Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-30 / 100. szám
Így élünk (5.) A „részvényesek” . Nemcsak a hűtőházról van sző Miért fontos a hevesi zöldségtermelő társulás? Minden hasonlat sántít, ám engedjünk most ebből s tekintsük társadalmi-gazdasági berendezkedésünket egy olyan szervezetnek vagy gépezetnek, amely életszínvonalat termel. E szervezet, gépezet működtetésében — lévén szocialista társadalomról, szocialista gazdaságról szó — valamennyi állampolgár érdekelt. A részvételt ki így, ki úgy értelmezi. Akad, aki legszívesebben csak az „osztalékok” fizetésekor lenne jelen, s persze, szép számmal vannak olyanok is, akik már értik, gyakorolják a jogok és kötelességek egységét. E két nagy csoport arányának alakulásától, kedvező módosulásától függ végső soron az életszínvonal emelkedése. Attól, vajon a „részvényesek” mit, mikor, hogyan, tettek annak érdekében, osztalékuk ne csak legyen, hanem növekedjék. Folyamatos gyarapodás A negyedik ötéves terv időszakában a szocialista szektor összes beruházásainak értéke 574 milliárd forintot tett ki. Valójában e summa minden forintja — végső eredményét tekintve — az életszínvonal emelését szolgálta, hiszen az új gyár, a korszerűbb berendezés, a zavartalanabb közlekedést nyújtó út is része életkörül-, ményeinknek. S természetesen az is alkotóelem, hogy míg a tervidőszak elején a bérből és fizetésből élők 65, a végén már 95 százaléka dolgozott rövidített he,ti munka- időbea Sorolhatunk a folyamatos gyarapodásra olyasfajta példákat is, mint az, hogy a pénzbeli és természetbeni társadalmi juttatások az ösz- szes jövedelem 28 százalékát teszik ki már — 1970-ben a 23 százalékot még nem érték el —. s hogy a pénzbeli társadalmi juttatások összege öt év alatt megkétszereződött, 22 milliárd forintról 45 mil- liárdra nőtt. A nominális, az- az névleges jövedelmek emelkedéséből persze leharapott egy darabot a fogyasztói árszínvonal változása — ami 15 százalék volt a negyedik ötéves terv időszakában —, ám az egy keresőre jutó reálbér így is a tervezettnek megfelelően, 18 százalékkal emelkedett. Amit fölfoghatunk úgy is, hogy részvényesként megtettük a kötelességünket. Igenám, de mielőtt túl elégedettek lehettünk volna önmagunkkal, máris arra figyelmeztetett az 1976-os esztendő, hogy a gyarapodás folyamatosságát a munka javításának folyamatossága kell, hogy megelőzze, Amire nem mindig, vagy nem eléggé ügyelünk. Mindkét kézzel Nincs semmi baj, ha mindkét kezét nyújtja a javak osztásakor az, aki cselekedni is így, két kézzel cselekedett. Idén sokféle módon gyarapodik a lakosság — például úgy, hogy a szakszövetkezeti tagokra kiterjed most már a gyermekgondozási segélyre való jogosultság, s úgy is, hogy a vállalati jóléti alap keresőnkénti átlagos összege 750 forintról 800-ra emelkedik —. de nem lehet eléggé hangsúlyozni azt, ami megelőzi a gyarapodást, a fokozott hatékonyságú termelő- munkát. Volt idő. amikor némelyek a jelképpé emelt hűtőszekrénytől óvták a szocializmust, ám most, amikor ezer lakosonként 230 darabnál több van e használati tárgyból, mosolyogtató az aggodalom. Nem ott a baj, hogy gyarapszik a tartós fogyasztási cikkek állománya — 1960-ban ezer lakosra 3,1, 1975-ben 54,9 személygépkocsi jutott például —, hogy sokan birtokolnak üdülőtelket, öröklakást, élnek saját házukban, hanem ha mindez céllá, s nem eszközzé válik. Eszközzé az emberibb élet szolgálatában, s nem is kizárólagos tényezőként. Mert melléjük társulnia kell a művelődési és szórakozási igények kielégítési lehetőségeinek, az olykor megfoghatatlannak látszó, de nagyon is fontos javaknak, mint a csend, a tiszta levegő. Mindenben másként Aligha lehetne felkutatni olyan családot, amelynél a legutóbbi egy évtized ne tette volna mássá az életkörülményeket. Ennek mértéke persze eltérő, de annak módja is, ahogyan a változások kínálta lehetőségekkel éltek az egyének s a családok. A jövő szintén fölmutat különbözőségeket, mert hiszen a hozzájárulás a források teremtéséhez szintén különböző. A párt XI. kongresszusán elfogadott programnyilatkozat kimondja: „Népünk életszínvonalának emelése, az élet- körülmények javítása megköveteli a szocialista elosztási viszonyok fejlesztését. A szükségleteknek az ország lehetőségeivel és társadalmunk szocialista jellegével összhangban álló, egyre növekvő mértékű kielégítése a gazdasági fejlődésnek célja és fontos hajtóereje is.” Másként, jobban akarunk élni, s ez természetes emberi vágy. Mivel azonban részvényesek vagyunk az élet- színvonalat termelő bonyolult szervezetben, dolgoznunk is másként, jobban kell. Mert minden út innét indul, s ide vezet. Ezért, amikor az életszínvonalról beszélünk, tervezünk, mindenkor ahhoz kell tartani magunkat, amit Marx így fogalmazott meg: „Ahogyan az egyének életüket megnyilvánítják, olyanok ők maguk. Az tehát, hogy mik, egybeesik termelésükkel, mind azzal, amit termelnek, mind pedig azzal, ahogy termelnek. Hogy tehát az egyének mik. az termelésük anyagi feltételeitől függ.” Mészáros Ottó (Vége) A szakmájába, úgyszólván belécsöppent, hiszen kelmefestő, vegytisztító volt már az apja is. — aki még a régi iparoslegények vándorút] án járta a világot egészen Bécsig — a nagyapjában pedig éppenséggel az utolsó kékfestőt tisztel- .ték a felvidéki városkában, Rimaszombatban. Természetesnek tűnt, hogy a régi mesterséget az idősebb fiú, Vozáry Dénes örökölje. Aki kölyökkora óta ott csetlett-botlott a családi műhelyben s a legnagyobb hajlandóságot mutatta a sajátos munka iránt. Egerbe — szinte véletlenül került, amikor elérkezett a szabadulása. Vizsgát tennie ugyanis csak idegenben lehetett, s apjának idegenben, legközelebb csak Heves megye székhelyén volt ismerőse. Viest úr, egy másik mester. S amikor a segédlevelét végre kézhez kapta a fiatalember, bizony, nem is gondolt arra. hogy valamikor még visszatér. Más álmokkal, tervekkel irányította léoteit előbb Miskolc, maid Baja, utóbb pedig Budapest felé — csupán . esztendők múltán jutott eszébe, hogy neki mégiscsak az Eged alján kellene letelepednie. Aztán örök szerelem lett ebből az úiabb utazásból. Véglegesen Dobó városában ragadt: megnősült, családot alapított, s szakmájára feltette egész életét. Negyedszázaddal ezelőtt, egvkori szabadító mesterének Kertész utcai műhelyében érte az államosítás — néhány évvel később innen költözött társaival az akkor igen korszerű, nagy és új Lapunk április 17. számában riport jelent meg az egy éve megalakult hevesi Zöldségtermelő és Feldolgozó Társulás helyzetéről. A cikkre számos olvasói levél érkezett, érdeklődve, hol is tart tulajdonképpen ma a társulás. Április 17-i számunkban a társulás tag- szövetkezetei mondták el véleményüket, lapunk munkatársa most Koós Viktort, a Heves megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályának vezetőjét kereste fel, aki válaszolt a Népújság kérdéseire. Népújság: A hevesi Zöldségtermelő és Feldolgozó Társulásban részt vevő taggazdaságok vezetői bizonyos aggodalommal nyilatkoztak a társulás jövőjéről. Indökolt- nak tartja-e ön a felvetett gondokat? Koós Viktor: A társulással kapcsolatban először is azt kell elmondanom, hogy a hevesi homokhát adja a megyében termelt friss zöldség csaknem felét, körülbelül 40 százalékát.Az itt található zöldségtermő területek nagysága, az üzemek koncentráltsága, a hagyományok. a szakértelem adta az ötletet a megyei vezetésnek arra, hogy a társulás létrehozását kezdeményezze. Ma már kevésbé kell bizonygatni, hogy a mezőgazdaságbán a termelési rendszerek, az erők összevonása egyértelműen fölénybe került. Ennek a társulásnak is elsődleges célja a termelésfejlesztés, az eszközkoncentráció. Nem titok, hogy a társulásba tömörült gazdaságokat a minisztérium modellgazdaságok- nak jelölte ki, s ennek az a célja, hogy-kiemelt-támogatásban részesüljenek ezek a termelőszövetkezetek. vagy állami gazdaságok. Tudjuk, hogy a