Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-29 / 24. szám
\ Két magyar film A kard Csakugyan: mi történik, ha egy tisztes magyar állampolgár, egy százdolláros turista ahelyett, hogy feleségével beutazná Nyugat" Európát, már az első állomáson, elkótyavetyéli nehezen szerzett Volkswagenét, a kapott schillingeket megtoldja szűkös zsebpénzével, hogy megvásárolhasson egy kardot, majd másodosztályú vonaton siet haza a nemzeti ereklyével ? A kard láttán vajon milyen képet, vág a buzgó vámtiszt, és hogyan fogadja a történelmi mesét a pallosról, amely- lyel egykor lefejezték Zrínyit és Frangepánt? Nem hiszem, hogy a határőrtiszt beérné ezzel a summázás- sal: „Kiviszem Volkswagen, beviszem ócskavas.” Igaz szatírával nem kényeztetik el manapság a nézőt. Jó példáért, még mindig a nagy sikerű Tizedesért nyúlunk vissza. Mérce lett ez a remek vígjáték, de azért olyan mérce, amelyet ötlettel, szókimondó bátorsággal és természetesen tehetséggel el is lehet érni. A kard című filmben minden együtt volt és sok minden együtt is van. Ritka szerencsés találkozás. Irodalmi alapanyag, Jékely Zoltán költeménye, Csurlca István a humorban a szatírában otthonos író, Dö- mölky János, a tehetséges tévérendező, Zsombolyai János a sajátos kameramozgású operatőr és a remek színészgárda. Jó téma, időszerű mondanivaló, tehetséges alkotógárda kezében. Talán éppen ez a körülmény növelte az érdeklődést, s ez emeli egy fokkal magasabbra azt a bizonyos mércét is. Mert végeredményben nagy ötlet ez a film. életszerűen fogalmazza meg napjaink fonákságait, okosan — olykor túl okosan — gúnyolja a társadalmi magatartást, különösképpen o felfelé fülelő gyávaságot. Dömölky János filmje ugyanis nem a kardról szól. A bécsi árverésen felfedezett történelmi pallos csupán eszköz arra, hogy döntésre. felelősségvállalásra inspirálja Böjti Sándort, aki bár tudja, hogy rendellenesen cselekszik mégis vállalja tettét s annak minden következményét. A kálvária elindul. A rendőrség vizsgál, a szakértők óvatosan nyilatkoznak, a Nemzeti Múzeum nem fogadja el a felkínált ajándékot. Mert mit lehet tudni, ki hogyan nézi ezt a kardot? — Persze, ha felülről jönne egy telefon... — mentegetődzik a múzeum osztályvezetője. Mindennapi szöveg. és milyen jól ül ebben a történetben. De mert nem „jön” fentről telefon, az ember, aki kilépett a sorból. az értetlenség, a bizalmatlanság falóba ütközik. Vállalatánál kikezdik feleségét elbocsátják. Ironikus, szépen színes képsorok pergetik a cselekményt szellemes, kissé visz- szafogott dialógusok leplezik le azt a lelki pánikot, amely körbefon egy nem mindennapi esetet. A kard végül is Datrónusra talál —■ ez is kitűnő ötlet! — egy tsz meglovagolja a nemzeti ereklyét, majd visszatérnek a jó barátok, a kollégák, az újságok Böjti mellé álllnak, a tv pedig lázas igyekezettel fáradozik, hogy megfelelő körítéssel tálalja a bátor ember hazafias cselekedetét. Lehet hogy valaki mégis telefonált?... Mindegy. Az a fő, hogy ötletes, mai víg1 1977. január 29„ szombat _ A vámtiszt kezében az a bizonyos kard játék sikeredett, amelynek vannak ugyan gyenge és vitatható részletei, de alapvetően szatíra, jó mozi, A rendező kitűnően irányítja színészeit, akik alakításaikban nem a harsány színeket hanem a jellemből fakadó játékosságot hangsúlyozzák. Haumann Péter kulturált tehetséggel fogta egységbe Böjti tragikus. 