Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-23 / 19. szám

10 BVE, 1891. JANUÁE 23“ AN SZÜLETETT DO>lA NOVSZKY ENDRE. 9 ' D ínnanovszky Endre festészete Amikor egy nemzet nagy művészeti hagyományokkal, példákkal rendelkezik, akkor minden elkövetkező művész, nemzédékre kettős feladat vár: méltónak lenni a múlt tiagyjaihoz, s ugyanakkor nem epigonná, élménytelen, egyszerű másolóvá válni. Eh. hez a problémához új is adódott:'a tartalomé. A ma. gyár realisták mindenkoron a nép mellett állottak, mű. veiket áthatotta a mély szo­ciális érzés. Az új kor meg­fordította a művész helyze» tét, mondanivalóját: a győ­zelem, a megvívott harc örö­me lett új művészetének tar_ talma Domanovszky Endre művei azok, amelyekkel leghitele. sebben, legátfogóbban tudjuk érzékeltetni új művészetünk jelen és jövő arculatát Ha csak egy pillantást vetnek itt reprodukált képeire, amelyek a Dunai Vasmű bejárati freskójáról készültek. meg kell érezniük: erő. a gondo­lat tisztasága és az érzés ben. Bősége jellemzi öt. Éppen ezért volt ő nemcsak alkal­mas, de hivatott is arra, hogy monumentális freskófestészet területén tegyen tanúvallo­mást korunk legszebb és leg. nagyobb vívmányáról: a munkás és a paraszt összefo­gásáról, megrendítő találka, zásáról történelmünkben. Festészetének mesterségbe­li méltatása előtt, a mű tar­talmáról, tehát Domanovszky emberi mondanivalójáról kell beszélni. Nemcsak azért, mert ez a tartalom új, ha­nem azért elsősorban, mert bármily virtuóza is az ecset­nek a művész, sosem avatná őt Igazi mesterré e műve, ha nem egy hatalmas emberi élmény irányította- volta képzeletét. Ennek a műnek a mondani­valója nem megadott, meg­rendelt „téma”. A jobb olda­li csoportban a föld embe­reit ábrázolja, a parasztokat, a bal oldaliban a munkáso­kat. a bányák, kohók embe. 5 A Dunai Vasmű bejárati freskója reit. A kenyér az, ami össze­fogásukat, találkozásukat megpecsételi, mint hajdaná­ban a vérszerződés. Ez a ke­nyér szimbólum is: az egye­temes történelem legnagyobb harcainak rugója, osztálykü- lönbségek mércéje: szegé­nyek legszebb álma, gazda­gok asztalának morzsája. De a kenyér még annyi minden, ami a valódi művész szívé­ben mélyen, sírva és kacag­va él, kisgyermekek majszo- lásának látványa hajnalban kelő asszonyok sürgölődésé- nek, tűnődésének meleg han­gulata amint készítik és sü­tik a friss kenyeret, de az­tán régi koldusok, csavargók tekintetének kiéhezett pillan­tása és régi sztrájkok indu­lata tüze is ehhez fűződik. S mindennek a bensőséges érzésvilágnak tükröződését látjuk abban az áhítatos mozdulatban, ahogyan a leány nyújtja, a a férfi nyúl a kenyér felé. Régi keleti me­sékben a varázstárgyat szok­ták ilyesféle féltéssel és ben­ső megindultsággal átadni, varázstárgyat, amelynek ré­vén a kunyhók palotákká szoktak varázsolódni. Most is Ilyesmi történik, a valóság­ban: csoda, amelynek erejét, tartósságát a nép összefogá­sa biztosítja. Ez optimizmu­sunk lényege — és ha erre gondolva nézzük az arcok ki­fejezését, megérezni, hogy mi­ért nem kell okvetlenül de­rűben vagy mosolyban kife­jezésre jutnia ennek az opti­mizmusnak. Ezek mögött az emberek mögött harc áll, és múltbéli nehéz sorsuk, ezt nem fogják, és nem kell el_ felejteniük: a cél, amelyhez elértek sok áldozatba került, ennek komolysága jelentke­zik még a kifejezésben. Ugyanakkor a megbékélés nagy buzgalma is. és ha sza­bad így kifejezni: az ottho­nosság érződik magatartásu­kon, mint akik mostoha sor­suk számkivetettségéből ha­zatalálták végre. A freskó­nak egy másik részletén még fokozódik ez a bensőséges nyugalom, mintegy tartalmi hátterét, magyarázatát adva a középső jelenetnek. Itt a gyümölcs, a termés beérése jelképezi a békés munka sikerét, asz- Kaonyok mozdulatának finom ritmusa is jelzi azt a tökéle­tes harmóniát, azt a bizton­ságot, amelyet új életünk nyújt Domanovszky nagy érde­me, hogy e tökéletes harmó­nia és külső nyugalom elle­nére sem érezhetjük festmé­nye mögött a tétlenség, a tu­nyaság, az álmatagság kife­jezéstelen csendjét A felület nyugalma alatt ugyanis mon­danivalójának hője tüzese- dik, és ezt a hőt érzésvilá­gának, temperamentumának melegét, festői eszközökkel eleveníti meg. Erő® fény-ár­nyék és színbeli ellentétek, s a mozdulatok finom, de még­is határozott játéka teszi mozgalmassá a kompozíciót Domanovszkynak nincse­nek kész sablonjai bizonyos témák megoldásában. Sike­rül az élet minden jelensé­géhez olyan közéi férkőznie, hogy teljes elevenségében szólaltassa meg, s visszatük- : rözze benne a való élet. a mindennapok tipikus jelen­ségeit Domanovszky Endre 1955- j ben festette a dunaújvárosi vasmű bejáratának freskóját, amely azóta is a szocialista magyar képzőművészet egyik legnagyobbszabású alkotása Domanovszky csaknem öt év­tizedet felölelő pályája azon­ban jóval korábban indult. Művészi indulásakor meg- j érintették a neoklasszicizmus : időtlenséget sugalló, zárt, gra­fikus formái, majd a termé­szet ihletésére lírai, idillikus tájakat, finom érzelmektől átszőtt csendéleteket festett. Realizmusa az ötvenes j években bontakozott ki. He- ; roikus emberábrázolását ké­sőbb felváltotta az érzelmek és szenvedélyek dinamikus, olykor már tár. ; gyiatlan festői világa. Doma- ; novszky az intimebb jellegű ; táblaképfestészet mellett ; szakavatott mestere volt a ; monumentális műfajoknak is. ; Több jelentős sgrafittót üveg- ; mozaikot készített, de vizűé- ■ lis élményeit a leghívebben ; talán a gobelin tolmácsolta. • Domanovszky festői útja 1 1929-től ível, 1974_ben bekö_ ■ vetkezett, tragikus haláláig, ! Bényi László 75 éve, 1902. január 20-án született* Nazim Hikmet a kiváló török költóv; a huszadik század forradalmi köl-^ tészetenek kiemelkedő alakja. NAZIM-HIKMET: A hazaáruló „Nazim Hikmet továbbra is folytatja a hazaárulást, „az amerikai imperializmus félgyarmata vagyunk” mondotta Hikmet. Nazim Hikmet továbbra is folytatja a hazaárulástr* Vastag, fekete betűk ordították e címet három hasáb fölött egy ankarai lapban, egy ankarai lapban, Williamson admirális fényképe mellett. J Az amerikai admirális elégedett, fülig ér a szája a fényképi 66 centis négyzetén. ; Amerika átruházott a költségvetésünknek 120 millió Urát,) bizony 120 millió Urát. j „— 'Az ámerikai imperializmus félgyarmata vagyunk — ‘ ■ mondta Hikmet, Nazim Hikmet továbbra is folytatja a hazaárulást!” Igen, a hazaárulő én vagyok, ti pedig a hazafiak, a hon hű szeretői. Világos: éri hazaáruló vagyok, igenis