Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-12 / 36. szám
Gyermekétkeztetés — Vadászkürt módra? Számítógépes helyfoglalás a MALÉV-nél. Korszerű komputerek segítik az utasok tájékoz» tatását és a jegyvásárlást a MALÉV Váci utcai és a Dorottya utcai irodáiban. (MTI fotó — Várkonyi Péter felvétele — KS) A cím nem hatásvadászó újságírói fogás szülötte. A joggal felháborító eset sajnos megtörtént az egri 5. számú Általános Iskolában, ahol a tanulók étkezését enyhén szólva felelőtlenül oldotta meg — eszi. nem eszi. ez van alapon — valaha jónevű Vadászkürt Étterem. Keseregnek a gyerekek, méltatlankodnak a pedagógusok. sürgős intézkedést követelnek a szülök. Többen megbetegedtek Az elégedetlenség érthető, hiszen a diákok jó néhányszor azt sem tudták, mit fogyasztanak. A darált szalonna avas. a tojáskrém savanyú, a hús annyira zsíros volt. hogy inkább lemondtak az ebédről. A főzeléknek lényegében hírét sem hallották, köretnek általában krumplit és rizst kaptak s a linzert olykor cukor helyett liszttel szórták meg. Ilyen előzmények után természetes, hogy nagyon óvatosan kavargatták az ennivalót, mert hát ki tudja, mit találnak benne. Mintha sejtették volna: a kör korántsem zárult. A jegyzőkönyvek — tavaly november óta egyre-rhásra szaporodtak — még megdöbbentőbb tényekről tanúskodnak. Az igazgatónő írta a városi tanács művelődésügyi osztályának. „November 12-én büdös csirkehúst kaptunk. Kihívtuk a KÖJÁL illetékeseit, megindult a vizsgálat ám a helyzet mit sem változott, hiszen 16-án ismét romlott küldemény érkezett”. Szó esik még az erjedt burgonyáról a zsíros kakaóról, a vizes tejről, a kellemetlen ízű. ragacsos, gusztustalan gránátoskockáról a tökfőzelékről, amelyből nem hiányoztak a mirelite-csoma- golás címkéi sem. A KÖJÁL főorvosa egyértelműen fogalmaz. „A november 12-én szállított paprikás csirke büdös és romlott volt. Ezt állapítottuk Vendéglátó Vállalat hajlandó volt egyezséget kötni. Az iskola vezetője egyébként indokait a következő megjegyzéssel zárta. — A történtek után a felelősséget nem vállalhatjuk tovább. Világos beszéd, de vajon lesz-e foganatja? Határozott ígéretek Többek között erre kerestünk választ a Panoráma Szálloda és Vendéglátó Vállalatnál. Mint Beszterczei György marketing osztályvezetőtől megtudtuk, a cég fantáziát lát a gyermekélelmezésben. Először Hatvanban, majd a megyeszékhelyen vállalták ezt a feladatot. Egerben átvették a Bartók Béla u. 4. szám alatti konyhát, s innen látják el az 1. 2.. 4.. és a 10. számú Általános Iskolák diákjait. A Vadászkürt viszont — 1976. november 1-től — az 5-ös, a 6-os és a 8-as számú oktatási intézmények tanulóinak élelmezésével próbálkozott meg, kudarcot kudarcra halmozva. — Igyekszünk az életkori sajátosságokhoz alkalmazkodó kínálatot nyújtani. E célból szakembereket is képzőink. — Mindez szépen hangzik, csakhát az 5-ös iskolában másként vélekednek. Mi erről a véleménye? — Néhány napja változott a helyzet, ezt ők is elismerhetik. Egyébként azt hiszem: kissé eltúlozzák a dolgokat Egyébként is a Vadászkürt hibájából kár lenne általánosítani. Nem áll szándékunkban, annál is inkább, mert dr. Nagy Sándor igazgató nemcsak pontos diagnózissal szolgált, hanem határozott intézkedést is ígért — A hanyagság, a felelőtlenség miatt fajultak eddig a dolgok. Nem marad el sem a felelősségre vonás, sem a rendteremtés. Olyan vezetést biztosítunk amelyik úrrá lesz a nehézségeken. Ilyen eset többé nem fordulhat elő! Ez már határozott ígéret, sőt biztató garancia. Az igazgatónő álláspontja mégis elgondolkodtató: — Oda a bizalom... Nem bűn a konkurrencia Dr. Kocsis Sándor tanácselnök-helyettessel beszélget" tünk a megoldás módjáról. — A Panoráma közeledését szívesen vettük, hiszen,, iskolai konyháink zsúfollak: sokkal több gyereknek főznek, mint amennyinek lehetne. Nos. ezért úgy gondoltuk hogy idővel a cégre bízzuk az összes egri óvodás és általános iskolai tanuló élelmezését. Az ételmérgezés, a csótány ügy azonban minket is felháborított. Felelősek vagyunk a fiatalokért: nem engedhetjük. hogy nemtörődömség miatt veszélybe kerüljön egészségük. A döntés nem késik, feltétlenül tiszta vizet öntünk a pohárba. A kérdés önkéntelenül is adódik. — A Felső-magyarországi Vendéglátó Vállalat értesülésünk szerint kész megállapodást kötni. Járható ez az út? — Korábban is kerestek bennünket de — és ez természetes — az elsőként kopogtató igénylővel szerződtünk. Eizt az egyezséget — az 5-ös a 6-os és a 8-as iskolák esetében azonban bármikor felbonthatjuk, ha a diákok érdeke úgy kívánja. kr Megnyerő a Panoráma igazgatójának határozott ígérete, ám, ha a bizalom végképp megrendült, célszerű az új partnerrel is tárgyalni, hiszen kedvező feltételek esetén létrejöhet a megállapodás. A tisztességes konkurrencia nem bűn, hanem olyan egészséges versengés, amelynek igazi nyertese erz esetben több száz egri gyerek lehet. Pécsi István Mindjárt sietünk előrebocsátani, miszerint nem hisz- szük, hogy ez az egyébként különösségénél, lélektani buktatóinál fogva és megfogva érdekes történet a valóságban így lejátszódhatott volna. Mégis úgy gondoljuk, hogy a történet, az elmondott, a lefényképezett tragédia valódiságához és igazságához nem fér kétség. Ph. Friedmann és D. Klei- man írták a forgatókönyvet, a filmet rendezte és annak főszerepét George C. Scott alakította. A filmben a békés magányban élő farmer, árván maradt fiával ott legeltet a kopárnak is mondható legelőkön és ebben a csendes, szerény békességben jól is érzi magát Ez a líra, ahová a vegyszerrel belesistereg a helikopter és az a gondatlanság, amely a halált hozza. A lírára ólomként zuhan az alattomos krízis, mely előttünk már nem is annyira abban a kérdésben ölt testet, vajon a farmert és fiát sikerül-e megmenteni az életnek — bár ez a része sem érdektelen ennek a történetnek —, hanem sokkal inkább abban, hogyan viselkedik a lelkiismeret azokban, akik felelősök, vagy felelősök lehetnének, másrészt azokban, akik a hatalom ilyen, vágj' olyan formában megnyilvánuló nyomása alá kerülve — hazudnak? A kérdés a görög sorstragédiák tömörségével így vetődik fel: szabad-e az emberi érzéseket és értékeket kikapcsolni, szabad-e az emberiesség alapvető normáit félretolni olyankor, amikor a hatalom hibája nyilvánvalóvá válik, a hatalom bűnös hordozói eltitkolni igyekszenek saját hibájukat? Szabad-e gőggel, érdekkel, hanyagsággal, a többség túlsúlyával azt bizonyítani, hogy az egyes emberek érdekében működő óriási hatalomnak joga van megtagadni az apának, hogy fiáról tudhasson? Meddig manipulálhat egy orvos és meddig egy társadalom? Meddig lehetnek titkai egy hatalomnak, egy társadalomnak? Szabad-e kórházi ágyon, a szakember taktikázás! lehetőségét is a legvégsőkig kihasználni azért, hogy a hiba, a társadalmilag jelentős bűn rejtve maradjon? Érzik-e a bűn szomszédságában élők, a farmerek, a tudományos intézetek kutatói, az orvosok és minden egyéb rendű- és rangúak, hogy itt nem csupán egy ember tudati le- blokkolasára fogtak össze, hanem az ember alapvető jogát semmisítették meg egy adott pillanatban szerintük elfogadható indokkal? Milyen indok magyarázhat egy magatartást? És mikor? így, ezek a kérdések, szöveg szerint nem hangzanak el a filmben. Dan Logan „csak” látni akarja a fiát; akiről mi már tudjuk, hogy halott A nyugtalanságot hosszúra njnílt mozgássorok közvetítik a nézőnek, közr beiktatva olyan jelenetekkel, amikor az emberi há- nyavetiség és cinizmus, vagy a hatalom vak szolgálata fokozza az ellentétes lélektani áramlást. Értjük, megértjük Logant, amikor egy tűzszerész biztonságával hajtja végre a bosszút, a dühkitörésnek ezt a megnyújtott folyamatát. A rendező George C. Scotü technikában is, játékvezetésben is kezére játszik a színész George C. Scottnak. Semmi fölösleges túlzás sehol, mindenütt az arcokkal, az arcokon megjelenő kemény jellemvonásokkal közli azt, amit nem akar hosz- szú mondatokban kifejezni. Amikor a néző az utolsó képsort is végignézi, ítéletet mond, egyértelműt és őrjön" gésáért, ámokfutásáért a* együttérzés mindent elsöpri ingerével felmenti Logant Pedig — ha nyugodtan utás* nagondolunk — az erősza* kot nem lehet megdicsőíteni, még akkor sem, ha azt hitetjük el a nézővel, hogy a halál extázisával az agyában cselekedett ez a hős. É* ezt a tételt még jobba» hangsúlyozza az a megoldású ahogyan a parancsnokié tiszt a helikopterről harsogó ja, nem szabad megölni L«4 gant. Mit gondolt az a pm* rancsnok abban a pillanat*» ban? (Farkas) 1 meg a helyszíni ellenőrzés során. Többen meg is betegedtek: 26 gyermeknél és egy konyhai alkalmazottnál has- és fejfájás, hányinger, hányás tünetei jelentkeztek." Az üzletvezető és a főszakács ellen a közegészségügyi előírások be nem tartásából eredő ételmérgezés okozásáért szabálysértési eljárást indítottak. Ettől függetlenül minden maradt a régiben. Sőt. a vállalat és az étterem képviselői, a művelődésügyi osztályon november 26-án rendezett egyeztető tárgyaláson — jól tessenek figyelni! — megértést, bizalmát kértek. Aztán megérkeztek a csótányok ... Ezek a 6vábbogárhoz hasonló rovarok ott úszkáltak a gyermekek részére felszolgált bablevesben. Ezek után nem csoda hogy az igazgató — dr. Lendvay Vilmosné — nyomatékosan ismételte korábbi kérését: gyors szerződésbontást javasolt a művelődésügyi osztálynak. Már új partnert is talált: a Felső-magyarországi 9. Kati besétált és körülnézett. Nem nagyon. Nagyon nem is lett volna érdemes. Spártai egyszerűséggel berendezett helyiség, egy ómódi szekrény, két rokkant rekamié egy konyha- asztal, pár tonettszék, gyalult deszkákból összeácsolt, mennyezetig érő, testetlen könyvespolc, dugig telve. És szemmel láthatóan a rendszeres évi takarításra még nem került sor az idén. — Hát nem az a kimondott Hilton — állapította meg a lány de semmi bántó nem volt a hangjában. Pók-karjával Guszt Róbert sietve lesöpört pár könyvet egy székről, hogy látogatója leülhessen. — Tudod, sokba került az öregnek a taníttatásom. Meg a bort sem mérik ingyen mifelénk. Én meg csak két éve keresek valamit. De jövőre új bútort veszünk, és ki is lesz festve... Bocsáss meg egy percre, kimegyek a konyhába, fölteszek egy kávét. Oda ne gyere ki oda csak nagyon erős idegzetűek tehetik be a lábukat. Addig is foglalj helyet. Hány cukorral szereted? Ez a kérdés már a konyhából érkezett. — Fele kávé, fele cukor — kiáltotta Kati —, de hol vannak a zümbik? Látom a ketreceket a szekrény tetején. de azok üresek, nyitva az ajtajuk. Már jött is a válasz a légtéren át: — Akkor az ablakpárkányon lesznek, ott szeretnek üldögélni oda süt a Nap. Kosaras Kati izgatottan sietett az ablak felé, egészen elómult. — Micsoda?! Ezek lennének azok a szuper-lények?! A csoda-csirkék?! Hisz ezek csak elfuserált verebek! Guszt Róbert megjelent a küszöbön, egyik kezében kávéscsésze, a másikban kockás törlőruha. — Nana! Ne sértegesd a zümbiket, lehet, hogy megértik. Annyiban igazad van, hogy a zümbi hasonlít a Passer-hez. a verébhez. Mármint a házi verébhez. Körülbelül akkora, az ő fejtetője hasaalja is hamuszürke, az ő tollainak a szegélye is rozsdavörösbe hajlik, neki szintén fekete a begye. Tényleg a Passeriformes, a verébalakúak külsejére üt. bár semmi köze hozzájuk. Egyáltalán nem tartozik a ploceidák családjába, inkább törpe gém. Menj egészen oda nézd meg őket közelebbről. Nem félnek, nem repülnek el, vonzódnak az emberhez, szeretik. Mint a kutyák, a delfinek, a pingvinek. Rögtön meglátod, hogy mekkora a differencia! És két óriás lépéssel már újra kint volt a konyhában. A lány az ablakhoz lépett, kicsit kihajolt. Tíz szürke kis tollcsomó, tíz zümbi nézett vele ma- dárezemet. Mozdulatlanul állva, kissé félreforditott fejjel, kíváncsian vizsgálva az ismeretlent- Kíváncsian és valahogy — barátságosan. Nem kellett ahhoz természettudósnak lenni, hogy az ember így közelről azonnal megállapíthassa — ezek valóban nem verebek. Először is: más a fejük formája keskeny, hosszúkás, a csőrük is hosszabb, vékonyabb. Az ő szürkeségük selymes, a feketeségük bársonyos. És hosszabb a lábuk is... Most az egyik elindult a lány felé a fölpat- togozott pléh esőlemezen. Kényesen lépdelt, nem ugrált páros lábbal, mint a veréb... És a törzse sem olyan golyószerű, könnye- débb kecsesebb, nyúlánk... És a tollazata is mindenütt azért egy kicsit világosabb árnyalatú. Kati a fényképezőgépe után njoilt. de a mozdulata abbamaradt. Odament az ajtóhoz, átszólt az előszobán át a konyhába: — Mondd, Robi, mit tudnak ezek a te madaraid? Mitől olyan extra-hasznosak? Aranyosak, jópofák' nem vitás, de én nem nézek ki belőlük sokat. Kicsik, szürkék, mi rendkívülit tudhat-nak? Szépen énekelnek? Guszt Róbert újra megjelent a küszöbön, de immár tálcával a kezében a tálcán két gőzölgő csésze, cukortartó, kiskanalak. — Kérdezd meg tőlük. — Ne butáskodj. Én itt most dolgozom, nem szórakozom. Szóval, miért olyan csodalények ezek, mint a gascognei legények? Mert azok legalább gémlábú sasok voltak. De ezek. lehet, hogy gémlábúalc de hogy nem sasok, az ziher. A fiatal tudós óvatosan letette a tálcát az asztalra. — Én komolyan mondtam, hogy megfelelnek a kérdésedre ők maguk. Csak az a fontos, hogy írásban érdeklődj. A lány csak nézett rá, ahogy a csészéket kanalakat rakosgatta, bolond ez21 — Vedd elő a noteszodat — folytatta a fiú —, írd föl a kérdésedet, tépd ki a lapot, tedd az ablakpárkányra. örült, nem vitás ez a srác komplett őrült! Akkor pedig nem szabad neki el* lentmondani, tenni kell. amit ajánl! Kapkodva, gyorsan elővette jegyzőfüzetét, felfir* kantotta a kérdést kitépt« a lapot, letette az ablak- párkány szélére. És attól, ami bekövetke» zett. földbe gyökerezett a lába! Szempillantás alatt mini ha mini-tornádó, tájfun, ciklon támadt volna a pár tenyérnyi területen! Rozsdabarna-szürke forgószél. Mint tíz Szent Györgyin- vág egyetlen sárkányra, úgy csaptak le a kongói zümbik a cédulára. Száz éles kis karom tépte, tíz tűhegyes csőr szurkálta, húsz kis szárny verte a szerencsétlen noteszlapot. Valóságos eksztázisban ölték-gyilkolták áldozatukat a .harcias tárna* dók. Egykettőre már csak fecnik, foszlányok maradtak a papírdarabból. És a következő pillanatban már ott állt moccanatlan' az öt pár zümbi ismét a párkány szélén, mintha mi sem történt volna. Mozdulatlanul állt helyén Kosaras Kati is. tágra nyílt szemmel megdöbbenve. — Mi .. mi volt ez?! — szólalt meg végre.. — Mitől vadultak meg ezek?! (Folytatjuk.) Dűlt Amerikai film