6 egyben komikus vonásait. A feleség szerepében tetszett Szemes Mari elmélyült játéka, s az epizódfigurákat is remek színészek — Sinkovits Imre, Kállai Ferenc, Öze Lajos, Paláncz Ferenc és Temessy Hédi — formálták meg. Visszatérő téma azt fejtegetni, hogy az alkotók bizony óvakodnak a keserűhumoros. só't éles hangvételű művektől. Mert: 1. magára ismer Gyár, Hivatal, Intézmény vagy Valaki, és nyomban és sértődötten támadásba lendül, 2. él bennünk egy rosszfajta beidegződés, amolyan túlzott óva- toskod'ásféle, amely szinte lecsiszolja a szatíra élét, lekerekíti az epés mondanivalót. A kard című filmben, az új magyar szatírán a közönséggel együtt kellemesen és jól szórakoztam. Ám aggódom: senki sem fog megsértődeni. Pedig de jó lett volna... Márkusz László Kilenc hónap A kérdés végül is föl van adva. Szabad-e, lehetséges-e. becsületes dolog-e egy leánynak ma szülni? Tisztességes avagy tisztességtelen úgy élni, mint Kovács Juli, aki — nehéz fizikai munkája és egyetemi tanulmányai hagyta szabad idejében —. ha megtetszik neki valaki, akkor csókol, ha szerét, szeretkezik, és ha éppen úgy érzi életét teljesnek, hát szül egy gyereket. Férj nélkül, akár az apa akarata ellenére.... Megrázó a kérdés sokkoló kérdőjel a végére egy új kis emberke születése... Mészáros Márta, aki eddigi játékfilmjeiben is következetesen, a nők szemszögéből vizsgálta a mai asszonysorsokat, szenvtele- nül szenvedélyes legújabb alkotásában, a Kilenc hónapban, minden eddiginél mélyebbre hatolt minden eddiginél élesebb, égetőbb problémát állít elénk. Etikai fogalmak sokaságát kutatja, vizsgálja, értelmezi: a bűnt, az erényt, a szándékot, a következményt, a felelősséget. a közvéleményt, a magánerkölcs szféráit, a családi és nemi erkölcsöt, s mindennek tükrében a ma nőjét. Vagy még inkább a most kialakulóban levő holnap asszonyát, hiszen a film főhőse a történet során éppen azért ütközik össze szerelmesével, mert választott társa. Bognár János még a tegnapi férfi normáit képviseli. A férfiét, aki nem szerelmest akar. hanem feleségként is ágyast, nem társat kíván, hanem háztartása kiszolgálóját, aki bűnként érzékeli a másik önálló törekvéseit, céljait: „megbocsátja” első szerelemgyerekét. „engedi”, hogy tanuljon. A két fő figurát egy-egy halványabb alak egészíti ki: egy elvált feleség, és Juli első gyermekének apja —, volt szeretője. Mindkét oldalt egy-egy megvető, illetve egyetértő magatartású családi tömb teszi teljessé. A rendező Mészáros Márta a két alapvetően ellentétes jellem csatározásai és kibékülési jelenetei során nem késztet bennünket különösebb ellenszenvekre, ro- konszenvekre, együttérzésre, sajnálatra, szeretetre, gyűlöletre felháborodásra. „Bszköztelenül” elmondott történetével a néző figyel’ mét — ha a film kissé egyenetlen felépítése okozta döccenőkkel is — nyílegyenesen arra irányítja, hogy napjainkban a magántulajdonon alapuló monogámia fölbomlóban van. S ez bármennyire is az erkölcs fejlődését jelenti .— hiszen elősegíti a nők tényleges egyenlőségének megvalósulását —, mégis erkölcsi konfliktusok sokaságához, esetleg tragédiákhoz vezethet. A rendezőnek ezt a tö’ rekvését szolgálják az alapmondatokká redukált párbeszédek (a forgatókönyvet Hernády Gyula és Kóródy Ildikó írta) Kende János hétköznapi-szépen filmező kamerája, és a szereplők, Jan Nowickí, Joko Roszich, Berek Kati egyszerű játéka. És persze Monori Lilié, aki mérhetetlen természetességgel állítja elénk ama nőjének jellemvonásaival fölruházott Kovács Julit, annak gondjait, örömeit, szerelmeit és — szülését.,. Azt az asszonyt, aki minden téren önmaga kiteljesítésére törekszik. Egyszerűen, visszafogottan és „indulatmentesen” megrendezett alkotás a Kilenc hónap, de a film végül mégis csak indulatokat kelt, Am a felháborodást avagy szenvedélyes egyetértést egy jól föladott, elevenbe vágó kérdés váltja ki. Németi Zsuzsa (Befejező rész) — Nos, hát eljöttem érted — húzta ki magát a ló hátán —, jó pénzt, jó paripákat kínálva apádnak, amiért felnevelt. És ha nincs ellenedre, magamhoz fogadlak, hogy férjed és védelmeződ legyek, amíg hűségedben nem csalódtam. — Szerencse kísérjen, amerre jársz, amerre kelsz, Nuszi! — mondta Kakunda, földre szegezve tekintetét. — Hűségemnek majd te légy a bírája, mert nagy örömet szereztél szívemnek. Nem utasítom el az ajánlatod, hisz I magam is vágyom rá. 'És ha szavaid úgy igazak, ahogyan mondtad, a só és a kenyér áldásával átnyújtom neked a szívem békéjét is, soha nem lázadó - alázatát. Kakunda lábujjhegyre pipiskédéit, Nuszi felé emelte a sót, kenyeret. Hangos tapssal, hegedűreszeléssel jutalmazták a szép szavakat. A lány arcát piros, ra csípte az öröm. úgy állt a kör közepén, mint a pálmát tartó angyal. Nuszi keményen, egyenes derékkal ült a lován, megvárva, míg mindenki elcsendesül. Aztán tekintetét a lányra vetette, majd moso. lyogva megszólalt: — Soha nem hagylak el, Kakundám — nyúlt a ke. Szlovák adás a 222 m középhullámon Február elsejétől más időpontban Három évvel ezelőtt a Magyar Rádió Szolnoki Stúdiójának 222 méteres középhullámán megkezdtük a Magyarországon élő szlovák nemzetiség félórás anyanyelvi műsorát. Mint minden kezdet, ez is lassan vált ismertté sokáig csak hírként terjedt, mert a külön hullámhosszon sugárzó szolnoki stúdiót nem volt könnyű megkeresni a rádió skáláján. A legtöbb készüléken ma már más beosztás szerint helyezik el a műsort sugárzó állomásokat, azoknak neveit nem a középhullám úgynevezett méterskálája szerint írják fel, hanem sokaknak ismeretlen egész és törtszámokkal határozzák meg helyeit. Több hallgatónk Szarvas, Békéscsaba, Tokaj, Pilis" szentkereszt, Dabas, Kisköre — és tovább is lehetne sorolni — községekből, városokból levélben jelezte, hogy hallanak bennünket. Voltak olyan észrevételek is, hogy egyik vasárnap jól, máskor egyáltalán nem sikerült megtalálni az adást. Sajnos, nem lehet rá pontosan válaszolni, hogy miért jól és miért gyengébben — vagy sehogy —, mert egy ilyen kis teljesítményű adóállomás sugárzását, mint a szolnoki. több minden befolyásolhatja. A legtöbbször a légköri viszonyok és más, sokkal nagyobb teljesítményű adók közelsége teszi egészen gyengévé a. szlovák, de a szolnoki stúdió magyar nyelvű adásait is. A magyarországi szlovákok elmúlt évi választmányi ülése részleteiben is foglalkozott a szlovák adás hallhatóságával. Az országos egyhangú vélemény természetesen eljutott az illetékes legfelsőbb szervekhez is, ahol foglalkoznak az adás tökéletes hallhatóságával. A lépéseket természetesen csak azután lehet gyakorlatilag megvalósítani, ha a solti adó mér teljes kapacitással sugározza a Kossuth adó műsorát. Mint más területen is, a rádiózáson belül is vannak fokozatok és jelen esetben valószínű, e változások késleltetik a nemzetiségi adás tökéletes hallhatóságát. A végleges és tökéletes megoldásig nem marad más nyér után lassú mozdulat, tál. Ám a sors nem mindig békéi meg az emberek akaraté, val, gonoszul belévájja ujját az életünkbe, és nincs szavunk, mert ha ő akarja, hegyek nőnek a pusztán, vagy elmerülnek a tengerekben. Ahogy Nuszi megérintette a kenyeret, a pipiskédé kis Kakunda véletlenül akkorát durrantott, hogy a kancsal Nuszi lova lehúzott füllel rú_ gásra emelte a lábát. A körülöttük álló cigányokban szinte megállt az élet. Kitágult orrlyukakkal beleszagoltak a levegőbe, csak akkor ocsúdtak fel dermedtségükből, amikor a lány kezéből kihullott a só és a kenyér. Tekintetüket a földre erőszakolták, fogaikat ajkukba vésték, hogy se szem, se száj ne