Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-27 / 49. szám

Heti külpolitikai összefoglalónk A HÉT CÍMSZAVAKBAN: HÉTFŐ * Az elhunyt Cropland utódjaként David Owcn-t nevezik ki brit külügyminiszterré — Cyrus Vance befejezi tájé­kozódó körútját a Közel-Kelet országaiban — Togo fővá­rosában ülésezik, az Afrikai Egységszervezet tanácsa KEDD Szovjet szerződéstervezet Genfben az atom’eisérletek tel­jes eltiltására — Palesztin—jordániai találkozó Amman- ban — Sztrájkok Belgiumoan SZERDA Az Izraeli Munkáspárt, szoros eredménnyel, Rabint vá­lasztja elnökévé — A spanyol kormány eltutasitja a kommunista párt működésének engedélyezését — Üj szer­vezetet alakítanak a portugál baloldali szocialisták CSÜTÖRTÖK Clifford, Washington ciprusi közvetítője, Makariosz elnök­kel tárgyal — Moszkvában Kirilenko és Katusev fogadja a csepeliek küldöttségét PÉNTEK Visszatér a Földre a Szojuz 24.. fedélzetén Gorbatkooval és Glazkovval — Parlamenti választások Algériában — Luls Corvalán Olaszországban SZOMBAT Washingtoni magyarázkodások a CIA ügyeben kirobbant újabb botrány nyomán — Zlmbabu>e-ben a genfi értekez­let folytatását sürgetik a fekete többség képviselői — Feszültség Dél-Libanonban ''WWWWWWV'AíWWW* Kommentátorunké, Réti Erviné a szó: A hét 3 kérdése Első ízben hajtott végre .sikeres levegőcserét az űr­ben a két kozmonauta, Gor- batko és Glaakov, akik idő­közben szerencsésen vissza­tértek a földre. A világpo­litikában pedig a héten is tovább folytatódott a harc, hogy minél tisztább és ked­vezőbb legyen a nemzetkö­zi légkör — ennek jegyé­ben tette meg javaslatát a Szovjetunió Genfben a nuk­leáris kísérletek teljes tilal­ma érdekében. 1. Miről tárgyal » genfi leszerelési bizottság? Az egykori genfi népszö­vetségi központnak, a nem­zetek palotájának egyik emeleti szakaszát, tökéletes hangszigetelése miatt, „az elveszett lépések folyosójá­nak” nevezik. Itt tanácsko­zik a harminc- plusz egy­tagú leszerelési bizottság (Franciaország ugyanis tá­vol tartja magát az ülések­től), amelynek munkájában a magyar küldöttség is te­vékenyen részt. vesz. A SALT-párbeszécldel, a bécsi haderőcsökkentési tár­gyalásokkal és a New York-i vitákkal párhuzamosan fo­lyó megbeszéléseken fontos leszerelési kérdések szere­pelnek. A biológiai és bak­teriológiai hadviselés eltil­tása után ennek a testület­nek lenne feladata vég­képp kiiktatni az emberiség életéből a vegyi háború esz­közeit is. Foglalkozik olyan ..holnapi” léniákkal, ame­lyeket már ma meg kell oldanunk", ide tartozik a természeti és környezeti hadviselés tilalma, valamint az új tömegpusztító rend­szerek kidolgozásának meg­akadályozása. Hiszen hiába írnának alá 'esetleges újabb SALT-megillapodást az atomfegyverzeteknek, s a hozzá kapcsolódó hordozó eszközöknek korlátozására, ha közben másfajta fegy­verrendszereket fejlesztené­nek ki. Végül, de nem utol­sósorban a genfi asztalon vár megoldásra a nukleáris robbantások teljes tilalma, amelyre vonatkozóan a nu­ten új szerződéstervezetet terjesztett elő a Szovjet­unió. A nukleáris korszak új mozzanatai közé tartozott, hogy az atomhadgyakorla ok, a kísérleti robbantások bizonyos tekintetben — ép­pen oly veszélyt hordoztak magukban, mint az atom­háború. Jóllehet a , sivata­gokban, lakatlan szigeteken végrehajtott kísérletek pusz­tulást nem okoztak, ugyan­olyan mértékben juttattak Stroncium—90-et, s más mérgező elemeket a légkör­be, mintha háborús viszo­nyok között robbantottak volna. Szovjet kezdeménye­zésre ezért indultak meg a QJIiifjg UT!. február 27., vasárnap tárgyalások a kísérletek el­tiltására, s 1963 augusztusá­ban, Moszkvában tető alá hozták a részleges atom­csendegyezményt. Ezt más­fél évtized távlatából vissza­tekintve is kiemelkedő ese­ményként tarthatjuk szá­mon, csakhogy két szem­pontból valóban részleges­nek bizonyult. Folytatódtak a föld alatti robbantások, s Franciaország és Kína az atmoszférában is hajtott végre kísérleteket. Újabb haladást jelentett a „kü­szöb-megegyezés”, amivel a Szovjetunió és az Egyesült Államok vállalta, hogy kí­sérleteinek robbanóerejét a 150 kilótonnás szint alá csökkenti, A Szovjetunió most úgy véli, hogy ennek jegyében fogant a genfi javaslat, hogy elérkezett a teljes atomcsend ideje. Ha létre­jönne, az erősítené a. nem­zetközi bizalmat; fékezné a fegyverkezési hajszát, mi­után a föld alatti kísérle­tek során ú,f rakétafajták kipróbálására is sor kerül­hetett; erkölcsi ráhatással bírna arra a két atomhata- lomra, amely egyelőre nem mutatott érdekeltséget a kísérleti robbantások meg­szüntetésére. Az indítvány elhangzott, s most. kizárólag a nyugati félen múlik, hogy a genfi épületszakasz — most már a dolgok érde­mi. politikai vonatkozásait tekintve — ne váljék az el­veszett lépések folyosójává... í. Hogyan áll a Spanyol Kommunist? Tárt legalitá' sónak ügye? A furcsa és bizonytalan át­meneti szakasz még nem .ért véget Madridban. A hét de­rekán járt le a pártok en­gedélyezésének határideje, s miközben a kormány több ellenzéki csoportnak legali­tást biztosított. a kommu­nistáktól továbbra is megta­gadta ezt. Ezzel nyilván meg akarja osztani a Franco- rendszerrel szembenállt pár­tok „tizes bizottságát”, de védekezni próbál a szélső- jobboldal hangoskodása el­len, s biztosítani szeretné, hogy a hadsereg reakciós tisztjei ne forgassanak puccs- terveket. A különös kötél­tánccal a kormány valamifé­le egyensúlyt próbál tartani, de a franeóista erők „áru­lással” vádolják a baloldalt pedig érthetően nem elégít­hetik ki a túl kis lépések. A kommunista párt tör­vényes működési lehetősé­geinek ügyében most a leg­felsőbb bíróság mondja ki a végső szót. A kommunisták azonban nem kérnek enge­délyt, hogy a nép ügyét szol­gálhassák; maris közzétet­ték képviselőjelöltjeik név­sorát a nyári választásokra. Köztük vannak a mozgalom veteránjai, a fiatalok az új nemzedék képviselőiként, s olyan közismert személyisé­gek. mint Rafael Alberti, a kiváló iró. A demokratikus ellenzék valamennyi párt, igy a kommunista párt legalitá­sáért száll síkra, az erőpró­ba tehát folytatódik. Ehhez kapcsolódik a holnapra ter­vezett madridi találkozó az olasz, francia és spanyol kommunista vezetők között. Ezt a spanyol kormány e lő- ször nem engedélyezte; de azután visszakozás történt, s a folytatás most követke­zik. .. 3. Milyen ú.j fejlemények történtek a Közel-Keleten? Véget ért a nagy búcsújá­rás: az amerikai és a fran­cia külügyminisztériumban, s az ENSZ főtitkárságán ké­szülnek az összefoglaló je­lentések. A közel-keleti po­litika azonban nem ismeri a szélcsend fogalmát, igaz a hét eseményei elsősorban a válságtérség. helyi erőihez kötődnek, a „fekete szeptem­ber”, 1970 ősze óta először került sor magas szintű Pa­lesztinái—jordániai kapcso­latfelvételre, s a tárgyalások előreláthatólag folytatódnak majd. Ha sikerül feloldani az arabközi. ellentétek egyik súlyos terhét jelentő viszályt, annak csak örülni lehet. Ügy tűnik azonban, hogy nemcsak erről van szó. Az arab vi­lág jobboldala szívesen lát­ná, ha szoros palesztin—jor­dániai szövetség jönne létre, s például (a genfi konferen­cián is közös küldöttség, vagy palesztfnekkel bővített jordániai delegáció venne részt.) Ezáltal háttérbe szo­rulnának ugyanis a palesztin mozgalom haladó osztagai, Izraelben, az ország fenn­állása óta egyfolytában ha­talmon levő Munkapárt kongresszusa új elnököt vá­lasztott, aki a május 17-én esedékes választásokon egy­úttal a párt kormányfő- jelöltje lesz. Soha még iiyen szoros küzdelem nem ala­kult ki, végül majdhagy nem célfotóval győzte le Habin jelenlegi miniszterelnök Pe- resz hadügyminisztert. Alap­vető különbség nincs kette­jük politikai profilja között, Peres/ talán még kevésbé hajlamos a realitások tudo­másul vételére. Miközben