Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-05 / 30. szám

Beethoventől a vásári komédiáig A művészetek februári kínálata Egerben Harkány, a tsz-iidiilés központja Európai hírű fürdőhe­lyünk, Harkány, lesz a ter­melőszövetkezeti üdültetés hazai központja. A „reumá­sok mekkájában” — amint előszeretettel emlegetik a dél­baranyai fürdőhelyet — most kezdődött meg a 200 ágyas gyógy- és pihenőüdülő építé­se. A leendő üdülőben orvo­si rendelőt és gyógytorna­termet alakítanak ki. s a rá­szoruló dolgozók megfelelő szakorvosi ellátásban része­sülnek. A terv szerint 1979 elején nyílik meg az üdülő. Ez lesz az ország legnagyobb ter­melőszövetkezeti gyógy- és pihenőüdülője. Andrzej Wajda a lengyel filmgyártás nagy egyénisé­ge most teljes pompájában bontakozik ki ebben a film­ben. Ügy hisszük, ennek egyik oka Wladyslaw S. Rey. mont regénye, amely nyers­anyagul szolgált művészi- lelkiismereti elképzeléseinek. Wajda, ugyanis csak felhasz­nálta azt a regényt, amely Lodz iparosítási lázát és en­nek a láznak a tobzódását, az élni vágyást, a harcot, a törvények felrúgását, az ér­dekek tomboló csatáját, a minden gátlás nélküli ölre menést a pénz megszerzése miatt, sokkai szerényebb ha­tásfokkal tudja megelevení­teni, mint ez a film. Wajda nem csinál titkot abból, hogy didaktikus, ne­velő filmet szerkeszt ebből a nagy történelmi csatából, amely az arany körül zaj­lik le a gyárakban, a gyá­rak felett őrködő emberi agyakban és érdekekben. Kapóra jön neki ez a három különíajta ember, a fengyel nemesi sarj, Bőrowiecki, az élelmes Moryc Welt, a zsidó, akinek annyira nincs semmi­je a barátain kívül, hogy az már tiszteletre méltó és Max Baum, akinek az apja is gyáros, de már nem tud lé­pést tartani a rohanó iram­mal. Ezek hárman kedélye­sen, a barátságban és a re­ményekben teljesen eggyé- íorrva, elhatározzák, hogy be­levetik magukat a küzdelem­be, amely könyörtelen. Ami­kor az elhatározás megszü­letik, még mindhárman rom­latlanok, ismerik a megszo­kott erkölcsi normákat, tisz­telik az idősebbeket, szeretik az érzelmeiket; elgondolása­ikban még érvényesülnek azok az ideálok, amelyeket az egyetemről hoztak. A min­dennapi gyakorlat azonban átneveli őket és a szemünk előtt alakulnak át jól visel­kedő, kedves fiatalemberek­ből ragadozókká. S akiről a néző talán a legkevésbé té­telezné fel, elsősorban és a legmesszebbre ebben az át- idomulásban a lengyel neme­si' sarj, a Borowiecki-fiú megy el. Ankától fényév tá­volságra sodródik, pedig igaz szerelem fűzte hozzá és a lány a legdöntőbb pilanatok- ban hozott érte áldozatokat. Wajda a maga módján és a maga szintjén rendez, agi­tál és nevel. Minden jellem határozott és jól fogalmazott gesztusokkal jelenik meg előttünk. A ruha minden al­kalommal úgy járul hozzá a jellem építéséhez, hogy köz-- ben a szándék is kifessék: itt és így kell a külsőnek is lát­szania ahhoz, hogy a belsőt is megértsük; az indítékok külön hangsúlyt kapjanak a fehér ingben, a szürke za­kóban, a fekete keményka­lapban vagy a széles kari­májú, puha fejfedőben. Nincs módunk most végig­kísérni a rendezői és lélek­tani alkotás egész vonulatát ebben a filmben, bár a há­romórás film művészi szint­je ezt megérdemelné­űíMmisáo, 'mVL február 5„ szombat Gazdag, sokszínű progra­mot, bő választékot kínál­nak a művészeti alkotások februárban az egri közön­ségnek. Az egri mozik mű­sorában két jelentős bemu­tató hívja fel a figyelmet. Ezekben a napokban már játsszák Andrzej Wajda al­kotását, Az ígéret földje cí­mű kétrészes lengyel fil­met, amely Reymont híres regénye alapján készült. A film főszerepét a hazánkban is népszerű Daniel Olbrychs- ki játssza. Érdeklődéssel várja a kö­zönség Jókai Mór egyik leg­olvasottabb regénye, a Fe­kete gyémántok filmváltoza­Wajda mesteri módon és kellő tapintattal, de ha kell, kitárulkozó nyíltsággal köve. ti hőseit. Vegyük a képsort, amikor Karel, Moryc és Max megérkeznek a színházba. Ahogyan végigpásztáz a pá­holyokon ; ahogyan izegnek- mozognak ezek a viszonylag jólnevelt hősök a helyükön; ahogyan felállnak és semmi, tői sem zavartatva mennek — mit mennénk, loholnak — az érdekeik által diktált úton; ezt nem lehet megun­ni, ennek a mozgásnak az iz­galma átterjed reánk is és szinte részt kívánunk venni ebben a felcicomázott és vér­re menő nyüzsgésben. Vagy ahogyan a gyorskezű és eszű zsidófiú, a félvilági ügynö­kök közt maga is ügynök és az adok-veszek című örök játékot szemének rebbenése nélkül, de verejtékezve az izgalomtól és a reménytől végigcsinálja, sokáig emléke­zetes. Vagy ahogyan ezek a mindenben egymásért élők és halók, a pénz tetején, ki­égve és megöregedve egy­másra néznek a látható te­kintély — milyen omlatag társadalmi szituáció ez?! —, a jólét birtokában hallják a lövésre szító parancsot éppen Karol szójából —, a jellem alkotásának kitűnő példája. Vad ritmus szövi át a fil­met; vannak képsorok, ame­lyek túlzásnak tűnnek; a vér és a szerencsétlenség áb­3. „Valami szenvedélye min­denkinek van. Egyiké a kártya, másiké a ló, még olyan is van. aki a ku­tyába vagy a puskába bo­lond.” Tömörkény Idő: szerda reggel, kilenc óra. Színhely: a Cuprimpex hatalmas késztermékraktára, illetve egy keskeny sáv, egy betoncsík a csarnokban, és a raktáriroda. Ezen a betonsávon. a raktáriroda előtt, most szinte lábujjhegyen közle­kednek a szállítómunkások. Mintha habkönnyű balett­cipők volnának, oly puhán és nesztelenül érintik a ta­lajt a durva bakancsok. Ezen a betonsávon most kézben, háton cipelik a na­gyobb ládákat is. amelyek máskor targoncán jutnak el az állványokhoz vagy ki, az udvarra, a teherautókhoz. És jaj annak, aki most egy hangos szót szól! Pedig köz­tudott. hogy a rakodó-szállí­tó szakmában egy kiadós ordítás, buzdítás, pláne szentségeié« — olykor töb­bet használ, mint pajszer, görgő, heveder együtt. Ez a betonsáv, mégis min­den szerdán, kilenc és fél tíz között a csönd, az áiaitat, tát, amelyet Várkonyi Zol­tán rendezett A kétrészes, színes film — felvételeinek egy része a noszvaji kas­télyban készült — főszerepe­it Huszti Péter, Sunyovszky Szilvia. Bánsági Ildikó, Hau- mann Péter, Tolnay Klári és Koncz Gábor játssza. Ope­ratőr: Illés György. A fil­met 17-től 23-ig vetítik az egri mozik. Megélénkül a zenei élet is. Az Országos Filharmónia két hangversenyt rendez: 14- én a Gárdonyi Géza Szín­házban, a romániai Stefan Ruha hegedűestjét, míg 21- én ugyancsak a színházban az Egri Szimfonikus Zenekar rázolása talán túl közelről történik; úgyszintén, mintha a szerelmi étvágy és be­teljesedése a tiszta érzelmek mellett többet és zsírosabban harsogna a kelleténél; mégis úgy érezzük, hogy Wajda eb. ben a filmben valami nagyot és törvényszerűt mondott ki: az ember — tetteiben alakul azzá, amivé lenni talán so­hasem szándékozott, mert a tetteket kikényszeríti belőle az a sodrás, amelybe bele­lépni mersze volt. És hogy a lengyel film­gyártásnak nemcsak rendező­je, hanem kiváló színészgár­dája is van, azt a három kulcsfigurán kívül egy sor érett jellemszínész is bizo­nyítja. Daniel Olbrychski, Wojciech Pszoniak és Andr­zej Szeverin ragyogó hárma­sa mellett hamvas szépségé­vel Anna Nehrebecka nyúj­tott kiváló alakítást; de fel kell jegyeznünk Bozena Dy- kiel, Franciszek Pieczka és Kalina Jedrusik nevét is. Három operatőr — Witold Sobocinski, Edward Klo6ins_ ki és Waclaw Dybowski — képei a lírától a drámáig minden változatot színesen és gazdagon rögzítettek. S hogy itt^ott a lírai hang­súly is jól érvényesüljön, Wojciech Kilar vonósai sok­szor szólaltatták meg a szláv melankóliát és a népi motí­vumokat Farkas András a gyermeki reménykedés szigete. Mert e betonsáv mögött, a csöpp raktárirodában Gumric Ali raktárfőnök ül és gondolkodik. Várja az ihletet. És ha jó az ihlet, akkor apró szorzójeleket rajzol. Lottózik ugyanis. Lottózik, szenvedélyesen lottózik a raktár egész sze­mélyi állománya száz szel­vénnyel játszanak heten­ként, és senki másra nem bíznák a cédulák kitöltését, mint a főnökre, Gumric Alira. Nem azért, mert ő a fő­nök. Kollektív lottózásnál nincs főnök és nincs beosz­tott. Azért bízzák a szel­vények kitöltését Gumricra, mert neki ehhez arany feje van. Mert ő nem vaktában huzigál. Nem találomra bök rá golyóstollával a papírra. Tanácsot sem fogad el sen­kitől. ö gondolkodik! Ezért lehetett tavaly ti­zenegy hármasuk, kilenc kettesük, az idén pedig már eddig egy hármas és hét kettes találatuk. És föltét­lenül el kell jönnie annak a hétnek, amikor úgy sike­rül majd Gumricnak a gon­dolkodás, hogy beüt pár né­gyes vagy akár egy ötös. Egyáltalán nem lehetetlen, a késztermékraktárban min* hangversenyét Farkas Ist­ván vezényletével. Mindkét hangversenyen Beethoven- művek kerülnek bemutatás­ra. Más jellegű bemutatókat is ígér a zenei program. A tanárképző főiskola Agria Kamaraegyüttese 9-én a Cse­pel Autógyár egri üzemében ad műsort, 23-án a HÁÉV munkásszállásán pedig ro­mantikus szeréők műveiből ad ízelítőt az Egri Szimfoni­kus Zenekar. Az orgonamu- asika kedvelői 19-én a tanár­képző főiskola zenetermében Bach-műveket hallgathat­nak, Kelemen Imre és Ócs­kát/ György előadásában. A Megyei Művelődési Központ három tárlatot ren­dez. Mozaik műhelymunkák címen a Fiatal Alkotók Kö­rének anyagát állítják ki a Művelődési Központban, és folytatják a népszerű Diák­galéria tárlatait is, amelynek keretében Herczeg István grafikus a Gép- és Műszer­ipari Szakközépiskola klub­jában 19-ig mutatja be mű­veit, Magyar István festő­művész képei pedig 8-tól 26* ig v láthatók az Ipari Szak­munkásképző Intézetben. Ritka alkalom, hogy az egri Gárdonyi Géza Színház két bemutatót is tart egy hónapban. Február 10-től 20- ig kilenc előadásban láthatja a közönség A mi Moliére- ünk című kétrészes vásári komédiát amely rendhagyó produkciónak ígérkezik, hi­szen egy előadásban vonul­tatja fel az író néhány al­kotását, köztük A botcsinálta doktor című vígjátékot is. A Csiszár Imre rendezte vásári komédia főszereplői Blaskó Péter. Martin Márta, Péva Ibolya, Csapó János és Somló István. A színház másik bemuta­tója a Nobel-díjas Maeter­linck, Monna Vanna című drámája, amelynek 24-én lesz a premierje. A rene­szánsz korszakát idéző drá­ma főszerepeit Gyöngyössy Katalin, Maszlag István, Blaskó Péter, Fehér Tibor és Csapó János játssza. Ren­dező: Beke Sándor. denki vakon hisz Gumric Ali rendkívüli szellemi ké­pességeiben. Csak zavarta­lanul, tökéletes csendben és nyugalomban gondolkodhas­son el a nyerőszámokon szerdán, kilenc és fél tíz között. Gondolkodni a lottó ki­töltésénél?! Értelmet, logi­kát hívni segítségül egy ilyen szerencsejátéknál ?! Igazából egyfajta önhip­nózisról van szó. Ül Gumric Aladár, ez a negyvenhét éves, családos férfi, két felnőtt fiúgyermek kopaszodó atyja, hajdani kötöttfogású birkózó, pár­szor dobogós is Vidék-baj­nokságokon, minthogy Kecs­kemétről került föl később a fővárosba. Ül az irodájában Gumric Aladár, szakszervezeti bi­zalmi, odahaza lakóbizott­sági elnök, itt raktárfőnök, akinek milliós értékeket adtak a kezébe, és aki e bizalomnak teljes mérték­ben meg is felel. Ül ez az érettségizett, balesetvédel­mi és egyéb tanfolyamokon, szemináriumokon, TIT-elő- adássorozatokon pallérozott agyú szállítmányozási szak­ember ül az íróasztala mö­gött a huszadik század utol­só negyedében, és szentül meg van győződve arról, hogy ő gondolkodás­sal rá tud jönni az őt Az ígéret földje Lengyel film Tavaszi — nyári divatelőzetes Az OKISZ Laborban javában készülnek a tavaszi, nyár! divatparádé modelljei. Bemutatunk néhányat a tervezők megvalósult elképzeléséből. Nyári viseletnek szánják a tervezők ezeket a csikós anyag­ból varrt modelleket. Érdekes megoldású, bőrből varrt tunikák, színes gyöngy* hímzéssel. (MTI fotó Bara István) nyerőszámra, csak kellőképp elmélyedhessen e művelet­ben. És szentül hiszi ezt vala­mennyi raktári dolgozó is, odakint. Ül Gumric Aladár, hátra- dűtött fejjel behunyt szem­mel, és a megfeszített agy­munkától szinte behorpad a homloka. Előtte tíz tízes sorban kiterítve az asztalon a lottócédulák. Ül Gumric Aladár, mint­ha a moziban ülne. néma filmnél, mert koponyacsont­jának belső falán, a vetítő- vásznon — piros zöld, kék számok kavarognak csön­desen. Közülük egyesek megnőnek, előre tolakod­nak. hirtelen elenyésznek, mások összeállnak, olykor egymásba is olvadnak... Bukfencet vet egy zöld ha­tos, lesz belőle piros kilen­ces .. Hosszában kettéha­sad egy kék nyolcas, szüle­tik két hármas.. Hohó,egy kettes meg egy négyes foly­ton egymás mellett mozog, zöld mind a kettő, a Fradi színe! A huszonnégyes lenne az igazi? Vagy a negyvenket­tes? Kinyitja a szemét Gum­ric, nagyot sóhajt, érthető, rettentő felelősség nyomja, előre hajol, a kiterített lot­tócédulák fölé, fogja a go­lyóstollat. ötven cetlin m~g- keresztezi a huszonnégyest, ötvenen a • negyvenkettest. Leteszi a tollat, hátradől, fölveszi korábbi testtartá­sát. Becsukja a szemét, összpontosít. Újra révüit állaootba kerül.. Folytatódik a számok ka- valkádja a fejében, de most valami surrogó hang zavar­ja a tökéletes koncentrál lást... Várjunk, hátha el­múlik .... De csak tart a surrogás. zizegés... Szörnyű pech, mert mintha épp most emelkedne ki a tarkabarka halmazaiból, az egyenes és görbe vonalak nyüzsgő han­gyabolyából egy szám, csak még nagyon elmosódottak a kontúrjai... Nem. nem tud határozott alakot ölteni a szám, mert ez az istenver­te zaj .. Es mintha nem is kívülről szűrődne be, innen hallatszik, az asztal felől! Kinyitja szemét a rak* tárfőnök, dé csukja is be rögtön! Mert mit lát,? Mini-forgószel tombol az íróasztala fölött, abban pö­rögnek vadul a kis sárga papírlapok, onnan jön a surrogó zaj! Féligmeddig kába még a delejes Gumric, de tudja, érzi így is a bajt. Nyitott szemmel is képzelődik?» Agyára ment a töprengés? Vagy a látása ment auszra? Vizionál? Hállueinál? Hát megér ennyit ez a nyava­lyás lottó?! Még mindig behunyva a szeme, de hát előbb-utóbb elkerülhetetlen a találkozás a kegyetlen valósággal... Azért még elszámol magá­ban húszig, aztán lassan résnyire nyitja a szemét, megkönnyebbülten lélegzik egy nagyot. Mert nincs mini-forgószél az íróasztal fölött, nem jár­nak boszorkánytáncot a cetlik, a surrogó zaj is megszűnt... Tehát csak a képzelete játszott vele .. A túlfeszített szellemi munka visszahatásaként, nyilván.™ Vagy mégsem?! (folytatjuk) _

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents