Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-17 / 114. szám
A szolgáltatás hétköznapjai Előbbre lépni sem könnyű ii. fanácsi segítség nélkül aligha lehet előbbre haladni a szolgáltatások színvonalának és körének fejlesztésében, bővítésében. Valahogy ezek a mai kis szövetkezetek nem elég életképesek már, nem tudnak megbirkózni a rájuk háruló feladatokkal. Pedig az is természetes, hogy a modern életmód, a technikai fejlődés egyre többféle szolgáltatást igényel. A tv. rádió, gépkocsi, háztartási gépek és mások javítására szerteágazó szervizrendszer épült ki. Es a személyes jellegű szolgáltatásokkal mi lesz? gépkocsi egy év A boyszolgálat három gépkocsival igyekezett a szállításnak eleget tenni. Ha vett valaki egy-egy hűtőgépet, egy rekamiét, esetleg egy szekrénysort. a boyszolgálat hipp- hopp, hazaszállította a közeli községekbe is ezeket. Az egyik kis teherautójuk karambolozott, tönkrement. Hiába igényeltek . helyette másikat, jártak itt-ott segítséget is kérni, még kilátásuk sincs arra, hogy mikor kapják meg a kocsit.. — Pedig ez fontos lakossági érdek is lenne — hangsúlyozzák. Igazuk van. Ennyi időt várni egy kis teherautóra, nem valami szívderítő dolog, a szolgáltatást érő sokfajta megjegyzések idején. Hiszen, ha csak rajtuk múlna. — így vagyunk a takarítással is. Nagyon megbízható, rendes asszonyok végezték ezt a munkát. Érthető, senki sem enged be akárkit a lakásába egy napra. De aztáji elhagytak bennünket ezek az asszonyok. Ha lenne állandó helyünk, hetenként legalább háromszor, a megszokott családokhoz, az más lenne, mondták nekem. De hogy egyik nap a nyolcvanasba, másnap pedig valamelyik üzlet kirakatát kelljen lemosni, ez már nem nekünk való, elnök elvtárs. Lássa be. Mit tehettem, beláttam. Átvették a gondot Két intézménnyel kötöttek szerződést. A takarítónőket átvették a saját létszámukba, így a két intézménynél a bérkeret ennyivel csökkent. A takarítást a szerződés szerint végzik el ugyanazok, akik azelőtt is, de az erre a munkára kifizetett összeget most már költségként számolhatják el az intézmények. Ez pedig nem ugyanaz! — Volt szerződésünk az egyik tízemeletes toronyházra is. Az nekünk is jó volt.. Felkerestük már az Izzót is, a kórházat is, hogy velük is szerződést kössünk a takarítás átvállalására, de még nem adtak választ az ajánlatunkra. A háziasszonyok pedig nem kapnak az alkalmon, hogy a szövetkezet dolgozóival taka- ríttassák a lakásukat. Valahogy ez nem megy, nem terjedt úgy el, mint várni lehetett volna. A nagyobb intézmények, akár vállalatok esetében pedig biztosan közrejátszanak a pénzügyi elszámolás módjai is. Ha az átlagbért vesszük alapul, akkor egyetlen üzemben sem mellékes, hány dolgozójának van kisebb keresete, mint a többségnek. Így lehet többet juttatni a képzett munkásoknak. A mosoda házhoz jön Kégóta tervezik, hogy Gyöngyösön tisztítószalont alakítanak ki, amelyben pénzbedobós automata gépek várnák a háziasszonyokat es férfiakat. Miközben a gép dolgozik, a kedves vendég ül, olvas, köt vagy horgol, esetleg tv-t néz. de ha úgy hozza a kedve, akkor csak beszélget a szomszédjávaL Percek alatt tiszta a fehérnemű , otthon nem kell a lucskot eltakarítani, tehát igazán kiváló találmány — lenne. — Hatvanban kaptunk erre helyet — magyarázza a szövetkezet elnöke, Bokros László. — Az ottani tanács készséggel sietett a segítségünkre, és mindent megtett azért, hogy egy gyorstisztító szalont berendezzünk. Gyöngyösön ez nem ment, bár most azt szeretnénk, ha a tízemeletes toronyházakban kaphatnánk helyet egy-egy gép beállítására. Helyben lenne a háziasszonyoknak, még az épületből sem kellene kimenniük emiatt. Valódi kényelem, kell-e ettől több? És ha másként nem megy, akkor egy kis teherautóval Hatvanba szállítják majd a fehérneműt Gyöngyösről, az ottani részlegükbe. Egy nap alatt is megfordulhat a ruhaféle