Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-20 / 91. szám

Jelentés­tárolók A Budapesti Rádiótechnikai Gyár jelentéstároló berende­zéseit egyaránt használják a tengerhajózásnál, a légiköz- lekedésben, a vasút, a men­tők, a tűzoltók munkájában is. A berendezésből 2 típust gyártanak, ezek 4, 8, vagy 16 csatornásak. A berendezés kiváló minőséggel, bizton­sággal rögzíti a beszédeket. (MTI fotó — Balaton József felv. — KS) Száz család a Peresen Májastól nem lesz parlagföld a hatvani határban Dimbes-dombos, városra tekintő földek a nagygonüxr si út mentén. Peres! így hívják a hatvaniak, telkeit így jegyzi a földhivatal. Honnan ez a név? Antal József, hivatalvezető szerint a legöregebbek száján még él a történet, miszerint két földbirtokos egész életén át pereskedett a határrész tu­lajdonjogáért. A helybéliek aztán csak így emlegették: a peres. Peresnek megmaradt mindmáig, csak most már egészen másért folyik itt a bíróságon nem jegyzett pör.. — Tavaly még harminc hektár parlagföldünk volt a határban, s legtöbb belőle a Peresen — mondja Molnár Albert, a váro6i tanács szak- igazgatási szervének előadó­ja. — Amikor minden te­nyérnyi terület hasznot hoz­hat, nem nézhettük tétlenül a dolgot S mivel a zöldség­program is szorít bennün­ket, a földhivatallal és az áfész vezetőivel egyetértés­ben elhatároztuk a harminc hektár hasznosítását. Még­pedig tizenöt évre szóló bér­let, vagy pedig ötveneszten- dős tartós használatbavétel formájában. Az elmúlt éve még inkább a szervezésnek szántuk. A fogyasztási szö­vetkezet égisze alatt össze­hoztuk a kertszövetkezelet. De voltak vállalkozó szelle­mű munkások, tisztviselők, vasutasok, akik meg sem várták a szerződéskötést, ha­nem nekiestek a 300—400 négyszögöleknek, s burgo­nyát zöldséget termesztet­tek. fát, szőlőt telepítettek. Ebből jutott áru a hatvani piacokra! Annak idején Teliér Sán­dor, nyugbéres vasúti tisztet választották a szervezkedő kertbarátok a szövetkezet elnökévé. De nem csupán az ő tiszte eljárni a legkülön­bözőbb dolgokban. Munkáját jó néhányan segítik, hiszen ahogyan duzzad a létszám, növekszik a művelendő föld­terület, úgy szaporodnak a gondok. Kell pénztáros, aki a telkenként esedékes 200 forint tagsági díjat begyűjti, kezeli. Kell „üzletkötő”, aki az átész felvásárlótelepének vezetőjével, Kompolti János­sal egyezteti a kertek termé­sének szállítását, átvételét. Kell „gazda” a nagyüzemben hajtatott palántának, a jó vetőmagnak. S a műtrágya biztosításával is kell valaki­nek törődnie. Aztán ne fe­ledkezzünk meg a kertszö­vetkezet gépparkjáról”, amely szintén fejlődik! yan már közösen vett kistraktorjuk, tucatnyi permetezőjük, a kö­zeljövőben pedig japán ka­pát' szeretnének venni, ami igen gyorsítja a tatajmurj'kát. Ismeretes minden hatvani előtt a megyei pártbizottság állásfoglalása a parlagföldek , megszüntetéséről, termelésbe vonásáról. Peres, Cigány­hegy, Ürgés ilyen területei —■ a szövetkezet gyors fejlődése nyomán — immár megszűn­nek. Száz telket mértek ki, némelyiken — a műszaki osztály előzetes engedélyével — szerszámos házikók is épültek, s most mind népe­sebb a határrész. Szép, nap­sütéses délutánokon, különö­sen hét végén, száz család szorgoskodik a bérelt földe­ken. Van hely, ahol még a tarackkal, kaviccsal küzde­nek, mások viszont palántáz- nak, vetnek ültetik a fiatal gyümölcsfákat. E pillanat­ban 5—6 hektárnyi föld vár művelőkre. Nem sokáig azonban, mert a földhivatal az igénylések sorrendjében végzi a kimérést, s párhu­zamosan halad a bérleti szerződések megkötése. A szövetkezeti kertek általában magántelkek közé ékelődnek, s ha valahol gond jelentke­zik, ezek a telkek okozzák. A tulajdonos hosszú évek óta nem foglalkozik velük, de ki sem adja rászesműve- lésre. Hogy meddig lesznek ilyesféle „parlagok” a hatva­ni határban? Legfeljebb má­jusig. Akkor határszemlét szervez a tanács, s minden megmunkálatlan földet álla­mi tulajdonba vesz, majd bérbe ad azoknak, akik nem részelhettek a harminc hek­tárból. Említettük: a fogyasztási szövetkezet karolta fel a kertszövetkezetet, mint any- nyi más hasonló kezdeményt. Ügy véljük, a kiépülő, szé­lesedő kapcsolat kétoldalúan hasznos, hiszen nem csupán a kertbarátok élvezik az áfész különböző segítségét, hanem annak az árualapja is biztonságosabbá, gazda­gabbá válik a leszerződött termékek átvételével. Az ilyenért, nagyobb tétel ese­tén, még szállítóeszközt is küldenek, szolgálandó a ter­melők kényelmét, könnyeb- ségét. S még valamiről ne feled­kezzünk meg ezek közben. A parlagföldek hasznosítása módosít a hatvani piacon. Nem csupán a kínálatot nö­veli majd száznál több csa­lád gonddal művelt földje, hanem fogyasztóból vedlik termelővé, saját konyhára termesztővé valahány kert­barát Ami közgazdász szem­mel nézve ugyancsak nem lebecsülendő jelenség. (moldvay) Hát, ilyen ez a tavasz...! Néhány évvel ezelőtt szel­lemi szegénységnek számí­tott, ha valaki az időjárást választotta beszédtémának. És ma? Azt gondolják róla, hogy mezőgazdasági szakember. Erre jegyezte meg az egyik tőrőlmetszett városi ismerő­söm: — Hagyjátok már ezt a nvavalygást az időjárással. Amióta létezünk, azóta min­dig volt időjárás és lesz is. Neki is igaza van, mert ál­talában az időjárás nem a személyes kívánságainkhoz igazodik, és talán még soha nem volt olyan esztendő, ami­kor az évszakok „rendesek” lettek volna, mindenkinek kedve szerint alakultak vol­na. De ezek ellenére is: ami mostanában van...! O O O Ahogy kinézünk a gyön­gyöspatai tsz-központ egyik ablakán a szemközti hegy­hátra, megjegyzi Nagy Mik­lós: — Hogyan érezhetnénk magunkat, amikor április kö­zepén valóban havas a Ha­vas. Azt a dombot ugyanig Havasnak hívják. Csakugyan: mi lehet ettől jellemzőbb? Persze, a meg­állapításban akadt némi túl­zás is, mert a Havas nem fer hérlett a hótól. Jócskán ben­ne jártunk már a délelőtt- ben, ha hópaplan burkolta is az éjjel, erre az időre csak elolvadt volna. * Ezen a napon a vezetőség minden tagja a különböző brigádok tanácskozásain vett részt. Két tanácskozás között, valóban útközben lehetett bárkit is „elkapni”. — Mindenki csak tanács­kozik a rossz idő miatt? Ter­melni nem lehet? — Nem egészen így — vá­laszolta Németh András tsz- elnök a kérdésre. — A 280 asszony a szőlőben dolgozik, karlekötést végeznek. A fér­fiaknak is jut munka a sző­lőben, ha gépre nem tudnak ülni. Nemcsak azért figyel min­denki a szőlőre a Mátrai Egyesült Tsz-ben, hanem azért is, mert minden remé­nyük forrása a szőlő. Ho­gyan is mondta a tsz-elnök? — Egyelőre számottevő kár­ról még nem beszélhetünk. Ha a szőlőben nem csalatko­zunk, akkor a mostani rossz időjárás miatt sem lesz okunk szomorkodnL o o o Adóssággal zárták a tava­lyi évet is, mert 360 ha ma­radt szántatlan a sok eső miatt. Ügy számítottak, hogy a tavasszal ebből a terület­ből 144 ha-on tavaszi árpa lesz. De ez sem valósul meg. Marad a silókukorica, ha már rámehetnek majd a földre. Nem tudták elvetni a lu­cernát sem 146 ha-on, bár a főidet előkészítették hozzá, de aztán jött a rossz idő. Ha­sonló módon jártak a kuko­ricával is, a közös 670 ha, a háztáji 60 ha, de a talaj még nem alkalmas arra, hogy be­fogadja a szemet. A föld­munkával csak félig végez­tek. De ha már a földet meg­munkálták volna is, akkor sem tudnának vetni, olyan hideg a talaj. Igaz, sokat nem késtek, mert a kukoricát április 10. és május 1. között szokták elvetni. A szőlőben mindig van mit csinálni. De ez a tény sem menti a már esedékes talajmunkák elmaradását. A vegyszeres gyomirtást még helikopterre sem bízhatják, mert megégetnék a növényt. A 627 ha szőlőterületen is várják, hogy szikkadjon a talaj. o o o A gyümölcsösük összesen 188 ha. A legtöbb az ősziba-t rack, aztán következik a cse­resznye és a meggy, majd a szilva és a dió. A fagy a vi­rágok 30—40 százalékát pusz­tította el. Hogy a termésből mennyi hiányzik majd, azt még nem lehet megállapítani. Már hozzá kellett volna fogniuk a közöshöz tartozó 30 ha szőlő telepítéséhez, ahogy az 55 ha háztájinál is, de olyan a föld, mint a víz­zel teleitatott szivacs. Ha va­laki hozzáér, kibuggyan be­lőle a nedvesség. Az idén a zöldségprogram­nak megfelelően kertészeti kultúrát is beállítanak, 20 ha- on termesztenek káposztát. A szentesi tsz-től hozzák majd a 800 ezer palántát Ezzel még nem késtek el, de már 20-a körül mennek a fiatal növényekért. Ha a föld meg­szikkad addig, a kiültetést is megkezdik. Az őszi gabona 1300 ha-on került a földbe. A telet szé­pen átvészelték, és csak 53 ha nem kapott műtrágyát még, miután az időjárás el­romlott A vegyszerezés, a gyomirtás kellene már, da hát ezzel egyelőre várni kell.1 A sok nedvesség miatt már itt-ott kis foltokban sárgul a Őszi gabona, de ez nem szá­mottevő mennyiség, mind- összesen sem. Egyelőre. o o o — Foglalkozunk még erdő- telepítéssel, faültetéssel is; nem is túlságosan kis terüle­ten — teszi hozzá az előző­ekhez a tsz elnöke. — A szű­csi meddőhányón mér dísz­ük 75 hektárnyi fenyvesünk! A pótlást végezzük most; mert az újabb 15 ha telepí­tését a kedvezőtlen időjárás megakadályozza. — Anyagiakban mérhető-e már az időjárás okozta kár?, — Még nem. A munka egy része áll, nem tudjuk végezni azt, amit kellene. Ez a leg­nagyobb baj. Ha például a lucernát időben el tudjuk vetni, eggyel többször tudtuk volna lekaszálni. De ez csak egy példa. Arra jó, hogy ér­zékeltesse, milyen jellemzői vannak a pillanatnyi hely­zetnek. Nem kell még meg­kongatni a vészharangot, az tény. Sok minden fordulhat még, a legfőbb pedig a sző­lő. o o o Vigasztalhatnánk magun­kat azzal, micsoda lehetetlen időjárási viszonyok találha­tók szerte Európában. Hogy tőlünk jóval délebbre is ha­vazik. Meg még sok mást is elmondatnánk. De minket közvetlenül csak az érint, ami nálunk van. Fagy és hideg, szél és esőj hirtelen felmelegedés és gyors lehűlés, szertelen és szeszélyes egymásutánban, i Hát, ilyen ez a tavasz.. J G. Molnár Ferenc A szerencsés ember Deli István, erős dohányos. Ahogy beszélgetünk, mind nagyobb cigarettafüst gomo­lyog körülötte. Aki régóta ismeri, azt persze nem lepi meg a nagy halom csikk az asztalán. Meg a csendes hangja, a szemüveg mögött mindig derűs tekintete is a megszokott. Deli Istvánt, a Heves megyei Tanácsi Erős­áramú Villamos Szerelőipari Vállalat villanyszerelőből lett igazgatóját mindenki ilyen­nek ismert Sok ismerőse van, hiszen nem most kezdte a szakmáját. Néhány napja, április 4-én, volt az ötven- kettedik születésnapja. Né­hány napja felszabadulásunk évfordulója alkalmából a Munka Érdemrend arany fo­kozatával tüntették ki. — Ki felejti el az a napot, amikor éppen húszéves lesz? Én, 45 április 4-én töltöt­tem be a huszadikat. Emlék­szem, apám azt mondta: eb­ben az országban már vége a háborúnak, te meg éppen most vagy húszéves, erre in­ni kell. Elment valahová, kis idő múlva két liter bor­ral tért vissza, ami bizony nagy szó volt azokban az ín­séges időkben. Édesanyám még a télen egy fazékban zsírban sütött húst ásott el a fagyos földbe. Előszedte azt is. Régen nem látott nagy lakomát csaptunk. Három évtizeddel azután, hogy Eger városában újra kigyulladt a villany, a távve­zeték építői összegyűltek, hogy megünnepeljék a jubi­leumot. Sokan hiányoztak már az egykor éhes, rongyos, á szétszaggatott vezetékekbe újra erőt adó csapatból. Rá­juk emlékeztek. Az ünneplők között volt Deli István is. Itt hallottam tőle a Német­országban szerencsét próbáló fiatalemberről, aki kalandos út után hazaérkezve villany­szerelő szakmát tanult, aki a háború utolsó napjaiban mint katonaszökevény csodá­val határos módon szökött meg a tábori csendőrök kar­mai közül. Aki az újjáépítés után a Sallai Imre Népi Kollégiumban kapott helyet, hogy tanulhasson, s a népi kollégium megszűnte után nem tudta fizetni a tanulás költségeit, hazajött a műsza­ki egyetemről, hogy inkább szülein segítsen. — 1952-ben alakult a vái- lálatunk elődje, a MEGYE- VILL. Ötvenháromban jöt­tén) át ide az áramszolgálta­tóktól. Kis cég volt ez, a falvak villamosítására ala­pították, igen kevés szak­emberrel. Nem is jósoltak nagy jövőt neki. Én mégis mindig azon a véleményen voltam, hogy ha lesz néhány ember, aki komolyan akar itt valamit, akkor itt is lesz mindig munka, lesz élet Fő­szerelőnek mentem, aztán nemsokára művezető, műsza­ki vezető, majd igazgató let­tem.’ — Tanulni? Hát az egye­temre, oda már nem jutot­tam vissza. De egészen 45 érés koromig mindig részt vettem valamilyen oktatás­ban, technikumot végeztem, marxista egyetemet. Sok olyan emberrel dolgoztam együtt, akiktől tanulhattam, akikkel vitázva én is min­dig csiszolódtam a szakmá­ban. Polgáry Laci bácsi ala­pította ezt a vállalatot, ő volt a főkönyvelő egészen nyugdíjba vonulásáig. Meny­nyi időt töltöttünk itt el együtt, sokszor éjfélekig! ö türelmesen magyarázta a gazdálkodás ügyeit, bajait. Vele, s a többiekkel együtt teremtettük meg ennek a kis vállalatnak a jövőjét. — Az igazi főpróbát hadd meséljem el. Nagyvisnyón 400 lakás villamosítását vál­laltuk el egyszerre, meg amit még sohasem, hét kilométer utcai hálózat felállítását. Egy oLdalkocsis motorral hordtuk ki az anyagot, ez volt az összes járművünk. Az embe­rek majdhogynem fellázad­tak, nem dolgoztak, azt mondták, mi vezetők csak beszélünk, fogalmunk sincs erről a munkáról. Én akkor a műszaki vezetővel kimen­tem, azt mondtam az embe­reknek: mi ketten kihúzzuk a vezetéket egy szakaszon, a többieknek sem kell gyor­sabban dolgozniuk, de silá­nyabb sem lehet a munká­juk. Így győztük meg őket, így lett november 7-re fény­ünnepély a faluban. Annak idején ilyen módszerek kel­lettek a vezetéshez. Ma per­sze már más a követelmény. Nem tudom, melyik a köny- nyebb... Ahogy kezük munkája nyomán egyre több faluban gyulladt ki a villanyfény, úgy lett egyre kevesebb a megbízatása is a vállalatnak. Lépni kellett egyet: elkezd­ték a nagyobb műszaki tu­dást igénylő szereléseket, a tsz-majorokban, a közös gaz­daságok telephelyein. Jó hí­rük lett, mert mindig pon­tosan. megbízhatóan dolgoz­tak. Megbízásokat kaptak a Borsodi Szénybányáktól, az Ércbányászati Kutató és Fel­táró Vállalattól. Aztán, ami­kor országszerte fölszámol­ták a szerelő vállalatokat, hozzákapcsolva az építőipari vállalatokhoz, a 19-ből har­madmagával megmaradt a Heves megyei EVILL is. Tő­lük rendelték meg a visontai nagyberuházás kezdetén az energiaellátó-hálózat kiépíté­sét Ott voltak a kiskörei el­ső kapavágásoknál. A Paksi Atomerőmű építkezésének helyén ők jelentek meg elő­ször és vezettek áramot a le­endő felvonulási épületekbe. Egyre több a munkájuk a bélapátfalvi nagyberuházá­son. Az Országos Tervhiva­talban hangzott el annak idején: ha a többi szerelő vállalat megszűnik is, a He­ves megyeit meg kell hagy­ni. Arra szükség van. Élüzem-címek, kiváló vál­lalat kitüntetés kísérik a kollektíva útját. Miniszteri oklevél, Munka Érdemrend bronz fokozata kíséri Deli István útját. Mostantól pe­dig a legmagasabb: az arany. Kissé zavartan néz, mint­ha idegesebben szívna a ci­garettájából. — Nem tudom én azt hir­telen elmondani, mit érez­tem, amikor a kitüntetést át­vettem. Az öröm, a büszke­ség mellett valami bizonyta­lanságfélét is. Én vagyok, aki ezt megérdemelte? Olyan sokan vannak, akiknek a munkája kellett ahhoz, hogy én most ezt az elismerést megkaphassam. A névtelen, de mindig szíwel-lélekkel dolgozó embereké. Mert, ha ilyenek nincsenek, akkor hiá­ba dolgozom én akármilye' nagyszerűen, soha nem jé tok el Idáig. — Emlékszem, amikor az egri színház befejezésén dol­goztunk, csúszott a határidő, veszélybe került a bemutatói Én is beálltam a munkások közé, együtt húztuk a veze­tékeket Méltató újságcikk) született rólam, az igazgató­ról, aki nem sajnált felállni az íróasztala mellől az ügy érdekében. Nemcsak én vol­tam akkor sem, aki helytállta Mások is, a többiek is. Nem­csak én érdemeltem az elis­merést. Mint ahogy most sem. Szerencsés ember va­gyok. mert olyan munkatár­saim vannak, akikkel ered­ményeket lehet elérni, akar­nak valamit, a véleményüket mindig elmondják, soha nem a nehézségeket, hanem min­dig a megoldást kérésije. Ne­hézségekből úgyis van elég; hiszen ez a mienk is kivite- lezőipar, az anyagellátás, a munkaerővándorlás sok fej-j törést okozó gondjaival. Vitatkozni próbálok. Azzal érveltek, hogy a vezető érde­me az is, ha jól választja meg munkatársait. De ő is komolyan gondolja a saját érveit. S, hogy őszintén gon­dolja, arra sok-sok év mun­kája a bizonyíték. Soha nem játszotta a szerénységet. Sze­rencsés ember, hiszen kivág­ta magát fiatal kora nehéz helyzeteiből, mindig talált megoldást válságos pillana­tokban. Szerencsés, mert jó munkatársakra akadt, akite­kéi együtt sokat, jól dolgoz­hatott ennél a mindössze kétszáz embert foglalkoztató vállalatnál. Legyen még sok ilyen SW* rencséje. ílekeli Sáadot ] MmismCi 19-n. április 38, I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents