Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-04 / 2. szám

Az első munkanap Így kezdődött az iif év A sok ünnep után ismét a hétköznapokon a sor, s a munka folytatása egyben új esztendő nyitánya is. Vajon hogyan kezdődött az 1977-es év mivel teltek az első műszakok? — kér­deztük hétfőn, hagyománya­inkhoz híven Heves megye üzemeiben. CuKorgyárainkbaR Bár általában tegnap, hét­főn láttak ismét dologhoz a munkahelyeken, a Mátravi­déki Cukorgyárak hatvani és selypi üzemeiben az első nap tulajdonképpen már a harmadikat jelentette, hi­szen mindkét gyárban az ünnepek alatt is dolgoztak. A gépek, berendezések egyetlen percig sem pihen­tek. Az időjárás viszontag­ságai ellenére is folyama­tosan szállították a telepek­re a feldolgozásra szánt répát. A fuvarozás különö­sen a hatvani teherpálya­udvaron ütközött akadályok­ba, a hirtelen lehullott sok hó illetve a lehűlés követ­keztében. Az erőfeszítések ellenére is akadt olyan ré­pás szerelvény, amely a be­fagyott váltók miatt egész nap az állomáson vesztegelt, s csak nagy nehezen jutott Selypre. A gondok, nehézsé­gek ellenére egyébként igen jó hírrel fogadtak bennün­ket az új év első napján: december 31-ig 55 ezer va­gon répát sikerült feldől, gozni a két üzemben, s 5300 vagon cukrot nyertek. Jó ütemű a folytatás is, miután napi 500 vagon nyersanyag kerül a feldolgozó gépsorok­ra. Így e pillanatban már csak mintegy 8 ezer vagon répa van hátra. Az egy év­vel ezelőttihez képest javult a répa ..béltartalma” cukor­foka, így — mint kiszámí­tották — a korábbi 125 napos szezonnal szemben a mostani kampányban 105 nap alatt tudnak annyi cuk­rot 'előállítani' a két gyár­ban, mint 1975-ben. Ffij’esztések Sírokban A Mátravidéki Fémmű­vek siroki központjában vál­lalatvezetői üléssel kezdődött az új év. A tanácskozáson — mint értesültünk —négy fontos témáról tárgyaltak. Megbeszélték a nyomda- és a dobozüzem 80 millió fo­rintos hitellel megvalósuló rekonstrukciójával kapcsola­tos tennivalókat s hozzálát­tak az automata aerosol- gépsor 10 milliós beruházá­sának előkészületeihez. Egy­idejűleg pedig gyors tájé­koztatást kaotak a résztve­vők a tavalyi eredmények* ről amelyek jóknak mond­hatók, miután az 1976-os feladatokat a vállalat tul- teliesítette. Szóbe került az 1977-es program is, amely­nek alkalmával bejelentet­ték. hogy a termelés to­vábbi 8 százalékos emelése a cél. A vállalat siroki illetve füz--'u'ooyi telepein egyéb­kén* szokás szerint termel­tek a kollektívák megszo­kott feladataikat végezték. ß V!L TS-ban: lehoznak Svájcba, Csehszlovákiába, Olaszországba, s január 10- én már újabb gyártmányai­kat indíthatják útnak kül­földi megrendelőjüknek. ßz Izzóban Az új esztendő első mun­kanapja tulajdonképpen semmi rendkívülit nem je­lentett az Izzó Gyöngyösi Folytatják a vákuumszivaty- tyúk és a transzformátorok építését is, hasonló módon dolgoznak a félvezetők elő­állításában. A gyár idei árbevételi ter­ve 34 százalékkal több a tavalyinál. Ennek a nagy növekedésnek az oka az, hogy a II. félévben hozzá­kezdenek* az integrált áram­körök előállításához. A leltározás mellett mindössze néhány embernek akadt megszokott munka a VILATI-ban: Novoíhni János. Nagy József és Math Imre kalander vezérlő berendezésének mérését végzik. Gyárában. Az üzemekben mindent ott folytattak a dolgozók ahol a múlt év­ben abbahagyták. Ugyanis december 29-én a vezetőség általános tájékoztatást adott a tavalyi eredményekről és az idei feladatokról, miután 1977. évi terveiket decem­ber 28-án végi égési tették. Az üzemekben folytatták a befejezetlen, félkész áruk összeszerelését, így például az exportra szánt öblös­üveggyártó gépek alkatré­szeinek gyártását és végsze­relését valamint , „ lámpa­gyártó berendezésekét. Ez utóbbiakból egy megy a ha- i táron túlra három pedig az Izzó saját gyárának re­konstrukcióját szolgálja. o/idmu / A tsz-3kbe 3 sem piiietnsli A pétervásári Gárdonyi Termelőszövetkezetben nem­csak a mintegy ezer szarvasmarhának az ellátá­sáról gondoskodtak az idei év első munkanapján, ha­nem a különböző üzemegy­ségek termelését is beindí­tották. A gazdaság tejüze­mében héttőn hajnalban már 1200 liter tejet csoma­goltak illetve. szállítottak ki a község és a környező helységek üzleteibe. A sava­nyítóüzemben. is az úgyne­vezett kiszerelést végzik s az első napon több mint 10 mázsa Vegyes savanyúság, uborka és paprika került üvegekbe. A péterkeiek a környék adottságait kihasználva er­dőgazdálkodással is foglal­koznak, ami az „uborkasze­zonnak” számító téli hóna­pokban is bőven ellátja munkával a szövetkezet dol­gozóit. Ezúttal is vagy négy­százan végezték az erdőfel­újításokat a vágásra érett fák kitermelését és ., rön­kök elsődleges megmunká­lását. Ugyanakkor a faüzem is csaknem 20 ezer forintos értéket termelt. Itt készítik — egyedü] az országban — a mindenhol használatos bélyegzőfákat. A gépműhelyekben, gép­színekben az ütemtervnek megfelelő javítások foly­nak. Huszonöt szerelő és szakmunkás most éppen a gépkocsikat és egyéb szállí­tó járműveket készíti fel a tavaszi csúcsidőszakra. Ez a legfőbb munka a tiszanánai Petőfi Termelő- szövetkezetben is ahol a szerelőbakokon most MTZ- traktorok és IFA-teherautók állnak. De ez csak a gép­park' egy része, ugyanis 'tegnap reggeltől ismét foly­tatják Poroszlóról a cukor­répa bérmunkában vállalt elszállítását a Mátravidéki Cu korgyárakba. Megkezdték a műtrágya előkészítését, mivel mára várják az RNA repülőgé­pét amely a következő na­pokban több száz hektáron végzi el a fejtrágyázást és az alapműtrágya kiszórását. Nincs megállás az iro­dákban sem. A szövetkezet szakvezetése az idei év gaz­dasági, termelési ég pénz­ügyi tervét állította össze, amit a tagsággal majd a zárszámadási közgyűlésen is­mertetnek. Annál nehezebb viszont munkát találni a tsz nődolgozóinak, akik mi­után befejezték a dohány csomózását, néhány hetes pihenőre kényszerülnek. A férfiak egy része az állat- tenyésztő telepeken dolgo­zik ahol a 370 tehén, 170 üsző és a másfél ezer juh körül adódó munkákat lát­ja el. A tejipar tartályko­csija innen maid hétezer li­ter tejet szállított el hétfő reggel. A többi férfi pedig már készül a szövetkezet ártéri erdeinek kitermelé­sére ami a tervek szerint még a héten el is kezdődik. Megkésett újságok csúcsidőben „A kezdés pontos idő* pontját és a közreműködő­ket következő számunkba': közöljük” — ígérte olvasói nak az RTV, vagyis a nép­szerű Rádió és Televízió Üjság. A szerkesztők ak­kor még bizonyára nem tudták hogy ez a bizonyos következő szám pontosan egy esztendőt késik. így bizony tájékozatlanul ül­tünk a szilveszteri képér nyö elé, néztük a műsort, s jót derültünk Hofi postái, illetve a lapterjesztést sza~ puló csipkelődésein. Pedig a szilveszteri műsor alkal­mi újságárusa még nem tudhatta, hogy az RTV elő­fizetői csak 1977. január 4-én, tehát ma kapják kéz­hez a műsort, hogy a ké­pes hetilapok, valamint a Magyarország ugyancsak megkésve érkezik az olva­sókhoz. A megkésett olvasnivaló­kért azonban most nem a postán kell elverni a port- Noha aé évkezdés miatt a postán is adódtak bizonyos adminisztiratív nehézségek, mégis a túláradó gondos­kodás és szilveszteri igye­kezet okozta a legnagyobb galibát. A lapok ugyanis szinte egyszerre a hét vé­gére lepték meg a kedves olvasót, így kívánva sok- sok BUÉK-ot. Am ugyan­akkor megfeledkeztek ar­ról, hogy még a legerősebb lapkézbesítönek is csupán két keze és egy kétkerekű lolokaja van, s abban ói" zony még akkor sem fér el tucatnyi sajtótermék, ha a hasábokon remek írások és őszinte jókívánságok sora­koznak. Így és ezért történt, hogy Egerben például az új esz­tendő reggelén csupán a napilapokat kapták kézhez az olvasók, míg a < hetila­pok a posta raktárában so­rakozva vártak sorsukra. Gyanítom, 1977-ben is lesz év végi hajrá, kará­csonyi és szilveszteri csúcs- forgalom, ezért nem tűnik talán korainak a javaslat: a szerkesztőségek, a nyom­dák, valamint a terjesztés szakemberei egyeztessék a lapok megjelenési időpont­ját. Elvégre hét közben is jól jön az olvasnivaló. Megnyugtató megoldást je­lentene persze az is, ha időközben korszerűsítenék a lapterjesztést, a kétkere­kű tolókáról áttérnének' esetleg valami modernebb­re. vagy ... Több tippem egyelőre nincs. Csak kívánságom: cl jövőben szeretnénk idő­ben. frissiben kézhez kapni újságjainkat. Ha már egy­szer előfizettük azokat. Mégpedig időben! (márkusz) A SZOT elnökségének ülése A SZOT elnöksége hétfőn ülést tartott, ahol a magyar szakszervezetek nemzetközi kapcsolataival foglalkozott. Megállapította, hogy minde­nekelőtt a szocialista orszá­gok szakszervezeteivel épül ki szoros együttműködés, s e kapcsolatok új vonásokkal is gazdagodtak. Rendszeressé váltak a kétoldalú találko­zók csakúgy, mint a több oldalú tapasztalatcserék, bő­vültek az egyes szakmák kapcsolatai, kialakult a mun­kabrigádok cseréje. Üj sza­kasz kezdődött a más irány­zatú szakszervezetekkel való kapcsolatok kiépítésében is európai és nemzetközi mére­tekben egyaránt. Az Europir1 ban végbement politikai vál­tozások például lehetővé '.et­ték, hogy elkezdődjön a kap­csolatok normalizálása Spa­nyolország, Portugália és Görögország szakszervezeti mozgalmával. A SZOT elnöksége egyik legfőbb feladatként mondot­ta ki, hogy a magyar szak- szervezetek a jövőben még határozottabban járuljanak hozzá a nemzetközi szak- szervezeti mozgalom egység- törekvéseinek erősítéséhez, az osztályharcos testvérszer­vezetek, mindenekelőtt a szocialista országok szakszer­vezeteinek internacionalista összefogásához. (MTI) v „Fél gőzzel” dolgoztak tegnap és folytatják a mun­kát ma is a VILATI egri gyárában, s termelés helyett leltározás jelenti a felada­tot. A gyári létszám mint­egy fele foglalatoskodik hét­fő óta a telepen s ez al­kalommal a gyár befejezet­len és félkész termékeiről készít felmérést. Mintegy 30 millió forintnyi értéket vesz­nek számba „ munka során aztán itt is megszokott „ke­rékvágásba” zökken az élet. További tennivalóikhoz bi­zakodó hangú1 atban fognak, hisze.i tud iák hogy tava­lyi célkitűzéseiket általában sikerült teljesíteniük. Az év «tolsó napján kifutott utol £0 exportszállítmányuk Is, I A Heves megyei Népi El­lenőrzési Bizottság országos vizsgálat részeként a közel­múltban felmérte a munka­erő-gazdálkodás helyzetét megyénk építőiparában. Ki­terjedt ez a vizsgálat a két építő vállalatra. a legna­gyobb építőipart szövetke­zetre és több építőanyag­ipari üzemre: cementgyárra, téglagyárra, kőbányára. Igye­keztek képet alkotni arról, hogyan hasznosítják a mun­kaerőt, amelyből köztudot­tan különösen kevés van eb­ben az iparágban. A felmé­résen dolgozók tapasztalatai nemigen adnak okot az elé­gedettségre: megyénk építő­iparában sok változásra van szükség ahhoz, hogy lépést tarthasson a gazdaság egyéb ágainak fejlődésével. Hogy fel ne mondjanak... Nincs elég munkaerő a megszabott feladatokhoz. A felmérés adatai szerint a Heves megyei Állami Építő­ipari Vállalatnál például 1973-ban volt utoljára annyi dolgozó, amennyit eredetileg terveztek, azóta mindig ke­vesebb. Tavaly már 109-en hiányoztak. De kilencvenen hiányoznak a szükséges ki- lencszázból a munkájával egyébként sok elismerést szerzett Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövetkezetnél is. A vizsgált vállalatok mindegyikénél munkaerő­hiány van — állapította meg a népi ellenőrök jelentése. Ebből természetszerűen az következnék, hogy a kevéssel igyekeznek a lehető legoko­sabban gazdálkodni, haszno­sítani a munkaerőt; de a ta­pasztalatok szerint más a helyzet. Nincs rend a lét­szám-nyilvántartások körül, nem foglalkoznak a törtnapi hiányzásokkal, nem is mérik Tervek és lehetőségek” Vasi, va»y nincs munkaerő? az ebből eredő munkaidő­kiesést. Megnőtt az igazolat­lanul távolmaradások száma is. Vagyis lehetőség van a munkafegyelem lazítására, a teljesítmények pedig csök­kennek. S ez a „jószívűség” bizony gyakran azért is van, mert örül a munkahelyi ve­zető, ha valamilyen módon együtt tudja tartani az em­bereket. Hogy ne menjenek el... Tehát egyrészt szigorí­tani 1 kellene a fegyelmet, mert úgy is kevesen vannak, másrészt nem szabad „túl szigorúnak” lenni, mert ak­kor még kevesebben marad­nak. ördögi kör. Az előkészítés fegyelme Alapvető dolog a kezdet, a beruházás előkészítése. Az építőipari vállalat munkájá­nak eredményessége függ at­tól, hogyan készítették elő az építkezést, amellyel megbíz­ták. Az időjárás viszontagsá­gainak is kitett munkák terv- szerűségét úgy-ahogy csak akkor lehet biztosítani, ha előre tisztában vannak a fel­adat' minden részletével. Ez­zel szemben — ahogy ezt a népi ellenőrök jelentése is megállapította — a vállala­ti program készítésekor, az' év utolsó negyedében még nem ismerik jövő évi felada­taikat az építők. Nincs szer­ződés, előkészített költségve­tés, csak kapacitás-megren­delés van. Jó, ha a fele ké­szül el a tervdokumentációk­nak erre az időszakra. Per­sze az építők sem szentek, alkalmazkodnak ehhez a helyzethez, rátartással gyűj­tik össze a megrendeléseket, hogy aztán majd legyen mi­ben válogatni. Így gyakran fordulnak elő ilyen-olyan ki­fogások a megrendeléssel kapcsolatban, elhúzódik a költségelemzés, hosszadalmas levelez’getés kezdődik a meg­bízókkal. Pedig csak az a valódi ok, hogy az építők korábban már többet vállal­tak, mint amennyit teljesí­teni tudnak. Érthető, a tervszerű lét­számgazdálkodás ilyen kö­rülmények között egyik cég­nek sem erős oldala. Elért vannak a csúcsidőszakok, amikor egy-egy építkezés zsibongó méhkashoz hasonlít, folyik a mértéktelen túló­ráztatás, a kapkodás. S hogyan fizessék a béreket7 Ka nem ad a vállalat folyamatos munkát biztosítani a dolgo­zónak, s ezért csak 50 szá­zalékos a teljesítménye, nem adhatják neki egyúttal a fe­le fizetést is. Amikor viszont 150 százalékra rúg a csúcs­időszaki teljesítmény, a fize­tést is ennek arányában kell kiadni. Drágul az építkezés, nő a vállalat vesztesége A bérek egyébként is elszakad­nak a teljesítményektől, ez általánosan tapasztalható. Szép számmal akadnak úgy­nevezett kialkudott munkás­bérek, túl sok a nem normá- zott munkakör. Lépés jó irányba A népi ellenőrök az idei év első félévének befejezéséig vizsgálták a vállalatok mun­kaerő-gazdálkodást. A ko­rábbi igeit zűrzavaros helyzet az V. ötéves terv kezdete óta tapasztalataik szerint ja­vulni látszik: persze, rövid néhány hónap alatt nem szá­molhatnak fel több éves tar­tozást. De mindenesetre ör­vendetes: jó irányba léptek vállalataink 1976-ban. Első­sorban a munkaidőalap jobb kihasználására tettek intéz­kedéseket; a tanácsi építők terveiben például a létzsám- csökkentés mellett a fizetés nélküli szabadságok és a ren­dezvényekre fordított idő csökkentése is szerepel. S nem csak a tervekben: 30 százalékkal kevesebb volt időarányosan a fizetés nél­küli szabadság mint tavaly. Ugyancsak csökkent a túl­órafelhasználás, szinte mind­egyik vizsgált üzemnél. Per­sze azért sok munkahelyen még mindig túlzott a túlórák felhasználása, például a 3I-es számú Építőipari Vál­lalatnál, amely a bélapát­falvi nagyberuházáson dolgo­zik. Az igazolatlan hiányzá­sok száma kétszeresére nőtt 1973—75 között. 1976-ban ez a szám is némi csökkenést mutat. S aminek, már régen természetesnek kellene len­nie, de a helyzet ismereté­ben a pozitívumok közé so­rolják a népi ellenőrök: az idén már mindegyik vállalat­nál nyilvántartják az állás­időket .. * Ugyanakkor viszont: még mindig sok a törvénysértő szabálytalanság a szabad szombatok és jutalomszabad­ságok kiadásánál. Reális terveket Fura dolog ez a létszám- hiány. Az ember, ha csupán számokat néz, vállalati kal­kulációkat, hajlamos arra, hogy megdöbbenésében min­den céget felmentsen nem vagyunk elegen a feladatok­hoz. De alaposabban utána­számolva, rá kell .jönnünk, igen sok egyéb hiányosságot próbálnak megmagyarázni a létszámhiánnyal. A jövő évi tervekben is olyan mértékű munkásfelvételt kalkulált a legtöbb vállalat, amiről nem­csak a munkaügyi osztáyve- zető, de még a segédmunkás is már most tudja: úgysem teljesíthető. Miért ne magya­rázzuk év végén majd ezzel, ha valamit nem jól csinál­tunk? A népi ellenőrök erről egyébként így fogalmaznak: „A belső tartalékok feltárá­sával nem kellő mértékben foglalkoznak, a veszteség- források vizsgálatát formális intézkedések követik.” Ezért is javasolták, hogy a felügyeleti szervek vizsgálják felül vállalataik V. ötéves tervi munkaügyi programját, s ebben a programban sze­repeljen az élőmunka haté­kony felhasználásához szük­séges minden szervezési in­tézkedés. Valamennyi válla­latnak meg kellene szervez­nie a félnapos hiányzások nyilvántartását, hiszen ebből a munkahelyi szervezetlen­ség számos oka is kiderülne. Ne úgy „vigyázzunk” a mun­kásokra, hogy elnézzük a la­zaságot : alaposan, körülte­kintően kell vizsgálni a kilé­pések okait. Minden évben értékelik a vállalatok teljesítményeit, s a jó eredményeket elismerés, kitüntetés követi. Szerepel­jen a jövőben a dicséret fel­tételei között a jó munkaerő- gazdálkodás is... Ilekeli Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents