Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-15 / 113. szám

Sárközi szövőasszony (festmény) Tárlat Mattioni Eszter, a most 75 esztendős művész, a Nem­zeti Galériában mutatja be műveit. Dekorativitásra való hajlamát már a főiskolán felfedezték. Évekig dolgozott a szolnoki művésztelepen, ahol kikísérletezte, majd tökélete­sítette a hímeskőkészítés technikáját. A hímesköveit — a nemeskőberakással díszített faliképéit — szerte a világon jól ismerik, nagy gyűjteményes kiállításai voltak Japánban és Amerikában is. Sióagárdi kislány (kavicsmozaik) Miért gyűjtjük a néptáncot? A Népművelési Intézetben az ötvenes évek óta folyó néptánckutatást — Kodály Zoltán és Ortutay Gyula köz­benjárására, a Művelődési Minisztérium és az MTA tá­mogatásával — 1965-ben he­lyezték át az MTA népzene- kutató csoportjához. 1965-től néhány évig még csak a ko­rábbi, szűk keretek között folytatódott a munka, majd 1972-ben munkacsoport ala­kult, mely 1974 óta az MTA Zenetudományi Intézete nép­táncosztályaként működik. Kodály közreműködésével A magyar néptánckutatás legjelentősebb eredménye a világviszonylatban is kiemel­kedő nemzeti táncgyűjte­mény létrehozása. Az elmúlt évtized legfőbb eredményé­nek is e nagyarányú — az egész magyar népterületre kiterjedő — gyűjtés folytatá­sát tartjuk. A korszerű nép­tánckutatás már régen idő­szerű igényét, a szinkron hangosfilmek készítését még Kodály Zoltán személyes erő­feszítésének eredményeként sikerült megvalósítani. 1967 óta tervszerűen igyekeztünk elvégezni, vagy részben meg­ismételni jellemző táncfajtá­inkat és táncdialektusainkat reprezentáló táncváltozatok hangosfilmes rögzítését. Az 1965 és 1975 között készült filmjeink több mint egyhar- mada már hangos, vagy han- gosítható felvétel 120 telepü­lés táncairól. Jelentős eredmény az is, hogy a Magyar Televízió a Művelődési Minisztérium és a Népművelési Intézet felké­résére és támogatásával 1974- ben elkészítette a ,.Magyar- országi néptáncok” című, 16 részes, összesen 180 perc idő­tartamú reprezentatív szí­nes-hangos filmsorozatot. Ez több mint 400 paraszttáncos részvételével a korábbi évek néptáncfelvételeinek hiva­tásos technikai szinten való megismétlését és kiegészíté­sét jelentette, s összesen 3’5 település táncait gyűjtötte össze. 160 községben A néptáncgyűjtés 1965 és 1975 között hazánk területén 160 községet érintett. Sza- bolcs-Szatmár megye 27, Bács-Kiskun 19, Tolna 14, Borsod-Abaúj-Zemplén 13, Fejér 12, Békés és Győr-Sop- ron 11, Hajdú-Bihar 9, Ba­ranya és Pest 7. Heves 6, So­mogy, Csongrád és Vas 5, Nógrád 4, Veszprém 3, Szol­nok 1 községgel szerepel a filmes néptáncgyűjtések tér­képén. Komárom és Zala me­gyékben ez idő alatt nem folyt ilyen jellegű munka. Megélénkült nemzetisége­ink tánckincsének gyűjtése is. Összesen 60 (14 német, 7 délszláv, 6 román, 5 szlovák, 1 görög és 26 cigány) telepü­lésen történt táncgyűjtés. A határon túli magyarság népi tánckultúrájának meg­ismerésében is ez az évtized hozta a legjelentősebb ered­ményeket: a szomszédos or­szágok 120 magyarlakta köz­ségében végeztek ilyen gyűj­tőmunkát. A szomszédos népek tánc­kultúrájára vonatkozó isme­reteink is jelentősen bűvül- tek azáltal, hogy az eddigi­nél hitelesebb (román, szlo­vák. morva, gorál, jugoszláv és bolgár) anyag gyűjtésére kerülhetett sor az elmúlt 10 esztendő során. Táncok —filmszalagon Az elmúlt évtized néptánc­gyűjtő munkájának számsze­rű eredményei a következők: Filmgyűjteményünk össze­sen 61 500 méter 16 mm-es mozgófilmmel gyarapodott, ebből 23 000 méter már han­gosfilm. Ezáltal filmarchí­vumunk 10 év alatt több mint kétszeresére nőtt, vagy­is a filmek mennyisége meg­haladja a negyvenes évek elejétől 1965-ig forgatott nép­táncfilmekét. (A teljes állo­mány ma 115 000 méter fil­men 9 500 táncváltozat 800 községből.) Ez a gyarapodás 15 országból. 400 helységből, újabb 5000 táncváltozat rög­zítését jelenti a kapcsolódó tánczenei anyaggal együtt. A magyar néptánckutatás az elmúlt negyedszázad során a legsürgősebb feladatra, a gyűjtésre összpontosította erejét. Ennek eredménye az a jelentős táncgyűjtemény, amely a XX. századi magyar népi tánckultúra jellemző műfajairól, típusairól és táji tagolódásáról már csaknem teljes keresztmetszetet nyújt. A tudományos feldolgozó munka olyan módszertani, tipológiai, történeti és össze­hasonlító tanulmányok, mo­nográfiák és összefoglalások sorát eredményezte, amely átfogó szintézis előkészítését szolgálta ugyan, de nem tud­ta megvalósítani az ehhez megfelelő alapot biztosító, rendszeres anyagközlő for­ráskiadást. A publikációk csak kiragadott táncrészlete­ket, vagy szűk válogatások közreadására szorítkozhattak, s így a gyűjtött néptáncok alig 3 százaléka jelenhetett csak meg többnyire igényte­len és szűk körű formában, kevés példányszámban. Zene és tánc — együtt A néptánc esetében a gyűj­tött anyag feldolgozatlansá- ga súlyosabb következmé­nyekkel jár, mint a népze­ne vagy népköltészet terüle­tén. A tánc gépi rögzítésének módszere a későbbi kutatás számára ugyanis nem bizto­sítja oly mértékben a hiteles lejegyezhetőséget, mint a ze­ne vagy a szöveg esetében. A némafilmre felvett improvi- zatív néptáncok ritmikai és szerkezeti értelmezését, s a zenével szinkron írásbeli rög­zítését nem lehet azok nélkül hitelesen elvégezni, akik a tánc és zene komplex jelen­ségét a gyűjtések során még a helyszínen is tanulmányoz­hatták. E tapasztalat meg­szerzésére pedig ma már éppoly kevés a lehetőség, mint a gyűjtések nagyobb részének hangosfilmes meg­ismétlésére. A tánclejegyzés hosszadalmas munkájának gyorsítását is csak a forrás- kiadás célkitűzése és-mielőb­bi megindítása segítheti elő. Ennek halogatása vagy el­mulasztása esetén néptánc­gyűjteményünk értékesebbik része (85 százaléka) a későb­bi kutatások számára csök­kent értékűvé — a tánc és zene összefüggése tekinteté­ben megfejthetetlenné — vá­lik. Ezért rendkívül fontos a magyar tánctípusok forráski­adásának és a magyar tánc- dialektusokat bemutató né­hány regionális monográfia megvalósítása, valamint né­pi tánckultúránk egészét jel­lemző tudományos szintézis elkészítése. MARTIN GYÖRGY, az MTA Zenetudományi Intézete néptáncosztályának vezetője Új könyvek A Corvina Kiadó újdonsá­gai közül említsük meg Vi- sy Zsolt, a magyaron kívül orosz, angol és nemet nyel­vű változatban is megjelent érdekes könyvét, amely A római kori Dunaújváros cím­mel látott napvilágot, a Cor­vina Műemlékek sorozatban. Bállá Demeter kitűnő fotó­albuma Miskoleeal ismertet meg; a kötet bevezetőjét Fe­kete Gyula írta. Ugyancsak szép fotóalbum az Állatkerti séta, Kapocsy György képei­vel cs Kormos István ked­ves verseivel. A Táncsics Könyvkiadó mi­niatűr kiadványként meg- jelenttette A Vándor Kórus negyven éve című kis köte­tet, melyben a kórus egykori tagja, Vágó Ernő mondja cl rendkívül érdekesen a Ván­dor Kórus négy évtizedes (1936—76) történetét. A munkavédelem című sorozat­ban látott napvilágot Karsai István és Kemencés József közös szal(könyve, A nyomás­tartó edények biztonságtech­nikája és A hegesztés biz­tonságtechnikája. Az Európa Könyvkiadó a Századok — emberek soro­zatban megjelenítette Gladys Schmitt: Rembrandt című, kétkötetes életrajzi regényét. A szovjet Volodimir Drozd Délsziget című kisregényét tartalmazza a Modern Könyvtár egyik új kötete. Az ungvári Kárpáti Kiadóval kö­zös gondozásban látott nap­világot Vlagyimir Fomenko regénye. A föld emlékezete. A két nyelvű Janus-könyvek sorozatában jelent meg An­ton Csehov klasszikus elbe­széléseinek, kisregényeinek kötete, A esinovnyik halá­la címmel. A Magyar Heli­konnal közösen jelenítette meg a kiadó Tóth Béla réz­metszet-mellékletekkel ellá­tott, szép kis kötetét, címe: A debreceni rézmetsző diá­kok. A Szépirodalmi Könyvkia­dó újdonságai közül említ­sük meg Kárpáti Kamill ver- scskötetét, amely Az óceán alatti hajnal címmel jelent meg. A Szépirodalmi Zseb- könyvtárban ötödik kiadás- ban látott napvilágot Déry sl Tibor regénye, a Képzelt ri­port egy amerikai pop-feszti­válról. Ismét megjelent Krú­dy Gyula: Aranykéz utcai szép napok című novelláskö- tete. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó a legkisebbek­nek szerez örömet Ilárs Lász­ló mesekönyvével; Buci ki­rályfi összes meséit Heinzel- mann Emma illusztrálta. H uszonhat évig csak pénzt kért hazulról. Előbb öntu­datlanul, mert gyermek volt, ké­sőbb az iskolai években, már tu­datosan. Gimnázium, egyetem, végelláthatatlan sorban szívta^ húzta a forintokat. Odahaza az öregek számolatla- nul körbejárták a roggyant házi­kót és néhány üdvözlő sor nyo­mán büszke út vezetett a megbil­lent léckerítések mellett a postáig meg vissza. Ök azok, akiket már csak az adás öröme éltet! Nagy ritka hazamenetelkor el- bűvölten nézi. mennyire lerövidült az út a világok között. Apja soha­sem tapsolt. Talán azt sem tudja, hogy az összeverődő két bőrtalpas kéz hangot ád. ha önfeledten ösz- szecsókolódzik. Másfajta öröm jár­ta nála! Egy-egy pakli dohány, nyálasán összesodorva, s néhány pohár bor és a késő este feljövő hold munkát tiltó szikár parancsa nyomán a napi gondok csokorba gyűjtése. A színházat, a fényt, a sikert, vagy magát a tapsot, a mezőn el­vetett búzaszemek dicsérete, az ál­latok farbaveregetése jelentette. Fél kiejteni a gondolatokat. A be­tűk úgy elmerültek emlékezete ör­vényében, hogy egy-egy mentés­nél, amikor megkérték. kurtítsa alá valami passzusra a nevét, mint két gazdátlan tutaj, úgy forgott kormányozhatatlanul a két X a papíron. Ez alól, talán csak egy kivétel volt : a téesz-szervezés. Ak­kor „az anyjuk” vette kezébe a göcsörtös kormányt, végigvezetve a sercegő tollhegyet a belépőnyi­latkozaton az „apjuk” kezében. Barta Szabó József: •» A CSOMAG Azóta darazsak rajzanak, ha elő­kerül a ládafiából: ki is írta alá tulajdonképpen a lajstromot? Éjszaka, amikor fekete fényko­szorúban kést köszörülnek a sze­lek, a zsörtölődés agyonüti az ál­matlan magányt. Örökké újraéle­dő dicsérete a fiúnak, no és a kár- örvendéssel vegyített apai kacará- szás zárja a napot. Megérkezésekor anyja legelső dolga, hogy szemügyre vegye. Nőtt-e, fogyott-e, van-e emberi formája, színe? Óvatosan körbe­járja szemeivel tapogatva, mint az újévi malacot, és elindítja féltés­árját: — Csontvájsz vagy. Seszínű. Ki­szívott a városi levegő. Fehér vagy, mint a hótt ember. És tar- tatlan is. Biztosan nem eszel ren­desen. Levest egész biztosan nem. Csak lótsz-futsz, kutyafuttába be­kapod. No majd itthon! Tömök valamit beléd, ne félj! Egy kicsit megiperedsz legalább... A mikor mindezt megállapítja, '* egyszuszra kimondja, köté­nye csücskével megtörli arcát, megcsókolja, megfogja kezét és el­vezeti hátra. El egészen a disznó­ólig. Az a büszkesége, reménye. Ilyenkor titkon nézi őt. Látja, csillogni, megfiatalodni. Nem hi­szi el, és nem is hitte el soha, hogy alkonyát tiporja. A szíve csak harminc. A hite, az akarata csak húsz. Lelkiismerete pedig oly tiszta, miképp a csecsszopóké. — Ne te ne, ne szürke! —mond­ja tenyerével jó nagyokat odapas- kolva a feketefoltos disznónak. Ér­ződött, mennyire óvatosan teszi. Inkább csak szeretetből, hálából, mert volt kegyes egész éven át szorgalmasan enni és meghízni. — Na. mit szólsz hozzá? —kér­dezi és, az áhítattól úgy kitágul a szeme, nagy kerekre, mintha az egész világot egyszerre akarná nézni. Szeme, a cselédkönyv írása szerint, barna. A fiú tengertükré­ben viszont a búzavirágnál is ké­kebb. — Szép mi? Meghiszem azt! Irigyelnek is érte. Főleg azok. akik csak a sonkáját kívánják, s nem a munkáját! Elfogadná a bendőjük. De elám! Szerinted mennyi lehet? — Hát... — feleli a fiú, és úgy tesz, mint aki töpreng, rakosgatja a számokat, a mázsákat. Hallgat. — Több mint négy mázsát nyom. — Mondja felegyenesedett hang­súllyal, nem várta meg a „must- ralgatás” eredményét. — Négy mázsa húsz kiló! De etetni kellett ám! Kellett bizony. Tudod mit megevett? Azt a rengeteg árpát, répát, kukoricát, krumplit, daraT. Apád nem győzte hordani. Ki is ürült a kamra! Meg a padlás. Még venni is kellett hozzá. Azért kér­tem tőled a pénzt a jómúltkorá- ban. Darára. Apád nyugdíja, tu­dod, bagóra is kevés. — De megérte, — teszi hozzá a zavart tőmondatot a fiú. M eg bizony! Szép egy állat * * mondhatom... Most el­adom. Veszek belőle egy kisebbet. Azt megöljük magunknak kará­csonyra. Nekünk elég lesz az is. Amit mi apáddal megeszünk, az már egy macskának is elég. De Vágni azért kell. Ügy illik. Minden télen tudtunk bökni egyet. Ezután is szeretnénk. Neked is küldök belőle... — Ezt eladom, és még pénzem is marad. Majd tízezret kapok érte. Tízet! Ötért vészéit egy másikat^,. öt marad. Abból hármat megtar­tunk magunknak, épp annyi hi- bádzik a sírkövünkből. Mert csi­náltatunk. Nagy fehér lappal a te- tejibe, hogy ne legyen rá senkinek se gondja, hogy ne füvesedjünk ki. Te messze laksz... Kettőt pedig neked adok! — Ne beszéljen ilyet, anyuka. És a pénz sem kell, nem azért... — Te csak ne magyarázz! Tu­dom, hogy szegény vagy, mint a templom egere. Mert csalt azzal a nyavalyás papírokkal törődsz. Mi­ért nem választasz valami tisztes­séges szakmát? Egy rendes iparos nem szűkölködik semmiben. Több lenne a pénzed... — De... — Semmi de! Kapsz belőle és kész! Ha nem is sokat, de kapsz. Mi is szűkölködünk. Apád hétszáz forintját forgatjuk. Mert nincs az a sok amelyik el ne fogyna, és nincs az a kevés, amelyik elég ne lenne. Be kell osztani. A fiú állt és messzire nézett. Nem tudta sírjon, nevessen, örül­jön, avagy elbújdosson szégyené­ben. Talán ezek az apró pillanatok, anyja feddő szavai nyomán, ezek, amelyekben kesernyés fájdalom­mal gondol hőn áhított „mestersé­gére”. a toliforgatásra. Az ő finom lelke, megtéríti néhány gondolat idejére, de ha másra terelődik a szó, marad minden a régiben. Csak a szeretet-piramisa nő egyre na­gyobbra, hatalmasabbra. ★ A napokban csomagot kapott a fiú. A csomag tetején levél. 1/ edves Fiam! ^'“■Biztos meg fogsz lepődni te is. milyen nagy baj ért most ked­den minket. Várom a disznót a húsüzemnél, bejön a traktor, nincs disznó. Mondják vissza köllött vinni. Megdöglött. Majd megőrültem. El­veszett az a gyönyörűszép állat. Tízezer forint. Megdöglött a kabátod is. Most- már bele köll nyugodni. Büntetett az isten. Csak azt tudnám, miért. Miért. Tudod milyen a nép. Örülnek az ember kárának. De valahogy csak lesz. Csak egészség legyen. Írjál, megkaptad-e a csomagot. Alma van benne, de nem fért belé mind. Fogyaszd egészséggel. Az ün­nepekben ha tudsz gyere haza. Csókolunk. írjál. Az újság megérkezett. Elfelejtet­ted bekarikázni, melyiket írtad te. A szennyest is küld. Vagy hozd. Anyádék. A csomagban, az almák között, a fiú egy bagarolos dobozt lelt. Ben­ne: két húszforintos, egy fémtízes, négy kétforintos, öt egyforintos, kettő ötvenfilléres, hét húszfilléres és egy tízfilléres. O ha az anyáké lenne a világ ... ! '

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents