Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-08 / 290. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XXVII. évfolyam, 290. szám AKA: 80 FILLÉR 1976. december 8., szerda Losonczi Pál Új-Delhiben Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke kedden délelőtt hivatalos látoga­tásra Üj-Delhibe, az Indiai Köztársaság fővárosába érkezett. A magyar államfő és felesége Fahruddin Ali Ahmed indiai köztársasági elnök meghívásának tesz eleget. Losonczi Pál kíséretében van dr- Zsögön Éva egészségügyi államtitkár, Garat Róbert külügyminisz­ter-helyettes, Török István külkereskedelmi minisz­terhelyettes és dr. Garamvölgyi József kulturális mi­niszterhelyettes. (Losonczi Pál indiai látogatásáról részletes tudó­sításunk a lap 2. oldalán olvasható.)'. Pozitív programmal kell a belgrádi találkozóra készülni Kádár lános nemzetközi sajtókonferenciája Bécsiien Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, az Elnöki Tanács tagja, aki Bruno Kreisky osztrák kancellár meghívá­sára érkezett Bécsbe, látoga­tásának második napján, kedden a magyar nagykö­vetség épületében nemzetkö­zi sajtókonferenciát tartott. A nagy érdeklődéssel kí­sért sajtókonferenciát dr. Randé Jenő nagykövet, a Külügyminisztérium sajtó­főosztályának vezetője nyi­totta meg, majd Kádár János rövid nyilatkozatot tett. — Kedves elvtársakl Höl­gyeim és uraim! — Mai találkozásunkon mindenekelőtt üdvözlöm az osztrák, a nemzetközi és a magyar sajtó tisztelt képvi­selőit Örülök, hogy ausztriai látogatásom során találkoz­hatok a sajtó, a rádió és a televízió munkatársaival. Mint önök is tudják, dr. Bru­no Kreiskynek, az Osztrák Köztársaság szövetségi kan­cellárjának meghívására lá­togattam hivatalosan Auszt­riába. Utazásomhoz jő alapot te­remtett az a tény, hogy a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság kap­csolatai fejlődnek és min­iden lehetőségünk megvan arra, hogy kapcsolatainkat sokoldalúan továbbfejlesz- ezük. — Ausztriai látogatásunk teljes összhangban van a Magyar Népköztársaság elvi alapokon álló szocialista kül­politikájával. Célunk, hogy előmozdítsuk a társadalmi haladás és a béke ügyét, hozzájáruljunk a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok békés egymás mellett éléséhez, az enyhülés kiter­jesztéséhez és megszilárdítá­sához. Kádár János ezután a nemzetközi sajtókonferencia részvevőinek kérdéseire vá­laszolt NÉPSZABADSÁG: Hogyan értékeli Kádár elvtárs bécsi megbeszéléseit, a magyar- osztrák kapcsolatok perspek­tíváit és a megbeszélések ha­tását a helsinki szellem ér­vényesülésére? Kádár János: A Kreisky kancellár úrral folytatott két .megbeszélés és a szövetségi elnök úrral lezajlott találko­zó megerősített abban a meggyőződésemben, hogy ez az út hasznos, elősegíti a sokoldalú magyar—osztrák kapcsolatok fejlődését, és hozzájárul a Helsinkiben el­fogadott ajánlások realizálá­sához. Magyar részről jelenlegi kapcsolatainkat jónak ítél­jük: politikai, állami kap­csolataink rendezettek, gaz­dasági és kulturális kapcso­lataink fejlődnek. CORRIERE DELLA SERA: Osztja-e Kádár úr azt a vé­leményt, hogy az „eurokom- munizmus” a szovjetelle- nesség egy formája? Kádár János: Nem osztom ezt a nézetet. LE MONDE: Az ön megíté­lése szerint a szocialista In- ternacionálé genfi kongresz- szusát követően tapasztalha­tó-e javulás a szocialista. a szociáldemokrata pártok, va­lamint a kommunista pártok kapcsolataiban, illetve mi az akadálya e kapcsolatok to­vábbi javításának? Kádár János: A kommu­nista és a szocialista, szoci­áldemokrata pártok viszonya nem egyszerű. M2 együttmű­ködő partnerek vagyunk és feltétlenül azok is kell, hogy legyünk azokkal az európai országokkal, amelyekben szocialista, illetve szociálde­mokrata kormányok vannak. Már csak azért is, mert országokat képviselünk, ál­lamérdekekről, a népek ér­dekével összefüggő kérdé­sekről tárgyalunk, s ilyen esetben a szűkén értelme­zett pártszempontokon felül kell emelkednünk. Szükség­szerűen együtt kell tehát működnünk főként az euró­pai biztonság és a békés egymás mellett élés elő­mozdítása érdekében. A kommunista és a szocialista, szociáldemokrata pártok kö­zötti együttműködés ilyen vi­szonylatban jól alakult Talán nem tűnik szerény­telenségnek, ha azt mon­dom: bizonyos tekintetben jól példázza ezt éppen az itt. Bécsben eltöltött tegnapi nap. Alighanem mondhatom azt, hogy Kreisky kancellár úr, „kortársam”, akit hatá­rozott meggyőződésű ember­nek ismerek. Mindenki tud­ja róla, hogy szociáldemok­rata. én kommunista vagyok. S találkoztunk, jó szellem­ben tárgyaltunk, de egyi­künknek sem az volt a cél­ja, hogy világnézetet vagy filozófiát „cseréljünk”. Kommunista és szocialis­ta, szociáldemokrata pártok olyan viszonylatokban is kapcsolatokat tartanak fenn, ahoi egyik vagy másik fél, Illetve egyik sem tagja az adott ország kormányának. Mi e kapcsolatok értelme és haszna? Az európai kom­munista és munkáspártok berlini tanácskozásukon dek­larálták. hogy központi fel­adatuknak tekintik az euró­pai béke és biztonság, vala­mint a társadalmi haladás előmozdítását. A szocialista, a szociáldemokrata pártok, amelyeket az előbb említet­tem, a velünk folytatott megbeszélések során ugyan­csak deklarálták, hogy népük érdekében hasznosan szeret­nék előmozdítani az európai béke és együttműködés, a kétoldalúan előnyös kapcso­latok ügyét FRANKFURTER RUND­SCHAU: Hogyan ítéli meg a helyzet alakulását a helsinki záródokumentum aláírása után? Miként vélekedik Ma­gyarország és az NSZK kap­csolatairól, s van-e konkrét terv arra, hogy mikor láto­gat Bonnba? Kádár János: A Helsinki­ben elfogadott ajánlások vég­rehajtását illetően a helyze­tet jónak ítélem. Sokan nem osztják ezt a nézetet Jóma­gam azonban a történelmi előzményekre, a helsinki ér­tekezletet megelőzően felve­tődött különleges nehézsé­gekre gondolok. Meggyőződésem, hogy ön­magában is óriási jelentősé­gű a találkozó létrejötte, az a tény. hogy olyan különbö­ző társadalmi berendezkedé­sű országok, különböző ideo­lógiai és politikai célokat valló kormányok, mint a helsinki tanácskozás 35 részt­vevője egy asztalhoz ült le, s fontos, alapvető kérdésekben — mint az európai béke és biztonság előmozdítása — kö­zös nevezőre tudott jutni. Meggyőződésem, hogy az európai béke és biztonság ügyének további előmozdí- 5 tása a helsinki tanácskozás résztvevőitől azt kívánja, hogy a tervezett belgrádi ta­lálkozón is megfelelő, konst­ruktív álláspontot képvisel­jenek. A jugoszláv főváros­ban sorra kerülő tanácsko­zással kapcsolatosan sokféle elképzelésről, várakozásról és vélekedésről hallani. Mi ellenezzük azt, hogy a belg­rádi találkozót bárki, vagy ■bárkik valamiféle „panasz­nappá” tegyék. Ügy véljük, a helsinki értekezlet résztve­vőinek pozitív programmal kel! a belgrádi találkozóra készülniük. Olyan alapállást kell elfogadni, hogy Belgrád- ban jsmét át lehessen tekin­teni az állami kapcsolatok további javításának' a gaz­dasági kapcsolat fejlesztésé­nek kérdéseit; meg lehessen vizsgálni olyan fontos, a né­pek érdékeit szolgáló kérdé­seket, mint az európai ener- giahelyzet, a szállításokkal összefüggő feladatok jobb megoldása, a környezetvéde­lem. Ilyen és hasonló, s a népek általános közeledésé­vel összefüggő egyéb, napi­renden levő, a helsinki aján­lásokban szereplő témákat kell megfelelően előkészíte­ni és megtárgyalni Belgrád­iban. Ami a Magyar Népköztár­saság és a Német Szövetségi Köztársaság kétoldalú kap­csolatait illeti, e kapcsolatok gazdasági területen már ré­gebbi keletűek, és elég szé­les körűen kibontakoztak. Ügy vélem, a jelenlegi sza- Ikaróban állami kapcsolata­inkat is rendezettebbé tehet­jük. Ez megfelel a magyar nép és az NSZK lakossága érdekeinek* a Helsinkiben el­fogadott ajánlásoknak, s be­nyomásom szerint az ilyen irányú törekvés mindkét fél részéről kölcsönös. A kapcsolatok építéséhez természetesen hozzátartozik, hogy az ügyek felelős inté­zői, a gazdasági vezetők, a diplomaták, a kormányzati tényezők kölcsönös látogatá­sokat tegyenek, találkozza­nak, tanácskozzanak, tár­gyaljanak. Ebbe a folyamat­ba — tehát a Magyar Nép- köztársaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság kapcso­latainak fejlesztésébe — il­leszkedik be az én látogatá­somnak terve is, amely az előkészítés szakaszában van. Mostani bécsi látogatá­sommal kapcsolatban a sajtó megtisztelt azzal, hogy sze­mélyemmel is foglalkozott s kiemelte, hogy ritkán uta­zom, a tegnapi napon először voltam kapitalista országbari. Ami a látogatás hivatalos jellegét illeti, ez bizonyos mértékig igaz is. Nem hiva­talosan azonban már jártam néhány kapitalista országban, sőt kapitalista országban él­tem le életem nagyobbik fe­lét (derültség). Volt alkal­mam New Yorkban is meg­fordulni, s amint tudják, az sem egy szocialista ország nagyvárosa, sajnos. Annak, hogy hivatalos minőségben először járok Ausztriában, természetesen több oka van. Az emberek különbözőek. Ismerek szenvedélyes utazó­kat. Én nem tartozom közé­jük. (Derültség.) De ahova szükséges, amikor a két or­szág kapcsolatának fejlesz­tése szempontjából politikai­lag hasznos- oda és akkor mindig elmegyek. Így jutot­tam el most Bécsbe, s így fogok elmenni a Német Szö­vetségi Köztársaságba is. _ mozdítani a turistaforgalom növekedését, a széles körű kölcsönös látogatásokat más országokba. Megmondom, eb­ben döntően politikai meg­gondolások játszottak szere­pet. Elsősorban azt szerettük volna elősegíteni, hogy az emberek jobban megismer­jék a szomszédos országokat. Nos, változtattunk a koráb­bi gyakorlaton, és a nyugat­európai országokkal elég szé­les körű turistaforgalom kez­dődött el. Ez politikai ha­szonnal járt számunkra. Azok a magyar állampolgárok, akiknek korábban nem volt módjuk arra, hogy kiutazza­nak valamelyik nyugat-euró­pai országba, most kiutaz­hatnak. És az a sok százezer magyar állampolgár, aki évenként nyugat-európai or­szágokban tölti szabadsá­gát, jó érzéssel érkezik ha­za. Rájön, hogy Nyugat-Eu- rópa fejlett kapitalista orszá­gaiban sincs kolbászból a ke­rítés. Olyan jelenségeket lát, amelyeket otthon, Magyar- országon már el is felejtett. Látja például a munkanél­küliséget és az attól való fé­lelmet, a létbizonytalanságot. Nagyon jók a benyomá­saink a nyugat-európai tu­ristákról. Nem tudom ponto­san, mi a dialektikus össze­függés a sajtó és a turizmus között, de két dolgot tapasz­taltunk. Az egyik: a Nyugat- Európából érkező turista Magyarországon általában kellemesen csalódik. Mert bármilyen kritikus szemmel nézi is azt, amj nálunk van, mindenképpen jobbat ta­pasztal annál, amit koráb­ban a nyugat-európai kapi­talista sajtóban olvashatott. A másik: alighanem összefügg ezzel, hogy a turistaforgalom kiszélesedése óta a nyugat­európai sajtó megítélése is javult Magyarországról. Mert amit a nyugat-európai állampolgárok milliói saját szemükkel tapasztalnak Ma­gyarországon, azt homlok- egyenest ellenkezően lefeste­ni azért a legrosszabb szán­dékkal sem lehet. A nyugat-európai orszá­gokkal lebonyolódó turista­forgalmon belül a magyar— osztrák forgalom az egyik legjelentősebb. A turizmusnak azonban politikai vonatkozásain túl gazdasági oldala is van. Mi folytatjuk a turizmus terén a nyitott ajtó politikáját. A turizmust azonban még nem tudjuk gazdaságilag kihasz­nálni, ezt még csak most ta­nuljuk. Ha az idegenforga­lomban annyi tapasztalatunk volna, mint Ausztriának, s ha á nemzeti jövedelem ak­kora hányadát tudnánk elő­teremteni a turizmusból, mint Ausztria, akkor mi is jóval szélesebb körű turista- forgalmat bonyolítanánk le. Nem nehéz megérteni, hogy Magyarország — ahol alig néhány esztendős a tömeges turistaforgalom — erre gaz­daságilag nem volt felkészül­ve. Mivel megfelelő színvo­nalat szeretnénk biztosítani, nagyon gyorsan, szinte eről­tetett ütemben igyekeztünk kifejleszteni a szállodákat, az idegenforgalom és a ven­déglátás intézményét A Magyarország és Auszt­ria közötti vízumkényszer eltörlésének elvileg hívei va­gyunk. De még bizonyos gaz­dasági feltételeket illetően hátrányban vagyunk. Ezeket a feltételeket — az osztrák partnerekkel együtt, közösen — még meg kell vizsgálnunk. Érik azonban a helyzet, és már közel van az az idő, amikor a két ország között a vízumkényszer megszűnhet. PRAVDA: A helsinki konfe­renciát követően milyen perspektívái vannak az úgy­nevezett kis európai orszá­goknak politikai, gazdasági és kulturális téren? Kádár János: Ausztria és Magyarország egyaránt kár­vallottja volt a második vi­lágháborúnak. Mindkét nép sok vért vesztett, és nagy gazdasági károkat szenvedett, sajátos módon nem a jó ügy érdekében. Ha van nép, amely békét kíván, á ma­gyar nép feltétlenül ilyen. Gondolom ugyanez elmond­ható az osztrák népre is. Ki­fejezésre jut ez az osztrák állam politikájúban is, amely kimondta az örökös semle­gességet. A magyar állam több mint ezer esztendővel ez­előtt alakult meg. Ügy tű­nik, legendás vezérünk, Ár­pád — akit honfoglalónak nevezünk — sok tekintet­ben jó helyet választott, ki a magyar népnek. Az ég­hajlat jó. az ország szép, nekünk a legjobban tetszik a világon. Égy szempontból azonban Árpád azt hiszem nem volt eléggé előrelátó. Van ugyanis ennek a hely­nek egy hátránya: a hadak útján terül el. Lehet hogy az osztrákok is hasonlóan gondolkodnak saját hazá­jukról: szép, nekik bizonyá­ra a világon a legjobban tetszik, de Ausztria is elég­gé „forgalmas” hely. Azt hiszem, nem kell sokat bi­zonygatni, hogy a magyar nép. s gondolom az osztrák nép is, mindenekelőtt bé­két kíván. További — im­már politikai — indok, hogy a magyar nép nagyszerű programmal, a fejlett szo­cialista társadalom építésé­nek programjával rendelke­zik. S ennek megvalósításá­hoz mindenekelőtt béke kell. (Folytatás a 2. oldalon) Kádár János bécsi látogatása során az osztrák parlament épületébe látogatott. A pari* ment bejáratánál Anton Benya, a Nemzeti Tanács elnöke fogadta. . ___ íNépújság telefotó — MTI—KS — Vigovszki Ferenc felv.) A RBEtTER ZEITUNG: Ma­gyarországot bóráit országok veszik körül — közéjük szá­mítható Ausztria is —, miért állomásoznak tehát szovjet csapatok Magyarország te­rületén. Kádár János: A jelenlegi haditechnika mellett ma már nem létezik a régi értelem­ben vett „gyalogság” fogal­ma, úgy naívság azt képzel­ni, hogy egy ország bizton­sága csupán a közvetlen szomszédok szándékaitól függ. Az ideiglenesen Ma­gyarországon tartózkodó szovjet csapatok ottlétét te­hát nem az indokolja, hogy az önként semlegességet vál­lalt Ausztria részéről vala­miféle támadástól félünk. Nincs belpolitikai oka sem. Az általános világpolitikai helyzettel függ össze. S a kérdés más megítélése, a helyzet megváltozása a béke és a biztonság ügyével függ össze. Ismeretes, hogy a Varsói Szerződés Politikai Tanács­kozó Testületének a közel­múltban Bukarestben tartott ülésén egész sor alap­vető és fontos kérdés szere­pelt napirenden. Így újra nyilvánosan is elismételtük, hogy készek vagyunk a var­sói szerződés szervezete és a NATO egyidejű megszün­tetésére. Azt javasoljuk, hogy ha erre még nem érett meg az idő, akkor viszont legalább ne törekedjünk e két katonai csoportosulás bővíté­sére. Ha tehát ezekben az alapvető kérdésekben előbb­re jutunk, és az általános helyzet tovább javul, akkor a szovjet csapatok magyar- országi tartózkodására nyil­ván nem lesz szükség. DIE PRESSE: Van-e kilátás a vízumkényszer megszünte­tésére Magyarország és Ausztria között? Kádár János: Már sok éve, jóval a helsinki értekezletet megelőzően folytattunk tár­gyalásokat és azok eredmé­nyeit realizáltuk is. Ezúttal valóban a magyar—osztrák kapcsolatok számos fontos kérdését érintettük. Azért emlékeztetünk külön is a helsinki értekezletre, mert az ott elfogadott ajánlások­nak, azok szellemének teljes mértékben megfelelnek azok az intézkedések, amelyeket a magyar—osztrák viszony ja­vítására már tettünk, s ame­lyeket a jövőben is szándé­kozunk tenni. A vizumkérdés közvetlenül • érinti az állampolgárok tö­meges külföldi utazását, így a Magyarország és Ausztria közötti utazásokat is. Már jó pár évvel a helsinki értekez­let előtt igyekeztünk elő­

Next

/
Thumbnails
Contents