Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-01 / 1. szám
A borítékon innen és túl Az üzle’tkken is kapiiali Negyven aranyérmes bnr 1978 ban Egészségűnkre... (Fotó: Perl Márton) r Zsbet-v a mesebeli három kívánságot valóra váltani? Aligha. Már csak azért sem, mert ezek a kívánságok nem mindig azonos hullámhosszakon rezdülnek. Mit kíván a gyár igazgatója? Mit kíván a munkás? Mit kíván a népgazdaság? Valahol azonban mégis ugyanoda kell eljutniuk az érdekelteknek: egymás ellenére nem mehetnek mesz- szire. Hogyan válaszolnak ezek az érdekek egymásnak egy olyan nagy gyárban mint amilyen az Izzó gyöngyösi üzeme? A nők és a férfiak bére Sokszor elmondtuk már, komolyan is vesszük: egyenlő munkáért , egyenlő bér jár. Ha azonban összevetjük egymással az átlagokat, azt tapasztaljuk, hogy az Izzóban is hátrányban vannak a nők a férfiakkal szemben. Amíg a nők 22—23 000 forintnál tartanak, addig a férfiak 34—35 000 forintot érnek el. íme, az elmélet és a gyakorlat közötti különbség. Aztán valami kiderül. Kovácsszegi László, az üzemgazdasági osztály vezetője hívja fel rá a figyelmet. Lényeges különbség, hogy a nők betanított munkások, a férfiak pedig szakmunkások. Persze, általában. Innen a'nagy eltérés az átlagoknál. De még az is számit, hogy a nők több időt töltenek táppénzen, emellett kevesebb túlórát teljesítenek és így máris többre jutnak a férfiak. Ha leszámítiuk ezeket a „sajátosságokat”, akkor viszont elmondhatják az Izzóban, hogy nagyon szigorúan ragaszkodnak az előbb , idézett elvhez, A forint mellett Meghatározó körülmény, hogy az Izzóban nagyon sok ' nő dolgozik. Emiatt valamikor női fodrászat és kozmetikai szalon is szerepelt a tervekben, mint 'gyáron belüli szolgáltatás. Ma a tény az orvosi rendelő, az óvoda a lakótelepen, az üzlet a gyárkapu mellett, ahol mindent megvásárolhatnak az asszonyok. A Sástónál hétvégi házuk van, Fonyódon vállalati üdülőjük. A munkalélektani laboratórium pedig arra ügyel, hogy a monoton munka közben felfrissüljenek. öt üzemben már tornáznak a fáradtság feloldására. A többi üzemben is lehetséges ez a megoldás, ha igénylik abe- | vezetését. ! A dolgozóknak nagyobbik része Gyöngyös környékéről jár be a munkahelyére. Több mint száz saját járata van a gyárnak, az autóbuszok szinte háztól házig szállítják a dolgozókat és ezért havonta 160 forintot kell fizetniük. Az üzemi étkezde mindenkinek a rendelkezésére áll. Vannak olyan üzemrészek, ahol étkezőhelyiséget alakítottak ki, hogy a munkaközi szünetben ott fogyasszák el a tízóraijukat a dolgozók. Ezek a mellékszolgáltatások. Nem mindenki veszi ezeket igénybe, de áld él velük, az jól jár. Forintban senki sem számol ezekkel a „mellékesekkel”, pedig jelentős összegeket tesznek ki — summázva. Arannyal dolgozik Az átlagok személyekre „lefordítva” érdekesek igazán. Ha arra a bizonyos mesebeli három kívánságra gondolunk, akkor Blaskó Piroska meglepő választ adhatna. — Nagyon jól érzem itt magam, nagyon szeretem a munkámat, azt is, amit csinálok. Váratlan fordulat? — Maga tehát kivételnek tekinthető a dolgozótársai között? — Nem, egyáltalán nem. Azt- hiszem, nagyon olyan vagyok, mint az átlag, ha egyáltalán lehet átlagról beszélni emberek vonatkozásában. Maradjunk annál: hozzám hasonlóan gondolkoznak vélekednek a többiek is. — Mit csinál? — A meza-tranzisztor aranyszálát forrasztom. Mikroszkópon kéresztül, manipulátorral, nagyon pontos munkát kell végeznem! Ha a minőség ellen legalább a végzett munka 65 százalékánál nincs kifogás, akkor minőségi prémiumot is kapok. Hogy milyen munkás, azt a besorolása is jelzi. Az 5- ös kategóriában van. az alapbére 9,50 forint. Két műszakban dolgozik, havonta átlagban 3000 forintot megkeres. Méterek és mikronok Az Izzóban folyik a gépgyártás és folyik a félvezetők gyártása. Nagyon ellentétes munkák ezek. A gépeknél méterek és mázsák fejezik ki a méreteket, persze, itt is számolnak a milliméter tört részeivel is az alkatrészek megmunkálásakor, de a „parányok világa” a félvezetőgyártás. A mikronok világa. Ahol egy teherautóra való alapanyagból hosszú időkre lehet biztosítani a gyártást De már kopogtat az ajtón a még újabb gyártmány: az integrált áramkörök előállítása. Még néhány hónap és az előkészületek befejeződnek. Ha volt patikatisztaság a félvezetők gyártásában, most ugyancsak lesz. Fehér köpenyes üzem: eddig is így mondták a félvezetőgyárra. Ne kerteljünk, mondjuk ki, azt a precíz munkát, ami a félvezetők előállításához kell főként a nők képesek produkálni. Néhány hetes betanítás után elsajátítják a szükséges műveleteket. Aztán hangyaszorgalommal végzik tovább. A gépgyár már sokkal Inkább a férfiak üzemrésze. Bár a forgácsolóknál is egyre több a nő. Ahogy a trafórészlegben is. Ezt már az élet hozza így magával. Tanulni és tanulni A borítékon túl adva van még a tanulás lehetősége. Nemcsak a részműveletek elsajátítása folyik szervezetten, de ugyanilyen gonddal igyekszenek a szakképzettség és az állami oktatás megszervezésére is. A gyáron belül általános iskola és középiskola több osztálya is működik. Azt mondják, egymás között még a tanulás is köny- nyebb. Az új gyártmányok bevezetése előtt pedig a határokon túlra is elkerülnek azok, akik majd az itthoni munka valamelyik területéért lesznek felelősök. Ott tanulják ki a 6zakma minden csínját-bínját a forrásnál, az illető gyárban még h„ az a földünk távolabbi területén található is meg. Itthon már nem érünk rá kísérletezgetni, nagyon sokba kerülne, ha az új berendezésen kellene megtanulniuk a mesterséget azoknak, akiknek feladata a termelés. Tanulni — nemcsak lehetőség, hanem szinte kötelesség is az Izzóban. ★ Ha tehát a mesebeli három kívánság szerint akarunk válaszolni az Izzó példája alapján, akkor ezt mondhatjuk: az igazgató kívánsága, hogy jól képzett munkások végezzék a termelést a gyárban; a munkás kívánsága, hogy jól érezze magát az üzemben, a népgazdaság kívánsága pedig, hogy a tervfeladatokat teljesítsék a gyárak, mert csak így lehet minden reális kívánságnak eleget tenni ebben az országban. Régen befejeződött a szüret, hónapok óta kádakban, hordókban érik az új bor. Ilyenkor új év táján mégis érdemes visszapillantani arra a nagyszerű sikerre, ami emlékezetes marad 1976-ból. A Heves megyei borok országos sikeréről van szó. Erről tanúskodik az a 40 aranyérem, melyekkel ismét gazdagították megyénk jó hírnevét. Nagy siker volt, hiszen a Szekszárdon rendezett országos borversenyen erős mezőnyben Heves megye a legjobbak között szerepelt. A zsűri előtt felvonultak olyan kiváló ízű és zamatú termékek, mint a badacsonyi szürkebarát, a soproni kékfrankos, a villányi burgundi, vagy a pécsi cirfandli. Csaknem 800 bormintát vizsgáltak meg és értékeltek. Ott voltak szűkebb hazánk, a máraalji és az egri történelmi borvidék lankáin érlelt szőlőkből készült legjobb borok, a bikavér, a debrői hárslevelű, a leányka, az egerszóláti olaszrizling. Ezek a márkás nedűk már a korábbi években is szép sikerrel szerepeltek különböző versenyeken. Arany-, ezüstös bronzérmek hirdették elismerésüket. Most azonban valami más történt, olyan, amire Heves megye szőlő- és borgazdaságának eddigi történetében nem volt példa. Negyven aranyérmet szereztek boraink, ezek közül 32-ót az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaság. A többi nyolc aranyon a Gyöngyös-—do- moszlói Állami Gazdaság, a nagyrédei, a gyöngyössolymosi, a gyöngyöspatai és a markazi termelőszövetkezet, valamint a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet egri állomása osztozott. Tizenhat ezüst- és hat bronzérmes hevesi bort is feljegyzett a zsűri. A visontai, az abasá- ri és az Egri Csillagok Termelőszövetkezet lett ezeknek az érmeknek a gazdája. Felmerül a kérdés, hogy az érmes borok közül a fogyasztók melyeket vásárolhatják meg az üzletekben? A válasz még a szakembereknek is meglepő, hiszen valamennyit. A forgalmi borok kategóriájában az egri bikavérből, a debrői hárslevelűből, a leánykából és az egerszóláti olaszrizlingből a hazai üzletek ellátására az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaság 1976-ban 66 300 hektót palackozott. A teljességhez hozzátartozik az is, hogy a rendező bizottság az ország különböző boltjaiból vásárolta a bírálathoz szükséges bormintákat és azokat értékelte. A jól szereplő fehér borok mellett kimagaslóan jó eredményt hoztak megyénk vörös borai. A különböző évjáratú bikavérekből a kékfrankosból, az oportóból, a medocból és a cabernetből 18 bormintát vizsgált a zsűri, melyek közül 17 arany-, egy pedig ezüstérmet nyert. Ez is bizonyítja, hogy az egri történelmi borvidéken a kékszőlő termelést, a feldolgozást és a borérlelést a pincegazdaság és a vele együttműködő üzemek jól kialakított technológiával valósítják meg. Kézenfekvő ezért a következtetés, hogy Eger környékén a következő években a nagyüzemek minden erőt a bikavért adó kékszőlőfajták telepítésére tordúják. Mint azt december elején az Egerben tartott mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszteri értekezleten is aláhúzták, megvannak a lehetőségek a szőlőtermelés továbbfejlesztésére Heves megyében is. A hagyományok- a múlt kötelez és a szőlőtelepítést államunk is elősegíti. 1977. január l-től a szabályozó- rendszer kiegészítésével nagyobb pénzügyi támogatást nyújtav.ak a szőlőtelepítéshez. Érdemes tehát folytatni az elmúlt évek céltudatos munkáját borvidékeinken, melynek ékes bizonyítéka a legutóbbi 40 aranyérem is. Kádakban, hordókban érik a hegyek leve. A korszerű feldolgozás és kezelés eredményeként várható, hogy az 1976-ós borok is sikert aratnak majd az újabb versenyeken, ezzel is tovább öregbítve Heves megye jó hírnevét Menlusz Károly A KÉT ÜNNEP között, karácsony utáni fenyőfa és beigli illatú hangulatban, kissé tépetten, de — remélhetőleg — mindenütt jő érzéssel nyújtózkodtunk egyet, egy utolsót még 1976- ban. Szerencse, hogy az elmúlt hét csupán öt napból állt, s aztán ma már minden kezdődik élőiről... De ne siettessük annyira az időt, megy az magától is; nem várja meg udvariasan, amíg alaposan kipihenjük magunkat. Viszont — az idő elé nyugodtan mehetünk! Szokásunk is ez, s tervezésnek nevezzük. Az elmúlt héten például a SZÖVTERMÉK igazgatósági ülésén igen fontos. valamennyiünket érdeklő és érintő döntés született, amikor elfogadták a középtávú szerződéseket, biztosítandó ezzel a legfontosabb zöldség- és gyümölcsfélékből a lakosság jobb ellátásátMindehhez, a nagyobb termelői kedv növelése ér dekében több ösztönző kedvezményt biztosít államunk, például az 1975. évihez képest a zöldségfélék felvásárlási árszínvonalának a 23—25 százalékos emelésé- vek A MEZÖGAZDASAGI nagyüzemekben már régebben befejeződtek az 1976. évi munkák, most folyik a leltározás és lassan készülődnek a nagy eseményre: a zárszámadásra. Mint ismeretes a megyében 58 tsz és öt szövetkezeti társulás készít mérleget, számot adva arról, hogy mit adtak és mit kaptak az elmúlt esztendőben a gazdaságok. Reméljük, nem lesz oka panaszra senkinek sem, és jó hangulatban kezdődhet meg újra a munka a földeken. Az elmúlt héten tartotta az egri mellett tavalyi utolsó ülését Hatvan Város Tanácsa is. Itt is terveztek: az 1977. évi költségvetésről és a fejlesztésről döntöttek a testület tagjai. Nem kis összegről van szó: a költségvetést 94 millió forintban, a fejlesztésre vonatkozó összeget pedig több, mint 29 millió forintban határozták meg. Na persze: nem kis összeg, üc csak így első hallásra. Akik a tervjavaslatot készítették jobban ismerik az igényeket, tudják, hogy mi minden vár még megoldásra Hatvanban, de ismerik a népgazdaság és a megye teherbíró képességét is, így természetesen elsősorban a legfontosabb feladatokra gondoltak a tervek készítésekor. ÉS VÉGÜL: hosszú évek után végre „igazi” tél kő* szöntött ránk az elmúlt héten vastag hótakaróval, az apróságok és a téli sportok kedvelőinek nagy örömére. Persze — ami az egyiknek öröm, a másiknak gond... Míg a kirándulók ezrei lepték el a havas hegyoldalakat, munkások százai igyekeztek minden erejükkel és szám'.alan géppel biztonságossá tenni az utakat. Nekik is köszönhető, hogy az elmúlt héten komolyabb balesetről nem érkezett jelentés. Jó jel volt ez az év végén, s maradjon így az új évben is! (kátai) JwmMO 1977. január 1., szombat a G. Molnár Ferenc Pulttal — a dobogón Az üzletben — a GYÖNGYSZÖV gyöngyösi nagy ABC"áruházában hol itt, hol ott látni, naponta is több reszortban iparkodik jókedvűen, fáradhatatlanul helytállni. Választani segít, árut ajánl, új cikkekről magyaráz szakavatottan, kiszolgál és csomagol vagy éppen rendezkedik, takarít: mikor, mire van leginkább szükség az élénk forgalmú boltban. Észrevenni rajta, hogy szereti, élvezi, amit csinál. Pedig — beszélj mosolyogva Zölei Zsuzsanna — éppenséggel dinnyekertészek között nevelkedett. s amikor néhány esztendeje a pálya- választáshoz érkezett: történetesen a konzervipari tanulók között próbálta iskoláit folytatni. A legkevésbé sem gondolt arra, hogy végül is kereskedő lesz belőle. Most viszont már, ahogy elnézi az ember, s amint az üzletben mások — munkai- társai — is megerősítik: nagyon így néz ki a dolog! Zsuzsi ugyanis nem csak egyszerűen a pultok, polcok, pénztárgépek világába került, hanem meg is „honosodott” a szakmában. Olyan harmadéves tanuló, aki régen elfeledte az első esztendő felénél kapott iskolai négyesét, szakmájáról már a másodikban annyit tudott, hogy csapatát a szövetkezet házi versenyén a III. helyre segítette, s kitűnő előmenetelével szovjetunióbeli jutalomüdülést is kiérdemelt. Míg utóbb győzelemre juttatta kis együttesüket az ÁFÉSZ vetélkedőjén, majd — éppen néhány hete —\a szövetkezeti dolgozók megyei erőpróbáján bizonyult a legjobbnak, felnőtteket, boltvezetőket is megeiőzyen! Kétségtelenül sikeres esztendeje az 1976-os — vallja néhány perces pihenőt tartván az ünnepi vevőáradatban — s ennélfogva roppant nagy örömet, boldogságot jelent a számára. Egyben azonban további gondot is. Mert a versenyt, most már nem lehet abbahagyni! A „Ki minek mestere?” c. vetélkedősorozaton január- ban a területi döntő következik, amire természetesen szeretne alaposan felkészülni. Ha jól akar szerepelni — a részt vevő sok szakmunkás miatt bizony, meg kell kicsit előznie a korát: egész sereg olyan ismeretanyagra szükséges szert tennie, amelyekre az iskolában vagy a tanboltban csak később lehetne módja. Másrészt a tanulók hagyományos szakmai versenyén is indul ugyanebben a hónapban, s nyilvánvalóan. nem akar a gyerekek között sem leégni. Sőt, egyenesen az a vágya, hogy az elsők közé kerüljön, s így néhány hónappal korábban megszerezze segédlevelét, mintsem eljönne annak a hivatalos ideje. így —, hogy könnyebb legyen a tanulás — nemrégen abbahagyta a napi utazgatást. beköltözött a városba, az iskola kollégiumába, ahol leginkább csak a könyveket bújja. Elárulja, hogy jól halad — de azért izgul. Nem bánná, ha a január egy kicsit távolabb lenne. Mert ettől a januártól, most annyi minden függ! Az ABC-ben biztatják, bátorítják, „szurkolnak” érte. S annyira hisznek újabb sikerében hogy Zsuzsi helyét már ki is jelölték a szakmunkások, a felnőttek között! í-nlj
