Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-08 / 290. szám

Csütörtök este premier A Struccok estélye, Egerben 1975-ben Mielőtt a kalias megszólal című drámájával mutatkozott be az egri kö­zönségnek a szlovák kultú­ra és irodalmi élet jeles alakja. Ivan Bukovcan. A miskolci—egri színház most ismét ősbemutatóként játssza az író másik darabját, amely­nek címe Struccok estélye. A próbák hangulatáról és a drámáról Jurka László rendező beszél. — Már az első próbáknál nyilvánvaló lett. hogy nem tudunk addig továbblépni, amíg a színészek ki nem beszélik magukat, s el nem mondják saját élményeiket. Mindez természetes, hiszen a színészek ugyanúgy meg­élték „azokat az éveket”, mint Bukovcan hősei. — Akik nem voltak hő­sök. — A dolog nem ilyen egyszerű. Általában nem le­szünk hősök, nem viszünk véghez csodálatos dolgokat. A legfontosabb nem is ez, hanem az, hogy emberek maradhassunk. — Ez valami időtlen hu­manitást jelent? — Ennél jóval többet! Helytállást egy-egy adott történelmi szituációban. Bu­kovcan a Struccok estélye című drámájában éppen azt kutatja, hogy a hajdani VIII. b. osztály, melynek tanulóit a háború utolsó évében azo­nos lelkesedés és hit fűtöt­te, hogyan álltak helyt a következő negyedszázad fo­lyamán ; az emberpróbáló időkben. — Vagyis ez a játék affé­le tetemrchívás, vezeklésfé- le? — Szó sincs erről. De meggyőződésem hogy köte­lességünk újra és újra áb­rázolni értékelni múltunkat, hogy a hibák, melyeket ko­rábban elkövettünk, semmi­képpen se ismétlődhessenek meg. Minél távolabb kerü­lünk egy-egy kortól, társa­dalmi, történelmi helyzettől, annál inkább látjuk annak összetevőit, buktatóit. Ezt a generációt a fiatalok hajla­mosak úgy megítélni, mint akik valamiképpen feladták önbecsülésüket, meghajtották gerincüket, fejüket a ho­mokba fúrták. — De hát ezt nem „a fia­talok” mondják, hanem (leg­alábbis a darabban) a mos­tani 45 évesek, akik az érettségi találkozón ifjúkori önmagukkal néznek szembe. Vagyis: a régi nyolcadik bő­sek nemcsak egymást bí­rálják. vádolják — erre egyébként kinek-kinek van oka —, hanem a mélyen el­temetett 18 éves is életre kel bennük, s nem mond- hatnám. hogy jó véleménye van a huszonöt évvel ké­sőbbi önmagáról. — Ez így van és így ter­mészetes. Az a bizonyos FIATALEMBER, akit Ka­rinthy Frigyes óta olyan jól ismerünk — s akivel nem kerülhetjük el a beszélge­tést — sosem elégedett a FELNŐTTEL. Bukovcan drámájának hősei humanis­ta eszményeken nőttek fel, Marcus Auréliust és Sene- cát olvasták, s nemzeti ön­tudattal lázadtak a németek meg a Hlinka-gárdisták el­len de a felszabadulás után bizony elvesztik bátorságu­kat. Kényelemből nem vál­lalják korábbi eszményei­ket. Az egyik szereplő így fakad ki: „Egészen hozzá­szoktunk ahhoz, hogy az Uj­júnkat se mozdítsuk egy embertársunkért, és ha — ne adj isten — újra vissza„ térne az a kor... mi le­szünk az elsők, akik ismét nem csinálunk az égvilágon semmit... A nyolcadik bé becsületesen hallgat! Példá­san és kollektiven hallgat...” És egyszer csak megszólal. Gyötrődve, vádlón és vád­lottként mindenki vall... A dráma szereplői: Sallós Gábor Jászai-díjas, Paláncz Ferenc Jászai-díjas, Máthé Éva Jászai-díjas érdemes művész, Simon György Já­szai-díjas, Dariday Róbert, Lenkexj Edit, Csiszár And­rás, Varga Gyula Jászai-dí­jas. Somló Ferenc Jászai- díjas és Héczey Éva. Ren­dezte: Jurka László Jászai- díjas. Premier csütörtökön este az egri Gárdonyi Géza Szín­házban. (gyarmati) Határidő január 20. Továbbtanulnak a képesítés nélküliek Jogszabály intézkedik ar­ról, hogy a képesítés nélküli pedagógusok meghatározott időn belül kötelesek vala­mely pedagógusképző intéz­ményben szakképzettséget szerezni. Ha ennek a köte­lezettségüknek nem tesznek eleget, illetve ha eredmény­telenül felvételiznek, a mun­kahelyek a szerződésüket megszüntetik. A tapasztala­tok szerint a jogszabály vég­rehajtása általában nem okoz gondot, az általános is­kolákban az idei tanévben alkalmazott képesítés nél­küliek túlnyomó többsége, több mint 80 százaléka ta­nul tovább. A jelenleg még tovább nem tanulók a megyei tanácso­kon keresztül január 20-ig adhatják be a tanárképző intézményekhez felvételi ké­relmüket. A képesítés nélküli óvó­nők az ország négy óvónő­képző intézetén kívül a sá­rospataki Comenius Tanító­képző , Főiskola óvónői tago­zatára is jelentkezhetnek. A felvételit megelőzően alkal­massági vizsgát kell tenniük. Tanítókat hazánk nyolc tanítóképző főiskoláján kí­vül a nyíregyházi és a szom­bathelyi főiskolák tanítói tagozatán is képeznek. A Művelődési Közlöny 21. száma mindezeken túl rész­letesen tájékoztatást nyújt a tanárképzőkre jelentkezők tanulási lehetőségeiről is. A képesítés nélküliek a nyír­egyházi, az egri, a szegedi, a szombathelyi és a pécsi ta­nárképző főiskolán összesen 26 szakpárosítás közül vá­laszthatnak. A képesítés nélküliek csak az általános iskolában taní­tott tantárgyakhoz szerez hetik' meg felsőfokú kép­zettségüket. Az alsó tago­zatban képesítés nélküli ta­nítók jelentkezését a tanító­képzők várják. A tanítókép­zőkben tanulhatnak tovább a napközikben dolgozó képe­sítés nélküliek is, illetve vá­laszthatják a tanárképző fő­iskolákon a raj-pedagógia, az ének-zene-pedagógia, va­lamint a testnevelés-peda­gógia szakpárokat Xz új intézkedés, illetve a korábbi jogszabályok betar­tásának következetes ellen­őrzése nyomán a jövőben megszűnik az olyan visszás helyzet, hogy az általános iskolákban például matema­tikát tanító képesítés nélküli a „hiányszakmának” nem tekinthető angol nyelv és irodalom tanításából szerez­zen szakképzettséget (MTI) Sarka lati kérdés És sark alatti. Már úgy értve, hogy sarok alatti... és természetesen talp alatti, s tulajdonképpen — kritikán aluli. Persze, nem a kérdés, hanem az, hogy ilyen kérdés egyáltalán felmerülhet. Tehát nem viccről van szó, bármennyi­re is tréfásnak tűnhet eset­leg a kérdés, így, első rálá­tásra. Arra, hogy az ember gyönyörködve ránéz az alig néhány napja vásárolt cipő­jére, csizmájára, s azon nyomban elszörnyülködik, mert — mit lát? — olyan a kapcsolat drága lábbelije egyes részei közt, mint egy rossz házasságban a vég­eredmény : Válnak. Válik a sarok, válik a talp. Vélhetnénk, hogy láttára tovább fokozódik a szörnyül­ködés, de nem. A dolgozó ugye észbe kap. Gyorsan tu­domásul veszi, hogy vado­natúj cipőjének, divatos csizmájának levált a sarka, vagy a talpa, vagy egyiknek a sarka, másiknak a talpa. Hát igen, van ilyen, de nem történt semmi, mert a kifi­zetett négy-öt-hat... kilenc- száz forintról szóló kis csekk megvan. Még vásárláskor felhívta rá a figyelmet a jó­lelkű eladó, hogy tessék megőrizni a blokkot, mert sajnos, elég sok a reklamá­ció, és ezeket csak akkor tudjuk figyelembe venni, ha megvan a blokk. Megőrzőm tehát a Ms szel­vényt, s ennek ellenében erW gem a bolt majd kártalanít.' Magyarán: a selejtes áru vé­telárát visszaszolgáltatja vagy — ez a gyakoribb eset — másik cipőt ajánl fel. Tő­lem csak annyit kér, hogy egy kis jegyzőkönyvet írjak alá, amelyben kijelentem, hogy az illető cipő — vagy csizma — hat hónapon belül tönkrement, annak ellenére, hogy rendeltetésszerűen használtam. Rendeltetésszerűen.’ Tudom, ettől a szótól már többen kaptak és kapnak — sajnos borúlátó vagyok — kisebb-nagyobb dührohamot. Mert kérdem: vajon ki mit ért rendeltetésszerű haszná­laton? Az átlagos és műve­letlen cipőviselő minden bi­zonnyal azt, hogy egysze­rűen felhúzza a cipőt, és ab­ban felelőtlenül járkál. A cipőgyár viszont azt, hogy nedves időben kímélni kell a cipőt (A kímélés módja: szekrénybentartás.) De a tékozló magyar fel­veszi, s nem törődik a kö­vetkezményekkel. Nem ren­deltetésszerűen' használja. Elköveti azt a léhaságot, hogy felveszi a cipőt. Igen, kérem, jól tetszenek érteni: fel-ve-szt És most kérdem én? mit vár az ilyen ember? Ron­gyos őt-hatszáz forintért örökké tart majd neki, s közben ősz, meg tél, meg ta­vasz, meg minden... 1 Hát lassabban a testtel, álljon meg a menet! Mert a keres­kedelem türelmes és kárta­lanít De tessék tudomásul venni: a népgazdaság az nem fejőstehén! Annak ezer fon­OJIMMs 1976. december 8., szerda Mi újság, szivem? Pontban négy órakor La­jos felállt az íróasztaltól, hóna alá csapta az akta­táskát és elindult hazafelé. A folyosó végén kisebb csoportosulást látott: egy zöld elefánt próbált be­szállni a hivatal páternosz- terébe, azt bámulták. Nem állt meg nézelődni, sietett, mert otthon Gizella, a fele­sége prézlis derelyével vár­ta. A sarkon egy csokor hó­virágot vásárolt a felesé­gének. A virágárusnő arca nagyon ismerősnek tűnt, de csak száz méterrel ar­rébb jött rá, hogy Liz Taylor volt az, személye­sen. Alig haladt néhány lépést, a magasból lecsa­pott egy óriási madár, kondorkeselyű lehetett vagy tövisszúró gébics, nem látta pontosan, s ki­kapta a csokrot a kezébőL Hátraszegett nyakkal bá­mult a madár után, s nem vette észre, hogy csilingel­ve jön egy villamos vele szembe, a Berzeviczy utca bal oldali járdáján, csak a legutolsó pillanatban tu­dott elugrani előle. Meggyorsította lépteit, de az útkereszteződésnél meg kellett állnia, mert akkor terelték át ott a csip­késkúti ménest Ahogy ott várakozott, hozzálépett az éppen arra sétáló Jagelló Ulászló, udvariasan tüzet kért tőle, majd őt is meg­kínálta egy bakaszivarral. Mondott is valamit, de lit­vánul, így Lajos nem értet­te tisztán a szavait. Pillantása most a szem­közti házra tévedt. Egy ha­todik emeleti lakás bal­konján terebélyes cseresz­nyefát fedezett fel, amely csak úgy roskadozott az érett, piros gyümölcstől. Február végén elég ritkán lehet ilyesmit látni a Bel­ső-József városban. A lámpa zöldre váltott, ment toVább. A 4711-es italbolt előtt, nagy csődü­let közepén, egy görögke­leti diakónus késeit egy ja­pán matrózlányt. Csak futó pillantást vetett rájuk, sie­tett tovább. Egyszerre ti­zenként fruska fogta kö­rül, gimnazista ’lányok, akik autogramért ostro­molták, mert összetévesz­tették Victor Hugóval, aki­re pedig nem is hasonlí­tott Más érdemleges dolog aztán nem is történt vele hazáig. — Mi újság szivem? — kérdezte nejétől, amint át­lépte otthona küszöbét — Nem is tudom, hol kezdjem — mondta Gizella, mély lélegzetet vett, és so­rolni kezdet: — Az a nyü- ves macska leverte a polc­ról a műanyag fogmosó­poharamat, letört a füle és becsorbult a széle... Lajos­ba kilyukasztotta a va­donatúj lilamintás zokni­ját. .. Feketéné libát vett egy pomázi kofától, de csak akkora volt a mája, mint egy jé, celojás... Ba­loghéknak meghozták a tüzelőt, Kovácséknak a nyugdíjat... Kevermesinét kétszer is kereste egy fér­fi, nem tudom mit akarha­tott, esernyő volt nála meg aktatáska... Reggel egy kicsit összeszólalkoztunk Mikulánéval, mert meg­kértem, hogy hozzon ne­kem a közértből egy hat­nyolcvanas csicsókalek­várt, de direkt a lelkére kötöttem, hogy hatnyolcva­nas legyen, erre ő mégis héthúszast hozott, és ami­kor szóltam érte, még ő volt megsértődve... Ham- rikék ma két új hokedlit vásároltak, Dobsáné kör- galléros háziköntöst csi­náltatott magának... Ja és még nem is1 meséltem a Kelemen Icu vőlegényét, ismered, az a csinos, ma­gas eladó, innen a húsbolt­ból •— Mi történt vele? —• Képzeld: szakállt nö­vesztett! De most már te mesélj, mit láttál, mit hal­lottál? — Hol? — Hát a hivatalban. A2 utcán. Mindenfelé. Te jársz kint a világban, én egész nap itthon vagyok, a négy fal között. Mi újság, szí­vem? — Semmi különös — mindta némi töprengés után Lajos, és a villájára szúrt egy szép kövér préz- lis derelyét Radvänyi Barm (Fotó: Szántó György) tos dolga van, különösen ilyenkor, év vége felé, és n kedves vevő még elvárná, hogy éppen az ő vacak cipő-j jével foglalkozzék... Apropó: vacak cipő; Erről van szó. És a népi gazdaságróL S ez már valóban komoly ügy. Mert nekem, a vásárló-; nak csak kisebb-nagyobbl bosszúság, ha kétszeri vise-j let után vissza viszem a használhatatlanná vált cipő- met, és újra cserélem ki a boltban, ha kell, akár két-, hetenként is. De az ipar, á népgazdaság... Az hogy bír­ja ki, hogy minden tizedik cipő erre a sorsra jut? A té-; tel boltonként is igen nagy összegeket tesz ki, hát még az egész... ! Tudnunk kell; hogy több millióról van szó. Ennyivel fizetjük meg a sa­ját selejtes munkánk árát Kíváncsi vagyok, mi leni ne, ha például az Ikarus dolgozna ilyen hibaszázalék­kal? Végezetül egy megjegyzés! tudom, hogy e kérdésről so­kan, sok fórumon füstölög­tek, mondván, hogy cipőipa­runknál valahol, valamiért szorít a cipő. Hogy hiba van a kréta körül. Mondjuk a magunkét, és az eredmény: nulla. A címzett úgy viselke­dik, mintha nem is hallaná. Legjobb esetben „objektív nehézségekre” hivatkozik, esetleg megereszt egy-egy halvány Ígéretet, hogy „oda­hat”, hogy „kiküszöböli”. Addig is a vásárlók szíves türelmét kérik. És ez így megy évek hosszú során át. Mindenki türel­mes. Az ipar is, a vásárlók is, és a közvetítő kereskede­lem is. Közben kétségtele­nül óriási károkat okozunk a népgazdaságnak. Ezt viszont annyi más ügyben elmond­ták már, hogy szinte illet­lenség odafigyelni. „Valami demagóg pasas” mondja a magáét. Méghogy népgazda­ság, méghogy ráfizetés.... 1 Törődjön mindenki a ma­ga dolgával. S ha eközben ne­tán leválik új cipője sarka, hát vigye vissza. Kap he­lyette másikat. S ha netán az sem válik be... Igen, ez így megy, a vég­telenségig. Jó lenne erre jobban odafigyelni. Mert túlzás' nélkül: sarkulati kér­dés. ^ • B, Kun Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents