Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-22 / 93. szám

Felelősséget nem vállalunk VALAHÁNYSZOR BE' NYÜLTAM a zsebembe, mindig nyugtalanított egy cédula. Illetve nem is egy, hanem kettő. Az egyik ke­ményebb iogású, a másik puhább. A keményebb szí­nes papíron ez olvasható: „Tanácsi Konfekcióipar 6. Üzemág: XII. Böszörményi u. 20—22. Termék száma (ITJ sz.) 77—31—41. Megne­vezés : Attila. Modellszám 5474. Minőség: I. o. Árfor­ma: 3700. Anyagösszetétel: Nappa...” A bőrzakó szür­késkék színű és különös is­mertetőjele a puhább tapintá­sú cédula, amit a kemé­nyebbre ragasztottak. A hasz­nálati utasítás szerint: Anyaga: juhnappa, vasalni, mosni tilos, tisztítását csak szakember végezheti, tárolá­sa lehetőleg vállfán történ­jen. Kisebb... — de ezt hadd tegyem idézőjelek kö­zé — „Kisebb anyaghibákért felelősséget nem vállalunk.” Egyszerű kijelentő mondat, a 3700 forintos, tehát nem is olcsó, első osztályúnak mi­nősített juhnappa zakón. Hónapok óta hordom, né­zegetem a cédulát. Gondol­tam, előbb-utóbb belenyug­szom: ha nem vállalnak fe­lelősséget, hát nem vállal­nak, én alaposan megvizs­gáltam a zakót, nem fedez­tem fel rajta kisebb hibát, akkor, amikor megvettem, később is csak a selyembélé­sen kezdtek lefelé szaladozni a szemek. Ez kisebb hiba. A felelősség tehát engem ter­hel. Reklamációnak helye nincs. Előre nem látható más hiba. Legfeljebb tetetek bele egy új bélést, ha már ilyen rossz minőségi ellenőrnek bizonyultam. Nem segített az önvígasz- talás, mert minduntalan eszembe jutott, hogy minden termelő üzemben van minő­ségi ellenőr, még azokban is, ahol a brigádok arra jogo­sultak, hogy maguk minősítsék az általuk gyártott terméket. Ha van minőségi ellenőre a tanácsi konfekcióiparnak, akkor mit csinál vajon? Cé­dulát ír? „Kisebb anyaghi­bákért felelősséget nem vál­lalunk”. Nem azt írja: „A zakót megvizsgáltam. Első osztályúnak minősítettem, de a kisebb anyaghibákért fe­lelősséget nem vállalok X. Y. minőségi ellenőr”, ö is a divatos többes számban ír. A felelősség tehát kollektív, vagyis, senkit sem terhel fe­lelősség. Az anyaghiba adód­hat sok mindenből: megsérti az anyagot a varrógép, rosz- szul dolgozták ki a bőr­gyárban, már a birka nyú- zásakor megsértették az ir­hát, de az is lehet, hogy már a birka sem vigyázott eléggé a bőrére. Tehát mindenki fe­lelős lehet. ÉS ITT VÉGET ÉR A FE­LELŐSSÉG. A vásárló is benne van a kollektív fele­lősség kategóriában és végül is egy személyben ő a fele­lős az esetleges kisebb hibá­kért. Magára öltötte a zakót, és ezzel a teljes felelősséget is. Felelős a minőségi átvé­telért, amit olyan hebehur­gyán végzett el a boltban. Mentségem csak az: nem vagyok szakember, fogal­mam sincs arról, mi számít kisebb hibának egy juhnap pa zakón. Mentségem továb­bá az is, hogy ott a boltban fel sem merült bennem: hi­vatalosan ki mernek jelente. . ni ilyesmit. A minőségi ellenőr pedig tovább írja a cédulákra: „Ki­sebb anyaghibákért felelőssé­get nem vállalunk.” Tudo­másom szerint ma még csak a tanácsi konfekcióiparban, de ki tudja, holnap, holnap­után nem jelenik-e meg több árucikken is ez a mondat? ELŐFORDULHAT. Hacsak az illetékesek alaposan utána nem néznek a leírt tények­nek, amelyekben ugyan ki­sebb hibák előfordulhatnak, de „E kisebb hibákért fele­lősséget nem vállalunk”. Vállalja érte a felelősséget a tanácsi konfekcióipar! Szalai János Kisgépek segítik a javítást, karbantartást Bemutató a Volán Vállalatnál A Volán Tröszt a megyei közlekedési vállalatot, a Vo­lán 4-es számú Vállalatot je­lölte ki mintaüzemmé, ahal kísérletképpen először való­sítják meg a javítás, karban­tartás szerelőmunkáinak tel­jes gépesítését. A korszerű kisgépeket svéd és nyugatné­met vállalatoktól vásárolták; ezek a cégek magyarországi képviseletük útján a jövőben folyamatosan szállíthatják gépeiket más közlekedési vállalatoknak is. A kísérlet célja az volt, hogy megállapítsák, melyek azok a gépek, berendezések, amelyeket hazai környezet­ben a leghatékonyabban üze­meltethetnek. A gépesítés előnyei egyértelműek: mun­kaerőt szabadítanak fel, ugyanakkor a hagyományos módszerekhez viszonyítva fe­le időre van szükség a javí­tás, karbantartás szerelő­munkáihoz. Mindezekről csütörtökön szakmai bemu­tatón tájékoztatták a Volán 4-es számú Vállalat vezetői az ország minden részéből összegyűlt szakembereket: a közlekedési vállalatok fő­mérnökeit, osztályvezetőit, üzemvezetőit, az autójavító vállalatok, a Budapesti Köz­lekedési Vállalat képviselőit. Ott vo|tak a Külkereskedel­mi Minisztérium, a Közúti Közlekedési Tudományos Kutató Intézet szakemberei is. A bevezető előadásokon tájékoztatták a résztvevőket a vállalat kísérletének ered­ményeiről, a gépesítéssel együttjáró szervezési és üze­meltetési problémákról. Elő­adást tartottak az egyik szál­lító svéd gépgyártó vállalat, az Atlas Copco szakemberei is, bemutatva termékeiket. A bemutatót a Közlekedés­tudományi Egyesület megyei területi szervezete rendezte azzal a céllal, hogy a leghasz­nosabban alkalmazható be­rendezések széles körben el­terjednek a vállalatoknál. Részletes elemzés készült a munka hatékonyságának nö­veléséről, s a szerelőgépek alkalmazását a gvakorlatban is megtekinthették a bemu­tató résztvevői. Határidő Ma avatják Mátraderecskén az új vázkerámiagyárat Részlet a korszerű, tágas üzemcsarnokból Mint lapunk korábbi szá­maiban már hírül adtuk: a Mátrádé recskei Tégla- és Cserépgyár — rekonstruk­ciója során — új, korszerű vázkerámia-üzemmel is gaz­dagodott. A mintegy 150 millió forintos beruházás a kivitelezők, főleg a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat, a Heves megyei Tanácsi Erősáramú Villamos Szerelőipari Vállalat, a Gép­es Felvonószerelő Vállalat, a technológiai berendezéseket szállító olasz és osztrák cé­gek, nem utolsósorban pedig a helybeliek, kiváltképpen a gyár tmk-s dolgozóinak — példás igyekezetével a terve­zett költségkereten belül, szeptember 30. helyett már január végére megvalósult, így februárban megkezdőd­hetett a próbatermelés is. Ez utóbbi — ahogyan Kel­ler Józseftől, a mátraderecs- kei gyár műszaki vezetőjétől értesültünk — szintén ked­vező tapasztalatokat hozott. Az új építőanyag, az egy-há- rom szintes épületek teher­hordó falainak készítésére al­kalmas vázkerámia-idom gyártása a megengedett se­lejtszázalék mellett sikerült, a termékek kivitelben és nyomószilárdságban megfe­leltek a KERMl követelmé­nyeinek, s az üzemben zaj-, vagy porártalom miatt a KÖJÁL sem tett kifogást. A — már termelő — mo­dern üzemnek számos elő­nye van. Egyebek mellett lehetővé teszi, hogy a ha­gyományos két hét helyett mindössze négy nap alatt készgyártmánnyá váljék a nyersáru, s eközben alig vé­geznek a dolgozók nehezebb munkát. Naponta 20 ezer „Alfa—2” idom kerül le az ügyes gépsorokról, annyi, amennyi 108 ezer kisméretű téglával egyenlő, s négy családi házhoz elegendő. A termelékeny berendezés mi­Az egri vár csipkés bás- tyájú kőtömege megett, a Mekcsey utca meredekében áll egy kicsi ház. Mintha er­ről írta volna Arany János: „Megavult az ős ház, a zápor lemosta,/ Az idő, e vén sas, szörnyen megrúgdosta.” A kert végében sínpár acél­szálai nyújtóznak, erre csat- | tog el napjában hússzor-har- mincszor az Eger és Putnok között ingázó vonat. Most éppen csend van. Moccanás nélküli csend. Még „Mon­dok”, az öreg házőrző puli sem vakkant a látogatóra. Az egri „Vulkanus”-t, a fény hajdani őrét keresem. Öreg Huszty Lászlót, öreg? Bizony olyan már, mint a dér ütötte gyertyán. De szí­vós és kemény. Csupa ele­venség, derű és tréfa a jó­kedvű ember, akinek minden szavából kicseng az életkedv. — Ha jól értettem, együtt született a századdal. — Együtt is tartok vele. Hetvenhetedik esztendőmet taposom. — Ha gyermekkorára visz- szagondol, mi jut legelőször az eszébe? Sóhajt Beletúr megritkult, hózúzmarás hajába.: Nehezé­re esik visszafordulni a het­venhét év süredékei közt:. — A szegénység meg az inasévek jutnak eszembe. Nem éltünk valami híresen. Apám a városi gépüzem hi­vatalsegéde volt Ide kerül­tem később én is. és nem ke­vesebb, mint negyvennégy és fél esztendőt töltöttem a villanyfény szolgálatában. Hetvenhét éves. Egyidős a husaadik századdal. Az idők atyja. Együtt a századdal — Megéltem két világhá­borút és közte a 19-es for­radalmat, a Horthy-terror szorítását, gazdasági válsá­gok fuldoklását. Szörnyű küszködés volt az az élet. Mint a gőz a túlfűtött ka­zánból, úgy árad belőle a felhalmozott gazdag élet­anyag. S aztán asztalra ke­rülnek munkáséletének do­kumentumai is. Kihúzom a halomból a legtekintélye­sebbnek tetsző lepedőnyi pa­pírt. Díszoklevél tekintetes Huszty László úrnak. Dátu­ma 1946. december 21. Szö­vege kedves, megkapó, sze­mélyhez szóló. „Eger város Gépüzemeinek Igazgatósága megállapítja, hogy ön a vál­lalatnál 25 éves szolgálatát betöltötte, mely alkalomból megjutalmazása mellett ezen díszoklevél kiadásával adja tudtára önnek hosszú és be­csületes munkásságának eredményéül elismerését.” Kezembe ad egy gépírásos papírlapot. Kádár János bel­ügyminiszter úrnak írta az egri gépüzemek üzemi bizott­ságának elnöke, Huszty Lász­ló, kérve, hogy: „Városunk 1944. nov. 29-én szabadult fel. A harcok alatt villamos hálózatunk legnagyobbrészt tönkrement, a villamosener- giát városunkba szállító táv­vezeték egészen a barcikai centrálétól kezdődően el­pusztult. Vízvezeték- és szennycsatorna hálózatunk nagyrésze hasznavehetetlen állapotba került. Munkása­ink látva mindezen szörnyű pusztításokat, már az első napon nekiláttak a helyreál­lításnak, hogy városunk mi­előbb villamosenergiához és vízhez juthasson. Életve­szélyben, fáradtságot nem is­merve dolgoztak, sokszor he­tekig távol az otthontól és saját élelmiszer hiányában a falvakban koldulták össze a szükséges napi kenyeret. Ál­dozatos munkájuk folytán Egerben már 1945. május 9- én volt villany- és vízszol­gáltatás.” Az áldozatos munkában részt vett Huszty László is. Egyike volt azoknak, akik az ember gyújtotta csillagok tü- zét, a villanyfényt elhozták a városnak. A következő dokumentum papírja is ugyancsak meg­sárgult már. Huszonöt éves. Értesítés arról, hogy a városi tanács végrehajtó bizottsága 1952. november 29-én tar­tott rendkívüli ülésén az Egri Megyei Bíróság mellé népi ülnökké megválasztotta. — Mit tart a népi ülnök legfontosabb tulajdonságá­nak? — Igazságot érző és szere­tő embernek kell lenrue. Gyűlölnie kell a bűnt, de csakis a bűnt és nem az em­bereket. Vannak közöttük megtévedtek is. Huszonöt éve bíráskodik, s a tárgyalt ügyeket naplójá­ba jegyzi. Hűséges szorga­lommal írja a maga „história domus”-át, Justitia ■ króniká­ját. — Első ügye? — Sorra alakultak a ktsz- ek, a kisipari termelőszövet­kezetek. Szervezték a szabó­kat is. S mert nem volt var­rógép meg ruhaanyag, elvet­ték azoktól, akiknek gépe is, anyaga is volt, Egyik maszek szabónál a szokásosnál több anyagot találtak, lefoglalták, elkobozták, s aztán árurejte­getésért vádat emeltek el­lene. A büntető tanácsnak magam is tagja voltam. Fel­mentő ítéletet hoztunk. Ez nagy dolog volt akkor. Hi­szen itt mutatkozott meg a bíróság függetlensége. Hogy az igazság tekintetében min­denek felett áll. — Legérdekesebb ügye? — Az újságolvasók bizo­nyára emlékeznek még a „Lencsi” névre. Bűncselek­mények sorozatát követte el negyedmagával. A mulatóhe­lyeken kiszemelt nőket autó­val kivitték Eger határába és sorban megerőszakolták őket. Ritkán látni olyan ci­nikus bűnözőt, mint ez a le­gény volt. Ez a Lencsi meg a rendőrségi őrizetből is megszökött.. Nyolc év börtönt szabtunk ki rá. — És a legemlekezetesebb ügye? — Egy igen elszomorító gyámügyi probléma volt. Meghalt az édesanya, s az apa özvegyen maradt 12 éves kislányával. Hamarosan megnősült. Olyan asszonyt vett feleségül, akinek ugyan­csak volt egy kislánya. Ez az asszony nem állhatta a mos­tohalányát, ütötte, verte, en­ni se adott neki rendesen. Már reggel hat órakor kiver­te az utcára. Gyenge öltözet­ben járatta még télen is. Va­csorát például csak akkor kapott a gyerek, ha az apja otthon tartózkodott. Külön­ben- a feleség még a férjet is sakkban tartotta. Mikor az apa például cipőt vett a lá­nyának, olyan patáliát csa­pott, hogy a szomszédok is összeszaladjak. Kétszer is tárgyaltuk az ügyet. Először felmentettük a szülőket, mi­vel a meghallgatott tanúk vallomása nem volt ténysze­rű és elfogadható. Aztán új­ra elénk kerültek, mert a pe­dagógusok nem hagyták any- nyiban a dolgot, a feljelen­tést is ők tették a szülők el­len. Az új tárgyalás fő ese­ménye a szülők kihallgatása volt. Négy órán át tartott. Igen megrázó volt számomra, hogv ilyen szülők is léteznek a föld hátán. A fériet 8, a fe­leséget pedig 10 hónapi sza­badságvesztésre ítéltük, - fel­függesztve. Bizonyára tanul­tak az esetből. — Terve, vágya? Fejbólintása derűbe billen. — Hetvenhét évesen sem lehet tervek és vagyak nél­kül élni. Szenvedélyes va­dász vagyr*-. jo harminc éve. S még sok-sok vadat akarok terítékre hozni. És tevékeny­kedni, dolgozni, dolgozni, dolgozni, amíg élek __ P ataky Dezső att az éves feladatok elvég­zéséhez 100 emberrel keve­sebb kell, mint a megszo­kott, a régi körülmények kö­zött. A mátraderecskeiek ter­mészetesen maguk gondos­kodtak az új gyár — na­gyobb szakértelmet kívánó — dolgozóinak kiképzéséről is. A kellő alapismeretekkel ren­delkező — főleg fiatal — munkásokat tanfolyamokon tanították a gépkezelésre és az eddig szokatlan alagút- kemence égetési tennivalói­ra. Mégpedig — a beruházás más feladatainak elvégzésé­Elszállításra várnak a késztermékek (Fotó: Perl Márton) vei együtt —■ úgy, hogy a régi gyár tavaly és az idei első negyedévben sem ma­radt adós termelési program- jártak megvalósításával! A főként Heves, Nógrád, Borsod, Szabolcs-Szatmár, ITajdú-Bihar és Szolnok me­gyék ellátására épített új vázkerámiagyárat, „szűkebb hazánk” iparának legfiata­labb létesítményét ma, pén­teken délután ünnepélyes külsőségek között avatják Mátraderecskén. (—ni) 1977. április ZZ„ péntek

Next

/
Thumbnails
Contents