Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-26 / 21. szám

Ahol a jövő brigádvezetőit képzik**« Látogatóban a gyöngyösi mezőgazdasági szakközépiskolában Heves megyében 300 ezres forgalom A politikai könyvMapok sikere Kiss György, Kocsis Éva és Bódis Csaba ' (Fotó: Szántó György) Az utóbbi időben — élve az új rendelkezés adta le­hetőségekkel — egyre több termelőszövetkezeti tag megy nyugdíjba. így aztán „ közös gazdaságok az utánpótlásra várnak: nem­csak ifjú szakembereket ke­resnek, hanem fiatal közép­szintű vezetőket is. Az utóbbiak nevelésével megyénkben egyetlen okta­tási intézmény a gyöngyö­si Nemecz József Mezőgaz­dasági Szakközépiskola fog. lalkozik. Eredményekben gazdag múltjáról, az itt fo­lyó munkáról meglehetősen keveset tudnak mind a Mát­ra fővárosában, mind szű- kebb pátriánkban. Nappali és levelező tagozat A bemutatásra Vadász Er­nő igazgató vállalkozott, aki tizenhárom éve került ide. — Az alapítás — 1925 óta — folyvást változott, alakult az iskola arculata. A fel- szabadulás előtt gazdákat, 1945 után pedig érettségi­zett mezőgazdasági szak­embereket képeztek a ta­nárok. 1962-től nálunk ta­nultak a felsőfokú techni­kum hallgatói is. A szétvá­lás 1974-ben történt meg. Tavaly hozzánk csatolták a kollégiumot, elsősorban azért. hogy ésszerűbben gazdálkodjunk az anyagiak­kal. Nappali tagozaton je­lenleg száznegyvenhatan le­velezőn száznegyvenegyen sajátítják el a legfontosabb növénytermesztési és állat- tenyésztési ismereteket. Mi készítjük fel leendő hivatá­sukra a budapesti Bercsényi Miklós Mezőgazdasági Szak- középiskola és Szakmunkás- képző Intézet kihelyezett, húsipari tagozatának nyolc­vanöt diákját is. — Milyen képesítést sze­reznek a gyerekek? — Középszintű vezetők lehetnek belőlük. Alkalmaz­hatják őket — általában a gyakorlati idő letöltése után — például brigád- és munkacsapat-vezetőként. Természetesen tőlük, igye­kezetüktől függ. hogy mire jutnak. Ügy értesültünk: az eddig véthettek zöme igen hamar megtalálta helyét, s a maga számára is gyü­mölcsözően kamatoztatja itt szerzett tudását. Egy biztos: elhelyezkedési nehézségek sosem voltak. Fiaink-lánya- ink olyan útravalót kaptak, amely elég a boldoguláshoz. Ez annak is köszönhető, hogy a legkorszerűbb szem­léltető eszközöket alkalmaz­zuk, és a gyakorlat során a tanüzemegységben valamint a velük kapcsolatban álló tsz-ekben megismerkedhet, nek a legújabb termelési el­járásokkal és gépekkel. így van ez ma is s a többi már a szorgalmon múlik. 1^1 HjpntiiLCftfl} Wi 1977, január 26., szerda A lányoknak nehezebb Beszélgettünk a negyedi­kesekkel, s mindenekelőtt arra kértünk választ, miért jelentkeztek ide. miért tar­tottak ki, hiszen ha ipari szakközépiskolában érettsé. giznek, akkor bármelyik vállalatnál, üzemben sokkal kedvezőbb munkakörülmé­nyek várják őket. mint a termelőszövetkezetekben. Mint kiderült, meghatá­rozó tényező a szülők fog­lalkozása, hatása és a falu vonzása. A gyöngyöshalászi Kocsis Éva így érvel: — Édesapám vontatóveze­tő, édesanyám állattenyész­tő a helyi közös gazda­ságban. Gyerekkoromban so­kat jártam a határt ked­velem a természetet. Nem is tudnám elképzelni, hogy irodában dolgozzam. Azt hi­szem, azt csinálom majd mint az otthoniak, csak magasabb fokon. Kiss György apja a vá- mosgyörki szövetkezetben irányítja az üzemgazdasági osztályt, öt — többek kö­zött — a célszerűség vezé­relte. — Az általános iskolában megszerettem a biológiát Mehettem volna gimnázi­umba. de visszatartott az, hogy az érettségivel nem jár szakma. Hová pályázha­tok, hol kapok állást, ha nem vesznek fel az egye­temre? Nos, ezért jöttem ide és nem bántam meg. Ha minden jól megy, úgy Gödöllőn szerzek diplomát. Ám a sikertelenség sem ke­serítene el, mert bármelyik tsz-ben szívesen fogadnak r Hasonlóan gondolkodott a gyöngyösi Bódis Csaba is. — Igaz pedagógus akarok lenni, de a képzettség biz­tonsági tartalék. Egyébként valaha taníthatok mezőgaz­dasági szakmunkásképzőben vagy szakközépiskolában is. — A lányoknak nehezebb — jegyzi meg Éva, «mind­járt sorolja a tényeket — Még ma is hat az elő­ítélet. Nemegyszer hallot­tam ilyen megjegyzéseket. „Férfimunka ez! Csak nem parancsol nekünk egy frus­ka. Ugyan mit érthet ez az állatokhoz!” Talán ezért va­gyunk mindössze kilencen. A bajok már itt kezdődnek. A géptan, a szerelés se megy úgy, mint a fiúknak. Persze azért sem adjuk fel: mindenképpen bebizo­nyítjuk, hogy tudjuk a dolgunkat. Én azt hiszem, ha azonnal nem is, de ké­sőbb csak befogadnak. Technikusok lehetnek Mit ígér a jövő? Elsősorban egy kedvező lehetőséget. Mind az öreg­diákok, mind a jelenlegi tanulók számára. — A mezőgazdasági tech­nikusképzésre a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium minket jelölt ki. Az elmúlt fél évben kidol­goztuk a minősítés anyagát. Az egyéves konzultációs jel­legű tanfolyamra í az ország minden részéből jelentkez­hetnek azok. akik legalább kétéves gyakorlattal ren­delkeznek. Tájékozottságu. kát termék- és áruforgal­mazó, valamint dohányter­mesztő szakokon gyarapít­hatják. Ha sikeresen ve­szik az akadályokat, akkor üzemgazdászként, technoló­gusként helyezkedhetnek el — mondja az igazgató. . A jó hírről még kevesen értesültek, de pályázóban nem lesz hiány, hiszen a továbbfejlődés majd min­den ifjú szakember vágya. Gondok is akadnak. A tanüzemegységben nincs mosdó, fürdő, holott ez ele-, mi követelmény. Az is fu­ra. hogy a százhatvan sze­mélyes kollégiumban — bár az elmúlt év szeptembere óta az iskolához tartozik — csak kilenc lány kapott helyet. A hetvenhét fiút a város más diákotthonába utalták. — Várható-e gyors meg­oldás? — A tavasszal megkez­dődik a szociális létesít­mények építése, amelyek majd az új gyakorlóhelyi­ségekhez kapcsolódnak. Anyagunk és pénzünk van, a többi már a kivitelezőtől függ. Szeptembertől a mi kollégiumunkba kerülnek ta­nulóink^ s ez valóban meg­könnyíti az ottani oktató­nevelő munkát Éva, Gyurka és Csaba ennek már nem örülhet, de az újonnan pályázók annál inkább, hiszen olyan isko­lába kerülnek, ahol négy évig gondtalanul készülhet­nek leendő hivatásukra. Pécsi István * 17 * 17 Még nincsenek végleges, teljes értékelést lehetővé tevő adatok, de már az ed­digiek is azt mutatják, hogy az idért a politikai könyvna­pok eredményesebbek, mint első megrendezésük óta bár­mikor. Megközelítőleg négy­száz budapesti és három­ezer-háromszáz vidéki párt- szervezet rendezeti könyv­napi vásárt, szinte minden megyében — így Heves me­gyében is — könyvkiállítá­sokkal párosítva. Nem egy helyen tágabb közművelődé­si eseménnyé is váltak a könyvnapok. A veszprémi Bakony Művek kultúrházá- ban például a politikai könyvek kiállításával egy­idősen mai magyar képző- és iparművészek alkotásai­ból rendeztek bemutatót, s azt lakberendezési kiállí­tással is összekötötték. A terjesztők dicsérete Nagyon sok helyi kezde­ményezés. új ötlet színesí­tette a politikai könyvnapo­kat. A csepeli Rideg Sándor Művelődési és Ifjúsági Ház előcsarnokában a szabad böngészéssel vásárlással egybekötött kiállítást a „Po­litikai könyv- és sajtó hét­vége” vezette be,, filmvetí­téssel, bel- és külpolitikai fórummal, amelyen újság­írók válaszoltak a fiatalok kérdéseire, és műsorral: chi­lei dalokkal, tánccal. Nóg- rádban az Országos Bánya­gépgyártó Vállalat salgótar­jáni gyáregységében tizen­öt szocialista brigád neve­zett be a Kossuth Kiadó meghirdette Tudjunk többet, — mozgalomba. Somogybán a mezőgazdasági alapszer­vezetekben több mint egy­ötödével gyarapodott a po­litikai irodalom vásárlói­nak, illetve a vásárolt köte­teknek „ száma. Heves me­gyében tavaly mintegy 2,5 millió forint értékben vá­sároltak a K^fesuth Kiadó könyveiből; a politikai könyvnapok idején ezekből körülbelül 300 ezer forint értékben vásároltak a párt- alapszervezetek. Az örvendetes események mögött a politikai irodalom népszerűsítését igen fontos feladatnak tartó és kezelő pártszervezetek és párttiszt­ségviselők — közülük- ez al­kalommal heten kaptak ezüst, és kilencen bronzpla­kettet — és mintegy húsz­ezer alapszervezeti terjesztő áldozatos munkája állnak. Ez utóbbiak közül eddig hatezren kapták meg az arany-, nyolcezren az ezüst­jelvényt. s az idén kilenc­venkilencen a Kiváló ter­jesztő ezüstplakettet. Sok éves munkát, erőfeszítést is­mernek el ezek a kitünte­tések. A Bács-Kiskun me­gyei Lajosmizsén vagy har­mincán tűzhetik már ki az évtizedes tevékenység arany­jelvényét ,és negyvenen az ötéves terjesztői munkáért kapott ezüstöt. Egy évtized alatt megtízszerezték „ hely­ségben a politikai irodalom forgalmát. De megnégysze­reződött a könyvforgalom az egész járásban. Keresik a klasszikusokat S hogy ez nem csupán he­lyi jelenség, azt jelzi, hogy a Kossuth Kiadó 1976-ban 232 elméleti, politikai művet adott ki, több, mint ötmil­lió példányban, hogy az utóbbi • három esztendőben megkétszereződött a mar­xizmus—leninizmus klasszi­kusai műveinek példányszá­ma (csak 1976-ban tizenki­lenc mű jelent meg több mint kétszázezres példány­számban.) S ezek jó része oly hamar elkel, hogy né­hány hónappal megjelené­sük után már csak könyv­tárban találhatja meg őket az érdeklődő. A klassziku­sok a politikai könyvnapok alatt is keresettek voltak, mind az erre az alkalomra megjelent „Lenin a szocia­lizmus építéséről” mind A marxizmus—leninizmus klassszikusainak kiskönyv­tárában közreadott művek es A tőke. A könyvnapokon napvilágot látott kötetek kő- zött különösen nagy sikere volt a Filozófiai kislefikon- nak, a Politikai kisszótár­nak, az Évfordulók 1977- nek és Kelen Jolán vissza­emlékezésének (Eliramlik az élet), amelyből lényegesen több is elkelt volna. A fővárosban kiemelke­dően nagy volt a könyvfor­galom a Csepel Vasmű ki­lenc gyárában, a Csepel­Autógyárban. az Óbuda Tsz-ben; vidéken Jánoshal­mán, Martonvásárt, a mo­sonmagyaróvári kötöttáru- gyárban „ ceglédi Kossuth Tsz-ben, a nyíregyházi Tau­rus Gumigyárban. A táiékozódás eszköze Megnőtt az érdeklődés a marxizmus—leninizmus, a szocializmus kérdései, a nemzetközi élet és politika iránt. A tájékozódás leghaté­konyabb eszköze pedig a könyv. Hogy valóban ez le­hessen, annak feltétele, hogy aki a könyvet megveszi, el is olvassa ' azt. Ezért jó pél­dául a Vörös Október Férfi- Ruhagyár üzemi lapjának kezdeményezése: arra kéri olvasóit, hogy a politikai könyveket olvassák el és véleményüket, észrevételei­ket írják meg a szerkesztő­ségnek. A politikai irodalom ter­jesztése, ismertetése nem korlátozódhat a politikai könyvnapokra. Ellenkezőleg; azok sikerét hónapok, évek kitartó politikai, közműve­lődési munkája teremti meg. A nemzetközi enyhülés, a szocialista demokratizmus légkörében fogant alkotó viták és eszmecserék növe­lik , politikai-ideológiai munka jelentőségét, meg­könnyítik a céljaikkal való azonosulást, a szocialista szemlélet kialakulását. Eh­hez nyújtanak segítséget a jó politikai irodalom és azok terjesztői. Preventív módszer A hórihorgas fiú sebe­sen lépdelt a kis diáklány után. Kék iskolaköpeny fe­szült a nagyon csinos, üde, 17 év körüli lányon. Jobb­jában könyvekkel megra­kott füles iskolatáskát ci­pelt. A fiú válláról szíjon, bőrtokban levő fényképező­gép lógott le. — Csak egy pillanatra tartom fel — mondta, ami­kor beérte a kislányt. — Csak egy pillanatra! A lány megtorpant. — Mit akar? — kérdezte riadtan. — Valami fontosat aka­rok mondani. De engedje meg, hogy bemutatkozzam. Adorján Gábor vagyok. — Utcán nem ismerke­dem — hangzott a válasz. — Tudom. Maga nagyon rendes kislánynak néz ki... De mit csináljak, ha nincs más lehetőségem? — És miért akar megis­merkedni velem? — Fotóriporter vagyok — felelte a fiatalember, és va­lami igazolványfélét muta­tott. — Mondjárt gondoltam — mondta a lány gúnyosan. — Fotóriporter... A régi trükk. A legtöbb fiatal lányt ezzel a mesével csal­ják lépre. A tagadhatatlanul jó ar­cú fiú kezét a lány vállára tette. — Nincs szó semmiféle trükkröl, kicsi — mondta. — Egy nyugatnémet világ­lapnak dolgozom. A Spie­gelnek ... Hallott már ró­la? — Talán. Valami hason­lóról biztosan. — Az a megbízásom, hogy rendkívül csinos, fiatal nők fényképét küldjem el a ma­gazinnak. — Ügy. És milyen cél­ból? — kérdezte a lány. — Világszépségverseny, meg filmszerződés... Maga annyira szép és csinos ... Ha megtetszik a szerkesz­tőknek. meghívást kap négyheti külföldi tartózko­dásra. — A mamám megtiltotta, hogy idegen férfiakkal szó- baálljak az utcán. — A kedves mama egye­lőre nem fogja megtudni. — Nagyon szigorú a ma­mám. A papa is szigorú, de a mama ... A fiatalember még nem adta fel a harcot. — Hát nem akar karriert csinálni? Pénz, utazás, ék­szerek, ruhák... — sorolta, szinte szuggerálva. A lány arcán látszott, hogy már küzd magával. — És hogy csinálja a ké­pet? — kérdezte, észreve­hető zavarral a hangjá­ban. A fiú mohón belekarolt. — Most eljön szépen a lakásomra — mondta. — A lakására?? Miért nem itt csinálja meg a fel­vételt? — Itt nem lehet — hang­zott a válasz. — Aktképet kell készítenem. — Aktképet?! — Igen. A lapom ragasz­kodik hozzá. Csakis min­den tekintetben tökéletes szépség jöhet számításba. A kislány kihúzta karját a fiúéból. — Biztosra veszem, hogy ez csak amolyan fogás ma­gától — mondta azután. — Hát semmiképpen sem akar hinni nekem? És az sem érdekli. hogy világot fog látni? — Dehogyisnem! Ked­venc tantárgyam a föld­rajz. — Még nem is kérdez­tem: hova jár iskolába? — Gimnáziumba. Negye­dikes vagyok. — És mi lesz az érettsé­gije után? — folytatta a fiú az ostromot. — Szeren­csés esetben mehet az egye­temre, és kezdheti elölről a magolást. A lány már habozni lát­szott. — De nem fog kiszolgál­tatni senkinek? — kérdez­te. — Hát hogy képzeli?! — Jaj Istenem, ha meg­tudnák a suliban __És én o lyan szégyenlős vagyok! — mondta a kislány, fejét elfordítva. — De édes, a fotóripor­ter olyan, mint az orvos. Előttem nem kell szemér- meskednie. Én egy mezte­len nőben is csak a modetít látom. — Hát jó, nem bánom — mondta a lány megadással, és kinyitotta a táskáját. Kis kotorászás után egy levele­zőlap nagyságú fényképet vett- elő. — Tessék, itt van. A fiú megdöbbenve vette kezébe a képet: — Mi ez?? A lány lesütötte a sze­mét: — Aktkép. Rólam... — Hát magának már van aktképe?! — Van bizony — mondta hirtelen megélénkülve, teli- szájjal a kislány. — A ma­mám csinálta, hogy ne kelljen emiatt idegen férfi­ak lakására felmennem!... Heves Feren*

Next

/
Thumbnails
Contents