Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-26 / 96. szám

gry élünk (1.) Kinek az életszínvonala? Szomszédolás Nógrádban ló napot, Salgótarján! Tavaly az egy lakosra ju­reáljövedelem nem érte a tervezett bővülést, indössze egy százalékkal lelkedett. Ez átlagként ekély, alig érzékelhető, íny azonban, hogy sok 3zág örömmel elfogadná t az eredményt. Vigasztal- k ezzel magunkat? Pró- iljuuk inkább eligazodni a myolult terepen. Mert hi- en a lakosság pénzbevéte- i 1976-ban 258 milliárd fo­ntot tettek ki, s e summa '3 milliárddal nagyobb az '70-esnél. Azaz a növeke- is számottevő, bár éven- ínti eloszlása nem egyen­tes. S persze, az életszín- >nal alakulása korántsem honosítható a forintokban ért lakossági jövedelem íltozásával, vagy a jöve- slmek és az árak viszo- yának alakulásával. ki nem létezik Örökösen visszatérő gond, ogy mindenfajta statiszti- a, elemző adatcsoportosítás flag Aladárra érvényes, aki zikai valóságában nem lé- rzik. A sokfajta különbö- jséget sűrítő átlag persze ;az. A textiliparban tavaly ecemberben valóban 2717 trint volt a fizikai dolgo- Sk havi átlagbére. Csak- ogy ebben benne van Ma­lta pénze, aki három hó­apja állt a körkötőgép telié, s Feketénéé, aki hű­hónkét évi gyakorlattal csi- álja ugyanazt, mint Mari- a. Az asszony háromezer >rint fölött, Marika kétezer latt keres. Meglehet, még- i utóbbi „életszínvonala” a magasabb. Mert a leány tel­is fizetését magára költhe- i, a szülők nem kérnek gy fillért sem. s kényelme- en él a városi komfortos akásban. Feketéné viszont z egyik községből jár be a yárba, egyedül neveli gyér­etekét, és idős szüleit is ámogatja. Ezek ismeretében em kizárt feltételezés, hogy íz asszony elégedett, Mari­ta elégedetlen -dott körül - nényeivel. A Mátra déli részét jártuk ’égig. Üdülőről üdülőre nentünk, mindenhová be- léztünk, feljegyeztük, amit áttunk, és érdeklődtünk afe- ől is, amire még kiváncsiak 'Oltunk. Tettük ezt abban a re- nényben, hogy végre egy- zer csak itt lesz a tavasz is, is nemsokára a nyár is. Az idülés időszaka, a nagy ném­eti pihenés korszaka. Ha pe- líg ez így igaz, vajon meny- lyire készülnek erre ott és izok, akiknek és ahol a pi- íenő emberekről való gon- loskodás a munkájuk. O O O A Mátrában nincs uborka- ;zezon, az üdülési évad janu- ir 1-től december 31-ig tart. De azért a nyár mégiscsak íyár. — Különös készülődésre lines okunk — mondta Tóth Hyörgyné, üdülővezető Mát- ■afüreden. — Annyi változás tesz a nyáron a többi idő­szakhoz képest, hogy a C- ípületben nyolc gyereket is őgadunk turnusonként a szülőkkel együtt. — Kiváltságuk sincs sem­mi? — Ha a SZOT-ra rászakad­na valahonnan valami pénz. tikkor mi is kérnénk valamit. Egy játéktermet, ahol tor­nászni is lehetne. Ugyanis olyankor, amikor elromlik az időjárás, nem tudunk megfe­lelő szórakozási lehetőséget kínálni a beutaltaknak. Ezt a gondunkat vetné el végleg az a bizonyos játékterem. De azt hiszem, erre még eg.v ki­csit várnunk kell. o o o Mátraháza felé haladva elérjük a Magyar Tudomá­nyos Akadémia üdülőjét, úgy félúton Füred és Háza kö­zött. Itt aztán van felfordu­lás. olyan, hogy meg kell nézni, hová lép az ember, honnan spriccel a nyaka közé Némi túlzással, de az igaz­sághoz ragaszkodva úgy fo­galmazhatunk, hogy az élet- színvonalban mindaz benne van, ami hatással van élet- körülményeinkre. Természe­tesen a bér is, de például az egészségügyi ellátás, a lakáshelyzet szintén. Befo­lyásolja az életszínvonalat a kereskedelmi hálózat áru­készlete éppúgy, mint a kul­túra, a szórakozás