Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-23 / 45. szám

Csütörtökön premier A Monna Vanna, Egerben Gyöngyössy Katalin és Blaskó Péter a dráma egyik jelenetében (Fotó: Jármay György) Az alkoholizmus ellen A szimbolista Maeterlinck egyik legsikeresebb drámája, a Monna Vanna kerül szín­re Egerben. A darabot, amelynek címszerepében olyan kiváló képességű szí­nésznő szólalt meg a ma­gyarországi ősbemutatón, mint Márkus Emília — év­tizedek óta nem játszották hazai színpadon. De miről is szól a Monna Vanna? Szerb Antal iroda­lomtörténetében ezeket ol­vashatjuk: „Maeterlinck en­gedményeket tett a reáli­sabb színpadnak és ennek köszönheti két világsikerét, a Monna Vannát (1902) és a Kék madarat (1909). A Mon­na Vanna kitűnő, de szab­ványos francia színpadi mű. 13. Horpádszky közbeszólt: — Vagy még jobb, ha fogjuk a kitöltött lottócé­dulákat, és futunk velük, és bedobjuk őket. A zümbi-ve- szecelem végeredményben csak hasznos lehet a lottó­zóknak, istenkém, hányán felejtettük már el idejében bedobni, vagy egyáltalán bedobni a lottót, és vala­hogy pont olyankor lett vol­na legalább hármasunk... Apropó, hármas. — Igen — bólintott a hozzá forduló Horpádszky ki nem mondott kérdésére Kati —, a harmadik kísér­let is a kedves nézők meg­nyugtatását célozta. Nem kell félteniük meglevő, szük­séges és fontos okmányai­kat, igazolásaikat, bizonyít­ványaikat a zümbiktől. Tud­niillik amint megszáradt a tinta, vagy az írógépszalag festékje egy papíron. a zümbit már nem érdekli. Robi, neked' erre is van egy elméleted ugye? Guszt Róbert boldogta­lan feje úszott be a kép­ernyőre, a fiatalember úgy kezdte el csavarni a nya­kát, mintha hirtelen négy számmal szűkebbé vált vol­na az inge gallérja. —■ Igen... izé... akarom mondani, nem .. Ez nemegy másik elmélet hanem része az alaphipotézisnek... An­nak a bizonyos, kellőképp még alá nem támasztott fel­tevésnek arról a szimbiózis­ról amelyről Kati cikkében is szó esik... Tehát ha dől az alap, vele dől ez is .. Tudniillik, izé .. Ha elfo­gadjuk, hogy a zümbi vé­deni. megszabadítani akar­GMímüsőb 1977. február 23., szerda Problémája az. hogy vajon meztelen-e Monna Vanna köpönyege alatt vagy sem. A nagy kérdésre mindvégig nem kapunk feleletet.’’ Tényleg csak értől volna szó? Beke Sándor rendező — a kassai magyar társulat volt művészeti vezetője, aki a Monna Vannát színpadra állította — így válaszol: — A kérdés nem az, hogy meztelen test van-e a kö­peny alatt, hanem az, hogy meddig terjedhet az egyén felelőssége a közösséggel szemben. Hol az áldozat ha­tára. mértéke: mire kötelez­hetnek bennünket az íratlan erkölcsi törvények. Engem ja a fehér papírt a rátá­madó betűféregtől, betűbo­gártól. akkor elképzelhető, hogy a már megszáradt tin­ta, a kiszáradt betűbogár a zümbi számára azt jelenti, hogy a kártevő már kimúlt, nem érdemes foglalkozni vele, bajt már nem okoz­hat... Hangsúlyozni szeret­ném, hogy ez már egy hi­potézis hipotézise, talán jobb lett volna, ha elő sem hozakodunk vele, mert... — Köszönöm — fojtotta bele Guszt Róbertbe a to­vábbi mentegetőzést a szer­kesztő-riporter — egy iga­zán nagyon érdekes és szel­lemes elméletet hallottunk, de még mindig nem tud­juk, mi volt a negyedik kí­sérlet ha úgy tetszik, a negyedik zümbibemutató célja? Kati fölmutatott egy le­velet. — Ez. Egy névtelen levél, nem az egyedüli amely a zümbitémában a Déli Hírek szerkesztőségéhez érkezett. „Egy aggódó kisgyerekes édesanya” — ez van aláír­va, de a szerző); régóta is­merjük lévén állandó ügy­felünk, már a borítékról tudjuk hogy megint ő je­lentkezett: B. Gergely nyug­díjas zöldség, és gyümölcs­kiskereskedő, agglegény, Klauzál téri lakos. Jófor­mán naponta ír nekünk, és feltehetőleg más lapoknak is rendszeresen, ez a szen­vedélye, grafomán a bácsi. Mi mégis foglalkoztunk a levelében fölvetett problé­mával tudniillik, hogy a leckéjét író kisgyereket nem támadják-e meg ezek a zúmbik, túl azon, hogy a házi feladatát is biztosan tönkreteszik szegénykének... Hát most azt is láthatták a kedves nézők... Kissé borízű, indulatos hang fejezte be a lány mondatát. — és az egész együttest — a reneszánsz téma, a da­rab szenvedélye, s persze Maeterlinck szimbolizmusa és szép tiszta csengésű iro­dalmi nyelve érdekelt. A belga író mestere a szónak, a szavakkal bekerített csend­nek, a homálynak, a fény­nek. és a végzet nyomasztó szorításának. — Maurice Maeterlincket — akinek alig egy évtizede ünnepeltük századik szüle­tésnapját — Ionesco és Be- cket előfutáraként is szokás emlegetni. — Méltán, hiszen a szo­rongás. a kiszolgáltatottság, az ember megalázottsága és megalázhatósága benne van például a Monna Vanna alapszituációjában is. Benne van, csak újra kell olvasni. Hiszem, hogy a nézők is így érzik. Egyébként miközben újraolvastam a darabot, hagytam, hogy a mű is új- raolvasson engem. Azt hi­szem, ez elsőrendű köteles­sége mindazoknak akiknek a színház — ez a mindig jelenidejű művészet — ad feladatokat. ★ A darab címszerepét ■— az ostromlott város kapitá­nyának feleségét, aki teste- lelke föláldozását vállalva útnak indul, hogy megment­se a várost — Gyöngyössy Katalin játssza. További szereplők: Maszlay István, Fehér Tibor Jászai-díjas, Blaskó Péter. Csapó János, Matus György, Hunyadkürly István, M. Szilágyi Lajos, Hídvégi Elek. Premier csütörtökön este a Gárdonyi Géza Színház­ban. — Láthatták a saját sze­mükkel — mondta az idő­sebbik Guszt —, hogy ilyes­mi náluk nem létezik. Ezek a kis tollasok szeretik és tisztelik az embert, ha nagy, ha kicsi. Szerintem jobban is, mint megérdemli. Én ezt mondom. Sőt azt is ki­merem jelenteni, hogy egyes madarakban sokkal több tisztesség becsület, illem és jómodor lakik. mint... — Józsikáról — szakítot­ta félbe az öreget Hor­pádszky, mielőtt kifejtette volna nézeteinek teljes rendszerét az emberi nem­ről —, Józsikáról akart be­szélni nekünk Guszt bácsi, nem? A házigazda bólintott. — Az a kicsi kéz, aki a betűket írta az irkába, az a Józsika volt innen a ház­ból. az első emeletről, a Klammerék Józsikája. Én hívtam át, hogy megmu­tassuk, hogy amíg egy gye­rek ír, meg se moccannak a zümbik körülötte. nem­hogy megcsipkedjék’, meg- szurkálják. ilyet csak egy olyan rossz képzeletű em­ber gondolhat ki, mint az a zöldséges. És a zümbik azt is vita nélkül vették tudomásul, amikor Józsika becsukta és eltette az ir­káját, láthatták. Vágott egyet a szemével. — Pedig én azt hiszem, a Józsika csak örülne, ha olyan madarak is lennének, akik nem engedik, hogy a gyerekeknek írásbeli házi feladatokat adjanak föl, mert nem engedik úgyse, hogy elkészítsék. Igazam van Józsika? Gyors váltással a kamera a szoba egyik sarkát vette célba, ahol a lámpaállvány mellett, anyukája kezét fog­va. irkával a hóna alatt boldogan, fülig érő szájjal bólogat szaporán egy hét­ADATOK, TÉNYEK ta­núskodnak arról a veszély­ről, amelyet az alkoholizmus jelent az egyénre, a társa­dalomra. Az alkoholizmus központi helyet foglal el a bűnözési statisztikában ha­tása második okként szere­pel a házasságok felbontásé-, nál- Az italozó ember a munkahelyén gyakran össze­ütközésbe kerül a munka­renddel, hanyag, felületes munkát végez. A súlyosabb balesetek jelentős része is az alkohollal függ össze. Sajnos, az alkoholizmus okozta gondjaink egyre ter­hesebben jelentkeznek. Az Alkoholizmus Elleni Orszá­gos Bizottság a közelmúlt­ban közölt tájékoztatójában rendkívülinek nevezte azt a növekedést, amely az elmúlt másfél évtized alatt az alko­holtartalmú italok fogyasz­tásában bekövetkezett. En­nek károsabb hatása számos területen érződik is. E nega­tív társadalmi jelenség ko­moly visszahúzó erőt jelent a szocialista viszonyaink fej­lesztésénél. Bizonyára ez késztette az országgyűlés két bizottságát, hogy együttes ülésen megvitassa az alkoho­lizmus elleni küzdelem idő­szerű teendőit. A vita összefoglalója: tár­sadalmi összefogásra és együttes cselekvésre hívta fel a figyelmet, a közös el­lenség, az alkoholizmus el­len. E cél érdekében azzal sze­retnénk foglalkozni, hogy az alkoholizmus megelőzése ér­dekében milyen területeken és hogyan kellene a tudat- formálást meggyorsítani, a közvéleményt formálni. Ta­pasztalatok ugyanis határo­zottan jelzik, hogy a mege­lőzésre, az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordí- -tanunk. Véleményem szerint nyolc éves forma fiú... Ezután — a riport kezde­te óta első ízben — szem­ből jelent meg Horpádszky arca, feje a képernyőn. — Adásidőnk végére ér­tünk. Megismerkedtünk egy egzotikus madárral, amely ma már nem is olyan tá­voli különlegesség, már egy kicsit magyar is. Elhang­zott a kongói zümbivel kap­csolatban pár kérdés. azt hiszem, elég határozott, elég szemléletes, tehát eléggé meggyőző volt az egyes kér­désekre adott nem vagy igen felelet. Most mór „csak” az alapkérdés megválaszolá­sa van hátra. Nem szere­tem ezt a kifejezést. de mégiscsak ezzel lehet leg­jobban utalni a lényegre: haszonállat-e, lesz-e, le­gyen-e, kell-e annak lennie a zümbinek nálunk? Röp­ködjön-e az elkövetkező évek nyomán minél több ilyen apró, de szigorú ügy­viteli revizor Budapesten és vidéken? Nem nem ők fogják valamelyest csökken­teni a grafomániát, hanem ha néha rájuk gondolunk, ha tudjuk, hogy itt van­nak, itt élnek körülöttünk, és akkor visszafogjuk ne­tán a toliunkat... Nem ami dolgunk hogy feleljünk. Mi csak azt kérjük öntől, ked­ves nézőnk, aki ma esetleg szenvedő alanya, holnap maga is gyarapítója a ma­gyar irat-tengernek, gon­dolkozzék el a most látot­takon, és vessen egy búcsú- pillantást kisfilmünk fősze­replőjére. És megint a sakk-kockás linóleum-abrosz, és megint egy szürke gömb egy fe­kete négyzeten... És ismét közel-nagyit a gép és nő. növekszik, mára teljes képernyőt elfoglalja egy nyugodtan álldogáló, majd a tisztelt előfizetővel kíváncsi-barátságosan szem­benéző, fejét kissé oldalra hajtva tűnődő — hamvas­szürke zümbi. (Folytatjuk.) csak a meggyőzés és a kö­vetkezetes szigor összehan­golt alkalmazása hozhat eredményes változást. AZ ALKOHOLIZMUS elleni tevékenység fő. csata­tere a munkahely. A mun­kahelyi közösségben együtt dolgozó emberre elsősorban a munkahelyen belül lehet és kell hatni. Ennek leg­fontosabb előfeltétele, hogy a munkahelyi légkörben ki­alakuljon egy határozott ál­lásfoglalás. Elismert maga­tartási szabályként kell lisz. telnünk „a nem ivás szabad­ságát”. Tegyük lehetővé, hogy a munkahelyi rendez­vényeken, családi ünnepsé­geken, név- és születésna­pokon, társaságban — ne igyék, aki nem akar. Ne le­gyen sértés, ha valaki nem koccint. A közvélemény szemléletében szigorítani kellene az alkalmi leittaso- dás megítélését. A társada­lom tagjainak ma mór kö­telességévé vált, hogy már az első esetben is fellépjen a mértéktelen italozással szemben, mert ezzel még csírájában megakadályoz­hatja az alkoholizmus kifej­lődését. Az alkoholizmus elleni küzdelem üzemi feladatai, a felvilágosító, megelőző mun­ka propagandája, döntően a balesetelhárítás, munkás­védelem keretei között ma­radt. Természetesen nem le­becsülendő ez a tevékeny­ség, de még így sem törté­nik meg minden, amire szükség van. Az alkoholiz­mus elleni küzdelem üzemi modellje mindjobban elter­jed. Egyes nagyobb üzemek­ben alakultak alkoholizmus elleni bizottságok, amelyek a felvilágosító tevékenység mellett az alkoholisták fel­kutatását, gyógyításra, alko­holelvonó kezelésre való irá­nyítását és társadalmi utó­gondozását végzik — ered­ményesen. Helyes lenne, ha minél több vállalatnál, szö­vetkezetnél, intézménynél alakulna ilyen bizottság. Számos példa bizonyítja, hogy a szocialista brigád összefogása nyomán sikerült az alkoholistát eredménye­sen meggyógyítani. A meg­győzés mellett egyes esetek­ben alkalmazták: a táp­pénzt, vagy a családi pótlé­kot az alkoholista családjá­nak folyósítják. Egyedülálló esetében a szocialista bri­gád osztja be a fizetését, biztosítva ezzel a megélhe­téshez szükséges feltételeket. Az alkoholizmus is épp olyan betegség, mint a töb­bi, megelőzni könnyebb, mint gyógyítani. Ezt az ed­diginél szélesebb körben kell elismertetni. Jelenleg ekként főleg csak azok is­merik el, akik a gyógyulás­ra elszánták magukat. Saj­nos ez utóbbiak száma még igen kevés. A beteg szere­pének vállalása a környezet szemében is legtöbbször csökkent-értékűséggel azo­nos. Az is igaz, sokszor fél­nek az alkoholisták megtor­lásától, nem is alaptalanul. EZ IS OKA ANNAK, hogy eddig viszonylag kevesen kerültek a munkaterápiás intézetbe azok, akik csalá­dok életét tették tönkre szenvedélyükkel. Pedig az W4. évi 10. sz. tvr. lehető­vé teszi, hogy az alkoholiz­mus legveszélyesebb, legsú­lyosabb rabjai i$ meggyó­gyuljanak és visszatérjenek a józan, rendes munkásélet­hez, önmagukhoz, környe­zetükhöz. A társadalomnak itt kell operatívabban segí­tenie. Szinte lehetetlen, hogy az alkoholizmus családon belül maradjon, s a munka­helyen, lakóhelyen valami­lyen formában ne tükröződ­jék! Pedig mennyivel köny- nyebb volna segíteni, ha a család, a munkahely és la­kóhely együttesen támogat­ná a rászorulót az alkoho­lizmustól való megszabadu­lásában. Jobban kell tudato­sítanunk, hogy a hosszabb ideig tartó munkaterápia a beutaltak nagy részét meg­szabadítja a káros szenve­délytől. Ez a jogszabály az alkoholisták javát, a társa­dalom érdekeit szolgaija. A beutaltak teljes gyógyu­lásának fontos feltétele a külső családi, munkahelyi, társadalmi kapcsolatok meg­őrzése, illetve megteremtése ott. ahol ezek a kötelékek megszakadtak. Ezt segíti elő az a jogszabályi rendelke­zés, hogy aki munkaviszo­nyából került intézetbe, munkáltatója a beutalás alatt nem szüntetheti meg a munkaviszonyát. Nagy se­gítséget nyújthatnak a mun­kahelyi kollektívák, társa­dalmi szervek. Annak tu­data, hogy őket még a csa­ládjuk, a társadalmi közös­ség visszavárja, számít rá­juk, nagy erőt ad a gyó­gyuláshoz. \ Külön és hatványozott ve­szélyt jelent a társadalom számára, amikor egy alko­holista már nemcsak alko­holizál, hanem olyan, a tár­sadalomra veszélyes maga­tartást tanúsít, ami már büntetendő. Az alkoholiz­mus szoros összefüggésben van a bűnözéssel, az alko­holizmusnak a bűnözésben játszott szerepe az utóbbi években ugyancsak növeke- kett. Elég utalnom pl. csu­pán arra, hogy 1972. évtől jelentősen megugrott az it­tas állapotban való jármű- vezetések száma. Komoly gondot jelent az ittas jár­művezetés és balesetokozás megelőzése. Jelentős szem­léletformálásra van szükség ezen a területen is. (Persze a jog hatékonyságát is fo­kozni kell.) Meg kell győzni az átlagembert arról, hogy egy-két pohár bor, vagy sör elfogyasztása titán a veze­tésre részben, vagy teljesen alkalmatlan állapotba ke­rülhet. Amíg ez a tény az emberek többségének tuda­tában nem ver gyökeret, az egyéb intézkedések is csak korlátozott mértékben le­hetnek hatékonyak. El kell oszlatnunk azt a tévhitet is, amely szerint a nagy vezetési gyakorlat olyan beidegződöttséget eredményez, amelynek se­gítségével az ember a tudati működés kikapcsolásával is képes a kezdő vezető által megoldhatatlannak tűnő helyzeteken úrrá lenni. Bár az ittas gépkocsivezetők, tudva az állapotukról, igye­keznek nagyon óvatosan ve­zetni, ezért képesek a leg­fontosabb közlekedési sza­bályok betartására, azonban a biztonságos közlekedés ha­tárát már helytelenül, vagy egyáltalán nem érzik. Ehhez csatlakozik az ital önbizal­mat adó hatása, amely ezt a hatást a szokásosnál és a valóságnál feljebb emeli. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy az ittasan okozott balesetek fő okai: az irreális sebességmegvá­lasztás, valamint az irány­tartási képtelenség; az ital hatásának törvényszerű kö­vetkezményei. Még egy területet említe­nék meg, ahol szemléletfor­málásra van szükség. Így legalább azok, akik ismerik az ital káros hatást, ne ad­janak alkalmat az ivásra vezetés közben, ivás után pedig az egyént igyekezze­nek megakadályozni a ve­zetésben. HA EZEKEN A területe* ken sikerülne egy jottányit is előbbre lépnünk, már so­kat tennénk az alkoholiz­mus megelőzése érdekében. Az alkoholizmus okaira fi­gyelemmel tudom, hogy eredményt csak nagyon szí­vós küzdelem alapján érhe­tünk el. Biztos vagyok azon­ban abban, hogy e küzde­lem sok cseppje egyszer meghozza a minőségi vál­tozást. Ehhez azonban szük­séges, hogy az alkoholizmus elleni küzdelemben is a tu­datosság szerepét tovább növeljük. Dr. Kovács Pál, az Egri Megyei Bíróság elnöke / (gyarmati) \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents