Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-23 / 19. szám
10 BVE, 1891. JANUÁE 23“ AN SZÜLETETT DO>lA NOVSZKY ENDRE. 9 ' D ínnanovszky Endre festészete Amikor egy nemzet nagy művészeti hagyományokkal, példákkal rendelkezik, akkor minden elkövetkező művész, nemzédékre kettős feladat vár: méltónak lenni a múlt tiagyjaihoz, s ugyanakkor nem epigonná, élménytelen, egyszerű másolóvá válni. Eh. hez a problémához új is adódott:'a tartalomé. A ma. gyár realisták mindenkoron a nép mellett állottak, mű. veiket áthatotta a mély szociális érzés. Az új kor megfordította a művész helyze» tét, mondanivalóját: a győzelem, a megvívott harc öröme lett új művészetének tar_ talma Domanovszky Endre művei azok, amelyekkel leghitele. sebben, legátfogóbban tudjuk érzékeltetni új művészetünk jelen és jövő arculatát Ha csak egy pillantást vetnek itt reprodukált képeire, amelyek a Dunai Vasmű bejárati freskójáról készültek. meg kell érezniük: erő. a gondolat tisztasága és az érzés ben. Bősége jellemzi öt. Éppen ezért volt ő nemcsak alkalmas, de hivatott is arra, hogy monumentális freskófestészet területén tegyen tanúvallomást korunk legszebb és leg. nagyobb vívmányáról: a munkás és a paraszt összefogásáról, megrendítő találka, zásáról történelmünkben. Festészetének mesterségbeli méltatása előtt, a mű tartalmáról, tehát Domanovszky emberi mondanivalójáról kell beszélni. Nemcsak azért, mert ez a tartalom új, hanem azért elsősorban, mert bármily virtuóza is az ecsetnek a művész, sosem avatná őt Igazi mesterré e műve, ha nem egy hatalmas emberi élmény irányította- volta képzeletét. Ennek a műnek a mondanivalója nem megadott, megrendelt „téma”. A jobb oldali csoportban a föld embereit ábrázolja, a parasztokat, a bal oldaliban a munkásokat. a bányák, kohók embe. 5 A Dunai Vasmű bejárati freskója reit. A kenyér az, ami összefogásukat, találkozásukat megpecsételi, mint hajdanában a vérszerződés. Ez a kenyér szimbólum is: az egyetemes történelem legnagyobb harcainak rugója, osztálykü- lönbségek mércéje: szegények legszebb álma, gazdagok asztalának morzsája. De a kenyér még annyi minden, ami a valódi művész szívében mélyen, sírva és kacagva él, kisgyermekek majszo- lásának látványa hajnalban kelő asszonyok sürgölődésé- nek, tűnődésének meleg hangulata amint készítik és sütik a friss kenyeret, de aztán régi koldusok, csavargók tekintetének kiéhezett pillantása és régi sztrájkok indulata tüze is ehhez fűződik. S mindennek a bensőséges érzésvilágnak tükröződését látjuk abban az áhítatos mozdulatban, ahogyan a leány nyújtja, a a férfi nyúl a kenyér felé. Régi keleti mesékben a varázstárgyat szokták ilyesféle féltéssel és benső megindultsággal átadni, varázstárgyat, amelynek révén a kunyhók palotákká szoktak varázsolódni. Most is Ilyesmi történik, a valóságban: csoda, amelynek erejét, tartósságát a nép összefogása biztosítja. Ez optimizmusunk lényege — és ha erre gondolva nézzük az arcok kifejezését, megérezni, hogy miért nem kell okvetlenül derűben vagy mosolyban kifejezésre jutnia ennek az optimizmusnak. Ezek mögött az emberek mögött harc áll, és múltbéli nehéz sorsuk, ezt nem fogják, és nem kell el_ felejteniük: a cél, amelyhez elértek sok áldozatba került, ennek komolysága jelentkezik még a kifejezésben. Ugyanakkor a megbékélés nagy buzgalma is. és ha szabad így kifejezni: az otthonosság érződik magatartásukon, mint akik mostoha sorsuk számkivetettségéből hazatalálták végre. A freskónak egy másik részletén még fokozódik ez a bensőséges nyugalom, mintegy tartalmi hátterét, magyarázatát adva a középső jelenetnek. Itt a gyümölcs, a termés beérése jelképezi a békés munka sikerét, asz- Kaonyok mozdulatának finom ritmusa is jelzi azt a tökéletes harmóniát, azt a biztonságot, amelyet új életünk nyújt Domanovszky nagy érdeme, hogy e tökéletes harmónia és külső nyugalom ellenére sem érezhetjük festménye mögött a tétlenség, a tunyaság, az álmatagság kifejezéstelen csendjét A felület nyugalma alatt ugyanis mondanivalójának hője tüzese- dik, és ezt a hőt érzésvilágának, temperamentumának melegét, festői eszközökkel eleveníti meg. Erő® fény-árnyék és színbeli ellentétek, s a mozdulatok finom, de mégis határozott játéka teszi mozgalmassá a kompozíciót Domanovszkynak nincsenek kész sablonjai bizonyos témák megoldásában. Sikerül az élet minden jelenségéhez olyan közéi férkőznie, hogy teljes elevenségében szólaltassa meg, s visszatük- : rözze benne a való élet. a mindennapok tipikus jelenségeit Domanovszky Endre 1955- j ben festette a dunaújvárosi vasmű bejáratának freskóját, amely azóta is a szocialista magyar képzőművészet egyik legnagyobbszabású alkotása Domanovszky csaknem öt évtizedet felölelő pályája azonban jóval korábban indult. Művészi indulásakor meg- j érintették a neoklasszicizmus : időtlenséget sugalló, zárt, grafikus formái, majd a természet ihletésére lírai, idillikus tájakat, finom érzelmektől átszőtt csendéleteket festett. Realizmusa az ötvenes j években bontakozott ki. He- ; roikus emberábrázolását később felváltotta az érzelmek és szenvedélyek dinamikus, olykor már tár. ; gyiatlan festői világa. Doma- ; novszky az intimebb jellegű ; táblaképfestészet mellett ; szakavatott mestere volt a ; monumentális műfajoknak is. ; Több jelentős sgrafittót üveg- ; mozaikot készített, de vizűé- ■ lis élményeit a leghívebben ; talán a gobelin tolmácsolta. • Domanovszky festői útja 1 1929-től ível, 1974_ben bekö_ ■ vetkezett, tragikus haláláig, ! Bényi László 75 éve, 1902. január 20-án született* Nazim Hikmet a kiváló török költóv; a huszadik század forradalmi köl-^ tészetenek kiemelkedő alakja. NAZIM-HIKMET: A hazaáruló „Nazim Hikmet továbbra is folytatja a hazaárulást, „az amerikai imperializmus félgyarmata vagyunk” mondotta Hikmet. Nazim Hikmet továbbra is folytatja a hazaárulástr* Vastag, fekete betűk ordították e címet három hasáb fölött egy ankarai lapban, egy ankarai lapban, Williamson admirális fényképe mellett. J Az amerikai admirális elégedett, fülig ér a szája a fényképi 66 centis négyzetén. ; Amerika átruházott a költségvetésünknek 120 millió Urát,) bizony 120 millió Urát. j „— 'Az ámerikai imperializmus félgyarmata vagyunk — ‘ ■ mondta Hikmet, Nazim Hikmet továbbra is folytatja a hazaárulást!” Igen, a hazaárulő én vagyok, ti pedig a hazafiak, a hon hű szeretői. Világos: éri hazaáruló vagyok, igenis hazaáruló, ha e haza a birtokotok, ha bankjaitokban és csekktömbjeitekben él a nemzet, ha a haza azt jelenti: útszélen éhendögölni, ha azt jelenti: rongyokban dideregni, vagy rángatózni a láztól, mint egy < kutya az ájult melegben, • í ha azt: vérünkkel itatni a gépeket gyáraitokban, ha az ágak mohó körme a haza, 1 ha a haza a Vallási Dogmák Gyűjteménye, ha gumiból a haza, ha jövedelmetek, a járadék, a profit a haza, ha a haza azt jelenti: amerikai támaszpont, amerikai flotta, ágyú, bomba, ha azt jelenti: ■ beleragadni ebbe a mocsárba, akkor én hazaáruló vagyok. Ordítsák fekete betűk három hasáb fölött a lapban: Názim Hikmet továbbra is folytatja a hazaárülástl 1962 ", ' (Pass Lajos fordítása) BÁRÁNYT FERENC: Rákóczi-siratö (Részlet s »Hej, Rákóczi, Bercsényi” e. ciklusból) Márvány-tenger partján gyászban áll Rodostót éjszaka fölészállt hét fekete holló, hét fekete holló. Éjjel fölészállták, elhúztak reggelre, csőrükben fehérlett fejedelmünk lelke, fejedelmünk lelke. Fehér az a lélek, fehérebb a gyolcsnál, ■ ogre-szökö sziklák havasán ragyog már,, ......... magasan ragyog márSzikla az a hűség, Rákóczi hűsége, vilíám.fogú orkán mindhiába tépte* ■% síkos hócsuszamlás is hiába hívta: még csak meg se mozdult soha az a szikla, nem mozdult a szikla! Környékezték mézes, hitegető szóval, rendíteni vélték karddal és golyóval, meg is kísértették, meg is fenyegették, fejedelmünk mégsem adta el a lelkét — nem adta a lelkét! Felvitték a hollók hűség havasára, konokabb lett tőled magyar, ha látta, < s az újabb próbákat újra csak kiállta.-WVVWWV*AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA*AAAAAAAAAAAA A fiam kis híján nyolc éves volt, amikor megharapta egy kutya. Osztálytársai diadallal kísérték haza a térről. — Az Adi küldte rá! — kiabálták. — Az Adi. A dolog nem látszott veszélyesnek. At sem szakadt a nadrág, csak nyálas volt De a gyerek lábaszárán halványlila félkörben nyomot hagyott a kutya felső fogsora. Lemegyünk a körzeti rendelőbe, határoztam el. Ott van a tér sarkán. A gyerekcsapat visszakísért Mert olyan nagyra van a kutyájáéi val — magyarázta egy koravén kislány. A rendelő előtt erélyesen elbúcsúztam tőlük. Csalódottak voltak. hogy nem csődülhettek be velünk. Vékony, fiatal orvosnő fogadott Megnézte a gyerek lábát, azután a szék karfája után tapogatott, belebújt halványkék kardigánjába. —Tessék bevinni a sebészetre. Csak három villamosmegálló. Fiam piszkos keze megilletődöt- ten simult ideges tenyerembe. Akkor most előbb még haza kell mennünk, az apja munkaadói igazolványáért. Anélkül n“m fogadnak a kerületi rendelőben. Gyerekkoromban — dohogtam az úton — a falusi doktor bácsinak mindenhez kellett értenie. Az nem passzolhatott tovább a szakorvoshoz. A portásnő közölte, hogy több számot ma már nem adhat ki a sebészetre. Opálüveg fal választotta el tőlem. Bebeszélvén hozzá a kör alakú nyíláson, a tényállást röviden ismertetve, megállapíthattam, hogy jó étvágyú lehet. Valóságos spájzt rendezett be magának a kandiájában. Volt ott felbontott üveg méz (kiskanál állt benne), zsírpapírban töpörtyű, selyempapírban rétes. Azt csipegette az üveg mögött. — Ja? — mondta. /'"Ndafönt már takarítottak. Csizmás öregasszony töröL. gette a követ Eltűnődtem, vajon már indulásra készen húzta-e fel a csizmát, vagy abban van egész nap. Vajon nem kötelező-e a rendelőben az utcai ruhát levetni. Ráértem az igazgató főorvos helyett megváltani a kis világot: ültünk az üres emeleten egy pádon, a Sebé. szét feliratú ajtóval szemben, amelyen még ez a felirat is állt: „Kopogással ne zavarjuk a rendelést!” Érzéseim azt súgták ugyan, hogy odabent most nem folyik rendelés, de a tilalom hatott — Az mondta a' kutyának, fogd meg! — szólalt meg váratlanul a fiam. A csizmás asszony némán tevékenykedett körülöttünk. A csend elbágyasztott; Végre kinyílt az ajtó. Felpattantam — Majd a kollégám — mondta egy fehér köpenyes férfi, sztetoszkóp fekete kábelével a nyakán. Visszaültünk. Amikor aztán bejutottunk és bediktáltam az adatokat egy karton- lapra, továbbá egy nagy könyvbe, és megállapították, hogy a gyermek apjának munkaadói igazolványa lejárt, hiányzik belőle a legutolsó pecsét — sor került a kutyaharapás megtekintésére is. A sebész Molotovra hasonlított, csak nem volt cvikkere. öléhe vette a gyerek lábát, megnyomkiodta. — Ezzel, kérem, fölösleges volt idejönni — állította le a gyerek talpát, s' állt fel maga is. — De azért opportunus lesz megérdeklődni, be volt-e oltva az a kutya. Bár nagyvárosi állatnál remélhető, ugyebár. Azt az igazolványt meg tessék érvényesíttetni. Ismét kint voltunk az utcán. Fel kell hát hívnom az Adi anyját Már csak azért is, nehogy legközelebb nagyobb baj származzon a kutyasétáltatásból. N em könyű ügy. Alig ismerem egyáltalán nem ismerem, szülői értekezletén találkoztunk csupán- Szép asszony, kissé nagy darab ugyan, erre mondják, hogy királynői termet, aranyszálakkal futtatott bronz konttyal. Tegeznem kell, igen, mi „anyukák” tegező, dünk egymással Nézd, anyuka — szokta , mondani az osztályfónöknő. — Nem tudom, hallottad-e, mi történt ma délután — kezdtem óvatosan. Nem, nem hallotta. Es miután már hallotta: —- Ez hülye — mondta magvasán. — Ügy megverem, de úgy... Könyörögni kezdtem. Hogy nem azért hívtam. Csak. hogy megmagyarázza a kislánynak, mi lehetett volna belőle. És talán a többiek is tehetnek róla. Talán cukkolták. Hergelték. Nem tudhatjuk, nem voltunk ott Nagyon kérlek.. „ Adi anyukája kifakadt — Te nem ismered — mondta fenyegetően. — Megjátssza a kisasszonyt. De én majd helyrezökkentem a fejét, ne félj. Egyébként, ha valami anyagi természetű kár... természetesen megtérítjük. Megnyugtattam és nyugtalanul tettem le a kagylót Benéztem a fiamhoz. Elveszetten üldögélt kuglibábui közt a földön. Még egy tisztességes kutyaharapást sem sikerült produkálnia. Béna hadfiként szeretett volna reggel, mankóval a hóna alatt, belépni az osztályba. Vigasztalni akartam. Elterelni a gondolatait Az éjszakája felől sem voltam egészen nyugodt Ha álmában sikoltozni kezd... ? — Te — mondtam szerencsés ötlettel —, hiszen neked nemsokára születésnapod lesz. Ideje megbeszélnünk, hogy is gondolod? Meg akarsz hívni valakit az osztályból? Akikkel ma fociztál? Mit szeret nél? F iam kiürült tekintete megtelt párás fénnyel. — Kutyát — felelte. AAVA* .vWiVA/ E mber Mária: Kutyadolog
