra bízná a külügyminiszteri tárcát. Dajan, aki a munkapárt színeiben szerzett par­lamenti mandátumot, kifejezve készségét, hogy ez eset­ben lemond képviselői posztjáról. Beginnek e választása vihart kavart. A demokrati­kus mozgalom a változásért azon nyomban felfüg­gesztette a Likuddal folytatott tárgyalásait. A döntés ellen a Likud-tömbön belüli „liberálisok” is fellázad­tak. Miért ekkora az ellenszenv az 1973-i háború ide­jén hadügyminiszteri poszton állt Dajannal szemben? A mérsékeltebb nézetűek javíthatatlan „héjának” tart­ják, velük együtt pedig nagyon sokan felelősek is aZ izraeli hadseregnek az 1973-i háborúban elszenvedett érzékeny veszteségeiért. A VjHAR LATTAN BEGIN, akinek a Likudon belüli pártja, a Herut csak 20 mandátumot birtokol, bejelentette: felülvizsgálja a Dajannal kapcsolatos döntését. A jobboldali kormánykoalíció sorsa azonban így is. eléggé bizonytalan. Pálfi Viktor Puccskísérletet hiúsítottak meg Angolában Az MPLA KB Politikai Bizottsága pénteken a luan­dai rádión keresztül közle­ményben tájékoztatta az An­golai Népi Köztársaság la­kosságát arról, hogy „az imperializmus és a belső re­akció megkísérelt zavargáso­kat provokálni a főváros­ban”. A felforgató elemek­nek pénteken reggel sike­rült rövid ideig megszállva tartaniok az ország központi rádióállomásának épületét és a rádióadót felhasználva kormányellenes jelszavakat hangoztattak. Ügy nyilatkoz­tak, mintha az MPLA ne­vében cselekedtek volna. A politikai bizottság a nyilatkozatában bejelentet­te, hogy az MPLA vezeté­se. a népi köztársaság kor­mánya és Neto elnök teljes mértékben ura a helyzetnek. A Prensa Latina helyzet- jelentésében beszámolt ar­ról, hogy az összeesküvők a néhány nappal ezelőtt frak­ciózás miatt az MPLA veze­tő testületéiből kizárt Nito Alves és Jósé van Dunem szabadon bocsátását követel­ték és kormányellenes tün­tetések, gyűlések összehívá­sára szítottak. A luandai rádió közölte, hogy a fővárosban normali­zálódott a helyzet. Schmidt Belgrádban BELGRAD: Helmut Schmidt, az NSZK kancellárja pénteken néhány napos baráti látogatásra Ju­goszláviába érkezett. A belg­rádi repülőtéren vendéglátó­ja, Veszelin Djuranovics, a jugoszláv kormány elnöke köszöntötte. A pénteken kezdődött kormányfői megbeszéléseken a két ország kapcsolatainak bővítéséről és időszerű kül­politikai kérdésekről foly­tatnak eszmecserét. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének ülése A Kremlben pénteken ülést tartott a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­ge. Az ülésen megvitatták a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége alkotmány- tervezetét, amelyet az alkot- mányozó bizottság készített elő és az SZKP Központi Bi­zottsága terjesztett a legfel-j sőbb tanács elnöksége elé. Az elnökség megvitatta a Szovjetunió állami himnusza jóváhagyásának kérdését is. Az alkotmánytervezetről Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, az alkotmá- nyozó bizottság elnöke tartott beszámolót. Terroristák bilincsben A francia rendőrség csü­törtökön bejelentette, hogy le­tartóztatott három terroris­tát és megtalálta náluk azo­kat a fegyvereket, amelyek­kel az elmúlt két esztendő­ben több gyilkos merényle­tet hajtottak végre. A három szélsőbaloldali terroristát a május 12-ről 13- ra virradó éjszaka, a párizsi 13. kerületben igazoltatta egy rendőr járőr. Kiderült, hogy mindhárman fegyvert visel­nek, majd amikor a közelben várakozó gépkocsijukban, s a házkutatásnál is fegyvere­ket és három rádió adóvevőt találtak. A három férfit — a 22 éves Michel Lapeyre munkanélkü­li maróst, a 24 éves Frederic Oriach foglalkozásnélkülit és a vele egykorú Jean-Paul Gerard könyvkötőt — letar­tóztatták és a fegyvereket át. adták a ballisztikai szakértők­nek. A vizsgálat megállapí­totta, hogy Jean-Paul Gerard pisztolyát, amelyet 1975 má­jusában loptak egy rendőr^ őrszobáról 1975. október 8-án, Garcia Plata-Valle spanyol katonai attasé ellen elköve­tett merénylet során használ­ták — a pisztolyból leadott lövések súlyosan megsebesí­tették az attasét. Ugyanezzel a pisztollyal, 1976. május 11- én, meggyilkolták Zentano- Arayat, Bolívia franciaorszá­gi nagykövetét. Michel La­peyre pisztolyával ölték meg 1977. március 23-án, Jean- Antoine Tramonit, a Renault Művek gyári őrét. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége tör­vényerejű rendeletet fogadott el, amelyben jóváhagyta és országos vitára bocsátja a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége alkotmá­nyának tervezetét. A törvényerejű rendelet előírja, hogy 1977. június 4- én, a központi, köztársasági, határterületi és területi na­pilapok közöljék az alkot­mánytervezet szövegét. Az elnökség úgy döntött, hogy az alkotmánytervezet megvitatása céljából 1977 ok­tóberében összehívják a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak rendkívüli ülésszakát. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége meg­hallgatta Mihail Szuszlovnak, az SZKP KB Politikai Bi­zottsága tagjának, a Köz­ponti Bizottság titkárának tájékoztatóját a Szovjetunió állami himnuszáról. Az elnökség törvényerejű rendelettel jóváhagyta a Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége állami himnuszának szövegét és ze­néjét, amit 1977. szeptember 1-től, mindenütt a Szovjet­unió állami himnuszaként játszanak. Kiszabadultak a túszgyerekek! Az a tény, hogy két hó­nappal a spanyol választások előtt a pártpolitikai színké­pet a polgári középpártok gyengesége jellemzi, s hogy a gazdasági gondok növeke­dése feszültséget teremt — különösen fontossá és ké­nyessé teszi a spanyol erő- szakszervezetek szerepét. Az erőszakszervezetek há­lózatán bélül alapvetően a fegyveres erők (hadsereg, lé­gierő, haditengerészet), vala­mint a csendőrség, az úgy­nevezett Guardia Civil ma­gatartása lehet nagy hatás­sal az eseményekre. A HADSEREG NEM EGYSÉGES Mindenekelőtt arra kell emlékeztetni, hogy Franco tábornok volt és uralmának négy évtizedes időszakában — eltérően a német és olasz fasizmustól — rendszerének legszilárdabb bázisa a hadse­reg maradt. A második lé­nyeges történelmi tény, hogy ez a hadsereg a Franco-rend- szer utolsó másfél évtizedé­ben már nem volt egysé­ges. Lényegében két szárny­ra bomlott, legalábbis, ami a tábornoki, illetve a főtiszti kart illeti. Az egyik szárnyat a Fran­co diktatúrájához egyértel­műen kötődő fasiszta tisztek alkották. Okét a köznyelv „kék tábornokoknak” nevez­te, miután a II. világháború­ban többségük a keleti fron­ton harcoló „kék hadosztály” tisztje volt. A második cso­portot a „modernisták” al­kották; lényegében olyan konzervatív főtisztek, akik tudomásul vették, hogy Spa­nyolországnak előbb-utóbb hasonulnia kell Nyugat-Eu- rópa többi országához. A „modernista” csoport tehát &Mwsw 1377. május 28.. szombat Spanyolország választásra készül (3.) elvben elfogadta a lassú és elkerülhetetlen polgári át­alakulás gondolatát és kato­nai kapcsolatai elsősorban a NATO csúcsaihoz fűzték. A harmadik történelmi tény az, hogy (legalábbis a vezérkarban és a főtisztek között) nem alakult ki egy olyan radikális tiszti csoport, mint Portugáliában. Az alap­vető magyarázat minden bi­zonnyal az, hogy a Franco- rendszer utolsó másfél évti­zedét a gazdasági konszoli­dáció jellemezte, és Spanyol- ország (Portugáliával ellen­tétben) nem vívott a tiszti­kart és a hadsereget bom­lasztó gyarmati háborút. AZ IDŐ A „MODERNISTÁKNAK” KEDVEZ A most következő hóna­pokban is az szabja meg a hadsereg és a Guardia Civil magatartását, hogy mikép­pen alakul a k<*t szárny erő­viszonya. Meg kell jegyezni, hogy mind a történelmi fej­lődés, mind a jelenlegi kor­mány akciói a „modernista szárnynak” kedveznek. Az elkerülhetetlen kiöregedési folyamat elsősorban a pol­gárháborús tábornokokat, a „kékeket” érinti. A hadsereg középszintjén, tehát százado­sok, őrnagyok között többsé­gükben olyan tisztek állnak, akik karrierjük lényeges ré­szét a Franco-rezsim hanyat­ló korszakában futották be és elsősorban a NATO felé orientálódnak. Továbbá: az uralkodó, János Károly, a „modernista szárnyhoz” áll közel és az utóbbi hónapok­ban