Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-09 / 291. szám

V Munkahelyük a világpiac J AGRIMPEX és a magyar gabona A termelőszövetkezetekben folyó szocialista verseny és brigádmozgalom tapasztalatai Ülést tartott az országgyűlési képviselők Heves megyei csoportia A IV. ÖTÉVES TERV idő­szakában vált Magyarország gabonavásárlóból gabona­eladóvá a világpiacon. A termésátlagokat tekintve ha­zánk jelenleg a világ nagy búzatermelő országait fi­gyelembe véve az ötödik, a kukoricatermelő országai között pedig a negyedik helyen áll. Előkelő helye­zés ez máris a világrang­listán, bár még nagyok az agrotechnika fejlesztésében rejlő hazai tartalékok. A növekvő többletterme­lést exportáljuk. Milyen fel­tételekkel? Gabonakivite­lünk távlatairól beszélge­tünk az AGRIMPEX Mező- gazdasági Külkereskedelmi Vállalat szakembereivel. A versenyképesség a kiinduló téma. A gabona használati értéke, minősége csaknem abszolút módon mérhető, a hagyománynak, a piaci kap- csplatoknak, a bizalomnak nincs olyan szerepe mint például az autóbuszok vagy a programvezérlésű szer­számgépek kivitelénél. A búza a kukorica mint ter­mék, gyártmányfejlesztést és külföldi szervizhálózatot nem igényel. Ahogyan Marx írta: a gabonán nem ér­ződik, hogy 'orosz jobbágy, indiai rabszolga avagy ame­rikai farmer termelte. Mindebből persze nem következik hogy piaci le­hetőségeink korlátlanok. Le­hetséges vásárlóink ugyan­is Európában, a hazánkat övező mintegy 500 kilomé­teres körzetben találhatók. Ezentúl ugyanis a gabonát már aránytalanul magas szállítási költségek terhelik. A közel-keleti országok je­lentős gabonavásárlók és ki­lométerekben mérve ugyan közelebb vannak hazánk­hoz, mint-a nagy tengeren­túli kikötőkkel rendelkező szállítókhoz az Egyesült Ál­lamokhoz és Kanadához, a fuvarköltségek mégis maga­sabbak. Ezeket a körülményeket a magyar gabona versenyké­pességének megítélésénél fi­gyelembe kell vennünk. Amíg mi a gabonát elszál­lítjuk Rijekába, a legköze­lebbi tengeri kikötőbe, az eleve 20 dollárral növeli a gabona tonnánkénti költsé­geit. S ehhez jön még a tengeri szállítás további 15 —20 dollár. Az USA vi­szont nem egészen 15—20 (Fotó: Szántó György) Alapító tagja a hevesi Rá­kóczi Termelőszövetkezetnek. Gyalogmunkásként kezdte és ez maradt máig. Az alapítást követő hetekben csapatveze­tő lett és lassan húsz eszten­deje már, hogy tíz asszony munkáját irányítja. — Tizenhármán kezdtük 1959-ben — sorolja Sipeki Zsigmondné —, de már csak tízen vagyunk, hárman kö­zülünk máshová kerültek. Jól összeszoktunk, olyan ez a kis dollárért behajózza és el­szállítja a gabonát a közel- keleti kikötőkbe. Mivel az arabok egy centtel sem fi­zetnek többet a magyar ga­bonáért mint az amerikai­ért, a szállítási költségeket — tonnánként 20—25 dollár — nekünk kellene vállalni. Vagyis ennyivel olcsóbban kellene adnunk a gabonát. GABONAPIACAINK Euró­pában azon a bizonyos 500 kilométeres körzeten belül: Lengyelország, a Német De­mokratikus Köztársaság. Csehszlovákia és a Szovjet­unió. Nyugat-Európa lénye­gében önellátó gabonából, és csak „kemény” búzát vá­sárol mely követelménynek a magyar búza jelenleg nem felel meg. Jogos kérdés, nem válnak-e jelenlegi vásárlóink idővel — ahogyan évekkel ezelőtt mi magunk is — ön­ellátóvá, sőt eladóvá? Vagy­is hosszabb távon mennyire megalapozottak értékesítési lehetőségeink? Tény. hogy a baráti or­szágok gyors ütemben fej­lesztik mezőgazdaságukat. A világpiaci változások, a növekvő világpiaci