hozzá­férhetősége. Ez utóbbi csúf szakszó arra utal, hogy nem mindenütt azonosak a lehe­tőségek a művelődésre, a pihenésre. Ahogy olykor ugyanaz a forint sem egé­szen ugyanannyit ér egyik vagy másik helyen. Hiszen egy kilogramm élő csirke piaci átlagára — a megfi­gyelt városok közül s 1975- ben — Debrecenben 40,77 forint volt, Mosonmagyar- óvárott 28,62! S ugyanabban az évben Szegeden több mint négy kilogramm paradicso­mot adtak azért a pénzért, amennyiért Kaposvárott egyet! Persze, ha kizárólag csirkét, paradicsomot vettek volna az említett városok lakói, akkor irreális eltéré­sekkel válthatják át forint­jaikat ezekre az árukra. Ám mivel sok mást is vásárol­tak, a nagy különbségek — de hangsúlyozzuk: a nagy különbségek — többé-kevés- bé kiegyenlítődnek. llogyan cl a szomszéd? Apró példák ezek, de ké­zenfekvő, mindennapjaink ilyen eseteket állítanak elénk, s ezekből következte­tünk megélhetésünk, miként­jére, életszínvonalunkra. Ha „$okat” keresünk és „ol­csón” vásárolunk akkor — talán — elégedettek vagyunk életszínvonalunkkal. Ez azon­ban ismét fogalmakat kell, hogy előtérbe toljon. Mert mi a sok, mi az olcsó? A hivatali kézbesítő soknak tarthatja a bányász, az ol­vasztár fizetését, s eszébe sem jut, hogy a munka kü­lönbözőségét is mérlegre te­gye. Márpedig az ilyen a víz. Ez aztán rumli, amo­lyan kiadós, otthoni nagyta­karítás. Ember legyen, aki ezt bírja heteken át. Nylonnal borították le a belső helyiségek parkettáját, a lépcsők szőnyegborítását, mert ahol festenek és má­zolnak ...! — Március elején fogtunk hozzá — tudatja velünk Sza­bó László üdülővezető. — Két hónap alatt rendbe akar­juk tenni az épületet és a környékét is. Kijavítják a vízvezetéket és a tetőt is, be­lülről pedig faburkolatot sze­relnek fel. A munkát az aba^ári Rá­kóczi Tsz építőbrigádja vég­zi, jól szervezetten, úgyhogy a május 5-i nyitás egy pilla­natig sem kétséges az érde­keltek véleménye szerint. De nemcsak ez az egy üdülője van az Akadémiának. Mátra- füreden még nagyobb a fel­fordulás. — Január 3-án fogtunk hozzá a mintegy nyolcmilli­óba kerülő felújításhoz — magyarázza Szabó László. — Ügy számítjuk, hogy augusz­tus 20-ra talán elkészülnek a munkával a Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövetke­zet dolgozói. — De hiszen néhány évvel ezelőtt fejezték be ugyanen­nek az épületnek a rekonst­rukcióját — álmélkodunk. — Sajnos, nem állta ki az idők próbáját a tanácsi épí­tők munkája. Még a tetőt is le kellett szedni újból. Ejnye, no, hogyan is mi­nősítsük ezt a dolgot? O O O Mátraházán a SZOT üdü­lőjében Lakatos László veze­tő azt jegyzi meg, hogy ne­kik a nyár csak a turisták miatt más, mint a többi év­szak. Az üdülőnek ugyanis van egy turistaétterme és presszója. Egyébként csak a parkok rendbehozatalát kell okoskodás ingoványos talajra vezet. Sokféle lényeges tényező­nek jut szerep abban, hogy az egyének, a családok, a különböző társadalmi réte­gek, osztályok, s végül a társadalom egészének élet- színvonalát növekvőnek, stagnálónak, esetleg süllye­dőnek nevelhessük. A leg­főbb kapaszkodó s egyben a legszilárdabb is a munka, s annak produktuma a tár­sadalmi munkamegosztásban elfoglalt hely, az általunk végzett tevékenység hasz­nossága, értéke. Ehhez kap­csolódik — hol szorosan, hol lazán, s erre a későbbiek­ben részletesen visszatérünk — a jövedelem, ami megint különböző elemekből tevő­dik össze, bérből, pénzbeli társadalmi juttatásokból, ter­mészetbeni juttatásokból, termékek értékesítéséből stb. Nem lehet kiszámítani Befolyásolja az életszínvo­nalat a fogyasztói szokás, az árpolitika, az ún. infra­struktúra, azaz a háttérága­zatok — pl. üzlethálózat, egészségügyi ellátás — mű­ködése. fejlettsége, az okta­tás és szakképzés igénybe­vétele. Nem kevésbé része az is az életszínvonalnak, hogy mennyire biztonságos a holnap, mit tervezhetünk reálisan, azaz milyen szük­ségleteink kielégítésére szá­míthatunk jogosan a jövő­ben. Így leírva ez eléggé egyszerű. Igen ám, csak­hogy itt minőségileg külön­böző tételekről, tényezőkről van szó, amelyekkel nem lehet a szokásos számtani műveleteket elvégezni. Ezért reménytelen dologra vállal­kozna az állampolgár, ha papírral és ceruzával a ke­zében ki akarná mutatni: „Az én életszínvonalam ilyen magas, vagy alacsony, úgy — vagy nem úgy — boldo­gulok, ahogyan dolgozom.” Mészáros Ottó (Következik: Kötelező sor­rend.) elvégezniük, amire a külön­böző beosztású dolgozók tár­sadalmi munkában vállal­koznak. — Kérésük sincs? — Az volna. Kerítés kelle­ne az üdülő köré. Anélkül olykor átjáróháznak tűnik a környék. Télen a sizők ve­szélyeztetik a beutaltak testi épségét és a ródlizók is. Meg­történt már, hogy egy fiatal­ember a sível egészen a presszó ablakáig jutott el, a lécek orra kiütötte az üveg­táblákat. Elképzelhető! A Béke üdülőben a nyári szezonban gyermekes csalá­dok is pihenhetnek, ez lesz a változás a megszokott kö­rülményekhez képest. O O O Galyatető már majdnem elfelejtette azt a nagy huza­vonát, ami évekig tartott a felújítás körül. Most Szabó István vezeti az üdülőt. 9» A nyár itt is meghozza a gyermekes családokat. De jönnek külföldi szervezett dolgozók is Gályára pihenni, ök betöltik a helyek felét, a másik fele a helyeknek meg­marad a szokott módnak. Mindez azonban nem vado­natúj dolog Gályán sem. A konyhában törődnek azzal, hogy a koszt alkalmazkodjék a beutaltak életkorához is, a nemzeti szokásokhoz is, bár a magyaros konyhától lénye­gében nem térnek el. Játék is van elegendő a legfiatalabbak részére. A kultúrós ilyenkor gondol ar­ra, hogy a műsor is úgy áll­jon össze, hogy érdekelje a beutaltakat. De még a szoká­sos kirándulások útvonala is ehhez igazodik. Más minden marad a régi, a megszokott. o o o A központ Mátraházán székel. Elég kacifántos a ne­ve: SZOT Mátra—bükkvidéki Üdülési és Szanatóriumi Háromszor jártam Salgó­tarjánban. Véletlenül betérő vendég voltam először, két­szer újságírói feladat szólí­tott oda. Legutóbb pedig, szombaton, az „Eger bemu­tatkozik Salgótarjánban” cí­mű rendezvénysorozat adott okot a szomszédolásra. Kora reggeli szép napsüté­ses időben, jókedvűen vág­tunk neki az órányi útnak: két személygépkocsi, két pa­norámás Ikarus autóbusz, s elől a sort vezető mikrobusz. Az utasok: Eger város párt­ós tanácsi vezetői, az Egri Szimfonikus Zenekar és az Építők Kórusának tagjai. A hevesi szelíd dombsorok után, a megyehatáron átha­ladva, lassan változik a táj. Előbb csak fokozatosan, majd egyszerre minden átmenet nélkül ragadják magasba a tekintetet a nyers formájú, különös alakzatú vonulatok, s meredeken felszökő ormok. Az erdős magaslatok alatt, a hegyoldalakon vetések, vi­rágzó gyümölcsösök. Jelleg­zetes hegyalji katlanban ka- nyarogtat az országút, palóc falvakon át. Valaki az út­menti tábláról hangosan ol­vassa a falu nevét: „Mátra - szele...!” Aztán tréfásan felkurjant: „Nemde, gyere­kek, erről a faluról szól az a nóta, hogy: Fúj, süvölt a Mátra szele...?!” Derű és nevetés nyugtázza a találó „felfedezést”. Aztán már a Vízválasztó nádas, sásos par­tok közölt elnyúló tavára fi­gyelünk. A közeli erőmű, az ötvözetgyár kéményei sűrű, tömény füstöt okádnak. A füstköd vastagon megüli a 6zűk völgyet, s ettől a szél­gyűrűzte tó vize olyan sötét és haragos, mint kitörni ké­szülő viharok előtt. Az erdős dombok falai közé zárt Sal­gótarjánt azonban napfény fürdeti. Az együttesek tag­jainak most pihentető séta következik a vidámító idő­ben, aztán — az esti fellépés­re készülve — próbák a mű­velődési ház színpadán. A párt és a tanács vezetőinek Igazgatóság. Itt tudjuk meg Nemes Zoltán főkönyvelőtől, hogy a Vasutasüdülő felújí­tása még folyik. Nem kis munka, nem is rövid idő alatt végezhető el. . Rendszeresen gondoskod­nak arról, hogy az épületek megfiatalodjanak. Általában 15 év után kell a teljes fel­újítást elvégezni, akkor ke­rül sor a belső berendezési tárgyak kicserélésére is. Az idén a kisebb értékű felfris­sítésre mintegy másfél milli­ót fordítanak. A textilneműt évenként cserélik. A festés és mázolás hatévenként újul meg, kivéve a konyhát és a kapcsolódó részeket, ahol a közegészségügyi előírások na­gyon szigorúak, szűk időtar­tamokat jelölnek meg. Tapasztalataik szerinj; a beutaltak megbecsülik a szé­pet, vigyáznak a rendre és a berendezési tárgyakra. De ha valaki rongál, annak a kö­vetkezményekkel is számol­nia kell. Néhány olyan sze­mély is akad még, akiktől búcsút kell venniük még a beutalás ideje alatt. De nem ez a jellemző, teszik hozzá nagyon gyorsan. Újabban a konfliktusok a kutyák miatt fordulnak elő. Néhányon nem értik, hogy a kis kedvencek ■ nem kaptak beutalót, tehát be sem vihe­tők az épületbe. O O O Titkot nem árulunk el, mert már mind tudják az érintettek, hogy a megyénk­ben az idén a Kiváló üdülő kitüntetést a SZOT mátrafü- redi üdülője ismét elnyerte, hasonlóan a parádsasvári gyermeküdülője és a parádi szanatórium vendéglátó üze­me is kiváló lett. A SZOT és a KPVDSZ elnökségének di­csérő oklevelét pedig a pa- rádfürriői szanatórium és a parádi Metró Üdülő érdemel­te ki. Ezek a tények is azt mu­tatják, hogy lelkiismeretes, becsüle+es munkát végeznek azok. %ik mások pihenésé­ért dolgoznak. G. Molnár Ferftic küldöttségét hivatalos prog­ram várja. A hivatalos program szín­helye a salgótarjáni városi pártbizottság székháza. Köl­csönös üdvözlések, a küldött­ségek tagjainak bemutatása, tájékoztatások. Minden pro­tokolláris merevség nélkül zajlik a baráti eszmecsere. Ozsvárt József, a salgótarjáni városi pártbizottság első tit­kára mond köszöntőt első­ként, a házigazda jogán: — Találkozásunk egy új barátság indulását jelenti. Valójában régi barátságról van szó. Űj annyiban, hogy a régi és eleven kapcsolatokat rendszeresebbé, szervezet­tebbé tegyük egymás között, s ezeket a kapcsolatokat erő­sítsük, elmélyítsük. Nekünk minden téren sok tanulniva- lónk van egymástól. Schmidt Rezső, az egri vá­rosi pártbizottság első titkára így fűzi tovább a gondolat­sort: — Salgótarján és Eger tör­ténelmi hagyományai eltérő-, ek. Itt erős bázisa van az iparnak, a munkásságnak, míg nálunk 1950-ig csak két gyár létezett, s ezután indult a fokozott iparosodás. A munkásosztály kialakítását, megerősítését fontos felada­tunknak tartjuk, s legelső sorban ehhez a munkához szeretnénk tapasztalatokat szerezni Salgótarjántól. Fekete Nándor, Salgótarján városának tanácselnöke rö­vid történeti visszapillan­tással kezdi a település be­mutatását. A bányászok és vasmunkások harcait idézi, csendőrsortüzekről és parti­zánharcokról szól, s aztán a jelen eseményeit sorolja, a szocialista arculatú város fej­lődésének szemmel látható tényeit. S a baráti beszélgetés, ta­lálkozó után következik a városnézés, üzemjárás — a szemmel látható tények hely­színi bemutatása. Olyan ma­gaslatokra kapaszkodunk, ahonnét belátjuk a völgyek­ben fekvő várost. A vendég­látás ősi szabálya — lehető­leg szépet és jót mutatni a messziről jöttnek — itt most nem érvényesül. Mutatják azt is, ami nem szép, ami nem jó. S nem ám a gondok fitogtatásaképpen, hanem ab­ból a kényszerűségből, amellyel ki-ki a maga sze­mölcsét, ráncát viseli. A Cse bokszári Jakovlev Pedagógiai Főiskoláról 18 rajz szakos hallgató érkezett az egri Ho Si Minh Tanár­képző Főiskolára, a diákokat J. P. Viktorov dékán és V. P. Avramenko docens vezette. A tanárjelöltek három hétig ismerkedtek az intézmény­ben, illetve a rajz tanszéken folyó oktató-nevelő munká­val. Ellátogattak általános- iskolákba is. hogy képet kap­janak az itteni pedagógiai tevékenységről. Programjuk­ban műtermi és szabadtéri fes­tés is szerepelt: a megye­székhelyről és környékéről sok vázlatot készítettek. A delegáció kiállítási anya­got is hozott magával, amely — Még mindig nagyon nagy terhet jelent a "múlt öröksége — mondják. — Je­lenleg is 1500 kolóniái lakás van a városban, ahol mun­káscsaládok élnek a legnehe­zebb és legkezdetlegesebb kö­rülmények között. Lassanként alkonyi szürkü­letbe hajlik a délután, mire a 22 milliós költséggel épült sportcsarnok, a Kemarovó la­kótelep, a Tajga teázó meg­tekintésével végzünk. De megnézzük még a várrom koszorúzta Salgó kiemelkedő kúpját, s vethetünk pillan­tást a Karancs égbolttal ölel­kező gerinceire is, amely mö­gött már Csehszlovákia kez­dődik. Hat óra van még, s itt már majdnem este. A ma­gas hegyek körülzárta Tarján és Salgó patak völgyében ko­rábban megtelepszik a szür­kület, a homály, A József Attila Művelődési Ház klub­termében az „Eger fejlődésé­nek 10 éve" című kiállítás megnyitására vár az össze­gyűlt sokaság. Dr. Varga Já­nos, Eger város tanácselnöke tartja a megnyitó beszédet: — Salgótarján és Eger, két város, két szomszédos megye székhelye különböző múlttal, természeti adottságokkal, más-más lehetőségekkel, de közös célkitűzéssel rendelke­zik. A közös célokat, azok minél eredményesebb meg­valósítását szem előtt tartva határozta el a két város ve­zetése, hogy a hagyományos, jószomszédi viszonyainka; elmélyítjük, hogy baráti és munkakapcsolatainkat rend­szeresebbé, célszerűbbé tesz- szük. A kiállítás, amit itt láthatnak, csupán ízelítő ab­ból, ami a mai Egert jellem­zi. Hogy teljesebben, jobban megismerhessék, el kell oda jönni, saját szemükkel látni, megtekinteni. A megnyitó után Zámbori Ferenc főmérnök, az egri vá­rosi tanács műszaki osztályá­nak vezetője kalauzolta végig a résztvevőket a kiállításon, s magyarázatait színes dia­képek vetítésével illusztrálta. Az „Eger bemutatkozik Salgótarjánban” rendevény- sorozat programja a művelő­dési ház színháztermében, az Egri Szimfonikus Zenekar és az Építők Kórusának nagy­sikerű hangversenyével zá­rult j Pataby Dezső 1 V. P. Avramenko művész­tanár linómetszeteiből és a fiatalok stúdiummunkáiból állt A műveket — ezek a főiskola I. emeleti aulájában tekinthetők meg — a ven­déglátóknak ajándékozták. Április 25-én 18 egri rajz szakossal utaztak vissza Csebokszáriba, akiket három­hetes cseregyakorlatukra Nagy Ernő főiskolai docens és Katona Zoltán adjunktus kísért el. 1977. április 26„ kedd Csuvas hallgatók az egri főiskolán Baráti beszélgetés a Kemarovó-lakótelep „Tajga” teázójában ■ ■ ■ I I ■■ I ff ff I ■■ I 11 I ff Üdülőről üdülőre

Next

/
Thumbnails
Contents