Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-13 / 85. szám

Lapátok, órák, emberek Ma már ott tartunk, hogy nem elég csak szeretnünk a lakóhelyünket, hanem tenni is kell érte valamit Olykor nem is keveset. Es nehogy valaki azt gondolja, ezt a kötelességét, kötelezettségét szép csendesen, mindenféle mutatós vagy kevésbé látvá­nyos külsőség nélkül teheti. Erre való a verseny. Verseny a társadalmi mun­kában, verseny a lakóhely szépítésében, tisztán tartásá­ban, aminek még tétje is van, bizony, figyelemre mél­tó tétje. Ami pedig a gyöngyösie­ket illeti, ebben a nemes és hasznos vetélkedőben már bőséges tapasztalatokra épít­hetnek. ★- A. megyében a városok kö­zött két évben is az élre ke­rült ez a mátraalji telepü­lés. Mert a legszebb lett 74- ben is, 75-ben is. A Dolgoz­zon egy órát Gyöngyösért pedig megmozgatja immár évek óta a város apraját- nagyját. Társadalmi ügy a társadal­mi munka Gyöngyösön. Rangja van, magával visz ez­reket és ezreket. Érdemes szombatonként végigsétálni a városon. A parkokban lapáttal, gereb- lyével felszerelt csapatok szorgoskodnak, vagy locsoló­kannával öntözik a frissen kiültetett palántákat, de az ecset sem ri/caság ma már, a padok újjávarázsolását se­gíti elő. A példásan szorgal­mas társadalmi munkások java része nő. Némelyikük a kesztyűt sem hagyta otthon, mivel érzékeny bőre nem tud ellenállni a kemény szer­számnyélnek. De a kesztyű­ben kertészkedőket senki sem mosolyogja meg. Az irodisták mellett és köz­tük is sok a fiatal, a KISZ­korú, sem Idősebb lakója nem leime. Okét nehéz „ki- csalogatni” egy kis közmun­kára. A legutóbbi szabad szom­bat mégsem sikerült úgy, ahogy a Hazafias Népfront városi bizottsága szerette volna. A felhívásuk eljutott, mindenfelé, de a toronyhá­zakban elfelejtették közölni, hogy lapátról, gereblyéről, minden szükséges eszközről és szerszámról . gondoskod­nak. így a városlakók jó ré­sze az otthonában maradt, mert hiába keresett a tv vagy a hűtőgép mellett egy odaállított lapátot. ★ Néhány adatot nem lehet elkerülni, hogy a tények is bizonyítsák az általános meg­állapítások igazát. 1971-ben az önként vállalt munkák összes értéke alig haladta túl az egymillió fo­rintot. öt évvel később már a hétszeresére nőtt. A tavalyi év nem büszkél­kedhetett ilyen értékkel. A kimutatások szerint kétmil­lió „hiányzott” az előző év­hez képest. De ez senkinek sem okozott meglepetést. Ugyanis 1975-ben csak maga az uszoda sátorral való be­fedése hárommilliót ért. Ek­kora summát nem lehet évenként a térítés nélküli munka javára írni. Az idei feladatok sem fil­lérekre rúgnak. A terv össze­sen 23 olyan munkát jelöl meg,,amelyekhez a kisebb és a nagyobb közösségek vállal­kozó kedvét várják el. Példá­ul: a visontai kórház, a kál­vária-dombi és a Mérges ut­cai lakótelep parkosítása, az Április 4-e úti lakótelep ját­szóterének kialakítása, a mátrai üdülőterületek szépí­tése. autópihenők, bekötő Ezekhez a munkákhoz na­gyon sok kéz kell. Kialakult szokás Gyöngyö­sön, hogy az üzemi kollektí­vák a megjelölt feladatok közül kedvükre választhatják ki a nekik legmegfelelőbbet. Még a szocialista brigádok is élnek ezzel a lehetőség­gel. Ez a módszer azért is jó, mert a város vezető tes­tületéi lajstromozhatják a felkínált segítséget’, azt is láthatják, kik, milyen erő­vel kérnek részt a teendők­ben, tehát — ha úgy tetszik — kipipálhatják a felelőst és a határidőt is. ★ Gyöngyöst öt körzetre osz­tották a társadalmi munka értékelése céljából. Ezek Ha­zafias Népfront-körzetek. A városi tanács a legeredmé­nyesebben tevékenykedő kör­zetnek száz-, a másodiknak ötven-, míg a harmadiknak huszonötezer forintot ad „ju­talmul”. Ezt a pénzt a kör­zet a saját tetszése szerint használhatja fel közérdekű célra. Már megtörtént az első vállalás is a Nagy Október évfordulója tiszteletére — vá­rosszépítésre. Az Egyesült Izzó Sigma brigádja felaján­lotta, hogy november 7. tiszteletére rendbe teszi az Ady Endre tér játszóparkját. Ez a vállalás tehát más, mint az eddigi, céljában is, megoldásában is. Március a tavaszi nagyta­karítás hónapja volt Gyön­gyösön. A jó idő elősegítet­te ennek a célnak az eléré­sét. De nemcsak március van — az év több hónapból áll. A társadalmi rritmka prog­ramja is azt bizonyítja, jól tudják ezt a gyöngyösiek, és nem is kéretik magukat egész« ééen át, ha valamit tenniük kell a városukért. G. Molnár Ferenc Kempingek, hotelek, új éttermek Az idei idegenforgalmi sze­zon a korábbiaknál kedve­zőbb feltételekkel várja a turistákat, hiszen nagyará­nyú fejlesztési program meg­valósítása folyik. Az új be­ruházásokról, tervekről Be­nies László, a Belkereske­delmi Minisztérium idegen- forgalmi osztályának veze­tője adott tájékoztatást az MTI munkatársának. Az idegenforgalom az el­múlt években szerte a vilá­gon — így nálunk is — len­dületes fejlődésnek indult, a nemzetközi versenyt csak a szolgáltatások színvonalának további emelésével és a fo­gadókapacitás bővítésével le­het tartani. Ez utóbbi annál is inkább fontos, mert ta­valy a hazánkba érkező kül­földiek mintegy 31 millió éj­szakát töltöttek hazánkban s a belföldi turizmusban, üdülésben részt vevők szá­ma is csak tízmilliós nagy­ságrendben mérhető. Megle­vő 171 ezer kereskedelmi szálláshelyünk — ebből is mindössze 29 ezer a szállo­dai ágy — a csúcsszezonban már alig-alig elégítheti ki az igényeket. E téren a helyzet lényeges változására a kö­zeljövőben sem lehet szá­mítani, annak ellenére, hogy az idén jelentősen bővül a szálláskapacitás. A hazai la­kosság igényeinek megfele­lően főként olcsó szálláshe­lyeket adnak át a fő sze­zonra. Az elmúlt évinél tíz­ezernél többen üthetik fel sátrukat az idén kempin­gekben, s nemcsak a megle­vő táborok bővítésére kerül sor, de Makón, Agárdon és Sopronban új kemping is nyílik. Némiképp gyarapszik a motelek száma is, na­gyobb arányú fejlesztésre azonban inkább a következő években kerül sor, s az V. ötéves terv előirányzata sze­rint ugyanis 1980-ig ötezer férőhellyel bővül a motelhá­lózat. Az idegenforgalmi fő sze­zonra összesen 23 új önki- szolgáló étterem és 20 étel­bár. nyílik. (MTI) es. Mondják is, hogy eseten- utak létesítése, a sástói kiló­ként olyan a látvány, mint- tó megerősítése és világító­vá Gyöngyösnek sem.közép- sának felújítása. Látogatás az egri új postapalotában A marxizmusról — népszerűén Presztízs A fogalmat legegyszerűb­ben a tekintély kifejezéssel fordíthatnánk magyarra, azonban ez a fordítás nem lenne elég pontos. A presztízs nem az egyé­ni tulajdonságokhoz és tel­jesítményekhez, hanem min­dig bizonyos társadalmi po­zíciók, státuszok, sze­repek birtoklásához kötődik. Elképzelhető tehát, hogy egy egyénnek nemcsak az egyéni megbecsültség értel­mében vetít tekintélye, hanem presztízse is magas. Ez azonban nem egyéni tulaj­donságaiból, magatartásából, viselkedéséből, hanem a tár­sadalom szerkezetében el­foglalt helyéből, pozíciójából következik. Például ameny- nyiben valaki orvos, egyete­mi tanár, vagy Kossuth-dí- jas, akkor presztízse abból adódik, hogy általában az orvosoknak, az egyetemi ta­nároknak, a Kossuth-díja- soknak magas a társadalmi tekintélyük, függetlenül at­tól, hogy ő jó orvos vagy rossz, szimpatikus, vagy an- tipatikus ember, tisztességes családapa vagy pedig ré­szeges korhely. Szociológiai értelemben tehát a presztízs a társada­lom többségének megítélé­sén alapuló szimbolikus tár­sadalmi előny. Ez a többségi értékítélet természetesen nem mindig egy társadalom egésze, hanem gyakran csak egy-egy közösségre vonatko­zik. de történelmileg válto­zik. Az előbbire példa, hogy mondjuk egy kricket-iáté- kosnak Angliában magas,,ß társadalmi presztízse, Ma­gyárországon pedig ennek a sportágnak az űzése semmi­féle presztízst nem kölcsö­nöz. vagy. hogy a beat-ze- nésznek a fiatalok között ál­talában magas, az időseb­beknél alacsony a presztízse. A prezstízs szimbolikus jel­legén azt értjük, hogy a mö­götte meghúzódó tartalomtól függetlenedve is funkcionál. Amennyiben például az átla­gos hivatalnokhoz belépve két ügyfél közül az egyik úgy mutatkozik be, hogv Kis Jan^s segédmunkás va­gyok. a másik pedig, hogy a dr. Kis János főorvos, ak­kor az átlagos hivatalnok általában másként foglalko­zik, viselkedik Kissel és dr. Kissel, függetlenül attól, hogy az ügy egyáltalán nincs kapcsolatban az ügvfelek foglalkozásával. A fenti, példa is mutatja, hogy a presztízs birtokosait különböző társadalmi elő­nyökhöz jutattja. Ezek az előnyök lehetnek kézzelfog­hatóak, példánk esetében dr. Kis ügyét esetleg gyorsab­ban, egyszerűbben fogják elintézni, lehetnek azonban szintén szimbolikusai A presztízs ugyanis egyfajta „jutalmazást” jelent, vala­miféle „érdem” elismerését fejezi ki. Ebből adódóan ter­mészetesnek tartjuk, hogy a presztízzsel jutalmazott „ér­demet” anyagilag is jutal­mazza a társadalom. Akinek magasabb a fizetése, jobb körülmények között él, eset­leg nagyobb hatalma van. Így végső soron a presztízs legitimizálja, igazságosnak, jogosnak tünteti fel a társa­dalmi ' egyenlőtlenségekét, előnyöket, privilégiumokat. t • „ . | _ ..... • • Üzemben a PAN II. gépsor A nyergesújfalui Magyar Viscosagyárhan megkezdte a ter­melést az új PAN (poli-anil-nikril) gépsor. Az új berendezés üzembe állításával együtt felújították a már évek óta üze­melő PAN I-et Is. A beruházás eredményeként 4600 tonnáról évi 11 000 tonnára ne majd a népszerű textilalapanyag gyártása. A nagyobb mennyiség mellett a gyártmányok minőségére is figyelnek: az úgynevezett szálkísérleti üzembe textilipari körülmé­nyek között vizsgálják a gyártmányok minőségét. (MTI. fotó — Horváth Péter) Akik a telefonközpontot szerelik Impozáns, megnyerő az eg­ri Líceum mögött a megye- székhely új postapalotája. A legfontosabb, az annyit em­legetett, az oly régóta várt korszerű telefonközpont azonban még mindig hiány­zik belőle. Bíztató azonban, hogy az ősszel, október közepén el­helyezett néhány kis útba­igazító táblácska már a szerelők, a Beloiannisz Hír­adástechnikai Gyár dolgozói­nak jelenlétét jelzi. S feltét­lenül reményekre jogosít a mind többet mutató leen­dő gépterem, a hatalmas he­lyiség, amelyben a felállított fémkeretek körül ügyes ke­zek szorgoskodnak, bámula­tos érzékkel vezetvén a ká­belszálakat. A programnak megfelelően. —- Itt lesz majd az ARF, emítt pedig az ARM — ma­gyarázza a legnagyobb ter­mészetességgel Mohos Imre az idegen látogatónak, mint­ha a titokzatos betűk annak is mondanának valamit. Az­tán gyorsan kiegészíti: — természetesen az automákra gondolok. Az előbbi, a nyolcezer ívpontos központ, nyolcezer előfizető helyi be­szélgetését, az utóbbi, a nyolcszáz ívpontos pedig nyolcszáz telefonáló helykö­zi. hazai és külföldi kapcso­latteremtését szolgálja majd. Mellettük, az épület más szo­bájában, természetesen lesz félautomata, manuális keze­lésű berendezés is. Mert a környékbeli korszerűtlenebb állomások, vonalak, il'etve a városban igényelt különféle nostai információk, szolgál­tatások miatt még nem lehet teljesen lemondani a hagyo­mányos módszerekről, a meg­szökött- kiszolgálásról. Mohos Imre, a BHG, az említett budapesti nagyvál­lalat helyi szerelésvezetője, a 35 tagú egri együttes fiatal főnöke. S miközben az új központról beszél, mosolyog­va említi, hogy az ugyan­olyan gyártmányú, mint a régi, a jelenlegi: Ericsson. Csak hát egy _/kis” különb­ség van közöttük. A mostani, ami valamikor még Miskolc­ról került ide, ma már in­kább múzeumba való ritka­ság, hiszen nagyon megöre­gedett, s ez az egyetlen Ma­gyarországon. A leendő pe­dig a legmodernebbek egyike nem forgó rendszerű, hanem keresztrudas kapcsolású Crossbar. Svéd licenc alap­ján készült fejlett változat, ami 70—80 százalékban már itthoni anyagból születik. A fiatal szerelésvezetőnek — mint látni — a beosztottai is többnyire fiatalok. Jobbá­ra pedig: egriek, Eger kör­nyékiek. — Pestről mindössze né- hányan jöttünk — halljuk a főnök helyettesétől, Józsa Jánostól — munkatársainkat pedig, akiket a. végzendő fel­adatokra betanítottunk, a helyi tanács hivatalos enge­délyével toboroztuk. Decem- bei'ben volt a tanfolyam, ahol az új szaktársak a leg­alapvetőbbeket elsajátították. Természetesen ma is mellet­tük állunk, segítünk nekik mindenben, hogy a munkába jól „belejöjjenek”. Nemcsak irányítjuk őket, hanem nap nap után magunk is megfog­juk a dolog végét. S ilyenkor aztán a legkevésbé sem válogatunk,. nem nézzük, hogy melyikünknek mi a képzettsége, végzettsége, A. műszerész is forraszt, kábelt kötegel vagy éppen cipeke- dik mint bármelyik segéd­munkás. Mert így szokták meg, már hosszú ideje. A pestiek ugyanis többnyi­re — fiatal koruk ellenére is — évek óta a vállalatnál dol­goznak, sőt, járják az orszá­got, a világot. Mohos Imre éppenséggel egy híján 20 esztendeje került a BHG-hoz, s érdekes, izgalmas megbízá­sai Ausztriába és az NDK- ba is elszólították. Virágh Béla és Józsa János pedig — mint értesültünk — Cseh­szlovákia városaiban kamatoz­tatta a külső szereléseken szerzett gyakorlatát. — Jóelső érzés tapasztal­nunk — mondják a gyári fiúk —, hogy nem iparko­dunk hiába. Szépen igyekez­nek a helybeliek, is. Itt van mindjárt Rauch Ferencné — mutatnak egyikükre, a hoz­zánk legközelebb serénykedő asszonykára —, meg kell nézni, hogyan dolgozik! A kábelező nő valóban ügyesen s gyorsan végzi a dolgát. Mint öröm­mel, büszkén újságolja: most már 15 perc alatt is köt egy 105 erű kábelt, amihez egy hete bizony még félóra kel­lett! Pedig, tulajdonképpen — varrónő lenne eredeti szakmája után... — „Hajtok”, mert jól aka­rok keresni — vallja őszin­tén, meg nem állva, fel sem pillantva' munkájából, c — Eddig még nem csalódtam a Belóban”, a cég igazán be­váltotta az Ígéretét. S remé­lem, hogy ezután sem lesz okom a panaszra! A társaságot nézve, látha­tóan közvetlen, családias a iguakatársak kapcsolata. Az észrevételre mosolyog­va válaszolják, hogy igen. annyira családias, hogy jó néhányan férjestől, felesé­gestül itt vannak a gyárból, s a testvérek is lejöttek a fő­városból. Kényelmesebb, kel­lemesebb így, nem érzik annyira a távolságot. A vál­lalat megfelelő lakásokat, szobákat bérelt számukra Egerben, olyanokat, hogy a házastársak még a gyerme­keiket is magukkal hozhat­ták. A kicsinyeket, akik — a tanács jóvoltából — nap­közben, -műszak alatt termé­szetesen bölcsődében, óvodá­ban vannak. — Másrészt már a KISZ is összetart bennünket — újsá­golja Virágh Miklós titkár — miután külsőszerelési üze­münk történetében először, a Debrecenben dolgozó rész­leggel egyidőben nemrégiben önálló alapszervezetet ala­kítottunk. Éppen mostanában készül igazibb programunk, de már eddig is volt néhány közös megmozdulásunk! Kötődnek, erősödnek a szálak a kis és a nagy csa­ládban egyaránt. A „béhágé- sokat” mind jobban befogad­ja, magáénak érzi a telefon- központra szomjazó megye- székhely. Szinte nem ma­rad kívánságuk teljesítetlen. Legutóbb például némi erő­sítésért, néhány forrasztónő kölcsönadásáért fordultak kéréssel az egyik, szintén munkaerőgondokkal küzdő helyi .vállalathoz, amelyik szinte az első szóra Ígéretet tett a támogatásra. S ez így van rendjén... Gyónj Gyula 1977. április 13.. szerda é

Next

/
Thumbnails
Contents