zöldségtermesztéshez az új gépek beszerzése mellett még sokáig szükséges a hagyományos kézi munkaerő. A Hevesi Továbbképző Intézet kiválóan alkalmas ifjúsági, nyári táborok létesítésére, s így körülbelül 600 üzembe, a Sas útra —amely azóta, természetesen csak a város kisebb, elavultabb telepe már... — A változás óriási volt — emlékezik ma Vozáry t>énes, a 25 éve alapított Heves megyei Patyolat Vállalat főművezetője — hiszen amíg a Kertész utcai munkahelyben tízen-tizenketten dolgoztunk, a Sas úton már félszázan is voltunk. Ügy, hogy egy-kettőre két műszakot szervezhettünk. Mi. a régebbi emberek vállalkoztunk a „tanítók” szerepére, s a tőlünk telhető buzgalommal iparkodtunk átplántálni „tudományunkat” újabb munkatársainkba. Később pedig a tanulókba is... Első tanulócsoportunkból, sajnos, senki sem maradt közöttünk, még a másodikból is csak Kovács Lajos- néra jegyzek, aki a Sas úton most már csoportvezető. Az alapítók közül is magam vagyok az utolsó, aki még dolgozik. Helli Istvánná, aki éppen az idén lett művezető, valamivel utánam jött. Vozáry Dénes főművezető egy idő óta a vállalat újabb, nagyobb üzemében, a Faiskola utcában irányítja a gondjaira bízott műszakokat: délelőtt 46—48, délután — a csöndesebb időben — 18—20 embert. Munkatársaival egy egész megyére mos, sőt még a megyén túlról, a „szűkebb hazánk” felé közeledő , sztrádaépítőktől is vállal megbízást. Feladataikat modem, nagy teljesítményű gépek, berendezések segítik, nyoma sincs már nálunk például a lóval hajtott mángorlónak, ami annak idején diák segítheti szezononként a zöldségbetakarítás munkáját. Azt is meg kívánom említeni, hogy jelenleg két, összesen négymillió köbméteres víztároló építését tervezzük a térségben, amely háromezer hektár öntözését teszi lehetővé. Ez szintén a társulást segítő program. Népújság: A társulás tagjai elsősorban azt kifogásolták, hogy mélyhűtő nélkül gazdaságtalan, veszteséges lenne a zöldségkombinát működése. Koós Viktor: A termelés és értékesítés biztonsága szempontjából a hűtőtároló megépítése valóban nagyon fontos. Úgy ítéljük meg a helyzetet, hogy annak megépítése Heves térségében indokolt, mi is támogatjuk ezt az elképzelést. Az országos szervekkel jelenleg annak mérlegelése folyik, hogy a társulás építse-e meg a hűtő- tárolót, vagy a hűtőipar, avagy a hűtőiparral közösen jöjjön létre a beruházásnak ez a részlege. Azt azonban hangsúlyozni szeretném, hogy a társulás egész működését, a termelésfejlesztést, a gépi beruházásokat, az eszközkoncentrációt alapvetően helyes és távlatilag mindenképpen indokolt tévékeny- ségnek tartjuk. Az egész fejlesztési koncepciót nem szabad leszűkíteni csupán hűtőházi problémára. Ezt a kérdést, másodszor mondom, meg kell oldani, mert az természetes, hogy megfelelő jövedelmet kell biztosítani a társulásban részt vevő gazdaságoknak. A termelés biztonsága kulcskérdés, ezen nem is szabad vitatkozni. A hevesi társulással az a célunk, magának a társulásnak az a feladata, hogy megyénkben az öntözési lehetőség, a kézi és gépi munkaerő megfelelő biztosításával olyan távlati prespektíva nyíljon a tényleges zöldség- termesztésre, amely megoldja nemcsak a jelen, hanem a jövő gondjait is. Arra kell számítani, hogy a zöldség- és gyümölcsfogyasztás az elkövetkezendő években egyre növekvő ten— még Rimaszombatban is — hidegen vasalt. S a mindennapi munkából száműzték rég a veszélyes, egészségtelen tisztítóanyagokat, a benzint, a kénsavat is. Mégis, kicsi már az új üzem is, feltétlenül bővítésre szorul a felszerelése, s ma sem éppen könnyű a munka benne. S néha a munka — a legjobb akarat ellenére — sem sikerül úgy. mint a főművezető és társai szeretnék. Annyi a gond, hogy nemegyszer jut belőle ha- zulra is. Hazulra, ahol — csoda-e? — Vozáry Dénes is inkább a főzésben segít a feleségének, mint például a kismo- sásban. A szakmáját, természetesen ma sem szereti kevésbé. mint valamikor, s munkahelyén, vállalatánál is jól érzi magát. Igyekezetét, eredményeit ugyanis megbecsülik, őt magát tisztelik, szeretik. Évekig volt üb- elnöke a kezdeményezésével szervezett szakszervezeti alapszervezetnek. többször kapott már jutalmat, kiváló dolgozó, sőt a „Köny- nyűipar kiváló dolgozója”. Rövidesen pedig — így biztatták a hét végén tartott jubileumi ünnepségen is —, ha eljön a törzsgárdisták hagyományos köszöntésének ideje, megkapja — egyedül ő kapja — az alapítók arany pecsétgyűrűjét. Az elsőt... Amit gyerekes izgalommal vár a hajdani kékfestő unokája, aki már maga is nagypapa s mindössze néhány évvel áll innen a nyugdíjon. (gyónt) denciát mutat. Mindenki előtt közismert, hogy az elmúlt esztendőben komoly gondok voltak az ellátással. Az is köztudott, hogy az időjárásnak különösen nagy szerepe van a zöldség- és gyümölcstermés alakulásában. Egyre modernebb gépekre, berendezésekre — gondolok itt például a fóliasátrakra, azok központi fűtésére, de a legkülönbözőbb zöldség- és gyümölcsbetakarító gépekre is — van szükségük a termelőknek. hogy az egyre növekvő igényeket ki tudják elégíteni, s a lehetőség szerint minimálisra korlátozzák az időjárás végletes hatásait. Ezeket a lehetőségeket ma már igen nehéz egyetlen termelőszövetkezet keretein belül biztosítani. A jövő itt is a társulásoké, a termelési rendszereké. Kétségtelen, hogy akadályok merülnek fel ezen az úton, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy érdemes volna lemondani azokról az előnyökről, amelyekkel a társulás jár. Sz. A. Mi lett a forintokkal? Elszámoltatás. Méghozzá a megyei tanács végrehajtó bizottsága oldaláról. Senki se gondoljon azonban valami zord, morózus eseményre, ahol az egyik oldalon ott a szigorú testület, a másik oldalon pedig a megszeppent, kérdőre vont felelős személy. Bár mindez hivatalos formában történik, de semmiben sem másképpen, mint ami jellemző a megyei tanács végrehajtó bizottságának tevékenységére. Azt csinálják, hogy esetenként felkerekednek, miután a területi ülés előírt napirendi anyagain túljutottak, és kimennek a helyszínre. Kimentek a vison- tai egészségügyi intézményhez nem is olyan rég, es kimentek most Mátrafüred- re is. Mind a két helyen maguk is látni akarták, mire fordították a forintokat azok, akiknek a rendelkezésére bocsátották egy meghatározott célra. Visontán az egészségügyi intézmény létrehozásához, Mátrafüre- den a szálló megépítéséhez, a kollégiummal összekapcsolt általános iskolához, valamint az erdészeti szakmunkásképző intézethez. Meghallgatták a felelős személyek tájékoztató szavait, aztán végigjárták a folyosókat, benéztek termekbe és szobákba, műhelyekbe és könyvtárakba, mindenhová, ahol láthatták annak a lényegét, ami miatt az épületet, az intézményt kialakították. Vajon jó földbe került-e a mag? Eső után köpönyeg, mondhatná erre bárki. Igaza is lenne, ha a megyei testület csupán így, utólag venné szemügyre azt, amiről korábban döntött. Méghozzá úgy döntött, hogy esetenként súlyos milliókat adott arra a bizonyos célra. Mielőtt kimondták volna az igent a hozzájárulás ügyében, akkor is alaposan megtárgyalták, mire kell és mennyi pénz kell arra a feladatra. Otthon is úgy szokás, hogy a szülő megkérdezi a gyermekét, mit csinált azzal a pénzzel, amit odaadott neki. Aki törődik a rábízottakkal, az így szokta. Így is kell, így helyes. Végső fokon a megyei tanács végrehajtó bizottsága sem tett és tesz másként. (gmf) Mmmfi 1977. április 3«., szómba!.. Információ ábraalakban a Bervának rafikus display. A Számítástechnikai és Automatizálási utató Intézetben jelenleg az Egri Finomszerelvénygyárban ■szülő ipari robotok továbbfejlesztését célzó és alkalma- ,si lehetőségeinek feltáró vizsgálatai folynak. Az intézet ntos terméke a grafikus display berendezés. Jelenleg e be* ndezés többszínű fejlesztésén dolgoznak. A képen: A splay-n a számítógép információi ábra formájában jclen- k meg. (MTI fotó — Hadus János felv. — KS) Aki a gyűrűt kapja