egész sor olyan személyi változást hajtott végre, amely ennek a szárnynak az embe­reit juttatta kulcspozícióba. E' a magyarázata annak, hogy egészen 1977. április 9- ig, a Spanyol KP legalizálá­sáig a hadsereg és a Guardia Civil nem ellenezte, sőt ak­cióval fedezte a fokozatos át­alakulást. A hadsereg mozgolódásá­nak első jelei és ezzel az el­ső komolyabb erőpróba az SKP törvényesítése után kö­vetkezett be. A kérdés lénye­gében a következőképpen vetődött fel: a NATO és az amerikaiak felé orientálódó és a királyhoz hú „moder­nisták” liberalizmusa kiter­jed-e odáig, hogy tudomásul veszik az SKP legalizálásá­nak elkerülhetetlenségét? Volt a kérdésnek egy má­sodik része is: vajon az erő­teljesen szervezkedő és a Spanyol KP legalizálását dü- hödten ellenző „Népi Szövet­ség” akcióra tudja-e provo­kálni a hadsereg ultra frak­cióját és a „modernisták” in­gatag részét a kormány dön­tése ellen? LEVÉL A TÁBORNOKOKHOZ A tények, az első erőpró­ba lefolyása azt mutatta, hogy a hadsereg és a Guardia Ci­vil elfogadja a kormány po­litikáját és ezen belül kény­telen-kelletlen, tudomásul veszi a kommunista párt le­galizálását. Ezt bizonyította, hogy csak egyetlen katona­miniszter, Pita de Veiga ten­gernagy mondott le. Benn­maradt a kormányban a lég­ügyi miniszter, annak elle­nére, hogy egyértelműen a szélsőjobboldali hadsereg­szárny tagja. A hadsereg­ügyi miniszter pedig levelet intézett a szárazföldi erők tábornokaihoz és az egész tisztikarhoz. Ebben leszöge­zi, hogy a hadsereg tisztelet­ben tartja a kormány hatá­rozatait. Az első erőpróba alkalmá­val tehát a hadseregnek az uralkodó és a kormány irán­ti lojalitása kiállta a próbát. Ebben kétségkívül szerepe volt a múlt hónapokban vég­rehajtott személyi változá­soknak. Mindenekelőtt an­nak, hogy Gutierrez Mellado tábornok, miniszterelnök-he­lyettes és Vega Rodriguez tábornok, vezérkari főnök személyében a „modernista szárny” emberei kerültek kulcspozícióba. Hasonlókép­pen szerepe volt annak is, hogy a személycserék idején ennek a csoportnak az em­berei foglalták el a belbiz­tonsági szempontból döntő, madridi katonai körzet pa­rancsnokságát, valamint a Guardia Civil parancsnoki tisztségét. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a hadsereg a következő két hónapban nem kerülhet újabb próba elé. A „Népi Szövetség” ve­zetői mindent megtesznek majd a fegyveres erők befo­lyásolására. Másrészt: nem lehet lebecsülni a háttérben meghúzódó fasiszta fegyve­res alakulatok, valamint a felelőtlen ultrabal anarchis­ta csoportok provokációinak lehetőségeit sem. A hadsereg és a Guardia Civil fegyelme és a kormány iránti engedel­messége alapvető feltétele an­nak, hogy a lassú reformfo­lyamat kiteljesedjék, és hogy a választásokra egyáltalában sor kerülhessen. Götnöri Endre —VÉGE— Pénteken hajnalban szabadon bocsátották a túszként fogva tartott, száznál több kisgyermeket a hollandiai Bo- venstnilde Iskolájából a dél-malukui terroristák. A gengsz­terek azért járultak hozzá a gyermekek elengedéséhez, mert az iskolában, ahol hétfő reggel óta fogva tartották a 6—12 éves kislányokat és kisfiúkat, járványos betegség jelentke­zett. A képen: autóbusszal szállítják a kicsiket a kórházba. (Ncpújság-telcfoto — AP — MTI — KS.) A bovensmildei iskolában fogva tartott gyermekek kö­zött járványos hasmenés je­lentkezett — közölték a holland hatóságok pénteken délben. A megbetegedést ál­lítólag a gyermekek szaba­don bocsátása után tovább­ra is fogva tartott pedagó­gusok is megkapták, sőt a dél-malukui terroristák egyi- ke-másika is megbetegedett s ez vezetett végül is arra, hogy a csoport tagjai pénte­kén a kora reggeli órákban szabadon bocsátották túszai­kat. A hatóságok közlése szerint a gyermekek kórhá­zi kezelésre szorulnak. A Groningen közelében veszteglő vonatban fogva tartott túszok sorsában nem következett be változás. A kapcsolat a hivatalos szer­vek és a terroristák között változatlanul fennáll, de a tárgyalásokról a kora esti órákig semmiféle tájékozta­tást sem adtak.

Next

/
Thumbnails
Contents