Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-27 / 73. szám

FARKAS ANDRÁS: Jegyzet Törlőm. A toll is Húzza, kitörli Tennivalómat, S mint ami elmúlt, Már a szememnek Sem mutatósabb, Mint az a tegnap. Tegnap? A törlés Hol, mit akar most? És hogy a tegnap Mint jut eszembe? És a törölni Szóval, igével Most mit akarnék? Cs mi motoszkál Ebben az agyban, Itt, hol a napfény Annyira olcsó Már, hogy a végén Védekezünk is? „El-ki törölni” — Egyszer a piktor hitte magában, Hogy van a pemzli Néki, a firnájsz, És hogy e készlet Arra lehet jó Egy ügyeletien Pillanatunkban, Hogy hatalomhoz Jutva, a firnájszt Összekeverné Barna anyaggal. Majd az a pemzli Ott a kezében Festene mindent At, letörölve Bármit a térkép Ó-anyagáról! — Kell kitörölni? LADÁNYI MIHÁLY: MESE Legelőbb a manók bújtak el az est füvében, a manók legelőbb. Aztán tündér-húgaim hagytak el éjfél után, de még hajnal előtt. A boszorkány felsöprögette a sárkány barlangját, s ő is elveszett. Az álmok zavaros, vad vizein már nappalaim lidércfénye remeg. CSANÁDY JÁNOS: Horpadások örökös zajban némaság. Csak az agy aranylemezén halkan csillanó horpadások — Kalapálja az agy aranyát a robbanás, a szélfúvás — megkínozza a szerelmet is, amely szívünkben néma tárna, feltámadásra várva... Üss csak, üss csak, te árva vihar, dühöngd ki romboló magányod, évszázados tölgyfák nyögetik recsegő nyelű kalapácsod. MAJOR JÁNOS: Követei jönnek Mint földet az eke, szántja szikár arcom anyám üzenete — követei jönnek innen is, onnan is a tündér jövőnek! mértékben tágul, illetve ösz- szehúzódik és túl lágy, ezért a belőle készült lencsék csak az objektívrendszer belsejé­ben, illetve külön védő üveg­lemezzel használhatók. Így ilyen megoldású fényképésze­ti teleobjektivek sorozatgyár­tásban nem készültek. Legújabban a fényképező­gépeiről és objektívjeiről hí­res japán Nikon-cégnek si­került „ED” márkajelzéssel olyan optikai üvegfajtát ki­dolgozni, amelynek tulajdon­ságai a kalciumfluoriddal egyenértékűek, annak hátrá­nyai nélkül. Az ennek fel- használásával készült, az ed­digieknél élesebb képeket adó 300—12000 mm-es gyújtótá­volságú teleobjektivek ára a megfelelő hagyományos fel. építésiteknek mintegy kétsze­rese lesz. A másik híres optikai cég, a Leitz kanadai részlegében viszont olyan különlegesen magas (1,9) törésmutatójú üveget állítottak elő, amely- lyel a Leica M fényképező­gépekéhez 1:1 fényerejű, 50 mm-es gyújtótávolságú nor- málobjektí veket gyártanak, ezek mindössze hét elemből állnak. (Jelenleg a legna­gyobb fényerejű normálob- jektívek 1:1,2—1,4-esek.) A Nikon- és a Leitz cégek új optikai üvegfajtáinak fel- használásával remélhetőleg hamarosan az eddigieknél tő. kéletesebb optikai mikrosz­kópok és távcsövek is ké­szülnek. BRILIÁNSOK „FUTÓSZALAGON” Színes, átlátszó kövekkel díszített ékszerek — gyűrűk, nyakékek, fülbevalók — je­lentek meg a közelmúltban a moszkvai szaküzletekben. A kövek fénye alig marad el a briliánsokétól, néhány tulaj­donságukat tekintve pedig felül is múlják a természetes ásványokat: hőállóak, rend­kívül szilárdak és igen tisz­ták. A fianitnak nevezett új követ két üzem gyártja. So­rozatban készülő termékeiket az optika, az elektronika, a műszeripar és az ötvösipar használja fel. A kristályokat eredetileg a lézerek • alkotórészeiként is­merték. Egyéb területeken való alkalmazásukat eddig mellékesnek tekintették. Az új kristályok a legkülönbö­zőbb színekre festhetők, s ettől függően ametisztre, to­pázra vagy smaragdra emlé­keztetnek. A két gyár jelen­leg tíz különböző színárnya­latú követ gyárt. A technológiai újítások eredményeként egy kristály növesztési ideje 10 órára csök­kent A franciaországi Rouen te­metőjével szemben új bár nyílt a következő szövegű táblával: „Mondhat minden­ki amit akar: itt sokkal jobb, mint a túloldalon”. A temető igazgatóját erő­sen bosszantotta ez a „propa­ganda” és a következő szö­vegű feliratot tűzte a teme­tő kapujára: „Mondhat mindenki amit akar, aki itt nyugszik, többnyire a túlol­dalról érkezik”. Hapci A rakéta éktelen üvöltéssel emelke­dett a magasba, ve­lem, akinek fontos értekezlete volt a Jupiter egyik hold­ján, a Jóutcanégyen — ma még ezt nem fedezték fel — meg a kormányossal, az igen csinos, az igen fiatal és mint a nevét a beszállás­kor megtudtam, igen, Puszpáng Lili- annak nevezett úr­hölggyel. Ez a kissé ódivatú, ahogyan az űrközpontban hívják falusi, sőt tanyasi rakéta, amely foton helyett még mindig a régi, de megbízha­tó lendkerékkel mű­ködik, hiába a gúny tárgya. Igen nagy­számú utast visz még mindig, ha las­san is, de magával, üvöltése is csende­sebb a startnál és jól kiszámíthatóan van csatlakozása a naprendszeren túl közlekedő nagyobb és korszerűbb űrha­jójáratokhoz: kö­zép-, a szak-, vagy a felsőfokú űrhajók­hoz. Ahogyan eze­ket az osztályokat az űrhajóséknál neve­zik. Nos, tehát a raké­ta üvölt, a rakéta fel a magasba, irány mint mondtam a Ju­piter, annak is egy kis holdja, a Jóutca- négy nevezetű, ahol engem értekezletre várnak. Mert amióta a szocializmus dia­dalmaskodott a nap­rendszerben, azóta az értekezletek is nap­rendszeri méretűvé Váltak. Szóval, me­gyek a rakétával, a fedélzeti parancsnok a bájos Puszpáng Lilian, akivel a né­hány órás utat agyonütendön, be­szédbe elegyedtem. Megtudtam ettől a kis tündértől, hogy szkafanderja alatt 'érző női szív dobog, a szív felett értel­mes fejecske, és a fejecskében értelmes női agy, aki és amely a pompás testtel együtt nagyra és sokra hivatott. — Orvos akartam lenni, de az egész naprendszerben nem találtam olyan fa­kultást, amely fel­vett volna — panasz­kodott, miközben ügyesen matatott va­lamit ujjaival a mű­szerfalon. — Es így lett űr­hajóst — Nem, dehogy­is. .. Jogra is jelent­keztem. De csak ti­zenhét parszekot ér­tem el a felvételin és hát így agyő a jo- gászság — sóhajtott fel újfent Puszpáng Lilian, miközben uj­jaival ügyesen mata­tott valamit egy mű­szerfalon. .. — Es így lett űr­hajós? — Nem, dehogyis... Jelentkeztem a böl­csészkarra is... Uni­verzum kommuniká­cióra és sumérra, de... — Tudom, tizenhét porszele, ez kevés, nem vették fel... — Dehogyis... Fel­vettek, de alá kellett volna írnom egy pa­pírt, hogy a diploma után a Phöbuszra megyek. Tudja, az ott van az a Mars mellett... Fiatal lány és három év azon a kietlen, unalmas Mars-holdon... — mondta Puszpáng Lilian rezignálton, miközben ujjaival idegesen matatott va­lamit egy harmadik műszerfalon. — És így lett űr­hajós? — így leszek űr­hajós — tette hozzá kedvesen, de tekin­tetében már riadt- ság honolt, s most már minden ujjúval (Fotó: Zeit im Bild) végigtapogatott min- $ den műszert a min- ' den műszerfalon. — Hogyhogy lesz? — kérdeztem értet­lenül. .. — Mondja, ked­ves utasom, ragasz­kodik a Jupiter men­ti Jóutcanégy űrál­lomáshoz? — Hogy a "fenébe ne ragaszkodnék... Hát ott van dolgom... Miért, valami baj van? — kérdeztem aggódva és immáron ; gyanakodva is... < — Hát egy kis baj, | az van — sütötte le s szemét a szkafander s alatt Puszpáng Lili- | an űrhajósnő... — < A Saturnuson va- s gyünk... Egy kicsit < odább... Mert tét- < szik tudni, mondtam < még, hogy csak le- < szék űrhajós — pi- s ronkodott Lilian... s — Mi az, hogy < lesz? ? — Képesítés nélkü- | li vagyok, tetszik tud- s ni... De már beirat- í koztam, és levelezőn s végzem is az űrha- < jós főiskola navigá- < tor szakát... Igen, s már végzem — > mondta lelkesen s Puszpáng Lilian, és > boldogan mutatta is s fel leckekönyvét itt, < a Saturnuson, sok S százmillió kilométer- \ nyíre a Jóutcanégy- s tői. | Úristen, mire ez a > nő végez, szupernóva > lesz belőlem. ? (egri) i cfofUUlt ■f # Tudományos hírek Ellenpropaganda Pupák...?! Nem véletlenül írunk a címbeli szóalakról. Ady szü­letésének századik évfordu­lója alkalmából, a költő sa­játos nyelvhasználatáról tar­tott előadásban elhangzott ez a versrészlet: „Grófok hű nyája, Köszvényország, /Pu­pákok, senkik és vakok, / S le­sik az úri abrakot” (Ady: Köszvény-ország márciusa). Feltették ezt a kérdést is. milyen fogalmi tartalommal és használati értékkel bízott a pupákok szóalakra Ady versbeli szerepet. A pupák mint nyelvjárási szó jelentéstartalmát tekint­ve ebbe a rokon értelmű szósorba illeszthető bele: tak­nyánál (ifjú), taknyos (kö­lyök). esetlen, mulya, mam­lasz, együgyű, bumfordi, él“ hetetlen, ügyetlen stb. Az Ormányságban ma is élő fa- lucsúfolóban is nyelvi sze­rephez jut szavunk: „Csepe­liek pupákok, / cérnán jár­ják a táncot”. Az idősebb volt pataki diákok is jól is­merik ezt a szót. Gyakran hallották atyai gunyorosko- dással felhangzó megszólítás­ként ezt a nyelvi formát: No, te zöldhasú pupák! Nem véletlen, hogy ebből a tanári „szójárássá” . merevedett megszólításféléből a pupák szó tanári gúnynévi szerep­hez is jutott. A pupák megnevezés mai köznyelvünkben alig hasz­nálatos, ha fel-feltűnik, ak­kor is csak bizalmas beszéd- helyzetekben. Az iróniát, a groteszkséget is tükröző köl­teményekben már gyakrab­ban olvashatjuk. Csak egyet­len egy példát ennek érzé­keltetésére: „Ki mindenki él — arra gondol, — / gyön­gyén pedig, szegény pupák / jobb sorsra méltó nagyapák / korában az irodalomból” (Csanádi Imre: Miközben). Ady Endre jó nyelvérzé­két bizonyítja, hogy volt bá­torsága az akkor még való­ban tájnyelvi szónak minő­síthető nyelvi formára vers­beli kulcsszerepet bírni. S rövid közleményünkből az is kitűnik, hogy Ady révén a szóalak jelentéstartalma is új árnyalattal bővült, s a költő elítélő kritikájának s politikai mondanivalójának kifejezésére, felerősítésére is alkalmassá vált. Dr. Bakos József ARANYHINTÓ Nem közönséges trófea akadt az. egyik grúz halász hálójába. A halász mostaná­ban tért vissza az Indiai­óceánról, s zsákmánya két, mintegy huszonöt milliméter átmérőjű teknősbéka volt. Szovjet tudósok megállapí­tották, hogy a két parányi teknőske, az igen ritkán elő­forduló tengeri teknősfajhoz tartozik, a tudományban aranyhintő néven ismerik. Elnevezését páncéljának sa­játos színezetéről kapta. A napfényben úgy ragyog, mintha arannyal lenne fut­tatva. A teknőskéket a batumi á"atkert akváriumának aján­dékozták. Az áttelepített tek- nőcök hamarosan hozzászok­tak az új körülményekhez és rohamos gyarapodásnak in­dultak. A batumi állatkert akváriu. ma az egyik legnagyobb szov­jet akvárium. Több mint ötszáz tenger- és óceánlakó van benne. A LEGDRÁGÁBB MENTÖKOCSI A világ legdrágább és leg­korszerűbb mentőkocsitípu­sát Svédországban készítet­ték el nemrégiben. A teljesen felszerelt gépkocsi 4000 angol fontba kerül. Befogadóképes­sége három hordágy, a kocsi­ban oxigénfelszerelés, transz- fúziós- és infúzióskészülék, valamint altatógép is van. A mentőkocsit felszerelték rá_ diótelefonnal és a mentőko­csi belsejében dolgozó orvos és a gépkocsivezető között is telefonösszeköttetést létesí­tettek. FÉNYKÉPEZÖGÉP­OBJEKTÍVEK A különféle optikai hibák megszüntetésére a fényképe­zőgépek objektívei már rég­óta több, eltérő sajátossá­gokkal rendelkező üvegből készült ragasztott, vagy kü­lönálló lencsék rendszeréből állnak. Különösen nehéz a színi hiba megszüntetése a nagy gyújtótávolságú teleob- jektívekben. Ez az optikai hi­ba abból ered, hogy a len­csék készítésére használt üvegfajták törésmutatója a fény hullámhosszával (színé­vel) változik. Ezt a hibát nagy gyújtó­távolságú objektívekben úgy lehetett a legjobban elkerül­ni, hogy az objektívrendszer egyes lencséit kvarcból, vagy szintetikus kalciumfluoridból készítették. Mindkettő meg­lehetősen drága és a kalci- umfluorid ráadásul a hő- mérsékletváltozásra nagy­< k,

Next

/
Thumbnails
Contents