árak serkentik, a politikai érde­kek pedig megkövetelik a fejlesztést. A saját termelés előbb-utóbb bizonyára ná­luk is fedezni fogja a belső kenyérgabona-szükségletet. A kukoricatermelésre viszont az éghajlati viszonyok ked­vezőtlenek. Így e takarmány- gabonából az exportlehetősé­gek sokkal biztatóbbak. A kukorica termelése és kivi­tele a búzához hasonlóan gazdaságos: az alacsonyabb világpiaci árat ellensúlyoz­zák a magasabb termésátla­gok. S amíg a jelenlegi ma­gyar búza „lágy” és vegyes minőségű, s így kevesebbet ér tengerentúli versenytár­sainál, addig kukoricánk minősége jobb mint az ame­rikaiaké. Gabonafeleslegünk döntő többségét dollárért értéke­sítjük, tőkés és szocialista országokba egyaránt. A je­lenlegi ötéves tervidőszak­ban azonban a KGST-or- szágok kölcsönös érdekeltsé­gi rendszere tovább fejlő­dött. A baráti országok mind szélesebb körben, hosz- szabb távra megállapodnak a különféle, korábban dol­lárért értékesített, . illetve beszerzett termékek forgal­mazásáról. így gabonaszállít­mányainkért a Szovjetunió­tól több nyersolajat, Len­gyelországból ként és más fontos nyersanyagokat ka­koüektíva, mint egy család. Mindent tudunk egymásról, közösek az örömeink, ha baj van, azt is egymást támogat­va igyekszünk megoldani. Sipekiné 1960-tól tagja a vezetőségnek, ö volt az első nő, aki bekerült ebbe a tes­tületbe. Az asszonyok szavaz­tak bizalmat neki. mert tud­ták, hogy eredményesen kép­viseli őket. — Mindig bátor voltam a vezetőségi üléseken — beszé­li tovább emlékeit. — Az el­ső perctől kezdve elmond­tam, ha baj volt, és azt, hogy mit szeretnénk mi, asszonyok. Tudja, ahogy mondják: „Ami a szívemen, az a számon is...” Az elején sokat kellett har­colni, ma már kevesebből is értik, mit kell tenni. Kezde­ti ellenállások után például elintéztük, hogy az asszonyok is annyi háztáji földet kapja­nak, mint a férfiak. Aztán amelyik nő beteg, helyezzék könnyebb munkakörbe. Az évek során jó kapcsolat ala­kult ki a vezetőség és a tag­ság között, megértik, ha baj van, belátással vannak az emberek iránt és tesznek is értük. Két éve megválasztották a szövetkezet nőbizottsági el­nökének. ami újabb feladato­kat jelentett. Sokszor meg­keresik, legyen segítségre az punk cserébe. Az ilyen hosszú távú megállapodások révén csökken a piaci koc­kázat, biztonságossá válik mind az értékesítés, mind az ellátás. A szállításokat kölcsönösen világpiaci áron számolják el egymás közt. Ami a gabona világpiaci árát illeti, az utóbbi há­rom évben jelentős inga­dozásokon ment át. Még 1972-ben a búza tonnája át­lagosan 75, a kukoricáé 60 dollárba került magyar ha­tárparitásban. Jelenleg a világpiaci árak búzánál 115, kukoricánál 100 dollár körül alakulnak, de 1974-ben el­érte a búza a 240 dolláros, a kukorica a 170 dolláros csúcsot is. Az AGRIMPEX a gabonát minden esetben a mindenkori világpiaci ára­kon értékesíti. A naponta megjelenő tőzsdei jelenté­sekből ez egyértelműen el­lenőrizhető. Nehezebb fel­adatot képez a legmegfele­lőbb időpontban való érté­kesítés. Ez nem minden esetben sikerül, hiszen sok ismeretlen tényező befolyá­solja az ár alakulását, de például ebben az évben az AGRIMPEX által elért át­lagár jóval meghaladja a jelenlegi árszintet. KÖZVÉLEMÉNYÜNK bi­zonyos köre, egyes negatív epizódokat általánosítva, ab­ban a téves hiedelemben él, hogy külkereskedelmünk ne­hézkes érdektelen és rossz hatásfokú. Az elmondottak cáfolják e vélekedéseket. Valójában nagyon nehéz a szocialista