Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-15 / 113. szám
A szolgáltatás hétköznapjai Jó vagy rossz üzlet? Hogyan lehet tanulót fogni? r. Ezt már így szoktuk meg: szolgáltatás, így mondjuk, így használjuk, és mindenki érti, miről van szó. Miután mindennap a bőrünkön is érezzük mennyire jól vagy kevésbé jól működik ez a szolgáltatás, nem kell a témát felfedezni, to- vábbra,'zni sem szükséges — ezt is így szokták mondani —, hanem mindjárt a dolgok lényegére térhetünk: elégedettek lehetnek-e a szolgáltatásokkal a gyöngyösiek? KÉT ÜJ, A TÖBBI RÉGI Szolgáltató szövetkezet, ez a neve. Női és férfifodrászok kozmetikusok, fényképészek tevékenykednek az ilyen cégtáblával ellátott üzletekben, szalonokban. De vállalnak még takarítást is, ahogy könnyebb anyagok fuvarozását is. Pillanatnyilag két kis teherautójuk jár-kel a városban és a környéken. Boyszolgálat, ez a hivatalos elnevezésükKét új üzletük van Gyöngyösön. Az egyik a Mérges utcai lakótelepen, a másik a déli városrészben. A többi olyan régi. hogy a legöregebb szövetkezeti tagok is fiatal segédként dolgoztak azokban az üzletekben annak idején. Megkísérlik felújítani a ré- | gi boltokat, de ez nem megy ! egykönnyen. A legfőbb nehézség az, hogy nincs rá ; pénzük. Egy-egy korszerűsítés teljesen kimeríti az egész évi keretüket. — Legutóbb majdnem kétszázezer forintunkba került a Fő téri fodrászat felújítása — jegyzi meg Bokros László, a szövetkezet elnöke. — Ezt a pénzt magunknak kell előteremtenünk. Még azt sem tehetjük meg, jiogy a növekvő költségeket áthárítjuk a vendégeinkre. 1 A hajvágás ugyanannyi most is, mint régebben a felújítás előtt, a hejfestés. a mosás sem változott, ahogy a dauer ára sem. És még azt is méltán várhatják el a dolgozóink, a szövetkezet tagjai, hogy valami kis nyereséget is osszunk minden évben. Csoda-e; ha nem győzik a tennivalókat, nem tudják utolérni magukat a boltok korszerűsítésében ? — Egyik-másik üzletük olyan, hogy az ember a legszívesebben be sem menne. Ezt a kissé túlzó megjegyzést is hallottuk. amiben azonban igazság is van- Elkoptak, elhasználódtak az üzletek. Mit lehet tenni ellene, ha egyszer nincs pénz? AJÁNDÉKBA KAPTAK így nem szokás fogalmazni, mert egy-egy beruházás végeredményét nem ajándékba adja a tanács a szövetkezetnek, hanem térítés nélkül bocsátja a rendelkezésére. így szól a hivatalos szöveg. Két új üzletet kaptak így meg. Tehát egy szavuk sem lehet? — Valóban nagyon hálásak vagyunk azért, hogy a tanács két új üzletet adott át nekünk — ismerik el készségesen. — Ha azonban azt nézzük meg, hogy a Mérges utcai férfifodrászatnak havonta fele annyi bevétele sincs, mint amennyit a bérletre, a távfűtésért és a meleg vízért ki kell fizetnünk, mindjárt másként láthatjuk a tényeket. 1077. május 15., vasárnap Egy ilyen új üzlet csakugyan nagyon szép — állapítják meg róla némi írígy- kedéssel a többiek. Náluk, az évszázad fordulóján megépített régi borbélyüzletekben, sem öltöző, sem modern felszerelés, sem mennyezetig érő tükör nincs. Óriási ellentét tapasztalható a kétféle üzlet között egyetlen szövetkezeten belül. — És ráadásul még rá is fizetünk az új üzletekre, nekünk kell megkeresnünk a fenntartásuk költségeit. Minek az ilyen? Mi ebben az üzlet nekünk? Jól megverte a sors az ajándékba kapott új bolttal a szövetkezetét, mondják keserűen a dolgozók. KI KIRE KERES? Furcsa az is, hogy nem mindegyik boltjuk nyereséges, nem is minden ágazatuk. Ezért aztán gyakran méltatlankodnak azok, akik „másokra keresnek”Azt mondják a férfifodrászat alig hoz valamit, ennél ugyan a női fodrászat már jobb, a kozmetika is „elmegy”, de a nyereséget a fényképészek biztosítják. — Miért keresnek a fényképészek annyit? — hábo- rognak a fodrászok. — Nekünk havonta, ha kétezer fölött jut a borítékba, már jó. ök pedig? Még a hatezret is zsebre teszik. Miért, ők nem ennek a szövetkezetnek a tagjai? A bérfeszültség komoly ellentéteket szül. Legutóbb a fényképészek mentek be a központba „szót érteni”. Mert egy személy- lyel kevesebb dolgozik most ennél a részlegnél, de ezt nem érezhetik meg a megrendelők. Ha pedig a többiek végzik el annak a hiányzó egynek a munkáját is, akkor úgy lenne helyes, mondják ők, ha a bérét is szétosztanák közöttük. Parázs vita alakult ki, voltak olyanok, akik a végén úgy érezték nem győzték meg őket. A pénz nagyon kényes terület, hiszen senki sem azért dolgozik, hogy csak köszö- nömöt kapjon érte. MENNYI A FORINT? Divatos szakma a női fodrászat is. a kozmetikusmunka is. Ennek a legfőbb oka az, hogy a közfelfogás szerint itt lehet nagy borravalókat zsebre tenni. Vannak, akik tudni vélik, hogy egy- egy felkapott fodrász vagy kozmetikus havonta a borravalóból többet visz haza, mint a borítékból- Nem is kicsivel többet. Azt is számon tart ják egymás között hogy kinek telik autóra, luxusutazásra, arany ékszerekre. — Abból a havi két és fél ezerből, amit- a szövetkezettől kap? Ugyan már, ne nevettessük ki egymást! A szövetkezet egyik vezetője rászánta egy napját. Beült az egyik üzletbe. Újságot olvasott, aztán két óra múlva kiment, majd egymásfél óra múlva visszatért. Megint olvasott, megint kiment. Megnézte később a bevételi elszámolást. Nemcsak arra volt kíváncsi, mennyi lett a végösszeg aznap, hanem arra is, mennyi szokott lenni máskor, általában. Biztosan nem okoz senkinek meglepetést, hogy ezen a végigült napon a szokásosnál sokkal több forintot írtak be arra a bizonyos ívre az üzlet dolgozói. — Gondoljuk el, egy tetterős, egészséges fiatal férfi maradna-e a szövetkezetben havi kétezerért? No, ugye! De hát az sem meglepetés a számunkra hogy a szokásos napi feketéjét, sörét vagy konyakját, tábla csokoládéját igyekszik mindenki biztosítani magának, úgy balkézről. Nem ír be ‘minden tételt, mondjuk. Nem szabályos, de hát mindenki mellé nem állíthatunk oda egy felírót, pénztárost. Ez is igazvégül is= jó vagy rossz üzlet a szolgáltatás? (Folytatjuk) G. Molnár Ferenc ÜZEMEINK, VÁLLALATAINK, szövetkezeteink a megmondhatói, hogy sokféleképpen. Ha a gyorsan változó életünkhöz frissen és rugalmasan alkalmazkodó „tanulófogó” ötleteket, módszereket díjaznák, én mindenképpen arra a budapesti vállalatra adnám a vokso- mat. amelynek hirdetése lapunkban is megjelent a közelmúltban. A cég nevét szándékosan hallgatjuk el, mert az összes „szimpátiánk” ellenért, sem kívánunk további reklámot csinálni a Gyömrői útról érkezett hírverés feladóinak, akik a textílszakmák megtanulásához várják tárt karokkal, s igazi gavallériával a most végzős nyolcadikosokat. Mindezt ékesen bizonyítja, hogy a kétéves tanulmányi időre egyebek mellett a következő juttatásokat ígérik 61 soros hirdetésükben a fiataloknak. Először: „A vállalat Picanol Sacé- Lovel géppel is rendelkezik.” Jó lenne megtudni, hogy például az adácsi. vagy az egeresein gyerekeknek vajon mit mond a Picanol Sacé- Lovel? Másodszor: „Havonta 400 forint különélést dijat fizet a. cég.” Hajrá! Illetve: hurrá! Végre ezt is megéltük. Különélési díj a tanulóknak. Hát nem szép dolog? Most már erre is jut. Nem úgy, mint eddig, amikor csak a családjától távol dolgozó apukát, anyukát illette meg. Harmadszor: „Ingyenes a reggeli, az ebéd, a vacsora. ingyen a kollégium és a munkaruha is.” Ösztöndíjukat akár az OTP-be is berakhatják a gyerekek, jól jön majd, ha megszorulnak, ha férjhez mennek, ha megnősülnek. A nem takarékoskodóknak pedig ott van a főváros, aligha okozhat gondot zsebpénzük, ösztöndíjuk elköltése. Negyedszer: „A tanulmányi eredményektől függően nyereEladni, sütni, főzni - tudomány Nagyon szép szakma — a kereskedelem, illetve a vendéglátás ismereteinek birtokába kerül az a hatszáz diák, aki Gyöngyösön, a Kereskedelmi és Vendéglátó Szakmunkásképző Iskolában rhost sajátítja el a pályához szükséges sok és nehéz tudnivalót. Az iskola nappali tagozatán ruházati, élelmi- szeripari, híradástechnikai, jármű- és kozmetika szakon, illetve cukrász-, szakács és felszolgáló szakon képeznek három év alatt szakembereket. Az iskola hallgatói elsősorban a gyöngyösi, és a hevesi járásból, valamint Hatvanból kerültek ki. Felvételeink az elméleti és a gyakorlati foglalkozásokon készültek. ségrészesedés is jár a fiataloknak.” Igen, igen: nyereségrészesedés. Amelyért nekik csak tanulni, az „öreg szakiknak” pedig dolgozni kell. A munkára nevelés effajta módszere ellen aligha tiltakoznak majd a leendő szövők, fonók. Ötödször: „Kedvezményes áron vásárolhatják a vállalat termékeit." Ez a gyakorlatban bizonyára azt jelenti majd, hogy az elszegődött fiúk. lányok olcsóbban juthatnak hozzá a farmerhez, az inghez és ki tudja még milyen textilből készült alsó- és felső divatcikkeikhez. A mai fiatalok szeretnek öltözködni. így bizonyára ezzel a lehetőséggel is sokan élnek majd közülük. Hatodszor: „Szükség esetén az elméleti tárgyak elsajátításához szakképzett pedagógusokkal siet a leendő szakmunkások segítségére a, gyár.” SOROLHATNÁNK MÉG a további juttatásokat, de talán az elmondottak is elegendők annak bemutatására, hogy ennél a vállalatnál nem sajnálják a pénzt, az időt, a fáradságot, a kényelmet a fiataloktól. És ez tulajdonképpen így is van jól. Elvégre 1977-et írunk, hadd tanuljanak bőséges zsebpénzzel, nyugodt, jó körülmények között a gyerekek. De hát akkor máért szúrt mégis szemet a 61 soros hirdetés, amelyhez hasonlóval — ha nem is ilyen szépen csokorba szedve — egyre gyakrabban találkozhatunk heti- és napilapjainkban is. Mindössze egy oka van. Mégpedig az, hogy egyetlen szó sem esik a „bőség kosarát”, a mézes-mázos madzagokat ígérő mondatokban egy nagyon fontos dologról. Ez pedig nem más, mint a munka, a termelés. Vagyis hogy mit kér. mit követel majd a vállalat a gáláns juttatások ellenében. Mert hogy kér. sőt követel is, az egészen biztos. Hogy sokat, vagy keveset, azt üzeme válogatja. Az viszont Budapesten is úgy igaz. mint a fővároson kívül, hogy az üzemek munkájának hétköznapjai korántsem annyira édesek, mint a tanulóéveké. Nem ártana erről is őszintén szót váltani tehát a szakma iránt érdeklődőkkel. Mert 'akik csak azért költöznek be az ingyenkollégiumokba, s veszik fel az ingyen munkásruhát, a különélési díjat, hogy két évig jól és gondmestesen éljenek, azoknak többsége — éppen az üzemek a megmondhatói — igen hamar megfeledkezik a sok ingyenről, s jóval nehezebben áll be a sorba, a munkába mint azok, akiket a pálya szépségével, értékével és fontosságával nyertek meg a szakmához. ANNAK CSAK ÖRÜLHETÜNK, hogy leendő szakmunkásaink ilyen jó körülmények között tanulhatnak; Azzal is tisztában vagyunk; hogy három műszakkal, túH órával, albérlettel, bejárással sokkal nehezebb tanulót „fogni”, mint ingyenkollé-- giummal ingyenkoszttal, különélési díjjal. Mégsem e3 utóbbi módszert javasoljuk; Mert a kellemes tanulóévelt hamar elszaladnak, és akár tetszik, akár nem: dolgozni kell. Ezért tanultak, későbbi tudásukért s munkájukért volt s van a sok ingyen. A3 értelmesebb, a korszerűbb munkájukért. Amelyről nemcsak a szóban forgó és a hasonló hirdetésekben, hanem a tanulófogás legkor-t szerűbb módszereiben; trükkjeiben is egyre kevesebb szó esik: az élet, a valóság igaz arcáról. Amiről természetesen legkevésbé azok tehetnek, akilá után sorra dobálják a tejjel. vajjal s mézzel édesített „lasszókat”. Koós József Az iskola végzős hallgatói Komenczi Bertalan tanár Irányításával a szerelvényárukkal ismerkednek. (Balra fent.) Gyakorlati foglalkozáson a „Gyöngyös” áruházban A ruházati osztályon Hovanecz Erzsébet és Demeter Katalin kínálják szívélyesen a szép nyári blúzokat. (Balra lent.) Hogy áll a kezedben a fakanál...?! — nem kell megJ ijedni — már egészen jól megy a főzés, melynek tudományára Görgényi László tanítja a harmadéveseket. (Fent.) (Fotó: Szántó György)