Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-29 / 99. szám
így élünk (4.) A háló hossza Tavalyelőtt a városok közül Siófokon volt a legnagyobb az egy lakosra jutó kiskereskedelmi forgalom — 51 765 forint —, de ugye, ebből nem következhet, hogy itt a legtehetősebbek az em-' berek. Hiszen a tekintélyes összeget magyarázza az üdülővendégek jelenléte. Rögtön hozzáfűzhetjük: nemcsak erre az esetre érvényesen, ezért kell a számokkal óvatosan bánni, megkeresni összefüggéseiket. Valamivel megbízhatóbb támpontot kínál az a tény, hogy öt esztendő alatt az egy lakosra számított kereskedelmi forgalom Zalaegerszegen nőve- f kedett a leggyorsabban, 80 százalékkal. Azt sem tarthatjuk mellékesnek, hogy a gyorsan iparosodó városokban a kereskedelmi forgalom az átlagosnál nagyobb iramban bővül, ám a vásárlás, a vásárlási képesség csak résztényezője, s nem meghatározója az életszínvonalnak. Hamis azonosság Tavaly a szocialista iparban foglalkoztatottak havi átlagbére 2984 forintot tett ki, ezen belül a fizikai foglalkozásúaké 2877 forint volt. Ami ez utóbbit illeti: az olvasók egy része rögtön kétségbe vonhatja az összeget, mivel kevesebbet keres, egy másik része viszont azért, mert többet. Ezek csoportjába nemcsak a bányászok tartoznak — amint azt sémákra hajló ismereteink alapján hinnök —, hanem a kohászok is, a közlekedési- eszköz-iparban dolgozók, a villamosenergia-ipar, a papíripar munkásai. Mégis, mindennapi életünkben valahogy nem érzékeljük eléggé a munka jellege megszabta keresetkül'önb- ségeket, szinte mindenütt azt hallani, hogy „ez a bér kevés”. Hamis azonosságot hozunk létre iparágak, iparcsoportok, sűrűn népgazdasági ágazatok között, s nehezen, vagy sehogysem ismerjük el az egyes munkafajták társadalmi értékének eltéréseit. Simon János brigádvezető a torkát köszörülve, kissé náthás hangon üdvözölt: — Megfáztam a stadionban, a Dózsa—Vasas mécsesén. Jó meccs volt, jól szórakoztunk. de én, aki egyáltalán nem fogyasztottam „lé- lekmelegítőt” hizony alaposan megfáztam abban a hideg szélben. — Sokan kinn voltak a mérkőzésen a tanácskozás küldöttei közül? — A társaságnak körülbelül a fele. Kaptunk jegyekét többféle , rendezvényre. A mérkőzés nagy élmény volt, csak hát a hideg. Nem mintha mi nem bírnánk a zord időjárást, hiszen állandóan a szabadban dolgozunk télen is, de más a focimeccs, meg más a betonozás az épületen... ★ Simon János neve nem ismeretlen az építői pari szakmában: mint a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat brigádvezetője, az azóta már befutott PEVA alagútzsalus építési mód alkalmazásának úttörői közé tartozott, ök építettek először öntött betonfalakat. Azóta tucatjával jönnek tanulni a brigádjához az ország minden részéből, bemutatókat tartottak már, segítették elterjeszteni ezt a korszerű, gyors módszert. A régi. tapasztalt munkás — egyébként több kitüntetés birtokosa — küldött volt a szocialista brigádvezetők országos tanácskozásán. — Az építőipart négyen képviseltük a megyéből. A7 ilyen összejövetel mindig nagy élmény a magamfajta embernek, már csak a külsőségek miatt is. De azért A munkások órabére — két esztendeje végzett elemzés szerint, ám feltételezhető, az arányok azóta sem változtak lényegesen — Pécsett volt a legnagyobb, az országos átlagot 17,6 százalékkal haladta meg. Megyénként tekintve Komáromban kapták átlagosan a legmagasabb és Somogybán a legalacsonyabb órabért az iparban dolgozó fizikai foglalkozásúak. Az ipari kenyérkeresők havi átlagos bére — 1975-ben — Komárom megyében volt a legtöbb, 3267 forint, ám korántsem biztos, hogy egyben az életszínvonal, s annak növekedése is itt tekinthető a legmagasabbnak. S nemcsak azért, mert az ipariakon kívül sok más fajta foglalkozású ember él egy-egy területrészen, hanem mert a névleges jövedelmek alapján nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, sem az életkörülményekre, sem az életszínvonalra. Bizonyítva ezt, ha csak híva tkozásnyi példával is: a lakáshelyzet, a száz lakásra jutó lakók számát tekintve, Somogybán a legkedvezőbb! Itt 263 lélek él átlagosan száz lakásban, míg Szabolcs- Szatmár megyében 321. Ha most viszont arra vagyunk kíváncsiak, a negyedik ötéves tervben a lakásállomány növekedése arányaiban hol volt a legszámottevőbb, kiderül — 15,1 százalék —, Fejér megyében, mennyiségben viszont a főváros után Pest megyében (35 ezer). A lakás- helyzet fontos elem az élet- színvonalban — s elgondolkoztató, ha valaki új lakásba költözik, csak rövid ideig tartja ezt gyarapodásnak, életkörülményei javulásának, utána már legtöbbször — mint szociológiai vizsgálatok igazolták — csupán az ezzel járó terheket említi. Igenek cs nemek Tágabb, a lakás mellett sok mást is magába foglaló tényező a kommunális fejlesztés, s itt, 1975-ben, az egy lanagyon emlékezetes marád az is, ami ott elhangzott. Mert tényleg úgy igaz. ha már így kiszélesedett ez a brigádmozgalom, ennyien vállaltuk a közösségben végzett munkát, s így formáljuk egymást, meg magunkat is, akkor ezt már nem lehet felszínesen csak a látszat kedvéért csinálni. Sok lelkesítő dolgot is hallottunk. szép eredményekről szóltak a résztvevők, de persze olyanokról is, amelyek jobb volna, ha a jövőben nem fordulnának elő. — Az építőiparban hogyan áll a brigádmozgalom? — Ebben a mi iparágunkban szerintem nehezebb a helyzet az átlagnál. Itt mindenféle ember megfordul, níár a nagy munkaerőhiány miatt is. Ezeket kell aztán nevelni, összeszoktatni, becsületes életre, munkára ösztökélni. Igen sok energiát elvesz ez az embertől, higy- gye el. A mi brigádunk, úgy mondhatom, egy kicsit már a jövőt képviseli az építőiparban, hiszen az alagútzsalus szerelés, az öntés, zártabb technológia, itt minden órát ki kell használni, a beton jön. nem várhat, a zsaluknak milliméterre a helyükön kell lenniük. össze is szokott a társaság; 16-an járunk Egerbe dolgozni Bátorból, ez a magja a csapatnak. Sokan vannak itt mellettünk viszont olyanok, akiknél nem eny- nyire kötött a munka, több a lehetőség a lazításra. Es sajnos, lazítanak is. A művezetők sem mindig urai a helyzetnek. Hát ezeken kell változtatni és ebben kell a szocialista brigádmozgalomko6ra jutó beruházások öszszege szerint — a főváros után — Fejér megye vezetett. Mégsem lehetünk bizonyosak abban, hogy a kiadott summa mindenki életkörülményeire egyformán hatott. Sőt, könnyen megtörténhetett, hogy a fejlődés megszüntetett bizonyos ellátási különbségeket, de ugyanakkor újakat teremtett. Hiszen az a település, ahol már van vezetékes ivóvíz, előbbre tart, mint a másik, ahol még nincsen, ám meglehet, ez utóbbiban működik a körzeti szakorvosi rendelőintézet, itt minden gyermeket elhelyeznek óvodában, nem tanítanak szükségtanteremben, s szilárd járda kínál zavartalan közlekedési lehetőséget. Hosszú háló kerítheti csak be mindazt, ami — bár esetleg számításba sem vesszük — közrejátszik életszínvonalunk alakulásában. Igenek és nemek egyaránt meglelhetők ebben a háló összefogta tarkaságban, azaz időről időre