tanúskodjon a fülnek. Hallgattak, olyan lett a nemrég dorbézoló tömeg, mint ahonnan a vihar elsepert minden életet. Kakunda porig megalázót- tan állt, földbe gyökerezve, még mindig Nuszin tartva ijedt tekintetét, aki dühös mozdulatokkal letépte lovairól a tarka kendőket, megfordítva vendégseregét, hatalmas porfelhőt hagyva maguk utál, elrobogtak. A cigányok egymásra néz. tek, majd Zogára, aki a putrija falához támaszkodott, szájára emelte a pálinkás bütyköst, nyejte az erős szilvapálinkát, amíg ki nem hullott a kezéből, aztán összerogyott. Némán magukba merülve szétszéledtek a putrik között. hátra, mint továbbra is ki** sérletezni a szolnoki stúdió 222 méteres középhullámán megtalálni a sugárzásra kerülő műsort. A kísérletezéshez ezúton közöljük kedves hallgatóinkkal, hogy az eddigi délelőtti adást február elsejétől délután 16.30-tól kezdjük sugározni. A fél 5- kor induló szignál a megszokott szlovák műsoré lesz, majd fél óra eltelte után magyar műsorral folytatja adását a szolnoki stúdió. Ügy gondoljuk, hogy a délutáni rádiózás nem okoz külön gondot, szlovák lakta településeinken sem, hisz ebben az időpontban még nincs főműsoridő a televízióban. A fél 5-ös kezdés vásárnap a kora esti pihenés időpontjára esik. Legalább olyan alkalmas a külön műsor meghallgatására mint az eddigi, a vasárnap délelőtti. Azok. akik eddig is hallgattak bennünket, meggyőződhettek arról, hogy egyre több adásunkban eseményekről számoltunk be. Bemutattuk a jól szereplő Páva-köröket, szóltunk a Csehszlovák Kultúra különböző rendezvényeiről. Minden hónapban helyet kapott a mezőgazdasági munka és a legfontosabb, az anyanyelvi kultúra művelésének különböző területei, az iskolák, óvodák és a művelődést házak tevékenysége. Mindebből egy kevés, hisz a félórás műsorban nem ' lehet átfogó képet adni a nemzetiségi élet sokoldalú, változatos területeiről. Annyit azonban már teljesítettünk, hogy a hallhatósági területen túl élő szlovák csoportokról is szóltunk műsorunkban, nemrég a terényiek várbeli szerepléséről. így kerülnek sorra majd azok a helyek is, ahol még ez ideig nem voltunk, mert egyre többen értesítenek bennünket arról, hogy énekelnek, táncolnak, fosztókára gyülekeznek, termelőszövetkezetben nyelvtanfolyamot indítottak, vagy éppen szlovák disznótor!! rendeztek. Sokoldalúan szép, változatos a szlovák nemzetiség mindennapja. Igyekszünk mindenről tudomást szerezni és alkalomadtán műsorba juttatni dalaikat, beszédüket, szokásaikat. (Z. F.) | Kakunda még ott állt, csald duzzadt keblein látszott az élet. Aztán keserű mosollyal arcán elindult a kunyhójuk felé. Eszelősen ráméredt a gőzölgő kondérokra, fát dobott a hamvadó tűzre, majd felemelt a húsvágó tönkről egy hatalmas disznóölő kést, arcán kárörvendő mosoly., lyal sziszegni kezdett a foga között. — No, ha te elhúztad az én lakodalmi nótám, én is el* húzom a tied! Lekucorodott a tűz melléj földhöz támasztva a kés nyelét. lassan, minden jajszó és sziszegés nélkül ráereszkedett. Késő este vették észre Kar kunda bosszúját, amikor mán rég nem volt benne élet. Éjféltájt lehetett,1 amikoC Zoga kábultan ébredve bement a putriba, azt hittej hogy még mindig áll a la, kodalom. — Hol van, Kakunda? —' követelte botladozó nyelvvel. A cigányok csendre intve odavezették a putri közepén kiterített vértelen lány teteméhez. Bámulta egy darabig, amíg a komor bólogatások megérttették vele a történteket, majd kiomló könnyei alatt ugyanaz a mosoly jelent meg, mint amikor elad, ta Kakundát. — Uram! — fohászkodott összekulcsolt kezekkel. —» Köszönöm neked, hogy megmentetted lányomat az örök gyalázattól. , (VÉGE), _ J
