Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-02 / 51. szám

/ Gázpalack és bika * Hatvankét gyanúsított beismerte bűncselekményét A nyomozást vezető rend­őrtiszt már eléggé fáradt. Majd négy hónapig tartott a vizsgálat, és nem akár­milyen ügyben. Az is igaz, hogy valahány ügy szerepel a rendőrségen, az egyenkint sem „akármilyen”. Ez, ami az alábbiakban témát adott, a maga nemében egyedül­álló. A gyanúsítottak vi­szont nem állnak egyedül, pontosan hatvanketten (!) gondoskodnak saját védel­mükről, illetve ennyien ad­nak majd nagy munkát az ügyésznek, később pedig a bíróságnak. Bevezetőül egy kis sta­tisztika: 62-en mint elköve­tők szerepelnek a gyanúsí­tottak között, ebből kilen­cen az orgazdaság szabály­sértési „alakzatában” fele­lősek a tetteikért. A főszereplők közül né­hányról essék szó. Jakab Mihály gyöngyösi lakos, fog­lalkozás nélküli és többszö­rösen büntetett előéletű, ez­úttal — a vádemelési ja­vaslat szerint — egyrend- beli rablás, 22 rendbeli be­törés és egyrendbeli hamis vád miatt áll majd bíróság előtt. Ivanics Sándor egy­rendbeli rablás, 18 rendbe­li betörés miatt, Vidák László egyrendbeli rablás, 14 rendbeli betörés, egyrend­beli üzérkedés miatt került a gyanúsítottak listájára. De nem „szégyenkezhet” Dom- bői László a 18 betörésben való részvétel, s Ivanics Jó­zsefnek is van felelnivalója az eddig megállapított rab­lás és betörés miatt Az elkövetők közül szá­mosán foglalkozás nélküli­ek. büntetett előéletűek, s dörzsöltek a javábóll m « « ♦ Moet már ideje a konk­rétumra is rátérni. Gyöngyösön az elmúlt esz­tendőben feltűnt hogy a gázpalack-cseretelepről egy- re-másra tűnnek el a pa­lackok. Nyom szinte sehol. Az is feltűnt, hogy a pa­lackok a készlet közepe tá­járól hiányoznak, tehát elég­gé későn vették észre a lo­pást Körülbelül hatvan­nyolc palack tűnt el, egyen­ként kereken 700 forintnyi értékben. Ezek később az orgazdáktól előkerültek. A rendőrség széles körű nyomozás során néhány sze­mélyre alaposan gyanakod­ni kezdett, amikor a meg- figyelendők egyszer csak el­tűntek a „látótérből”. Ha­marosan Jászárokszállásról érkezett a jelentés. hogy néhány fiatalembert juhlo- páson tetten értek. A nevek megegyeznek, s ezután már az elszámoltatás könnyeb­ben ment. Ök voltak, akik a gázpalackokat lopták, s ők voltak, akik a követke­ző bűncselekmények elkö­vetésével is gyanúsíthatnak. Szóval: juhlopás. Jász­árokszálláson. De nemcsak ott! Szinte az egész orszá­got bejárták, gépkocsikkal is, és loptak juhot, sertést, lovat, bikát... Persze el is adták. Jó pénzért, mert ki­terjedt rokonságuk és egyéb kapcsolataik révén lehetősé­gük volt részint a terep elő­zetes tanulmányozására, a bűncselekmények elköveté­sére és a munka kétes ér­tékű gyümölcsének eladá­sára. • I • Hogyan sikerült mindez nekik? Néhányat leírhatunk, mert ezek már nem módszerek, hanem megbukott kísérle­tek, tanulság viszont akad bennük bőven. Somogysám- son községben nyolcán á sok közül lovat loptak. Illetve raboltak, ugyanis előzőleg bezárták az idős éjjeliőrt, s ezután engedték ki a pari­pákat, alaposan szemügyre véve őket. Két lovat aztán felpáholtak a gyöngyösi ál­latkórház nagy gépkocsijára —- a sofőrt ugyanis beszer­vezték... A Vanyarci Álla­mi Gazdaságból tizenkét ju­hot hajtottak el, s itt egy pillanatra álljunk meg, mert egy jobbfajta humoreszk is kikerekedhet a dologból! A tizenkét juhból kettőt a ha­tárban leütöttek és otthagy­tak, a többivel távoztak. Az ottmaradt két állatot a kó­bor kutyák egészséggel el­fogyasztották. A gazdaság­ban a két juh maradékából úgy ítéltek, hogy mind a tizenkettőt! kóbor ebek et­ték meg. Így aztán fegy­verre kelt a környék, s ahány kutya nem volt ki­kötve, mártírhalált halt. Ké­sőbb ugyan meglettek a ju­hok, de ezeket akkor már „leírták”, s hasonlóképpen Üjszászon és Pécelen min­den bejelentés nélkül ki­húzták az ellopott jószágo­kat a leltárból tüdővizenyő­re vagy egyéb betegségre hivatkozva. Üjszászról egyéb­ként két bikát hajtottak el, amelyeket a szövetkezet nem is keresett, úgy kellett kü­lön kinyomozni a tulajdo­nost Akkor viszont máraz állatokat „jóvá írták”, a biztosító is fizetett... Akar­Megkezdődtek a beiratások Szeptemberben —- az elő­zetes számítások szerint — 142 ezer 700 kisgyermek 'ép tanköteles korba, ötezer 700- zal kevesebb, mint 1976-ban. A rendtartás szerint az el* sósok beírására a március i—15-e közötti időszakban, a tanácsok által meghatározott időben kerül sor. A szülőknek vagy a gyer­mek gondviselőjének köte­lessége, hogy gyermekét be­írassa. Az 1977—78-as tan­évre azokat a gyermekeket veszik fel az iskolába, akik a 6. életévüket szeptember elsejéig betöltik. Az iskola igazgatója kivételesen azok­nak a felvételét is engedé­lyezheti, akik a 6. életévü­ket szeptember 1. és 30. kö­zött töltik be; ha általános iskolai tanulmányaik meg­kezdésére testi és szellemi fejlettségük folytán alkat­1977. március 2., szerda masak; s biztosított az isko­lában a hely számukra. A leendő ' elsősöket a la­kásuk szerint körzetileg il­letékes általános iskolába kell beíratni: a szülők vi­gyék magukkal személyi iga­zolványukat, vagy gyerme­kük születési anyakönyvi ki­vonatát. A beiratkozáskor a nem­zetiségi szülők figyelmét fel kell hívni arra, hogy gyer­mekük az iskolában anya­nyelvét is tanulhatja. Amennyiben lakóhelyen, il­letve a körzetben működő iskolában erre nincs lehető­ség, a szülők kívánságára más, a kívánt nyelvet tanító iskolába is felvehető a ta­nuló. A beiratások pontos ide­jéről a tanácsok, illetve az iskolák a helyileg szokásos módon értesítik a szülőket. A szeptemberben első osz­tályba lépő gyermekeknek kötelező orvosi vizsgálaton kell részt venniük. Azoknak a gyerekeknek, akik nem járhattak óvodába, úgynevezett iskolára előké­szítő foglalkozásokat szer­veznek. (MTI) va-akaratlanul is biztosítási csalás íze van a dolognak. • I « Az elkövetők segítői főleg gépkocsivezetők, illetve ma- gánszemélygépkocsi-tulajdo- nosok voltak. A bűnözésbe való bevonás egyik formá­ja: megkérik az illetőt, hogy a vásárolt állatokat jó pénzért lenne szíves el­szállítani. Amikor már meg­történt a dolog, akkor szól­nak, hogy a jószág bizony lopott holmi volt, s ha ne­tán eljárna a gépkocsiveze­tő szája, őt is belekeverik. Tehát: zsaroltak! Pedig, ha azonnal kiszáll az illető a „buliból”, s jelenti,. hogy mibe akarták belevinni, nem történik semmi baja, hiszen jóhiszemű fuvarosként in­dult az útra. ­A gyanúsítottak — ami­kor elébük tárták a bizo­nyítékokat —, beismerték a b űncselekményeket. Tanulság ? Sokféle van. Ha a gazdaságok időben je­lentik — és a rendőrség­nek! — a kárt, hamarabb lehetett volna lefülelni a társaságot, s megakadályoz­ni egy sor újabb bűncse­lekményt. A társadalmi tu­lajdon védelme nem az Ál­lami Biztosító feladata. A vagyon fokozottabb őrzése például unalomig ismert kérdés, különösen amikor az idős emberek éjjeliőrként történő foglalkoztatását em­legetjük. Mit tehet egy öreg ember hat-nyoic marcona férfivel szemben? örül, ha nem bántják! E bűncselek­mény-sorozatnak az okozott káron túl a társadalmi ve­szélyessége az óriási. Szer­vezett társaság, jó részük munkakerülő, csavargó' ta­gokkal, a pénzért mindenre kész „segédkezükkel”, s az ezt leplező eléggé el nem ítélhető szépítési manőver. Kátai Gábor Hatvani lakodalmas Hetekig zajos volt, estente a művelődési központ nagy­terme. Idős asszonyok, férfiak ajkán zengett a dal, formáló­dott a vers, a rigmus. Olykor pedig táncra perdültek a- nyugdíjasklub tagjai, hogy minden izében-részében tö­kéletes legyen produkciójuk, a múlt vasárnapra tervezett „hatvani lakodalmas”. Elérkezvén a nagy nap, már reggel hordani kezdték a város négy égtája felől a tortákat, tésztástálakat, sö­rösüvegeket, boroshordókat az emberek. S persze aszta­lokra került mindenféle zsí­rosabb étek, ami csak egy igazi lagzis vacsora kelléke. Ügy rendezték be a nézőte­ret is! Asztal asztal mellett, székek karéjában. Szabad csupán a színpad, amelyen a gondosan összeállított játé­kot bemutathatják, klubtár­saiknak a vállalkozó szelle­mű férfiak, asszonyok. S délután fél négyre du­gig megtelt a helyiség, hogy nem sokkal később kezdőd­jék a ceremónia, úgy, annak reridje-módja szerint, aho­gyan a század elején divato­zott Hatvan paraszti portáin. Volt lánykérés, búcsú, asz- szonyavató tánc, harsogták mondókájukat a násznagyok, a talpalávalót pedig szívvel muzsikáló cigánybanda húzta majdnemhogy éjfélig. Elfáradt volna valaki? Hát biztosan nem ropták oly gyorsan a párok, mint tették volt ötven esztendeje, de a formája fezért régi volt min­denféle táncnak. És a sebté­ben előkerített öltözék is mása annak a módinak, ami a század elején dívott e tá­jon. De leginkább a vissza­tért fiatalos kedv másolta a múltat, a színpadi játék nyomán felidézve megannyi koros hatvaniban ifjúi szép- ' tevések, hét határra szóló lakodalmak emlékeit. Ki is; pirosodott minden arc, aho­gyan teltek, az órák, s nem kis nehézségbe került véget vetni a zenének, mulatság­nak. Százak szórakoztak önfe­ledten ezen á vasárnap dél­utánon, az éjszakába nyúló „hatvani lakodalmason”. Megannyi idős embernek szerzett felejthetetlen él­ményt a'művelődési központ nyugdfjasklubja. Netán va­lami nem volt néprajztudo­mányi szempontból pontos, hiteles az öltözékben, a mu­zsikában. az egykori lakodal­makat idéző játék szövegé­ben, dramaturgi ájában ? Ez tizedrangú kérdés volt most. Minden szöveghűségnél töb­bet mond, hogy a klub tag­jai, Hatvan nyugdíjasai ott­honra leltek a művelődési központ jóvoltából, s mint a friss példa bizonyítja, ilyen nagy vállalkozásra is .telik kedvükből, erejükből. (m. gy.) V Emberről embernek’ König Róbert grafikái a Hatvani Galériában Vasárnap délelőtt fél 12 órakor Szabó Iván Munká- csy-díjas, kiváló művész, a Képzőművészeti Főiskola ta­nára nyitotta meg a Hatvani Galéria sorrendben negyven­kettedik tárlatát König Ró­bert grafikusművész mun­káiból. A kiállítás kapcsán beszélt a hatvaniak újabb, hagyományt teremtő törek­véséről, a főiskolán frissen diplomázott művészek kiállí­tási anyagának első bemuta­tásáról, majd König Róbert munkásságát méltatta. Hang­súlyozta művészi eszközeinek, témaválasztásának puritán­\ ságát, s azt az elkötelezett? séget, amely egyértelműen, árad az „Építkezés” vagy „Ady után” sorozat lapjai­ról, a fiatal művész metsze­teiből. Külön erényként em­lítette König formavilágát, amely az „emberről ember­nek” szóló alapelvhez iga­zodva, érthetően közelít a művészetet befogadó közön­séghez. König Róbert kiállítása március 14-ig lesz nyitva a Hatvani Galériában, majd a' helyőrség KISZ-klubjában mutatják be, ahol a fiatal művész találkozik az alaku­lat katonáival is. A diplomaosztó . ünnepség végén került sor a huszon­négy éves Zsáki Pál ava­tására. Tanára, az egyetem világhírű kvadrofón-triboió- gusa, d’Escuse Csaba pro­fesszor leírta ünnepi beszé­dét, mert ragaszkodóit most is a szabatossághoz és a teljességhez. Nem akart senkit sem megsérteni; eb­ben a tudományágban ugyanis még a halottak is halálosan érzékenyek vol­tak, ha nem méltatták őket kellőképpen — és emlék- szümpozion-összehívással áll­tak bosszút a hálátlan utó­koron. A nemzetközi súlyú tudós _ a következőképpen tett ele- ’ get a tudományos hagyo­mányok diktálta protokoll­nak: — A kvadrofón-tribológia első úramlásirány-adapterét az emberiség a felejthetetlen John Gábriel Gaythorpe pro­fesszornak köszönheti. Mind­ezt utóbb CAT-típusú dió- dás kijelző mezőbe építette a tudományág kiemelkedő lángelméje, Arthur MalColm Naincoright professzor, ál­dott legyen emléke, önálló tudománnyá azzal emelke­dett, hogy Sir Thomas Da- wey krakkolódott szénhid­rogénekkel vaporizálta az impermeabilis betelepülése­ket .. Magam ez óriások ár­nyékába húzódva egy ki­csiny multilift beiktatásával a minimálisra csökken lettem a preumatikus BWC-egység légrugós hatását .. Persze, nagy4 taps tört ki: a gyermek is tudja, hogy erről 12 évvel ezelőtt pub­likáció jelent meg a „The Wyoming Star” nevű lap­ban. Bár érkezett olyan beje­lentés, hogy ez a tudomá­nyos cikk fizetett hirdetés­ként látott napvilágot, d’Es- cuse professzor Amerikában élő bátyja jóvoltából... — Kedves tanítványom, Zsáki Pál most új fejezetet nyit majd a kvadrofón-tri­bológia fejlődésében. Tudják, hogy ő most — hála ame­rikai ösztöndíjának — föld­szimmetrikus bemenetű vál­takozófeszültséggel kísérlete­zik, ha ennek perspektíváit fel akarom vázolni, elmond­hatom, hogy ezzel veteked­ni fog Atamaro Kowasahi professzor memotron mand­zsettáival... Remélem, hogy ez a nagy, fiatal kvadrofön- tribológus a közvetlen küz­delemben küzdi fel magát a halhatatlan tudósok, az em­beriség jótevőinek díszes Parnasszusára. Az oklevél átvétele után a boldog Zsáki bemutatta özvegy édesanyját a nagy tudósnak. Az ünnepélyesen kezet csókolt az egyszerű falusi asszonynak, és a ban­ketten is mellé ült. —■ Nagyságos asszonyom, boldog lehet, hogy ilyen nagyszerű fiút adott a ha­zának. Gondolom, nehéz le­hetett, egyedül... — Hát nem volt éppen könnyű' — felelte özvegy Zsákiné. — Takarítottam a Kötőipari Vállalatnál, előtte újságot hordtam Czuppán- házán. De a Palkó sose vit­te volna ennyire, ha nem segít a párt. D’Escuse professzor dicsér­te a bort, maga rendelte egy Tárcái menti maszek­nál, literenként harmincért. Drága, de megéri, mondta egyszerűen. Az asszony kor­tyolt belőle, aztán így foly­tatta; — Boldogult férjem ná­lunk, Czuppánházán igazi pártember volt. Magam is bekapcsolódtam ott a moz­galomba, és talán tetszik tudni, tanár elvtáts, a gye­rekünk is a mi hitünket követi. — Evangélikus? Katoli­kus? — Nem kérem, mi nem kereszteltettük meg a Pal­kót. Ő az iskolai KISZ-ben nevelkedett; harmadik gim­nazista korában már isko­lai KISZ-titkár lett. Tiszta ötös volt; a fizikai tanul­mányi versenyen első lett. Közben ő irányította az egész járásban a KISZ ve­zető propagandistáit... A bankett végén d’Escuse professzor elköszönt Zsáki nénitől. — Hát éljenek boldogul, nagyságos asszonyom — ezt mondta. — Magam is isme­rem a szegénységet, boldo­gult édesapám kétgyermekes bányafőtanácsos volt. Nem volt könnyű. És nekem nem voltak olyan gazdag patró- nusaim, mint maguknak, nagyságos asszonyom. Re­mélem, ezentúl is a gyerek hóna alá nyúlnak. . Az özvegy elsápadt. — De professzor elvtárs, az előbb még azt tetszett mondani, hogy az én kis­fiam .a jövőben is maga mellett ügyködhet abban a kartonnemtudómmicsodá- ban. Ő maga is erre ké­szült... — A régiek azt mondták, ember tervez, isten végez. Most más a szólásmondás. Az asszonyt azonban nem tudta könnyen lerázni. Az elmondta, hogy a fiú mi­lyen jó úttörő, majd KISZ- funkcionáriüs volt; amióm párttag lett, a dialektikus materializmusból szeminá­riumot is vezetett. D’Escuse órájára nézett. —• Most mennem kell; in­tézetem a preumatikus BWC-egységek légrugós ha­tását figyeli, Sir Thomas Dewey vár... Próbálja elhe­lyezni a gyereket, bár nem lesz könnyű. Európában az enyém az egyedüli kvadro- íón-tribológiai intézet Most azonban nincs benne üres státusz, különben is létszám­stop van. • A fiatalember nem esett kétségbe; amikor ezt meg­tudta. — Ha- a szakmámban nem tudok elhelyezkedni, anya, hazamegyek magához, Czup- pánházára. Öregkorára nem lesz legalább egyedül, visz- szaadhatok egy keveset ab­ból a sok jóból, amit magá­tól kaptam. özvegy Zsákiné azonban még az ünnepség hatása alatt volt. — Kisfiam — mondta —, azért beszélni kellene más­sal is. Ha már ilyen nagy­szerű eredményeket értél el, hátha megmaradhatsz a szakmádban. A fiú azonban fejét rázta. —- D’Escuse professzor húsz nyugati és tíz hazai szümpozionon vett részt. Publikált a „The Wyoming Star”-ban; vele az egyete­men senki nem akar ujjat húzni... Egy hónappal később Zsá­ki néni boldogan téri ha­za. Pali hajnal óta a Gay- thorpe-törvényt tanulmá­nyozta, de most éppen a csibeólt tisztogatta. — Sikerült, kisfiam! Vég­re, sikerült! — kiáltotta az édesanya. — Lassingleiter elvtársnak elmondtam, hogy milyen nehéz helyzetben vagy, és ő mindjárt megér­tett. — Ki az a Lassinger vagy hogy mondják? — Czuppánházi viszony­latban vezető ember. Posta­mester és tanácstag. Elsejé­től felvesz. Csak kétezer-öt­százat tud fizetni, de a sem­minél ez is jobb. így lett Paliból levél- és újságkihordó Czuppanhazaru Máté György (Fotó: Szabó Sándor)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents