Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-12 / 294. szám

Mire ji egy ßäitaplali fa’ngyOs? “Wir !>> P J H * • “1 Keresek a képviselőhöz >»'w>y-wwwe»>»® BŰ ne emlékezne a közel­múlt egy-egy pezsgő hangu­latú falugyűlésére, amelyen m község lakói tanúbizony­ságát adták annak, hogy a szívükön viselik a telepü­lés sorsát. A legapróbb köz­ségfejlesztési elképzelés is komoly vitákat váltott ki: ez-e a legsürgetőbb, nincs-e inkább másra szükségük a település lakóinak? A közö­sen formált tervek megva­lósítása azonban nem min­den esetben oldható meg a helyi erőforrásokból. Nem ritka, hogy a megálmodott létesítmény költségeinek az előteremtése meghaladja a község vezetőinek az ere­jét Jól tudják ezt a falvak lakói is, akik azonban nem mondanak le a járható út megkereséséről. S a járható út egyik „kíkövezőjének” a körzet országgyűlési képvi- selőjét tartják, hozzájuk fordultak hát nem egy eset­ben — a közelmúlt falugyű­lésein ... MÉM PANASZNAPOK A falugyűlések a telepü­lések életében mindig je­lentős események voltak. Ahol élt a lakosság azzal a lehetőséggel, hogy beleszól­hat a lakóhely jövőjének for­málásába, ott számos hasz­nos javaslat hangzott, el ezeken a falugyűléseken. És számtalan kérés, ám ezek a hozzászólások, a közös Igényeket tolmácsoló felve­tések nem tették panasznap­pá a tanácskozást. Csupán a reális szükségletek jobb felmérését célozták. Ezt bi- zonyítja az is, hogy nem egy helyen már röviddel a falu­gyűlések lezajlása után meg is valósították a javaslato­kat, s — ez a kifejezés eze­ken a helyeken nem tűnik közhelynek — a lakosság fégi vágya, óhaja teljesült. Atányban például azt kér­ték a helybeliek, hogy kor­szerűsítsék a hevesi Házi­ipari Szövetkezet ottani részlegét A kérésnek rövi­desen eleget is tettek, a szövetkezet 30 ezer forintos ráfordítással jelentősen megjavította a részlegben dolgozók munkakörülménye­it Abasáron az eljáró dol­gozók szállítása volt a hely­beliek egyik legfőbb gondja. Az országgyűlési képviselő közbenjárására korszerűbb autóbuszokat állított itt for­galomba a Volán. Tervezik, hogy a lehetőségekhez mér­ten növelik majd a járatok számát is. A dormándiak és a péter- vásáriak az orvosi ellátás hiányosságairól beszéltek egyebek között a falugyű­léseken. Élénk vitát váltott ki az első felvetés: ott a korszerű rendelő, a kényel­mes lakás, de nincs or­vos ...! — Megoldjuk a problémát — válaszolta mindkét he­lyen a körzet országgyűlési képviselője, s az ígéret nyo­mán valóban megoldódott a gordiuszi csomó. A dormán­diak a füzesabonyi III. szá­mú körzet orvosi állásának betöltésével már nincsenek gyógyító szakember nélkül. Sikerült orvost „hozni” Pé- tervásárára, a II. számú körzetbe is. Boconádon az öregekkel való jobb. gondosabb fog­lalkozást szorgalmazták _ a község lakói. A falugyűlést követő hónapokban meg­kezdte a működését az idős embereket patronáló, támo­gató otthon. Poroszlón pe­dig egy varrodát avattak az idén márciusban: a hely­beliek kérésére az Egri Ru­haipari Szövetkezet létesített egy telephelyet, s adott munkát a községben élő ügyes kezű lányoknak, asz- szonyoknak. .. A község lakóinak régi vágya teljesült" ÉS AMIT MÉ© CSAK TERVEZNEK A falugyűlésen felvetett közérdekű javaslatok egy része — ahogy mondani szokták — már nem téma. Egy kis szervezéssel, össze­fogással megvalósitották őket. A felszólaló helybeliek azonban olyan kérésekkel is előálltak, amelyeknek a tel­jesítéséhez idő és sok pénz kell. Ezek az ötletek, kéré­sek sem porosodnak, hiszen a községi tanácsok az V. ötéves terveik készítésekor figyelembe vették valameny- nyit. A körzet országgyűlési képviselőjének véleményé­vel egyeztetve, rangsorolták, fontossági sorrendbe rakták és felírták őket a megvaló­sítandó feladatok listájára. Domoszlón 1979-re, Po­roszlón pedig 1977-re építik fel a tervek szerint a lakos­ság jobb áruellátását szol­gáló ARC-kisáruházat. Adó­csőn, Ostoroson és Novai­ban. valamint a három ösz- szeénült Tárná menti köz­ségben — Feldebrőn, Al- debrőn és Tófaluban — megkezdték a vízmű építé­sének az előkészítését. Os­toroson már a kivitelezés is elkezdődött. Verpelét és Nagyfüged lakói javasolták, hogy erősítsék meg az ár­víz ellen védő körgátakat, a munka .elkezdődött, s a közeljövőben elkészül a gát­rendszer. Feldebrőn azt kér­ték, hogy nyújtsanak se­gítséget az altemplomhoz vezető út közvilágításának kiépítéséhez. A korszerűsí­tési terv elkészült, a kivite­lezésre a közeljövőben sor kerül. Recsken négy újabb tan­terem és egy tornaterem építéséhez kértek képviselői segítséget: a mostani terv­időszakban 7,5 millió forin­tos megyei támogatással megkezdődik az építés. Ha­sonlóképpen, mint Pétervá- sárán és Ostoroson, Illetve Besenyőtelken, ahol kultu­rális intézmények építését kérték a helybeliek. Ezek ugyan ma még ter­vek. amelyek holnap való­sággá válnak. Olyan fejlő­dés alapkövei ezek a tervek, amelyeknek a formálásában részt vett a lakosság is. Kö­zösen, együtt vitázva a né­hol éjszakába nyúló falu­gyűléseken. Szilvás István liemamálf Kényelmes munka, csendes környezetben; a Mátravidékl ®tS *!t*H IKvIllö Fémművekben külön üzemet alakítottak ki a gyermekükéi; váró kismamák részére. A gépek mellől ide helyezik könnyebb munkára a kismamákat, s rendszeres orvosi ellenőrzéssel is védik egészségüket. A bérük természetesen ugyanaz, mint az előző munkahelyen. (Fotó: Hegedűs Mária) Megyei diákparlament Egerben A fiatalokra mindig jeL lemző, jókedvű hangulatban, derűs énekszóval kezdődött szombaton a VII. Heves me. gyei diákparlament Egerben, amelyen csaknem száz közép, iskolás: gimnazista, szak. munkásképzős és szakközép, iskolás gyűlt össze megbe­szélni az elmúlt két esztendő közös eredményeit, megvitat, ni a közös gondokat. Az ülésen többek közt meg. jelent: Polgár Miklós, a me. gyei pártbizottság osztályve­zetője, dr. Nagy Sándor, a KISZ-kb titkára, Köpf Lász­ióné, a KISZ Heves megyei Bizottságának titkára. Pély Béláné, a Heves megyei ta­nács ifjúsági titkára. Molnár Lászlóné, a Pedagógusszak. szervezet Heves megyei Bi. zottságának titkára és Fehér. vári Andor, a Heves megyei tanács munkaügyi osztályá­nak csoportvezetője. Az ünnepélyes megnyitó után elsőként Várhelyi 1st. vánné, a Heves megyei ta­nács művelődésügyi osztályé, nak helyettes vezetője tartót, ta meg beszámolóját az ifjú. sági törvény végrehajtásának helyzetéről és az ezzel kap­csolatos feladatokról. Minde­nekelőtt emlékeztetett arra. hogy 12 esztendővel ezelőtt elsőként Heves megyében szervezték meg a diákság e demokratikus fórumát, s ez­után terjedi el a kezdemé­nyezés az egész országban, így a hevesi fiatalok már a VII. diákparlamentet tartják. Majd hangsúlyozta, hogy az idei parlamentnek különös jelentősége, hogy fő gondola­tai szorosan kapcsolódnak a KISZ XI. kongresszusának határozataihoz. Az ifjúsági törvény életbe lépése óta öt év telt el, s így kellő tapasz­talat birtokában lehet mér­legre tenni az eredményeket, illetve a hiányosságokat. A beszámolóban Várhelyi Istvánná mindenekelőtt az 1974-es diákparlamen t en el. hangzott javaslatok sorsával Na csak a beruházás legyen kiemelt Hús van, féldeci nincs ' Amíg kenyérből, konzerv- bői, hűsítőből, cigarettából se tudjuk a kulturált ellátást biztosítani, addig ne várjuk az emberektől, hogy szívvel, lélekkel dolgozzanak, hogy műszak után könyvet, újsá­got vegyenek a kezükbe, hogy este ismeretterjesztő előadá­sokra járjanak...” Az idézett mondatot jő tíz évvel ezelőtt jegyeztük fel Visontán. Az egyik miniszter mondta el, aki a visontaiak- kal együtt maga is elégedet­len volt a beruházáson dol­gozók élelmiszerekkel törté­nő ellátásával. S mindez miért jutott most eszünkbe? Több oka is van. Egyik, hogy megyénkben is­mét elkezdődött két nagy beruházás- Másik, hogy a na­pokban az ellátásért felelős kereskedelmi egységek kép­viselőit magunk is elkísértük rajtaütésszerű ellenőrző kör* útujkra. A harmadik pedig: mivel a két beruházás az egri járásban készül, ezért az MSZMP Egri Járási Bizott­sága mellett működő gaz­daság- és szövetkezetpoliti­kai bizottság is megvizsgál­ta a napokban, hogy mit vásárolhatnak a dolgozók, hogyan g( idoskodnak az emberekről Recsken és Bél­apátfalván? Kicsi ne® panaszkoiik A recski kutatást és feltá­rást végző dolgozók közös „éléskamrájában”, a Parádi ÁFÉSZ a „háziasszony”. S ahogyan láttuk, és a recski­ek is elmondták: a szövetke­zet valóban megkülönbözte­tett figyelmet fordít a bányá­szok jó ellátására. Mi sem bi­zonyítja jobban, hogy példá­ul három hónap alatt — úgynevezett FORFA faele­mekből — épített és rende­zett be egy szemre is igen tetszetős üzletet az üzem előtt. Az ABC jellegű bolt­nak azóta is bőséges a kíná­lata: a tőkehús rendszeresen és előre csomagolva érkezik, nincs hiány tejből és tejter­mékből sem. Kapható tisztí­tott baromfi, és saját üzemé­ből szállítja a szövetkezet a friss kenyeret és a péksüte­ményt is. Volt, Illetve van zöldség, gyümölcs, s megfe­lelőnek ítélték a szakembe­rek a háztartási és a vegyi áruféleségek választékát is. Az ÁFÉSZ több mint 120 „rézműves” dolgozóból mun­kás szövetkezetét alakított, s így a kollektívának hivatal­joga van beleszólni az üzem, a község ellátásával kapcso­latos ügyes-bajos dolgokba- A szövetkezet tagjai igénybe vehetik továbbá az ÁFÉSZ azon szolgáltatását is, amely­nek a lényege a következő: a dolgozók reggel leadják az aznapi vásárlási listát, a műszak végén pedig „le­akaszthatják a fogasról” a helyettük megvásárolt húst, tejelj zöldséget, kenyeret Van persze bánatuk is a recskieknek. Mégpedig nem is kicsi. A közismert rendelet ugyanis a recski büféből is kitiltotta a bort, a sört, a pálinkát. Ráadásul még az új üzletben is hiába keresik a korábban oly közkedvelt féldecis „csomagolású” — kétdecis van, csak az egy felhajtásra ennyi mégiscsak sok — itókákat. Nem hiány­cikk egyik sem, csak szintén rendelet tiltja az ital árusítá­sát az üzem környékén. Mindez persze korántsem azt jelenti, hogy a recskiek szeszhiányban szenvednek. A község többi kereskedelmi, vendéglátó egységeiben ugyanis bőségesen van ki­mért és dugaszolt kedvcsiná­ló is. S mint a forgalom bi­zonyítja: nincs baj a keres­lettel, a fogyasztással sem •., Bé’apátíata annál inkái Recsk ennek ellenére sem panaszkodik, Bélapátfalva viszont annál inkább. Mert az új gyár ugyan — az ismert gondok ellenére is — szépen épül, az oly régóta várt és időben megrendelt ABC-áru- ház megvalósítása azonban bizonyára joggal kerül majd be a „hogyan nem szabad építkezni” gyűjtemény példa­tárába. Mert a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat ha nehezen is, de elvállalta az áruház megépítését, csak időközben a cég korábbi ve­zetői mégsem találtak meg­felelő üzletet a vállalkozás­ban, aminek aztán az lett az eredménye, hogy új kivitele­ző után kellett néznie a Bél­apátfalva és Vidéke AFÉSZ- nek. Az istenmezeji Béke Ter­melőszövetkezet gyorsan fel­ajánlotta ugyan segítségét és kapacitását, de az ő lendüle­tük is hamar megcsappant. Előbb az építők száma kez­dett „fogyni”, aztán megér­keztek a magyarázatok is Istenmezejéről: kevés az em­berük és más munkahelye­ken is helyt kell állniok. így aztán az áruház ma sincs kész, amelynek hiányát nem­csak a község, hanem a nagyberuházás dolgozói is erősen megérzik. Még annak ellenére is, hogy a leendő új gyár előtt gyorsan felállított pavilonsorban — szintén az ÁFÉSZ érdeme — rendsze­resen van kenyér, tej, zöld­ség és gyümölcs is. . De nemcsak az épülgető áruház miatt panaszkodnak a beruházás, a község lakói. A helyi sütőüzem leállítását ugyanis igen gyakran megér­zik az Egerben és a Verpelé- ten sütött kenyér minőségén is- Ráadásul még az is előfor­dul, hogy a megígért, a meg­szokott időre sem érkezik meg a kenyérszállító autót la van, a'kar legyen Hogyan Is mondta Vison­tán a miniszter: „amíg ke­nyérből, konzervből, hűsítő­ből, cigarettából sem tudjuk a kulturált ellátást biztosíta­ni, addig ne várjuk az embe­rektől, hogy szívvel, lélekkel dolgozzanak, hogy műszak után könyvet újságot ve­gyenek a kezükbe, hogy este ismeretterjesztő előadások­ra járjanak.” Mindez egy az egyben igaz ma is. Recsken ugyanúgy, mint Bélapátfalván. Mert, ha joggal elvárják, illetve elvár­juk a nagyberuházás dolgo­zóitól, hogy tervszerűen, jól dolgozzanak, ugyanúgy jog­gal megkövetelhetik ők is, hogy velük is kiemelten fog­lalkozzanak. Már csak azért is egyet kell értenünk velük, mert egyetlen olyan élelmi­szerből sem szenvedünk hi­ányt — ha egyik-másikat né­ha szűkebben is kell mérni —, amelyet időben, jó minő­ségben és kulturált kiszolgá­lással ne vásárolhatnának meg. Az ÁFÉSZ-ek eddig sem fukarkodtak a jóindula­tukkal és a pénzükkel sem. De. mint a bélaoátfalvi pél­dák is bizonyítják: a szocia­lista kereskedelemnek, vala­mint az arra illetékes állami és kereskedelmi szerveknek is többet kell tenni a nagy létesítmények dolgozóiért. Annál is inkább, mert a mil­liárdos értékű munkálatok gyorsulásával, gyorsításává1 az igények is szaporodnak, emelkednek majd Ne csak a beruházás legyen tehát ki­emelt feladat, hanem az em­berekkel, az ott dolgozókká' való törődés is. Koós József foglalkozott. Mint megállapL tóttá, azóta számos gond — részben vagy teljesen — pr- voslást talált, sajnos azonban nem csökkent a szakmunkás. képző iskolák zsúfoltsága, s még mindig kevés a törnes. terem. Elmondta, remélhető« leg az 1980-ig megépítendő, új egri 16 tantermes közép, fokú iskola, a 72 munkahe­lyes tanműhely, a 220 fős kol­légium az új gyöngyösi ipa­ri szakmunkásképző intézet, és a mátrafüredi 8 tantermes iskola enyhít majd a nehéz, ségeken. Az előadó ezután szót ej­tett a tanulmányi munka fel­tételeiről, lehetőségeiről, majd beszélt arról, milyen változások következtek be az iskolai élet demokratizmusá­ban. a diákönkormányzatban. Végül összegezte, miként va­lósult meg a megye taninté­zeteiben a jogok és köteles­ségek egysége, a rend és a fegyelem összhangja, s meny. nyíre öntevékenyek a diákok. A beszámolót követően, a küldöttek hozzászólásaira ke­rült sor. A diákok legtöbbje a tanulás nehézségeivel, gok esetben a rossz feltételekkel, a kollégiumi élettel, a be­járók hátrányaival, a szociá­lis, kulturális és sportellá­tottsággal foglalkoztak. Zölei Zsu»sa, a gyöngyö­si kereskedelmi és vendég­látóipari szakökzépiskola ta­nulója fölvetette, hogy di­áktársai három épületbe jár­nak iskolába. Emellett sok köztük a bejáró, s mindez károsan hat eredményeikre. Kérte, minél hamarabb épül­jön fel új iskolájuk, amely­hez akár maguk a gyerekek is segítenek téglát hordani. Diai János, a pétervásári mezőgazdasági szakmunkás- képző diákja azt nehézmé- nyezte, hogy nagyon sok tsz. ben nem becsülik eléggé a fiatal szakmunkásokat. Sza­bó Gitta, a Szilágyi Gimná­zium tanulója hiányolta, hogy a régi tervek ellenére, miért nem épült még fel a megye- székhelyen az új ifjúsági ház és az ifjúsági park. Javasol, ta, kezeljék ezeket az intéz­ményeket a jövőben kiemelt beruházásként. Pintér Tibor, a hatvani, 213. Ipari Szak­munkásképző Intézet tanuló­ja, mint sok más társa, ke­vesellt^ a -testnevelési őrá. kát és' a sportolási lehető, ségeket. Az elhangzott kérdésekre adott válaszok után megvá­lasztották a küldötteket. A Heves megyei diákokat ki­lencen képviselik majd az országos parlamenten. (N. Zs.) 1976, december 13., vasárstagi

Next

/
Thumbnails
Contents