az is bekövetkezhet, hogy életszínvonalunk egy ideig nem emelkedik, sőt — mivel gyermek született, s az addig két- vagy háromfelé oszló jövedelem most már három, vagy négy részre tagolódik — átmenetileg csökken. Ellentmondásos pl. a nyugdíjasok helyzetének alakulása is, mert a nyugdíjak átlagos összegének növekedése ellenére, sokuk megélhetése vált nehezebbé az áremelkedések miatt. Ezért képletes hálónknak nemcsak összefognia kell a sokfajta tényezőt, hanem óvnia is azokat. Ügyelni arra, semmi se csúsz- szon ki a hálószemeken ót, mert így valósítható meg az | a feladat, hogy hosszabb tá- | von minden család életszínvonala folyamatosan, egyrészt a munkától függően, eltérő mértékben, másrészt a szociálpolitikának köszönhetően, egymáshoz közelítve emelkedjék. nák példát mutatnia a többiek előtt. ★ — El kell ugyanakkor azt is ismerni, hogy sokat változott az emberek gondolkodása. Én 1956-tól dolgozom, kőműves a szakmám, sokféle munkahelyet megismertem. itt a tanácsi építőknél is hat évet húztam már le. Azért azok az idők elmúltak már, amikor hétfőn nem dolgozott a segéd, mert még nem józanodott ki, csütörtökön meg azért nem, mert már nem volt józan, No, tudom mit akar mondani, előfordul ez még, hogyne fordulna elő. De én magam is küldtem már el embert a brigádból, mert igazolatlanul volt távol; egyszer elnéztük, másodszor már mehetett akárhová. A jobb minőség igénye már nem tűri ezt, az ilyen emberek lemorzsolódnak. Találnak ugyan munkahelyet, de előbb-utóbb kitelik másutt is a becsületük. — Tehát ezekbe a brigádokba is csak válogatott emberek kerülhetnek? — Megbeszéljük mi azt mindig, hogy kit veszünk fel magunk közé. Előtte próbaidő, megnézzük, hogyan dolgozik, aztán ha a többiek is beleegyeznek, jöhet. Csak így van tekintélye a mozgalomnak. S ahogy ezen a tanácskozáson is szó volt róla, komolyan kell venni azt a munkát, amit a brigádok végeznek, meg kell azt becsülni, ha kisebb-nagyobb nehézségek után kialakul egy- egy ilyen kis közösség, együtt szórakoznak, művelődnek, együtt dolgoznak. Mindegyik segíti a másikat. Hatodszor... Immár hatodízben adja át a megyeszékhely tanácsának vezetője a város kulcsát a diákoknak, a Gárdonyi Géza diáknapok fiatalokból álló tanácsa elnökének. Ez a kulcsátadás kezdettől fogva jelkép vöt, s ebből a jelképből hagyomány született. A Gárdonyi Géza diáknapok eseménysorozata az ifjúság egy igen mérvadó rétegével foglalkozik, azokkal a fiatalokkal, akik a különböző középfokú tanintézetekben, illetve a szakmunkásképző intézetekben készülnek fel az Életre. Már az első rendezvény olyan jól sikerült, hogy az akkori résztvevők szorgalmazták a folytatást. Négy megye és a főváros néhány kerületének fiataljai vettek és vesznek részt azóta is ebben a szép programban. Kulturális, politikai és sportrendezvények tarkítják a diáknapok eseménysorozatát és mindegyik rendezvény valamiképpen kapcsolódik az aktuális ifjúságpolitikai feladatokhoz. A KISZ élére állt ennek a rendezvénynek, és másokkal együtt igyekszik olyan programot biztosítani a vendéglátó megyeszékhelyen, a több mint ezer fiatalnak, hogy érezzék jól magukat, hogy tapasztalatokban gazdagodjanak, hogy az ifjúkommunisták által is képviselt eszmét még inkább magukévá tegyék. A diáknapok eseménysorozata ezek szerint több mint valamilyen szokványos fesztivál. Több mint valamilyen megszokott rendezvénysorozat. Generációk találkoznak, cserélnek tapasztalatot, generációk emlékeznek és beszélnek a tervekről; törekedve a közös