Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-10 / 34. szám
44 ezer jogosítvány - de ki tud vezetni? Jó statisztika — rossz utak ♦ A közúti forgalombiztosítás feladatairól ötszdmegyven baleset egy évben (Totó: Perl Márton) Különösen időszerű, fontos értekezlet színhelye volt tegnap délelőtt Egerben a Technika Háza, a Heves megye közúti forgalmában érdekelt hatóságok, szervek és vállalatok képviselői tanácskoztak az idei tél eddigi közlekedési tapasztalatairól, illetve a további feladatokról és lehetőségekről. Az értekezlet résztvevőit Berecz István, a KPM Közúti Igazgatóságának vezetője köszöntötte. Ezt követően vitaindító beszédet mondott, s ebben a legfontosabb feladatokra hívta fel a figyelmet. Emlékeztetett arra, hogy megyénkben 44 ezren rendelkeznek gépjárművezetői jogosítvánnyal, s hogy területünkön 540 közúti baleset történt az elmúlt évben. A korábbi évek statisztikája ennél rosszabb volt, ez azonban nem lehet alap az elégedettséghez. Éppen a még most is tartó tél problémái mutatják, hogy a biztonságos közlekedés feltételeinek biztosítása területén még nagyon sok feladatunk van, s ezeket csak közösen, az érdekelt szervek hatékony együttműködésével és társadalmi ösz- szefogással valósíthatjuk még. A továbbiakban részletesen szólt arról Berecz István, hogy útviszonyaink tényleges helyzetéről közvéleményünk csak kevés információval rendelkezik, a helyzet megítélésében gyakran szubjektív tényezőkre, illetve indulatokra szorítkoznak. Époen ezért fontos reális lehetőségeink pontos és széles körű tudatosítása. Ezek között első helyen az anyagi feltételek szerepelnek, tudnunk kell, hogy útjaink karbantartására — téli időszakban a hó eltakarítására. a fagyott területek sózására, salakozására — csak egy meghatározott, és nem túl nagy összeg áll rendelkezésünkre. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a társadalmi elvárások e téren is lényegesen nagyobbak. mint amit jelenleg ki tudunk elégíteni. Fő utak — a főutak A közúti forgalombiztosítás homlokterében az országos főutak biztosítása áll. Ez önmagában is igen nagy feladat. hiszen csak a 3-as fő közlekelési út megyénkén átvezető szakasza tizenhárom- ezer feletti gépkocsiforgalmat bonyolít le naponta. Sokan megfeledkeznek arról is — mondta a továbbiakban az igazgatóság vezetője —, hogy a forgalomnak télen is rendje van. A KRESZ-előírásokat sokan és sokszor hagyják figyelmen kívül. Számos példát lehetne sorolni ezzel kapcsolatban, mint például azt, hogy a hólánc minálunk szinte ismeretlen fogalom, sokan simára lekopott kerekekkel vesznek részt a forgalomban, igen nagy sebességgel közlekednek csúszós utakon, nem veszik figyelembe a szakaszos lefagyás lehetőségét. azt, hogy a száraz útszakaszt egvik pillanatról a másikra lefagyott válthatja fel stb* stb. nem is beszélve arról, hogy sok gépkocsltulajdonos• nak egyszerűen nincs gyakorlata téli vezetésben. Ez utóbbin talán az autóklubok is segíthetnének: „szappanos” pályán adhatnának leckét a téli vezetés viszontagságairól. Vár a Mátra — de nem fogad Mind a vitavezető előadásában, mind az ezt követő felszólalásokban sok szó esett a mátrai utak helyzetéről. Ismeretes, hogy a paradicsominak vélt időben valósággal özönlenek az emberek Mátraházára és a Kékesre, mindenekelőtt a természet és a téli sportok nagyszámú kedvelői. A hó azonban önmagában kevés az „üdvösséghez”, fogadni is kellene az oda érkezőket, többek közt megfelelő parkirozóhe- lyekkel, melegedővel, étteremmel. szállással stb. Sajnos, mindebből alig van valami, amit felmutathatnánk. Amikor tehát szép tájaink megtekintésére invitáljuk az ország más területein élő embereket, erre is gondolnunk kell —, hogy méltó módon tudjuk fogadni, s ellátni az egy-egy szép hét végi napon a Mátrába ezrével érkezőket. És az import só? Akik pedig téli útjainkon közlekednek, azoknak tudniuk kell, hogy a KPM útfel- ügyelete minden lehetséges módon igyekszik közúti forgalombiztosítási feladatainak Hogyan és mit szolgáltatunk Bonifert Adóm előadása Egerben Megyénk közlekedési, kereskedelmi és ipari jellegű szolgáltatásait végző gazdasági egységek vezető szakemberei vettek részt tegnap azon az előadáson, amelyet az Oktatási Igazgatóság rendezett Egerben, a megyei pártszékházban. A tanácskozás résztvevőit Somodi Lajos, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője köszöntötte, majd a különböző szolgáltatások fejlődéséről és a további fejlesztésekről Bonifert Adám, az MSZMP Központi Bizottsága ipari, közlekedési és mezőgazdasági osztályénak helyettes vezetője tartott előadást . . eleget tenni. De vannak fizikai törvények, amelyeket sokan nem tudnak, mint pL az utak elősózása csak 0 és — 6 fok között lehetséges és célszerű, hasonlóképpen a tisztítósózás is csak megfelelő hőmérsékleten végezhető. Arról nem is beszélve, hogy sószegény ország vagyunk, import útján szerezzük be szükségletünket Rendeltünk is 1500 tonnát, de ebből 1300 tonna sót nem szállítottak le! így előfordult, hogy egy csipetnyi sem volt éppen akkor, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá. A vita során felszólaló szakemberek megerősítették az előadásban elhangzottakat, közösen keresték a megoldás lehetőségeit és egyetértettek abban, hogy ez nem csak KPM, nem csak rendőrségi, nem csak tanácsi feladat, hanem társadalmunk egészséé, tehát közérdek. Mindenesetre tudnunk kell — és erre Fejes Pál r. alezredes, a megyei közlekedésrendészeti osztály vezetője hívta fel a figyelmet —, hogy a gyorshajtás mellett az utak állapota okozza a legtöbb balesetet. Továbbra is az utak járhatóságát kell tehát biztosítani elsősorban, s ehhez megfelelő forgalombiztonsági intézkedések szükségesek, valamint a baleseti gócok megszüntetése. Társadalmi érdek ez, mindnyájunk gondja. 6 megoldása is mindőnk feladata. (kt) Ezüst, ami aranyat ér Roppant, behemót szürke épület simul az öreg Lahóca- hegy oldalához. A Recski Rézércművek ércelőkészítőjébe lépünk, ahol monoton dohogással zúgnak a pofás török, hengerpárok, golyós malmok, a különféle érczúzó masinák. A kép Jókai Mórnak száz évvel ezelőtt leírt sorait, a íernezelyi völgyből keltezett „helyszíni riportjának” elragadtatott mondatait juttatják eszembe. Az érc munkásait így mutatta be: „... Tűz, víz, gép együtt dolgozik az emberi kézzel... De mindezek munkája nem puszta dolgozás; hanem tudomány. A fáradság mellé még ész kell és értelem. Annak az egyszerű embernek a dolga jératossá- got követel a chemiában, mechanikában... annak tudnia kell, hogy mit miért cselekszik? kiszámítania az időt másodpercre; — tévedést, hanyagságot, ismeretlenséget ott meg nem engednek... A próba-műhelyekben a zúzdák termékeinek nemes érctartalmát kísérlik... a gömbölyű agyagtégelyekben látunk valamit fényleni. Egy kásaszem, egy mákszem az... Ez az ezüst... S ezért az ezüst pontocskáért hány ember keze izzadt, hány ember szíve dobogott, hány ember ajka imádkozott: „Szerencse fel!”... A recski öreg hegy oldalában, az ércelőkészítő behemót épületében, ahol „víz, gép együtt dolgozik az emberi kézzel”, találkozhatunk a Váci Mihály nevét viselő szocialista brigád tagjaival. Tizenhatan vannak, s bizony nehéz lenne együtt fogni va- lamennyiüket, mert négy műszakban dolgoznak. S úgy dolgoznak, hogy „tudják, mit miért cselekszenek", „tévedést, hanyagságot, ismeretlenséget meg nem engednek”. Déli tizenkettőkor lesz most műszakváltás, de már fél órával előtte gyülekeznek a váltótársak. Meredek vaslépcsőn kapaszkodunk a legfelső szintig, ahol az öltöző és a melegedő. Holló András brigadéros már munkásan- cúgba öltözötten várja Bar- talos Sándor csoportvezetőt, hogy megbeszéljék a történteket és átvegye tőle a műszakot. Jön is Bartalos, feketén, akár az ördög, ám szélesen mosolyog: „Rendben volt minden... !” Nekem a kisujját nyújtja: „ Ne kenjem már össze... 1" — Szép munka a miénk, szép dolog, amit csinálunk, akkor is, ha ennyire összekenjük magunkat, ha eny- nyire piszkosak vagyunk tőle — mondja Holló András. Aztán szakszerű magyarázatba kezd láncos adagolóról, darabos leválasztóról, vibrátorról, Ganz- meg Krupp-hengerpárokról, golyós malomról, gereblyés osztályozóról, s arról, mint kényszerítik vegyszerekkel a finom fémszemcséket, hogy a zagy tetejére feljöjjenek, ahonnét lefölözhetik, akár a tejet. S hogy jobban megérthessem, mi is történik az ércelőkészítőben, egyszerű és közérthető példát mond: — Olyan ez az egész, mint a hurkatöltő: egyik végén beöntik az anyagot, a nyersércet, és a másik végén kijön a színpor. — Brigádjukat úgy emlegetik, mint összeszokott, öreg csapat. — Lassan másfél évtizede, hogy kimondtuk az alakulást 1963-ban volt ez. Többségünk már korábban is együtt dolgozott Egymást szoktattuk, tanítgattuk munkára, összetartásra, együtt alakítottuk ki közös életünk szabályait Olyan összeszokott gárda ez, amelyik fizikailag és lélektanilag is együtt érez. Megtanultuk, hogy felelősek vagyunk egymásért. Olyanok vagyunk, hogy mi már még otthon is arról álmodunk: mi van az üzemben? Velem gyakran előfordul, hogy álmomban kiabálok és az asszony fel- költ, hogy mi a bajom. Semmi, mondom, csak a Barta- losnak kiabáltam: vigyázz, kilyukadt a cső.,, — Miért választották névadójuknak éppen Váci Mi- hályt? — Mikor megalakult a brigád, többen akkor végeztük a nyolcadik osztályt Pócs Sándor tanár úr tanította az irodalmat és nagyon megszerettette velünk a verset Én annak előtte semmibe sem néztem a verset Aztán mikor Váci Mihályig eljutottunk és Pócs tanár úr felolvasta a Nem elég című versét, minden megváltozott bennem. „Nem elég jóra vágyni / a jót akarni kell! / És nem elég akarni / de tenni, tenni kell!” És aztán „Nem elég a célt látni / járható útja kell! / Nem elég útra lelni / az úton menni kell!” Olyan vers ez, akár az imádság. — Ezekben a napokban értékelik a brigádok teljesítményeit. Hogyan értékeli a Váci Mihály szocialista brigád önmagát? Százkét kiscsibe Igen, pontosan százkét aranyos, pelyhes, sárga, apátlan-anyátlan, kotló6t, kakast sosem látott csibe hódította meg nemrégiben az ország minden megyéjéből és a fővárosból Bábolnára ellátogató újságírókat, amikor a rövid, de rendkívül izgalmas, sokatmondó tájékoztató után „személyesen” is találkoztak az immár világhírű kombinát néhány csodálatra méltó produktumával. Százkét kiscsibe. Minden kartonban pontosan ennyi kel útra — alig egynaposán — a kombinát hatalmas kocsijaival, hogy aztán az ország különböző gazdaságaiban jércévé kis- kakassá vagy legalábbis rántani való csirkévé cseperedjék. Mindebben per sze. még nincs semmi rendkívüli. és azon sem bökken meg ma már az ember, hogy eme aranyos kis jószágok közül sok ezer — messze az országhatárokon túlra kerül, és olyan még nem fordult elő hogy ne menetrendszerű pontossággal indultak s érkeztek volna meg bármilyen hosszú is volt az az út Százkét kiscsibe. Pontosabban: száz, s a százhoz még két százalék, tehát kettő. Ez a kettő lenne hivatott pótolni az út közben esetleg elhulló társakat De ilyenre még úgyszólván példa sem volt, lettlégyen bármilyen hosszú is az az út Ily módon a megrendelő százat fizet és százkettőt kap — tesz szert tetemes nyereségre. Mindez azonban már nem ide tartozó kérdés. A csodálatot sem ez váltotta ki az újságírókból. Sokkal inkább az. ahogyan ezek a kiscsibék „készülnek” a kombinátban. Az egymástól távol fekvő és erdősávokkal elválasztott keltetőállomásokon embert úgyszólván látni sem lehet, csak a mindenféle fertőzést egyszerűen lehetetlenné tevő üvegfalak mögött sorakozó gépek végzik feladatukat óraműpontossággal, s termelik a csibéket illetve a további telepeken a malacokat és a bárányokat. Az üvegfolyosóról minden érdeklődő mindent megnézhet, de az automa- tizált termekbe senki sem teheti be a lábát. így a bent állandóan uralkodó helyzetre a „patikai tisztaság” is csak szegényes jelző lehet. Kivételi egyszer tettek — mesélik afféle ritka kuriózumként —, amikor több mint tíz évvel ezelőtt a Bábolnára ellátogató Nyi- kita Hruscsov és kísérete előtt megnyitották az ajtókat. Az első hatás a szavakkal szinte leírhatatlan elismerés volt A következő — ez már a küldöttség távozása után következett be — egy kisebb fajta „baromfivész”: minden meglátogatott terem lakójára korai s gyors pusztulás várt, majd a teljes fertőtlenítés következett, s csak ezután indult meg újfent a nagyszabású csirketermelés. Kiscsibék. Kikelés után kartononként százkettő indul útra. s az a plusz kettő — az meglehetősen tetemes hasznot hoz a kereskedelmi partnereknek, maga a kombinát pedig önmagának s természetesen a népgazdaságnak. Mindezt jó volt közelről látni, s az ott dolgozóktól hallani. Amiért pedig szóltam erről a százkét élet' erős kiscsibe kapcsán, az csak annyi, hogy nagyon jó lenne, ha sok munkahely vezetője, irányítója szintén személyesen győződne meg. ha úgy tetszik: leckét venne a bábolnai kombináttól. Leckét arról, hogyan lehet s hogyan kellene mindenütt korszerűen dolgozni. — Erről szerezhetnének sokan pontos értesüléseket — egyebek közt — a százkét kiscsibe kapcsán. _ . . - . ____ Cku-ti) — Az aranykoszorús fokozatot szerettük volna elérni — válaszol a kérdésre Bar- talos Sándor —, de úgy érezzük, ez nem sikerült. Elmaradtunk a termelésben, mert nem kaptunk megfelelő nyersércei sem mennyiségben, sem minőségben. ^ Kulturális vállalások teljesítésében is igen nagy hátrányban vagyunk. Négy műszakban dolgozunk, ami sok mindennek akadályozója. Nem beszélve arról hogy a többség ingázó: Mátraderecskéről. Párádról és Bodonyból járnak dolgozni naponta. — Igazolatlan hiányzásunk, balesetünk nem volt és elnyertük a rézércmüvek 2000 forintos jutalmát is, amiből közös kirándulást tervezünk — veszi át a 6zót újra Holló András. — Valamennyien részt vettünk az üzem két kommunista műszakjában, s ennek értékét az óvodának és az iskolának ajánlottuk fel. Társadalmi munkában fejenként 6 órát teljesítettünk. Többre ugyanis nem volt lehetőségünk, mert vasárnaponként is vagy termelő műszakban voltunk, vagy javításokat végeztünk az üzemben, hogy színporter- vünk lemaradását csökkentsük. A tanulni akarás is megvan bennünk, amit bizonyít az, hogy egy-egy embernek több szakmája van. Akiknek hiányzott még a gépkezelői szakmája, legutóbb azok is elvégezték. — Elégedettek a munkájukkal? — Mindnyájan szeretjük azt, amit csinálunk, de nagyon vágyunk már arra, hogy új gépekkel dolgozhassunk. Oj bánya születik itt Recs- ken, s ehhez új ércelőkészítő is épül. Még szeretnénk dolgozni ezeken a gépeken és betanítani mind több fiatalt, akik majd a mi helyünkre állanak. Az itteni gépeink igen elavultak, rosszak, öregek. A zömük 1936-ból való; S az ötvenes években beállított gépek is meggyöngültek már. És még így is a jók közé számítunk világviszonylatban. hiszen a nyers- ércben levő egy mázsa rézből mi 87 kilót „megfogunk”. Hogyan csináljuk? Pontosan úgy ahogyan Jókaival említette: tudjuk, mit miért cselekszünk, s tévedést, hanyagságot, ismeretlenséget nem engedünk meg. A kéz mellé odatesszük az eszünket. hozzáértésünket, de a szívünket is. A tizenhat tagú Váci Mihály szocialista brigád múlt évi munkáját ezüst fokozatúra értékelték. Csak ezüst? Igen. Ezüst, ami aranyat ér. Pataky Dezső Túzokcsapatok a Kis-Hortobágyou Borsod megye déli részén, a „Kis-Hortobágynak” nevezett nagy kiterjedésű legelőkön, Gelej, Mezőkeresztes, Ti6zadorogma környékén túzokok tanyáznak. A túzokcsapatok tíz-tizenkettes csoportokban tűnnek fel a hófödte síkságon. A magas hóban nem „gyalog járnak” táplálék után, hanem több kilométert is repülnek, de aztán megtérnek a vadászok által jól ismert és nyilvántartott telepeikre. Bokros-gazos téli tanyájuk környékén a vadászok rendszeresen szórnak ki eleséget, ezzel gondoskodnak a nagy testű szárnyasok megtelepítéséről, arról, hogy ne vándoroljanak el és tavasszal minél nagyobb számban költsenek ezen a vidéken. Az utóbbi napokban végzett megfigyelések szerint • mintegy negyven túzok telel Borsodban. 1977. február 10* csütörtök
