Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-21 / 118. szám

I v ★ A HEVES MEGYEI POLGÁRI VÉDELMI PARANCSNOKSAG HÍRADÓJA * 1977. május Az óvóhelyek hasznosításának szabályai 1974. év végén a Miniszter- tanács új határozatot fogadott el a polgári védelemről, amely a 2041/1974. (XII. 11.) Mt. h. számú rendelettel nyert kihirdetést. A Minisztertanács e hatá­rozatban közvetlenül is ren­delkezett egyes soron követ­kező további szakágazati fel­adatok végrehajtásáról. Így megbízta, illetőleg felhatal­mazta az építésügyi és város- fejlesztési minisztert, hogy rendeletben állapítsa meg — a honvédelmi miniszterrel egyetértésben — e polgári vé­delmi helyiségek béke idején történő hasznosításának sza­bályait. A felhatalmazás alapján 1976. elején az építésügyi és városfejlesztési miniszter — a honvédelmi miniszterrel egyetértésben — kiadta a polgári védelmi helyiségek ideiglenes hasznosításáról szóló 10/1976. (II. 26.) ÉVM. számú rendeletet. Az új szabályozás hatálya a polgári védelem céljára épí­tett, vagy ilyen célra ható­ságilag kijelölt azon helyisé­gekre terjed ki, amelyek élet­védelmi rendeltetésűek, vagy­is szükség esetén óvóhelyül szolgálnak. Ebből következő­en az említett rendelkezés nem irányadó az egyéb pol­gári védelmi helyiségek — például raktár, vezetési pont stb. — hasznosítására. Az új szabályozás szerint az óvóhelyek béke idején az eredeti — életvédelmi — ren­deltetésüktől eltérő célra hasznosíthatók. Ennek a hasz­nosításnak azonban bizonyos jogszabályai, feltételei, ille­tőleg korlátjai vannak. Ilyen feltétel, illetőleg korlát az, hogy a hasznosítás csak ide­iglenes lehet, nem rongálhat­ja, vagy veszélyeztetheti az óvóhely állagát, és nem jár­hat annak jelentősebb át­alakításával. A hasznosítás ezen felül csak olyan célra történhet, amellyel szükség esetén — 24 órán belül — biztosítani le­het az óvóhely eredeti ren­deltetésének megfelelő hasz­nálatát. Továbbá alapvető szem­pontként írja elő a jogsza­bály, hogy a hasznosítás so­rán elsőbbséget kell biztosí­tani a raktározás céljára va­ló hasznosításnak. A jogszabály korlátozás­ként írja elő továbbá: a) tűz- és robbanásveszély- lyel, nagyfokú páraképződés­sel, vagy nedvességgel, to­vábbá az óvóhely szerkezeti elemeire maradandó káros hatással járó és szennyező­dést okozó tevékenység nem folytatható; b) A bejárat, továbbá a, vészkijáratot és a gépészeti ’ berendezésekhez vezető ajtót szabadon kell hagyni. Az említett általános hasz­nálati feltételeken, illetőleg korlátokon felül további kü­lönleges használati feltéte­leket írhat elő az illetékes polgári védelmi parancsnok­ság, illetőleg a műszaki­mentő és óvóhely szak- szolgálat parancsnokság vé­leménye alapján az óvó­hely fekvése szerint il­letékes tanács végre­hajtó bizottságának illetékes szakigazgatási szerve a ki­utalással érintett óvóhely ál­lapotára, elhelyezésére, be­rendezésére stb. tekintettel. Az óvóhely ideiglenes hasz­nosításáról — az illetékes pol­gári védelmi parancsnokság és az óvóhely szakszolgálat­parancsnokság hozzájárulásá­val — az elhelyező hatóság határoz. A jogszabály szerint az óvóhely ideiglenes haszno­sítása során a közületi szer­vek és a magánszemélyek el­helyezéséről, továbbá a nem lakás céljára szolgáló helyi­ségek bérletéről szóló jog­szabályokat (2/1969. (I. 23.) Korm. sz. rendelet, 4/1969. (I. 23.) ÉVM. sz. rendelet, 8/1971. (II. 10.) ÉVM. sz. ren­delet, 1/1974. (I. 19.) Korm. sz. rendelet, 2/1972. (I. 19.) ÉVM sz. rendelet) kell alkal­mazni. Az óvóhely kiutalásánál és a használatával összefüggő egyéb kérdésekről az elhelye­ző hatóság határozatban dönt. A hatósági jogkör magá­ban foglalja: a) az óvóhely használatá­val kapcsolatos feltételek, il­letőleg kötelezettségek és jo­gosultságok megállapítását, kivéve azokat, amelyeket a kiutaló határozatra figyelem­mel a bérbeadó jogosult megállapítani; b) az óvóhely használatba adásáról való rendelkezést (kiutalást); c) az óvóhely használatá­nak megszüntetését; d) az óvóhely használatá­nak, állaga fenntartásának ellenőrzését; e) az óvóhely kiürítésének A győztes: Berze N. János Gimnázium A legutóbbi számunkban ír­tunk arról, hogy a felsötárkányi KISZ-vezetőképző táborban a középfokú tanintézetek Ifjú Gár­da csapatai részvételével elsőse­gélynyújtó, polgári védelmi, köz­lekedésbiztonsági ismeretekből megyei versenyre került sor. A versenyt nyolc középfokú intézet fiataljainak részvételével megrendeztük, ahol a következő eredmények születtek: 1. a gyön­gyösi Berze Nagy János Gimná. zium csapata (Pitlik Ervin, Kuu- vay Gyula, Csernus Sándor, Both Györgyi, Koncz Zsuzsa). A csa­patot felkészítette dr. Majdan Antalné. 2. A hatvani Bajza Jó­zsef Gimnázium csapata: (Tóth Gyula, Juhász Gábor, Luda Eri­ka, Balaton Katalin, Tréni Ró­zsa). A csapatot felkészítette Fá­bián Károlyné. 3. A Heves me­gyei Tanács V. B. Egészségügyi Szakközép- és Szakiskola csapa­ta (Bencsik Judit, Képes Mária, Jász Judit. Tóth Angéla. Szepes Katalin). A csapatot felkészítet­ték: Tompos Erzsébet és Szlobo- da Imréné. 4. a hatvani Bajza . József Gimnázium és Egészség- ügyi Szakközépiskola csapata. 5. A hatvani József Attila Ifjúsági Otthon csapata. 6. Az egri Mező­gazdasági Szakközépiskola csa­pata, 7. az egri Alpári Gyula Szakközépiskola csapata, 8. a gyöngyösi Vak Bottyán Műszer­ipari és Gépészeti Szakközépis­kola csapata. A csapatok elért eredményeit Kovács Sándor, a megyei műve­lődésügyi osztály képviselője ér­tékelte és adta át a díjakat. Az 1. helyezett a megyei Vöröske­reszt, a 2. helyezett a megyei KISZ-bizott.ság, a 3. helyezett pe­dig a megyei közlekedésbiztonsá gi tanács dijait kapta meg. 4—8. helyezett csapatokat a polgári védelem megyei parancsnoksága jutalmazta. A PV-parancsnokság dicséret­ben részesítette a felsötárkányi általános iskola IV. osztályos ta­nulóit. akik fegyelmezett maga­tartást biztosítottak a sérültek imitál ásában. Megyénket az országos verse­nyen a hatvani Bajza József Gimnázium csapata és a He­ves megyei Tanács V. B. Egész­ségügyi Szakközép- és Szakisko­la képviseli. elrendelését; f) az óvóhely — kártalaní­tás nélküli — igénybevételét, ideiglenes kiürítését. Ezekben a kérdésekben egyébként az elhelyező ha­tóság ugyanazon határozattal rendelkezik. Az elhelyező hatóság határozata ellen a fe­lettes elhelyező hatósághoz fellebbezésnek van helye. A jogerőssé vált határozatot bí­rói- úton megtámadni nem lehet. A kiutaló határozatban az elhelyező hatóság utal a bérlőt terhelő kötelezettsé­gekre is. E kötelezettségek alapján a bérlő tartozik gondoskodni: a) az óvóhely átadásakori állapotának fenntartásáról; b) a falakon, a födémen és a padozaton bekövetkezett káros változások megszünte­téséről ; c) a falak és a födém szükség szerinti — de lega­lább háromévenként egysze­ri — meszeléséről, a fém- és faszerkezetek szükség sze­rinti, de legalább ötévenkén­ti — mázolásáról; d) a rendszeres és szük­ségszerű természetes szellőz­tetésről; e) a meglevő gépi berende­zések havonként egyszeri el­lenőrző jellegű működtetésé­ről ; f) gáztömörségi vizsgálat kétévenkénti elvégzéséről, to­vábbá g) személyi adatainak az óvóhely bejáratánál jól lát­ható módon való feltünteté­séről. Az elhelyező hatóság ha­tározatban megjelölt haszná­ló az óvóhely használatára vonatkozóan az óvóhely tu­lajdonosával bérleti szerző­dést köteles kötni és ennek alapján válik az óvóhely bérlőjévé. A bérlő az óvóhely haszná­latáért a bérbeadónak a jogszabályi rendeletek figye­lembevételével megállapított bért köteles fizetni. A bér tekintetében a nem lakás céljára szolgáló helyiségek béréről szóló 8/1971. (II 10.) Korm. sz. rendeletet kell al­kalmazni. Ennek 1. § (1) be­kezdése kimondja, hogy e rendelet hatálya kiterjed a bérbeadás útján hasznosított a) nem lakás céljára szol­gáló helyiségcsoportokra, il­letőleg helyiségekre és az ezekhez tartozó területre (kert, udvar); b) a lakó- és vegyes ren­deltetésű épületekben levő, vagy ezekhez tartozó nem la­kás céljára szolgáló helyisé­gekre és a nem közös haszná­latra szolgáló területkre, to­vábbá c) a tanácsi házkezelési szervek által kezelt raktá­rakra. A most említett rendelet kimondja, hogy nem terjed ki a rendelet hatálya a föld alatti tárolóterekre, a rak­tárgazdálkodásról szóló jog­szabály hatálya alá tartozó raktárakra, továbbá a közle­kedési és hírközlési szervek raktáraira, valamint a sza­badtéri raktárterületekre. Az ismertetett rendelkezé­sekből következik, hogy az ideiglenesen hasznosított polgári védelmi helyiségek a a rendelet hatálya alá esnek és használatukért a rendelet mellékletében megállapított bért kell fizetni. Hírek - Nyugatról Az USA haderőinél egyre erőteljesebb a törekvés a pi­lóta nélküli repülőgépek szé­les körű alkalmazására. A szakemberek számára nem közömbös, hogy a pilóta nél­küli repülőgépek rendszer­ben tartása (gyártása, kiszol­gálása, bevetése) mennyire gazdaságos. Ismeretes, hogy a légi támadó eszközök sikeres alkalmazása döntően az elektronikus berendezésektől függ. Ma még valamennyi pilóta nélküli repülőgépet ro­botpilóta vezérli. Ez a meg­oldás meglehetősen költsé­ges. Ezért több hadiipari cég­nél folynak a kutatások: mi­ként lehetne földi irányító rendszer segítségével, egy­szerre több pilóta nélküli gé­pet irányítani. A megoldás­hoz azonban számos techni­kai akadályt kell elhárítani. Egy amerikai szakember vé­leménye szerint ezeket a re­pülőeszközöket akkor le­het gazdaságosan felhasznál­ni, ha a várható veszteség bevetésenként nem haladja meg a negyven százalékot. Ha viszont negyven százalék fölé emelkedik, akkor jelen­leg a rakéták gazdaságosab­bak. A szakértő hozzáteszi, hogy a pilóta nélküli gépek viszont nem félnek az ellen­ségtől, s bármilyen erős a légvédelem, illetve a vadász­elhárítás, akkor is folytatják útjukat, „hacsak” meg nem semmisítik őket. Helycsere történt a nagy amerikai hadiipari vállala­tok rangsorolásában. Ennek döntő oka a világszerte nagy vihart kavart Lockheed-bot- rány. A fegyverszállításban évekig első helyen álló Lockheed Aircraft-cég 1976- ban, hosszú idő után először a második helyre szorult vissza. Az amerikai hadi­anyag-szállító cégek 1976-os sorrendje: 1. A McDonell Douglas repülőgépgyár, 2,5 milliárd dolláros termelési értékkel. 2. A Lockheed Aír- craft-cég (1,5 milliárd dollár), 3. a Northrop konszern (1,4 milliárd dollár). A hírhedt vesztegetési botrány alaposan megtépázta a Lockheed-cég babérjait, és milliárdos be­vételkiesést okozott. Az AP hírügynökség közle­ménye szerint az Egyesült Államok hadászati csapásmé­rő erőinél rendszeresített in­terkontinentális rakétákat a jelenleginél kétszerié na­gyobb hatóerejű nukleáris töltettel szerelik fel. A Pen­tagon már korábban beje­lentette ezt a szándékot. Mindeddig a Minuteman tí­pusú rakétákhoz 12/A jelzé­sű, négyszáz kilotonnás nuk­leáris robbanófejeket tartot­tak készenlétben. A Minute­man—3 mintájú rakéták ese­tében a töltet hatóerejét nem csupán megduplázzák, ha­nem ezekhez úgynevezett több robbanófejes töltetet rendszeresítenek, amelynek részegységeit külön-külön irányítják a célra. A nyugatnémet sajtó be­számolt róla, hogy a Bun­deswehr januárban megtar­tott magasabb parancsnoki értekezletén bejelentették: az NSZK haderejének ez évi fejlesztési tervében első he­lyen szerepel a szárazföldi csapatok tűzerejének növelé­se. Ennek érdekében a csa­patokat „Gepard” típusú ön­járó légvédelmi lö vegekkel, „Lance” mintájú harcászati- hadműveleti rakétákkal és „Milan” páncéltörő fegyve­rekkel látják el. (K. S.) A kiszóródás elleni védőhelyek berendezése II. A különböző típusú kiszó­ródás elleni óvóhelyek ki­alakítását az 1976. évi má­jusi, júniusi, júliusi, augusz­tusi híradónkban ismertettük. A következő számokban a kiszóródás ellem óvóhelyek berendezésével, szellőzéssel, vízellátással, vízelvezetéssel, világítással, fűtéssel, egész­ségügyi követelményekkel fogunk részletesebben foglal­kozni. 1. SZELLŐZÉS A kiszóródás elleni óvóhe­lyek szellőzése, illetve leve­gőellátása kétféle módon tör­ténhet : természetes és mes­terséges szellőztetéssel. a) Természetes szellőzésről olyan óvóhelyeknél beszé­lünk, amelyek csak egyszerű légkidobó csővel vannak el­látva. Ilyen esetben a légcse­rét az ajtó és a szellőzőcső között természetes huzatot lé­tesítünk. A szellőzőcsövet azonban egy egyszerűen kiképzett el­záró berendezéssel kell el­látni, amely a kiszóródás ide­je alatt megakadályozza a ra­dioaktív szennyezett levegő­nek az óvóhelyre való be­áramlását. Ezt a szellőzési módot kell alkalmazni minden olyan ki­szóródás elleni óvóhelyen, ahol más szellőzési rendszer megvalósítására lehetőség nincs, illetve az óvóhely be­fogadóképessége kicsi. Az olyan óvóhelyen azon­ban. ahol szellőztető beren­dezés ugyan- nincs, de az elektromos hálózat be van ve­zetve, ott ajánlatos helyisé­genként egy-egy asztali ven­tillátort is beállítani. A meg­mozgatott levegő ugyanis sokkal hosszabb ideig elvi­selhető érzést kelt, mint romlott, de nyugvó levegő. b) Mesterséges szellőzési rendszerrel oldjuk meg a ki­szóródási óvóhelyek légcse­réjét akkor, ha nagyobb be­fogadóképességű létesítmény­ről van szó és berendezések elkészítésére a helyi adott­ságok figyelembevétele mel­lett lehetőség van. A kiszó­ródási óvóhelyeken alkal­mazható mesterséges szel­lőztető berendezések azonban nem jelentenek szükségkép­pen elektromos energiát igénylő komplikált és nagy berendezéseket. Ilyenek lehetnek pl: kézi légszívató, melynek összeállí­tási rajzát az alábbi ábra szemlélteti. A kézi légszívatót a kiszó­ródás elleni óvóhelyeken ak­kor alkalmazzuk, ha annak befogadóképessége 20 fő vagy annál kevesebb. A berendezés szerkezeti ki­alakítása egyszerű, alkatré­szeinek, szerelvényeinek ösz- szeállítása különös szakkép­zettséget nem igényel. Fő részei: a) a légátbocsátó szelepek­kel rendelkező légszívató és b) a felerősítő keret, mely­nek célja, hogy a berendezés az óvóhely helyesen kivá­lasztott falrészén elhelyezhe­tő legyen. Működési elve a kovács­műhelyek tűzhelyeinek légfú- vatóihoz hasonló. A berende­zés nyílásakor az alsó sze­lep nyit, a légszívató belső tere levegővel megtöltődik. Záráskor az alsó szelep le­zár, a felső szelep nyit és ezen keresztül a lég­szívató belső térfogatának megfelelő mennyiségű leve­gő az óvóhelyre áramlik. 4 0 4ŐZ cs<Z $ nézi légszimté (3. f&tepo&tté köret k. szelep A kézi légszívató karban­tartása a szelepek időszakos ellenőrzéséből és a berende­zés tisztán tartásából áll. 2. VÍZELLÁTÁS, VÍZELVEZETÉS A kiszóródás elleni óvóhe­lyek vízellátását szabványos kivitelű 25 1-es, megfelelő-' en záródó, vagy fedéllel el­látott tartályokban tárolt víz biztosításával oldjuk meg. Naponta 2 liter/fő ivóvizet kell az óvóhelyen biztosítani és a tartályok össztérfogatát úgy kell megállapítani, hogy az óvóhelyen tartózkodó sze­mélyek egyheti ivóvízszük­séglete biztosítható legyen. Tartalék víztárolóról akkor is gondoskodni kell, ha az óvóhelyen esetleg vízvezeték és vízvételi hely van. Szabadban elhelyezett (nem épület alatti), nyitott lépcső­lejárattal rendelkező kiszó­ródási óvóhelyeknél a behul­lott csapadékvizet egy itt megépített' emésztőaknába, illetve egy itt elhelyezett víz­gyűjtő edénybe vezessük. Az óvóhelyen képződő szennyvizet szennyvízgyűjtő vedrekben és tartályokban -gyűjtsük. Szabadon álló óvóhely fö­démére hullott csapadékvizet a földfeltöltés lábánál meg­felelő lejtésben ásott, nyi­tott csatornarendszerben kell elvezetni. 3. VILÁGÍTÁS Kiszóródás elleni óvóhe­lyek világítását 20 fő alatt elemlámpával, akkumulátoros kézi lámpával,vagy egyéb le­hetőségek felhasználásával, illetve ha erre lehetőségünk van, hálózatról oldjuk meg. Az utóbbi esetben azonban valafnelyik előbbi tartalék áramellátásról is gondoskod­ni kell. Kis létszámú, maximum 5 —10 fő befogadóképességű óvóhelyen, ha szükség sze­rint más lehetőség nincs, megengedhető az oxigénfo­gyasztó, azaz nyílt lángú vi­lágítótestek és ételmelegítők alkalmazása ie. ___ (Folytatjuk,) j * K ézi légszívató összeállítási rajza

Next

/
Thumbnails
Contents