Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-27 / 97. szám

___________AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS NAPILAPJA___________ X XVin. évfolyam, 97. szám ÁRA: 80 FILLER 1977. április 27., szerda Elutazott hazánkból az NDK Népi Kamarájának küldöttsége Gromiko Delhiben Ándrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügyminisztere, aki hivata­los látogatáson Indiában tar­tózkodik. kedden találkozott Morardzsi Deszai indiai mi­niszterelnökkel. Gromiko át­adta a kormányfőnek Leo- nyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának üdvözletét. A barátság és kölcsönös mégértés légkörében lezaj­lott, sok részletre kiterjedő megbeszélésen a felek meg­vitatták a szovjet—indiai együttműködés alapvető kér­déseit és a kapcsolatok to­vábbfejlesztését, valamint számos nemzetközi problé­mát. Mindkét fél hangsúlyozta, hogy továbbra is a szovjet- indiai béke-, barátság és együttműködési szerződésen alapuló kétoldalú kapcsola­tok szélesítésére és mélyíté­sére törekszik. Abból indul­nak ki. hogy a Szovjetunió és India együttműködése az ázsiai és az egyetemes béke és stabilitás fontos tényezője. Hivatalos, baráti látoga­tását befejezve kedden reg­gel elutazott hazánkból az NDK Népi Kamarájának Horst Sinder'mann, a Német Szocialista Egységpárt Poli­tikai Bizottságának tagja, a Népi Kamara ein őke vezeti* küldöttsége. A küldöttség bú­csúztatásán a Ferihegyi repü­lőtéren megjelent Apró An­tal, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, az ország- gyűlés elnöke, Inokai János, az országgyűlés alelnöke, Roska István külügyminisz­ter-helyettes és az országgyű­lés több tisztségviselője. Je­len volt Gerhard Reinert, az NDK budapesti nagykövete. Vállalati ünnepségek megyénkben Miniszteri okiéról az egri Finomszerelvénygyámak Ünnepi tanácskozásra ül­tek össze kedden délután a Finomszerelvénygyár dolgo-' zói az üzem kultúrtermé­ben. A megjelenteket Lőcsei József, a vállalati , pártbi­zottság titkára üdvözölte. A nagygyűlésen részt vett dr. Betlej Sándor kohó- és gép­ipari miniszterhelyettes, Schmidt Rezső, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, az egri. városi pártbizottság első titkára, valamint több állami, társa­dalmi és tömegszervezet képviselője. A tanácskozást Lőcsei József nyitotta meg. majd Kócza Imre, a válla­lat vezérigazgatója tekintett vissza az elmúlt gazdásági esztendő fontosabb állomá­saira. Elmondotta, hogy az V. ötéves terv első évét a szokásosnál is nagyobb gonddal készítették elő, s ennek is köszönhető, hogy a gyorsan változó piaci igé­nyekhez jól alkalmazkodott a Finomszerelvénygyár. Meg­gyorsult a műszaki fejlesz­tés. bővült az exporttevé­kenység, javult a gyártmá­nyok minősége. A munka termelékenysége növekedett, a statisztika szerint egy dol­gozó napi termelési értéke eléri a 853 forintot. Megem­lítette, hogy a balesetek mi­att kárba veszett munkana­pok száma keréken 300-zal volt kevesebb, mint egy esztendővel ezelőtt. A válla­lat — mondotta a vezérigaz­gató — a nehezebbé vált feltételek közt megtartotta eddigi jó hírnevét a nem­zetközi piacon. Ezután dr. Betlej Sándor meleg szavak kíséretében adta át a kohó- és gépipari miniszter,valamint a Vasas­szakszervezet elismerő okle­velét Kócza Imrének. A Ko­hó- és Gépipari Minisztéri­um kiváló dolgozója címet Takács Józsefné, Vass Ti­bor, Törcsvári István és Csanádi Gyula kapta meg. A vállalat kiváló dolgozója kitüntetést: Kócza Imrének, Mézes Tibornak, Győrfi Fe­rencnek, Kovács Imrének, Lőcsei Józsefnek, Czibik Mártonnak és Ragóczki La­josnak adta át dr. Betlej Sándor. Mihály Jánost, a 35-ös üzem művezetőjét, a mun­kaérdemrend ezüstfokozatá- val tüntették ki. A KGM el­ismerő oklevelét Bóta Lász­ló kapta. A szakma kiváló brigádja megtisztelő címet a Finomszerelvénygyár szer­ja kapta. Négy brigád nyer­te el a vállalat kiváló bri­gádja címet. Kilencvennégy dolgozó kapta meg a 25 éves jubileumi emlékgyűrűt. A SZOT elismerő oklevelét három dolgozónak adomá­nyozták, 12 brigád részesült arany. 