Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-08 / 290. szám
Csütörtök este premier A Struccok estélye, Egerben 1975-ben Mielőtt a kalias megszólal című drámájával mutatkozott be az egri közönségnek a szlovák kultúra és irodalmi élet jeles alakja. Ivan Bukovcan. A miskolci—egri színház most ismét ősbemutatóként játssza az író másik darabját, amelynek címe Struccok estélye. A próbák hangulatáról és a drámáról Jurka László rendező beszél. — Már az első próbáknál nyilvánvaló lett. hogy nem tudunk addig továbblépni, amíg a színészek ki nem beszélik magukat, s el nem mondják saját élményeiket. Mindez természetes, hiszen a színészek ugyanúgy megélték „azokat az éveket”, mint Bukovcan hősei. — Akik nem voltak hősök. — A dolog nem ilyen egyszerű. Általában nem leszünk hősök, nem viszünk véghez csodálatos dolgokat. A legfontosabb nem is ez, hanem az, hogy emberek maradhassunk. — Ez valami időtlen humanitást jelent? — Ennél jóval többet! Helytállást egy-egy adott történelmi szituációban. Bukovcan a Struccok estélye című drámájában éppen azt kutatja, hogy a hajdani VIII. b. osztály, melynek tanulóit a háború utolsó évében azonos lelkesedés és hit fűtötte, hogyan álltak helyt a következő negyedszázad folyamán ; az emberpróbáló időkben. — Vagyis ez a játék afféle tetemrchívás, vezeklésfé- le? — Szó sincs erről. De meggyőződésem hogy kötelességünk újra és újra ábrázolni értékelni múltunkat, hogy a hibák, melyeket korábban elkövettünk, semmiképpen se ismétlődhessenek meg. Minél távolabb kerülünk egy-egy kortól, társadalmi, történelmi helyzettől, annál inkább látjuk annak összetevőit, buktatóit. Ezt a generációt a fiatalok hajlamosak úgy megítélni, mint akik valamiképpen feladták önbecsülésüket, meghajtották gerincüket, fejüket a homokba fúrták. — De hát ezt nem „a fiatalok” mondják, hanem (legalábbis a darabban) a mostani 45 évesek, akik az érettségi találkozón ifjúkori önmagukkal néznek szembe. Vagyis: a régi nyolcadik bősek nemcsak egymást bírálják. vádolják — erre egyébként kinek-kinek van oka —, hanem a mélyen eltemetett 18 éves is életre kel bennük, s nem mond- hatnám. hogy jó véleménye van a huszonöt évvel későbbi önmagáról. — Ez így van és így természetes. Az a bizonyos FIATALEMBER, akit Karinthy Frigyes óta olyan jól ismerünk — s akivel nem kerülhetjük el a beszélgetést — sosem elégedett a FELNŐTTEL. Bukovcan drámájának hősei humanista eszményeken nőttek fel, Marcus Auréliust és Sene- cát olvasták, s nemzeti öntudattal lázadtak a németek meg a Hlinka-gárdisták ellen de a felszabadulás után bizony elvesztik bátorságukat. Kényelemből nem vállalják korábbi eszményeiket. Az egyik szereplő így fakad ki: „Egészen hozzászoktunk ahhoz, hogy az Ujjúnkat se mozdítsuk egy embertársunkért, és ha — ne adj isten — újra vissza„ térne az a kor... mi leszünk az elsők, akik ismét nem csinálunk az égvilágon semmit... A nyolcadik bé becsületesen hallgat! Példásan és kollektiven hallgat...” És egyszer csak megszólal. Gyötrődve, vádlón és vádlottként mindenki vall... A dráma szereplői: Sallós Gábor Jászai-díjas, Paláncz Ferenc Jászai-díjas, Máthé Éva Jászai-díjas érdemes művész, Simon György Jászai-díjas, Dariday Róbert, Lenkexj Edit, Csiszár András, Varga Gyula Jászai-díjas. Somló Ferenc Jászai- díjas és Héczey Éva. Rendezte: Jurka László Jászai- díjas. Premier csütörtökön este az egri Gárdonyi Géza Színházban. (gyarmati) Határidő január 20. Továbbtanulnak a képesítés nélküliek Jogszabály intézkedik arról, hogy a képesítés nélküli pedagógusok meghatározott időn belül kötelesek valamely pedagógusképző intézményben szakképzettséget szerezni. Ha ennek a kötelezettségüknek nem tesznek eleget, illetve ha eredménytelenül felvételiznek, a munkahelyek a szerződésüket megszüntetik. A tapasztalatok szerint a jogszabály végrehajtása általában nem okoz gondot, az általános iskolákban az idei tanévben alkalmazott képesítés nélküliek túlnyomó többsége, több mint 80 százaléka tanul tovább. A jelenleg még tovább nem tanulók a megyei tanácsokon keresztül január 20-ig adhatják be a tanárképző intézményekhez felvételi kérelmüket. A képesítés nélküli óvónők az ország négy óvónőképző intézetén kívül a sárospataki Comenius Tanítóképző , Főiskola óvónői tagozatára is jelentkezhetnek. A felvételit megelőzően alkalmassági vizsgát kell tenniük. Tanítókat hazánk nyolc tanítóképző főiskoláján kívül a nyíregyházi és a szombathelyi főiskolák tanítói tagozatán is képeznek. A Művelődési Közlöny 21. száma mindezeken túl részletesen tájékoztatást nyújt a tanárképzőkre jelentkezők tanulási lehetőségeiről is. A képesítés nélküliek a nyíregyházi, az egri, a szegedi, a szombathelyi és a pécsi tanárképző főiskolán összesen 26 szakpárosítás közül választhatnak. A képesítés nélküliek csak az általános iskolában tanított tantárgyakhoz szerez hetik' meg felsőfokú képzettségüket. Az alsó tagozatban képesítés nélküli tanítók jelentkezését a tanítóképzők várják. A tanítóképzőkben tanulhatnak tovább a napközikben dolgozó képesítés nélküliek is, illetve választhatják a tanárképző főiskolákon a raj-pedagógia, az ének-zene-pedagógia, valamint a testnevelés-pedagógia szakpárokat Xz új intézkedés, illetve a korábbi jogszabályok betartásának következetes ellenőrzése nyomán a jövőben megszűnik az olyan visszás helyzet, hogy az általános iskolákban például matematikát tanító képesítés nélküli a „hiányszakmának” nem tekinthető angol nyelv és irodalom tanításából szerezzen szakképzettséget (MTI) Sarka lati kérdés És sark alatti. Már úgy értve, hogy sarok alatti... és természetesen talp alatti, s tulajdonképpen — kritikán aluli. Persze, nem a kérdés, hanem az, hogy ilyen kérdés egyáltalán felmerülhet. Tehát nem viccről van szó, bármennyire is tréfásnak tűnhet esetleg a kérdés, így, első rálátásra. Arra, hogy az ember gyönyörködve ránéz az alig néhány napja vásárolt cipőjére, csizmájára, s azon nyomban elszörnyülködik, mert — mit lát? — olyan a kapcsolat drága lábbelije egyes részei közt, mint egy rossz házasságban a végeredmény : Válnak. Válik a sarok, válik a talp. Vélhetnénk, hogy láttára tovább fokozódik a szörnyülködés, de nem. A dolgozó ugye észbe kap. Gyorsan tudomásul veszi, hogy vadonatúj cipőjének, divatos csizmájának levált a sarka, vagy a talpa, vagy egyiknek a sarka, másiknak a talpa. Hát igen, van ilyen, de nem történt semmi, mert a kifizetett négy-öt-hat... kilenc- száz forintról szóló kis csekk megvan. Még vásárláskor felhívta rá a figyelmet a jólelkű eladó, hogy tessék megőrizni a blokkot, mert sajnos, elég sok a reklamáció, és ezeket csak akkor tudjuk figyelembe venni, ha megvan a blokk. Megőrzőm tehát a Ms szelvényt, s ennek ellenében erW gem a bolt majd kártalanít.' Magyarán: a selejtes áru vételárát visszaszolgáltatja vagy — ez a gyakoribb eset — másik cipőt ajánl fel. Tőlem csak annyit kér, hogy egy kis jegyzőkönyvet írjak alá, amelyben kijelentem, hogy az illető cipő — vagy csizma — hat hónapon belül tönkrement, annak ellenére, hogy rendeltetésszerűen használtam. Rendeltetésszerűen.’ Tudom, ettől a szótól már többen kaptak és kapnak — sajnos borúlátó vagyok — kisebb-nagyobb dührohamot. Mert kérdem: vajon ki mit ért rendeltetésszerű használaton? Az átlagos és műveletlen cipőviselő minden bizonnyal azt, hogy egyszerűen felhúzza a cipőt, és abban felelőtlenül járkál. A cipőgyár viszont azt, hogy nedves időben kímélni kell a cipőt (A kímélés módja: szekrénybentartás.) De a tékozló magyar felveszi, s nem törődik a következményekkel. Nem rendeltetésszerűen' használja. Elköveti azt a léhaságot, hogy felveszi a cipőt. Igen, kérem, jól tetszenek érteni: fel-ve-szt És most kérdem én? mit vár az ilyen ember? Rongyos őt-hatszáz forintért örökké tart majd neki, s közben ősz, meg tél, meg tavasz, meg minden... 1 Hát lassabban a testtel, álljon meg a menet! Mert a kereskedelem türelmes és kártalanít De tessék tudomásul venni: a népgazdaság az nem fejőstehén! Annak ezer fonOJIMMs 1976. december 8., szerda Mi újság, szivem? Pontban négy órakor Lajos felállt az íróasztaltól, hóna alá csapta az aktatáskát és elindult hazafelé. A folyosó végén kisebb csoportosulást látott: egy zöld elefánt próbált beszállni a hivatal páternosz- terébe, azt bámulták. Nem állt meg nézelődni, sietett, mert otthon Gizella, a felesége prézlis derelyével várta. A sarkon egy csokor hóvirágot vásárolt a feleségének. A virágárusnő arca nagyon ismerősnek tűnt, de csak száz méterrel arrébb jött rá, hogy Liz Taylor volt az, személyesen. Alig haladt néhány lépést, a magasból lecsapott egy óriási madár, kondorkeselyű lehetett vagy tövisszúró gébics, nem látta pontosan, s kikapta a csokrot a kezébőL Hátraszegett nyakkal bámult a madár után, s nem vette észre, hogy csilingelve jön egy villamos vele szembe, a Berzeviczy utca bal oldali járdáján, csak a legutolsó pillanatban tudott elugrani előle. Meggyorsította lépteit, de az útkereszteződésnél meg kellett állnia, mert akkor terelték át ott a csipkéskúti ménest Ahogy ott várakozott, hozzálépett az éppen arra sétáló Jagelló Ulászló, udvariasan tüzet kért tőle, majd őt is megkínálta egy bakaszivarral. Mondott is valamit, de litvánul, így Lajos nem értette tisztán a szavait. Pillantása most a szemközti házra tévedt. Egy hatodik emeleti lakás balkonján terebélyes cseresznyefát fedezett fel, amely csak úgy roskadozott az érett, piros gyümölcstől. Február végén elég ritkán lehet ilyesmit látni a Belső-József városban. A lámpa zöldre váltott, ment toVább. A 4711-es italbolt előtt, nagy csődület közepén, egy görögkeleti diakónus késeit egy japán matrózlányt. Csak futó pillantást vetett rájuk, sietett tovább. Egyszerre tizenként fruska fogta körül, gimnazista ’lányok, akik autogramért ostromolták, mert összetévesztették Victor Hugóval, akire pedig nem is hasonlított Más érdemleges dolog aztán nem is történt vele hazáig. — Mi újság szivem? — kérdezte nejétől, amint átlépte otthona küszöbét — Nem is tudom, hol kezdjem — mondta Gizella, mély lélegzetet vett, és sorolni kezdet: — Az a nyü- ves macska leverte a polcról a műanyag fogmosópoharamat, letört a füle és becsorbult a széle... Lajosba kilyukasztotta a vadonatúj lilamintás zokniját. .. Feketéné libát vett egy pomázi kofától, de csak akkora volt a mája, mint egy jé, celojás... Baloghéknak meghozták a tüzelőt, Kovácséknak a nyugdíjat... Kevermesinét kétszer is kereste egy férfi, nem tudom mit akarhatott, esernyő volt nála meg aktatáska... Reggel egy kicsit összeszólalkoztunk Mikulánéval, mert megkértem, hogy hozzon nekem a közértből egy hatnyolcvanas csicsókalekvárt, de direkt a lelkére kötöttem, hogy hatnyolcvanas legyen, erre ő mégis héthúszast hozott, és amikor szóltam érte, még ő volt megsértődve... Ham- rikék ma két új hokedlit vásároltak, Dobsáné kör- galléros háziköntöst csináltatott magának... Ja és még nem is1 meséltem a Kelemen Icu vőlegényét, ismered, az a csinos, magas eladó, innen a húsboltból •— Mi történt vele? —• Képzeld: szakállt növesztett! De most már te mesélj, mit láttál, mit hallottál? — Hol? — Hát a hivatalban. A2 utcán. Mindenfelé. Te jársz kint a világban, én egész nap itthon vagyok, a négy fal között. Mi újság, szívem? — Semmi különös — mindta némi töprengés után Lajos, és a villájára szúrt egy szép kövér préz- lis derelyét Radvänyi Barm (Fotó: Szántó György) tos dolga van, különösen ilyenkor, év vége felé, és n kedves vevő még elvárná, hogy éppen az ő vacak cipő-j jével foglalkozzék... Apropó: vacak cipő; Erről van szó. És a népi gazdaságróL S ez már valóban komoly ügy. Mert nekem, a vásárló-; nak csak kisebb-nagyobbl bosszúság, ha kétszeri vise-j let után vissza viszem a használhatatlanná vált cipő- met, és újra cserélem ki a boltban, ha kell, akár két-, hetenként is. De az ipar, á népgazdaság... Az hogy bírja ki, hogy minden tizedik cipő erre a sorsra jut? A té-; tel boltonként is igen nagy összegeket tesz ki, hát még az egész... ! Tudnunk kell; hogy több millióról van szó. Ennyivel fizetjük meg a saját selejtes munkánk árát Kíváncsi vagyok, mi leni ne, ha például az Ikarus dolgozna ilyen hibaszázalékkal? Végezetül egy megjegyzés! tudom, hogy e kérdésről sokan, sok fórumon füstölögtek, mondván, hogy cipőiparunknál valahol, valamiért szorít a cipő. Hogy hiba van a kréta körül. Mondjuk a magunkét, és az eredmény: nulla. A címzett úgy viselkedik, mintha nem is hallaná. Legjobb esetben „objektív nehézségekre” hivatkozik, esetleg megereszt egy-egy halvány Ígéretet, hogy „odahat”, hogy „kiküszöböli”. Addig is a vásárlók szíves türelmét kérik. És ez így megy évek hosszú során át. Mindenki türelmes. Az ipar is, a vásárlók is, és a közvetítő kereskedelem is. Közben kétségtelenül óriási károkat okozunk a népgazdaságnak. Ezt viszont annyi más ügyben elmondták már, hogy szinte illetlenség odafigyelni. „Valami demagóg pasas” mondja a magáét. Méghogy népgazdaság, méghogy ráfizetés.... 1 Törődjön mindenki a maga dolgával. S ha eközben netán leválik új cipője sarka, hát vigye vissza. Kap helyette másikat. S ha netán az sem válik be... Igen, ez így megy, a végtelenségig. Jó lenne erre jobban odafigyelni. Mert túlzás' nélkül: sarkulati kérdés. ^ • B, Kun Tibor
