Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-28 / 23. szám

Eredményes együttműködés Nagyüzemek segítik a kisgazdaságokat Két sátor a strandon Erekben a napokban ér­tékelik a tsz-ek, az állami gazdaságok, az áfész-ek és más érintett vállalatok múlt évi munkájukat. Nem hiányzik — nem hiányoz­hat — a számvetésükből az sem, hogy mit tettek tavaly az 1,7 millió kisgazdaság — háztáji és kisegítő gazdaság — termelésének segítéséért, fejlesztéséért. korszerűsíté­séért. Megállapíthatjuk, hogy ta­valy előnyösen változott a háztáji és kisegítő gazdasá­gok megítélésével kapcso­latos szemlélet. Ez igaz ak­kor is, ha sok helyen mint­ha még továbbra is megfe­ledkeznének a kisegítő gaz­daságokról. A tények és az adatok egyre inkább min­denkit meggyőznek arról, hogy a mezőgazdasági ter­melés egyharmadát adó kis­gazdaságok tevékenysége nélkülözhetetlen a népgaz­daság, egész társadalmunk szempontjából. Agrárpolitikánk lényeges eleme Agrárpolitikánk lényeges eleme volt és az ma is, hogy a nagyüzemi gazdasá­gok elsődleges fejlesztése mellett a háztáji és egyéb kistermelés lehetőségeit is hasznosítsuk az élelmiszer- termelés növelése, a gazda­sági fejlődés érdekében. A háztáji és kisegítő gaz­daságokkal kapcsolatos po­litikánk hosszú távra szól és népgazdaságunk valósá­gos helyzetének számbavé­telén alapszik. Nem új ná­lunk ez a politika, hisz lé­nyegében mintegy két évti­zede érvényesül, számtalan értékes tapasztalattal gazda­godva. A múlt év eleji pártállásfoglalás és kor­mányhatározat jelentőségét az adja meg, hogy egyér­telmű helyzetet teremtett a kistermelés jellegének meg­ítélésében és véget vetett a jövőjüket illető bizonytalan­ságnak. A nagyüzem szervező erejével örvendetes, hogy már ta­valy őszig, tehát mindössze Az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek megalakulásuk óta részt vesznek a városok, munkás lakta települések ellátásá­ban. Ennek nem mond ellent az, hogy a szövetkezetek döntő része vidéken tevé­kenykedik, ■ mert megyénk­ben is vidéken él a munkás­ság nagy része. A szövetkezeteknek ezt a szándékát a hatvanas évek elején különböző nehézségek gátolták. A SZOT és a SZÖVOSZ 1971 márciusában határozatot hozott a. városi lakosság és a munkástelepü­lések életkörülményeinek ja­vítására. Ez további lendüle­tet adott az ellátás fejleszté­séhez, a korszerű szolgálta­tások kiterjesztéséhez. Négy község, négy üzem A megyében egyik legje­lentősebb munkásellátási fel­adata a parádi ÁFÉSZ-nek van. Működési területén ta­lálható a recski Rézércmű, a Mátravidékj Fémművek, a parádsasvári üveggyár és a mátraderecskei téglagyár. Ezekben a községekben végzett fejlesztésekről és a szövetkezetre háruló felada­tokról Dorner Ferenc keres­kedelmi főosztályvezető nemrégiben készített mérle­get. — A parádsasvári üveggyár mintegy 700 ' dolgozójának napi étkeztetéséről évek óta szövetkezetünk gondosko­dik. Ugyanakkor az üzemi dolgozók védőétel- és védő­italszükségletet is mi bizto­sítjuk. Az üzem vezetőségé­vel együtt figyelemmel kí­sérjük a lakótelepen levő boltok, vendéglátó egységek áruellátását is. Parádsasváron, a múlt év­ben a község szélén kiala­kított üdülőtelep kereskedel­néhány hónap alatt —271- ről 445-re nőtt azoknak a tsz-eknek a száma, melyek önálló üzemágat szerveztek a háztáji fés a kisegítő gaz­daságok ' termelésének a szervezésére, sokoldalú tá­mogatására. Ugyanakkor a 421 agronómus helyett már 618 segítette a kistermelő­ket. Ezerkétszáz tsz élt az­zal a lehetőséggel, hogy hiz- lalási szerződéseket kössön a kisgazdaságokkal. 900 tsz a kisgazdaságokból szárma­zó tej, 300 tsz a zöldség. 140 a tojás, baromfi közös értékesítésére vállalkozott. Több mint 900 tsz közös anyag-, eszközbeszerzésekkel is könnyítette a kisterme­lők munkáját. Nagy és sikeres munkát fejtett ki a legtöbb áfész. Ösztönözték különféle szak­csoportok létrehozását. Je­lentős mennyiségű zöldség, tojás, baromfi, hús felvá­sárlására kötöttek szerző­dést. Segítették a kisterme­lőket 12 millió zöldségpa­lánta, 650 ezer szőlő. és gyümölcsfacsemete és 13 millió napos baromfi jutta­tásával. A tavalyi év volt az el­ső, amikor már az állami gazdaságok is törekedtek a kistermelés rendszeres ösz­tönzésére, szervezésére. So­kat tettek azért, hogy dol­gozóik illetményföldjei mi­nél jobban hasznosuljanak és emellett tavaly őszig 42 ezer hízónak való süldőt, 7.5 ' millió napos baromfit, 748 ezer szőlő- és gyümölcs­facsemetét adtak el a kis­termelőknek. Jó úton járunk A termelési biztonság fo­kozódását tükrözi, hogy ok­tóber elejéig „ kistermelők 335 millió forint kölcsönt '/ettek fel gazdálkodásuk fejlesztésére, korszerűsítésé­re. Növekedett a kisgazda­ságok termelési céljait szol­gáló kisgépek, eszközök, anyagok mennyisége is; bár ezekből az ellátás még min­dig nem kielégítő. , Módosította a kormány a kisgazdaságok adózási rend­szerét is. Az új szabályo­zás világos, könnyen ért­mi hálózatának fejlesztése újabb feladatot jelentett. Egyre többen töltik ugyanis a hét végét a víkendházak- ban. Új ABC Recsken A legeredményesebb együttműködés Recsken a Rézércmű vezetőségével ala­kult ki 1976-ban. A bánya környékén beindított fejlesz­tés miatt sürgőssé vált a ke­reskedelmi hálózat kialakí­tása. A szövetkezet és az üzem együttműködésével két hónap alatt 250 négyzetméter alapterületű ABC-kisáruház épült a leendő lakótelep és az üzem között. A megnyitás óta. bevezet­ték a minta utáni árusítást és rövidesen az előrendelés is a dolgozók kényelmét szolgálja. Az üzem területén büfé nyílt, ahol az üdítő ita­lok és hidegkonyhai készít­mények kaphatók. Rövide­sen bevezetik a lakberende­zési tanácsadást, a szövetke­zet boltjaiban vásárolt ipar­cikkek házhoz szállítását és elvégzik a kisebb szerelési munkákat is. Korszerű konyha, büféautomaták A legrégebbi kapcsolatot a Mátravidéki Fémművek ve­zetőségével tartja fenn az hető és a kistermelőknek előnyös: minden bizonnyal véget vet az eddigi pana­szoknak és ösztönzőleg hat a háztáji és kisegítő gaz­daságok termelésére. Tehát jó úton járunk. Kialakultak. ismertek a kis­gazdaságok segítésének, ter­melésük szervezésének és korszerűsítésének módsze­rei. i A nagyüzemek nem csu­pán megkötik a hizlalási szerződést a kisgazdaságok­kal, hanem hízónak valóval, takarmánnyal, állategészség­ügyi ellátással, közös érté­kesítéssel — kölcsönösen előnyös alapon — igen je­lentős. ösztönző segítséget is képesek nyújtani. A pankotaiak kezdeményezése Nagy visszhangot váltott ki a Pankotai Állami Gaz­daság kezdeményezése, amely sikeresen közreműkö­dött abban, hogy dolgozói az illetményföldjeiken me­zőgazdaságunk exportjában is fontos szerepet játszó ér­tékes fűszerpaprikát ter­meljenek. Sok áfész a kisállatte­nyésztéshez, a kertekben fo­lyó zöldségtermesztéshez, a gyümölcsfák gondozásához, a termények értékesítéséhez nyújt nélkülözhetetlen segít­séget. Ezeket az erőfeszítéseket azonban szükséges össze­hangolni. Ezért a tanácsi szervek is sokat tehetnek. Célszerű megegyezni abban, hogy melyik körzetben, me­lyik tsz, állami gazdaság, áfész vagy más vállalat mi­lyen jellegű feladatokat vál­lal tnagára a kistermelés se­gítésében, és a tervcélok­nak megfelelő összefogásá­ban. A zavartalan takar­mányellátás, a meghízott, leszerződött állatok határ­időre történő átvétele, a jó- vetőmag; anyag- és eszköz- ellátás, a kis tételek felvá­sárlása a zöldségtermesztés­ben. az arányos, igazságos adóztatás mind-mind olyan tényező, amely hozzájárul az erőfeszítések sikeréhez. T. B. ÁFÉSZ. Az előző évben a gyár kapujában ABC-kisáru­ház nyílt, majd a múlt év végén az üzem területén két büfé megnyitásával tovább javították a dolgozók ellátá­sát. Az új egységekben napi szükségleti cikkeket, üdítő italokat és húskészítménye­ket forgalmaznak. A csarno­kok folyosóin öt büféauto­mata is működik. Ugyancsak múlt évben korszerűsítették a napi 500 adagot készítő üzemi kony­hát, ehhez a gyár is adott anyagi támogatást. Az ered­mény; megfelelő, és a dol­gozók szempontjából jó ellá­tást. adó üzemi konyha jött létre. A gyár kapujában levő ABC-áruház a műszakba, il­letve a haza igyekvő munká­soknak biztosít jó vásárlási lehetőséget. Ebben a boltban a friss hústól a zöldségfé­lékig minden megtalálnak a vásárlók. A gyárban most munkásszövetkezet megala­kításán dolgoznak. Mátraderecskén elégedettek Nem nagy üzem a mátra­derecskei téglagyár, de a község lakóinak 40 százaléka itt dolgozik. Ebben a köz­ségben is figyelemmel kíséri a szövetkezet a lakossági áruellátást, és mert az ide* Csak a második a meg­lepetés. Az elsőről már tud­tunk. elkészítésének és fel­állításának a történetét megírtuk. Erről a máso­dikról annak idején szó sem volt. Miért áll mégis két sá­tor egymás mellett a gyön­gyösi strandon, a meden­cék fölött? o o o A Graboplaszt — a győri gyár — műszaki újításQ • a nagy méretű műanyag sá­tor, amit a beléje „fújt” levegő tart meg, illetve: tart fenn. cölöpök, rudak és keresztgerendák nélkül. Mo­dern csoda ha úgy tetszik, pedig semmi más ördön­gösség nincs benne, mint amennyi keli ahhoz, hogy a léghajó a föld felszínéről elrugaszkodjék. Egy kis me­leg levegő, ami „felfújja” a sátrat. Hogy el ne repüljön, csupán jó erősen le kell kötözni a földhöz. Ennyi az egész. Ezt a földhöz láncolt lég­hajót találták ki a győriek. Tessék hozzáképzelni a me­dence méreteit, és máris fogalmat alkothatunk ma­gunknak a műanyagból ké­szült sátor nagyságáról. Kezdetben egy ilyen sá­tor volt a gyöngyösi stran­don aztán nagyon rövid idő alatt kiderült róla, hogy az az egy nagyon is kevés. Azt az első sátrat is a közös törekvés varázsol­ta a medence fölé, mint annyi mást is a városban; vállalatok, üzemek, intéz­mények, szocialista brigá­dok fogtak össze. És mindenekelőtt kellett hozzá egy amolyan „meg­szállottféle”, aki nem tudja az életét elképzelni úszósport nélkül. Ez Márton Béla. a vízmű gyöngyösi üzemének vezetője. An­nak idején már részletesen elsoroltuk, mi mindent tett meg „csak úgy”, mert a 6átrat odaálmodta ö is a medence fölé. A „hivatali tekintélyt" persze a városi tanács ad­ta a bonyodalmas össznépi vállalkozáshoz. Időnként el is kelt egy-egy tanácsi jó szó. hp valami csikorogni kezdett, ha valami nem akart előbbre mozdulni. Az úttörők városi fóru­ma is kérte „az elnök bá­genforgalom is egyre na­gyobb, fokozott feladat hárul a kereskedelemre. A múlt évben a strand­fürdő és a téglagyár között ABC-áruházat és önkiszolgá­ló éttermet nyitott a szövet­kezet. Ezzel megszűnt a nyá­ri hónapokban olyan sokat bírált ellátási probléma, ugyanakkor lehetővé vált az üzemi dolgozók és a köz­ségben dolgozó alkalmazot­tak üzemi étkeztetése is. Naponta 150—200 adag ebéd készült és fogy el a szö­vetkezeti étteremben. A köz­ség dolgozói elégedettek most már az ellátással, ame­lyet négy önkiszolgáló bolt, két zöldségbolt és négy ven­déglátó egység biztosít. A parádi ÁFÉSZ dolgozói jó kapcsolatot alakítottak ki a működési területen levő üzemekkel és termelőszövet­kezetekkel. Ennek eredmé­nyeként 1976-ban is jelentő­sen javult a lakosság keres­kedelmi ellátottsága. Termé­szetesen a több éves lema­radást néhány év alatt nem lehet pótolni. Feladat tehát bőven van még, éppen ezért további lehetőségeket keres­nek gyümölcsöző együttmű­ködések kialakítására a la­kosság és az idegenforgalom egyre növekvő igényeinek választékosabb kielégítése érdekében. Szabó Lajos csiékat”, hogy segítsék őket hozzá az állandó úszáslehe­tőséghez. Egy ilyen kérés elől pedig nem lehet kitér­ni. o o o Rájárt a rúd a gyöngyö­siekre az elmúlt év őszén. Sehogy sem akartak úgy alakulni a dolgok mint ahogy szerették volna. A medencét tápláló kút vize is búcsút intett. Amikor a búvárszivattyút kiemelték, akkor meg a kút mondott áment. Hetekbe került, mi­re lett víz ismét. Nagy volt az izgalom a második sátor körül is. — Azt gondolom, nem­csak nálunk, de Európá­ban sem igen van még egy ilyen, hogy két sátort kapcsoltak volna össze — magyarázza némi büszke­séggel Márton Béla. Égy rendszerben műkö­dik a céljának megfelelő­en a két sátor. A nagy és az öcsikéje. Nyaktag, zárt folyosó kapcsolja egybe őket. Számítgatás, rajzolás előzőleg, de mégsem lehe­tett teljesen pontosan ki­tervezni, hogy a gömbfelü­letbe hogyan illeszkedjék be a „hurkabél-folyosó”. Egy kicsit belóg, de majd ki­igazítják ezt a szépséghi­bát. A lényeg azonban az, hogy most már a kicsik­nek, a kezdőknek is van sa­ját sátruk. Nekik való mé­retű, nekik való mélységű víz fölött. Két aprócska medence, ami az óvodásko­rúnkban is bizalmat éb­reszt,, ha megállnak a partján, hogy összeismer­kedjenek egymással. o o o A bejárat nyitva, tábla igazítja fel az érdeklődőt, mit kell fizetnie azért, hogy a legzordabb télben is vígan lubickoljon a „fe­dettben”. — Még nincs igazi for­galmunk — halljuk a pénztárban. — Naponta száz felnőtt jön általában, főként a délutáni órákban. De már megtörtént, hogy a ruhatári rész éppen csak elégnek bizonyult. Zárt folyosó köti össze az öltözőt a sátorral. Ezt ugyan nem fűtik, de meg­óv az időjárás kényelmet­lenségeitől. Az aljára rög­zített deszka csuszamlós a vizes lábak nyomán, de majd kerül rá kókusz­szőnyeg. ha a megrendelés­nek eleget tesz a szállító, A nagy sátor belsejében kellemes a hőmérséklet, bár a párásság kicsit szo­katlan. A levegőcserét is, a fűtést is gépek szolgál­tatják. A télből egyszerre a nyárba léptünk be. Még a sátor anyagán átderengő fény is a nyári hangulatot kelti életre. Lubickoló és szaladgáló gyerekek, _ ar­rébb kényelmesen elnyújto­A változás, a haladás, a gyarapodás egyik legnagyobb ellensége a lustaság. Meg le­het bocsátani az ivászatot, a nőzést, a nagyhangot, vagy a túlzott hencegést — a lusta­ságot nem. Az előbbieket meg lehet■ bocsátani, mert ezek emberi dolgok, emberi tulajdonságok, még akkor is, ha túlzásba vive őket, az ember szégyenére is válhat• nak. A lustaság nem az ember tulajdonsága. A lusta csak saját ké­nyelmiét keresi, a munkától húzódozik, és ha a munka elkerülhetetlen, akkor is kel­letlenül, kényszeredetten végzi csak. Képes napokat, heteket tétlenül tölteni, az ő miatyánkja a semittevés. A lusta azt teszi, amit az emberek zöme nem: más munkájától, érdemtelenül várja a maga javát, boldo­gulását. Elősdi, parazita, aki magatartásával, húzódozá- sával a munkától ellentmon­dást, viszályt szül munkahe­lyén, hátráltatja azt is, aki dolgozik, azt is, aki dolgoz­ni szeretne. Azt tartják, hogy a lustaság sok rossznak a zó felnőttek. A nagy me­dence egyik végében folyik az iskolások úszásoktatása, a másik végében a sportis­kolások gyakorolnak, a kis medencében pedig az ovi­sok. Zsúfoltság még így sincs. De van élet. Igazi, pezsgő vízi élet. Pontosan ez volt a cél is. o o o Csak hétfőn van zárva, egyébként . reggel nyolctól este hatig fogadja a ven­dégeket. Az élelmiszer kis- ker üzlete arra is lehető­séget nyújt, hogy bárki bekapjon néhány falatot, vagy megigyék valami fris­sítőt. Tessék: ez igazán összkomfort. — Csak halkan súgom, mert másként nem merem, hogy tartogatunk még mást is „meglepetésként” — ada­golja a szót Márton Béla „fukar” lassúsággal. — Jég­pályát is akarunk építeni. Ide a strand végébe, a nyá­ri öltözőépület szomszédsá­gába. Műjégpályát, ugyan­olyan társadalmi összefo­gás útján mint ahogy a sátrak is elővarázsolódtak. Szeptemberben nyitnánk, márciusban zárnánk. Aki megváltja a belépőjét, az vagy úszni mehet, vagy kor­csolyázni majd. De hát...! Mosolyogni kell az óva­toskodásán. Ha már eny- nyit „megsúgott”, akkor nem kell nagyon kételked­nünk. Már „valami van”. Addig is a két sátor bő lehetőséget nyújt kicsiknek, nagyoknak, hogy megmár­tózzanak a fedett meden­cék vizében. Az óvodások körében is folyik a verbu­válás, az általános iskolá­soknál pedig tantervi anyag az úszás. o o o A városi tanács irányí­tó, elrendező és egyeztető tevékenysége nélkül aligha lett volna valami a sátras medencékből. A második sátorra, a kisebbikre a pénzt ő adta a tanács. De ahhoz, hogy a kiapadha- tatlannak egyáltalán nem mondható városi pénzfor­rás „felduzzadjon”, a tár­sadalmi segítségnek is bő­vében kellett érkeznie. Ér­kezett is. Tény, meglenne Gyön­gyös még néhány évig sát­ras medencék nélkül, mes­terségesen hizlalt jégpálya nélkül is. De milyen jó, hogy a sátrak már állnak, a jégpálya pedig „alakul”, Szerény eszközökkel, na­gyon sok segítséggel te-, remtődnek még ezek,. mivel a városért felelős szemé­lyek is meggyőződéssel vall­ják, hogy az ember egész­sége, testi épsége, edzettsé­ge nem „privát ügy”, ha­nem a kibomló holnapjaink forrása. G. Molnár Ferenc szülője. És a sok rossz kö­zül is a legrosszabb éppen az, hogy a lusta bomlasztja környezetét, mert az élet anyját, a munkát csapja ar­cul. Amikor ez az ország a háború okozta sebeitől lá­badozott, és a talpraállásá- Köz szükség volt minden se­gítő kézre, az a jelszó járta, hogy „aki nem dolgozik, az ne is egyék!”. Most meg? Nem egyszer előfordul, hogy valaki nem dolgozik, ám nemcsak hogy kenyér, de még kalács is jut neki min­den napra. Nem jól van ez így. Sőt kimondottan rossz, hogy akadhatnak még olyanok, akik potyalesőként pislognak a terített asztal felé, holott ők nem tettek oda semmit. Nekik esetleg a morzsából lehetne juttatni, — és azt is csak módjával. (P■ }■) Mmüimn 1977. január 28., péntek Javuló áruellátás, ú] áruházak Jó kqpcsoíat az ÁFÉSZ és a Párád környéki üzemek között a morzsából is

Next

/
Thumbnails
Contents