Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-16 / 88. szám
Az első fiiba NÉHÁNY HÓNAPJA kezdték meg hazánkban azoknak az automatikus hírközlő és biztosító berendezéseknek a gyártását, amelyek a földgáz- és kőolajvezetékek ellenőrzését végzik, mindenfajta emberi felügyelet nélkül. E műszeregyütteseknél — előállításuk svéd licenc alapján történik — a karbantartás esztendőnkénti rutinszerű felülvizsgálatból áll, s az élettartam negyven-ötven év! Kézenfekvő: a gyártás minden mozzanatának igazodnia kell a termék minőségével, megbízhatóságával szemben támasztott szigorú követelményekhez, nem lehet egyetlen apró alkatrészt sem úgy beépíteni, egyetlen szerelési műveletet sem úgy elvégezni, hogy „majd kiderül” az esetleges hiba. Igaz, ezeket az NBK típusú műszereket mé- rőpadon ellenőrzik, mielőtt elhagynák a gyárat, ám már az is nagy bosszúság, ha csak itt, a beméróknél fedezik fel az anyag- vagy műveleti se- lejtet, s még indokoltabb a mérgelődés, ha üzem közben, a vezetékeknél történik meg ez. A gyártásközi ellenőrzést persze nem most kezdi alkalmazni az ipar, sok évtizedes hagyományai vannak annak, a gépipar különböző területein éppúgy, mint a papír- és vegyiparban. Vannak munkahelyek, ahol a dolgok természetes rendje, hogy emberek tucatjai „nem csinálnak semmit”, mert csak ülnek, s műszerekre figyelnek, hiszen a gyártási ellenőrzés olyan bonyolult, hogy azt automatákra kell bízni. Ott azonban, ahol látszatra egyetlen, jelentéktelennek tűnő mozzanatról, alkatrészről van szó, könnyen lábra kaphat 3 hiedelem, a Ju_ esi nem számít, az apró mulasztások nem osztanak, nem szoroznak. Ez a hiedelem azután láncreakciót indít el; ha ő nem ügyel a dolgára, miért buzgólkodjam én?! A minőségellenőrzésben régóta dolgozók tapasztalata: a hiba vonzza a hibát, a termék előállításának egyetlen pontján megengedett, megtűrt mulasztás a folyamat egészét felborítja, hibák sorát „építi be” a félkész- vagy késztermékbe, szinte megoldhatatlan feladat elé állítva az ún. vég- ellenőrzést. MEGINT CSAK PÉLDÁVAL ÉLVE: az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet a közelmúltban összegezte az építőanyagok vizsgálatánál szerzett tapasztalatait. A minőség lassú javulása ugyan eredmény, de — mint azt az intézetben megállapították — mértéke távol van a kívánatostól. A tégla, a cserép, a burkolólap, az ajtó, az ablak tömegáru, de ez sem indokolja, hogy megengedhetetlenül sok közöttük a hibás. Az okok között a nem megfelelő alapanyag fölhasználását éppúgy meglelhetjük, mint a technológiai előírások megsértését, végső soron azt, hogy — s ez megint az intézet tapasztalata — a gyártók egy részénél a minőségvédelem szervezete rosszul látja el feladatát. A gyenge alapanyag már eleve megszabja az áru útját, értékét, minőségét, azaz már elekor, az elNövényszanatórium L .‘iáWKóXvXC&XvXv A Gabonatermesztési Kutató Intézetben Szegeden 600 négyzetméter alapterületű klímaház készült el, amely mindenben megfelel a növénynemesítés legkorszerűbb követelményeinek. A leghidegebb téli és a legmelegebb nyári időszakban is tetszés szerint szabályozható benne a hőmérséklet, a fény és a páratartalom. (MTI fotó — Tóth Béla felv. — KS) Heves megyei siker a közgazdászok hatvani területi döntőjén A húsvéti szünet utolsó napja nem jelentett gondtalan szórakozást tíz észak- és kelet-magyarországi közgazdasági szakközépiskola legjobb diákjainak. Hármas csapatokkal azon a területi döntőn szerepeltek, amelyet íz Országos Pedagógiai Intését kezdeményezése nyomán Hatvanban rendeztek meg igen szervezetten, gördülékenyen. A kérdéscsoportok, ímelyekre a diákok igyekeztek hibátlan választ adni, r szocialista és a kapitális*' politikai gazdaságtan terük tét ölelték fel, s a legtöbt pontért sokat kellett tudni Eredményhirdetésre déltájban került sor, amikor Somodi Lajos, az MSZMP Heves megyei Bizottságának osztályvezetője, a zsűri elnöke tartott összefoglalót diákok, rendezők, kísérő tanárok jelenlétében. Elismerését fejezte ki dr. Máthé József igazgatónak a sikeres lebonyolításért, mégköszönte a tanulók nagyfokú felkészültségét, a pedagógusok előkészítő, segítő munkáját, majd kiosztották a hatvani és környékbeli üzemek ajándékait. Végül a győzelmet, s az országos döntőn való indulás jogának elsőbbségét az egri közgazdasági szakközépiskola szerezte meg. Második a hatvani, harmadik pedig a salgótarjáni intézet csapata létt. De jutalomban részesültek a többi — Debrecen, Ózd, Szolnok, stb. — diákjai tó hibánál — mert hiszen az előírttól eltérő alapanyag gyártásba engedése hiba! — megálljt kellene mondani. Lehet, túl egyszerűen hangzik, de mindenütt, és mindenkor az első hibát kellene, illene fülön fogni, mert ha első nincs, akkor második sem következhet. Köznapi tapasztalataink, a fogyasztási cikkeknél kínált hibás áruk — elég itt utalásszerűén a bútorokra, húskészítményekre, fémtömegcikkekre hivatkozni — arra figyelmeztetnek, hogy ez az első hiba már-már természetes, s ha az, akkor a többi is azzá válik. Veszélyes szellemet engednek ott ki a palackból, ahol „ne szőrözzünk!” felkiáltással csillapítják a minőségvédelem embereit, ahol a negyedév vége, a szállítási határidő közeledésével enyhítik a minőségi előírásokat. NAPJAINK MEGKERÜLHETETLEN követelménye: a termékek minőségének, s ezzel versenyképességének, gazdaságos értékesíthetőségének fokozása. Egyre inkább ezen múlik a gazdasági növekedésünk lehetséges és valóságos mértékének, viszonya, egyben az életszínvonal-politika céljaink elérése. Ezért emelendő a kulcsfeladatok közé az első hiba megakadályozása, a minőségromlás gyártás közbeni megelőzése, a rossz, a gyenge, az előírásnak meg nem felelő, összefoglalóan a selejt kiszűrése. Az árut a végellenőrzés, ha tisztességes, ha tényleg ellátja feladatát, már csak minősíteni, osztályba sorolni tudja. A gyártás közbeni ellenőrzés viszont hatásosan cselekedhet annak érdekében, hogy ami készül, az valóban jó, áranak, a vevő várakozásának megfelelő legyen, lehessen. Lázár Gábor Negyedévi gyorsmérleg a kohó- és gépiparban A Koho- és Gépipari Minisztérium előzetes negyedévi statisztikai összesítése szerint a tárcához tartozó vaskohászati, könnyű- és szí- n es fémkohászati vállalatok összehasonlítható árszinten számolva 4,5 százalékkal több kohászati terméket állítottak elő, mint a múlt év hasonló időszakában, a gépipar termelése pedig 7,1 százalékkal bővült. így mindkét ágazat időarányosan teljesítette éves tervét. Mind a kohászat, mind a gépipar tovább fokozta exportját, s az év első három hónapjának export- eredményei kedvezőbben alakultak, mint a múlt év első negyedében, amikor is az éves terv időarányos teljesítésében exportlemaradások voltak. Az időközben aláírt szerződések pedig jobb lehetőségeket biztosítanak az év további részében. A gépiparban már fokozatosan megmutatkoznak a szelektív iparfejlesztésnek és a gazdaságosabb termékszerkezet kialakításának eredményei; az átlagosnál jobban fejlődik a híradástechnikai és a közlekedési eszközöket gyártó ágazat. A termelési eredményeket mind a kohászati, mind a gépipari ágazathoz tartozó vállalatok döntően a 9, illetve a 12 százalékos termelékenység-növeléssel érték el. Mindkét ágazatban változott a létszámhelyzet is, a kohászatban 1,2 százalékkal csökkent a dolgozók száma, ugyanakkor a gépiparban egy százalékkal nőtt, főleg egyes tanácsi vállalatoknak és a nagyobb iparvállalatoknak az összevonása, és az ágazathoz tartozó Gelka javító-szolgáltató tevékenységének bővítése révén. (MTI) A marxizmusról — népszerűén Deviáns viselkedés Minden emberi közösségben kialakulnak társadalmi normák, amelyek kimondottan, vagy hallgatólagosan szabályozzák az egyén viselkedését. Ezek a normák a közlekedési szabályoktól, az illendő viselkedést előíró etikettig, utasításokat adnak az egyének számára: hogyan viselkedjenek a különböző szituációkban. Deviáns viselkedésnek az ezektől a többé-kevésbé általánosan elfogadott normáktól eltérő viselkedést nevezzük. Legtágabban értelmezve a normák mindenfajta megsértése deviáns magatartást jelent. Ebben az esetben azonban a fogalomnak semmiféle értékelő jelleget nem adhatunk, tehát a deviáns magatartást nem nevezhetjük helytelen, hibás magatartásnak. Az adott társadalomban működő normák ugyanis belsőleg strukturáltak, az uralkodó osztály értékítéleteit és érdekeit fejezik ki, valamint a társadalmi viszonyokat konzerváló jellegük van. A normák belső strukturáltsága egyfelől azt jelenti, hogy különböző tevékenységi területekre eltérő normák lehetnek érvényesek, és ezek egy konkrét szituációban összeütköznek. Közismert példával a „ne hazudj” általános erkölcsi követelménye és a humanitás eszméje összeütközhet abban, hogy egy halálos betegnek megmondjuk-e, hogy halálra van ítélve. A két norma közül bármelyik megsértését bajosan nevezhetnénk deviációnak. Másfelől a normák strukturáltsága azt is jelenti, hogy adott társadalmi csoportoknak eltérő lehet a norma- rendszere. Ezeket a csoport, tönként különböző norma- rendszereket szubkultúráknak nevezzük. Például egy tradicionális falusi közösség és egy modern, nagyvárosi közvélemény normarendszere másként viszonyul a házasságon kívül született gyermekhez, és ezért a normától eltérő magatartást csak az adott szubkultúrában tételezhetjük fel. Végül utalnunk kell a normák konzerváló jellegére és arra, hogy a deviáció tág értelmezése esetén, a normákhoz való feltétlen és szolgai alkalmazkodás, az úgynevezett konformizmus váína a követendő úttá, és konzerválná a fennálló társadalmi viszonyokat. Mindezek alapján szűkebb értelemben csak akkor beszélünk deviáns viselkedésről, amennyiben az adott magatartás általánosan elfogadott normákat viszonylagos •rendszerességgel sért meg. így a deviáns magatartás négy típusát különböztethetjük meg: a bűnözést, az alkoholizmust, az öngyilkosságot és az úgynevezett mentális betegségeket (pszichikai jellegű betegségek). Ezek a viselkedések a társadalom működése, funkcionálása szempontjából károsak, diszfunkcionálisak, jóllehet éppen a társadalmi jellegüket feltáró szociológiai kutatások mutattak rá, hogy erkölcsi elítélésük, büntetésük, betegségként való kezelésük egyaránt további prob, lémákhoz vezet. A szocialista munka kosé Mottó: 1977. április 15-én Nagy Károly mátraverebé* lyi bányászt, a Szocialista Munka Hőse címmel tüntették ki. Képzeljen el az olvasó egy nagy, szögletes „Ú”-t, ilyet: |x|. És most képzelje el azt is, hogy egy-egy szára ezerkétszáz méter mély és a két szár között majdnem kétezer méter a távolság. Sikerült elképzelnie? Az alumínium borítású hatalmas aknatorony, a recski majdani rézbánya most készülő aknája fölött, messzire villog a tavaszi napfényben. A hozzá nem értő laikus számára is van valami meghökkentő ebben a sajátos monstrumban, amely egyszerre védi a mélyített aknát, tartja mindazokat a szerkezeteket, amelynek segítségével mind mélyebbre hatol az ember a Mátra talapzatába és szinte a hatalmas toronynak látszik támaszkodni a „cementgyár”, ez a nem is kis házi üzem, amelynek „terméke” töme- dékeli a mind mélyebbre hatoló akna falait. Majdnem azt írtam: kutat Mert voltaképpen kút ez is, csak nem vizet keres és csal ki a sziklák közül — sajnos, azt is, akkor aztán van baj esőstől —, hanem voltaképpen a rézércért mélyül egyre mélyebbre. Képzeljen el az olvasó egy szögletes ,,U”'t: az egyik szára az itt, és nyolc méter a kerülete. Lent vannak már benne az emberek. gépek majdnem ötszáz méteren. De még kereken hétszáz méter van hátra. Tíz-tizenkét ember egyszerre, meg a gépek, szerszámok egy félelmetes kút mélységében, bezárva, befalazva cementbe, sziklába, ott, ahol a természet törvényei, rendje szerint már minden elrendeztetett, ahol a majd hatvsnfokoe kőze-t“ kívül másnak, _ sem létezőnek, sem élőnek helye nincs. És ekkor jön az ember — gondolom Jókainak kellene a tolla mosit — s azt mondja ... — ...á, meg lehet ezt szokni. Ez a szakmánk. Meg a hivatásunk ... Jókai táthatná a száját és vakarhatná az üstökét, mit kezdjen romantikus tolla ezzel a kis köpcös emberrel, aki nagyot slukkol a cigarettából és azt vizslatja az arcomon, hogy komolytalan- kodom-e, vagy komolyan gondolom-e a kérdést, miszerint: — ... és nem félnek ott lenn? Fóbia, á bezártság őrülete soha nem vette még magukat elő? — Miért vett volna? Meg lehet ezt szokni. Meg szeretni is — pöccinti el egy tócsába az elszívott csikket Nagy Károly vájár és aknamélyítő, kőműves, és gépkezelő, robbantómester és bányamentő. mindközönségesen a Nógrádi Sándor szocialista brigád vezetője. Negyvenegy éves. tizenhét éves kora óta járja az aknák, a vájatok mélyét, dolgozott szénben, kőben, Nógrádban, Hevesben és Indiában, Pradesh államban is, most pedig itt mélyíti az aknát a Mátra lábainál húszegynéhány fős brigádjával, amely... — ... összetartó egy csapat. A magja több mint egy évtizede dolgozik együtt... Jómagam még 1962-ben lettem brigádvezetö, és 1966 óta dolgozunk szocialista brigádban ... — foglalja össze egy szocialista brigád rövid történetét Nagy Károly, amikor már védett és meleg helyen, az üzemvezető, Séber István szobájában, és segítő szavaival elevenítjük fel a brigád és ennek a munkahelynek a történetét. ■ - Ikfitol 0rx£Íu>ift licHkflr *-r- t>«uA Ufewewi'K»**» egy brigádí, Nagy Károly megvakarja a fejét, újabb cigaretta, rövid töprengés, hogy szavakba szedje azt, ami a mindennapok munkájában, a szavak nélkül oly magától értetődő... — Mondok most magának valamit, talán így jobban érthető lesz minden. Nálunk nincs olyan ember, akinek ne lenne meg a nyolc általános iskolája. Olyan munka ez a miénk, hogy ezt alapvetőnek fogadtuk el... Még az 54 éves Baranyi Ferenc is végzi, éppen most végzi a nyolcadikat, pedig egy éve van hátra a nyugdíjig. De hát hiába, ezt követeli meg a brigádszellem... De nem is erről akartam én szólni, azazhogy nem így akartam én erről szólni... Képzelje el ezeket az embereket, velem együtt, mind bejárók, idejárok... Én például Mátraverebélyről jövök, s oda megyek... Kelek télen, nyáron fél négykor és ha nem kell magnyújtanom valami miatt a sihtát, hazaérkezem délután fél négykor... Látta azt az aknát? Meg lehet szokni, meg lehet szeretni, de pihenni benne, hát azt nem lehet... Este olyan fáradt az ember, hogy a tévéhíradó előtt elalszik néha.. . És most jön a lényeg: mégis tanulunk, tanultunk és tanulni fogunk... Van, aki olvasni is szeret és ereje is van hozzá, ilyen vagyok jómagam is, van, aki csak ... érti most már, hogy milyen sok ez a csak? ... mondom, csak a nyolc osztályt végezte el emellett a gyönyörű és istenverte nehéz munka mellett... — Közben meg úgy dolgoznak. hogy megint kiváló brigád, lettek — szól hozzá az eddig csendben hallgató üzemvezető. Egy hónap alat* volt, hogy nyolcvankét métert mentek le az aknába. Tudja milyen teljesítmény ez? Kijelenthetem, hogy óriási. És azt mondják, igaz, Karcsi? — fordult az üzemvezető Nagy Káralyhoz —. hogy még ezt is megtetézik, ebben az istenverte kőben akarják túlszárnyalni újabb méterekkel. Hát ezért immáron másodszor a kiváló brigád cím és ezért is az egész 2-es üzemnek az élüzem cím. Most kapjuk majd meg néhány nap múlva. — Igen. kedves elvtársam, ha lehetne, akkor ezt mind írja meg. Nem magam miatt. Hanem a brigádért. Miért is ne lennének a munkájukra hiúak? Nem igaz? Az ország legmélyebb bányájának aknamélyitő mestere, akinek bátyja, öccse is itt dolgozott és dolgozik, mint valami vizsla, szimatolva a kutatófúrásokkal az érc után. Nagy Károly szocialista brigádvezető, aki húsz éve párttag, aki kongresszusi küldötte volt Heves megyének, és résztvevője a szocialista brigádvezetők budapesti tanácskozásának is, búcsúzik tőlem, indul vissza a társaihoz. A mindennapi munkához. Amit meg lehet szokni és meg lehet szeretni. Egész eddigi életében nem csinált mást, mint becsülettel dolgozott, és tanult. Csak? Hát lehet valami több egy fél élet sikeres munkájánál? Képzeljen el az olvasó egy nagy, szögletes s képzelje el, hogy az egyik szára lefelé, halad félelmetes, ember soha nem járta mélységekben. Hogy milyen gyorsan halad az ember, milyen biztonsággal és milyen kincset hoz fel majd onnan, ebben oroszlánrésze van ennek a kissé joviális, derűs kedélyű, mátraverebélyi bányászivadéknak. Az aknáknak is megvan a maguk emberi története. Gyurkó Géza SMkMQ 1977, április 16., szombat
