Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-28 / 23. szám
Szülők parlamentje Egerben \ A közvetlen példamutatás hat a gyermekre Egerben, a megyei tanács nagytanácstermében első ízben került sor, hogy a szülői munkaközösségek elnökeinek részvételével, a /Szülők parlamentje keretében megtárgyalják az ifjúság pálya- választásának gondjait. A parlamenten részt vevő több mint száz szülő előtt dr. Sipos István, a megyei pártbizottság titkára tartotta vitaindító előadását. Mező Ferencnc Dr. Sipos István elöljáróban arra hívta fel a figyelmet. hogy az a helyes, ha a pályaválasztásban, a pályairányításban a munkát a pedagógusok. a .szülőkkel közösen végzik. Méltatta az iskolai szülői munkaközösségek tevékenységét, mert segítik a pályaválasztási munkát, majd így folytatta: — A cél az, hogy a gyermekek az egyéniségüknek, képességüknek leginkább megfelelő pályán helyezkedjenek el. A pályaválasztás előkészítése tulajdonképpen már egész kis korban kezdődik, amikor a szülők közvetlen példamutatása hat a gyermekre. A pályaválasztás során az egyéni szempontokat egyeztetni kell a társadalmi, népgazdasági érdekekkel. Ezért is beszélt arról. hogyan fejlődik megyénk az ötödik ötéves terv időszakában, hogyan alakul majd a dolgozók foglalkozta tottságá. A tervek szerint 1981. az iparban és az építőiparban az összdolgozók 45,1. a mezőgazdaságban 21,7, a szolgál tatásban 33,2 százaléka helyezkedik majd el. Ezt figyelembe véve az elkövetkező években különösen fontos feladat az egyes kiemelt népgazdasági ágak létszám- szükségletének a biztosítása. A létszámarányok módosulása bizonyos munkaerő-átcsoportosításokat tesz szükségessé, ugyanakkor az újonnan munkába lépő — jelenleg iskoláskorú — fiatalok tervszerű beiskolázását, szakképzését követeli meg. Ha a foglalkoztatottak abszolút számát tekintjük a tervek szerint 1981-re elsősorban a gépipar, az építőipar, az élelmiszeripar. a bányászat, az építőanyagipar és a villamosenergia ipar igénylik a legtöbb munkaerőt. Ezt figyelembe véve a jövőben főleg gépi forgácsoló, géplakatos, gépszerelő, hegesztő, szerszámkészítő, műszerész szakmunkásokra lesz szükség, — hangoztatta dr. Sipos István. Megyénkben — ismertette a továbbiakban — mező- gazdasági szakmunkások képzése is folyik, sajnos, hogy e szakágra kevés a jelentkező. Rátért ezután annak ismertetésére is, mely iskolákban várható még mindig jelentős túljelentkezés és hová kellene több jelentkező. Külön is kitért a leányok szakma választására, mert azok távolról sem használják ki a kínálkozó lehetőségeket. A meghívott szülők közül számosán jelentkeztek felszólalásra, hogy beszéljenek gondjaikról, és ismertessék azokat a módszereket, melyeket saját iskolájukban hasznosan alkalmaznak. Mező Ferencné, a hevesi általános iskolás diákotthon szülői munkaközösségének elnöke arról beszélt, hogy sokkal nagyobb felvilágosító munkára lenne szükség, s igy a szülők megismerhetnék hányféle szakmában helyezkedhetnek el a gyermekek. Ugyanakkor arról is szólt, hogy a diákotthonban működő szakkörök segítenek eligazodni a gyermekeknek a pályaválasztásban. Forgács Istvánná, a füzesabonyi I-es számú Általános Iskola szülői munkaközösségének elnöke arról számolt be, miként igyekeznek meggyőzni a tanulókat, hogy mindenütt Kiss Pál (Fotó: Szántó György) kás lesz. Elhatározásában nagyon sokat jelentett, hogy a nyári hónapokban a vasöntödében dolgozott, s nemcsak azt látta, hogy ezeken a munkahelyeken piszkos és olajos lesz az ember, hanem a munka szépségét is.” Czakó Benedekné Besenyőtelekről arról számolt be, hogy náluk mennyire változóban van a szülők véleménye is. Ennek tudható be, hogy 51 nyolcadikos gyermek közül 30 jelentkezett szakmunkás- tanulónak, 12 szakközépiskolába és csak hat a gimnáziumba. Kiss Pál Egerből arról adhatott számot, hogy családjukból már a második generáció tanul az egri mező- gazdasági szakmunkásképző iskolában. „Itt minden adva van ahhoz, hogy a gyermek tanuljon, becsületes munkássá váljon. A kollégiumban jó az elhelyezés, a menzán jó az étkezés és ez nagyon nagy segítséget jelent a továbbtanuláshoz. De a szülőkön is múlik, mi lesz a gyermekből. A szülőnek kell megtanítani arra gyermekét, hogy megbecsülje ezt a lehetőséget”. A szülők tanácskozása, melyen 19 szülő mellett szót kért Mikes Zdenkóné, az. OPTI munkatársa és Póti Jenő, a Hazafias Népfront megyei titkára is, dr. Sipos István összefoglalója után, Szalay István zárszavával ért véget. A mérleg nyelve Az alapvető kérdés tulajdonképpen az, hogy ismerjűk-e jól egymást és ennek alapján ítélünk-e, vagy csupán felszínes, a válóságot eltorzító információk birtokában mondunk véleményt másokról. Természetesen nem vagyunk kötelesek és nem is kell mindenkit jól ismerni, még ismerni sem, de azokat akikkel együtt élünk, dolgozunk, akiknek a sorsa így, vagy úgy függ tőlünk, kötelesek vagyunk alaposan, lelkiismeretesen megítélni. Ez nem csupán a személyzetisek munkája, vagy a főnökök feladata, hanem mindenkié, akik a már említett közösségekben dolgozunk, élünk. Ez annál is inkább igy van, mert a személyzetisek, a vezetők, a dolgozók megítélésekor széles körű ismeretanyagra, a tömegek véleményére kell, hogy támaszkodjanak. Ha nem így lenne, akkor könnyen megeshetik, hogy a kép, amelyet egyegy emberről kialakítanak torz, hamis. — Ismeri-e János barátunkat? — Én ne ismerném, kérem! öt éve a szomszéd szobában dolgozik. Kollégák vagyunk. — Milyen ember? — Belevaló, bohém fiú. — Mit akar ezzel mondani? — Azt, hogy jópofa, sokat hülyéskedik. Vicces! — Iszákos, szórja a pénzét, komolytalan? Csóválgatja, vakargatja a fejét. — Azt. hiszem nem! Nem is tudom... — Dolgozni szeret? Törődik másokkal? Rendben van a családi élete? Itt azután — mint a rossz diák az iskolában — bizonytalankodik, hallgat az illető. De ez még a jobbik eset! Akadnak olyanok, akik ilyenkor meglóbálják fantáziájukat, és hogy tájékozatlannak ne lássanak, felületesen ítélnek. Érdemtelenül jókat, vagy indokolatlanul rosszakat mondanak a másikról. Van egy mondás: A szüléimét, testvéreimet nem, de a barátaimat megválaszthatom. Az esetek többségében alapos, megfontolt, jó is a választás, és öröm hallani, amikor emberek arról beszélnek, hogy miért barát a barát. — A hibáival együtt tisztelem, szeretem! És ő is engem. Ha igazán ismerjük, akkor annak megfelelően tiszteljük, becsüljük, szeretjük is egymást. Munkatársainkat, vezetőinket, beosztottjainkat! Alapos, meggyőződésen alapuló ismeretek birtokában kiállhatunk egymásért, — ha úgy hozza az élet — felelősségteljesen véleményt is mondhatunk. Ehhez azonban a mérleg mindkét serpenyőjébe bele kell tenni a belevalót és alaposan meg kell néznünk merre billen a mérleg nyelve. 4 A legfontosabb azonban mégis az, hogy mindenekelőtt önmagunkat tudjuk pontosan lemérni, önmagunkat kell ismerni igazán ahhoz, hogy mások megismerésére és megítélésére vállalkozhassunk... Szalay István Bányai Gézáné a gyermek képességeinek megfelelően válasszák, ki a továbbtanulás módját. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy tavaly a 47 nyolcadikos gyermek közül 39-et oda vettek fel, ahová elsősorban jelentkezett. Bányai Gézáné, a gyöngyösi szakközépiskola munkaközösségének elnöke arról beszélt, milyen meghatározó lehet a gyermek pályaválasztásában az üzemben töltött idő. „A férjem mérnök — mondotta —. én előadó vagyok, lányunk egyetemista. Természetesen fiúnkat is mérnöknek szántuk. Először csalódást jelentett számunkra, hogy a fiunk nem az általunk elképzelt pályát választotta. Ma már, ismerve eredményeit, büszkén mondom, hogy a fiam szakmunTávcsöves bemutatók, előadássorozatok Csillagászati megfigyelések Gyöngyösön (Tudósítónktól): Hetedik éve dolgozik Gyöngyösön az ifjú csillagászok köre. A művelődési központ szakkörének tagjai — az elmúlt évekhez hasonlóan — 1976-ban is jelentős ismeretterjesztő munkát végeztek a városban és a járás községeiben. Egyebek között távcsöves bemutatókat tartottak a tavaszi űrkutatási napokon, valamint a csillagászati héten. A szakkör tagjai közül tizennégyen részt vettek a IX. országos találkozón, amelyet Veszprémben ren- I deztek meg. Az év folyamán Stípnuivisti} *977. január 28., péntek meglátogatták a szombat- helyi Gothard Asztrofizikai Obszervatóriumot és a fűzfőgyári csillagvizsgálót. Decemberben a kis csoport tizenegy tagja kezdte meg a tanulmányait a Csillagászati és az Űrkutatási Választmány levelező tagozatán, s valamennyien eredményesen vizsgáztak nyolcán például kiválóan. Az idén is komoly feladatokat vállaltak a szakkör tagjai. Februárban, márciusban, áprilisban és májusban — a terveknek megfelelően — megfigyeléseket végeznek, s az eredményeikről tájékoztatják a Föld és Ég, valamint „ Meteor című természettudományos folyóiratokat. Az elképzeléseik között szerepel több tanulmányi út megszervezése is: egyebek között a Penci Kozmikus Geodéziai Obszervatóriumba látogatnak majd el szeptemberben. Ebben az esztendőben Gyöngyösön rendezik meg a TIT csillagászati és űrkutatási választmányának 10 napos tanfolyamát. Erre az alkalomra a szakkör tagjai kiállítást szerveznek, de sor kerül az újabb kutatási _ eredményeket bemutató előadások megtartására, illetve több alkalommal távcsöves bemutatóra is. Gondot fordítanak a fiatal csillagászok továbbképzésére is: hárman az esztergomi szakkörvezetői tanácskozáson, ketten pedig a Borsod megyei Rókafarmoson megrendezendő megfigyelő és építőtáborban gyarapíthatják az ismereteiket. Bárányt Imre LAKATOa a^mvmbät; 2. , Bizony, nagyon sokan nem látták, csak. akkor, amikor Kakunda torkon ragadta a lovat és köhögésre kényszerítette. — Na, Nuszi — bólogatott elismerően a vén csipás Jankó —, jó helyre teszed a gatyádat. Nagyon messze földeket kellene bejárnod, amíg ennek párjára találnál. Nuszi mosolygott, aztán mellénye zsebéből kiemelte hatalmas, harmonikaszerű bugyellárisát, előkotorta a ló pakszusát. meglobogtatta, hogy mindenki lássa, és átnyújtotta Zogának. — Megvettem a lányodat. Vidd ezt a bogót a vásárra és az árából vegyél húst, bort! Hadd tudják meg a cigányok — mutatott maga köré —, hogy nem akárki vette el a lányodat. Kakunda nem akarta magát másnak tüntetni, tudta, hogy a huncutságot a vak is meglátja, hát akkor hogyne látná meg Nuszi! Nagyon sokan csapták Kakundának a szelet, de olyan igazán egyik sem tetszett neki, mint a kancsal legény. — Ez igen — dicsérte az apja ízlését. — Asszony legyen a talpán, aki ennek a szeméből kinézi, hogy mire gondol. Zoga kétszeresen boldog volt, egyszer, mert busás árat remélt a lányáért, másodszor, hogy Kakundának is kedvére választott. így aztán igyekezett mielőbb túladni a kehesen. Szép, nyárias ősz volt. a szorgalmasabb gazdáknál már megforrtak a borok, és a megbízhatóbb cigányok részére hitelben is áruba vetették a csigért (csigér = kisajtolt szőlő, cukorerjesztésű bor utánzata). Jó lakodalom ígérkezett. Zoga két borjút vágatott és a pacalját azon- nyomban kondérba vetették. Korán reggel finom paprikásillat árasztotta el a telepet, ami kimozdította vackából a félholtat is. Aztán kiki a maga módján igyekezett ünneplő formát ölteni, nehogy szégyent valljanak a vendégségbe érkező idegenek előtt. Mert volt még eladólány bőven. Vidám ricsaj, cifra sürgésforgás költözött Zoga háza- tájára. Hangosan kotyogtak az üvegek és még hangosabban a dajdajok, a murcis esi- gértől magasra szökkent a jókedv. Csak a gyerekek tartottak ki a kondér mellett, ugrottak minden füttyentésre, vizet, fát hordtak, egyegy óvatlan pillanatban megmeghúzták a gazdátlan borosüvegeket is, aztán strá- zsálták tovább a fortyogó pacalpaprikást. Ám ahogy kivették belőle a részüket, alábbhagyott szorgalommal elvegyültek az éneklő tánco. lók között. Gyorsan elröppent a délelőtt és vele együtt a bú, a gond, helyében égig csapott a jókedv. Színes szalagokkal felcicomázott lovasfutárok hozták a hírt. hogy a falun túl már látni lehet a vőlegény tarka kendőkkel díszített vendégseregét. Kakunda izgult, de egyegy kedves mosollyal igyekezett megajándékozni azokat is, akikről szemmel láthatóan lerítt az irigység. Náluk sem volt másként, mint bárhol, minden koszos malacnak akadt egy dörgölőfája, ám jól férjhezmenni ebben a világban is ritka madárnak számított. Ezért aztán mondani sem kell, hogy a sok szerencse és fürtös jókívánság mögött menynyi minden rejlett még. Amióta kan csal Nuszi kezet adott Zogának, ' nem akadt olyan nap. hogy Kakunda kétségbe vont tisztessége szóba ne kerüljön. Szapulták, mint a frissen szőtt vásznat, némelyek azt is beszélték, hogy Kakunda már rég nem tartozik a lányok sorába. No, de amikor hús, bor van elég, és a hegedűk sem porosodnak a falon — kinek jut eszébe kis dolgokkal foglalkozni? Jöttek-mentek a lovas legények, hozták a hírt. hogy két táltosnak beillő sötétpej kanca üget kancsal Nuszi lova mellett, felbokrétázva, felszalagozva, ami nem más, mint a menyasszony ára. Zoga eddig sem búsult a lánya miatt, de a hír hallatán sokszorosára nőtt kedvvel, sót, kenyeret rendelt, a zenészeket kiparancsolta a telep szélére, aztán poharat, pálinkás üveget fogva a kezében, csendre intette saját népét. Kakunda a sóval, kenyérrel kezében kilépett a tömeg elé. pirult, mint mirfden lány, aki az álmait teljesülni látja, de türelmesen várt, amíg a násznép hangos zeneszó mellett, díszes, pántlikás fogataival berobogott a telepre. Nuszi megállította a csapatát, szigorú tekintettel megvárta, amíg mindenki elcsendesül, aztán féken tartva a lovát, lassú lépésekkel Ka_ kundához közelített, majd mint kit lovastól a földbe cö. vekelnek, megállt a lány előtt. (Folytatjuk) J, 4
