Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-14 / 295. szám

\ A tervezés stílusa Rég ismert igazság a szín­házak körül, hogy mindig az a színész rögtönöz kitűnően, aki. betűről-betűre tudja a szerepét, aki mindig alapo­san, lelkiismeretesen felké­szül az előadásfa. A jól fel­készült művészt — de a felkészült sportolót, diákot, sőt: a felkészült gazdasági szakembert sem hozhatja ki a sodrából egy-egy váratlan fejlemény. Nem, mert van kapaszkodója: ismeretanya­ga, információja, tájékozott­sága elhatározott célja, tud­ja, hogy mit várnak tőle, és azt is, hogy milyen körül­mények között mire képes. Az ilyen emberre szokták azt is mondani, hogy „csípő­ből tüzel”, mert többnyire a legmegfelelőbb döntést ta­lálja meg — akár rögtönöz­ve is, a váratlan helyzet megoldására. Egy vállalat az eredmé­nyes munkára, a váratlan helyzetek kivédésére nem utolsósorban gazdasági ter­veinek Összeállításával ké­szülhet fel. A vállalati terv ebből a szempontból nem egyéb, mint az egy vagy több évre szóló vállalati gazdálkodás forgatókönyve. „Az lenne a jó, ha az év a gyárban mindig október­rel kezdődhetne” — hangoz­tatják gyakran a vállalatok vezetői — „mert akkor a január elején induló valósá­gos esztendő, a vállalat szá­mára, nagy valószínűséggel a gazdálkodás legmegfele­lőbb, nyugodt körülményeit hozná, kévés váratlan ' ese­ménnyel, kiegyensúlyozott termeléssel.” Való igaz ha például egy vagy több év vállalati gaz­dálkodási forgatókönyve — a vállalati terv — mindig idejekorán elkészülne s a vállalatok ennek alapján, már októberben,- november­ben megkezdhetnék a felké­szülést, konkrétan és részle­tekbe menően, a következő év termelési, fejlesztési, be­szerzési, értékesítési prog­ramjaira — könnyebben, ru­galmasabban igazodhatna bármelyik vállalat az évkö­zi váratlan eseményekhez. Az idejekorán összeállított vállalati tervek előnyei min­denekelőtt a vállalatok kö­zötti kapcsolatokban mutat­kozhatnak meg: abban, hogy nemcsak idejében, hanem pontosan, részletesen meg­rendelhető a nyersanyag, az alkatrész, a szolgáltatás, mert a megfelelő időben tisztábban látható, mire is lesz szükség a következő hó­napokban. Az idén mindennek érvé­nyesítéséhez kedvező helyzet alakult ki: a vállalatok túl­nyomó része november utol­só napjaira elkészült jövő évi terveivel. Hosszú időre visszatekintve nincs sok pél­da arra, hogy a vállalatok ennyire haladtak volna ezzel a munkával. Sőt, elég gyak­ran megesett hogy olykor 2—3 hónap is eltelt már az évből, mikorra a gazdálko­dás érvényes vállalati .me­netrendje” összeállt. Ilyesmi különösen a több gyáregy­ségből álló nagyvállalatok­nál, trösztöknél fordult elő: mire a jóváhagyott gyáregy­ségi terv a központból visz- szaérkezett, már régen asze­rint kellett volna dolgozni. A vállalati tervezés kése­delmeiben persze nem egy­szer közrejátszottak vállala-- ton kívüli okok is: egyes szabályzók, pénzügyi felté­telek, árak tisztázatlansága. Az idén azonban mindez másként alakult: a vállala­tok idejében megkapták, több fórumon is a tervezés­hez szükséges információkat, s ismeretessé vált az is, hogy említésre méltó válto­zás nem szükséges a sza­bályzók körében. Mindez nagymértékben növelte a vállalati tervező munka biz­tonságát, javította stílusát,« a tervezők munkakedvét, hogy már csak nekik kel­lett tisztázniok azokat a részleteket, amelyek rájuk