Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-25 / 121. szám
Közös akarattal Az izzó acél fényében AKKOR IS — amikor kerestük őket — együtt voltak kinn a határban a Fejőstáb' Iában rótták a sorokat, két kertitox segítségével szórták a vegyszert a borsóra. Valamennyien növényvédők, az Április 4. szocialista brigádban dolgoznak, ök tízen mindig összetartanak, így ismerik őket Komlón. Délidőben találkoztunk velük, éppen amikor rövid időre megpihentek és etédhez készülődtek. — Ahol ér a dél bennünket. ott ebédelünk — mondja Abrahám Sándor gépkezelő. — Van, amikor csak délután tudunk megállni rövid félórára, mert hajt a munka. Általában csak késő este, amikor hazatérünk, akkor eszünk meleget. A táskából előkerül a kol bász. a szalonna, meg a kenyér é® jólesik a falat a délelőtti munka után. — Négy éve már annak, hogy megalakítottuk a brigádot — idézi fel a régi pillanatokat Tökölj/ Imre szak- technikus, a brigád vezetője. — Előtte egy évvel a szakosított sertéstelepen már létrejött a Veres Péter brigád. Akkor mi is úgy gondoltuk, ha ők így jobban dolgoznak, nekünk is meg kellene próbálni és a brigád mellett döntöttünk. Aztán látták a szövetkezetben, hogy érdemes ezt a mozgalmat bővíteni és egymás után tíz brigád alakult. — A növénytermelésben a mi növényvédő brigádunk volt az első — veszi át a szót Cseh Lajos szakmunkás. — Vannak közöttünk gépkezelők, szerelők és szakmunkások. Ketten: Jakab József és Szécsi Jenő a műhelyben dolgoznak, így soron kívül kiSzakmai nap a BNV-n Megalakult a „százévesek klubja” Kedden délelőtt, ismét szakmai napot tartottak a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Üjabb üzletkötésekről is érkezett hír, a TECHNOIMPEX szovjet partnerével a STAN- KOIMPORT-tal, tízmillió rubel értékű megállapodást írt alá, a jövő évi kölcsönös szerszámgépszállításokról. A Magyar Híradástechnikai Egyesülés tárgyalójában ünnepélyes keretek közt megalakult a „százévesek klubja”, tagjai : a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár, a Telefongyár, a svéd Ericsson és az NSZK-beli Siemens cég — valamennyien a közelmúltban ünnepelték megalakulásuk 100. évfordulóját. Kedden felkeresték a BNV-t az MSZMP megyei pártbizottságainak gazdaság- politikai kérdésekkel foglalkozó titkárai és osztályvezetői, akiket Kovács Gyula, külkereskedelmi miniszterhelyettes fogadott a vásárvárosban. Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára vezetésével, a népfront delegációja is meglátogatta a vásárközpontot. Délelőtt kereste fel a BNV- t a KISZ központi bizottságának és a DÍVSZ politikai munkatársainak küldöttsége. A külföldi vendégek sorában Anton Jauman bajor gazdasági és közlekedési államminisztert fogadták a vásárom. —— ............. j avítják a gépeinket, ha kell műszakon kívül is. Szécsi Sándor gépész szól közbe: — Veszélyes, az egészségre sokszor ártalmas a mi munkánk, mert tavasztól őszig olyan vegyszerekkel dolgozunk, melyek között sok a méreg. Nem kell több. csak mondjuk elszakad a gép tömlője, 6 máris fennáll a fertőzésveszély. A VEGYSZERTŐL sárga kezével megtörli izzadt homlokát, majd folytatja: — Mi bízunk egymásban, és segítjük egymást, ahol' csak tudjuk, nemcsak a munkában, hanem otthon is. Együtt építettünk például kerítést a házainkhoz, akkor sem hiányzott senki. A napokban meglátogattuk beteg munkatársunkat, Német Jo- achimot, ő már nyugdíjas, mégis dolgozik. Azt mondta, alig várja már, hogy ismét velünk legyen, hogy együtt mehessünk a határba. — Tavaly a lucernaporozáskor előfordult, hogy napi 16 órát is dolgoztunk ■+- mondja Cseh Lajos, — Sokszor éjjel kettőkor tértünk nyugovóra, de a brigád nem vallott szégyent, mert leltek eredményeink. — Az idén mikor láttak munkához? A szakmunkás zsebéből előkerül a jegyzetfüzet, fellapozza : — Március 19-e óta a határban vagyunk, a sok eső így is késleltetett bennünket. A lucerna vegyszeres gyomirtásával kezdtük, aztán a búza és az őszi árpa következett. Ebben már repülőgép segített, de azt is mindennap kiszolgáltuk. Reggel már négy órakor gyülekeztünk és ahogy feljött a nap, késő délutánig pakoltuk a vegyszert, töltöttük az üzemanyagot a repülőgépbe. A család bizony alig látott bennünket, csak egy-két órára találkoztunk velük. Mégsem haragudtak, hanem megértették, hogy mennünk kell. nincs megállás, szabad időről szó sem lehet. De megéri a fáradságot, megtaláljuk a számításunkat. A BRIGÁD tavaly társadalmi munkában részt vett a községi pártház építésében. most pedig a négytantermes új általános iskola építésében működnek közre. Tököly Imre brigádvezető: — Nagy figyelemmel kísértük a szocialista brigádvezetők közelmúltban megtartott országos tanácskozását. Bizony sok még a tennivaló, mert az ipari üzemek szocialista brigádjai előbbre tartanak, mint a szövetkezetiek. Ezért nekünk is mindent el kell követnünk, hogy mihamarabb felzárkózzunk hozzájuk. Brigádunk az országos tanácskozás után felhívással fordult a szövetkezet vezetőségéhez, hogy csatlakoz- j zunk a csepeli felhíváshoz és mi is vegyünk részt a Nagy Októberi Szocialista forradalom 60- évfordulója tiszteletére indított munkavereeny- ben. Felhívásunk elismerésre talált, és szövetkezetünk többi brigádja is csatlakozott. Mi csak egy láncszeme vagyunk az itteni gépezetnek, de ahhoz, hogy eredményt érjünk el, valamennyi brigádnak közös erővel együtt kell dolgoznia, hogy a cselekvési programban leírt feladatokat teljesítsük. Mindent elkövetünk azért, hogy elérjük a hektárankénti 39 mázsás búza-, a 60 mázsás kukorica és a 400 mázsás cukorrépatermést. Reménykedünk, hogy a közös akarat az eredményekben is kifejezésre jut majd. KÖZBEN befejezik az ebédet, ismét gépre szállnak és elindulnak tovább a Fejőstáblában. Délután még sok munka vár rájuk, mert újabb tíz kilométeren szórnak vegyszert a borsóra. Mentusz Károly Á közügy házhoz jön Sem korra, sem alakra nem formázza a tekintélyes közéleti embert. Sőt: minden vonása a szokásos kép ellenkezőjét fejezi ki. Komolyság helyett valami állandó, belső félmosoly az arcán, amitől olyan bakfisos lesz, és karcsúsága is inkább való a serdülőhöz, mint a családanyához. — Beletanult már? — Még nem egészen, de már jó úton haladok. — Elfogadja-e a környezete megyei tanácstagnak? — Kezdetben tapasztaltam valami szokatlant az emberek viselkedésében, a kollégáim körében is. Mondtam, ne vacakoljanak már, én nem lettem más a választás óta.. — Nem is érzi a megbízatás felelősségét? — Dehogynem. De kezdetben nem tudtam felmérni, mit jelent a megyei tanács tagjának lenni. Ott csetlet- tem-botlottam az ülésteremben, amikor először bementem. Molnár Ilonka, a volt kisnánai vb-titkár fogott karon, vitt magával, mutatott be mindenkinek. Azonnal odajött hozzám. — Te új vagy itt? — kérdezte. — Az — válaszoltam. — No, gyere, majd én gondoskodom rólad. — Aztán dr. Novak Pálné országgyűlési képviselő biztató mosolya adott önbizalmat, ö régi ismerősként üdvözölt — Mit kellett megtanulnia, mint tanácstagnak? — Ügy szokták ezt mondani a közéleti szereplést. Bevallom, fogalmam sem volt kezdetben, mi vár rám, mi lesz a teendőm. Amikor beválasztottak a bizottságba, egyre csak azt hajtogattam Pápay elvtársnak, hogy nekem nincs jogi végzettségem. Nem baj. majd használja a józan eszét, válaszolta. A tanácstagi csoportról sem tudtam, hogy milyen fontos szerepe van, micsoda viták folynak ott egy-egy téma körül. Szinte késhegyig menő harc, egy kis túlzással. De azért nagyon kulturáltan, nagyon felelősséggel vitáznak a tanácstagok. — Mi a véleménye, minidig a legidőszerűbb kérdések kerülnek napirendre? — Rövid tapasztalataim szerint, igen. Gondolok a zöldségprogramra, az úthálózat építésére, karbantartására, a közművelődési témára. — Mennyire kapcsolódik bele a vitába? — Legutóbb az útügyben kértem szót. Többek között azt is elmondtam, hogy itt, nálunk. Gyöngyöshalászon milyen hihetetlenül rosszak az utak, illetve: a község útjainak zömét nem burkolták be. De már úgy vagyok vele, hogy jobb lesz hallgatnom, mert úgy tetszhet, hogy én mindenhez értek, annyi minden féléről mondtam már eddig véleményt. — Elvárják-e a gyöngyöshalásziak, hogy érdekeiket is képviselje a megyei tanácsnál? — Igen, ez természetes. Most már egyre többször keresnek meg a község vezetői is, javaslatokat fogalmaznak meg, ötleteket adnak. Gondolom, ez így van jól. — Sikerült már valamit elintéznie? — Néhány dolgot igen. Egy nyugdíjügyet bíztak rám, aztán a szogálati lakás ügyét is. Sikerült ezeket rendezni. — Hogyan kezeli a családja a tanácstagságát? — Négyen élünk együtt. Velünk lakik a nagymamám is, aki felnevelt. A férjem Gyöngyösön tanít, az ipari szakmunkásképzőben, a kislányom itt jár iskolába. Nem vágyok a számukra csodalény. Nem is illetődtek meg attól, hogy megválasztottak. A férjem is természetesnek tekinti a megbízatásomat, nem „irigykedik” egy pillanatig sem. Talán a nagymamám a legbüszkébb rám. — Nincs kint a tanácstagi tábla a ház ajtaján. — Nincs, és sokan a környéken azt sem tudják talán, hogy mivé választottak meg. Legutóbb beszélgettem egy nénivel, aki elújságolta, hogy a megyei tanács ülésén foglalkoztak Gyöngyöshalász áldatlan útviszonyaival is. De arról fogalma sem volt, hogy Ottóén is felszólaltam, így van ez. Mit szól hozzá? Az biztos, ilyen körülmények között aligha fenyegeti a veszély, hogy elkapatják. A közszereplés tehát nem mindig fényes, fellépés. Pedig nem ma kezdte el ezt a tevékenységet Gyöngyöshalászon Sipos Lászióné. Matematika-fizika tanár, az iskola igazgatóhelyettese, pártvezetőségi tag, már csak ezek miatt sem maradhat ki semmiből, ami a köz ügye. Így tartja ő is természetesnek. G. Molnár Ferenc ömlik az acél... A kokillába öntött nyersanyagot aztán az ország különböző üzemeibe szállítják, vagy a gyár különböző részlegeiben feldolgozz ák. Egy-egy csapoláskor 3,2 tonna acél kerül a kokillába, vagy az öntőformákba. (j A lemezgyártó üzemben dolgozik a Zalka Máté szocialistái brigád, amelyik 1976-ban a Magyar Népköztársaság kiváló brigádja, legutóbb pedig a vállalat kiváló brigádja címet érdemelte ki. Felvételünkön a brigád egyik tagja, Dorkó Zoltán váltóhengerész látható, amint „kordában tartja” az egyre vékonyodó acéllemezt. IMÉÖ 1977. május 25., szerda (Fotó: Szántó György) A jármükerékgyártó üzem' ben évente 200—220 millió forint értékű Rába—Stci' ger, illetve Ikarus hátsóhíd- kereket készítenek. A Trilex-kerékgyártásnál dolgozik Kratoncsik István, aki a felülettisztító berendos zés egyik kezelője.