a Munkapárt, amely az utóbbi években már koalíciós part­nerek közreműködésére szo­rult, megosztva indult a küz­delembe; szélsőjobboldali el­lenzéke, a Begin vezette Li- kud-tümörülés a fiatalom megszerzésében reményke­dik. A munkapárti kongresz- szus egyelőre csupán egy dolgot oldott meg: az a biankó meghívás, amelyet az amerikai külügyminiszter egy washingtoni látogatásra nyújtott ál Izraelben, most már világosan Rabinnak szól.. • A Földön... Sikeresen földet crt a Szojuz 24. űrhajó legénysége, Viktor .Gorbalko ezredes (balról) és Jurij Glazkov alezredes. Ké' pünk a földetércs után készült. (Népújság telefotó — TASZSZ—MTI— KS) Szadat és Rabin Washingtoni útja Az Akhbar el Jóm című kairói hetilap számában kö­zölte, hogy Anvar Szadat, egyiptomi államfő április­ban ellátogat a Német Sző* vétségi Köztársaságba és Franciaországba. A lap hoz­záfűzte, hogy az elnök Ja­mes Carter amerikai állam­fővel való washingtoni talál­kozója „előtt vagy után” ke rest fel Bonnt és Párizst. A washingtoni Fehér Ház szóvivője közölte: Jichak Ra­bin izraeli miniszterelnök — James Carter amerikai el­nök. meghívására — március 7-ón és 8-án tesz hivatalos látogatást Washingtonban. Megbízhatatlanok” ü 99 Az Egyesült Államokban újabb adatok kerültek nap­világra a „megbízhatatlan” állampolgárok utáni nyo­mozásokról. A sajtójelcntések szerint az FBI archívumában több- százezer oldalnyi „kompro­mittáló”' adatot őriznek Wis­consin állam egyetemének diákjairól és tanárairól, Mi­chael Fellner, az egyetemi diákújság szerkesztőjének titkos aktája például 35 000 oldalt lesz ki. Az „ügyirat” azokat a jelentéseket tártai- mázzá, amelyeket az FBI nyomozói Fellnerröl készítet­tek, ki a vietnami agresszió elleni tüntetésekben és meg­mozdulásokban veit részt és háborúellenes gyűléseken mondott beszédeket. Ide kerültek a különböző téma­körökben írt cikkeiről ké­szült kópiák, valamint a le­hallgatott telefonbeszélgeté­seiről készített hangfelvé­telek. Michael Fellner, akinek si­került adatokat szereznie az egyetemen folytatott „nyo­mozásokról” kijelentette: tu­domása van arról, hogy az FBI törvényellenes tevé­kenységét jelenleg is foly­tatja az egyetemen. Hét régi jegyzet í l'llYolá/Ó sárkány A neves emberekről szóló les leplezéseket szívesen olvassuk• Érdekes, olykor pikáns kulissza­titkokat tudni meg belőlük, a szerzőnek pedig szép összeg üli a markát. Ilyenformán az iro­dalomnak az a műfaja halha­tatlan. Persze nem az értékét, hanem a folyamatosságot ille­tően. Mindig megjelennek új cs új müvek, tekintve, hogy az új és újneves embereknek új meg új titkaik vannak. London — legalábbis így szól a híradás — lélegzetvisszafojtva olvassa Joe Ilaines-nek, Wilson volt munkáspárti miniszterelnök egykori sajtófőnökének leleple­zéseit hajdan volt főnőkének és akkori politikai titkárnőjének viszonyáról. Ezúttal nem szerel­mi kapcsolatról van szó, bár (ki ne gondolna erre) e gyanú húrját is megpendíti a szerző. A könyv jő mondanivalója az, hogy a politikai titkárnő hatosa Wilsonra nagyobb volt, mint a pártban és a miniszterelnöksé­gen bárki másnak. Előfordult, hogy a kormányfő külföldi út­ról visszatérvén addig nem in­dult cl a repülőtérről (kocsijá­val körbe-körbe hajtatottj, amíg a hölgy, Marcia Williams mag nem érkezett, s együtt mentek a miniszterelnökségre. A könyv •más hasonló „szenzációkat” is közöl. Vádolja a hölgyet,, hogy beleszólt a miniszterek kineve­zésébe, beavatkozott a kitüntetet­tek, a főrendekké ktnevezendők listájának összeállításába. Megállók az olvasásnál, clgon* dolkozom. Valahogy nerri tudok igazán fölháborodni. Sok két­ségtelen tényt, sok igazságot tar­talmaz a. kötet, a hölgy igen erélyes, hatalmaskodó természe­tű volt. Aki nem táncolt a fütty­szavára a miniszterelnökség tisztviselői közül, az mehetett. Van ilyen. A könyv minden­esetre akkora feltűnést keltett, hogy a tévé is kamerái elé hoz­ta a két ellenfelet: a hölgyei, akit fénykorában egyszerűen csak ff, Sárkánynak neveztek, valamint a szerzőt, akit sajtó­főnök korában az újságírók szintúgy igencsak utáltak. Mareia Williams higgadtan, lágy hangon kérdéssel válaszolt a kérdésekre: Van-e a világon olyan hivatal, ahol ne adnának tanácsot a főnöknek? A szerző­től pedig talán joggal kérdez­ték az újságírók: nem arról van-e szó, hogy jó pénzért el­árulta főnökét, akt egyébként mindig igen jól bánt beosztottai­val? A vUa tart., vadak és cáfold* tok látnak napvilágot, valószí­nűnek tartják, hogy e témában még több tanulmány megjelenik: valaki megírja mindennek az el­lenkezőjét, Az is elfogy majd, mert ez is kulisszatitok. Az új szerzők, pedig új pén­zeket vesznek majd fel. Tatár Imre Ismét egy tengernagy Langley-ben NopoiybóE a CIÁ-ba Hamarosan egy egyenru­hás férfiú foglalja el a Köz­ponti Hírszerző Hivatal igazgatói szobáját a Wa­shington közelében levő Langley-ben, a CIA főhadi­szállásán. A kinevezés, amellyel a volt atomtenger- alattjáró-tiszt, Carter egy volt évfolyamtársát tette egyik legközelebbi munka­társává, méltán keltett fel­tűnést. Hiszen a szervezet, amelynek élére Stansfield Turner tengernagy kerül, immár három éve a fokozott figyelem központjában van. A CIA „piszkos trükkjei” természetesen korábban sem voltak ismeretlenek a világ közvéleménye számára. Az azonban, hogv a CTA-el- nöki felhatalmazással — bi­zonyíthatóan bérgyilkosokat, indítóit útjukra — már ki­csit sok volt... Carter első jelöltje, a libe­rálisként ismert Sorensen éppen azt. tűzte ki céljául, hogy rendet csinál a szerve­zetben. s visszaállítja el­vesztett presztízsét. A rend­csinálásra nem kerülhetett sor, Soranscnt — nyilvánva­lóan a CIA segédletével — „kicsinálták” a szenátusi vizsgálóbizottságban, s a jelölt visszalépett. Turner tengernagynak nincs „politikai múltja”, ed­digi . pályafutása a fegyve­res erőkhöz köti. Különböző hadihajók parancsnoka volt, tudományos fokozatot szer­zett a nemzetközi kapcsola­tok tárgyköréből, s a Penta­gonban a haditengerészeti miniszter tanácsadójaként szolgált. Kapcsolata az elnökkel abból az időből ered, amikor Carter georgiai kormányzó­ként meghívást kapott Tur­néétól. egykori tisztiiskolás társától a Haditengerészeti Akadémia akkori parancsno­kától. Ennek öt éve. A ten­gernagy világszerte ismertté akkor váll, amikor elfoglal­na posztját Nápolyban, mint a NATO dél-európai erőinek főparancsnoka. Turnert Amerikában a szovjet tenge­ri erők szakértőjeként is em­legetik, mivel már korábban jó néhány olyan nyilatkoza­tot tett a sajtónak, amely a szocialista nagyhatalom Stansfield Turner tenger­nagy. a NATO dél-európai fegyveres erőinek főparancs­noka, akit Jimmy Carter a Központi Hírszerző Hivatal igazgatói tisztségére jelölt. (Népújság telefotó —AP—MTI—KS) hadiflottájára vonatkozott. A tengernagy kinevezése a tisztségre szinte bizonyosra vehető. Személyében már a harmadik magas rangú hadi­tengerész foglalná el a CIA igazgatói székét. Utoljára a Johnson-kormányzat idején Rabom tengernagy volt a Központi Hírszerző Hivatal igazgatója. A kinevezésnek természe­tesen vannak ellenzői. Több liberális törvényhozó kifogá­solja, hogy katona kerüljön a hírszerzés élére, mivel a jelen helyzetben valószínű­nek látszik: a fegyverkezési versenyt erőteljesen szorgal­mazó Pentagon újabb segít­séget kapna ezzel a CIA-tól. Annyi bizonyos, hogy az új igazgatónak nem l^sz könnyű dolga. A Washington Post újságíró sztárja, Wood­ward újabb CIA-botrányt szellőztetett. (Egy társával együtt ő volt: a Watergate- ügy első „nemhivatalos nyomozója is.) A különböző nemzetiségű és pártállásű politikusok megvesztegetésé­ről szóló szuperbizalmas, ám mégis ldszívárgó hírek hát­terének vizsgálata nyilván, még további meglepetések­kel szolgál majd. Miklós Gábor \ \

Next

/
Thumbnails
Contents