tartoztak, amelyekért ők a felelősek. Megkönnyítette a tervezők munkáját továbbá az is, hogy a nemrégiben , össze­állított középtávú tervek vé­gül is Igen jó színvonalon készültek el, s így azok most jó bázisai lehettek az időszakon belüli éves vál­lalati tervezés számára. Mindettől együttesen nagy valószínűséggel elvárható, hogy számottevően javul majd, mindenfajta tervezés legfőbb „mutatója” — a tervszerűség, ami a vállalati munka kiegyensúlyozott, nyugodt légkörét a követke­ző évekre elsősorban stabili­zálhatja. A tervszerűség nö­vekedése pedig a középtávú állami és vállalati feladatok teljesítésének természetsze­rűen legfontosabb biztosíté­ka. Akkor is ha a vállalati éves tervezés átfutási idejé­nek pontossága azonnal, ér­zékelhetően nem is javítja majd a vállalatok közötti kooperációs fegyelmet. Eh­hez a tervezés időbeli és tartalmi pontossága külön­ben is csak az egyik, bár alapvető feltétel. G. F. Heves megyében is Megoldják az útépítők korszerű szállítását ' A közlekedés V. ötéves tervének egyik fő feladata a személyszállítás kulturált^ eágának javítása. Az autó- közlekedés mind a helyi, mind a távolsági forgalom­ban korszerű Ikarus-buszok üzembe állításával megkezd­te a terv végrehajtását. A Volán a munkásszállí­tást legjobban igénylő Út­építő Tröszt vezetőivel nem­régiben közösen vitatta meg a teendőket az útépítő mun­kások utazásának javításá­ért. Miután általában ki­sebb csoportok, brigádok szállítása a feladat, kisebb járművek, például Skoda­kisbuszok is megfelelnek a célnak. A Volán Tröszt vál­lalta, hogy 1977-ben saját forrásból 65 mikrobuszt vá­sárol, s a kocsikat munkás- szállításra vezető nélküli bérautóként adja az Útépítő Tröszt vállalatainak. Ily mó­don jövőre Pest, Heves, So­mogy és Fejér megyében megoldják az útépítő mun­kások korszerűbb szállítását. Megállapodtak abban is, hogy legalább a hét végén, illetve a hét elején, a mun­kások haza_ és visszaszállí­tására valamennyi megyében biztosít autóbuszt a Volán. Íj bauxitbányát avatlak a Bakonyban December elején avatták fel a Bakonyi Bauxitbánya Vál­lalat új Iza II. bányáját. Az egész évre, 55 ezer méternyi- re tervezett kutatófúrásból több mint 32 ezer méter ju­tott a kiváló minőséget adó Nyírád környéki bauxitlelő- helyekre. A kutatások ered­ményeként december 6-án került sor az Iza II. bánya felavatására. (MTI fotó — Bisztray Károly) Aktivitás és széles körű demokrácia Ifjúsági parlamentet tartónak a kereskedelmi és vendéglátóigari dolgozók Vasárnap, december 12-én Egerben rendezték meg a fiatal kereskedelmi dolgo­zók megyei ifjúsági parla­mentjét. A Technika Háza előadótermét megtöltő 160 fiatalt, valamint az elnökség tagjait Szalontai Anna, a megyei tanács kereskedelmi osztályának közgazdasági csoportvezetője köszöntöt­te. Részt vett az ifjúsági par­lament munkájában Amb­rus József, a KISZ Heves megyei Bizottságának titká­ra, György Lajos, a Belke­reskedelmi Minisztérium osztályvezetője, Oláh Györgyné, a KPVDSZ me­gyei titkára, valamint Klaisz Ferenc, a MÉSZÖV elnöke. Az üdvözlő szavak el* hangzása után Bágyi Imre, a megyei tanács kereskedel­mi osztályának vezetője szá­molt be az ifjúsági törvény végrehajtásáról és a megye kereskedelmének középtávú feladatairól. Elöljáróban em­lékeztetett: törvényeink kü­lönös figyelmet fordítanak arra, hogy a munkába jól beilleszkedhessenek, bekap­csolódhassanak a közügyek intézésébe. Az ifjúsági par­lamentek a fiatalság közéle­ti tevékenységének, tájékoz­tatásának, az ifjúsági tör­vény végrehajtása ellenőrzé­sének fórumai• A továbbiakban arról szólt részletesen az előadó, hogy milyen feladatok állnak ke­reskedelmünk előtt az ötö­dik ötéves tervidőszakban. Ennek lényege — mondta —, hogy az eddigieknél maga­sabb színvonalon kell eleget tenni a lakosság áruellátásá­ból adódó feladatainknak. Többek között szükséges, hogy kiegyensúlyozott ellá­tást biztosítsunk a tömegfo­gyasztásra szolgáló árukból, a kínálat szervezésénél az eddiginél hatékonyabb pro­pagandát kell kifejteni, jó ellátást kell biztosítani a háztartási munkát megköny nyítő eszközökből, félkész élelmiszerekből. A vendéglátásban alapve­tő feladatot jelent az átlag­igényeknek megfelelő ételkí­JÓ NAGY DARAB EG — jó nagy darab, látóhatárig nyújtózkodó síkság kulisz- száinak ürességében már lassan helyet cserél a tél az ősszel. Ilyen ez a decemberi Alföld. Unalmas, egyhangú, semmitmondó táj a hegyvi­dék változatosságaihoz szo­kott szemnek. Am a síki emberek erről másként vé­lekednek, mivel másként is szemlélik a tájat — szere­tettel, türelemmel, ismerő­sen. Tudják, merre húzód­nak a jószágnevelő fűme­zők, legelők és hol feksze­nek a kenyértermő „éietes”- táblák. — E gondolatok kö­zé lép be, mint az autó fu­tását hirtelen és váratlan megakasztó fék egy kér­dés: „Hol álljunk meg...?” No, ugyan hol? Csakis a falu közepén, ahol a ta­nács, az iskola, a tsz-köz- pont, a művelődési házj szóval, a falu szívében... Azt mondom, a falu szí­vében Kömlő tanácselnöké­nek: semmit sem kérdezek, beszéljen kedve szerint azokról a dolgokról, ami­ket fontosnak tart, hogy az újságba kerüljenek — a hallottakat én hű krónikás­ként jegyzem. — Hijnye, az apád...? — túr az üstökébe Szabó Mik, lós. — Kérdezés nincs, még­is itt a nagy kérdés... No, várjunk csak. Ügy kell ösz- szeszedneín a dolgokat, hogy aztán ne szidhassam utána önmagamat. Vágjunk bele.., Nekem itt Komlón sok is­merősöm van. Szabó Miklós tanácselnök is közülük va­ló. Magas termetű, jó szál férfi, ősz hajjal. Olyan, akár egy behavazott tetejű to­rony. — ELSŐ HELYRE SORO­LOM az iskolaépítést — kezdi. — Tanácsi szinten ez a' legfőbb feladat. Igaz, van itt nagyobb költségű belek­Kömlői krónika tetés is. számunkra mégis ez a „kiemelt” beruházás. — Láttam a sürgés-for­gást magam is. Az emberek és a gépek ugyancsak szor­galmasan takarítják a vá­lyogromokat. — Nekünk műemlékünk nincs. Valaha és nagyon sokáig csak két szilárd anya­gú építmény volt a község­ben, a templom és a paró­kia. Vályog- és vert falú há­zakban laktak az emberek. Kömlő első műemlékei majd évszázadok múlva azok az épületek lesznek, amelyek ma épülnek a községben. Vályogból rakták a régi , négy tantermes iskolát is, összeomlás előtt volt és mi szétromboltuk. Ugyanazon a helyen építjük meg a kor­szerű 4 tantermes iskolát, amit összekötünk az 1962- ben emelt „új” iskolával. A költség 5,5 millió forint, eh­hez 3 milliót adott a me­gyei tanács, ami hiányzik, magunk teremtjük elő. Na­gyon sok támogatást kap­tunk már eddig a termelő- szövetkezettől, a KPM Köz­úti Igazgatósága hevesi ki- rendeltségétől és a Hanyi- sajfoki Víztársulattól is. Az iskolaépítést a Hevesi Épí­tőipari Ktsz végzi, s azt az ígéretet kaptuk tőlük, hogy a jövő tanév kezdetére min­den munkával elkészülnek. Nagyon szeretnénk, hogy így legyen, mert jelenleg a kultúrházban, a tűzoltószer­tárban, szükségtantermekben folyik a tanítás. Megvárja míg cigarettára gyújtok, s aztán az elnök újabb fontos témák sorolá­sába kezd: — Kutat fúratunk az ivó- vízellátás javítására, ennek költségét, félmillió forintot, a megyei tanács állja. Ko­rábban csak egy kút szol­gálta a falut és napi 60— 70 köbméter víznél többet nem adott, holott az igény ennek az ötszöröse... Jövő év szeptember elsején ná­lunk is megnyitjuk az öre­gek napközi otthonát, ahol 25 idős ember ellátásáról gondoskodunk majd. A FALU TÖRTÉNETE fe­lé fordítom a beszélgetést. Szabó Miklós ebben a té­mában is járatos. Mondom néki, miközben ugyancsak csodálkozva hallgat, hogy. Kömlő utcáit járva nekem mindig az ősi város, Mo- hendzso-daró jut az eszem­be, amelyet 1925-ben tártak fel a mai Pakisztánban az Indus alsó folyásánál. Hogy miért jut eszembe? Mert Mohendzso-daró városában voltak ilyen széles utcák, s amint a régészek beszámol­tak róla: „mérnöki pontos­sággal, tervszerűen alakítot­ták ki őket, s derékszögben keresztezték egymást”. , — Kömlő településszerke­zete valóban érdekes és rit­ka, az utcái szélesek, egye­nesek, s derékszögben ke­resztezik egymást. Ebből származott az a tévhit, amellyel még ma is talál­kozni, hogy valamikor fe- gyenctelep volt, fegyencek faluja. Az öregebbek em­lékező beszéde, az élő száj- hagyomány s.zerint Mária Terézia hadmérnökei tervez­ték meg így a falut s az osztrákellenes, rebellis ele­meket telepítették ide. Te­hát becsületes emberek vol­tak, amilyen becsületes és szorgos, törekvő nép a mai. Csak néhány példát erre... Hatszáz tehén és több ezer hízó sertés van a háztáji­ban, nem ritkák a fejőgé­pek sem. De nemcsak a magukéval, a közössel is törődnek Itt ugyanis nem volt szükség társadalmi munkára, se diákokra. se katonákra, semmi idegen . kézre. A tsz-tagok minden betakarítási munkát elvé­geztek maguk, és időben. Ezt ugyancsak nagyon fontos do­lognak tartom. Mint azt is, hogy a faluban 27 millió fo­rint „hízik” a takarékban..: Itt pontot is tehetnék,, de nem lenne teljes a krónika Csáti Béla bátyám nélkül. Ha hírét kapná, hogy háza körül jártam, s nem tettem meg, hogy rányissam az aj­tót, a dolog talán meg is ríkatná, olyannyira tiszteli és szereti a barátságot. Évek óta tsz-nyugdíjas. Annyi sokfélét, annyi sok nehezet vitt életében, hogy a sav­motor figyelmeztette: vi­gyázz a terheléssel! Volt suriimás, policár, tanácselnök is az időben, mikor mások-, a padlást is lésöpörtették, aztán tsz-elnök. A szövet­kezetek egyesítésekor ' őt akarták újra elnöknek, . de nem vállalta, mert akkor az öccse Jónás nem lehetett volna főkönyvelő. Bekopogok hát hozzá, a fáradt, de jó szívű öreg baráthoz. Az unokákkal ko- mázik a meleg szobában. Tüstént felpattan, kitárt karja felém mozdul. Egy villanás jókedvvel palástol­ja elérzékenyült örömét. Ar­ról panaszkodik, hogy az orvos nemrég megtiltotta volt az italt ’ és élete párja mennyire szigorúan őrködik azon, meg ne szeghesse a tilalmat. No, nem iszákos ő, de egy-egy kupica pálinka jó frissítője lenne az ét­vágynak. Aztán hosszan sze. melgetjük szálazzuk a kö­zös emlékeket, hogyan is volt 69-ben a repülőgépen, Moszkvában meg Csebokszá- riban. ÁTBALLAGUNK kettes­ben öccséhez, Jónáshoz is, Csáti Jónáshoz, aki a fő­könyvelőségből azóta elnök­ké lépett elő. Pár házat keLl csak haladni, hogy üdvözöl­hessük egymást Minden szó nélkül a kisebbik szobába sietek hogy láthassam a nyírfákat. A nyírfák — ki. sebb ligetre való — rámá­ban függ a falon. Olajkép. Balladás, sejtelmes hangula­tú festmény, a látvány fel­kavar, megfog és el nem ereszt. Pausztovszkij írásai­ban vannak csak ilyen nyár. fák. Csáti Jónás szinte gyer­mekkora óta fest. Senki nem tanította erre. Festőte­hetség. — Mikor festettél utoljá. ra ? — kérdezem. — Nagyon régen, hisz nincsen rá időm ... és hagy­juk is ezt a témát — zárja le a további kérdések útját. — Inkább tériünk prózaibb dolgokra, a termelőmunká­ra, amiből élünk. írd be a krónikádba, hogy 6 millió forintból szakosított sertés­telepet létesít a szövetkeze­tünk. Egy évben 5060 hízott sertést adunk majd át az államnak. Fejlesztjük szarvasmarha-telepünket is. Területünkön, a Bacsó-ta­nyán, ahol olaj után kutat­tak, 4000 méter mélységből 70—80 fokos hévíz tört fel. Ide melegházat, fóliaházakat tervezünk a víz hasznosítá­sára. .. A KRÓNIKÁS ELBÚCSÚ­ZIK, összehajtja noteszát. Odakint decemberi szél si- vít, s itt bent a meleg szo­bában a balladás. sejtelmes nyírfák hullatják dermedt leveleiket. Pataky Dezső nálat biztosítása. Annál Is inkább fontos ez, mert az el­múlt évben megyénkben az egy lakosra jutó ételforga­lom mutatója 20 százalékkal volt alacsonyabb az országos átlagnál. Az ifjúságpolitikai határo* zatok jelentős figyelmet for­dítanak annak biztosítására, hogy a fiatalok kultúrált kö­rülmények közt tudják eltöl­teni szabad idejüket; ez egyben azt is jelenti, hogy a vendéglátásra e téren is igen nagy feladat hárul Az ifjúsági parlamerft résztvevői nagy figyelemmel hallgatták a kereskedelmi osztályvezető szavait, aki részletes képet vázolt fel a rájuk váró sokrétű feladat­ról. A küldöttek oldalakat jegyzeteltek tele, sokan pe­dig már előre felírták azo­kat a gondokat és javaslato­kat, amelyek a munkahelyi ifjúsági parlamenteken hang­zottak el. így aztán érthető, hogy az előadás befejezése után sokan jelentkeztek fel­szólalásra, s végül igazi par­lamenthez méltó demokra­tizmussal 15—15 kereskedel­mi, illetve vendéglátóipari dolgozó számolt be a mun­kahelyén dolgozó fiatalok helyzetéről- A harminc fel­szólalás, a sok szakmai kétr dés és a válaszadás, órákon át tartotta tűzben a megyei parlament fiataljait, így az országos parlament küldöt­teinek megválasztására a . ké­ső délutáni órákban került sor: a megválasztott nyolc küldött közül négy a keres­kedelemben, négy pedig a vendéglátóiparban dolgozik. A Könnyűipari Minisztérium a gyermekruha­ellátásról Jó úton halad a gyermeke ruházati ellátás korszerűsí­tése — tájékoztatták a Köny. nyűipari Minisztériumban az MTI munkatársát. A ruhá­zati ipar mintegy 30 milli­árd1 forint értékű éves ter­melésének egyharmadát a gyermekek és a fiatalok ré­szére készülő termékek ad­ják. Ez évben már sikerült teljes mértékben ellátni az iskolába indulókat iskolakö­pennyel és úttörőinggel,, van már elegendő farmeröltözék is a boltokban, de a válasz­ték szélesítése változatlanul fontos feladat. Jövőre NDK, lengyel és brazil importból mintegy 300 ezer ilyen öl­tözéket hoznak be, hogy to­vább színesítsék a körülbe­lül egymillió darabos hazai gyártású kínálatot. tNwmiO 1976. december 11.. kedd

Next

/
Thumbnails
Contents