Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-25 / 20. szám
\ WtAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/W^AAAAAA^^^*AA/' Hétfő esti külpolitikai kommentárunk: Villámkörút, kérdőjelekkel A jelek szerint könnyen beigazolódhat a jóslat — Henry Kissinger „kilométerpénzét’1 felosztják egymás között az új amerikai kabinet tagjai. A most távozott ai'-rikai külügyminiszter — mint ;smeretes — szinte . lopolizálta a fontos diplomáciai utazásokat. Carter jó néhány nyilatkozatából kitűnt, hogy a jövőben ez másként lesz, és így például az Egyesült Államok alelnöke a korábbinál jóval nagyobb szerepet kap az Egyesült Államok külügyeinek intézésében. Annyi biztos, hogy valóban az alelnök, Walter Mondale egykori szenátor mondhatja magáénak az ünnepélyes eskütétel utáni első fontosabb utazást. Mondale Nyugat-Európába és Japánba látogat, mondván, az új elnök diplomáciája Washington világviszonylatban legfontosabb szövetségeseivel kezdi meg a közvetlen ismerkedést. Az első út Brüsszelbe vezetett és Washingtonban nem titkolják, hogy ezt az úticélt „jelképes jelentőségűnek” tartják. Természetesen ebben az értelemben Brüsszelről nem mint Belgium fővárosáról, hanem a NATO és a Közös Piac székhelyéről van szó. És ez a „jelképes jelentőség”, vagyis az, hogy az első úticél az atlanti székhely nem tekinthető éppen rokonszenves gesztusnak. Egy olyan időszakban, amelyről maga az alelnök Brüsszelben azt morid- ta, hogy „Átléptünk a szélesebb körű kapcsolatok és a megegyezés nagyobb lehetőségeinek korszakába”. Igen furcsán hat, hogy Mondale a nyugat katonai szövetségének fellegvárában kezdi meg diplomáciai tevékenységét. Az emberiség azonban megtanulhatta, a nagy- politikában nem elsősorban a „jelképes jelentőségű gesztusok”, hanem a tettek számítanak. A tetteket illetően pedig mind a nemzetközi helyzet jelenlegi realitásai, mind James Carter eddigi nyilatkozatai bizonyos reményekre jogosítanak. Aligha lehet vitás, hogy a körút valamennyi fontosabb állpmásán nemcsak a nyugati egységről szóló kötelező megállapítások kapnak majd teret, hanem — a problémák is. Ilyenek pedig Bonntól Párizsig és Brüsszeltől Tokióig bőségesen vannak. A lényeg mindenesetre az, hogy az Egyesült Államok új kormányának diplomáciai gépezete beindult. A világ érthető érdeklődéssel várja mind a villámkörút, mind az azt követő időszak fejleményeit. Carter nyilatkozata Vasárnap James Carter elnök jelenlétében letette a hivatali esküt az amerikai kabinet rlyole tagja, köztük Cyrus Vance külügy- s Harold Brown hadügyminiszter. Ugyancsak esküt tett több kormánytisztviselő, így Zbigniew Brzezinski. a nemzetbiztonsági ügyekkel megbízott különleges tanácsadó és James Schlesinger volt hadügyminiszter, a Carter-adminisztráció energiaügyi tanácsadója. Három kijelölt minisztert a szenátus még nem erősített meg tisztségében, ők később teszik le az esküt. Carter a ceremónián hangoztatta, a választási hadjárat során tett ígéretéhez híven nem engedi meg, hogy a fehér házbeli gárda az elnök és a kabinet közé álljon, elvágva köztük a közvetlen érintkezést. ★ „Az a szándékom, hogy határozottan törekedjem egy olyan átfogó, mielőbbi egyezmény' megkötésére, amely betiltaná az atomkísérleteket” — mondotta James Carter elnök az amerikai hírügynökségek újságíróinak adott interjújában, amelyet hétfőn hoztak nyilvánosságra. „Híve vagyok annak — hangoztatta —, hogy minden atomki -letet azonnal és teljes mé.. ben be kell tiltani.” „Nem szabad megengedni — hangsúlyozta Carter —, hogy bizonyos, nézetkülönbségek. amelyek egyes új fegyverfajtáknak a vlagyi- vosztoki megállapodás határozatainak megfelelő besorolásánál támadtak, útját állják egy közeljövőben megkötendő új egyezménynek.” A további leszerelési tárgyalások távlataival kapcsolatban Carter a következőket mondotta: „Ha sikerül megegyezésre jutni a Szovjetunióval az atomfegyverkészletek korlátozásáról, a következő lépésként indokolt lenne kísérletet tenni arra, hogy más atomhatalmakat is bevonjunk ebbe az erőfeszítésbe, többek között Franciaországot, Angliát valamint a Kínai Nép- köztársaságot is.” Az amerikai elnök kijelentette, hogy minden valószínűség szerint még idén összeül a közel-keleti béke- konferencia. Cyrus Vance külügyminiszter — mint mondotta —- küszöbönálló közel-keleti körútja során a térség több országának kormányképviselőivel megvitat majd bizonyos problémákat. Schmidt és Genscher Londonban Helmuth Schmidt bonni kancellár és Genscher külügyminiszter hivatalos látogatásra Londonba érkezett. A képen: Callaghan brit kormányfő üdvözli rezidenciája, a híres Downing Street 10. előtt a nyugatnémet vendégeket. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Hcgcméniaháború Tokióban Pekingben szokatlanul szívélyes) fogadtatásban részesítették Takeiri Josikacut, a középutas Koméi to Párt elnökét, aki átadta Hua Kuo-feng kínai pártelnöknek és miniszterelnöknek Fukuda Takeo japán kormányfő személyes üzenetét. Fukud„ biztosította a kínai vezetőt, kormánya hűséges marad az 1972-ben kiadott japán—kínai közös közlemény szelleméhez és a két ország közti béke- és barátsági szerződés mielőbbi megkötésére törekszik. Hua Kuo-féng üdvözölte a japán kormányfő elhatározását, üó ugyanakkor , rámutatott, hogy Fukuda Takeo a jelek szerint még nem jutott elhatározásra a szerződés megkötésének kérdésében. A kínaiak az elhatározás jeleként értékelik, ha a japán miniszterelnök érvénytelennek nyilvánítja az Az illúziók válsága (A mai kapitalizmus problémái) 1. A „fogyasztói társadalom” illúziója A POLGÁRI közgazdászok, poliitkusok, ideológusok — a tőkés világ sokasodó, egyre több területet érintő válságjelenségeinek fényében — kifejezetten nosztalgiával gondolnak visgza az ötvenes-hatvanas évekre. A háborús károk helyreállítását követő két évtized fellendülése a nyugati társadalmak „aranykorszakának” tűnik szemükben, hiszen azokban az években már-már úgy tűnt, hogy megvalósulóban van a burzsoáziának és a technokrata értelmiségnek „nagy álma”: a technikai fejlődés, a gazdaság modernizálása kiküszöböli, feloldja a tőkés társadalom ellentmondásait. A legtöbb vezető nyugati politikus és ideológus szilárdan hitt abban, hogy technikai problémára redukálva minden lényeges társadalmi konfliktus kiküszöbölhető: a technikai fölény a tőkés — s egyben amerikai — világuralom bázisává válhat; megkérdőjelezhetetlen lesz az Egyesült Államok vezető szerepe saját szövetségesei között, s'világszerte az „amerikai életforma” terjed el. A technikai-technológiai haladást a fejlett tőkés or1977. január 25., kedd I szágok burzsoáziája azonban nemcsak elméleti érvként kívánta felhasználni. A technika modernizálásán alapuló gazdasági növekedést a burzsoázia hatékony eszköznek szánta a polgári társadalom belső társadalmi feszültségeinek enyhítésére; „csodafegyvernek” tekintette, amellyel az osztályharc végképp kiküszöbölhető. Ahogy nemzetközileg az Egyesült Államok ' saját világuralmát, mint „pax americanát” (amerikai békét) akarta kivívni, úgy az egyes tőkés országokon belül is — a munkavállalók, a dolgozók alávetettségén alapuló — „osztálybékére” törekedtek. Mindezek a törekvések a „fogyasztói társadalom” koncepciójában kristályosodtak ki. Ennek lényegi vonása, hogy a burzsoázia, mint osztály és a monopoltőkés állam, mint — Engels kifejezésével élve — „eszmei össztő- kés” megszünteti a proletariátus és a többi, a tőkétől függő társadalmi réteg jelentős része személyi fogyasztásának korlátozását, és egybeá az egyének szükségleteit, azok kielégítésének módjait az értéktöbblet-termelés fokozásának veti alá. Az ötvenes-hatvanas években — bár még a leggazdagabb tqkés országnak számító Amerikában is a lakosság egynegyede-egyötöde a hivatalos statisztikák szerint nyomorszinten maradt — a fejlett kapitalista államok bérből élő rétegei széles körben aktív fogyasztókká váltak. , Áldozatot hozott-e ezzel a burzsoázia? KORÁNTSEM... Először is meg kell állapítanunk, hogy a tőkéseket egyrészt a szervezett munkásság bérharca másrészt a szocialista világrendszer létezésének és növekvő erejének ténye politikailag kényszerítette arra, hogy 3 néptömegek anyagi életszínvonalát emelje, fogyasztását bővítse. Másodszor teljesen egyértelmű, hogy a tőkés gazdasági érdekek is késztették magasabb béreknek és több szabad időnek —. mint az egyéni fogyasztás bővítése feltételeinek — a* biztosítására. A harmincas évek túltermelési, a tőkés rend létét fenyegető világválságnak emléke, valamint a tőkés forgalmi folyamat meggyorsításának, a profitráta süllyedő tendenciája visszafordításának gazdasági szükségessége okozta, hogy az Egyesült Államokban és Nyugat-Európa fejlett országaiban a tömegfogyasztást a gazdasági növekedés motorjává tették. Úgy tűnt. hogy a fogyasztás manipulálása, a reklám- , ipar és a fogyasztási tömegpszichózis uralkodóvá válása, a divat szeszélyeinek tudatos megtervezése, a versengés a presztízsfogyasztásban, a pazarlás ösztökélése, a nyugati „szabad világ” meghatározó vonásává válik. A polgári közgazdászok és szociológusok úgy állították be, mintha az egyén, mint „homo consu- mens” (fogyasztó ember) válna igazán társadalmi lény- nyé. Mindebből az is nyilvánvaló, hogy a burzsoázia szempontjából a fogyasztás manipulálása korántsem csak gazdasági szerepet játszik, hanem rendkívül fontos politikai funkciót is betölt. A manipulált fogyasztást a burzsoázia a munkásosztály integrálására irányuló politikája legfőbb eszközeként alkalmazza. A tömeglélektani hatásokra épülő, mesterségesen keltett fogyasztási hajsza azt célozza, hogy azí emberek magánéletük falai közé zárkózzanak, hogy életvitelük meghatározó elve az anyagi javak megszerzése legyen. A mánipuláció a polgári-kispolgári életstílus individualista eszményeit — a privatizálódást, az atomizálódást és a konformizmust, vagyis a társadalmi ügyektől való elfordulást az egyének elszigetelődését és a mindenkori tekintélyek előtti kritikátlan bólogatást hivatott általános elvekké emelni. A FOGYASZTÁS manipulálása — az ötvenes években a hivatalos politika és ideológia rangjára emelt antikom- munizmustól támogatva — a forradalmi munkásmozgalom leszerelésére irányult: a proletártudat depoJitizálására. a munkásszolidaritás megbontására. Ez a mesterkedés azonban csak látszatsikereket hozott. Végső soron nem volt, nem is lehetet eredményes. G. Márkus György (Következik: A „fogyasztói társadalom” válsága) úgynevezett Mijazava-felté- teleket. Mint emlékezetes, Mijazava Kiicsi volt japán külügyminiszter, válaszul arra a kínai követelésre, hogy a készülő szerződésnek tartalmaznia kell „ „hegemónia tételt”, a következő japán feltételeket hozta a kínaiak tudomására: 1. a hegemónia tétel nem irányulhat harmadik ország ellen, 2. nem feltételez közös akciót Japán és Kína részéről 3. nemcsak Ázsiára, hanem az egész világra vonatkozik. 4. összhangban van az ENSZ alapokmányával. Kína tudtul adta. csak abban az esetben hajlandó a tárgyalások folytatására, ha Japán lemond a Mijaza- va-pontok alkalmazásáról. A japán—kínai érintkezések nyomán szabályos „he- gemóniaháború” tört ki Tokióban. A kormány hivatalos szóvivője. Mijazava volt külügyminiszter, egyéni véleményének nyilvánította a kritikus négy pontot, majd néhány óra elteltével visz- szavonta nyilatkozatát. A japán külügyminisztérium szóvivője az MTI tokiói tudósítójának kérdésére válaszolva hangoztatta, Mijazava feltételei akkor is, amikor nyilvánosságra kerültek, s jelenleg is a kormány hivatalos álláspontját tükrözik. Pontosításra csupán az szorul, hogy a külügyminisztérium véleménye szerint nem „feltételekről”, hanem „irányelvekről” van szó és a négy pont továbbra is vezérfonalul szolgál a japán kormány számára a japán—kínai béke- és barátsági szerződés megkötésére irányuló tárgyalásokon. Mély megrendüléssel éa fájdalommal tudatjuk, hogy hosszan tartó, súlyos betegség után január 22-én, 75 éves korában, elhunyt Révész Géza elvtárs, pártunk Központi Bizottságának tagja, a magyar és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom régi, kiemelkedő személyisége, vezérezredes, nyugalmazott honvédelmi miniszter, volt országgyűlési képviselő, Népköztársaságunk volt varsói, illetőleg moszkvai nagykövete, aki az MSZBT alelnöke volt hosz- szú ideig. Révész Géza elvtárs temetése január 28-án (pénteken) 14 órakor, katonai tisztelet- adással lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Elhunyt elvtársunk barátai, elvtársai, volt munkatársai, harcostársai és tisztelői 13 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága; A Honvédelmi Minisztérum; A Külügyminisztérium; A Magyar Partizán Szövetség ★ Révész Géza 1902-ben született Sátoraljaújhelyen. Tizenhárom éves borában már dolgozott — Budapesten az Ezüstárugyárban —, s rá egy esztendőre tagja lett a Budapesti Ifjúmunkás Egyletnek. 1918-ban belépett a kommunista pártba részt vett az ifjúmunkás szövetség megalakításában. 1919 februárjától az ifjúmunkás központban dolgozott, majd a vörös hadsereg katonájaként harcolt. Emigrációs évek következtek Ausztriában, Csehszlovákiában. A huszas évek elején hazatért Magyarországra, illegális pártmunkára; s ■ mint függetlenített pártmunkás dolgozott a KIMSZ-ben. 1923-ban elfogták és tízévi fegyházra ítélték. a rákövetkező év novemberében azonban fogolycserével a Szovjetunióba került. Itt a külügyminisztériumban, majd a Lenin Intézetben tevékenykedett, közben elvégezte a Moszkváit Műegyetem Hadiipari Egyebemét. 1934-től 1943-ig a Szovjetunió hadügyminisztériumában dolgozott, 1944-ben a magyar :partizániskola vezetője, a fronton a magyar párt képviselője lett. A felszabadulás után tudását, tapasztalatait magas beosztásokban kamatoztatta: 1945-től a pártközpont osztályvezetője, 1947 novemberétől varsói nagykövet, 1948-tól aXtábornagyi rangban a Néphadsereg főcsoportfőnöke. majd 1954 és 1957 között az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, 1957. március 1-től pedia honvédelmi miniszter volt. 1957 júniusában, majd 1959-ben az MSZMP Központi Bizottságának tagjává választották. 1960-ban nevezték ki a Magyar Népköz- társaság moszkvai nagyköveiévé ebben a beosztásban dolgozott 1963 decemberéig, nyugdíjba meneteléig. 1963-ban választották Bács—Kiskun megye országgyűlési képviselőjévé, s 1975-ben — a párt XI. kongresszusán — ?/•>- bői a Központi Bizottsáa tágjává. Hosszú idein volt az MSZBT alelnöke, legutóbbi kongresszusa óta az országos elnökség tagja. Tevékenységét számos magas kitüntetéssel ismertek el kétszer kapta meg a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét, kitüntették egyebek között a Szocial'sta Hazáért érdemrenddel és a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének I. fokozatával. Tüntetések Madridban Agyonlőttek egy 19 éves diákot Az utóbbi idők legnagyobb szabású tüntetésének színhelye volt vasárnap a spanyol főváros. A hírügynökségek jelentése szerint Madrid különböző rőszein 100—20Ó főnyi csoportokban, összesen mintegy nyolcezren tüntettek a politikai foglyok szabadon bocsátásáért. A rendőrség egyes esetekben könny gázbombák- kai avatkozott be, másutt le vasrendőröket vezényeltek ki a tüntetők éUen. Az összecsapásoknak egy halálos áldozata van. Ismeretlen tettesek' agyonlőttek Madrid központjában egy 19 éves diákot. A merényletről a kormányzó közleményt adott ki. megállapítva, hogy szemtanúk felismerni vélték a fiatalember gyilkosait. A merénylők egy jobboldali — a kormányzó közleményében meg nem nevezett — szervezetbe» tartóinak Elhunyt Révész Géza
