Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-24 / 95. szám

Textil a lakásban

Tudományos-fantaszitikus műbe illő fejezet lenne, ha elképzelnénk a környezetünkben levő minden textilféleség eltűnését, megsemmisülését. Semmivé lenne a függöny, a szőnyeg, a bútorkárpit, az asztalnemű, az ágynemű. Semmivé válna a ruhánk, a keményebb anyagú cipő és a gombok, csatok kivételével minden, amit magunkon hordunk, így, ekkor tapasztalhatnánk igazán, mit is jelent életünkben a textília.

Ez a növényi rostokból, vagy műanyagból, állati gyapjúból készült szövet jelentős szerephez jutott: feladata, hogy az emberi test bőre, ez a sérülékeny, gyenge réteg, ne találkozzon közvetlenül a környezet keménységével, a kővel, a fával, a vakolat ridegségével, az üveg hűvösével. Amíg a ruha a testünket védi az időjárás viszontagságai ellen, addig lakástextíliánknak nemcsak e ridegségtől óvó, az időjárás viszontagságaitól kímélő szerep jutott, hanem jelentős pszichológiai feladat is: részt vesznek hangulatúnk rrjegteremtésében, a szépség hordozói környezetünkben.

Az ember a maga formálta környezetet mindig is a külső természet mintájára alkotta meg — akkor is, ha ez nem volt tudatos. A lakásban uralkodó szfnek, a textilek színei is ezt bizonyítják. A legsötétebb árnyalatok — a föld színei — a padlóra kerülnek, a közepes erősségűek a bútorok kárpitján, a legkönnyebb, levegős színek — az égbolt színei — általában a falakon jelennek meg, textilként főleg a függönyökön. Ugyanakkor gyakran használnak ma már divatos berendezéseknél erősen színes környezetet. Ebben az esetben formai elemek hangsúlyozzák a földközel iséget.

Fontos e színárnyalatok figyelembevétele annál is inkább, mert csak e szín-hangulat-egyensúly tükrözi helyesen a lakóhelyiség jellegét, teszi kellemessé arányait.

De nemcsak színeket hordoznak textiljeink, hanem mintákat is! Alapszabály: nagy, színes, hangsúlyos mintából csak egyetlen legyen a lakásban! Ha modern virágmintás szőnyeget választunk, őrizkedjünk a modern virágmintás függönytől! És fordítva is. (Hacsak nem ugyanabból a mintából készült, bár erre még a mi üzleteinkben vásárolt anyagok esetében nincs példa, külföldön már kapható azonos színű és mintájú, de más anyagú szőnyeg és függöny, illetve bútorkárpit és textiltapéta, szőnyeg és textil- tapéta.)

Szép. tiszta felületeket hozhatunk létre keskeny csíkos, melírozott anyagból. Ezek nagy mennyiségben, távo-- labbról — hiszen a bútoroknak mindig csak egy részét látjuk közelről — egységes felületnek hatnak. Szépek az önmaguk színében mintázott szövött anyagok: szőnyegek, padlószőnyegek, bútorkárpitok.

Az egyszínű textil további előnye: minden bútorhoz •illik! A régi parasztbútorok mellé éppúgy, mint kolóniái garnitúrához, modern vonalú és elosztású berendezéshez.

Van egv szőnyegféleség, amely kivétel a legtöbb szabály alól. És ez a perzsaszőnyeg, amely gyengébb színeivel, apró változatos mintázatával, s főleg azzal a hangulattal, amelynek hordozója, szinte minden berendezéshez illik, virágos rétet terít a léptek alá minden szobában, ugyanakkor háttérben maradóvá is tud válni, nem kell a berendezés minden darabját hozzáigazítani.

A lakberendezés: folyamat. Sokáig — ha nem örökké — tartó kapcsolat a lakó és á lakás között. A lakó attól a pillanattól kezdve, amikor megvette lakása számára az első jelentős darabot, már nem válogathat pillanatnyi kedvé és tetszése szerint. Attól a perctől kezdve minden új darab kiválasztásánál végig kell gondolnia, hogy a lakás meglevő tárgyai mellé illik-e az újonnan kiválasztott. A változatosságot mégis megteremthetjük a lakásban a lakástextilekkel! Ezek a textilek ugyanis olcsóbbak, mint á bútorok. Ha nem is cseréljük állandóan a bútorkárpitot meg a padlószőnyeget változtathatunk a függönnyel, az asztalterítővel, a párnák huzatával. Piros-fehér kockás zefír a konyhába, vagy a gyerekszobába, hófehér 6záda az ablakok köré, egy búzavirágkék takaró, a heverőre, ugyanolyan asztalterítő, s már az unt berendezés is frissnek, tavaszinak, újnak tűnik. S a hangulatunk is vidámabb lesz — hála a textíliáknak.

TORDAY ALIZ

Mi díszítse a falakat?

Már barlanglakó ősünk is rajzzal díszítette lakóhelye falait. A mai emberben, is él a vágy, hogy széppé, kellemessé tegye otthonát, szőnyegekkel, képekkel, színes foltokkal törje meg a szoba falainak egyhangúságát.

Lakásainkban alapvetően a falak és a fény határozzak meg, hogy mi kerüljön a falra, továbbá a helyiségek funkciójának van még ebben szerepe. A legegyszerűbb díszítmény elhelyezéséhez — egy naptárnak, faliszőnyegnek — jó megvilágítás és semleges falfelület kell. A falra akasztott tárgyak, képek ne kerüljenek túl magasra. Horizontális tengelyük a földtől számítva 140—150 centiméter körül legyen, általában szemmagasságnál valamivel alacsonyabban. mert a szem felfelé nézéskor rosszabbul korrigálja az optikai zavarokat, becsillanásokat.

Az előszobába ne agassunk külön díszeket. Fogason és tükrön kívül itt másnak nem nagyon van helye. Legföljebb az egészen nagy méretű előszobába tehetünk egy-egy grafikát, rézkarcot.

A konyha díszei a főzéssel, étkezéssel kapcsolatos szerszámok edények, népművészeti tárgyak, tányérok, kancsók, fűszertartók, cserepek legyenek. Ezek a tárgyak is semleges, neutrális környezetben érvényesülnek legiobban.

A hálószoba alvásra, pihenésre való. Itt célszerű a falat díszítmény nélkül hagyni. Elég egy-egy szép faliszó- nyeg, filc. színes cserge.

A nagyobb méretű, nappali tartózkodásra alkalmas szobába kerüljön a kép, a fali kerámia, a grafika — a vizuális esztétikumok.

A gyerekszoba mindenkor feleljen meg a gyermek korának, érdeklődési körének. Amíg pici, a játékok, képeskönyvek díszítsék a polcokat. Később kapjon reprodukciót, - posztert, fotót plakátot, grafikát. Ezekből igen bő és olcso választék taláiható az üzletekben is. Gondoljunk arra, hogy a művészi reprodukción nevelődött gyermek szinte öntudatlanul fogadja magába az esztétikumot, a művészet értéke; lését. A reprodukciót évenként, kétévenként cseréljük. (Jo ajándék lehet születésnapra, karácsonyra.)

A képet, festményt, grafikát ne akasszunk a könyvespolc üres polcai közé. Lehetőleg minden képnek, fahdísz; nek legyen tere, levegője. Ne zsúfoljunk egymás fölé, alá képeket, mert rontják egymás hatását. Az üveg, bár védi a portól szennyeződéstől a képet, zavarja is a látványt, belecsillog zavaró fényeket kelt. Az olajfestményeket inkább üveg nélkül tegyük a szoba falára. A grafikát, plakátot keret nélküli két üveglap közé illesztve damilszálra függesztve helyezhetjük el.

Ne csináljunk a szoba falaiból hirdetőoszlopot, ahol egymást érik a plakátok, képek. Legszebb, ha egy falra csak egy kép, vagy egyéb díszítmény kerül. A díszítmények elkülönülten, színben, hangulatban illeszkedő enteriőrben „élnek”, érvényesülnek legjobban. (pál)

Humorszolgálat

Az egyik vállalat vezér- igazgatója elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, feleségül veszi a titkárnőjét. Ö maga 74 éves, a titkárnő 28. Legjobb barátja j jóindulatúan figyelmezteti:

— öregem, gondold meg a dolgot! Amikor te 84 éves leszel, ő a 38. életévét tölti be!

— Na és? Ez ma már nem kor egy nő esetében!

A kakas egy strucctojást cipel az udvarba, összehívja a tyúkokat és ünnepélyesen így szól:

— Hölgyeim, ne értsék félre, senkinek sem akarok szemrehányást tenni. Csupán azt szerettem volna megmutatni önöknek, hogy mások hogyan dolgoznak.

Noderrcr papa szenvedélyes barkácsoló. Most éppen a kakukkos órán a sor. Leszereli a számlapot, kicsavarja a csavarokat, leszedi a mutatókat, szétszedi a kerekeket, lapocskákat, rugókat, kiakasztja az óra ingáját, és végül kiveszi magát a kakukkot is.

Ezután Noderrcr papa ösz- szcszedi az akatrészeket, ösz- szeállítja a egész órát, a kakukkot is beteszi a helyére, majd az órát felakasztja a falra.

Az egész család érdeklődve várja az eredményt. Egyszerre csak felpattan a piciny ajtó, kiugrik a kakukk, körülnéz és megkérdi:

— Van itt valaki, aki meg tudná mondani, hogy pontosan hány óra van?

— Ha a fejem lefelé lógatom, beleszalad a vér — mondja a tanító. — Mi az oka annak, hogy a lábamban nem érzek vértolulást, holott- mindig lefelé lóg?

— Mert a tanító bdeßi lába nem üres — hangzik a kis Klaus válasza.

Az utolsó vendég kissé bizonytalan léptekkel távozik az ivóból. Amikor éppen kinyitja a kocsi ajtaját, odalép a rendőr és a jogosítványát kéri.

Barátunk a következő szavak kíséretében nyújtja át a kért igazolványt:

— De aztán visszaadja ám, mert nem az enyém!

ISZLAI ZOLTÁN:

v^W'AAWAAAAAAAAAAAAAAAAAAA

Papp Lajos:

Fénykártyák

Hátam mögött és hátatok

megctt

az emlékezés pontozott kártyái. Mozognak.

Értem surrogásuk. Remegve hallom s akaratlan látom:

jövendőm lapja bízón

fölbukik...

Jövőm, a* emlék?

Horpadó lemez és száraz ponttá szikkadva a fény.

BESZE IMRE:

VONAT

Néha remeg a föld — vonat közelít. S kertünk alatt, mint óriás vakond, halad; a két város között tolat. Vagonjain fa. szén, olaj, autó — tűz, meleg, halál. Mozdony-fején a pille-haj lebeg, szétterül, és megáll.

Már újra csend van, de a füst. mint ott felejtett színezüst — lepel, kertünkre száll.

Riadtan bújik el a fény. Rigóról álmodott az árokparton egy tücsök- legény.

FARMERDIV AT

WAAMMW^AMAÄÄAWi/VWAWMA/y/VWWWWWVWVWWWWWWVWVWVWVWVWVWAAA/WVWV

LEV

KORSUNSZKIJ:

ZÖLDSÉG

Rucskin felriadt álmából, nyújtózkodott egyet, és kiáltott a feleségének:

— Tányuska!

A felesége nem felelt. Rucskin kicsoszogott a konyhába, ott sem volt. Benézett a fürdőszobába, az‘ is üres. Bejárta az egész lakást, sehol senki. Rucskinnak nyugtalanító gondolatai támadtak. Eszébe jutott, hogy az este valamin összeszólalkoztak. Azon tört ki a vita: egyértelműen megtagadta — életében először —, hogy lemenjen a boltba zöldségért.

A heves szóváltás azzal fejeződött be, hogy Tányuska a körmeivel jól helybenhagyta Rucskin arcát. Mikor mindezeket . átgondolta, futott a szekrényhez. A felesége fehérne- műjei mind egy szálig hiányoztak.

„Talán csak nem hagyott itt a feleségem? — tört rá Rucs- kinra a gondolat. — És csak azért, mert nem voltam hajlandó lemenni a boltba zöldségért ?! Igaz, már máskor is fenye- getődzött azzal, hogy itthagy. De mindezt . tréfának vettem.”

Belenézett a tükörbe: „Kinek kellek én ilyen állapotban?”

Megszólalt a telefon. A barátja, Anto- nuskin hívta:

— Hogy vagy? Mi újság nálatok? — érdeklődött Antonus- kín.

— Faképnél hagyott a feleségem — nyögte kétség beesett hangon Rucskin.

— Hogy te milyen szerencsés fickó vagy! — mondta Antonus- kin. — Tudod te, hogy milyen nagyszerű egyedül, szabadon élni?

— Ne fecsegj ösz- szevissza — tiltakozott • Rucskin. — Egyedül mit sem ér az egész.

— Ostoba vagy. Szabad emberré váltál. Szabaddá, érted?!

mondta Antonus kin.

— Ezután azt teszel, ami éppen jólesik. Fel tudod te fogni ennek a jelentőségét?

„Ez szent igaz — lélegzett fel Rucskin.

— Most már ha nem akarok menni zöldségért a boltba, hát akkor nem megyek. A padlót sem kell ezután körömszakadtáig mosnom. A szőnyegeket sem kell rázogatnom, porszívóznom!’’

Rucslcint ezek a gondolatok jókedvre derítették. Kiment a konyhába. Elővett egy üveg földieperA tarkára mázolt óramutatók pörögve körbejárnak. Elépattan a kakukk és hevesen kakukkolni kezd; csilingel a sárga rézcsengő és pui'og a nagydob.

Három lövéssel a fegyver két forintba kerül csak.

S két favágó engedelmes-sebesen fejszéz egy farönköt és amott sirr-sürr fűrészelnek rángva a fürészelők.

A hét törpe katonásan kimasíroz Hófehérke mellől s a bajszos-pozsgás férfiú vadul ölelget egy delnőt és kicsapódik a kisházon a zöld zsalugáter; míg benn korhely urát püföli egy asszonyszemély.

Elszáll a parányi ólom kis csattanással a csőből.

S bukfencet vet a majom és ágaskodva kapál a ló; agancsos fejét megrázza a fehérre pingált szarvas.

A vaddisznó hanyattesik s láhai égnek merednek.

Ökleit rázza dühödten a füstös-fekete vasorrú bába és letörik vékony száráról a vérveres papírvirág.

Száll és süvöltve célbacsap a második ólomszemccskc.

A virág vérverese csordogálni kezd a csendben a földön j; és immár vértől piroslik az eltalált, ágaskodó paripa, vértől válik még veresebbé a szerelmes férfiú arca és a fehérre pingált szarvas belei a fűbe omolnak: két bukfenc után a majom halottan zuhan a mélybe, a favágók hátán a fehér célkört vér festi pirosra és a kakukk tollai perzselten szállongnak a levegőben. Ütjára indul a harmadik ólomszem is szélsebesen.

A kisház zöld zsalugátere kiszakad s teteje beomlik: elnémul a korhe'y férj jajgatása, meg a sodrófa püfölésej és egyberoppannak körös-körül a falak, kémények, tornyok,^ felcsapnak sárgán-fehéren a lángok az izzó égboltig.

S elhanyatlanak a víg mulatozók és bámész kíváncsiak. Alázuhannak mint a tojáshéj, életük vízsugaráról.

Ideiglenes vagy ídéglenes ?

Meglehetősen komoly hangú levélben tette fel egy olvasónk azt a kérdést, hogy a címbeli két szóalak közül melyik a helyes. Azt a megjegyzését is hozzáfűzte kérdéséhez, hogy újabban ..egyre inkább hallja az idégle- nes szóalakot, s neki nemcsak szokatlan, hanem a fülét is bántja.”

Levélírónknak igaza van abban, hogy mai nyelvhasználatunk vagy felváltva él a kétféle megnevezéssel, vagy az idéglenes formának ad nagyobb szerepet. Jegyzetfüzetemben is egyre szaporodnak azok a szóbeli és írásbeli közlésekből szemelgéit nyelvi formák, amelyekben az idéglenes szóalak vállalt következetesen nyelvi szerepet. Az Iskolatélevízió adásai keretében elhangzó „tanári” magyarázatokban is gyakran jelentkezik ez a szóforma. Hogy olvasónk kérdésére megnyugtató választ adhassunk, kísérjük végig a két szóalak életútját nyelvünkben, nyelvhasználatunkban.

Eredetét tekintve mindkét alakváltozat az idő szócsa- ládjába tartozik, a következő megnevezési sorba illeszkedik bele alakját, hangszerkezetét tekintve: időig- leni, időlegi, ideig, ideiglen. ideigleni, ideiglenes, ideiglenesség stb. Ebből az is kitűnik, hogy az ideiglenes formában szerves alkotó elem az t hang. Különben szavunk nyelvújítási alkotás, s az egyideig, egyidőre jelentésű ideiglen szóból alkották meg továbbképzéssei.

Azt sem tartjuk véletlennek. hogy az idéglenes szóalak is feltűnt nyelvhasználatunkban. A nép, ha egyáltalán él ezzel a szóval, leggyakrabban ezt a változató! használja. Ez a tájnyelvi ejtés kezd behatolni mai szó- használatunkba, s úgy látszik, lassan köznyelvivé is válik. A szegedi tájszótár- ban olvasható az idéglenös alakváltozat.

Mindkét szóalak jelentés- tartalmát és a használati értéket tekintve a nyelvi formáknak ebbe a sorába illeszkedik bele: meghatározatlan időtartamra szóló, meghatározatlanul rövid ideig tartó, nem végleges, átmeneti, nem állandó stb.

Még csak annyit, hogy mind az ideiglenes, mind az ideiglenesség még ma is elsősorban a szaknyelvben, a hivatalos nyelvhasználatban jelentkezik gyakrabban, a társalgási nyelv ritkábban használja fel.

Dr. Bakos József ,

lekvárt, és amit ezelőtt nem tehetett volna meg, felbontotta és nekilátott. A vajat is jó vastagon kente, nem úgy, mint ahogy a felesége szokta.

„Hogy élhettem le annyi évet vele — hökkent meg Rucskin. — Hiszen ez a nő kínzott, éheztetetí engem. Nem engedett a labdarúgó-mérkőzésekre. Nem ehettem kedvenc ételemet, a szalonnát,. mert mint mondta, attól elhájasodok. Micsoda boldogság: felébredni reggel és tudni, hogy az asz- szony — nincs. Szóval, hogy lelépett. Hogy tudtam eddig elszenvedni ezt az örökké zsémbes, nagyszájú, durva fehércselédet!

És ebben a pillanatban nyílt az ajtó. A feleség toppant be csomagokkal.

— A Patyolat zárva. Sehol egy vegytisztító! — kiabált magából kikelve. — Te meg mit állsz itt, mint bálám szamara. Szedd magad, és lódulj zöldségért!

Sigér Imre fordítása

r