Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-02 / 78. szám

Pókfoci új magyar film 0 Értelmetlen az a pókíoci, amelynek bemutatására a filmben ábrázolt építőipari szakközépiskola erőt fitogta­tó testnevelő tanára kénysze­ríti diákjait. Durva is a já­ték, hiányzik belőle a foci minden szépsége, leleménye. A kamasz iskolás-pókok négykézláb mászva, tüleked­ve, egymást rúgva, taposva passzolják a labdát a szűk tornateremben. És sportsze­rűtlen, szabálytalan is, egy igazi bíró bizony lefújná a mérkőzést. Mint ahogyan le kell „fújnia" valakinek a tantestület „pókfociját", ezt a kisszerű játékot, amelyet a gyerekekkel és egymással űznek az iskola vezetői, ta­nárai Rózsa János új filmjé­ben. Sietek hozzátenni: jó­kedvű iróniával, olykor diá- kos humorral átszőtt, szati­rikus hagvételű filmjében. Bár a Kardos István szel­lemes forgatókönyvéből ké­szült új magyar film színhe­lye vitathatatlanul egy isko­la. ám mondanivalója túl­nő egy tantestület keretein. A Pókfoci kihegyezett szi­tuációi ugyanis igazak, felis­merhetők, és ily módon be- helyettesíthetőek más közeg —, üzem, vállalat, vagy hi­vatal .—1 életébe. A film mondanivalója, igazsága te­hát általános érvényű. Az igazgatót alakító Madaras Balázs József, s az Péter egyik tanár: Egy építőipari szakközép- iskola falain még alig szá­radt meg a vakolat, de már névadó ünnepséget tartanak. A tanulók és a nevelők együtt szereltek, festettek, tetőt fedtek, takarítottak, így most jogosnak látszik a büsz­keség, s jogosnak, hogy az igazgató sorra megjutalmaz­za az iskola tanárait, a pat­ronáló üzem vezetője pedig — megjutalmazza az igazga­tót. Minden nagyon szép, min­den nagyon jó — olvasható ki a családias hangulatból, a poharak gyakori koccanásai­ból, ám egy telefon megza­varja az ünnepséget. A fe­lettes hatóságok szakmai felmérést kérnek az iskolá­tól. Az eredmény lesújtó. Ki­derül, hogy egy kivételével, a szaktanárok minősíthetetle­nül gyenge munkát végeztek, a feladatlapok többsége üre­sen maradt, a diákok még a kérdéseket sem értették. Ezen • a kudarcon méretik meg a filmbéli tantestület: tagjai képesek-e önkritiku­san beismerni saját gyenge­ségüket? Kevesen néznek ön­magukba, elsősorban Éva, a magyartanár, aki még azt is megakadályozza, hogy két­ségbeesett férje meghamisít­sa az eredményt. A film szándéka egyértel­mű: az iskolai konfliktus áb­rázolásával hétköznapjaink közéleti tisztaságát, az embe­ri helytállást, a valódi és a. látszateredmények közötti különbséget és a vezetés stí­lusát állítja középpontba. Mert látszateredmény az bi­zony, ha a csinosítási ver­senyben, szüretelésben, vagy más társadalmi munkában élen járó oktatási intézmény éppen a számukra legfonto­sabbat, az oktatást hanya­golja el. Sok ötletről tanúskodnak a film ironikus képsorai. Olykor még zsúfoltnak is tűnik a történet, talán a szükségesnél több ellentétet villant fel és ezért adós ma­rad a háttér bemutatásával. Az iskolaigazgató magánéle­téről például semmit nem tudunk meg. Pedig hasznos lett volna jelezni, hogyan jutott idáig ez az ember, miért lett belőle hatalmasko­dó és könyörtelen zsarnok, amolyan mosolygós farkas, aki éppen üres kedélyeskedé­seivel, a tehetségekre félté­keny butaságával, bratyizó modoráyal a legveszélyesebb. Az igazi leckét tulajdon­képpen nem is a felettesek szakmai felmérése, hanem az igazgató önigazoló veze­tési módszere adja fel. Hogy a kudarctól elterelje a fi­gyelmet, a diákparlamenten bedob egy jelentéktelen ügyet, jó nagyra felfújja, és máris fegyelmi tárgyalást játszik az egész iskola. Az igazgató demagóg szólamok­kal manipulálja a Miniszteri rendelet kulturális értékű tárgyak külföldre viteléről és külföldi kiállításáról Az idő múltával részben már elavultak azok a jog­szabályok, amelyek megha­tározták, milyen kulturális értékű tárgyakat lehet ki­vinni külföldre, s hogy kü­lönböző intézmények, ma­gánszemélyek milyen felté­telek mellett rendezhetnek országainkon túl kiállítást. A kulturális miniszter új rendeletében pontosan megfogalmazták, mi tekint­hető kulturális értékű tárgynak. Eszerint a rende­let vonatkozik a képző- és iparművészeti alkotásokra, műtárgyakra — például a festményekre, grafikákra, szobrokra, domborművekre, plakettekre, szőnyegekre, falikárpitokra, bútorokra, kerámiákra és ötvösművé­szeti tárgyakra — a törté­neti értékű néprajzi, nép- művészeti és numizmatikai tárgyakra, a régészeti és történeti emlékekre, a tu­dományok és a technika történetének tárgyi doku­mentumaira. Ugyancsak ki­viteli engedély szükséges az 1957 előtt előállított könyvek, folyóiratok, hírla­pok, egyéb időszaki kiadvá­nyok,. térképek, metszetek, plakátok, könyvjellegű kéz­iratok — antikváriák — kül­földre viteléhez. A rendelet egyik fontos elve, hogy a kulturális érté­kű tárgyak kiviteléhez azok az intézmények adják meg az engedélyt, ahol a leg­szakszerűbben tudnak véle­ményt nyilvánítani. így pél­dául magyar eredetű képző- művészeti alkotásról a Ma­gyar Nemzeti Galéria, kül­földi eredetű képzőművésze­ti alkotás és régészeti emlék kiviteléről a Szépművészeti Múzeum dönt. Iparművésze­ti alkotás, valamint kelet­ázsiai eredetű műtárgy kül­földre viteléért az Iparmű­vészeti Múzeumhoz lehet fordulni. Népművészeti alko­tások, néprajzi tárgyak ki- . viteléhez a Néprajzi Múze­um ad engedélyt. Magyar- országi régészeti emlékek, magyar történelmi tárgyi emlékek, valamint pénzér­mék és egyéb numizmatikai tárgyak országhatáron túli viteléről a Magyar Nemzeti Múzeum dönt diákokat, a tantestületet, és mi, a nézők, érdeklődéssel fi­gyeljük, ki és hogyan vizs­gázik, hogyan tud ellenállni, tiszta, becsületes maradni. Csak a magyartanárnő képes nemet mondani — vállalva így a családi viszályt is — kilép a rosszízű és nevetsé­ges fegyelmiből, amely ép­pen az iskola legjobb taná­ra ellen irányul. Aki még csak védekezni sem tud, hi­szen diákjaival éppen ez időben az országos versenyen szerzi a rangos helyezéseket. A nevetséges fegyelmi ügyet, mint elterelő akciót, nagy komolyan tárgyalják, rekonstruálják - a pofont, amelyre az „áldozat” sem emlékszik, míg végül is fel­mentéssel zárul a vizsgálat. Ismét jó alkalom kínálkozik hát egymás ünneplésére, hi­szen a veszély elmúlt és a füstje sem szivárgott ki az iskola falai közül... s Ragályi Elemér minden apróságra figyelő kamerája elsősorban az ellentétekre épít és az arcok, a Szituációk bemutatásával remekel. A színes, mozgalmas képsorok visszatérő ■ refrénje figyel­meztet: milyen veszéllyel jár, ha a modern, ,,összkom­fortosiskolában a régi, az elavult módszerek, az avitt emberi kapcsolatok uralkod­nak. Madaras József kiskirály- kodó igazgatója jó alakí­tás, Halász Judit magyar­tanárnője a hivatástudat őszinte, emberi portréja, tet­szett Koltai Róbert őrmes­terkedő testnevelő tanára, és tetszettek a tehetséges gye­rekszereplők. Bródy János zenéje, a Fonográf együttes játéka jól egészíti ki a film szatirikus hanvételét. Márkusz László A kérdés: melyik zsebből? Zöld utat kapott az egri 10-es iskola Csak százezret kér az egri 10-es iskola tantestülete. Mit keres a „csak” egy ilyen számadat mellett, kérdezheti joggal bárki, főleg ha az is tudomására jut, hogy forint­ról van szó. Nem kis összeg, meg kell hagyni még egy város, egy megyeszékhely költségvetésében sem, akkor, ha nincs betervezve arra, amire kellene és mégis elő kellene teremteni a kérés indokoltsága miatt. Hogy mire kell ez a pénz? ‘ Az egri 10-es számú álta­lános iskola tornaterem-hi­ányának megszüntetésére. — De hiszen a 10-es isko­la testnevelés tagozatos osz­tályokat működtet már hete­dik éve! — lehetne ismét köz­bevetni. így igaz, sőt három éve már nyolc osztály tanu­lóit nevelik tagozatos tan­tervek szerint. És éppen ez a hiányosság forrása. Több a testnevelésórák száma an­nál, amennyit egy héten egy kis méretű tornateremben tarthatnak, pedig már reggel héttől is vannak órák. így aztán az alsó tagozat nem szakosított osztályai vagy a tanteremben, vagy a folyo­són tornásznak, ha rossz az idő, ha nem mehetnek ki a szabadba. Szükség van még egy teremre, ezt nem is vi­tatja senki. — Százezerből tornaterem? Nevetséges! Ez is igaz. Mégis azt mondhatjuk, hogy az iskola gondjainak megszüntetéséhez már csak ennyi pénzt kell előteremteni. • ■ • Amióta létrejött a tagozat, Király Györgyné igazgató azon töri a fejét, hogyan le­hetne rábukkanni a megol­dásra. Idén februárban el­erkezett a pillanat, amikor cselekedhetett. Az iskola Kertész úti részén ugyanis van egy régi épületrész. Ezt kellene rendbe hozni, átala­kítani kondicionáló teremmé, öltözővé, mosdóvá. Olyan vállalatokat, üzemeket kere­sett fel, melyekkel régi, jó kapcsolatban áll az iskola, meg volt olyan helyen is, ahová most fordult először kéréssel. És bárhová ment, mindenütt készséggel hall­gatták meg kérését, min­denütt felajánlották: segíte­nek az iskolának. A Heves megyei Beruhá­zási Vállalat „Csebokszári" szocialista brigádja március 1-re társadalmi munkában elkészítette az átalakítás részletes terveit. (Értéke 15 ezer forint). A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat a kőműves, ács, tetőfedő, szobafestő, vízvezetékszere­lő munkákra tett társadalmi felajánlást. (Értéke 100—150 ezer forint). A Csepel Autó egri gyáregységének „Augusztus 20" és „Bláthy Ottó" szocialista brigádja vállalta a villanyszerelést, valamint a nem szakmunka jellegű aljzatfeltörést, bon­tást társadalmi munkában. (Értéke 15 ezer forint). A KAEV a lakatosszerkezeti, a T1GÁZ a gázszerelési mun­kát szintén társadalmi mun­kában végzi majd el. (Érté­ke 16 ezer forint). Csak az anyagköltséget kell tehát előteremteni, és már készülhet is a nagyon fontos terem, amely nem­csak az iskola tanulóinak, hanem az Eger SE fiú tor­nászainak is otthont adhat, ha felépül. • ■ • — Ha pár nappal koráb­ban kérdez, még azt mond­tam volna, hogy 130 ezer forint hiányzik — fogadott Király Györgyné. — Ez az összeg is csökkent. Tanuló­inknak a városért végzett múlt évi társadalmi munká­ját a tanács elsőnek értékel­te Eger iskolái között, s en­nek jutalma 30 ezer forint. Természetesen a legszüksé­gesebbre, a tornaterem el­készítésére fordítjuk a pénzt. Ha összeadjuk a társadal­mi munkáért kapott összeget a felajánlások értékével, ki­derül, hogy az egész költ­ségnek kevesebb mint egy- harmada a kérdéses 100 ezer forint. Ügy is fogalmazhat­nánk, hogy ennyi önzetlen­ségnek, ilyen segítőkészség­nek kényszerítő ereje van. A városi tanács művelő­désügyi osztályán megtud­tuk, hogy zöld utat kapott ez az építkezés. Csak az a kérdés még, hogy melyik ..zsebből’ keríti elő a pénz­ügyi osztály a forintokat. Hamarosan megszületik a vezetői döntés — mondták. ■ • A döntésre nem kellett sokáig várnii A városi tanács a ké­rés és a példamutató társa­dalmi megmozdulás súlyá­nak, fontosságának megfe­lelő gyorsasággal intézkedett — A százezer forintot megkapta a 10-es iskola — újságolta pénteken Kocsis Sándor, a városi tanács el­nökhelyettese az örömteli hírt a következőkkel toldot­ta meg: — a megyei tanács művelődésügyi osztálya a kondicionáló terem felszere­léseinek megvásárlásához öt­venezer forinttal járult hoz­zá. Virág Tibor Uj tantervek szerint Segít az Iskolaráriio és az IsMatelevízió A szakmunkásképző inté­zetekben közismereti tár­gyakat már ez év szeptembe­rétől az új tantervek szerint tanítják a pedagógusok, s a jövő év szeptemberében megkezdődik az általános és középiskolai új tantervek bevezetése is. Hogy a peda­gógusok idejében felkészül­hessenek a dokumentumok gyakorlati feldolgozására, az elkövetkező hónapok, illetve az 1977—78-as tanév tovább­képzési programjainak kö­zéppontjában az új tantervek megismertetése áll. Tavasz- szal az általánds iskolák, a szakmunkásképzési célú szakközépiskolák, valamint a szakmunkásképzők igazga­tói és szakmai munkaközös­ségi vezetői megyei szervezé­sű továbbképző tanfolyamo­kon vesznek részt. A tanfo­lyamokhoz az Országos Pe­dagógiai Intézet rendelkezés­re bocsátja az új dokumen­tumokat és a különböző írá­sos segédanyagokat. Bekapcsolódik a pedagógu­sok továbbképzésébe az Isko­larádió és az Iskolatelevízió is. Az Iskolarádió 30, egyen­ként 30 perces adásban igyekszik megismertetni az új tantervek leglényegesebb pontjaival és gondolataival a gyakorló pedagógusokat. E műsorokat a rádió három szakaszban sugározza. Az el­ső öt adásra a tavaszi szü­netben kerül sor. Ezek a bevezető jellegű adások — a megújult ka­tedraműsor keretében — az új tantervek legáltalánosabb jellemzőivel foglalkozik. Az Oktatási Minisztérium mind a harminc adást mag­nószalagon sokszorosítja és a sorozatokat — magnetofon- készülékkel együtt — átadja a továbbképző intézeteknek. Onnan a tantestületek, a szakmai munkaközösségek, a pedagógusok azokat kiköl­csönözhetik. A televízió a „Pedagógu­sok fóruma” adásain, önálló rovatban rendszeresen fog­lalkozik az új tantervekkeL (MTI) FENAKEL JUDIT: Egy gavallér Pesten 3. Erre azonban nem volt idő, mert Sztankót nem merte tovább magára hagyni. Fél háromkor olvasták fel az első kérdést, amit írásban nyújtottak be az elnökség­nek. Most kellene ' valamit kitalálni. A köhögést nem lehetett újra játszani. El­képzelhető például egy gyo­morgörcs. A hasához . kap, felnyög és ki vánszorog. El­vetette. Délelőtt köhögés, dél­után gyomorgörcs, Sztankó azonnal átlátna a szitán. Már sajnálta, hogy azt a jó kis köhögést elherdálta egy más­fél perces telefonbeszélgetés­re. Mondjuk elkéredzkedne Sztankótól. Egyenes, férfias őszinteséggel. Mihály bá­tyám, ez egy fontos ügy, nagy ügy, nekem oda kell men­nem. Sztankó a hátára ver­ne, kacsintana. Ha nagy ügy, kiskomám,' az más, a nagy ügy mindennél előbbre való. Fenét mondaná. Évek óta semmire se megy a nőkkel. Maid éppen ő nézné el, hogy tüsténtkedik a fiatal kakasa baromfiudvarban. Hát nem, Sztankót nem lehet beavat­ni. i Fél négykor gongütést hal­lott a fejében. Gabika ebben a percben belépett a presz- szóba. Megállt a lengőajtó­nál — van ott lengőajtó? — szőkén és illatosán, rozsda“ barna téli kosztümben, har­sogó sárga blúzban... fene­kén megfeszül a szoknya szö­vete, a száján készülődik a mosoly, szemében az öröm, kezében a simogatás. ö pedig itt kuksol bambán a ködsűrű cigarettafüstben, és sormintákat rajzol a jegy­zetfüzetébe. Aztán rohanni fog a vonathoz, ami órákon át unalmasan zötyögteti őket, Sztankó hülye vicceket mesél, Erzsiké megmagya­rázza izé professzor előadá­sát. Tíz órakor lekászálódnak a peronról, a villamos vala­hol a kitérőben várakozik, negyed tizenegy, fél tizen­egy. . .• Mari kibőgött szem­mel. .. Tibikének fülgyulla­dása van, nem vették be a bölcsődébe, fizetés nélküli szabadság, csőd. A konvek­tor megint bedöglött, a cég telefonján nem lehet kivár­ni egy rohadt városi vona­lat — más férfi mindent megtesz a családjáért — és jön az este, Tibiké belefárad a bőgésbe, és Mari teste hi­deg, hideg és izzadságszagú. Háromnegyed ötkor az el­nök azt mondta: „A tárgyat nem tudtuk kimeríteni, tisz­telt kollégák, de egymást igen.” A jogászok hálásan nevet­géltek. Még volt egy-két kö­szönjük az érdeklődést, meg köszönjük az alapos tájékoz* tatást,' aztán telefonszámokat, címeket cseréltek, mint ők a nyáron Gabival a Gabi—Ti- bi-ligetben, majd annak rendje-módja szerint szétszé­ledtek. — Ez a nap is elment a többivel — ropogtatta a csontjait Sztankó. — Azt hittem megveszem a rádiót a Zsigába. Kiderült, hogy Erzsiké is tervezett valami cipővásár- lást, de azért nem bánta hogy elmaradt, legalább hasznosan telt az idő. Sztan­kó le is vonta a tanulságot: — Az ilyen konzultációkból mindig tanul az ember. Tibor üres szemmel nézett maga elé. — Valami csoda kellene — morogta zavarosan. A másik kettő nem értette, de nem számított, mert jött a villamos és elnyelte őket. (Vége) Megnyitották Fcledy Gyula kiállítását A Heves és a Nógrád mer gyei Múzeumi Szervezetek között az elmúlt évek során tartalmas munkakapcsolat formálódott. Együttműköd­tek a palóckutatásban és ar­ra törekedtek, hogy az ér* deklődőknek ízelítőt adja“ nak egymás kulturális tévé* kenységéből. Többek között így került sor pénteken délután — a Dobó István Vármúzeum klubtermében — Feledy Gyu­la Munkácsy-díjas salgótar­jáni festőművész Karancs- lejtős 1944. című kiállításá­nak megnyitására. A 25 li­tográfia emléket állít annak a bányászcsoportnak, ame­lyik az ország fasiszta meg­szállása után megtagadta az engedelmességet a német hódítóknak. A tárlatot Batta lstr>án, az MSZMP Nógrád megyei Bi“ zottságának osztályvezetője nyitotta meg. Az értékes műveket április 25-ig tekint­hetik meg a művészetbarát .tok.

Next

/
Thumbnails
Contents