Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-02 / 285. szám
Szavak helyett tettek kellenének ... Töprengés egy közművelődési tanácskozás kapcsán A téma érdekesnek ígérkezett A meghívó szerint a bélapátfalvi nagyberuházás munkásművelődésének helyzetét valamint az ezzel kapcsolatos tennivalókat vitatták volna meg a legilleté- kesebbek: a megye művelődésügyi intézményeinek képviselői. Külön öröm, hogy a Megyei Művelődési Központba eljöttek az építkezésen tevékenykedő vállalatok pártós szakszervezeti vezetői, s ott voltak a legérdekelteb- bek. a dolgozók küldöttei is. Szóval: semmi sem hiányzott ahhoz, hasznos tapasztalatcsere formálódjék. Olyan megbeszélés, amely gyors cselekvésre, határozott tettekre sarkall. Sajnos, nem ez történt, mert — közkeletű szólással élve — vajúdtak a hegyek, s megszületett a kisegér. A tanácskozást szervező megyei művelődésügyi osztály . felajánlotta, hogy tizenhétezer forintért sötétítő függönyöket vásárolnak a KISZ-klub számára. Hát ez bizony sovány útravaló a munkásoknak és a résztvevőknek egyaránt... Voltaképpen jól kezdődött. A megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese arra hívta fel a figyelmet, hogy mindenki a lényegre összpontosítson, s azt vizsgálja: mi a teendő és ki mit nyújthat a közös cél, a tartalmasabb közművelődési-tevékenység érdekében. A generálkivitelezők és a régi cementgyár szószólói tömören vázolták a jelenlegi helyzetet. Szóltak az eredményekről, de nem hallgatták el a nehézségeket sem. Időzzünk most ezeknél! Pillanatnyilag 2150-en munkálkodnak Apátfaiván, közülük ezer munkás naponta jár be dolgozni, elsősorban a szomszédos megyék községeiből. A szállások barakk jellegűek, nem felelnek meg az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium által előírt szabványnak. A kis szobák korántsem otthonosak, kényelmetlenek, rosszul felszereltek. Az emberek reggel hét órakor kezdik a munkát és délután ötkor fejezik be. Csoda-e, ha tisztálkodás, vacsora után elsősorban pihenni vágynak? Rendszere« képzésükről mégsem feledkeztek meg. Hatszázhúszan politikai oktatásra járnak, hatvanketten marxista középiskolára jelentkeztek. százan szakmát tanulnak. Persze az is igaz, hogy százhúszan nem fejezték be általános iskolai tanulmányaikat, s jó néhányon még az ötödik osztálynál sem jutottak tovább. Törődni kell velük, biztosítva számukra a szabadidő kulturált felhasználásának számos lehetőségét. Nos, tulajdonképpen ez okoz gondot, mert hiányoznak a megfelelő személyi és tárgyi feltételek. A falu könyvtárának alapterülete mindössze tizenhat négyzetméter, ilyen kis helyen legfeljebb négy-öt em. bér fér el. Nincs függetlenített művelődésiház-igazga- tó ee főfoglalkozású kultúr- feíelős, aki felmérné az igényeket és szervezné a kü- lönböző programokat. A művelődésre szánt forintok nem kerülnek közös kalapba, nincs senki, aki gazdálkodna az egyébként is sovány pénzügyi kerettel. Valljuk meg: az érdeklődés se túl nagy. A nagyobb rendezvényekre csak úgy verbuválódik közönség, ha felvonul a katonaság, és megtölti az üres széksorokat. íme a tények. Ezekkel kellett volna számolni és úgy keresni az orvoslás módját, A megbeszélésen mégis erről esett a legkevesebb szó. Eluralkodott az öncélú, az üresjáratokba torkolló vita. Ennek oka az, hogy többen nem ismerték a bélapátfalvi körülményeket. Záporoztak az ötletek, de mit sem értek, ha az önzetlen adakozó sosem járt a munkásszállón. A valóság fel- térképezése nélkül bizony vakvágányra siklanak a legjobb szándékú’ javaslatok is. Céltalan az érdeklődés létéről. vagy hiányáról meditálni, mert csak precíz tájékozódás után kaphatunk erre megnyugtató választ. Nem kell ehhez szociológiai alaposság, hónapokat rabló idő- fecsérlés. Elég néhány agilis szakember, akinek ez a feladata. Most mindenki arra vár, hogy valaki megbirkózzon ezzel a tennivalóval. Mondjuk meg nyíltan: addig nem sikerül, amíg nem lesz függetlenített népművelő. Vagy a nagyberuházáson, vagy a községben. Esetleg mindkét helyütt! Azon semmiképp nem bukhat meg két, majd háromezer — később ugyanis ennyire nő a munkáslétszám — ember közművelődésének ügye, hogy az illetékesek képtelenek előkeríteni évi harmincezer forint bért. A művelődésügyi osztály ezt lehetetlennek tartja. A járási pártbizottság határozatot hozott erről, de nem valósította meg senki! Sürgették a tanácskozás résztvevőit is a kategorikus nem azonban szertefoszlatta a reményeket. A Megyei Művelődési Központ igazgatója a kínálatot sorolta. Segítenének például úgy, hogy a dolgozóknak műsort adna az Egri Szimfonikus Zenekar és a Fúvósötös. Elmennek majd a hangversenyekre azok, akik mit- sem hallottak Bachról. Beethovenről, a barokk muzsikáról, akik megrekedtek a negyedik, az ötödik osztálynál? Nehezen képzelhető! Fokozatosságra kellene törekedni, hiszen az iskolákban is az ábécét tanítják először, s nem a differenciál és integrál számítást. Feiújuják a millenniumi emlékművet sAz meg egyenesen riasztó, hogy nagy. átfogó népművelési tervet „kell” készíteni. Amíg összeállítják, hónapok telnek el, aztán legalább egy fél évig javítgatják, megvitatják, módosítják újra és újra fogalmazzák, s mire kialakul a végleges változat, már nyoma se lesz a dolgozóknak. Akkorra ugyanis elkészül a nagyberuházás. Nincs pénz? Ezt nem elég kijelenteni, és ebbe nem is lehet így belenyugodni. A nagyobb cégek adhatnak a kulturális alapjukból. Nincs olyan intézmény vagy folyószámla, ahová fizethetik? Meg kell teremteni. Ott voltaic a szocialista brigádok küldöttei. Jöttek, bizonyára lelkesen, de nem kérdezte őket senki, pedig hát éppen öle tudják: mit és mikor igényelnének. Nem mennek a munkások a községi művelődési ház-, ba? Korántsem tragédia. Megtalálhatók a szállásukon, s a kultúra házhoz is szállítható. Milyen jó lett volna ennek részleteiről tárgyalni. Nincs közönség a községi moziban, amelynek felújítására a Heves megyei Mozi üzemi Vállalat 600 ezer forintot áldozott Az építkezésen, vagy a szolgáltatóházban levő még berendezetten klubteremben is lehet vetíteni. Annál is inkább, mert a MOKÉP vállalná. A siker csak a szervezésen múlik. Az SZMT több ezer kötetes letéti könyvtárat létesítene, ha kapna helyiséget. A jó ötletből ki tudja mikor lesz valami, hiszen ezzel sem foglalkoztak. Sajnos, nem mérlegelték a sok mecénás számos életképes javaslatát — mégsem „a lényegre összpontosítottak”. Módszertani tanácsokat soroltak, holott ez a beosztott népművelők feladata. Abban sem állapodtak meg, hogy az ajánlások alapján egészséges cselekvési tervet dolgoztak ki, és szavak helyett tettekkel érvelnek. A függönyökre szánt tizenhétezer forint csepp a tengerben. összefogás, cselekvés híján ettől még kátyúban maradhat a nagyberuházás közművelődésének ügye... Pécsi István A Kőfaragó- és Epületszobrászipari Vállalat szakemberei helyreállítják a budapesti millenniumi emlékmű toronyszárnyait, kicserélik a hibás kődíszeket, felújítják a szobor- csoportokat- 19S0-ra ismét teljes egészében pompázik az emlékmű. (MTI fotó — Várkonyi Péter — KS) Művészi poszterek Karácsonyi ajándék a pikiúra barátainak Témában, kivitelben egyaránt számos érdekességet, újdonságot ígérnek a jövőre már áruházakban is kapható újfajta művészi reprodukciók. a poszterek, amelyek rövid idő alatt meghódították a pilctúra barátait — tájékoztatták az MTI munkatársát a Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalatánál. Még karácsony előtt a művészposzterek új sorozata kerül a boltokba. A Szép- művészeti Múzeum gyűjteményéből olyan világhírű festők — például Breughel, Goya, Greco — nevével fémjelzett képek poszterváltozata éppúgy érdeklődésre tarthat számot, mint a Pécsi Múzeumban őrzött három Vasarely-alkotásé. Ez utóbbiak egyike a legmodernebb technika segitségével, színhű kivitelben kerül majd a boltokba, — az ofszetnyomda igen gondos kivitelezésében 16 színnel nyomják ezt a képet míg a fekete-fehér, úgynevezett szitanyomás —■ a mester „Zebrák” című műve készül ezzel a technikával — éppenséggel a manufaktúrák műgondját idézi. A jövő évben gondolnak azokra, akik nem tudták beszerezni egyik vagy másik régebbi kiadványt, ezért újranyomnak valamennyi korábban megjelent posztert, természetesen bőven akad példa az újdonságokra is. 1977- ben 30 nagy formátumú, 20 kis alakú, s néhány 2x3 méteres, úgynevezett giganto posztert hoznak forgalomba — s hogy kielégíthessék az igényeket — kétszeres példányszámban. A poszter-gigász mutatványdarabján Já- rai Rudolf fotóművész „Er- dőrészlet”-e látható majd. A jövő évi kiadványok egyébként új témák sorát kínálják. Szép számmal szerepelnek köztük a magyar klasszikusok: Lotz Károly, Vaszary János, Szőnyl István és újra Csontváry; a kortársi képzőművészet megjelenítésére példa Makrisz Zizi egy gobelinje, Frank Frigyes Csendélete, Berky Viola munkája, s a kuriózumok között az ismert népművész,; Vankóné Dudás Juli „Galgamácsai lakodal- mas”-ának. valamint a Képes Krónika egy, Szent László királyt ábrázoló részletének poszter-változatát lehet említeni. Folytatódik a Szépművészeti Múzeum legismertebb külföldi művészektől származó képeinek kiadása is: mások mellett Greco, Canaletto, Delacroix — s az impresszionisták közül — Monet és Pissarro pilitúrájának poszter-változata fémjelzi ezt a törekvést. Ferenczy István „Pásztorlányka” és Kovács Margit „Szoptató” című szobra is hozzáférhető lesz művészi plakáton, s a Közlekedési Múzeummal közösen adják közre Csonka János, a híres feltaláló — Darvas Árpád grafikusművész megkomponálta — autójának poszter-megjelenítését (MTI) ndl/éfí&m1 1616. december 2., csütörtök DESSEWFFY LÁSZLÓ; wäsf í. Lajos ezen a napon is — mint rendesen — beszívott, meg mielőtt hozzánk érkezett Láttam rajta, hogy még egy kis ital kéne neki, bár a látszat kedvéért üzleti ügyben jött, a garázsépítéshez kellett volna segítségnek, de nem szakított istrángot az igyekezettől. —■ Meg se kínálsz? — bökte ki, mikor mutattam a bekevert maltert A nyárikonyha előtt álltunk, annál tovább rhár régen nincs ná- lun bejárás, hiába voltunk legénykorunkban a legjobb cimborák. Régen volt, mikor mi még együtt hajtottunk a traktoron. Én magamtól szálltam le, mikor a pénz kezdett ér-, dekes lenni, őt meg leszállították. — Nem volt még elég mára? I — Menjek a Zsigáékhoz? Ök pálinkában is kiadják a napszámot... így hát csak előszedtem én is a csatost. Magam ugyan rá se bírok nézni, mióta főzöm is, de Lajosnak a keresztbe álló szeme egyből felcsillant Ronda egy szenvedély lehet. Hiszen valamikor együtt is megiszogattuk a fejadagunkat ha éppen volt sör a boltban, de többnyire nem volt és az különben is más dolog. Meg pincézgettünk is együtt nekünk aztán volt borunk elég. de ha' istenesen felöntöttünk is. másnapra kihevertük a nehezét nem volt semmi baj. A haveromból végül azután alkoholista lett Idült, ahogy az okosok mondják. Belőlem meg nem, pedig es-, hetett volna fordítva is. Igaz, a Lajos már akkor is mindig az iváson jártatta az eszét, bár ő volt az ágról- szakadt, és miénk a pince, de régi barátok között mit számított az a kis bor, hogy mindig ő hívatta magát, de sosem fizetett nekem. Hanem egyszer eljött a nősülés ideje. Hiszen rendes asszony is a feleségem, nem bántam meg, de annyira nem bántam meg! Talán csak az at egy hibája, hogy a vígsá- got nem kedveli, nem tud egy jóízűt nevetni, végül én is megkomolyodtam mellette. Ma is, ha elsomolyintja magát nagynéha, azonnal a szája elé kapja a kezét. ő kezdte a mondókát, vagy két évvel az esküvőnk után: Itt lakunk mink meg ebben a rongyos tanyában, pedig körülöttühk épülnek az új utcák, nagy házak, mindenki vagy egy sor téglával, vagy egy lépcsővel rakat magasabbat, mint a szomszédja. Mi meg csak itt szoroskodunk. Nyugtattam, hogy azok mind idősebb emberek, régebben kezdték, előbbre vannak, eljön még a mi időnk is. Csak azt ne higgyem — mondta a magáét —, hogy emezek a két kezük keresetéből építik. Éppen itt, a szélverte homokon, ahol évszámra nem látni egy gyümölcsfelvásárlót, ' az állami gazdaság meg rosszul fizet. Még add'g a papig egy szS sem esett köztünk á pénzről, hogy kevés lenne, hiszen dolgoztam én becsülettel, nem hittem, hogy amíg azt a kis szőlőt kacsol- ja, vagy a csirkét eteti, min járatja az eszét az én feleségem. Talán nem is ő találta ki, hanem halottá az ' anyóstól, látta, ahogyan másokhoz gurul a pénz. Először csak egy csattos megy el a háztól, aztán egy fonott üveg, végül már kannaszámra, kishordóban utazik a pálinka, zsákostul érkezik a cukor a pakktartóban. Vagyis hát rákapott a jó nép a zúg- főzésre, annyira, hogy még a szövetkezeti pálinkafőzőét is be kellett csukni, mert ott már senki sem főzetett. Majd bolond lett volna! Pedig legalább alibinek újra meg kellene nyitni, mondom én a mai napig is, akkor nem érné a környéket annyi szóbeszéd, ,.. „ _____ ■ 'áSS&s M ondják, hogy á csokoládégyárban először is hagyják jóllakni, aki odakerül, azután többé már nem kell neki a legfinomabb csemege, se. Hát így vagyok én is a szesszel, mióta főzésre adtam a fejem és többet kerestem két éjszaka ,mint amúgy egész hónapban. Talán a La-, ji is okosabban teszi, ha főzni kezdi és nem inni. De már mióta megnősültem kevesebbet láttam a barátomat, ő meg csak mondogatta, hogy unalmában egészen rákapott az italra. Vágy ha nem is mondta, de megéreztem rajta, mert akkor még együtt dolgoztunk. Néha azért eljött estefelé hozzánk is, elültünk a konyhában és bo- rozgattunk De azután, hogy ä főzésre adtuk magunkat; már nem örültünk a vendégnek, így végleg kikopott a háztól, ahogy én meg egyszer kikoptam a traktorosságból, mikor választás elé állítottak, hogy vagy a szak- szövetkezet, vagy az állam, mert ezzel a sok hiányzással nem megy így tovább. Persze, hogy a szakszövetkezetét választottam! Akkor már épült az új házunk, sok volt a tennivaló. De a főzés is egész embert kíván, ha a cukorbeszerzéstől a pia eladásáig mindent magam akarok intézni. Mert a szak- szövetkezet persze csak afféle fügefalevél, tudhatta, aki akarta, hogy nem abból a rissz-rossz szőlőből, tizenkét barackfából épülnek mifelénk a kétszintes házak, meg a garázsok a ház mögé. —L aji — mondom neki most is — ne igyál! Jön az asszonyl Csak ijesztgetésnek szántam, mert már bekevertem a maltert és hordani kellett volna. De alig, hogy ki- mondtam, hát nem betoppan az az ágrólszakadt felesége? Bár 6 talán rendes lenne, ha mégsem mentek az egyről a kettőre, arról csak az én volt haverom tehet. Mert már minden lecsurgott a torkán, az is amit az asszony keres. Pedig a Bözsi már a tanácsnál is feladta a díszes férjét elvonóra, de a Lajcsi nem állt kötélnek, hát minden maradt á régiben. — Gyere haza! —Nem látod, hogy dolgozom? Nem megyek! — Te dolgozói? Már megint nem látsz a részegségtől. .. (Folytatjuk)