28 ezüst, 32 bronz brigádéremben. A Finomsze­relvénygyár dolgozói közül kerek százan részesültek ki­válódolgozó-kitüntetésben. A kifizetett pénzjutalmak ösz- szege meghaladta az egy­millió forintot. számüzemének Lenin brigád­Negyedszer élözem a Távközlési Üzem Megalakulása óta negyed­szer nyerte el az élüzem címet a Heves megyei Táv­közlési Üzem. A munkasi­kert kedden délután ünne­pelték Egerben, a Fellner Jakab utcában nemrég át­adott új központi épületben. Az üzem nagytermében összegyűlt több mint száz dolgozót Boda Sándor szak- szervezeti titkár köszöntötte. Ott volt Polgár Miklós, az MSZMP Heves megyei Bi­zottságának osztályvezetője és Koczka József, az SZMT munkatársa is. Ünnepi beszédet Tóvári József üzemvezető mondott. Értékelte a kollektíva múlt évi munkáját. Rámutatott, hogy az üzem dolgozói 1976- ban eredményes tevékeny­séggel járultak hozzá a me­gye telefonhálózatának bőví­téséhez, korszerűsítéséhez. Több mint három és fél millió forint értékben építet­tek új telefonhálózatot He­ves megye településein. A ne­héz fizikai munkát gépek­kel csökkentették. Az elért eredményekben jelentős ré­sze volt az üzem tizenhét szocialista brigádjának, me­lyek végzett munkájukon túl bölcsődéket, óvodákat és iskolákat patronáltak. A to­vábbi tervekről szólva az üzemvezető elmondta, hogy a Beloiannisz Híradástechni­kai Gyárral együttműködve legfontosabb feladatuknak tekintik a nyolcezres szám­kapacitású egri új telefon- központ jövő évi átadását, amely hosszú évek után megoldja a megyeszékhely távbeszélőgondjait. Az ünnepi beszédet köve­tően Gricser Péterné, a Mis­kolci Postaigazgatóság he­lyettes vezetője átadta az él­üzem címről szóló oklevelet a Heves megyei Távközlési Üzemnek. Végül jutalmazá­sokra került sor. Hangost György, Birinyi Ferenc és Sinkovics István Kiválódol­gozó-kitüntetésben részesült. A hatvani kábeles körzef- mesterség szocialista brigád­ja aranykoszorús, a Novem­ber 7. szocialista brigád pe­dig bronzkoszorús jelvényt kapott. ★ A mátrafüredi SZOT-üdü- lőben tegnap a kora esti órákban bensőséges ünnep­ség keretében adták át a Ki­váló Üdülő címet a gondnok­ság vezetőinek. Ismerje meg vállalatát! A VALÓ ÉLET s nem a képzelet bocsátotta s bocsátja szárnyra azokat az anekdotikus történeteket, melyek a kül­honban járó magyar turista némely furcsa kalandját örökí­tik meg. Így annak a „csodálatos” cipőnek a megvásárlását Itália egyik szépségés városában, amelyről később kiderült, hogy Pannóniában, azaz Magyarországon készült. A cipő per­sze helyettesíthető sok mással, kötöttáruval, kempingcikkel például, a csattanó ugyanaz •' lám, mit tudunk mi gyártani! Tényleg, mit tudunk, mármint arról, szűkebb környezetünk hogyan vesz részt a társadalmi munkamegosztásban, miféle termékeket bocsát az áruk nemzetközi és belföldi forgata­gába? Sokan vannak ugyanis, akik nemcsak külföldön, ha­nem itthon szintén rácsodálkoznak a holmin fityegő cédu­lácskára, mondván, jé, ez nálunk készült? Közelítsünk témánkhoz a másik oldalról. A több gyár* egységre tagolódó textilipari cég szocialista brigádjai — ösz­tönös fölismeréseiket tudatosítva s érvényesítve — elhatá­rozták, hogyha másként nem megy, akkor szabadságuk ter­hére, de kölcsönösen fölkeresik egymás munkahelyét. A fonó gyáregységek kis közösségei a rosttermelő telepeket, a fonó­kat a szövők, s fordítva, a szövőket a kikészítők, s így to­vább. Természetes érdeklődésűk szülte az ötletet, fölnevelni azonban már az érdekek nevelték; megtudni, hol hogyan dol­goznak milyen gondjaik vannak, hogyan függ össze mun­kájuk, mi az, amiben segíthetnek egymásnak, ez- fogalmazó­dott meg a szocialista brigádok kezdeményezésében. Ne tagadjuk, ne szépítsük: kivétel még az ilyen eset. Az általános, a jellemző az. hogy a szunyókáló kíváncsiság, csupán ismeretdarabkákat szedeget fel, leginkább várható, vagy megtörtént személyi változásokról, a nyereségrészese­dés mértékéről, a másik gyáregységben végrehajtott órabér- emelésrőL A nagy családként emlegetett, vállalati közösség egészének munkájáról, e munka megfogható tárgyi és pénz­beli eredményeiről viszont az ismeretcsomagok valahogy a földön maradnak, senki nem hajol le azokért. Talán azért, mert maga a vállalati szervezet és légkör sem kedvez ennek, de esetleg azért is, mert nem keltették fel az egyéni érdek­lődést. Üzemszociológiai vizsgálatokból leszűrt fontos tapaszta­lat, hogy emberek — s azok kisebb közösségei, az ún. kis­csoportok — csak azzal tudnák azonosulni, azt tekintik saját ügyüknek, amit jól ismernek. Szintén szociológiai elemzések tárták fel azt a meghökkentő tényt, hogy — a vizsgált üze­mekben — a nagy tapasztalatai szakmunkásaknak is csupán 36 százaléka rendelkezett elfogadható ismeretekkel munkája és mások tevékenysége összefüggéseiről, a kezébe kerülő anyag, alkatrész, szerszám értékéről, a termelőberendezések vélt és tényleges korszerűségéről! Elgondolkoztató adat. Hiszen annyi minden történik a látóhatár tágítása, a világ megismerése érdekében, s ez na­gyon jó. Nem ezek rovására, hanem ezek, s a másfajta Is­meretszerzési források, így az országjáró kirándulások, mú­zeum- és színházlátogatások mellett lehetne, kellene hathatós erőfeszítéseket tenni a — vállalat, s munkája fölfedezteté- séfe. Ünnepi alkalmak kedvelt szónoki fordulata, hogy a mi vállalatunk nagy családja együtt sír és együtt nevet Nem a szavak elkoptatottságával van bajunk, Iranern éppen valódi­ságukkal, tények igazolta fedezetükkel. Hiszen miként sírnak vagy nevetnek ott együtt, ahol a túlnyomó többség azt séní • tudja, a sírásnak vagy éppen a kacagásnak jött el az idéjé? Az, hogy egy-egy vállalati közösség fölfogható nagy csa­ládként, megengedhető hasonlat. A hasonlat logikáját követ­ve: a. családot éppen az érzelmi és értelmi összetartozás teszi egységgé a kölcsönös tisztelet, a jogok és a kötelessé­gek összefüggése, mindenkire kiterjedő hatása. Ha tehát a gyári, vállalati kollektíva nagy családként, értelmi és érzel­mi motívumoktól vezettetett közösségként akar élni, csele­kedni, akkor első lépésként azzal kell e család minden tag­jának tisztában lennie- kikből áll a szűkebb és tágabb ro­konság, mit csinálnak ők, s mit várnak tőle. AZAZ, elhagyva a hasonlatot, meg kell ismerni a vál­lalatot, a működés hogyanjait s miértjeit ahhoz, hogy a csa­ládomnak tarthassam a többieket, s a magaménak azok dol­gát. Az ilyesfajta kötelékek megfonása nehéz és lassú mun­ka, türelem kell hozzá, de megéri, mert a fáradság kama­tostól megtérül. V. T, A zöldség-gyümölcs felvásárlásról Az 1977. évi zöldség-gyü­mölcs felvásárlással kapcso­latos szerződéskötések ta­pasztalatait is értékelte keddi ülésén a Fogyasztási Szövet­kezetek Országos Tanácsának elnöksége. A szövetkezeti zöldség­gyümölcs kereskedelmi köz­pont (a Zöldker) vállalatai­nak a tervek szerint az idén 130 ezer vagon árut kell fel­vásárolniuk, és ez ideig a szö­vetkezeti felvásárló szervek a termelőkkel a tervezett­nél 21,8 százalékkal több ter­mék értékesítésére kötöttek szerződést. így várhatóan zöldségből az előirányzott 4ff000 helyett 56 970 vagon­nyit, burgonyából a 24 000 helyett 26 361 vágont, gyü­mölcsből az előirányzott 60 000 helyett 75 054 vagon­nyit vásárolnak fel. Az el­nökség megállapította, hogy zöldborsóból, paradicsomból, zöldpaprikából, uborkából — amennyiben a szerződéskötés realizálódik — az idén az előző évekénél kedvezőb­ben alakulhat a lakosság el­látása. A termelők a szüksé­gesnél lényegesen több sár­garépa és gyökér átadására szerződtek, ugyanakkor ami­kor az előirányzottnál keve­sebb zöldbabot, fokhagymát, sárgadinnyét, meggyet, cse­resznyét, diót kívánnak ter­melni a mezőgazdasági üze­mekben, illetve a háztáji gaz­daságokban. Az elnökség a továbbiak­ban megvitatta és jóváhagyta az V. ötéves tervidőszakban épülő kereskedelmi létesít­ményekhez nyújtandó szö­vetkezeti közös fejlesztési alapból 31 ABC-áruház, il­letve napi cikket árusító üz­let építésére mintegy .148 mil­lió forint központi támoga­tást nyújtanak. •M^SA^^^AAAAAAAMA/VAAAAAAAAAAAAA/NAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAyWWVNAAAAAAAA^AAA/WWVAA/VW\AAAAAAAAAAŐAAAAAAAA/‘///í/VVVVWVW vv*AAAAAAAAAA(VV\AAA/WVNAAAW^WW\WWVViAAAAfWWWvVWVWVW Köszöntjük a munkában élenjárókat, a szocialista munkaverseny résztvevőit! ■ft** • t>r. Betlej Sándor átadja a mini szterl oklevelet Kócza Imrének (Fotó: Perl Márton)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents