Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-31 / 76. szám
Forró siker; A Pécsi Balett vendégjátéka Egerben legmaibban hozzánk, Paro- nai Magdolna, Kuli Ferenc és Hetényi János előadásában. A Schönberg-muzsikára írt Megdicsőült éj Tóth Sándor koreográfiája és rendezése. A Rossznak és a Jónak ez a mai kosztümben, ha sti- lizáltan is, mai nyelven elmondott, eljátszott, el táncolt küzdelme folyamatos pusztulásról beszél. Ebben a pusztulásban nemcsak a hatalmas energiát felvonultató Feketetrikós és a neki vakon engedelmeskedő katonák jutnak el a látszatdiadalokig; nemcsak ők adnak sebet, de minden kínon és halálon túl ott trónol, most már teljes ünnepélyességgel az anyaság, tragikumot sej* tetnek és eredményeznek. Nem tudni ki, mikor és miért örülhet és miért zokog fel. Hiszen itt is, a fiatal lányok önzése és játéka közben — talán a legfia- talabbik — a magára ma* radtság kínjában vergődve toporzékol, amíg a többiek kergetik- haj szólják egymásban és egy* másért, vagy csak magukban és magukért a boldogságot. így mélyül el ez a Körtánc és ad többet a látvány szuggesztív hatásánál. A Kötelékek-ben — Eck Imre koreográfiája és rendezése — az önzés, az önzésadta harc, a harc eredményeként létrejött feszültség, bomlás, változás a dráma mozgatója. Amíg az ember szabad és szabadon élhet érzéseinek, a röppenő öröm könnyűvé teszi a testet és a lelket. Amikor azonban kipányvázzák és rabbá teszik a testi valóságot, a lélek kezdi keresni kényszer áltat előírt megoldásait. A tett előtti világot már haszontalan keresni, a tett átalakította bennünk is, körülöttünk is a lehetőségeket, amik megszabják a bejárható pályát. A három kis balettdráma közül ez szólt a legtisztábban és a legmélyebben, a Hétfőn este mutatta be a Pécsi Balett háromrészes műsorát Egerben, a Gárdonyi Géza Színházban; a Mahler IV. szimfóniájának 3. tételére írott Körtáncot, a Lajtha László öt etűdjére ah o7ó vöte’^koket és a Schönbert szimfonikus költeményére épülő, annak hatására keletkezett balettdrámát, amely a Megdicsőült éj címet viseli. . Elöljáróban hadd mondjuk el: megtisztító, nemesebbé tévő, elgondolkoztató, érzéseinket, hitünket átszűrő élményt kaptunk ezen az estén. Hosszú évekkel ezelőtt láttuk mi már Egerben a Bécsi Balettet, Bretus Máriával, Vhrilc Dórával, Tóth Sándorral és a többiekkel, amikor az országban Eck Imre és merész társulata még csak a szakmai különlegességet jelentette. Ma már — akkori emlékeinken túl is — érteni véljük ezt a remek drámai színházat, ahol nem ünnepélyességtől feszülő hősök, a XVIII—XIX. századból ittmaradt mozgásnyelv szabályai szerint élnek és végzik el finom küzdelmüket a színpadon. A Pécsi Balett hősei mai emberek, köznapiak, a szürke átlagtól abban különbözők, hogy csupa- ideggel, de vasfegyelemmel bontják ki önmagukat és gondolataikat* érzelmeiket, Szenvedélyeiket előttünk. Vállalják azt a kitárulkozást, amely nélkül nem tudjuk valóban őszintén leélni az életünket. Felmerül a kérdés, mi ebben a balettben az a más, az az új, az a többlet, amivel és amiért világhírű ez az együttes? Ez a színház, ez a sajátos gondolatokat tükröző és magával sodró-ragádó színház bemutatja az emberi testet, teljes mozgási szférájában, egészen a hangi megszólalásig. Itt nemcsak a lábak táncolnak, nemcsak a derék hajlik és játszik, nemcsak a karok nyúlnak ki, finom, cizellált lejtésekkel, finoman kigondolt érzéseket bájolva ránk; köznapi, közérthető mozdulatok merészkednek be a merészen plebejus koreográfiába. Ha valaki vagy valami nem tetszik, a karok taszítanak; az ujjak karmolnak, vagy simogatnak; a nyak kecsesen ráfordul a másik nyakra; az arcok, a tekintetek keresnek és igyekeznek célba találni. Minden mozdulatnak — a művészi mozgásban kifejezhető harmónián túl — szabatos és szabályos funkciója van, drámai, töltése az idegeket mindig számon kérő és megpróbáló indulat, amely a cselekvést indokolja. S ettől az indoklástól a tett előtti okoktól és a tett utáni következményektől, az eredménytől lesz minden cselekvés mai, hitele« és közérthető. A Körtáncban — Tóth Sándor koreográfiája és rendezése — a Goethe által is hangsúlyozott gondoiat, a vonzás-taszítás lélektani törvénye szab irányt minden rhozdu’atnak Mindennani tapasztalat, hogy az emberek rokon- és ellenszenve, indulata. szenvedélye mekkora erővel hat apróbb és nagyobb választásainknál. Ezek a választások, éppen a szerelem, a testi és lelki megszerzés eltitkolt, vagy palás- ólt folyamatában sok-sok a megszületendő gyermek, aki miatt annyi minden történik és aki ellen annyit vétkeznek a küzdelembe itt- ott esztelenül belebocsátko- zók; élükön a Katalizátorral, aki nem vesztes; de nem is nyertes, csak egy kényszerű játék kényszerű hősei közül, aki teszi a kötelességét. Hány ilyen mellékhős van, aki éppen személytelenségében veszedelmes, meg azért, mert önállóan vétkezni és gondolkodni nem is tud és nem is akar?! A már említetteken kivi"’ jelentős feladatokat oldott meg Sólymos Pál, Bretus Mária, Uhrik Dóra, Prepeliczay Annamária, Majoros István, Horváth Irén, Baráth Ildikó, Körmendy László, Csutor Zsuzsa, Tamás Gyöngyi. Zar- nóczai Gizella, Lovas Pál és Váradi M. István. Farkas András Alkalom kismamaszerepben... MINDJÁRT MOST szögezzük le, hogy nem valami örömteli eseményről van szó, hanem az egyik legtalálóbb közmondásunk alapos igazolásáról. Ez a közmondás így szól: „alkalom szüli a tolvajt”. Meg kell hagyni, hogy aki kitalálta, alapos ismerője lehetett az életnek, s természetesen nem jó kedvében fogalmazta meg e gondolatot. Különböző fórumokon, legutóbb például a legfőbb ügyész sajtótájékoztatóján is elhangzott, hogy némi emelkedés tapasztalható a vagyon elleni bűncselekmények számának alakulásában. A téma napirenden van; a Minisztertanács egyik, 1976-ban hozott határozata a gazdasági vezetők kötelességévé tette a társadalmi tulajdon védelmét. Sokrétű, de nem hálátlan feladat: felszámolni a lazaságokat a munka- fegyelemtől a bizonylati fegyelemig, szigorítani a vagyon védelmét a belső ellenőrzéstől az őrzés jobb megszervezéséig. Amiért most tollat fogtunk, nem valami tragikus helyzetre hívja fel a figyelmet, hiszen nagyobbrészt jó úton jár a gyakorlati megvalósítás, de — nem mindenütt. Hogyan történhetett meg például, hogy az ÉMÁSZ egri telephelyéről két ízben is sikerült értékes gépeket ellopni a lezárt raktárból? Vagy hogyan történhetett meg, hogy éveken keresztül, folyamatosan sikkasztottak az egri járműboltban? (Ez ügyben már példás ítélet született, s a Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnál szigorították a belső ellenőrzést!) Az egerszóláti tsz anyagbeszerzőjének az üzel- meire másfél év múlva derült fény. A verpeléti takarmánykeverőnél is huzamosabb ideje folyt a társadalmi tulajdon károsítása, amíg a rendőrség nem tett pontot a dologra, és még javában folyt az eljárás, amikor ugyanott egy másik társaság — mit sem tanulva az „elődök” esetéből — máris elsikkasztott vagy har- mincmázsányi kukoricát. A PÉLDÁK sorozatából még egy jellemzőt: a Volán egri telepén valaki beült egy buszba és megindult vele. Első útja az akkumulátortöltő épület falának vezetett, kissé betörte, s amikor egy munkás kíváncsian kiszólt: — Hát te, mit csinálsz? — ezt válaszolta az ismeretlen férfi: — Az ördögbe is, elromlott a szervóm... A munkás megnyugodott, és tovább dolgozott a kilyukasztott épületben. Az alkalmi buszsofőr ezután letarolta a telephely közlekedési tábláit, majd a kőrakásra felakadt az autóbusz, így azt sorsára hagyva, gyalogosan távozott. Később egy ismeretlen férfi — talán ugyanez? — a közúti igazgatóság innen nem messze levő telephelyén, néhány üveg sörrel felkereste az éjjeli portást, s miután a gyanút így eloszlatta, felszállt egy Nysa gépkocsira, s távozott. A FÖLDGÉP egri telephelyéről egy ZIL tehergépkocsival utazott el ismeretlen személy, miután a portással egyszerűen közölte: ő most elviszi ezt a kocsit. A dolgot csak jóval későb jelentették. .. Ami az éjszakai őrzést illeti, már sokszor esett szó arról, hogy adott esetben a' foglalkoztatott, idős emberek nem sokat tudnak tenni, mert sajnos az elkövetők kevésbé ijedősek! Riasztóberendezéseket megbízható minőségben lehet kapni, de még néhol nem szerezték be... Az okok közé kívánkozik az italozás. Valamilyen ürügygyei néhány percre vagy félórára kilépőt szereznek a munkahelyről, felkeresik az illegális italmérőket, hitelben fogyasztanak, és — az ellopott holmikért kapott pénzből egyenlítik a tartozást. Áz ital egyébként is közismerten oldja a gátlásokat, így fordulhatnak elő azok a vandál pusztítások, amelyek nyomait betört szélvédők, megrongált gépkocsik, széttaposott virágágyak, kitört facsemeték jelzik. S még ha az állampolgárok időben jeleznék a rendőrségnek! De a közömbösség — úgy látszik, párhuzamosan az életszínvonal emelkedésével — egyre szembetűnőbb. A múltkoriban, nagy csörömpöléssel betört az egyik utcán egy gépkocsi szélvédője. Az egyik lakásból kinéztek, megállapítottak, hogy „valaki betörte az üveget”, és folytatták tovább a társasági életet. A KÖZÖMBÖSSÉG és a nemtörődömség még a személyi tulajdonnal, a „saját” - tal kapcsolatban is megnyilvánul. Hiába közli a strandokon a hangosbemondó, hogy „értéktárgyait ne hagyja őrizetlenül”, órát, rádiót, pénztárcát, aranygyűrűt, satöbbit, csak úgy letakarva, otthagyják a pázsiton... Az áruházakban különösen a zsebtolvajokra kell vigyázni, s ez a figyelmeztetés azoknak a háziasszonyoknak szól, akik belemerülve a válogatásba, nem is figyelnek a szatyor tetején Önmagát kínáló pénztárcájukra. Akadnak, akik valahol leteszik a motorkerékpárt, vagy a segédmotoros kerékpárt, s három napig utána sem néznek. Akkor aztán jön a jelentés, hogy — ellopták a járművet! A VAGYONVÉDELEM elsősorban nem a rendőrség feladata. A -védelem főképpen a megelőzést jelenti, s ebben, ahogy a cikk beveze- . tőjében is megjegyeztük, a gazdasági vezetőktől az ál- ’ lampolgárokig, mindenkinek megvan a maga dolga. Csak egy kicsivel több felelősség- érzetre lenne szükség a saját és á közösség tulajdonéi, értékei iránt. Kátai Gábor Előkészületek a TIT megyei küldöttértekezletére Ülést tartott szerdán Egerben a TIT Heves megyei Szervezetének elnöksége, és Bóta Albert megyei elnök előterjesztésében megvitatta a VII. megyei küldöttértekezlet beszámolóját. A továbbiakban Juhász Ta* más, a TIT megyei titkára beszámolt a járási és városi küldöttgyűlések tapasztalatairól. 1. Hárman jöttek a cégtől, vagyis az egész jogügyi osztály. Valójában Sztankó egymaga elég lett volna, de ő, mint mondta, félkarú óriás Erzsiké nélkül. Ha viszont Erzsiké is utazott, kár lett volna otthagyni szegény Varjú Tibort, a tintától még fényes leveleződiplomájával, hisz úgyse vehetik otthon semmi hasznát, velük legalább tanul és tapasztal. Az igazság az, hogy hármuk közül csak Erzsiké értett a vállalati joggyakorlathoz. Evekig képviselte a céget minden peres ügyében. Amikor azonban osztállyá szervezték a jogászkodást, mindjárt kiderült, ide megbízható, kemény vezető kell, nevezetesen Sztankó Mihály, az üzemszervezésből. Sztankót egyszersmind beíratták a jogi egyetemre, perspektívának pedig itt volt Varjú, akkor, már másodéves joghallgató. Tehát összeállt a jogügyi osztály. Azóta két év telt el, osztályvezető és beosztottja szépen haladt előre tanulmányaiban, Erzsiké pedig dolgozott a tőle megszokott igyekezettel. — Egy mindenkiért, mindenki egyért — mondta Sztankó, és megveregette Varjú Tibor vállát — jössz velünk Pestre, kiskomám. FENÄKEL JUDIT: Egy gavallér Pesten Tibor belepirult az örömbe. Áttetsző fehér bőre nem engedte, hogy örömét-bána- tát megtartsa magának. — No lám — nevetett Sztankó — nem kell izgulni. Sztankó papa elintézi a dolgokat. Tibor mindjárt induláskor taktikázni kezdett. — Egy ilyen konzultáció késő délutánig is eltarthat. Nem késsük le az esti vonatot? — Nem hiszem — ásított Sztankó —, nem divat már az egész napos fejtágító. — Attól függ — vitatkozott Erzsiké. — Néha a kollégák valósággal megostromolják az előadókat. Sztankó a fiú térdére csapott. — Sajnálom, mi vidékiek vagyunk. Nekünk indul a vonatunk. És a vita be volt rekeszt- ve. Nyilván az ilyen mondataiért tették meg osztály- vezetőnek. Később Sztankó elbóbiskolt, Erzsiké sapkát kötött, mert ahhoz is értett, Tibor pedig elővehette a tárcáját végre. Mert a reggeli kavarodásban minden megeshetett vele, még az is, hogy otthon felejti a telefonszámot. amiért ezt az egész pesti utat kibulizta magának. A kavarodás tulajdonképpen éjszaka kezdődött, valamivel éjfél után, amikor Tibiké fölsírt a szomszéd szobában. Tibor alvást színlelt, legjobb az ilyesmit észT re sem venni, az anyja majd a végére jár. De nem járt a végére. Tibiké meg- átalkodottan ordított tovább. Mari fölkapkodta, tisztába rakta, cumit erőltetett a szájába, semmi se használt. Még színlelésből se alhatott mellette, hisz ordítása a szomszédokat is fölverte álmából. Megzavarodok ettől a gyerektől — gondolta keservesen, és már látta a vonatot, ahogy nélküle indul az állomásról. — Egy jó éjszakám nem volt, mióta megszületett. Sikerült a kölyök fenekébe szúrni a hőmérőt, láza nem volt, és ettől Mari is megnyugodott valamennyire. Csak épp az ordítás nem akart abbamaradni. —• Te is próbálhatnál vele valamit — nyöszörgött Mari és tudni lehetett, mindjárt összevesznek. — Ugyan mit? Te már mindent megcsináltál. — Téged csak az érdekel, hogy kilegyen a nyolc óra alvásod. Az, hogy én mennyit aludtam kilenc hónap óta... — Mert elkapattad. Lett volna türelmed két-három éjszakát végigvirrasztani. — Lett volna neked. Ügy teszel, mintha csak az én gyerekem lenne. Hol van az megírva... — Sehol sincs megírva. De hatkor indul 'a vonatom. — Hát ne induljon.. Nagyon jól meglesz nélküled az a másik két balfácán. Három óra felé Tibiké álomba bőgte magát, és föl se ébredt ötig. De ők már nem mertek elaludni. Tibor Mari szipogását hallgatta. Mari az ő némaságát. Mert ha ilyen nagy a csönd a dupla heverőn. akkor olyasmire gondolnak, amit már ki se lehet mondani. Micsoda életem volt nekem azelőtt — mondta Tibor hallgatása. — Ha elfogyott a pénzem, kértem anyámtól. Mostak rám, főztek rám, se OTP. se kölyök. se pisiszag. És semmi felelősség. A legényéletét siratja — válaszolt Mari hallgatása. — Az persze eszébe se jut, hogy anyuka kikutatta a zsebeit, a levelét fölbon tolta. és ha kapuzárás után ment haza, kint leste az előszobában. Reggelre megült köztük a gyűlölet. — Szóval utazol? — Utazom. — Nagyon fontos lehet. — Mit szólsz hozzá. Nagyon fontos. Szerette volna eltervezni a taktikát. Az érkezés utáni könnyed telefontól. (— Hát nem ismeri meg a hangomat, Gabika? Hármat találgathat, Gabika, vegye csak sorba az udvarlóit.) A déli angolos távozáson át, nehogy azok ketten észrevegyék, a virágcsokros találkozásig Persze, mindebből semmire se jutott idő, rá kellett bíznia magát a véletlenre. Már a könnyed telefon se sikerült, mert a vonat tizenöt percet késett, taxival robogtak a konzultációra. — Nem kell mindjárt kimelegedni — nyugtatta Sztankó Mihály. — Ha késünk, hát késünk. Nem vagyunk az iskolában. (Folytatjuk.) (Fotó: Szántó, György)
