Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-08 / 32. szám

Képregény a képernyőn

A politika, a történelem és a pszichológia tudománya is magyarázatot adott már, többször is adott a Raszputyin rejtélyre. Mármint arra, hogy egy jeszerint majdhogynem teljesen % iskolázatlan, falusi vándorpróféta, egy mezítlábas, sehol sincs hazája pópa hogyan és miért tudott a „minden oroszok cárjára” és családjára olyan ördögi befolyással lenni, mint amilyennel volt ha nem is a történelem menetére de a cári környezet életére feltétlenül. A rejtély azonban mégis rejtély maradt: az

egzakt tudományok még oly logikus elemzései is nyitva hagynak olyan kérdéseket, mint a szuggesztív erő, az egyéniség varázsa, a történelmi szituáció, vagy éppen a cámé és környezete szinte betegesen vallásos környezete vagy az a megdöbbent lelki és szellemi be- vagy. ha úgy tetszik — kizártság, amelyben mint valami szigeten, valósággal száműzötten éltek még a maguknak való világban is.

Az ilyen rejtélyek megfejtése már az írók feladata. Vagy a drámaíróké. /■ Alekszej Tolsztoj megtette ' ezt: drámát írt Raszputyinról, hogy vitán felüli egyéniségének bemutatásával, a kor és a környezete „életterében” kiderítse e nagyhangú szélhámosról nagyon is földhöz ragadt mivoltát. Málnay Levente ennek a drámának szituációit, „történetét” használta fel A cárné összeesküvése című televíziós játékához.

Nem sikerült. A tévéjáték. A gyanútlan tévénéző, aki legfeljebb csak hallott, vagy még hallani sem vélt soha Raszputyinról. nem 6okat értett meg sem a szerepéről a forrongó Oroszországban, sem arról nem kapott világos képet. hogyan jutott mindazokhoz a lehetőségekhez, amelyek miatt oly gyűlöletessé lett a cári rendszer értelmesebb- jei, az ezt a rendszert átmenteni akarók körében. Raszputyin és a körülötte, miatta, érte mozgó figurák a képernyőn nem lettek élőeleven emberek, ’ inkább csak egy képregény jól* rosszul megrajzolt figurái. Csak ők nem az újság lapjain keltek „életre”, hanem a kamerák előtt, meglehetősen ötlettelen és szürke díszletek között és így illusztráltak egy elmondandó és tanulságos történetet.

Ám a történet rövidre fogott és felszínes volt. így ha lett is volna tanulsága, abból nem sokra figyelt fel a néző, s ha mégis, vajmi keveset érthetett meg belőle. A színészi játék sem emelkedett jobbára az illusztráció szintjénél magasabbra. A máskor kitűnő Tomanek Nándor sem tudott mit kezdeni ezzel a történelemkönyv-tételekké szürkített Raszputyinnal. A cárné összeesküvése nem vitte közelebb a ma nézőjét a Nagy Október születése körülményeinek még világosabb megértéséhez. A kulisszákat félrehúzta ugyan, de azok mögül nem kandikált ki a véresen-valós történelem.

Wi! tud a kamera?

Távol álljon tőlem, hogy a hosszú évek után újra kezdett Ki mit tud? első adásáról vagy még inkább az első adás kapcsán, bármiféle minősítést is tegyek

KÉPERNYŐ

ELŐTT

e méltán népszerű vetélkedő mostani versenyzőiről, a zsűriről, a döntésekről, a sikerről, vagy a sikertelen. Bégről a közönség visszhangjáról. elismerő, vagy a fanyalgó megjegyzések kapcsán. Egy sorozat kezdődött meg, amelynek milliós nézőtábora lesz újra, ugyanannyi szurkolója, vitatója, megint lesznek népszerű zsűritagok és lesznek, akiket időnkint nem szeret a közönség. Ismét lesznek vesztesek, akik akár nyerhettek is volna, és nyertesek, akik még vesztesekké is válhattak volna. Egy okos helyes és nagy népi játék kezdődött el: játsszuk hát végig kedvvel, bele. és ráérzéssel. A siker nem marad el: mi leszünk a nyertesek.

Egyetlen kérdés azonban felmerült az első adás kapcsán, legalábbis bennem: mit tud'a kamera? Nem

szónoki kérdés ez s nem is közhely a válasz rá. Mindent! Még azt is. hogy a közönséget olyan döntésre hangolja rá, amely nem is a közönségé, hanem a mű- vészkedő operatőré. Elhiszem. hogy nehéz ellenállni egyegy jó beállítás lehető- ségének, de például az Ara- bpna együttes záróképe, vágy az egyik zenekar előnyösebb. bravúrosabb képi bemutatása, mint a másiké — óhatatlanul előnyhöz juttatja a versenyzőket a nézők előtt —. akiknek szintén van szavazati joguk —, a jó kameraálláshoz nem jutott társaikkal szemben.

A kamera ne versenyezzen. „Mérjen” arányosan mindenkinek megfelelő képet. legyen elfogulatlan és puritán. Ugyanis most nem a kamerák Ki mit tud?-ja folyik a képernyőn.

Gyurkó Géza

Kulturális seregszemle, kollégistáknak

Mpnunnn

j&VL február 8„ kedd

A megyei művelődésügyi osztály, a megyei tanács if-, júsági bizottsága és a KISZ Heves megyei Bizottsága tavaly felhívta szűkebb pátriánk középiskolás kollégiumait és diákotthonait arra, hogy készüljenek és vegyenek részt a számukra megrendezendő kulturális seregszemlén. Az Ígéretes akciónak az volt a célja, hogy a fiatalok körében terebélyesedjen az amatőr művészeti mozgalom. Egyben lehetőséget akartak adni az újonnan alakuló és a már működő csoportoknak is a nyilvános fellépésre.

Január folyamán tartották a házi vetélkedőket. A tapasztalatok- azt igazolták, hogy a tanulók lelkiismeretesen készültek, 6 igyekeztek képességeik javát adni.

A helyi versengés legjobbjai vesznek majd részt február 12-én, szombaton délután az egri Megyei Művelődési Központban megrendezendő gáladélután műsorában. A gimnazisták, a szakközépiskolások és a szakmunkástanulók — mintegy 200-an — vers- és prózamondás, szólóének, kamarazene, tánczenekari, hangszerszóló, népi tánc és irodalmi színpadi "kategóriákban lépnek majd pódiumra.

A bemutató kezdete előtt valamennyien ott lehetnek a Gárdonyi Géza diáknapokra beküldött pályamunkákból válogatott kiállítás megnyitóján is.

A Rajkók az iskolapadban

A Rajkózenekar tagjaitól nemcsak azt várják el, hogy jól muzsikáljanak, hanem hogy jól tanuljanak is. A zenekar valamennyi tagja a korának megfelelő osztályban végzi tar nulmányait a KISZ Központi Művészegyüttese budapesti, Rottenbiller utcai széJchdzár ban. Délelőtt tanulnak, délutánonként muzsikálnak. A külföldi vendégszereplések idején elmulasztott tanulmányi időt és anyagot az esztendő más napjain pótolják.

(MTI fotó — Németh Ferenc felv. — KS)

A Biblia poézise, az évezredes tapasztalatok és az azokból levonható tanulságok új és új lehetőséget nyújtanak moralitások, példázatok közvetítésére. A tarka, keleti történetek és bölcsességek alkalmasak szatirikus át* és feldolgozásokra, rávilágíthatnak mindennapi életünk visszásságaira.

o o o

Moldova György szatírájában, ,Mózes ötödik könyve” — az Ur ismét a földre küldi kedvenc tanítványát, hogy javítsa meg a népet: „A nép oly hatalmasan merült el a bűnben, hogy újra mondom néked, hirdesd ki parancsolataimat. Menj a Föld másik oldalára s keresd Budapestet. Ügy szól a hir, Budapest hasonlatossá vált Szodomához és Gomorrhá- hoz, tolvajság borítja el, pa' ráznaság és más hasonló vétek... Óhajtom hogy megjavuljanak és újra kedvem teljék bennük” —- mondja. S Mózes a hívő alázatával először az „Állami Egyesített Valláströszt”' lapjánál a „Dávid keresztjénél”, majd a „Morál könyvkiadónál” kísérli meg a kőtáblák újrakiadását. Feladata teljesítése során szerkesztők, lektorok, átdolgozok, irodalomszervezők,

/KÍÍOTT

reklámszakemberek popénekesek körébe is eljut, akik valamennyien fel akarják használni a tisztes iratot. A kérdés az ószerűség és az elfogadhatóság körül forog. Kiadható-e eredeti formájában Mózes könyve, mit érnek mai viszonyaink között a kőtáblák parancsolatai?

Mi a hiba?

Nem jó a cím, nem elég blikfangos. „Nagyon jó anyag csak túlírott, túlzsúfolt, lapos, érthetetlen, nyelvileg pongyola. Kitűnő Noé ábrázolása, mert ő. a paraszti osztály egyik képviselője menti meg az emberiséget a jövőnek. Igaz, hogy öreg korára inni kezd. Ezzel a szerző életközelségét akarja bizonyítani. Mindez azonban csak arra alkalmas, hogy megrágalmazza jellemét. A „manna”-motí- vum és jelkép világos. A társadalomnak vannak olyan rétegei, amelyek teljesen konfliktusmentesnek képze. lik el a szocializmus építését. Azt várják, hogy az égből .hűl) le nekik min"\

5. ■

Döbbent csend, csak a víz- cseppek koppanása hallatszik, amint Kertész Mari csúffá tett fejéről a parkettára hullanak.

Eszmél sokkjából az áldozat, fölpattan, és egy akkora pofont csördít le keresztnévrokonának, amilyen még Rejtő Jenő idegenlégiós könyveiben is csak ritkán csattan el.

E pofon volt a harci jel, a riadó, már egymás hegyen- hátán a két szomszédvárnak, a 11-es és a 12-es szobának a lakói, az ősi ellenségek. Lelkes szövetségesként kapcsolódik be a csatába az a pár lány is, aki más szobából való. de valamilyen okból a szíve a front valamelyik oldalán küzdőkhöz vonja.

Az egy Csépe Eszti a kivétel. Komoly, szemüveges lány, technikusnak készül, az is lesz belőle, mert szorgalmas, értelmes, törekvő. És utálja a verekedést, gyűlöl minden erőszakot... Ügyesen > elhajol egy könyv-rakéta ' elől és gyors léptekkel, de nem menekülésszerűen. ki- siet a folyosóra, megkerüli az oda kiszorult partnernőket, megy békítő segédcsapatokért. Jöjjenek a nevelők, mielőtt ezek a bolondok nagyobb kárt nem tesznek egy-.

másban, és szét nem verik az intézetet.

— Még mindig nem értem — jelenti ki elkeseredetten Kámon Gézáné, a leányszállás igazgatónője, akinek a két nevelő, a portás, a szakácsnő és a takarítónők segítségével. negyedórája nagyne- hezen sikerült megfékezni, szétválasztani, elsősegélyben részesíteni, további intézkedésig szobáikba beparancsoL ni a küzdő feleket. — Nem értem, hogy miért robbantottátok ki épp ti ezt a tömegőrületet? Miért ugrottatok egymásnak?

A két hadvezérhez, a két fővétkeshez intézve a kérdést, a két Marihoz, aki ott áll most az igazgatói szobában, Kámonné íróasztala előtt. Elázva. megtépve, szétcincált frizurával.

— Én csak védekeztem l— mondja a barna Mari —, éhhez mindenkinek joga van. ö kezdte, leöntött vízzel. Egy csurig telt vázából.

— Csak azt kaptad, ami járt neked — szögezi le a szőke Mari, aztán az igazgatónőhöz fordul. — És kezdeni is ő kezdte. Össze-visz- sza szurkálta, széttépte a levelemet.

Rábámul a barna.

— Én?! A te leveledet?!... Én nem is tudtam, hogy te ismered a betűket!

Oly őszinte a csodálkozás, hogy elveszi a sértés élét,

egy pillanatra megingatja a vádló magabiztosságát.

De csak egy pillanatra.

— Igenis. te! —1 ismétli meg állítását. — Ki más?!És gondolom, hogy hogyan csináltad. Amikor én kimentem a mosdóba, te belopóztál, mert vannak kémeid a mi szobánkban, tudtál róla, hogy levelet írok, azt is, hogy kinek. Belopóztál, elolvastad, mérgedben összekaristoltad, pedig még be sem fejeztem egészen. Azután leszaladtál a társalgóba, úgy tettél, mintha tavaly óta egyfolytában ott kuksolnál.

Mint aki mesét hall,

úgy figyeli a másik szavait Kertész Mari, aztán — Immár harag nélkül — azt mondja az igazgatónőnek:

— Ez komplett becsavarodott, tessék elhinni. Az az igazság, hogy én május óta a 11-esbe be sem tettem a lábom. Nem is láthattam az ő levelét. És nem is szoktam beleolvasni mások levelébe, nem tudom, honnan veszi. És minden lány iga, zolhatja, hogy uzsonna után én rögtön beültem a társalgóba, Fülest fejteni Hármasban. Hóról Etussal és Nagy Ibivel...- Ki sem mozdultam.

Fölsóhajt Kámon Gézáné, belátja, hogy itt csak keresztkérdésekkel juthat el az igazsághoz.

— Miért pont májustól nem jársz te be a 11* esbe?

— Azért — feleli vontatottan Kertész Mari —, mert májusban voltunk közös színházlátogatáson. Az Othel. lót néztük.

Elhallgat, lesüti a szemét.

— Tedd hozzá — szólal meg kéretlen a másik Mari —, hogy te azóta szerelmes vagy Husztiba! Aki Ja. gellót jatszta.

— Na és?! — kapja föl a fejét a barna kislány. —Nekem nem szabad?! Csak neked szabad?! Csak te lehetsz szerelmes Husztiba?! Akiről még azt sem tudod, hogy nem a Jagellót, hanem aJá- gót játszotta?

Diadalmas mosollyal int az igazgatónőnek a szőke.

— Tetszett hallani? Bevallotta. Csak , ő tehette. Mert a mi éraeletünkön csak mi kelten lettünk szerelmesek Husztiba, a többiek Bessenyeibe, Ezen is vesztünk össze akkor. És ma ő valahogy megtudhatta, hogy én írtam egy szerelmeslevelet Huszti Péter művész úrnak, Inát ezért, irigységből, meg féltékenységből.

Roppan Kámonné golyóstolla az íróasztal üveglapján.

— Elég, elég! össze-vissza fecsegtek, már a fejem is fáj. Most menjetek a szó. bátokba, holnap este folytatjuk. És addig egy mukkot sem!

Köszön és elvemül a két Mari. zavartan. Különösen Jodoga Mari. Lehet,, hogy mégsem ez a dagi tette? De hát akkor ki?

(Folytatjuk.)

den. pedig valójában nagyon keményen meg kell dolgoznunk érte. Helyesebb lenne, ha Edit—Éva alma helyett egy üveg almapálire* kát adna át Árpád—Áriámnak, mert ez segítené alkoholellenes- propagandánk! hatékonyságát és merészebben igazolná az emberiség bűnbeesésének okát. Törüljük a '„Jerikó falait kürté szóval döntik össze”-sort; mert ez burkolt gúnyolódás az állami építőipar munkája fölött. Az „aranyborjú”- történetet olvadva az ember Ilf-Petrov hatást véli felismerni. Látni azonban, hogy a szerző sokat tanult Herr nádi Gyulától.”

A szerkesztó-átdolgozó véleménye szerint kedve* gyermekkönyvet lehetne írni abból a képből, amint a bölcső ott ringatózik a Nílus nádasaiban de ezt a részt arra a tanácsra le* hetne felhasználni, hogy a gyerekek ne fürödjének tiltott helyen. A Futifárné történetét érdemes lenne átalakítani Galgóczl Erzsébet modorában. Mindez, valamint az író személyisége körül felburjánoztatott legendák (az írók nemi érettségéről és műveltségéről). a kéziratok nyomdai átfutási ideje, fiatal írók profétikus hite a könyvsiker forrásai, a kiadás üzletszerűsége alkalom és lehetőség az írónak arra, hogy a helyzetek szatirikus kiélezésével a valóságra irányítsa a figyelmet, hogy Budapestnek nincs szükséges prófétákra és arra. hogy hallott történet ellenpontjaként fogja fel a valóságot.

Mint minden szatíra, es is, a jelképek, alakok túl* rajzolásával éri el hatását, mulatságos fél órát szerezve a hallgatónak, aki nem is akar mást, mint derülni. Moldova műve szép példája annak a folyamatnak, amikor a kabarétréfa mozaik* jai egységes egésszé válnak, valamint annak, hogyan használható fel a hang — ez a roppant tünékeny anyag — egy*egy szituáció és típus ábrázolására.

A zárt szerkezetű hang- játékból kissé kilógott a népi betét az édesanyáról és a kutyáról. Az ilyoniéi e betétek — noha pihentető* ek — megbontják a cselekmény logikáját, a szerkezet egységét, kizökken^ tik a hallgatót egy követhető eseménysorból (A harminc-negyven perces hang- játékoknál ez. nem indo* költ.)

A szereplők közül Sinko- vits Imre, Garas Dezső segítette az írót céljai elérésében- A hangjáték leg job- ban megformált epizód* alakja Lívia — Tóth Judit szerepe —, ez a fontosko* dó, pipisgető tipegő, mazsolázó szépléiek, a Morál lektomője.

Ebergényi Tibor,

I

i

I

■a