és kapitalista külkereskedelmi vállalatok tevékenységét összehasonlí­tani. Az egyik népgazdasági feladatokat hajt végre, a másik csak azért vesz, hogy eladhasson. A haszon a lé­nyeg. A robbanásszerű ár­változások a „nagy lehető­ségek” erősen megtépázták a kapitalista kereskedői mo­rált. Tekintélyes bankok és nemzetközi cégek jutottak csődbe, illetve váltak szer­ződésszegővé. Ebben a rend­kívüli időszakban vált nyil­vánvalóvá a szocialista kül­kereskedelmi vállalatok fel­tétlen megbízhatósága, szi­gorú üzleti morálja, de kel­lő rugalmassága és életre­valósága is. Megnövekedett a szocialista külkereskedel­mi vállalatok, köztük az AGRIMPEX tekintélye a vi­lágpiacon. K. J. óvodai, bölcsődei el he! gzés­nél, vagy szóljon a béreme­léseknél. Sipekiné mindenkit meghallgat és ahol tud. se­gít. Estére gyakran elfárad, hi­szen napi 8—10 órát a határ­ban dolgozni, aztán a csalá­dot ellátni és a közösségért is tenni, nem könnyű dolog. Mégsem torpant meg egy percre sem, korán kel és ké­sőn fekszik, hogy eleget te­gyen annak, amit vállalt. — Nagyon sok a munkám, de jó időbeosztással mégis sokra jut az ember. Napi te­endőim mellett most végzem az általános iskola 7—8 osz­tályát. Nem volt nekem ed­dig 6 osztálynál több, de ér­zem, nem maradhatok le tár­saim között, így hát szívesen tanulok. Érdemes ebben a közösségben dolgozni, mert a munkámat elismerik. 1972- ben megkaptam a mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter dicsérő oklevelét, ta­valy pedig, amikor brigá­dunk elnyerte a kiváló cí­met. Kiváló dolgozó-kitünte­tésben részesítettek. Sipeki Zsigmondnét októ­ber 27-én, a megyei termelő­szövetkezeti küldöttgyűlésen a Termelőszövetkezetek Or. szágos Tanácsának tagjává választották. — Nagy meglepetés volt ez Az országgyűlési képvise­lők Heves megyei csoport­jának ez évi utolsó ülését Gyöngyöspatán, a Mátrai Egyesült Tsz székházában tartották meg. A rendezvé­nyen ott volt Pefhes István, az MSZMP Gyöngyösi Já­rási Bizottságának első tit­kára, dr. Varga József, a megyei tanács elnökhelyet­tese és Géczi József,, a Gyöngyösi Járási Hivatal elnöke is. A képviselők Sramkó Lászlónak, a Termelőszö­vetkezetek Heves megyei Szövetsége titkárának elő­terjesztése alapján a tsz- ekben folyó szocialista ver­seny- és brigádmozgalom tapasztalataival foglalkoz­tak. Szóbeli kiegészítésében Sramkó László hangsúlyoz­ta, hogy míg a megye tsz- eiben 1963-ban mindössze három, 1972-ben már 82 brigád tűzte célul a szo­cialista cím elnyerését. Ez­után indult meg a roha­mos fejlődés: a legújabb adatok szerint a tsz-ekben Szófia mellől hozták a vasúti szerelvények a ligni­tet a Gagarin Hőerőműhöz. Egy hét leforgása alatt itt volt mind az ötezer tonna. Ezeket a ténymegállapító mondatokat hallva, rögtön megfogalmazódik a kérdés: Vizet a tengerbe? Minek Visontára a lignit? A kér­désre Mohácsi Miklós, az erőmű igazgatóhelyettese vá­laszolt: — Bolgár felkérésre vál­lalkoztunk arra, hogy azt a bizonyos ötezer tonna lig­nitet eltüzeljük itt. a mi kazánjainkban. Valljuk be, még ezután sem értünk mindent. A VENDÉG: MINISZTERHELYETTES A Gagarint sokan látogat­ják. Ha egy-egy miniszter vagy miniszterhelyettes ke­resi fel, az sem jelent rend­kívüli eseményt. Hozzászok­tak ahhoz, hogy az érdek­lődők sora forduljon hozzá­juk. — Amikor Tadzser bolgár miniszterhelyettes jött el hoznánk, örömmel fogadtuk — halljuk Mohácsi Miklós­tól. — Arra fel kellett fi­nekem, és sokáig olyan külö­nösnek tűnt, hogy el sem akartam' hinni. A megyéből megválasztott öt TOT.tag kö­zül ugyanis egyedül én va­gyok nő. Az értekezleten ér­tesültem arról is. hogy a megyei küldöttek sorában részt veszek december 14— 15-én Budapesten, a terme­lőszövetkezetek IIL kong­resszusán. — Ha szót kap, mit mond el? — Főleg a termelőszövet­kezetekben dolgozó nők hely­zetéről beszélnék. Az utóbbi öt évben nagyon sokat vál­toztak az asszonyok élet- és munkakörülményei, javult a szociális, kulturális ellátásuk. Saját példánkra utalnék és elmondanám, hogy nálunk, Hevesen, a gazdaságban ha. marosan elkészül az üzemi konyha és az orvosi rendelő. így rendszeresen meleg étel­ről gondoskodnak és orvosi ellátásban is részesítenek mindenkit. Arról is szólnék, hogy a tagság egyes rétegei­nek: a nőknek, a fiataloknak, a nyugdíjasoknak, a szellemi és fizikai dolgozóknak jogai és kötelezettségei a jövőben következetesebben érvénye­süljenek. Ezt segíti elő, ha a szövetkezeten belüli önkor­mányzat, fórumai, a kis kol­lektívák. valóban a demok­rácia tartalmas fórumaivá válnak. Ezzel nagyobb fi­gyelmet kap a tagság egyé. ni érdekvédelme is... Mentusz Károly mintegy hétezren dolgoznak szocialista brigádokban. Az országos átlag szerint a tsz-tagok 25 százaléka vesz részt a brigádmozgalom­ban, ennél viszont a me­gyei átlag jobb: megközelí­ti a 28 százalékot. Az ered­ményekben sokat segített a tudományos-technikai for­radalom, a gépesítés, a ke- mizálás, a műszaki fejlesz­tés; egyre több fiatal tér vissza a községekbe. Bár a feltételek mások mint az iparban, sikerült a mező- gazdaságban is „sínre ten­ni” a mozgalmat. A brigádok által vállalt társadalmi munka értéke — 16 tsz-nél mérték fel legutóbb — az idén elérte a 16 millió forintot, s ugyanezekben a tsz-ekben a takarékossági vállalás 3,9 millió forint értéket képvi­selt. Fokozódik az igény a tanulásra, igen sokan ta­nulnak a kihelyezett álta­lános iskolai tagozatokon, végeznek középiskolát, tesz­nek szakmunkásvizsgát, il­letve szakmai továbbképzé­sekre járnak. Figyelemre gyelnünk, hogy szinte min­dent látni akart, és szinte minden érdekelte. Majdnem egy teljes napot töltött itt. A végén, amikor sorra jár­tuk az erőmű minden zegét- zugát, jólesett tőle az elis­merő szavakat hallani, bár az is igaz, hogy néhány bí­ráló észrevétele is akadt az üzemlátogatás közben. — Itt kezdődött minden? — Az ötezer tonna lignit­tel kezdődött. Tavaly ősszel tüzeltük el ezt a lignitet. Nem volt ez nagyon sima ügy, mert teljesen „steril” ál­lapotokat kellett teremte­nünk, még véletlenül sem keveredhetett magyar lignit vagy más tüzelőanyag a bol­gár lignithez. Mindent mér­tünk jegyeztünk, hogy a le­hető legteljesebb képet ala­kíthassuk ki. Egyetlen ada­tot érzékeltetésül. A ma­gyar lignittel az általános kazánhatásfok 81—82 száza­lék. a bolgár lignittel ez két százalékkal lett több. BOBOV-DOL ÉS GAGARIN Várnában az idén április­ban nemzetközi konferencia foglalkozott a. lignittüzelés­sel. Ezen részt vett Mohácsi Miklós is. A nemzetközi ösz- szehasonlítás alapján a Ga­garin teljesítményét elisme­rően fogadták. Nem titkol­ják a „mieink”, jó volt ezt hallaniuk, hiszen ők a ma­guk bőrén, keservein keresz­tül tanulták ki a szakmát, a lignittel való tüzelést. So­kat beszéltek már a Gaga­rin erőműről, de azt még nem nagyon hangsúlyozta senki, hogy ez nemcsak mé­reteiben. különbözik a hazai széntüzelésű erőművektől, ha­nem abban is. hogy előd nél­kül való. Megkérték Mohácsi Mik­lóst a bolgár kollégák, hogy nézze már meg Bobov-Dolt is. Ott akarnak egy kétszáz megawattos lignittüzelésű blokkot kialakítani. Azzal a kísérleti fűtéssel, amit vé­geztek a bolgár lignittel Vi- sontán, nagyon elégedettek. Ha már ott jár a „közelben" a Gagarin igazgatóhelyette­se, átugorhat Bobov-Dolba is. AZ EREDMÉNY: MEGÁLLAPODÁS Tadzser miniszterhelyettes a bolgár enegriaellátás ügyét intézi. November 18-án is­mét hazánkban járt, és a magyar kollégáival, a tröszt illetékeseivel újabb tárgya­lást kezdett. Ezen részt vett Mohácsi Mikiéi is. Elvben megegyeztek ab­ban, hogy a kétszáz mega­wattos blokkot mi gyártjuk le, mi szállítjuk, mi szerel­jük össze, mi adjuk át a bolgár megrendelőnek. A be­ruházás lebonyplítása is tel­inél tó az az adat is: a szo­cialista brigádok tagjainak 80 százaléka vesz részt szervezett pártoktatáson. A feladatokkal kapcsolat­ban hangsúlyozták, hogy a mozgalom feltételeit még határozottabban, differen­ciáltan, a reális lehetősé­geknek megfelelően kell megteremteni. Több he­lyütt változtatni kell a té­ves vezetői szemléleten, s jó, ha menet közben érté­kelik és segítik a brigád­vállalások teljesítését. Az erkölcsi és az anyagi el­ismerés ösztönző erejű. En­nek tudatában a megyé­ben évenként 60 ezer fo­rintot biztosítanak a leg­jobb brigádok jutalmazásá­ra. A képviselők ezután a Mátrai Egyesült Tsz életé­vel, eredményeivel és ter­veivel ismerkedtek meg Németh András tsz-elnök tájékoztatója alapján. A csoport ülésén végül az országgyűlés soron követ­kező ülésszakával kapcso­latos kérdésekről kaptak tájékoztatást *a képviselők. jesen a mi feladatunk lesz. Ez a „mi”: értelemszerűen „magyart” jelent. Ilyen még nem volt, mond­hatnánk. A megállapodás pénzügyileg sem „mellékes”, hiszen a végösszeg csakmil- liárdokban fejezhető ki. Per­sze, forintban. De van en­nek az üzletnek egy másik, a szakemberek számára na­gyon fontos része is. A mű­szaki elismerés. Az. hogy a Gagarin példa lett. Az a Gagarin, ami tulajdonkép­pen maga is kezdő, ami az utóbbi években annyi bosz- szúságot is okozott az ott dolgozóknak is hogy időn­ként egészen kétségessé tet­te a közvélemény előtt a tevékenységét. Mindezek ellenére: amit produkál, az olyan, hogy a lignites országok elismerését kivívja. NEM TITKOLT BÜSZKESÉG Ha bárkit megkérdezünk, az erőműnél a vélemény egy és ugyanaz: — Nem ment. az a kísér­let olyan könnyedén, szinte magától. Sokaknak a lelki­ismeretes munkáját követel­te meg. Szinte menetrendet kellett kidolgoznunk, — Miért csinálták mégis ilyen lelkesen? — Nehéz erről úgy beszél­ni, hogy frázisokat ne han­goztassunk. Nem mi tehetünk róla ha az alapigazságokat szinte csak közhelyekkel le­het kifejezni. Ilyenekkel: szakmai büszkeség, munkás_ öntudat, testvéri segítség! nyújtás, összefogás és így tovább. Nem sorolom, ne­hogy túlzásnak tűnjék mind. ez. De hát, így igaz. Az egész kísérletért az Igazgatóhelyettes volt a fe­lelős, de Pál Sándor kalori­kus osztályvezető és Her­mann Pál kazánüzemvezető nélkül aligha tudta volna átfogni az egészet A rész­letekben pedig a dolgozók tucatjai végezték a teendői­ket Mit tartogathatunk a tájé­koztatónk végére? Csak ennyit: együtt örü­lünk mindazokkal, akik ré­szesei voltak az eddigi ese­ményeknek, és reméljük, hogy a kész „magyar blokk” mindenben megfelel majd bolgár megrendelőink vára­kozásának. G. Molnár Ferenc 1976. december 9., csütörtök Kongresszusi küldött A nők bizalmából Ötezer tonna bolgár lignit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents