Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-20 / 67. szám

Cél — a tartalmasabb egy üttm űködés Házassá« hármasban Mérlegen az Egy üzem - egy iskola mozgalom A hatvanas években kez­dődött ... Akkoriban az iskolák kez­deményeztek. Az igazgatók, a nevelők személyes kapcso­lataikra alapozva keresték fel az üzemeket, vállalato­kat, termelőszövetkezeteket, s alkalmi segítséget kértek. A dolgozók, a szocialista brigádok tagjai nem vona­kodtak, mentek az első hívó szóra. Javították a megron­gálódott bútorokat, szorgos­kodtak a sportpálya építésé­nél. Annak Idején írásba fog­lalt — a kölcsönös előnyö­ket és kötelezettségeket rög­zítő — egyezségről szó sem volt. Később aztán, bár senki Sem irányította, szervezte a mozgalmat, fokozatosan tar­talmasabbá vált az együtt­működés. Ez eleinte első­sorban a diákok javára ka­matozott. idővel viszont a mecénás szerepkörére vál­lalkozó munkások is érez­ték: ők sem járnak rosszul. Az ígéretesnek induló pró­bálkozás egyre terebélyese­dett, pontos helyzetfelmérés mégsem született sokáig. A Szakszervezetek Heves me­gye minden általános és gyei Tanácsának kulturális, agitációs és propaganda­osztálya a közelmúltban kér­dőíveket juttatott el a me­gye minden általános és középiskolájába, gyárakba, valamint a közös gazdasá­gokba is. A széles körű tá­jékozódás' célja nemcsak a pillanatnyi állapot pontos feltérképezése volt, hanem az is, hogy a jelen ismere­tében olyan irányelveket dolgozzanak ki — egyeztet­ve az elképzeléseket a pe­dagógusok szakszervezeté­nek megyebizottségával —, amelyek egyértelműen meg­határozzák a jövő teendőit. AZ ÉLELMESEK ELŐNYBEN A beérkező adatok feldol­gozása során érdekes össze­függésekre derült fény. Pat- rónusra talált százhuszonöt oktatási intézmény. Egye­seknek különösképp kedve­zett a szerencse, mert négy­öt vagy még több támogató­ra leltek. Ez valójában nem baj, az viszont elszomorító, hogy jó néhányan lemarad­tak, s bárhova mentek, fe­leslegesen kopogtattak. A kapcsolatteremtés nem sike­rült az egerbocsi, a gyön­gyöshalászi, a hevesvezeké- nyi, a tarnaörsi, a- kisnánaí, a mátraballai, a nagyvisnyói, a mezőszemerei és a tenki iskoláknak. Néhány vállalat kitett ma­gáért A Csepel Autó 3. szá­mú gyára, a Mátravidéki Fémművek négy. az Egér- Gyöngyös vidéki Pincegazda­ság hat, az Egri Dohánygyár hét oktatási intézménnyel törődik rendszeresen. Szű­kebb pátriánkban tehat mó­dosult a hajdani gyakorlat és egy iskola — több üzem, illetve egy üzem — több is­kola formájában él tovább. Mindez örvendetes, ám, ha a haladás ilyen gyors tempó­jú, s a lelkesedés ekkora, kár megfeledkezni azokról, akik különböző okok miatt kimaradtak a sorból, hiszen ezek a tanulók is várják, hogy foglalkozzanak velük. Annál is inkább, mert — és ez szintén megnyugtató je­lenség — a mozgalom maga­sabb szintre emelkedett. A szóbeli megállapodásokat írásba foglalt — hosszabb távval számoló — szoicalis- ta szerződések váltották fel. A százhuszonötből száznyolc esetben már ilyen egyezség született. Ezek új vonása az is, hogy megszűnt a korábbi egyoldalúság, ugyanis mind­két fél vállal valamit. A PÁLYAVALASZTAS szolgálatában A tartalmi gazdagodás kétségkívül tény. Igaz, a do gozók ma is javítják a különböző felszereléseket, új­jávarázsolják a tantermeket, elvégzik a kisebo szakipari tennivalókat, a fiatalok je­lenleg is örülnek a nyári munkalehetőségnek. Kell ez, ám mégsem ez a jellemző! Ennél ugyanis mindkét part­ner többet ad. Az iskola hozzájárul az ifjúmunkások és a felnőtt dolgozók műveltségének, szakmai képzettségének nö­veléséhez. A siroKiak, a ver­pelétiek, a parádi ak, a fel- debrciek színesítik a Mátra­vidéki Fémművek közműve­lődési tevékenységét, részt vesznek a munkások okta­tásában, arra törekednek, hogy minél többen befejez­zék általános iskolai tanul­mányaikat, s hajdani hiá­nyosságaikat pótolva meg­szerezzék az érvényesülést, a nagyobb anyagi megbecsü­lést jelentő szakmunkás-bi­zonyítványt. EmeTelt ének­karokat, szakköröket szervez­nek politikai és egyéb té­mám előadásokat tartanak a gyárban. !gen hasznosak az üzem- látogatások. A gyerekek ilyenkor bepillanthatnak az egyes szakmák műhelytit­kaiba, megkedvelhetik azo­kat, £ ezek az élmények be­folyásolják, sőt olykor meg is határozzák pályaválasztá­sukat Több helyütt a szak­emberek rendszeresen felke­resik az iskolákat, megje- 'ennek a szülői értekezlete­ken, az 06ztályiór cki órá­kon, s részletes tájékoztatást adnak a munkakörülmé­nyekről, a kereset' '.ehetősé­gekről. Ezt teszik például a „Egymillió fontos hangjegy" Az „Egymillió fontos hangjegy” sorozatban Born Ádám rendezéseben negyed órás műsor készül a Vámo­si—Záray fáncdalenekes há­zaspárral. (MTI löfo—Friedmann End Fémművek képviselői is Si­lókban. Verpeléten, Párádon és Fetdebrőn. A tanítók, a tanárok vi­szont gondolnak a szocialis­ta brigádok kulturális válla­lásaira. Ezek teljesítéséhez nemcsak ötleteket kínálnak, hanem különböző programo­kat is biztosítanak. Újszerű, követésre méltó, ha az úttörőcsapatok a vál­lalatok KlSZ-szervezeteivel, a pedagógusok a pártszerve­zetekkel keresik a kapcsolat- felvételt. Az se rossz, ha ki­sebb kollektívák patronálnak egy-egy osztályt FELADATOK, KÖZELRŐL A SZOT és az Oktatási Mi­nisztérium korábban kiadott közös irányelvei, valamint a helyi felmérés tapasztalatai alapján, hamarosan elkészül a megyei javaslatterv is. A tennivalók máris világosak. Meg kell szüntetni az arány­talanságokat, ne legyen egyetlen oktatási intézmény se mostohagyerek. A szer­ződéseket érdemes írásban rögzíteni, méghozzá úgy, hogy legalább öt évre szab­ják meg a legfontosabb fel­adatokat. Célszerű az együtt­működést tartalmasabbá for­málni. Mindenütt kiaknáz­hatják a munkára nevelés lehetőségeit, többet tehetnek például az üzemekbe kihe­lyezett szakkörök létesítésé­vel — a megfontoltabb pá­lyaválasztásért. Az összefo­gás révén az eddiginél jóval eredményesebbé válhat a felnőttoktatás és a munkás­továbbképzés. A dolgozók is­kolázottságának ismeretében valószerű, az adottságokhoz mért ütemtervet készíthet­nek a tanárok, s ennek meg­valósításához hasznosítható tippeket adhatnak. Teendő akad bőven, s a siker a részletek alapos ki­dolgozásán rhűíik. Mégéri ezen töprengeni, hiszen az együttműködés mindkét fél javát szolgálja, s így társa­dalmi érdek is. Pécsi István 1. Az utolsó szavakat már nem hallotta. Elájult. — Térítsétek magához — szólt á parancsnok a többi­ekhez. Egy vödör vizet zúdítottak a fejére. A víz széles suga­rakban rohant végig a mez­telen testen, amely alig mu-. tatott valami életjelet. — Pihenjünk egyet... — szólt most az egyik, zömök fickó, aki a műveletet vezet­te és leült a gyékényre. — Hozz egy sört...! — szólt oda az egyik katoná­nak. Az máris elsietett, és né­hány perccel később sörös­üveggel tért vissza. Szótlanul ültek, kortyol­gattak; itták a sört. — Magához tért... — szó­lalt meg ismét az egyik. Felálltak, megrázták ma­gukat, mint a ló a vizes sző­rét. A test mintha csak szen- dergetl volna, a darabka rongy alatt, amely combját és a lágyékát takarta. A szék a padlón feküdt, vér, köpet és cigarettacsikkek között. Felemelték a széket. A hozzá kötözött test mintha megmozdult volna OMAS LARA chilei trú, 1941- ben született, Wueva imperial- ban, egyetemi tanulmányai be­fejezése után könyvtári, majd szerkesztői - munkát végzett. ! 904-ben megalakítja a Tricle elnevezésű költő-csoportot és a hasonló nevű folyóiratot. Szá­mos verskötet, antológia tartal­mazza írásaitr különféle irodai mi díjak, tulajdonosa. A pucc után eltávolították és két hqna- pot börtönben is töltött Jelen <ea Romániában él Az égen fehér, pufíadt ha­sú felhők úszkálnak, S a műút mentén emeletes új házak sora sütkérezik a ta­vaszi verőfényben. Mögöt­tünk Kápolna, előttünk Kai, s jobb oldalról Kompolt há­zai látszanak. Terjeszkedé­sükben szinte . már, összenőt­tek a Tárná menti sík vidé­ken. Annyi területet hagytak még épp üresen, ahová a tervezők megálmodhatták az új település-központot — emeletes házsorokkal, s kü­lönböző szociális-kulturá­lis, társadalmi létesítmények épületeivel. %A három falu ugyanis házasságra lép: Kál és Kompolt közigazgatási egyesülése már megtörtént, ehhez csatlakozik hamaro­san Kápolna is. Mielőtt útra kerekédetem, hogy a településfejlesztés helyzetével, menetével meg­ismerkedjem, a három falu históriájában böngészgettem. Történetükben sók a hason­latosság, sőt azonosság, el­enyésző az, amiben külön­böznek. Még messzi időkből ránk maradt címerük, köz­ségi pecsétjük is teljességé­ben megegyező: három búza­kalásszal, csorószlyával és ekevassal. A pecsétek körira­ta pedig: Sigillum Káliense, Sigillum Kápolhaense, Sigil­lum Kompoltiense. Minden­képp testvér faluk frigyéről szövetségéről van hát itt szó. Negyedik éve, hogy Kál és Kompolt népe döntött, s közös tanácsot választott. A közös tanács „ideiglenes” székhelye Kál. Az elnök: Farkas Pál. Mikor megkér­deztem, vajon mi a legfőbb gondja? — alig győztem je- gyezgetni szavait. No, de haladjunk csak sorjában, hi­szen a gondok beszélgeté­sünk során majd elővilágla- nak. — Miért választották. a három település központjául Kompolt területét? — Mert valóságosan is központ Kál és Kápolna kö­zött. Mindezen túl, ellátott­ságban ugyancsak' vezet. Kommunális "létesítmények­ben magasabb szintű. Veze­tékes vize van, s járda is mindenik utácában. Viszont Kálban csak két utcában ta­. lálni járdát és az ivóvízellátás ' sem .megoldott teljesen, az utolsó kilométereken csak idén fektetik le a csöveket. — Az új faluközpontban már ott az iskola, de meg­állásra csábítanak a szép ■formájú emeletes házak is. — Két éve alakult meg a Hámán Kató lakásépítő szö­vetkezet. Az ő munkájukat dicsérik a városba illő házak. Építési területük az új köz­pont. S az is előírás. hogy csak kétszintes épületeket építhetnek. — Hogyan fest majd az új központ? — A követelményeknek megfelelő, modern struktu­rális egyééget létesítünk, amely a lakóépületeken kí­vül magába foglalja az ezek­hez tartozó társadalmi léte­sítményeket is. A gyermek­gondozás, közoktatás, kultú­ra, sport, kereskedelem, egészségügy céljait szolgáló épületeket, zöld területeket, közműveket, vízvezetéket és szennyvízelvezetést. — Iskola már van, sorra épülnek a lakások, lassan, tempósan gyarapodik azok­nak a családoknak a száma, akik lakóhelyül az új köz­pontot választották. Hogyan gondoskodnak róluk? — Ellátásuk nagy gond. Hiányoznak a közművek, nincs a közelben bolt, tele­fon se. De már az idén lesz ÁBC-áruház és bisztró is, amit az áfész épít. Terv sze­rint ez év második felében hozzákezdenek egy központi székház építéséhez is, ahol majd a tanács és a tömeg­szervezetek kapnak helyet. Ennek a költsége 6,5 millió forint. — Milyen . fejlesztéseket terveznek a szolgáltatás ja­vítására? —. Az utóbbi két-három évben a szolgáltatás nem fejlődött, hanem erősen visszaesett Ami most van, raz‘csapnivaló helyzet. Kom- .poltort .;®tt tartunk, v hogy már. felvevőhelye van a Pa­tyolatnak is. De Kálban...?! Itt a múlt évben például 16 kisiparos adta vissza a mű­ködési engedélyét: üvegező, asztalos, villanyszerelő, kő­műves, ács, lakatos, ko­OMAR LARA: Az utolsó menet — 'Hozd ide a kesztyűkét! — parancsolt a főnök, és miközben az egyik katoná­val megrázta az ájult testet, a másik katona felvette a kesztyűt a padlóról és féléje nyújtotta. * Ébredj, kutya! — üvöl­tötte az, egyik,. újabb vödör vizet zúdított rá. A test meg mozdult. Az ember felnyitot la a szemét, mintha néni is eszméletlenségből,' hanem dómból ébredne. — Ébredj, drágaságom! — gúnyolódott a főnök. — A neccsnek még nincs vé- ■ e...I ■ •: " ., Az egyik katona felhúzta • o'satyúket. é5 .körülugrálta a ' széket, mintha" á ringben len­ne, ütéseket próbált és kü­lönféle lábmozdulatokat csi­nált. — Rajta, bajnokom! — vi­gyorgott a főnök —, most megmutathatod, mit tudsz. ' Te disznó! A katona a boxkesztyűvel még egyszer körülugrálta a széket:" —. Eddig tartott a pályafu­tásod ... a győzelmed, baj­nok! — kiáltotta a fülébe. — Most bemutatjuk neked az el­ső osztályú stílust, barátocs- kám! A-'másik katona gongjelzés gyanánt, két pisztolyt ütött össze. — A második menet... — mondta flegmán. — Figyelem, felvétel! . — kedélyeskedett a főnök. A test szinte lelőgott a székről, ernyedten, mint egy levágott,. fonnyadt szár. A hasa, és á melle teli ^lornfe- kele foltokkal, cigarettától származó égési sebekkel. Látszott, hogy egész bele­nyomták a húsába a cigaret­tát és ide-oda ■ dörzsölték. Talán éttől ájult el... A. katona rövid kiáltásokat hallatott, . közben igyekezett szinte összekalapálni a tes­tet. A szerencsétlen, valami meghatározha tatlant, érzett, mintha csak egy füle lenne, • amit szíjjal in eg ostoroztál, az orr» minik» egy óriási vacs stb. Nem tehettünk mást, a Tarnamente Ipari Szövetkezetei kellett, meg­szorítani, hogy ha nem is egészen. de részben térjen vissza alapvető tevékenységé­hez, a szolgáltatáshoz-javí­táshoz. Ez tehát megoldott lesz. Kell még ezen. túl fod­rász és kozmetikus is. Kell nagyón egy Gelka-szerviz, mert most csak felvevőhely van, s a rádiót, televíziót Hevesre hordják, a javítás így lassú, késedelmes, ami sok bosszúság forrása. — Egy korszerű falukoz- púul korszerű szolgáltatóim- zat is kíván. — Nem feledkeztünk meg erről.' Az az elképzelésünk, hogy olyan szolgáltatóházat létesítsünk, ahol a lakosság legkülönbözőbb igényeit ki­elégíthetjük. Ügy készíttet­jük el a terveket, hogy a szolgáltató egységeket lép­csőzetesen lehessen építeni. Ki-ki akkor kezd a maga egységének megépítéséhez, amikor arra elegendő pénze van. Az első vállalkozó, amely az építésnek nekilát, az egri Technolux. Szövetke­zet lesz. Közös tárgyalásaink szerint már az idén hozzá1- fognak az építési munkaia­tokhoz. — A faluközpont társadal­mi létesítményeinek sorában említette a kultúra épületét is. — Kijelöltük az építési te­rületen a központi művelő­dési ház helyét is. Hogy az objektum mikor épülhet, ezt még nem tudjuk. Addig is, amíg döntés születik, hozzá- kezdtünk a régi káli műve­lődési ház korszerűsítéséhez. Mobil, mozgatható falakat építünk be, amelyekkel kí­vánság szerint kialakítható lesz a nagyteremből több ki­sebb helyiség is. — Véleménye szerint tet­szeni fog majd az új falu­központ a káliaknak, kápol­naiaknak és kompoltiaknak? — Meggyőződésem, hogy tetszeni fog. Az új épületek harmonikusan illeszkednek á három falú képébe, s ez a megkapó színfolt a meglévő sajátos falukép értékeit is korszerű színvonalra emeli. Pataky Dezső kürt lenne, a szétpukkadaslg megtelt vérrel, felduzzadt, a szájnyílásából véres nyál csurgóit... Az öntudatlanság ködében érezte, vagy hitte, hogy is­meretlen veszélyek leselked­nek rá, és mintha nagyon messziről hallaná a szavakat: „Tudományos módszereket használunk ...” Először félelmetes volt. Bár . akkor egyértelmű félelem töltötte el egész lényét, a .még ismeretlen, szenvedések és borzalmak bizonytalansá­ga. Akkor, az első ájulásából csak óráit múlva ébresztet­ték. Egy fehér zubbonyos férfi állt akkor előtte, akit a többiek „döktor”-nak szólí­tottak. Az szólt hozzá vala­mit és egy injekciót nyomott bele. Ezúttal, amikor már sokad­szor hívták ide, már semmin sem csodálkozott. „Gyere ve­lem, dagi...!” — mondták neki, amikor elővezették. — Oda viszünk, ahol dalolni ta­nulsz .., És bekötött szemmel, és összekötözött kezekkel tusz­kolták maguk előtt. Hirtelen .egy falnak ütközött és y kí­sérői felröhögtek, az .egyik szólt is valamit: — Vigyázz, te hülye.,: nézd, hogy hová lépsz!- . Már tudta, hogy ez most komolyabb lesz, mint az ed­digiek. Amikor kihallgatásra ide vezették, nem - kötöznék be a szemét fekete kendővel és nem kötözték össze a ke­zét. (Folytat juK.j

Next

/
Thumbnails
Contents