Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-17 / 64. szám

A Miskolci Szimfonikus Zenekar és a Bartók Kórus Egerben í (Fotó: Szántó György) A Filharmónia bérleti so­rozatában — Kodály. halálá­nak tizedik évfordulóját is érzékeltetve — a Miskolci Szimfonikus Zenekar és a Miskolci Bartók Kórus Ko­dály-műveket szólaltatott rneg hétfőn este a Gárdonyi Színházban. A nagy hatás, az élmény, az a bizonyos katarzis, amit az ember egy-egy mű hatá­sara végigszenved, először elcsodálkoztál, majd az öröm fáradt ízéivel-hangula- taival tölti el lelkünket. így történt ez most' is, amikor Kodály nagy lélegzetű re­mekműveit hallgattuk végig. Az Adagio dallamvilága mintegy: bevezetőként, han­gulati előzőként szolgált a két nagv alkotáshoz, a Bu­davári Te Deumhoz és a Psalmus Hungaricusnoz. Ne restelkedjünk leírni: ezt a diadalmas és megkínzott magyarságérzést és tudatot, ,ezf a harmóniákba és szen­vedélyes kifakadásokba tor­kolló vallomást, amit a Psalmus jelent és jelez, rit­kán halljuk ahhoz képest, ahányszor kellene. Van ebben a két műben valami egymást kiegészítő, a monumentalitásban is vala­mi emberien esendő, ami lenyűgöz. A Te Deum — külső formáját tekintve — himnikus szárnyalás, vallá­sos köntösben, az örömnek, a büszkeségnek felfelé törő mámora; szinte azt hinné az ember, hogy ezt az erőt, a fúvósokon fel-felszökkenő mozgást már nem is lehet megállítani, hiszen az ege­ket ostromolja, amikor a szenvedély megtorpan, szinte f ilozófikusan véggigondolni késztet a könyörgésben, amikor azért rimánkodik az emberfia, hogy ne rontsa meg őt örökké az ég hatal­massága. A Te Deumban az erős, a győzedelmet ünnep­lő ember jut el a könyörgé­sig, mert ilyen az emberi természet, míg a Psalmus- ban a sokat szenvedő, a so­kat csalódott, a testi és er­....... " " 1 K i kaphat, ki nem gépjárművezetői jogosítványt ? vezetői tanfolyamra felven­ni, aki ■ az előzetes egészségi alkalmassági vizsgálaton megfelel a követelmények­nek. kölcsi bajaiban majdnem elmerülő férfi vigasztalódik meg a reményben, amely ugyancsak kérés, segedelem utáni óhajtozás a megcsa- pattatások után. Randi Mariann zenetörté­nésznek igaza van abban is, hogy az élő Kodály, az alko­tásainkban megmaradó Ko-' dály köztünk van és mun­káinak, gondolatainak hatá­sát érezve is felkapjuk a fe­jünket, hogy ..a Tanár úr” már tíz esztendeje nincsen közöttünk. Az ő életének er­ről a két csúcsáról nézve az ő'mesteri Szándékait, vesz- szük észre, mekkora géniusz munkálkodik itt. Mennyire minden mástól megkülön­böztethető és különböző szellemi forrás Kodály ze­nei-világa és az a tudat, amely az alkotásra serken­tette őt. A Psalmus minden hangjegyében egy lélek lük­tet, amely csak magyarul tu­dott gondolkodni. „ Az est sikere két fegyel­mezett együttes kitűnő együttműködéséből jött lét­re. A Miskolci Szimfoniku­sok és a Bartók Kórus — karigazgató Reményi János — a nagy zenei vallomások iránti alázattal szolgálták Kodály szellemét. Németh Gyula a művekben rejlő fe­szültségeket hangsúlyozta, karmesteri pálcájával a tel­jes átélésre és részvételre buzdítva a zenészeket és éné­keseket egyaránt. Az Adagio hegedűszólóját Kiss Ernő játszotta, a líra és a dallam ötvözetét nyújt­va hallgatóságának. A Te Deum szólistái Horváth Esz­ter, Póka Eszter, Fülöp Atti­la és Szalma Ferenc voltak. A Psalmus tenorszólóját Fü­löp Attila énekelte. A fiatal énekest lelkesen ünnepelte a közönség. A nagy hatású elő­adás után szinte önkéntele­nül felvetődik a kérdés; mi lenne, ha az egri pódiumon, vagy akár a bazilikában több oratóriumszerű elő­adás hangzana el? Nem gondolt már erre a Filhar­mónia? Egerben ezres kö­zönség is összejön, ha van alkalma rá! Farkas András A jogszabályi rendelkezé- ;ek, az uj KRESZ és a hoz- •.ukapcsolódó miniszteri ren- deletek értelmében a gép­jármű vezetői engedélyek ki­adásának — természetesen a sikeres, vizsga, igazolásán kí­vül — legfontosabb. feltétele a közbiztonsági és az egész­ségügyi alkalmasság, illetve meghatározott életkor be- íöltése. Ha a gépjárműveze­tő a vezetői engedély meg­szerzése után válik — köz­biztonsági vagy egyéb szem­pontból — alkalmatlanná a vezetésre: meglevő vezetői engedélyét vissza kell vonni. Á közlekedésrendészet tá­jékoztatása szerint növek­szik azoknak a bűncselek­ményeknek a száma, ame­lyeknek az elkövetésével a volán mögött, ülő — közbiz­tonsági szempontból — al­kalmatlanná válik arra, hogy gépjárművet vezessen. Ép­pen. ezért újabban nem kap­hat vezetői engedélyt, aki ellen garázdaság, hivatalos személy elleni erőszak, erő­szakos nemi közülés, jármű lopása, külföldre szökés, elöljáró és szolgálati közeg elleni erőszak miatt, bünte­tetőeljárás van folyamatban, vagy akit ilyen bűncselek­mény miatt legalább kétévi szabadságvesztésre ítéltek és ennek letöltésétől vagy vég­rehajthatóságának megszű­nésétől még nem telt el egy év. Az sem kaphat vezetői en­gedélyt, akit a gépjárműveze­tői foglalkozástól jogerős bírói ítélettel meghatározott időre eltiltottak, továbbá az a fia­talkorú sem, aki vezetői en­gedély nélkül vezetett jár­művet és eközben közleke­dési- bűncselekményt köve­tett el,' és a jogerős bírói ítélet meghozatalától szá­mítva még nem telt él egy év. Az új rendelkezések ér­telmében a korlátozott cse­lekvőképesség, a rendőrha­tósági felügyelet vagy kitil­tás hatálya, a kényszer­gyógykezelés, a kényszerel­vonó kezelés — ez utóbbi a kezelés befejezése utáni egv év elteltéig — ugyancsak gépjárművezetői alkalmat­lanságot von maga után. Egészségi szempontból a legfontosabb tudnivaló, hogy csak azt lehet a gépjármű­Nem szerette a nokedlit, mert mindig az volt az érzé­se, hogy megfullad tőle. Most is kiette a paprikás csirkéből a: húst, kenyérrel kimárto- gatta a zaftot és félretolta a tányért. — Mi van, Szekereske? Ma­ga nem eszi a finom noked­lit? Szekeres István, a hetes kórterem lakója, egy ideig csak nézte a nővért, a meg- meglibbenő kis szoknyát, a porcelán lábakat, aztán da­cosan válaszolt: — Miért? Gondolja, hogy a nokedlitöl meggyógyul a tüdőbajom? A kisnővér alig észrevehe­tően felrántotta a vállát és beadta a gyógyszert Galam­bos bácsinak a második ágyon. Először úgy gondol­ta, hogy nem válaszol ennek a Szekeresnek, de hogy újra a csinos szőke, szinte gye­rekarcú fiúra* nézett, vala-' hogy mégis elkapta a be­szédvágy. — Igen! A nokedli is gyó­gyít, és a tüdőbetegeknek enniük kell! Sokat és jó­ízűen. A főorvos úr is ezt mondta, nem igaz? Engem különben nem érdekel a do­log — mert ha nem tudná — én itt csak helyettesítek és ma vagyok utoljára. Majd reggel jön a Margit nővér, tőle aztán kap majd maga nokedlit. Szekerest elöntötte a for­róság, már a nyelvén volt a mondanivaló, amikor a nő­vérke, mint egy kis karcsú tiszavirág kilibbent az ajtón, és el köszönés helyett bájos pukédlit csinált. — Még abba is belepofáz- na.k, hogy mit szeret, vagy mit nem az ember, meg az­tán, hogy majd jön a Margit nővér! Miért? Ki az a Mar­git nővér, hogy félni kelljen tőle? Galambos bácsi a maga módján csitította a fiatal­embert, de ő nem nyugodott meg, csak a délutáni sétán, amikor egyedül barangolt a szanatórium körüli bükkös­ben. Nézegette a fákat, a bok­rokon a friss rügyeket és ibolyát keresgélt a vágásban a tavalyi avar között. — Tavasz! Megérek-e még egy tavaszt? A röntgen szépen mutatta a kerek, tízforintos nagysá­gú daganat körvonalait, amelyet most el akarnak osz­latni. — Reméljük, felszívódik —r mondta tegnap a főorvos és kedvesen elbeszélgetett vele. Elmondta, hogy elvált, egy kislánya van és arról is beszélt, hogy a katonaság után karosszérialakatosként dolgozott és jól keresett. Amikor a főorvos azt kér­dezte, hogy miért vált el, nem tudott válaszolni. Sze­rencsére a doktor nem fir­tatta tovább, csak arról ér­deklődött még, hogy mibe kerülhet egy újradukkózás, mivel nem szereti a kocsija színét. — Miért is váltunk el? — gyökeresedett meg benne a gondolat. Nekidőlt egy bükk- óriásnak, szagolgatta az Nyelvi laboratórium Kecskeméten Kecskeméten a Megyei Mű' velőtlési Központ természet­tudományi stúdiója az 197tí. év folyamán végzett kiemel­kedő munkájáért jelentős anyagi támogatást kapott az Országos Közművelődési Ta­nácstól. Kiegészítve a stúdió technikai felszerelését, nyel­vi laboratóriumot vásárol­hattak. A berendezés segít­ségével megkezdték a 8—11 éves korosztály angol, német, francia, orosz és olasz nyelvű oktatását. (MTI fotó — Karáth Imre felv. — KS) A tíz százalékon innen és túl A TIT gyöngyösi munkájáról Meghatározó szám: a TIT gyöngyösi szervezete a vá­rosban élő és dolgozó szelle­mi munkásoknak a tíz szá­zalékát tudta eddig meg­nyerni a tudományos isme­retterjesztés ügyének. A kérdés adott: elég ez a tíz százalék, vagy pedig kevés, esetleg, netán sok is? A válasz csak az lehet: minden a végzett munka színvonalától függ. A bök­kenő megint, ki tudja le­mérni, milyen a végzett munka színvonala a város egészében? Akárhogy sze­retnénk is a lényeget meg­közelíteni, mindig kitérőkre kényszerülünk. Mert még azt sem tudhatja lemérni senki, vajon maradt-e még kielégítetlen kíváncsiskodó a városban, tud-e már min­denki mindent, amit tudni akart, illetve, hogy az éven­te megtartott 7—800 előadás azokat a témákat dolgozta-e fel. amelyek a legjobban ér­dekelték a hallgatóságot? Ha ilyen „sarkítva” fogal­mazunk, akkor csak a kér­dések további bonyolítását érhetjük el. El kell fogadni a tapasztalatokat, amelyek viszont azt bizonyítják, hogy a TIT gyöngyösi szervezeté­nek munkája az elmúlt öt év alatt ezrek és ezrek ér­deklődésének a középpontjá­ban állt. Van azonban ennek a mun­kának, ismeretterjesztő te­vékenységnek néhány sajá­tossága is. Mindenekelőtt az, hogy a hallgatók nem általában akarnak tudni bizonyos dol­gokat, hanem a részletek felől érdeklődnek elsősor­ban. Szakkérdések „izgat­ják” az embereket. Az is meghatározó vonás, hogy az előadások résztvevőinek majdnem a féle volt mindig a fizikai munkás. A fiatalok pedig arányukban a 25 szá­zalékot képviselték. Bár a pedagógusok vezetnek az előadók személyét vizsgálva, jelentős számban található köztük orvos. A jogászok, a közgazdászok, és a mező- gazdasági szakemberek ha­sonló mértékben képviselte­tik magukat. Nagyon hiá­nyoznak a műszakiak, akik általában csak szakmai szervezetekbe tömörülnek. A tagságnak több mint a nyolcvan százaléka férfi, ez pedig markáns vonása a TIT gyöngyösi szervezeti felépí­tésének. A politikai kérdések iránt nagyon érzékenyek a hall­gatók. Egyre többen akar­nak minél többet tudni a környező államokról, ahogy Európa nyugati felének or­szágairól is. Ma már nyolc tanfolyamon ismerkednek idegen nyelvvel a hallgatók. Erőteljes vonása a TIT- nek a fiatalokkal való inten­zív törődés. Matematika, csillagászat és fizika: a ba­ráti körök témavilága, de az ifjúsági nyelvakadémiák is látogatottak. Az ismeretterjesztés sem lehet meg azonban pénz nél­kül. Nem kis összeg, évente mintegy másfél százezer fo­rint a költségvetési kerete. Egyre több segítséget kap a városi tanácstól az anyagiak­ban is. Ennek olyan tar­talmi következménye van, hogy az ismeretterjesztés „fehér foltjai” eltűnőben vannak, mert a pénzügyi biztonság a távolabbi terü­letek elérését is lehetővé te­szi ma már. Két megoldatlan területe van még a gyöngyösi szer­vezet tevékenységének. Az egyik: a szervezeti helyiség kérdése, a másik a függetle­nített városi titkár problé­mája. A mostani újraválasz­tás során ismét Kaszab Ká­roly városi tanácsos, népmű­velési felügyelő kapta meg a titkára megbízatást, és ennek következtében „szék­helye” a városi tanács hiva­tali helyisége, tehát az ügy — látszólag — megoldódott. De semmiképpen sem vég­legesen. (gmf) előbb szedett ibolyacsokrot és tűnődött: Margó nem volt rossz asszony! Szerette őt, nem csalta meg, imádta a kislányát, de nagypofája volt. Amikor a piás cimbo­rák közé keveredett, úgy­szólván naponta kiverte a tüzet. Ezt unta meg! De végtére is, ki volt a hibás? Hirtelen erős köhögés fog­ta el úgy, hogy még az ibo­lyát is kiejtette a kezéből. — Megittam egy életre va­lót, — szedte rendbe végre a gondolatait, és lassan elin­dult a cserkészd ton. Hajnalban korán ébredt. Galambos bácsi istenigazá­ból fújta a kását, ó pedig leste, hogyan csillan meg a kelő nap fénye az ablaküve­gen, miként terjed szét a világosság a szobában. — Mi lesz, ha nem szívó­dik fel a daganat? — tusa- kodott benne a gondolat és keserű nyál futott össze a szájában. — Akkor műtét lesz. Mű­tét, mű.. .tét — ropogtatta a szót. úgy. hogy még a fogai is belecsikordültak. — Jó reggelt kívánok! — vágódott ki egyszerre az aj­tó. és Szekeres István — mintha a földből nőtt volna ki — egyszerre 1 szembe ta­lálta magát volt feleségével. — Margó! — csúszott ki száján a szó, és mint akibe a darázs csípett, felült az ágyban. Galambos bácsi hortyogott rendületlenül, és egy cinke kopogtatta meg csőrével az ablaküveget. — Szalonnát szoktam ne­kik kitenni, azért jönnek ide. — Ülj le már egy kicsit, Margó! A nővérke fehér köpenyé­ben. mint egy idevarázsolt csoda állt a szoba közepén. — Margit nővér most nem ér rá, de délután kettőkor lelép, és akkor, — ha a beteg is úgy óhajtja — beszélget­hetünk. A nagyvizit pontosan úgy zajlott le, mint máskor. A főorvos megkérdezte, hogy érzi magát, volt-e erős köhö­gése, és közölte vele, hogy egy hét múlva lesz az újabb röntgenfelvétel, de addig is szorgalmasan és lelkiismere­tesen szedje a gyógyszereket es tűrje az injekciókat. Délután szépen sütött a nap, így a nővér és a bete­ge kiültek a teraszra. A kis­lányról beszélgettek, arról, hogy megkapta az apjától a nagy hajasbabát, meg aztán a betegekről, a szanatórium­ról. — Megnéztem a felvételei­det. Daganatod van! — Tudom! Mondta a fő­orvos. — Én is beszéltem vele. Elmondtam neki, hogy a férjem voltál, és hogy telje­sen váratlanul rád akadtam a kórteremben. Tudod, olyan ember, hogy mindent meg lehet és meg is kell neki mondani. Nem tűri az átrá- zást, meg aztán ha nem szó­lok, kétszeri beszélgetés után úgyis csiripelnék a vere­bek. .. — Mit mondott? De úgy, őszintén. Ne kímélj! — Súlyos. Ha felszívódik, minden rendben, ha nem... Betegek jöttek-mentek, au­tók dudáltak indiszkréten a parkírozóban. — Iszol még? — Voltam el vonón. De sajnos, már későn! — Még nincs későn! Fiatal vagy, és a szervezeted sok mindent kibír. A jövő hé­ten Budapestről jön majd egy hires tüdősebész. az is látni akar. Vele szeretne ktynzm- tálni a főnök... / 4 Szekeres Istvánt mellbe verték a szavak. Most döb­bent rá tulajdonképpen, hogy az élet és halál mezsgyé­jén gyalogol és hogy a leg­több, amit mondhatnak ne­ki: Majd meglátjuk! Önkén­telenül kinyújtotta a karját, és megfogta a volt felesége kezét — Ne marháskodj, Pityu! Minket bámul az egész sza­natórium. Szekeres . elmosolyodott, mert ebben a két mondatban ráismert az ő Margójára — ahogy tisztelni . szokta —'a nagypofájú feleségére. Eddig Margit nővér beszélt hozzá félig hivatalos szertartással, de most ez már a Margó hangja volt. Másnap, harmadnap csak futólag találkoztak, de a vasárnap délutánt együtt töl­tötték. Sétáltak a bükkös­ben. Nagy, dióbarna szemű szarvasokkal találkoztak és mókust is láttak az egyik fa derekán. Egyszer megálltak és Szekeres szembenézett volt feleségével. — Margó! Megdöglök, a keserves istenségét neki! Ha méghalok, te meg a gye­rek. .. Elcsuklott a hangja és ki­pottyant szeméből a könny. Az asszony nem szólt egy jő ideig, csak a szája szélét harapdálta és ujjait tördelte a tenyerében. — Hülyeségeket beszélsz'! A daganat makacs, de hidd. el, hogy itt mindent elkövet­nek az életedért. — Rossz férjed * voltam és... Margó közbevágott. — Hagyd most ezt, Pityu! Ez most nem lényeges, mert itt sokkal többről van szó. Hinnünk, bíznunk kell ben­ne, hogy meggyógyulsz és mi ketten igenis határozot­tan, biztosan tudjuk, hogy fél esztendő múltán egészsé­gesen mész el a szanatórium­ból. Talán még egy fél óráig sétáltak szótlanul a tavaszi erdőben, majd rátértek a szanatóriumba vezető cser- készútra. Egymás kezét fog­va lépegettek fölfelé a szé­les lépcsősoron és még azt. sem vették észre, amikor a főorvos úr tisztelettel meg­emelte előttük a kalapját... »

Next

/
Thumbnails
Contents