hazaáruló, ha e haza a birtokotok, ha bankjaitokban és csekktömbjeitekben él a nemzet, ha a haza azt jelenti: útszélen éhendögölni, ha azt jelenti: rongyokban dideregni, vagy rángatózni a láztól, mint egy < kutya az ájult melegben, • í ha azt: vérünkkel itatni a gépeket gyáraitokban, ha az ágak mohó körme a haza, 1 ha a haza a Vallási Dogmák Gyűjteménye, ha gumiból a haza, ha jövedelmetek, a járadék, a profit a haza, ha a haza azt jelenti: amerikai támaszpont, amerikai flotta, ágyú, bomba, ha azt jelenti: ■ beleragadni ebbe a mocsárba, akkor én hazaáruló vagyok. Ordítsák fekete betűk három hasáb fölött a lapban: Názim Hikmet továbbra is folytatja a hazaárülástl 1962 ", ' (Pass Lajos fordítása) BÁRÁNYT FERENC: Rákóczi-siratö (Részlet s »Hej, Rákóczi, Bercsényi” e. ciklusból) Márvány-tenger partján gyászban áll Rodostót éjszaka fölészállt hét fekete holló, hét fekete holló. Éjjel fölészállták, elhúztak reggelre, csőrükben fehérlett fejedelmünk lelke, fejedelmünk lelke. Fehér az a lélek, fehérebb a gyolcsnál, ■ ogre-szökö sziklák havasán ragyog már,, ......... magasan ragyog már­Szikla az a hűség, Rákóczi hűsége, vilíám.fogú orkán mindhiába tépte* ■% síkos hócsuszamlás is hiába hívta: még csak meg se mozdult soha az a szikla, nem mozdult a szikla! Környékezték mézes, hitegető szóval, rendíteni vélték karddal és golyóval, meg is kísértették, meg is fenyegették, fejedelmünk mégsem adta el a lelkét — nem adta a lelkét! Felvitték a hollók hűség havasára, konokabb lett tőled magyar, ha látta, < s az újabb próbákat újra csak kiállta.-WVVWWV*AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA*AAAAAAAAAAAA A fiam kis híján nyolc éves volt, amikor megharapta egy kutya. Osztálytársai diadallal kísérték haza a térről. — Az Adi küldte rá! — kiabál­ták. — Az Adi. A dolog nem látszott veszélyes­nek. At sem szakadt a nadrág, csak nyálas volt De a gyerek lá­baszárán halványlila félkörben nyomot hagyott a kutya felső fog­sora. Lemegyünk a körzeti rendelőbe, határoztam el. Ott van a tér sar­kán. A gyerekcsapat visszakísért Mert olyan nagyra van a kutyájá­éi val — magyarázta egy koravén kislány. A rendelő előtt erélyesen elbúcsúztam tőlük. Csalódottak vol­tak. hogy nem csődülhettek be ve­lünk. Vékony, fiatal orvosnő fogadott Megnézte a gyerek lábát, azután a szék karfája után tapogatott, be­lebújt halványkék kardigánjába. —Tessék bevinni a sebészetre. Csak három villamosmegálló. Fiam piszkos keze megilletődöt- ten simult ideges tenyerembe. Ak­kor most előbb még haza kell men­nünk, az apja munkaadói igazol­ványáért. Anélkül n“m fogadnak a kerületi rendelőben. Gyerekkorom­ban — dohogtam az úton — a falusi doktor bácsinak mindenhez kellett értenie. Az nem passzolha­tott tovább a szakorvoshoz. A portásnő közölte, hogy több számot ma már nem adhat ki a sebészetre. Opálüveg fal választotta el tőlem. Bebeszélvén hozzá a kör alakú nyíláson, a tényállást rövi­den ismertetve, megállapíthattam, hogy jó étvágyú lehet. Valóságos spájzt rendezett be magának a ka­ndiájában. Volt ott felbontott üveg méz (kiskanál állt benne), zsírpa­pírban töpörtyű, selyempapírban rétes. Azt csipegette az üveg mö­gött. — Ja? — mondta. /'"Ndafönt már takarítottak. Csizmás öregasszony töröL. gette a követ Eltűnődtem, vajon már indulásra készen húzta-e fel a csizmát, vagy abban van egész nap. Vajon nem kötelező-e a ren­delőben az utcai ruhát levetni. Rá­értem az igazgató főorvos helyett megváltani a kis világot: ültünk az üres emeleten egy pádon, a Sebé. szét feliratú ajtóval szemben, ame­lyen még ez a felirat is állt: „Ko­pogással ne zavarjuk a rendelést!” Érzéseim azt súgták ugyan, hogy odabent most nem folyik rendelés, de a tilalom hatott — Az mondta a' kutyának, fogd meg! — szólalt meg váratlanul a fiam. A csizmás asszony némán tevé­kenykedett körülöttünk. A csend elbágyasztott; Végre kinyílt az aj­tó. Felpattantam — Majd a kollégám — mondta egy fehér köpenyes férfi, sztetosz­kóp fekete kábelével a nyakán. Visszaültünk. Amikor aztán bejutottunk és be­diktáltam az adatokat egy karton- lapra, továbbá egy nagy könyvbe, és megállapították, hogy a gyer­mek apjának munkaadói igazolvá­nya lejárt, hiányzik belőle a leg­utolsó pecsét — sor került a ku­tyaharapás megtekintésére is. A sebész Molotovra hasonlított, csak nem volt cvikkere. öléhe vette a gyerek lábát, megnyomkiodta. — Ezzel, kérem, fölösleges volt idejönni — állította le a gyerek talpát, s' állt fel maga is. — De azért opportunus lesz megérdek­lődni, be volt-e oltva az a kutya. Bár nagyvárosi állatnál remélhető, ugyebár. Azt az igazolványt meg tessék érvényesíttetni. Ismét kint voltunk az utcán. Fel kell hát hívnom az Adi anyját Már csak azért is, nehogy legköze­lebb nagyobb baj származzon a ku­tyasétáltatásból. N em könyű ügy. Alig isme­rem egyáltalán nem isme­rem, szülői értekezletén találkoztunk csupán- Szép asszony, kissé nagy darab ugyan, erre mondják, hogy királynői termet, aranyszálakkal futtatott bronz konttyal. Tegeznem kell, igen, mi „anyukák” tegező, dünk egymással Nézd, anyuka — szokta , mondani az osztályfónöknő. — Nem tudom, hallottad-e, mi történt ma délután — kezdtem óva­tosan. Nem, nem hallotta. Es miután már hallotta: —- Ez hülye — mondta magva­sán. — Ügy megverem, de úgy... Könyörögni kezdtem. Hogy nem azért hívtam. Csak. hogy megma­gyarázza a kislánynak, mi lehetett volna belőle. És talán a többiek is tehetnek róla. Talán cukkolták. Hergelték. Nem tudhatjuk, nem voltunk ott Nagyon kérlek.. „ Adi anyukája kifakadt — Te nem ismered — mondta fe­nyegetően. — Megjátssza a kis­asszonyt. De én majd helyrezök­kentem a fejét, ne félj. Egyébként, ha valami anyagi természetű kár... természetesen megtérítjük. Megnyugtattam és nyugtalanul tettem le a kagylót Benéztem a fiamhoz. Elveszetten üldögélt kug­libábui közt a földön. Még egy tisz­tességes kutyaharapást sem sike­rült produkálnia. Béna hadfiként szeretett volna reggel, mankóval a hóna alatt, belépni az osztályba. Vigasztalni akartam. Elterelni a gondolatait Az éjszakája felől sem voltam egészen nyugodt Ha álmá­ban sikoltozni kezd... ? — Te — mondtam szerencsés öt­lettel —, hiszen neked nemsokára születésnapod lesz. Ideje meg­beszélnünk, hogy is gondolod? Meg akarsz hívni valakit az osztályból? Akikkel ma fociztál? Mit szeret nél? F iam kiürült tekintete meg­telt párás fénnyel. — Kutyát — felelte. AAVA* .vWiVA/ E mber Mária: Kutya­dolog

Next

/
Thumbnails
Contents