oda és vissza. A «cbincs fodrász Nemcsak a város, a környező községek gondja is az övék. Van ezekben jobban menő és kevésbé forgalmas üzletük. Amelyik sehogy sem akart nyereséges lenni, azt kiadták gebinbe. Meghatározott összeget kapnak a bérlőtől, akár esik, akár fúj. Hogy több lett a vegyszerek ára? Nőtt a kozmetikai készítményekért fizetendő összeg? Ez már legyen a gebi- nes gondja. Ettől marad még nekik is elég bajuk a felhasznált különböző anyagok árénak növekedése miatt. A Mátrában más a helyzet, Kékesen ugyan magánkisiparos tevékenykedik a gyógyintézetben, Mátraszentimréről pedig megszökött a fodrász, annyira nem volt dolga, maradt még Füred és Háza. Mit is mondjanak ezekről? Túlságosan sok pénzük egyik, után sincs. Mint ahogy a tanulókkal is így vannak: túlságosan sok az egyik szakmában sincs. Más baj is akad ebben az ügyben — Meghívtak a - tanulók vizsgájára — halljuk az elnöktől —, mert ez így lett szokássá az évek során. Nem volt okom a dicsekvésre. A mi tanulóink nem remekeltek. Elgondolkoztam, mi lehet ennek az oka? Azt hiszem. a szakmai féltés is közrejátszott ebben. Ha a mester mindent megmutat a tanítványának, minden fogásra megszoktatja, a szakvizsga után a vendégek egy része átpártol a fiatal segédhez. Kitegye magát annak, hogy csappanjon a jövedelme? Van még egy érdekes jelenség: a lakótelepeken nincs olyan forgalom, mint bent a városban. Hogy miért? Mert a munkahelyéről könnyebben kiugrik egy-egy félórára az a nő, akit úgyis elenged eny- nyi időre a főnöke, ha ezt kéri tőle. Ha már munka után kellene mennie a fodrászhoz...! A lakótelepi üzlet ezért nem tud versenyre kelni a belvárosi társával. Ii a mejnldás’ Sem több, sem kevesebb: a szolgáltatásokat mindenütt fokozni kell. Ez alapkövetelmény. De hát — hogyan? Azt már tudjuk, hogy a korszerűsítés, a bolthálózat színvonalának megőrzése, önmagában sem teljesíthető feladat. Az ilyen célra szükséges pénzösszeget nem tudják a szövetkezetek előteremteni, /.kigazdálkodni” — ahogy szokás ezt a csúnya kifejezést használni. A nyereséggel is törődniük kell. Erre pedig pénzt csak „úgy”, sehonnan sem kapnak. Egy-egy kis szövetkezetnél évente alig jön össze annyi, hogy legalább egy boltot rendbe tegyenek. A fejlesztés sem megy. Az életszínvonal-politikánk azt is megköveteli, hogy a bérek a meghatározott átlagban növekedjenek. Ugyanakkor a költségek is emelkednek, hogy alig akarnak hinni az árcéduláknak. Ök pedig forintokért nyírnak meg egy férfifejet, végeznek el egy borotválást. Legfeljebb az „egyebekkel” lehet a végösz- szeget növelni. De ha a vendég sem szeszt nem kér, sem púdert, sem egy kis „bedör- zsölést”, akkor cincog a forint a mester markában. A megoldás csak az lehet, ha a kis szövetkezeteket egy naggyá tömörítik a tagok egyetértésével, elhatározásából. Már egy félmegyényi szövetkezet is másként gazdálkodik, hátha még tágab- bak a határai. Hiába, a fejlődés itt is elkerülhetetlen, a kedves vendég érdekében is, de a szövetkezet tagjainak saját érdekében is. G. Molnár Ferenc A talajlaboratóriumban A Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete jelentős sikereket ért el a homoktalajok javítása terén a' szikesek tanulmányozásában. A vegyipar, a műtrágyázás, és a mezőgazdasági technológia fejlődése fontos feladatokat rótt az intézetre. Az itt kidolgozott módszerek szolgálnak alapul a korszerű műtrágyázást szaktanácsadáshoz. A képen: talajminták analizálását készítik elő(MTI Fotó, Hadas János felvétele — KS) Anyagi mércével Manapság a mutatók divatját éljük. Statisztikák tömege jelenik meg arról, hogy hány kilogramm húst fogyasztunk, ezen belül is mennyi sertést. baromfit, vagy halat, de nem szükséges különösebb utánajárás azután sem, hogy valaki megtudja, hogy mennyit iszunk tejből, sörből, üdítő italokból, vagy esetleg egy átlagos magyar honpolgár hány kilogramm zöldséget fogyaszt, hány szappant hágnál évente, vagy éppenséggel mennyit költ ruhára, tartós fogyasztási cikkekre. S amikor esetleg egy baráti beszélgetés kapcsán felvetődik a téma, hogy hazánk a fejlettséget tekintve vajon •hol helyezkedik el a nagyvilágban, akkor szinte már halljuk is az okfejtéseket iparunk. mezőgazdaságunk helyzetéről, az elért eredményeket dokumentáló statisztikai összefüggésekről, az egy főre jutó energia-, acéltermelésről, a növénytermelés hozamairól, és így tovább. Baj ez? Dehogyis. Sőt kimondottan jó dolog, hogy ma már nem csupán a közgazdászok, hanem szinte* mindenki érdeklődik gazdaságunk helyzete, eredményei irgnt, tisztában vagyunk a gondokkal, a problémákkal is, és általában világos képet alkotunk magunkban arról, hogy az elmúlt több mint három évtized alatt hova jutottunk el, s milyen irányban kell haladnunk tovább. Mindez nagyon jó dolog. Az azonban már kevésbé, hogy érdeklődésünk homlokteréből nagyon sokszor kiesnek az úgynevezett szellemi mutatók. Mert hát társadalmi fejlettségünk helyzetét elemezve, a termelésen túlmenően az sem közömbös, hogy milyen az ország, vagy éppen megyénk oktatási, művelődési intézményrendszere, hányán járnak rendszeresen könyvtárba, színházba, vagy múzeumokba — s mennyire vagyunk szellemileg felkészülve esetleg éppen a gazdasági feladatok megoldására. S éz a szemlélet, vagy Hevesi blúz dán lányoknak A. termelés nyolcvan százaléka — népművészet ÜNNEP VOLT a szövetkezetben. Nagygyűlés, beszédek, köszöntés, sportnap, ahogyan az már szokás. Ismét kiválóak lettek, — jók között a legjobbak a „szakágazatban”, ahogy hivatalosan fogalmazódik. De mitől lesz végül is kiváló egy szövetkezet, ahol százméterszám szövik a szőttes térítőkét, varrják és kivarrják a blúzokat? — A termelés az elmúlt évben kilenc százalékkal emelkedett, a tőkés exportunk húsz százalékkal, — sorolja a gazdasági eredményeket Báder Miklósné, a szövetkezet, a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet fiatal elnökasszonya. A hevesi szőttes „befutott” a világpiacon már évekkel ezelőtt, s ezt a hírt évről évre öregbíti a gárda. Hevési blúzt hordanak ma á finn, a dán fiatalok, hímzett garnitúrákat keres á'francia fiatalasz- szony, s az angol otthonoknak is díszük lett a szőttes. A már meglevő piacok nőttek, s ezzel a növekedéssel lépést tartani, ez volt az elmúlt évben igazán nagy feladat. A szövetkezeti. iparnak ez az ága állandóan alapanyaghiánnyal küszködött. S ez a hiány lett itt, Hevesen, egy új ötlet ösztönzője. Miután nem kaptak a blúzokhoz napanyagot, maguk szőtték meg az alapanyagokat is. Lenge szádát és hófehér .vásznakat. Tizennégy- millió forint lett így csak a tőkés export értéke —, mert ezen kívül sokat szállítanak a szocialista országokba is, ahol szintén népszerű a hevesi népművészet. A szövetkezet termelésének mintegy nyolcvan százaléka népművészeti termék: szövés, hímzés, fafaragás. A piac szeszélyes valami. Soha sem állandó, mindig változnak az igények, mindig újítani kell. Hogy ez is sikerült, szintén egy ötletnek köszönhető. Tavaly volt a szövetkezet huszonöt éves. Jubileumi pályázatot hirdettek, s ezen részt vett a szövetkezet „apraja-nagyja”. Kétszázötvenféle elképzelés, új minta született a pályázatra. A legsikerültebbekből kiállítás volt, és természetesen bemutatták az érdekelt kereskedelmi szakembereknek. és készíteni kezdték nagyobb szériában is. AHHOZ, HOGY a szövetkezet kiváló legyen, sok mip- den szükséges — magyarázza László Magdolna, a párttitkár is, aki egyben a termelés irányítója. Tizenhét szocialista , brigádja van a szövetkezetnek, mindenütt tanulnak, s társadalmi munkából is részt kémek. Patronálnak óvodákat, iskolákat, felkeresik az öregeket. A tanulásra talán a legjobb példa, ha az iskolai végzettséget nézzük. Nem a kiemelkedő felsőfokú oktatást, vagy a középfokot. A szövetkezet törzstelepén, ahol megközelítően háromszázötvenen dolgoznak, mindössze 17-en nem végezték még el az általános iskola nyolc osztályát. Hogy ez miért dicséretes? Mert a szövetkezet dolgozói, beleértve az alapító tagokat is, zömükben a háztartást, vagy a mezőgazdaságot cserélték fel ezzel a munkával, és sem körülményeikre, sem korukra nem volt jellemző a magas iskolai végzettség. A szakmunkás-képesítésüket szinte valamennyien itt szerezték, s kétévenként újabb és újabb csoport kap alkalmat e bizonyítvány megszerzésére. önkéntelenül is kívánkozik a kérdés, mintegy az üzemi demokrácia megvalósulásának, létezésének ellenőrzéseként, hogy mennyire áll nyitva a vezetők ajtaja a dolgozók előtt. — Nyitva van az ajtó — hangzik a válasz. — De mi itt nem ezt tartjuk a legjobbnak. Aki idejön, az rendszerint már valamilyen nagyon komoly ügyben panaszkodni jön. Az a jobb, ha mi vagyunk ott a megbeszéléseken, a brigádgyűléseken, ha mi jutunk ki többet a dolgozókhoz. hogy ott, a munkahelyeken, a munka mellett mondják el észrevételeiket, — amit akarnak. Egy-egy brigádértekezlet sokkal többet adhat,’ mint egy beszélgetés, amelynek elindítója kisebb, vagy nagyobb, jogos, vagy jogosnak vélt sérelem. MI KELLETT még a kiváló cím elnyeréséhez? A politikai oktatás fejlesztése — sorolják. Ebben az évben 324-en tanultak különböző politikai tanfolyamokon. A' nőpolitikái munka itt a szövetkezet mindennapi életének szerves része, hiszen a dolgozók 93 százaléka nő. így természetesen a kismamaüzem, a kedvező műszak- beosztás. s a nők vezetői munkakörökbe való állítása is. Van végre üzemi étkezés is. sajnos kilókkal lehet lemérni az eredményét —teszik hozzá tréfás panaszkodással. mert azóta mindenki hízik. összegezve* az egész kollektíva ötlettel, szorgalommal dolgozott az elmúlt évben. A r, ünnepet komoly munka előzte meg. Deák Rózsi jobban nevezhetnénk szemléleti fogyatékosságnak, néha bizony a gyakorlatban is megmutatkozik. Abban például. hogy esetleg későbbre csúszik egy könyvtár felépítése, vagy átalakítása, elhúzódik egy művelődési intézmény létesítése, vagy kevesebb pénz jut a tervezettnél egy művészeti csoport működtetésére. Mindez persze nem csupán hivatali, vagy vállalati szinten nyilvánul meg, hanem sokszor a magánéletben is. Jobban feltűnik, az hogy ismerősünk autót vesz, mintha könyveket vásárolna, vagy egy hétvégi telek nagyobb elismerést vált ki tulajdonosa iránt, mintha az illető rendszeresen hangversenyre jár. Természetesen nem arról van szó, hogy valaki ne vegyen autót, vagy ne járjon ki a hobbitelkére. Az autó is, a hétvégi üdülőtelek is jelenthet hasznos kikapcsolódást, pihenést, vagy az autó teszi valaki számára éppen lehetővé, hogy jobban megismerje az ország szépségeit, mint korábban. A pusztán anyagi mutatókra való leszűkítés azonban torz képet eredményez. Egy tanácskozás alkalmával egy vezető, amikor arról volt szó, hogy mennyit kell még fogyasztanunk tejből, zöldségből, húsból, hogy elérjük a világszínvonalat, ‘ tréfásan megjegyezte, hogy a szocializmusban azért ne csupán arra törekedjünk, hogy jól táplált honpolgáraink legyenek, hanem arra is, hogy szocialista emberek is váljanak belőlünk. S hogy mennyire fontosak a gazdasági élet szempontjából is a szellemi mutatók, arra bizonyíték Berend T. Iván akadémikus megfogalmazása, amit a közelmúltban mondott el a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésén. „Az oktatás mellett a tudatformálás, a közművelődés is szorosan kapcsolódik a gazdaságpolitika feladataihoz. A szélesebb értelemben vett tudatformálás maga is elsődleges gazdasági feltételek megteremtőjévé, a köz- művelődés az aktuális gazdaságpolitika döntő eszközévé válik.” Ezért nem mindegy tehát, hogy a tej és egyebek melleit mennyit „fogyasztunk” a szellemi javakból. Kaposi Levente MbMEMQ 1977. május 17., kedd «
