Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-13 / 37. szám
Mr. Halót visszatér Februártól kezdve Fran" ci »országban felújítják Jacques Táti tóbb filmjét. Műsorra kerül többek között a Kisvárosi ünnep, a Uniót úr nyaral, A nagybácsim és a Play Time című alkotás. Jacques Táti, akit Chaplin, Max Linder, Buster Keaton mellett a legnagyobb komikus színészek és filmalkotók között tartanak számon, maga Is részt vesz filmjeinek Ismételt bemutatóján. A felújítás során elsőként az 1549-ben készült és a velencei fesztiválon dijat nyert Kisvárosi ünnep című filmet mutatják be. Kígyók a padláson A csehszlovákiai dr. Petr Smerak és felesége, Ludmilla Smerákova lakásában különös albérlőkkal találkozható látogató: egy óriáskígyóval, sivatagi varánuszgyíkkal, le- guánnal, kis ausztráliai agáméval, szarvas- és közönséges viperákkal. Némelyik barátságosnak látszik, a többiek viszont kifürkészhetetlenek. Veszéiyesek-e a viperák? Dr. Smerak a következőket mondja el ezzel a kérdéssel kapcsolatbalt: ..Meglepő, hogy a világ olyan civilizált és fejlett kultúrájú részén, mint amilyen Közép-Európa, fennmaradhattak ilyen előítéletek. Valójában alig van olyan állat, amely annyira béketűrő, mint a mérges kígyók. Az emberek többsége fél, vagy undorodik nemcsak a mérges kígyóktól, hanem általában a hüllőktől. Érdekes, hogy a természettel szoros kapcsolatban élő, a mi felfogásunk szerint primitív emberek mennyire másként viszonyulnak hozzájuk. A nomád pásztorok többsége például nem fél a szaharai szarvasvipera (Cerastes) harapásától, és nem bántja azt. Ezek az emberek többnyire mezitláb, vagy könnyű sarukban járnak és olyan helyeken táboroznak, ahol éjszaka a viperák táplálékra vadásznak. Ennek ellenére kígyómarás igen ritkán fordul elő. Az algériai Szahara déli részén, a tuaregek között még olyan emberekkel is lehet találkozni, akik otthon tartottak ilyen állatokat. Egyikük mutatott egy kis szarvasviperát, amit egy bádogkannában nevelt. N. FEJES ERIKA: Fecskefarm PÁR SOR JÓZSEF ATTILÁHOZ Mint szigorú felvigyázó, Sorompó mutatóujja int Itt kellene lenned valahol... — A leltár szerint. Kalapod alatt még kialvatlan Rügyeket bont a pirkadat — Sorompó, sínek párhuzamja Kiáltják hiányodat. Végtelen vonalak, mozgó egyedüllét.. Rend és rcndtelenség nagy találkozása. Ereid, e terhelt csomópontok Honvágyadat hordják a Hazába. Huzattal húz el a füst a fütty is, Ég-föld között himbál egy szerelvény: Fecskefarmon villanydrót a sined, Szíved szikra, megríkatő jelvény. Örházak, tanyák érhálózatában Süvölvény-vér kering, A levegő csupa pörsenés: Kamasz-kor jön megint. Földed súlyos sínekkel vasaltan Álmában is föl-föl-zakatol; Most is csak a hiányod a jussom, Ha rám terhes vonatfüst omol. SÁSS ERVIN: Még minden még minden megtörténhet még összezúzhatjuk magunkat az emlékeken és boldoggá tehet egyetlen tiszta pete hogy nem volt soha ablakra meredő várakozás kihúzott telefondugó és nem aludt ki a tűz a szeműnkben még minden megtörténhet de ki ismeri fel az igazit aki tekintetében vonszolja a tegnapot és a holnapután! összeomlásokat még minden megtörténhet az is hogy reggel felkel a Nap és forró hullámain úszunk tovább megkeresni amit elveszítettünk vagy ami nem is volt csak sírás és szomorúság-szobor jött velünk az akácosban bársonyport taposva még minden megtörténhet és kitárt ablakok mögött fényre éhesen .1 s? C <L> _o O CŰ éti MŰ hmegismerhetjük önmagunkat King Kong mechanizmusa King Kong mind rettenetesebbé és félelmetesebbé válik. Olyan magas, hogy feje kilátszik egy ötemeletes épület mögül. Habgumiból kialakított izmai 1000 argentin ló farkából készült szőrzet alatt feszülnek. Testét 1500 méter villanydrótból álló „idegrendszer” hálózza be és több száz méternyi műanyagér táplálja az izületi részeken elhelyezett számos hidraulikus szivattyút. Az állat testének váza 4 tonna alumínium felhasználásával készült. King Kong 800 kilós kezében tartja — 12 méterrel a földfelszín felett — a törékeny Jessica Lange-t. akiről hatalmas ujjaival letépi a ruhát. A művésznő rémült arckifejezése nem „megjátszott” félelem eredménye. A jelenet valóban rendkívül veszélyes. Elegendő, ha a hidraulikus szivattyúk mindössze pár centimétert tévednek, s a szép színésznőt szétzúzzák a hatalmas ujjak. A forgatás egyik jelentét meg kellett ismételni, s a színésznőt szabályosan kiütötte a monstrum egyik ujja, amely könnyedén arcul- legyintette. Jessica Lange, elsőfilmes színésznő, aki korábban Párizsban volt fotómodell, olyan helyzeteket élt át, amelyek egy másik színész pályáját kitöltötték volna. Elmerült mozgó homoktengerben, átgázolt egy vulkán kráterén, felemelték a New York'i World Trade Center tetejére amely — mint tudjuk — mintegy tíz méterrel magasabb az Empire State Buildingnél. Humorszolgálat >\/\AAAAAAiV»/VVS/VW\/WWWWWV>AAAAAAA(VSA^V^/VWiAAAAA^A/VVW\AAAAAAAfWV>AAAAAAAAA/NAA/NAAAA^AAA< Az ingatlanügynök egy házat mutat meg az ifjú párnak. — A következőképpen jár-nk el: önök megmondják azt az árat amelyet fizecni szándékoznák ezért a házért, aztán valamennyien őszinte szívből kacagunk — majd végül hozzáfogunk a komoly tárgyaláshoz.-k A híres filmcsillag felháborodottan meséli: — Ezek az elviselhetetlen újságírók állandóan túloznak. Mindannak a hazugságnak, amelyet rólam tér jesztenek, a fele része nem felel meg a valóságnak!-k Egy ügyvéd bírósági védőbeszédéből: — Bíró úr, ha valakit 18- s/.or ítéltek el, az már nem bűnöző. — Hát ml? — Gyűjtő! ★ A hollywoodi filmcsillag elegáns villájában tűz tör ki. — Gyorsan hívja ki a televízió, a rádió tudósítóit és az újságok riportereit — parancsolja a háziasszony a szobalánynak. — Igaz is, még valamit ne felejtsen ei: hívja ki a tűzoltókat is! A zenekritikus interpít készít egy hires virtuózzal. — On IS éves koráig csak hegedült, azután pedig ezt a hangszert teljesen váratlanul a pianinóval cserélte fel. Miért? — Kedves barátom —válaszol a maestro —. sikerült önnek valaha is egy söröspoharat a hegedűjére tennie? Két letartóztatott bűnöző beszélget-' — Te hiszel a jogi tévedésekben? — Persze. Engem háromszor felmentettek! ★ Az apa kisfiának ágya szélén ül és mesét olvas. — Apu... — szólal meg egyszer a gyerek. — Mit akarsz, kisfiam? — Nem zavarna, ha megkérnélek hogy olvass egy kicsit halkabban? Aludni szeretnék. Gx'-fO <2*~1 SZ£ 15TAT2_ UGRAT AS — GYÓGY SZERÜGYBEN.. — Gyere, fizetek egy üveg Salvust.*. Miért pusztultak ki a Dinoszauruszok? En tudom. En megfejtettem a titkát, hogy miért pusztultak ki a Di- no-, sőt a Bronto- szauruszok is. Ezeknek az óriás őshüllőknek a sorsa a következőképpen tetőzött. Egy alkalommal Dinoszaurusz odaszólt a Brontónak és megkérdezte, hogy nem tudja-e véletlenül, hogy mik voltak azok a kis fél- páfránylevélnyi izék, amelyek minap még ott nyüzsögtek körülöttük, a hátsó lábaikon álltak, de szőr volt a testükön. Mára mintha alig lenne már belőlük. Brontoszaurusz töprengett egy-két évet a feltett kérdésen, majd meggondolva a dolog lényegét a fél- páfránylevélnyi kis izékkel, újabb egykét év múlva villámgyorsan válaszolt is hiszen köztudott, hogy ezeknek az óriás őshüllőknek milyen gyors volt a felfogásuk. — Te, Dino... Most, ahogy mondtad tiz éve, tényleg kevesebb van belőlük. .. — Miért? — kérdezte rövidke húszévnyi tanakodás után a Dinoszaurusz, mert ő volt a szószátyárabb, és felszisszent, mert a múlt évben egy Me- galloszaurusz a far kára lépett. Nagyon érzékeny egy Dinoszaurusz volt különben. — Azt hiszem, klímaváltozás.... vagy mi. Igen, mi szauruszok nem védjük eléggé ezeket a kis falatnyi izéket... Védjük meg őket, jó? — lelkendezett ötven év múltán a Brontoszaurusz, hogy ilyen gyorsan kitalálta, mi lehet az olca hogy így megcsappant azoknak a kis izéknek a száma. A Dinoszaurusz helyeslőleg bólintott és a Páfrányról elnevezett nagy mocsár környékén, de attól kissé távolabb, néhány százezer .év múlva kijelölték a kis izék rezervátumát. Hogy el ne tűnjenek a pleisztocénből. Ezek voltak leg- előbbi előemberek. Nem tűntek el. Szaporodtak és sokasodtak és szépen sorban mind megették először a Dinoszauruszokat, majd a Brontókat is. Mind. Ha már így megvédettek általuk. Mamm Vt és társa, Mám Mut dör- mögő hangon vitatta meg azt a hallatlan tényt, miszerint fogyni látszanak azok a kis alig szőrös lénykék, amelyeknek nincs is ormányuk, se agyaruk és akiknek olyan nevetséges és egyformán vékony mellső és hátsó lábaik vannak. Az utóbbiakon állnak ráadásul. — Mégiscsak a jégkorszak élővilágához tartoznának ezek a szerencsétlenek, nem? — így Mamm üt és nagyot falt egy finom zúzmó- telepből. Mám Mut elgondolkozott, majd megrázta busa fejét és felelősségteljesen nyammogta: — Igazad van, Mamm üt... Mi vagyunk a leghatalmasabb lények a földön, nekünk kötelességünk gondos_ kodni a többiekről. Ezekről a kis izékről is, hogy ki ne pusztuljanak... De mit tegyünk? — Alapítsunk rezervátumot a számukra. .. Hadd szaporodjanak kedvükre ezek a kis vackok. .. Jó lesz? — mondta, hívén azt, hogy bölcset mond Mamm Ut. és társaival hozzá is látott a rezervátum megteremtéséhez a már nem előember számára. Nem is tűntek el azok, hanem szaporodtak és sokasodtak. Es mind megették a mammur tokát. Így azok aztán szépen ki is pusztultak éppen úgy, mint az őshüllők. A minap hallottam, hogy jobb oroszlán-, elefánt- és bálnaberkekben komolyan aggódnak az emberekért, ezekért a védtelen kis izékért és azon töprengenek, hogyan lehetne őket megmenteni a kipusztulástól. Gyanítom rezervátumot létesítenek majd a számunkra. Aggódom. Az állatokért. Megesszük őket is. Mindent megeszünk körülöttünk. ... ha nem vigyázunk, még önmagunkat is. És akkor már — ezt lássuk bt időben — hiába jönnének majd teszem azt a legyek, vagya vírusok, hogy megmentsék újból az embert, egy kései rezervátumban. Már nem lesz mit megmenteni. Csak a rezervátumot. Ahogyan ezt különben annak idején a bölcs és előrelátó Meggallo- szaurusz megjósolta, figyelmeztetően rálépve Dinoszaurusz farkára — hagyják a fenébe ezeket a lényeket. Ha az akkor odafigyel a dolgokra/ ma sem pusztulnak ki a szauruszok. Es nem írom én meg ezt a tanulmányt — mint egy állandóan megmentett két lábon állá négylábú. (egri) Hisztéria...?! A címül adott saó az aláfo9 bi jelentéstartalmakat, használati értékeket nevezi meg 3 szervi elváltozás nélküli idegbetegség, túlzott érzé- kenység, ideges ingerlékenyt ség. az önuralom elvesztése, hiánya stb. Nagy a szócsaládja is ennek a megnevezésnek. Mindennapi életünk nyelvhasználatában ezek az alakváltozatok jutnak leggyakrabban nyelvi szerephez: hisztériás, hisztérika, hisztérikus, hisztériázik, hisztériázás, hisztériázó. A cigi. csoki, diri játékos képzési formákba illeszkedik bele a hiszti is. Bizalmasabb beszédhelyzetben gyakran halljuk a hisztizik igealakot és a hisztizés, hisztiző szóváltozatokat. Az sem véletlen, hogy ép' pen napjainkban a szépirodalmi alkotásokban is sajátos közlő, kifejező szerephez jut ez a szócsalád. Hogy milyen finom értelmi árnyalatokat képes megnevezni a szócsalád minden tagja, bizonyítják elsősorban azok a versrészletek, amelyekben valóban kulcsszói szerepel, játszanak a hisztériás, a hisztérikus, a hisztériásán, a hisztérika és a hisztis szó* , alakok: „Hisztériás lettem, jótetteimtől üldözött” (Váci Mihály: A szent epilepszia). Bóka László több költeményében bíz a hisztéria szó- alakváltozataira sajátos stilisztikai szerepet: ..Szelet szeretnék hallani, szelet / a hisztérikus kürtő felzokog” (Bóka László: Veled). —„Jeget szór nyáron, tavaszt nevet télen, / tizenkét hónapig tart március, / a föld forgását látom és megértem, j miért oly hős, miért hisztérikus” (Bóka: Ars poetica). Nagyon találó a hisztériás szóalak szerepeltetése abban a jelzős szerkezetben, amely az egész vers mondanivalója szempontjából a legfontosabb versbeli nyelvi forma: „(Mint hisztériás médium sikolt a telefon” (Bóka: Nagyüzem). Hogy milyen változatos lehet a szócsalád tagjainak poétikai ereje és hangulati értéke jól példázzák ezek a versbeli nyelvi formák: „Hisztériásán robban a benzin, / a forró hengerekben f rohangál a dugattyú” (Szilágyi Domokos: Magasan).— „Nyakadon hisztérika csüng, / hagyod, hogy sorsát rád kötözze” (Nyerges Andrási Amíg másodszor). — „HiK- térika álmok városa” (Simon András: Viadal). A családias jellegű, hu» moros hangvételű költeményrészletbe a hisztis igealak szervesen illeszkedik bele: „Látod, annyit hisztiz- tél megint, / hogy otthon maradt a mákdaráló” (Papp Mário: Elrontott hétvége). Dr. Bakos József áfauuit " ■ ' t: v r 4
