Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-19 / 116. szám
A drukk ma sem hiányzik •. • Fiatalok, érettségi előtt Magdi Eltelt az utolsó óra is, túljutottak a búcsún, a ballagáson. Nincs már feleltetés. A hajdani izgalom, a félsz mind ritkábban felbukkanó emlékké szelídül. A nagy szabadságot, mégiscsak néhány napig élvezhetik, mert életükben az eddiginél jóval felelősségteljesebb korszak kezdődik, a nagy erőpróbák: az érettségi és a felvételi vizsga ideje. Juhász Károlyné, az egri Gárdonyi Géza Gimnázium és Óvónőképző Szakközépiskola tanára, a IV. e osztályfőnöké mégis bízik diákjaiban. — Szorgalmas, igyekvő társaság, hiszen a tanulmányi átlag mindig négyes felett volt. Ráadásul a négy év során — sem félévkor, sem év végén — senki sem bukott meg. Fegyelmezett gyerekekké nőttek, akikre bármikor számíthattam. Az is sokat mond, hogy a negyven- három ' tanulóból harmincnégy továbbtanul. Közülük huszonketten — mindannyian lányok — akarnak pedagógusok lenni. Ügyesek, talpraesettek. Orosz és német tagozatosként például nyolcán középfokú nyelvvizsgát tettek, s néhányan — a nyári, szünetekben — idegenvezetőként tevékenykedtek. Sajnos — s ezt már szakos tanárként mondom — a matematika bizony nem erős oldaluk. De hát nem ez a lényeg, hanem az a fontos, hogy nagyobb zökkenők nélkül boldoguljanak. Mi is terveikről, vágyaikról, az érvényesülés esélyeiről kérdeztük őket. s arra is választ vártunk, hogy az írás- és a szóbelik előtt ma is kísért-e a drukk. Két tárgy kötelező A réginél jóval kedvezőbb feltételeket sorolja dr. Nagy Andorné, igazgatóhelyettes: — 1974-ben lépett életbe az új érettségi szabályzat. Ez elsősorban a fiatalok számára kedvező. Nálunk — a szakközépiskolákban más a helyzet — csak két tárgy, a magyar és a matematika a kötelező. Bővült a szabadon választottak köre: az előírt kettőt érdeklődésükhöz, fel- készültségük szintjéhez mérten jelölhetik meg fiaink- lányaink. A közös írásbeli — az idén már biológiából is bevezették — azok részére előnyös, akik valamelyik egyetemre vagy főiskolára szeretnének kerülni. Megszűnt a tételrendszer, valamennyien témakörök szerint — ez gondolkodókészségüket fejleszti — dolgozzák fel az anyagot. Nem lexikális adatok tömegét várjuk tőlük, hanem logikus értelmezést remélünk. Ez kétségkívül biztató, csakhát a szenvedő alanyok CSMémism 1977. május 19., csütörtök egy kissé másképp vélekednek. Sipos Magdi, a humán tárgyak rajongója, mindjárt ki is rukkol nyugtalanságával. — Nagyon tartok Gauss tudományától. Az utóbbi időben ráadásul mellőztem is, meg is látszik a jegyeimen. Minden a feladatokon múlik, jó lenne, ha könnyebbeket kapnánk. Torma Mária se állja meg szó nélkül. — Hiába erőlködtem, nem ment a példamegoldás. Ülhettem a könyv mellett órákat, mégsem jutottam előbbre. Megvallom: borzongok attól a pillanattól, amikor felbontják azt a bűvös borítékot. Igaz, mehettem volna mindjárt szóbelire, de hát ez nagy kockázat, mert ha nem» sikerül, megbuktam. Valószínű, így vélekedtek a többiek is, hiszen az osztályból mindenki dolgozatot ír. Joó Zsolt 1 viszont a matematikában jeleskedik, az ő réme az irodalom. — Sok múlik a témákon. Adyra, Vajda Jánosra számíZsolt tok, s azt hiszem, beválik a tippem. Igenám, de a vizsgabizottság előtt is helyt kell állnom. Megfontolt pályaválasztás Ugorjunk most néhány hetet, feltételezve azt, hogy mindannyiuknak gratulálhatunk. Kössünk ki az érettséginél is fontosabb pálya- választásnál! Magdi a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar—orosz szakára jelentkezett. Kedveli a gyerekeket. ám mégsem a nevelői hivatás szépsége vonzotta. — Ha felvesznek, akkor is kerülő úton jutok el célomhoz. Idegenvezető, tolmács ugyanis csak úgy lehetek, ha pedagógusképző felsőoktatási intézményben szerzek diplomát. Persze menet közben lehet hogy megváltozik a véleményem, s a katedránál maradok. Mária egyike volt a bizonytalankodóknak, s aggályait nem is takargatta. — Először úgy döntöttem, hogy tanítónő leszek. Természetesen nem voltam biztos a dologban, ezért elmentem a megyei pályaválasztási tanácsadó intézetbe, s ott meggyőztek arról: hiányzik belőlem a hajlam, a rátermettség. Egyetértettem, mert a türelem nem épp tündöklő erényem. Egyelőre a KPM- hez megyek laboránsnak. A középfokú nyelvvizsga után — ezt megígérték — fordítóként alkalmaznak majd. Zsolt nagy fába vágta a fejszét: az NDK-ba pályázott, útépítési és közútforgal- mi technikai főiskolára. Elhatározását így indokolja. — Tagozatosként a németet igen jól megtanították velünk. A matematikával és fizikával semmi bajom: ezek a kedvenc tárgyaim. Ráadásul olyan területen dolgozhatok majd, ahol nap mint nap alkotómunkát végzek. 1. A megállóknál agyongyötört, túlzsúfolt autóbusz végül is megérkezett oda, ahol a legtöbb utas kiszáll. Hogy egy ilyen szép, verőfényes napon feljusson az ember az autóbuszra, ahhoz bizony elszántság kell meg ráme- nősség. De idekint ennek már nyoma se volt, zavartan mosolygó szerelmesek szálltak ki, baráti társaságok. akik kijöttek a levegőre egy kis evés-ivásra és családok, akiknek boldogságára csak a keserves utazás vethetett futó árnyékot. Egy tizenkilenc-húsz év körüli fiatalember utolsónak szállt ki, de ezt nem udvariasságból tette, hanem véletlenül. Határozottan jóképű fiú volt. Férfias arcán már nyomot hagyott az élet, a tekintete túlságosan vakmerő, ÖltöMária Második nekifutásra? Ne fessük az ördögöt a falra, de vegyünk számba mégis minden lehetőséget. Mi történik akkor, ha az első nekifutás nem sikerül. Követi-e majd második vagy harmadik? A megfontolt Magdi határozottan fogalmaz: — Tudom, nagy a túljelentkezés, s előfordulhat, hogy nem kerülök a legjobbak közé. Azt a szintet azért csak elérem, amivel az egri tanárképző főiskolára bejuthatok. Ha túlértékeltem önmagam, akkor sem adom fel. jövőre ismét próbálkozom. Zsolt se tartozik a hirtelen megtorpanok sorába. — Az elutasító válasz sem sújt le, mert ott van még a műszaki egyetem. Miskolcon is adnak diplomát, méghozzá nem is akármilyet. A kudarcot el kell viselni, de belenyugodni sosem szabad, mert az ember csak úgy élhet teljes életet, ha azt csinálja, ami szíve szerint való. Az osztályfőnök higgadtan latolgatja az esélyeket. — Ügy vélem, a jelentkezők nyolcvan százalékát felveszik. hiszen évek óta így alakultak az arányok, ráadásul ez a gárda se rosszabb a korábbi évfolyamoknál. Bár teljesülne ez a bizakodó előrejelzés... Pécsi István zéke keresetlenül hanyag, ami teljes mértékben összhangban volt nemtörődömmagatartásával és fesztelen járásával. Viselkedése külsőre magabiztos, ugyanakkor látnivaló, hogy ez a fiatalember tart valamitől. És valóban, mindig ugrásra kész állapotban volt, állandóan gyanakodnia, félnie kellett. Ezt követelte tőle idegtépő foglalkozása, amelyet élet- körülményei kivételes alakulásának és nem mindennapi neveltetésének köszönhetett. ötéves volt. amikor elvesztette szüleit és nagybátyja fiává fogadta. A magányosan élő nagybácsi ezt elég kelletlenül tette, mivel az egyedüllét jobban megfelelt életformájának és annak a módnak, ahogy az anyagi eszközöket ehhez az élethez megszerezte. A bácsinak mindig akadt alapos indoka, hogy holmijai hátrahagyásával váratlanul ismeretlen helyre távozzon. Mellesleg ezek a holmik se képezték jogos tulajdonát, mivel az igazi tulajdonosok tudta és beleegyezése nélkül kerültek hozzá. Ritkán volt józan állapotban és tisztelni csupán előrehaladott kora miatt lehetett. És bár féltékenyen őrizte szabadságát, idővel olyannyira kompromittálta magát a társadalom előtt, hogy végül is egy távoli, ritkán lakott zord vidéket jelöltek ki neki kényszerű lakhelyül. Sajnos, ez a nagybácsi pedagógiai vénával is rendelkezett. Személyes példamutatásával és gyakorlati oktatásaival uno- kaöccsét a maga képére és hasonlóságára formálta. Természetesen a jó emberek kiragadhatták volna a fogékony fiúcskát e nevelő mancsai közül, de a fiú kivételes képességei folytán, amelyeket nagybátyja oltott belé és fejlesztett tovább, hamarosan javító-nevelő intézetbe került, ahonnan jó néhányszor megszökött. Ezek a szökések nagykorúságáig A magyar kisfilmek számvetése Május elején rendezték meg a XVII. miskolci filmfesztivált. Ez alkalommal a mozikba szánt kisfilmek kerültek a fesztivál közönsége elé, valamint a szakmai tanácskozások napirendjére. A fesztivál programjában hatvanöt film szerepelt a különböző kisfilm-kategóri- ákból, közülük a legnagyobb sikerrel a dokumentumfilmek peregtek. De néhány animációs filmet is igen nagy tetszéssel fogadott a közönség. A népszerű-tudományos filmek, amelyek korábban valóban népszerűek voltak Miskolcon, most hűvösebb fogadtatásra találtak, és ennek oka talán nem elsősorban a fesztivál nézőiben keresendő. Az Ortutay Gyula akadémikus elnökletével működő zsűri döntése már bizonyára a legtöbb olvasó előtt ismert, felsorolása itt szükségtelen, annyi azonban megemlítendő, hogy a díjak megoszlása is a dokumentumfilmek magas szintjét és az e fesztiválon jelentkező fölényét húzza alá. A fesztivál fődíjának tekintendő SZOT-díjat Hu- szárik Zoltán A piacere (Tetszés szerint) című, képzőművészeti ihletésű és szárnya- lású. a gyász és a halál módozatain, az egyedi gyász és a tömegmészárlás különbözőségein meditáló lírai alkotása nyerte. Ugyanez a film nyerte el a filmkritikusok díját, valamint az egyik operatőri díjat (operatőrje Jankura Péten volt). Borsod megye díját Csőke József Pedig... című dokumentumfilmje kapta, és a különböző kategóriadíjak között is döntő többségben vannak a dokumentum-, illetve riportfilmek, tehát egyazon stúdió munkái. Az animációs filmek sikerét bizonyítja, hogy Miskolc város díját Macs- kássy Kati ,,Nekem az élet teccik nagyon” című munkája kapta, és a kategóriadíjat Foky Ottó Bábfilmje vitte el. Mind a díjazott filmek, amelyeket itt nem volt módunk felsorolni, mind azofolytatódtak, minekutána két évre börtönbe került és onnan már mint tapasztalt és energikus törvénysértő távozott. Tulajdonképpen nem volt boldog. Bár akadtak sikerei. de a boldogság messze elkerülte. Minél többet gondolkozott az életén, annál gyakrabban jutott arra a következtetésre, hogy már nem szereti a foglalkozását. Észrevette, hogy minden élvezet nélkül lop és rabol, nincs már benne semmi ügybuzgóság. A becsületes embereket irigyen és ingerülten figyelte, különösen bosszantották a diákok. Betöltötte tizenkilencedik évét, de élete perspektívája sötét volt és reménytelen, és vod- kásü vegek végtelen sora szegélyezte. Lopni már egyáltalán nem szeretett, a rablást még inkább kedvelte. Ha valakit kirabolt, úgy érezte. erősebb annál, bármilyen tisztességes és okos is legyen az illető. És mégis irigyelte azt, akit kirabolt, és lehet, hogy számára a boldogság egyet jelentett a becsületességgel. De ugyanakkor úgy érezte, hogy a becsületes élet. nem neki való. a legnagyobb mértéken szokatlan és számára elképzelhetetlen. A teste keresztül-kasul tele volt tetoválva jelmondatokkal és lírai vallomásokkal, amelyek a végzet hatalmát és élete reménytelenségét voltak hivatva kifejezni. Vasárnap volt, az emberek kirándultak, de az ő átkozott foglalkozása nem ismerte az ünnepnapokat. A város végén, az erdő szélén egy elhagyatott kert húzódott, amely valaha egy nyaralót ölelhetett körül. Kerítése már nem volt, a kert elvadult, de azért kert maradt, mert nőtt benn néhány akác, fagyai, orgona, bokrosán nőtt, oltatlan almafa. kon kívül jó néhány megérdemelné a külön méltatást, de itt csak néhányat jegyzünk fel. Feltétlenül külön említést érdemel Gyar- mathy Lívia Magányosok klubja című filmje, amely társadalmunk mai életének egy rendkívül égető, szorongató feladatát tárja fel. és Magyar József Tűzben! című, az 1975-ös lyukóbányai bányatűz hőseiről készített dokumentumfilmje. E két film egyébként kategóriadíjban részesült. De szólni kell olyan animációs filmről, mint Varsányi Ferenc Mézestáncos, vagy Gémes József Sün barátom című alkotása.. És mindenképpen kü- ’ lön említést kíván két do- kumentum-riportfilm. Az egyik Magyar József munkája, a Csak az aréna?, amely igen jó művészi megfogalmazásban az ellen foglal állást. hogy mi sokkal in—, kább nézők vagyunk a sporté-, ban, sőt egyre inkább nézőié' vagyunk, ahelyett, hogy ma- s gunk sportolnánk, s ugyan-áj akkor az élsport túlzott pat-é ronálása mellett elsikkad a«g tömegsporttal való törődés» a A másik film alkotója Szál- i kai Sándor, a címe pedig A cső. és egy Szekszárdion történt távfűtési vezetéképítés körüli bürokratikus ember-» telenséget állít pellengérre. A XVII. miskolci filmfesz- t tivál legfőbb erénye a kö-| zönséghez való közelítési volt. E tekintetben igen jól | teljesítette vállalt közműve- ’ lődési feladatát. A fesztivál egésze azt tanúsítja, hogy nem kevés gonddal küzd még napjainkban is a magyar kisfilmművészet, és egyre inkább követelőén szükségessé válik valamifajta integrálódás, ami nemcsak a műfaji határok merevségének feloldását kívánja, hanem a különböző stúdiókban, vagy éppen a televízióban készült filmek és a közönség találkozásának egységesítését is: azaz mind több mozifilm kapjon helyet a képernyőn és fordítva. Benedek Miklós A fiatalember teljesen elmerült komor, rablásról szőtt gondolataiban és önmaga számára is váratlanul a kert legtávolabbi zugában találta magát. Ebben a zugban megmaradt még egy orgonabokor. amit nem tördeltek le az élő virágok kedvelői. Az orgona áthatóan illatozott. De a fiatalember már az alkholizmus útjára lépett, ezért a szagokat csak homályosan érzékelte. Közömbösen pillantott az orgona pompás fürtjeire és már éppen vissza akart fordulni, amikor a bokrok mögött- észrevette egy fehér szoknya szegélyét. „Elveszem az óráját” — villant át rajta a megszokott gondolat. Olenyka Beljanyina szerette a magányt. Ebben a kertben minden vonzotta, az elvadultsága, a csendessége, az illatai és még sok minden, amit csak egyedül ő talált meg ebben a kertben. A sűrűben elbújva romantikus írókat olvasott, szerette Turgenyevet, és ő maga is olyan elragadó volt. mint Turgenyev hősnői. Olenyka élete csendesen, szabályosan folydogált a középiskolán át az egyetemig. Ifjúsága derűs volt és nyugodt, a váratlan dolgok még mind előtte álltak. A gyöngéd, érzékeny, kitűnően nevelt kislány számára a normálistól való eltérés a felfoghatatlan dolgok közé tartozott. Az a gondolat, hogy valaki kirabolhatná, soha meg se fordult a fejében. A fiatalember ezalatt közelebb ment hozzá és felmérte a terepet. A lány órája az első pillanatban megtetszett neki. de tulajdonosát megalázóan védtelennek és gyöngének találta. „Azonnal ideadja és sírva fakad” — gondolta. (Folytatjuk) j
