Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-21 / 92. szám

Eger,

a konferenciák

városa .

— Miért jönnek az emberek Egerbe?

Ha a kérdést feltennénk a város lakóinak, bizonyára igen sokféle választ kapnánk. Jó néhányan azt mondanák, hogy a megyeszékhely évszázados történelmi nevezetességei, különösképpen pedig a vár csalogatja a városba a látogatókat. Sokan felhívnák a figyelmet a környék szépségeire, hiszen valóban igen sok turista nem áll meg a város főterén csupán, hanem eljut Szarvaskőbe, Szilvásváradra, a Szalajka-völgybe is, hogy megcsodálja a természet „műalkotásait”. Sokan szavaznának a strandra, hiszen egy-egy nyári szombat, vagy vasárnap délelőttön nem ritka a tízezer fürdőző sem, minthogy azoknak is igazuk lenne, akik állítanák, hogy nagyon sok látogatót a világhírű egri borok vonzanak a városba.

A számtalan idegenforgalmi tényező közül most csupán néhányat említettürík, s valóban igaz, hogy nehéz lenne pontosan meghatározni, hogy a látogatók közül ki melyiket részesíti legfőképpen előnyben.

Ha viszont az elképzelt

kérdezz-íelelek játékot tovább játszanánk, aligha mondaná azt valaki, hogy igen sokan a konferenciák, tanácskozások során jutnak el Egerbe az ország, de a nagyvilág különböző részeiből is.

Pedig így van. Az utóbbi években a történelmi, kulturális hagyományokkal rendelkező megyeszékhely sajátos szerepet vállalt magára, egyre több országos és nemzetközi tanácskozásnak ad helyet, és nem, is titkolt a szándék a város vezetői részéről, hogy további erőfeszítéseket is tesznek azért, hogy a város az ország egyik tudományos, kulturális találkozóhelye legyen.

A város gyógyfürdőhely jellegéből következően az idén májusban országos bal' neológiai tanácskozás lesz a gyógyvizek hasznosításáról, a megyeszékhely ad helyet az ideg- és elmegyógyászok tudományos ülésének és feltétlenül említést érdemelnek a Markhót-emlékülések,

amelyek szintén országos hírnévre tettek szert.

Dr. Kocsis Sándor, az egri városi tanács elnökhelyettese:

— A város vonzza az embereket. Részben azért, mert a történelmi városcentrum szépségei alól aligha vonhatója ki valaki magát, részben azért, mert szép a város környéke, részben azért, mert a megyeszékhelynek igen jelentős kulturális és történelmi hagyományai vannak, de említhetném azt is, hogy a közművelődés, közoktatás területén dolgozók jelentős szakmai megbecsülést élveznek — a megyén kívül is. Mindez szinte „kínálja” magát a konferenciák, tanácskozások megrendezéséhez.

S hogy ez mennyire ígv van, azt talán a Szocialista hazafiság és internacionalizmus elnevezésű. kétévenként megrendezésre kerülő, országos tanácskozás példája bizonyítja. A város 1967-ben adott helyet először az országos fórumnak, amely a Magyar Írók Szövetsége, a Honvédelmi Minisztérium, valamint a megyei és a városi tanács kezdeményezésére született, s jövőre már kilencedik alkalommal kerül megrendezésre. A tanácskozás iránt az érdeklődés nemhogy csökkenne, hanem évről évre növekszik — bizonyítva, hogy a jól kiválasztott témák mellett a rendezés, a környezet is igen vonzó hatást gyakorol a résztvevőkre.

De hasonló a helyzet a nemzetközi iskolatelevíziós konferenciával is, melynek szintén a város ad rendszeresen, kétévenként helyet. Legutóbb 1976-ban rendezték meg, lő ország iskolatelevíziósai vettek rajta részt, s nem csupán az elhangzott előadások magas színvonala hanem a kirándulások is emlékezetessé tették a résztvevők számára a várost, a város környezetéi

A nemzetközi jellegű tanácskozások sorában előkelő helyet foglal el a TIT megyei szervezete által rendezett nyári egyetem műemlék- védelmi és filmművészeti tagozata, amely évenként ad lehetőséget a tanácskozásra, találkozásra. A műemlékvédelmi tagozatnak — amelynek fő témája a városrendezés, a műemlékek védelme és jövője — tavaly 70 résztvevője voll főleg az európai országokból, de jöttek Kanadából és Kubából is. A film- művészeti tagozat külön vonzereje, hogy az érdeklődők találkozhatnak a legnevesebb magyar filmrendezőkkel is. 1972-től csaknem négyszázan vettek részt a rendezvényeken, g a magyar filmkultúra hírnevének terjesztésén túl bizonyára beszámoltak arról is, hogy Eger méltó helyet adott a rendezvényekhez. A közelmúltban a televízióban > például a nemzetközi filmművész szövetség francia származású elnöke — tavaly ő is részt vett a nyári egyetemen — nyilatkozott elismerően a rendezvényről.

Minden tanácskozást felsorolni e cikk keretében természetesen lehetetlen, de érdemes megemlíteni, Hogy a közelmúltban szintén a város adott helyet a „25 éves ata nárképzés” című országos tanácskozásnak, vagy itt kerül majd megrendezésre az ifjú fizikusok országos találkozója, augusztusban az éremgyűjtők országos vándorgyűlése, lesz országos idegenforgalmi tanácskozás és októberben rendezik meg a csu- vas tudományos és kulturális napokat, nem csupán me, gyei, de más intézmények részvételével.

Hiba lenne azonban, ha csupán a kulturális vagy oktatási jellegű fórumokról számolnánk be, hiszen igen sok műszaki és természettudományos tanácskozásra is sor került, illetve sor kerül a megyeszékhelyen.

Dr. Domán László, a MTÉSZ megyei szervezetének titkára:

— 1970 szeptemberében

megnyílt a városban a Technika Háza. A szinkrontolmács-berendezés következtében egy időben hat nyelven lehet tolmácsolni. Mindez, valamint a város nemzetközi hírneve, környékének szépsége, valamint Budapesthez való közelsége, igen jó alkalmat ad a nemzetközi, vagy országos tanácskozások megrendezésére. Az elmúlt hét év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a résztvevők elégedettek voltak a rendezéssel és szívesen jönnek vissza Egerbe.

Ezután csak egy rövid áttekintés a Technika Háza idei programjából.

Országos beruházási konferenciát rendeznek, tanácskozás és kiállítás lesz a pneumatikus automatikaelemek ipari alkalmazásáról, utazási konferencia lesz az 1977-es reuma elleni világév jegyében, tanácskozik majd a KGST hengereltáru-gyártási szekciója, megrendezik a III. országos Breuer-Semsey állategészségügyi napokat, itt kerül sor a Magyar Kémikusok Egyesületének XIV. ko- lorisztlkai szimpóziumára, a fa- és bútoripari napokra, vagy a fém csomagolóeszközök alkalmazásáról szóló tanácskozásra. j

Az MTESZ titkára szerint a városban évente mintegy 15—20 országos és nemzetközi jellegű rendezvény van, átlagosan mintegy háromezer résztvevővel. A pneumatikus konferenciák, a fizikus, kémikus, matematikus összejövetelek rendszeresen megrendezésre kerülnek. A város egyik vidéki tudományos bázissá nőtte ki magát. Üjab- ban pedig egyre több KGST szekcióülésnek is az egri Technika Háza ad helyet.

Minden különösebb statisztikai elemzés nélkül elmondható, hogy Egerben szinte minden hétre jut egy országos, vagy nemzetközi jellegű tanácskozás, de nemegyszer kettő is előfordul. A résztvevők száma is — természetesen éves viszonylatban — több ezerre tehető. A város idegenforgalma tehát egy sajátságos, újszerű profillal bővült.

A törekvés pedig az, hogy a rendezvények száma még több legyen. A Technika Házában például javítják a technikai felszereltség színvonalát — éppen azért, hogy a ház még alkalmasabb legyen a tanácskozásokra.

A szép környék, a jó bor, a látnivalók, a színvonalas

rendezés azonban még nem minden. Sajnos, gondot okoz, hogy a város kereskedelmi és vendéglátóipari hálózata — a törekvések ellenére — még ma sem képes kellő színvonalon kielégíteni az igényeket. Pedig erre is igen nagy szükség lenne, hiszen .amint már többször is említettük, a tanácskozások, a konferenciák vendégei nem csupán a tudományos értekezések miatt jönnek, hanem szeretnek szórakozni is, és igénylik is az ilyen jellegű lehetőségeket. Hasonlóképpen, mint a turisták ezrei is. S ha csupán azt hozzuk fel példának, hogy szinte alig lehet ízléses (nem giccs) egri emléktárgyakat kapni, vagy, hogy a városnak nincs olyan szórakozóhelye, ahol színvonalas bárműsor lenne, akkor látszik, hogy van még tennivaló.

A, hiányosságok ellenére azokban elismerésre méltó, hogy a város nem csupán a •múltjával, de jelenével is növeli hírnevét itthon és a nagyvilágban is.

Kaposi Levente

Saját otthonunk

AZ ORSZÁG LAKOSSÁGÁNAK egyharmada költözött korszerű, új otthonba az elmúlt másfél évtizedben — állapítja meg a Központi Bizottság múlt heti üléséről kiadott közlemény. Ugyanitt olvashatunk arról is, hogy a még ki nem elégített, indokolt igényeket, az önálló lakásra jogosultak növekvő számát is számba vették az ülésen és megállapították, hogy továbbra is fontos társadalompolitikai kérdés a lakáshelyzet folyamatos javítása. amit az állam és a lakosság együttes erőfeszítésével lehet és kell megoldani, íme: előttünk a lakáskérdés, vagy ha úgy tetszik, a lakáskérdés két oldala. Mondhatnánk: két, egymással összefüggő, s egymástól mégis merőben elütő oldala.

Nyugodtan mondhatjuk, a közös, évtizedes munkának, nagy erőfeszítéseknek kevés olyan nagyszerű eredménye van, mint a 15 év a jatt felépült egymillió-ötvenezer lakás. Monthatnánk: ezt tudni biztató, felemelő érzés mindenki számára, mégis óvakodunk e kijelentéstől. Mert igaz ugyan, hőgy ezért a teljesítményért az egész nép megküzdött (kivéve talán azon keveseket, akik noha módjukban állt volna, semmit sem tettek saját lakáskörülményeik javításáért; bár más irányú munkájukkal bizonyos értelemben nekik is részük lehet a sikerben), és nyilvánvaló az is, hogy ilyen sok ember, család lakásproblémájának végleges, vagy átmeneti megoldása közelebb hozza a még meglevő és nyomasztó lakásgondok megszűnésének idejét.

Mindez igaz. De még inkább az, hogy ha valamiben, hát e téren az ember valóban „egyedüli példány”, nem képes feloldódni a közösség, akár a nagyobb rész örömében sem. ha magának, családjának még mindig rossz lakáskörülmények között,

Modellgazdaság a Zagyva mentén

Mert a csányiak a legjobbak...

Évek óta élen járnak a paradicsomtermelésben. Még a hetvenes évek elején úttörő szerepet vállaltak az iparszerű gazdálkodás megvalósításában. Akkoriban nálunk újdonságnak számító , amerikai gépekkel és fajtákkal láttak hozzá a Csányi Állami Gazdaságban a paradicsom termeléshez. Sokan merész vállalkozásnak tekintették ezt a törekvést, ám ahogy múlt az idő, mind több és több tapasztalatot szereztek ebben. Bebizonyosodott, hogy ezé a jövő. A kedvező tapasztalatok alapján az Állami Gazdaságok Országos Központjának kezdeménye- zézére nemrég a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztérium jóváhagyta a csányi paradicsomtermelési rendszert.

Preszter István igazgató erről beszél:

— Pályázat alapján nyertük el az állami gazdaságok között ezt a megtiszteltetést. Az elmúlt évek során a zöldségfélék közül a zöldborsótermelési rendszert a békéscsabai, a zöldbabtermelésit a Siófoki Állami Gazdaság, a vöröshagyma-termelés rendszerét a Kertészeti Egyetem Tangazdasága, a paradicsomét pedig ezúttal gazdaságunk irányítja. A pályázatban a minisztériumnak leírtuk, hogyan kívánjuk megvalósítani a termelést, annak biológiai, kémiai és technikai alapjait. Az eddigi hagyományos kézi munkaerőt, amely évről évre csökken a zöldségtermelésben, ezzel teljesen kiiktatjuk, s helyette korszerű gépekkel termeljük a paradicsomot.

— Kik csatlakoztak a rendszerhez?

Az igazgató kinyitjai a dossziéját és a géppel írt papírlapok egyikéről sorolja:

— A Lajta-hansági, Kecs- kemét-szikrai és a Hevesi Állami Gazdaság, valamint Kertészeti és a Debreceni Agrártudományi Egyetem Tangazdasága, ahol az idén

1300 hektáron termelnek paradicsomot. Ebben az évben 300 mázsás hektárankénti átlagtermést irányoztunk elő, amely az ötödik ötéves terv végére megközelíti majd a 400 mázsát. Ezzel nyereségessé tehetjük az eddig ráfizetéses paradicsomtermelést.

— A termelőszövetkezetek is csatlakozhatnak?

— Nagyon örülnénk, ha ez valóra válna, különösen a megyéből, főleg Csány környékéről. Nagy itt a hagyománya a paradicsomterme- léshek, a talaj- és éghajlati viszonyok, valamint a Hatvani Konzervgyár közelsége is indokolja ezt. Várjuk a Szolnok megye északi részén levő termelőszövetkezetek csatlakozását is, melyek termékeiket szintén a Hatvani Konzervgyárnak értékesítik.

— Mint vezető gazdaság, milyen segítséget nyújtanak a társgazdaságoknak?

— Partnereink rendelkezésére bocsátjuk a szükséges fajtákat és a műveléshez szükséges gépi technológiát. A Zöldségtermelési Kutató Intézettel együttműködve főleg olyan amerikai és ma; gyár fajtákat, amelyek a gépi betakarításra alkalmasak, nagy hozamokat adnak, a betegségeknek ellenállnak és korai érésűek. Így a szeptemberi esőzések előtt veszteség nélkül betakaríthatok. Szín- és szárazanyag-tartalmuk alapján pedig tőkés exportra alkalmasak. A Gödöllői Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet közreműködésével a technológiát is tökéletesítjük. Évekkel ezelőtt amerikai gépekkel kezdtük a termelést. Ezek a gépek nagyon jók, beváltak, de üzemeltetésük drága, és az alkatrész-utánpótlás is bizonytalan. Ezért a rendszerben termelő gazdaságok a jövőben az olcsóbb, de jól működő szovjet kombájnokéra építenek. A paradicsom negyven százalékát palántákról neveljük, hatvan százalékát pedig magról vetjük.

Ez utóbbihoz is rendelkezés, re állnak a gépek, részben a néhány évvel ezelőtt Csány- ban tervezett és azóta sorozatban gyártott Tómat—i, illetve a Kertészeti Egyetem Tangazdaságában már működő ágyásos vetögépek. A fajtákon és a technológián kívül gazdaságunk, rendszeresen közreműködik, hogy a partnerek megfelelő meny- nyiségű és minőségű vetőmaghoz, vegyszerhez és a szükséges gépekhez hozzájussanak. Ezenkívül rendszeres szaktanácsadást adunk a termeléshez és továbbképző tanfolyamokat szervezünk a szakembereknek.

A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a közelmúltban zöldségtermelő modellgazdaságnak jelölte a Csányi Állami Gazdaságot. Ez újabb feladatokat jelent a nagyüzemnek.

— Célunk — mondja Preszter István —, hogy az iparszerű paradicsom- és zöldbabtermelést magas színvonalra emeljük. Ebben segít a modellgazdaság kialakítása. A 400 hektár öntözhető zöldségtermelő területet 600 hektárra növeljük. Fokozzuk a gépesítést, valamint előfeldolgozó épületeket is létesítünk, ahol a szántóföldről betakarított paradicsomokból és .zöldbabból félkész termékeket állítunk elő a Hatvani Konzervgyárnak. Ezek megvalósítására hosszú távú tervet dolgozunk ki, melyet június 15-ig kell el- küldenünk a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumnak. A modellgazdaság kialakításához a saját fejlesztési alapon kívül állami támogatást is kapunk.

A csányiak nem titkolják: büszkék munkájuk eredményeire. Az újabb elismerés még nagyobb felelősséget jelent a gazdaságnak. Éppen ezért tóvábbra is mindent elkövetnek, hogy még nagyobb sikereket érjenek el a zöldségtermelésben.

Mentusz Károly

idegenekkel, vagy — ami ko-í rántsem jobb —, nem kívánt módon a nagyob család tag« jaival összezárva kell élnie,' Egyedüli példány, mert a lakás az a hely, amelynek csöndjébe az ember visszavonulhat bújával, bajával, vagy örömével, ahol magában lehet, ha annak érzi szükségességét, és ahol azzal időzhet, akinek társaságára vágyik. Ilyen saját lakás- birodalomra minden családnak, azon bélül saját háborítatlan fészekre minden felnőtt embernek, sőt hovatovább minden gyereknek is szüksége van. S akinek ilyen, még nincs, az türelmetlenül várja a megvalósulás közelebb hozott napját is.

Furcsa dolog ez. Az anyagi jólét, a jobb élet, ha másmás mértékben is, de kijut úgyszólváh mindenkinek; a lakás azonban egy és oszthatatlan: vagy van, vagy nincs. És több mint egymillió felépülte még növeli is a türelmetlenséget.

Nem baj. Növelje is mindazokban, akik tehetnek egyet-mást ebben a roppant szerteágazó, a gazdaság, az ipar szinte minden ágára kiterjedő tevékenységben! És növelje azokban az igénytelenebb emberekben — ilyenek is vannak —, akiknek az italtól a kocsiig minden előbbrevaló. mint a tisztességes, emberhez illő otthon, megteremtése.

NAGYOBBRÉSZT AZON* BAN nincs ilyen baj az igényekkel. Ellenkezőleg. Emberek, családok ezrei, akik amelyek így, vagy úgy a közelmúltban, netán régebben önálló lakáshoz jutottak és belekóstoltak a jóba — amit oly könnyű megszokni —» megszaporodván, gyermekeik és természetes vágyaik növekedvén, okkal, joggal érzik szűknek a valaha annyira áhított kis lakást. És ne mondja senki erre, hogy: micsoda feledékenység, bezzeg, ha neki lenne olyan lakása...! Ne mondja senki, mert juthat még hasonló helyzetbe. Valóban — társadalmi méretekben — joggal növekszik a remény, hogy lényegesen csökken a lakásgond. Azért csökken csupán, és nem szűnik meg, mert objektív és szubjektív értelemben egyaránt növekszik a szükséglet; az egyre korszerűbb építés, a szebb, a modernebb új lakások új vágyakat teremtenek.

Meg aztán a másfajta igényekről sem feledkezhetünk meg, amelyekről. szólván ugyancsak ne legyintsen senki, mondván: álljanak a falak! Mindenki tudja, miről van szó. Arr 'l, hogy korántsem mindegy sem a lakás, sem a település, a város vonatkozásában, milyen otthont, milyen házat kerítenek azok a falak. Hogy milyen szűkebb és tágabb környezetben lakunk, élünk, mozgunk. Ettől is függ az életünk. Azokat a „falakat” úgy kell emelni, hogy ezt mind belekalkuláljuk. Mégpedig hosz- szú évtizedekre előre gondolkodva.

És azt se feledjük, hogy az évi csaknem százezer — nem csekélység! — több mint felét magánerőből, jelentős részét családi ház formájában építik föl a magánépítők, ahhoz képest még mindig aránytalanul kevés szervezett segítséggel, amekkora szervezett erő az állami, közösségi lakásépítkezés mögött áll.

RÄADÄSUL AZ EGYIK

és a másik „féllel” szemben is vannak jogos követelményeink. Még mindig nem tetszenek maradéktalanul lakótelepeink és még kevésbé magánépítkezéseink. Tisztelet a kivételnek! És itt nem holmi, a divat értelmében vett tetszésről, „külsőség gekről” van szó, hanem minőségről, életformáról. Erre se legyintsen senki, mondván : a mennyiség a fontos, az. évi százezer. Az évi százezret úgy kell megépíteni, hogy; minden tényleges, jogos mai és holnapi követelménynek megfeleljen. Végtére a saját • otthonunkról, a saját házunkról, utcánkról, városunkról, a saját országunkról van szó. Van ennél fonto-j sabb?

Balog JáUQQ

i