nevezőre. Az eddigi tapasztalatok derűlátásra adnak okot, sőt ennél többre: biztosak vagyunk benne, hogy a Gárdonyi .Géza diáknapok ma kezdődő eseménysorozata még többet, még szebbet és még tanulságosabbat nyújt a részt vevő fiataloknak. Kívánjuk, hogy minden úgy sikerüljön, ahogy eddig sikerült, sőt kívánjuk, hogy az eddiginél még jobban ... — Mi a tapasztalata: komolyan is veszik? — Ha én szólok valamiért az biztos, hogy mindjárt intézkednek a főnökök. Persze az is más dolog, hogy sok mindenben már hamarabb kellene intézkedni. Mi például egy-egy építkezésen az elsők között jelenünk meg. amikor még a szociális létesítmények nincsenek készen. Így a mi körülményeink mostohábbak, mint a többieké. Most például Ígéretet kaptunk: lesz egy mosdó, egy külön kocsi, amit minden munkahelyre magunkkal vihetünk. — Kicsit elkanyarodtam az eredeti témától, de úgy hiszem, ezekre gondoltak a felszólaló brigádvezetők is a mi tanácskozásunkon, amikor a mozgalom továbbfejlesztéséről beszéltek. Jobban kell kamatoztatni azt a lendületet, lelkesedést, ami benne van az emberekben. Időnként nekem is mondja a feleségem, amikor fáradtan, idegesen 27 ember gondjával, bajával hazamegyek: hiányzik ez nekem? Kőműves szakmunkás vagyok, szépen eldolgozhatnék akárhol, ha kevés a pénz, egy-egy hét végi munkával bőven pótolhatnám. Mert most a hétvégeken: társadalmi munka, ünnepség, összejövetel. Keveset vagyok otthon. De azért én mégiscsak vállalom. Ezek az emberek bíznak bennem, hogy kiállók értük, ha kell. összeszoktunk. Ott a tanácskozáson is azt éreztem ki mindenkinek a hangjából: szeretnék jól csinálni amit elkezdtek, szeretne több lenni mindegyikük. Ennek az útját, módját keresik. Mi is ezt akarjuk. Hekeli Sándor Kisköre tavasza KORA REGGEL, amikor még érezni a hajnal borzongató hidegét, és mindennek harmatos, friss illata van, és az égbolt kékjén feltűnik a nap fehér golyója, akkor úgy tetszik, akárha minden mozdulatlanságba dermedne a tavasznak ettől az örökké megújuló csodájától. Csend lesz egy pillanatra, ünnepi, áhitatos csend, hogy aztán annál több hangú sípon csendüljön fel az élet számtalan csodáinak dicsérete. A verebek oktondi csiripelésébe mély har ,on belebúgnak a bölcsebbet adó gerlék, megindul a nyüzsgés a baromfiudvarokon, rügyek .ragyognak, bimbók feszülnek, és a friss-zöld levelek, a fehér s halvány lila virágok a fákon bódult illatot árasztanak s szinte súlytalanul ringatózva szárítgatják a hajnali harmat tiszta csepp- jeit. Tavasz van, a napsugarak végigcsúsznak az egyetlen jó út, a főút sima betonján és botladozva bejárják a mellékutcák kerekek szántotta földútjait, ablakokat, háztetőket, most meszelt falakat, nádtetős fészereket. Mint mindenütt, most Kiskörén is lámpást gyújtott a reggel, munkába készülődnek az emberek, útjára indul egy új nap, nincs semmi szokatlan. De mégis. Egy valami mégis akad, ami — noha már egy hónapja tény, s hivatalosan is megpecsételt valóság, így is, mégis — új. Üj pedig, hogy most már nem a község, hanem Kisköre nagyközség apraja-nagyja készülődik, ki ide, ki oda, mindenki a maga dolgára, munkájára. Igaz, rebesgették már tavaly is, Molnár János, a tanácselnök már utalt rá. célozgatott, hogy talán majd rangosabb lesz a község, de míg nem hivatalos, míg papír nincsen róla, akkor titok, ha még oly kézenfekvő is a bizonyosság. AZ LETT, BIZONYOS lett, így aztán május 1-én már nagyközség voltának első hófordulóját ünnepelheti a vízlépcsőről híressé lett Kisköre. Ha pedig van rang, akad feladat is bőven — meg aztán egy-két eredmény is, amit fel kellett mutatni a ranghoz. A legfontosabb. persze, a vízlépcső, az egyik legújabb pedig — s ennek Bodor Ferenc vb-titkár még most sem tud eleget örülni — a decemberben átadott nagyon szép, új óvoda. Korábban egy régi, szinte rogyadozó házban szorongott 45 férőhelyen időnként hatvan apróság is. Ezt az újat már 75 személyesre építették, és afféle igazi mesebirodalom lett, és ha figyelembe vesz- szük, hogy a vízlépcső lakótelepén is működik egy kihelyezett csoport, akkor bízvást elhihetjük. hogy ma már nincs és — Pintér Belőné vezető óvónőhelyettes szerint — sokáig nem lesz. óvodagond Kiskörén. Minderről a tanácsnál már kevés szó esik. Mert ami egyszer már rendben van, az rendben van. így aztán, ha a tanács és a párt vezetői egy kis tanácskozásra ülnek össze Garamvölgyi Bajos népfrontelnökkel, sokkal inkább beszélnek arról, ami ezután jön, hogy az üdülőterülete miatt eddig is kiemelt fejlesztésnek örvendő Kisköre a nagyközségek sorában megállja a helyét. Kérdés: hogyan, mi módon? Kihelyezett varrodánk lesz — kezdik az egyik legfontosabbal a tanács vezetői — ez már júniusban kezd, így azok az asszonyok, akiknek eddig nem volt megfelelő munkahelyük, most elhelyezkedhetnek, dolgozhatnak. Ugyancsak még ebben az évben Gelka-szerviz és Patyolat-felvevőhely nyílik, jövőre pedig megkezdik az egészségügyi kombinát építését. Azért nevezik kombinátnak. mert lesz benne fogorvosi rendelő, tanácsadó és két szolgálati lakás. Már jóváhagyta a tanács az üdülőterület rendezési tervét, az erdőrendezőség most készíti a fásítási tervet, így ősszel megkezdhetik az 50 hektáros terület előfásítását. Ez lesz az első lépcső, az I/A ütem, és 20 hektár területet érint, a további 30 hektárt később, a II/A ütemben fásítják majd. A 4100 LAKOSNAK otthont adó Kiskörén minden szigorú tervek szerint halad. Így történt ez eddig is, a vízművesítés, a villamosítás, a járdaépítés megvalósításakor — utóbbit ez évben, 300 ezer forint ráfordítással fejezik be —, és természetesen a jövőben is csak így történhet. Mert a nagyközségi ranggal mindenekelőtt a hatáskör, a feladatok növekedtek, a lehetőségek növekedésének mértékét viszont még egy kicsit a jövő titkának tekintik a tanácsnál, olyan titkoknak, amelynek kulcsa, megoldása az itt élők kezében van, rajtuk múlik. Pontosabban: rajtuk nem múlik. Garamvölgyi Lajos például leteszi rá a nagyesküt. ha kell, hogy a lakosságra minden szempontból számítani lehet, nem is beszélve a vállalatok és a KÖTIZIG szocialista brigádjairól — már több százezer forintra rúg ki az általuk végzett társadalmi munka. Legutóbb az új sportszékház befejezésén dolgoztak, hogy csak egy példát említsünk, így ennek ünnepélyes avatására május 15-én sor kerülhet. Ajánlkozásban, lelkesedésben. munkavállalásban nincs tehát hiány, csak a szervezést, az irányítást, az ellenőrzést és a nyilvántartást kell komoly alapokra helyezni, mert a vállalkozó- szellemmel hegyeket is lehetne mozgatni —, ha lennének hegyek Kiskörén. Nincsenek hegyek. Csak egy sor munka, egy sor új feladat, és széles, tengernyi lelkesedés, a haladás bizonyosságának optimizmusa. MOST, MÁJUSBAN ünnepi tanácsülés lesz Kiskörén — a nagyközségi rang tiszteletére. És mert ilyen még nem volt. nemcsak ünnepi komoly lesz, hanem derűs is, vidám is, mint a tavaszunk. B. Kun Tibor Smisis O 1977. április 29., péntek Mészáros Ottó (Következik: A „részvényesek”) K. G. Szeretne több lenni mindegyikük...
