Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-05 / 288. szám
Vasárnap megmond lak apának!” Tanítói pályafutásom alatt számos „elvált szülők gyermeke” járt hozzám. Szinte minden esztendőben akadt olyan eset is. amikor maga a válás is a tanév ideje alatt történt. Alkalmam volt megfigyelni a sok kis semmibe bámuló, sebzett lelkű gyermeket, akik körül szétesett a családi fészek, 6 akik tyizony nehezen vészelték át a kritikus napokat, heteket. Sok édesanya, édesapa tőlem kért tanácsot, mit tegyen, mielőtt elválik. Minden esetben szerettem volna egyengetni, békítgetni a házasfeleket a gyermek érdekében. Beszéltem külön az édesanyával, külön az édesapával de néhány eset kivételével: hiába. Meggyőztek, hogy a napi zsörtölő- dés, meg nem értés, a hangos veszekedések, a békétlenség légköre károsabb a gyermekre nézve, mint a csendes válás. Így hitték. Es én mégis úgy láttam, hogy a legtöbb gyermek, megsínylette azt, hogy az egyik szülőjétől elszakadt. Ha okosan gondolkozók és a gyermek érdekét szem előtt tartók a szülők, akkor ez a sérülés csak átmeneti. Nehezen heveri ki viszont a megrázkódtatást a gyermek ott. ahol továbbra is két tűz között lebeg s az elvált felek a gyermek nevelésének, fejlődésének szempontjait félredobva, előtte is szidják egymást, vele üzengetnek, megakadályozzák a láthatását stb., stb. Mindig nehezebb helyzete van annak, akinél a gyer- snek él. Nála zájlanak a fcétköznapi események, a betegség, a gond, a leckék ellenőrzése. A másik fél 2— 3 hetenként kap egy ünneplőbe öltözött gyermeket fél— egy napra. így van ez Pétereknél akit az édesanyja szigorúan nevel. Naponta ellenőrzi az iskolai munkáit, óz ellenőrző könyvét Dicséri is, de ha kell megbünteti. Nem válogathat, megkell ennie mindent. A sok tiltás, szidás közben bizony gyakran hallja a gyermfk: „Ké- nyeskedsz, mint az apád!”, vagy „Olyas lusta leszel, mint apád!” Máskor meg a gondokkal küzdő asszony így tör ki: „Igazán vehetne apáS új táskát neked!” Apád így... apád úgy... hallja a gyermek és amikor eljön a vasárnap, egész nap csak örömöt, vidámságot kap* az apjától. Elviszi ’a Vidám Parkba, az Állatkertbe, cirkuszba, moziba, cukrászdába. Vendéglőben ebédelnek, ott azt rendelhet amit szeret és azért sem szidják meg sem apu, sem az új felesége, ha valamit otthagy a tányéron. Nem beszélnek iskoláról, intőről, csak jól érzik magukat egész nap. Csoda-e, ha a következő héten nem tetszik Péternek a kötelesség. a korán kelés, a sietés, a tanulás, az otthoni segítés. S amikor az édesanyja valamiért erősebben rászól, hamar ott a fenyegető válasz: „Vasárnap megmond- lak apának!” És mennyire fáj ez az anyának, aki elveszítette a férjét, és most úgy érzi, hiába ítélte neki a bíróság a fiát, elveszíti őt is. Magában kellene keresnie a hibát. Nem szabadna ellenségesen beszélni a gyermek előtt az apjáról — mint ahogyan ő teszi —, hanem egyetértésben kellene nevelniük a gyermeket akkor is, ha ők elváltak egymástól. Ügy, mint Zoli szülei teszik. Ott is az anyánál van a kisfiú. Szintén az apa volt a hibás a válásban és ő is újra nősült. Zolika soha nem hall bántó szót az édesapjáról. beszélnek róla hétköznapokon is és amikor elmegy hozzá, elviszi magával az ellenőrző könyvét és a füzeteit. Az elvált szülők telefonon beszélnek egymással. Az anya beszámol az apának a fontosabb eseményekről úgy, hogy az apa mindenről tud. Ha jót hallott: megdicséri a fiát, ha panasz volt: ő is megdorgálja. A gyermek érzi, hogy szülei közös nevezőn vannak az ő nevelése kérdésében, nem is próbál, de nem is tud kibúvót keresni. Valahogy így kellene min_ denütt lennie. Ha már az elválás elkerülhetetlen volt, legalább a gyermek nevelését végezzék továbbra is közös egyetértésben. Ne beszéljen egyik szülő a másikról bántó, tiszteletlen hangon a gyermeke előtt, hiszen ha ők nem is értették meg egymást, neki mégiscsak édesapja, illetve édesanyja maradt, legyen az bár a házasságban vétkes fél is. Dr. Gergely Károlyné Mikor élt a Mikulás? December hatodika előtt utcáinkon, kirakatainkban megjelennek a Mikulások, vagy a fiatalabb évjáratok szerint Télapók. Kosarukban ajándék van és Miklós napjának reggelére illik beletenni valamit a gyermekek cipőjébe. Jogos sok ember, sok fiatal kérdése: élt-e valaha? Nos: Hagiosz Nikolaosznak hívták és időszámításunk negyedik századának első felében élt Kis-Ázsiá- ban, Myra városában. Amikor Nagy Konstantin államvallássá ■ tette a kereszténységet, püspök lett. Sok történetet megőrzött a, nép a .jóságáról. -Például, amikor . városában éhínség dúlt, „álmában” hatott az arra járó hajósokra, kereskedőkre, hogy Mvrába hozzák gabonájukat. Állítólag; le tudta csillapítani a háborgó tengert. Ezért lett a hajósok védőszentje. Egyszer pedig három kis árva leánykának, akiket szüleik adósságai miatt el akartak adni- rabszolgának, a kiváltásukhoz elegendő három pénzeszacskót dobott be . az, ablakukon. Így a gyermekek védőszentje is lett. Tiszteletére szokássá vált neve napján. Szent Mi- lós napján megajándékozni a gyermekeket — az ablakon át. Mert. mivel az egyik első keresztényüldözés áldozatául esett, nemsokára szentté is avatták. így telt el néhány évszázad. A bizánci egyház és jadlás uralkodott a Földközi-tenger keleti medencéjének jó részében. De a mohamedán szaracénok elfoglalták Myrát, és a menekülő bizánciak elhozták 1087- ben a hajósok védőszentjének földi maradványait. Bariban tették partra, az „olasz csizma” sarkantyújának városában. Éppen jókor. Bari városának lakói normann hajósok segítségével elzavarták a bizánci császárság helytartóját. az adószedő „kata- pánt”. Okos Benedek-rendi püspökük. Ursona, a boly- tartói palotából kezdte építtetni Szent Miklós székes- egyházát. Az építés egy évszázadig tartott. Az új dómot, mely ma is áll, 1197. június 22-én avatták fel. Gyönyörű épület. A „Mikulás-kultusz, a gyermekek Miklós-napi megajándékozása természetesen Bari környékén, is elterjedt. Aztán egy bizánci hercegnő férjhez ment II. Ottó német-római császárhoz és „magával vitte” a Mikulást. Különösen Hollandiában lett népszerű mert itt — és sok németlakta helyen — találkozott a szintén télapószerű alak legendájával. Az elmúlt két század karácsonyi vásárai, a Hansa szövetség ügyes kereskedőinek dekorációi aztán véglegesen gondoskodtak elterjedéséről. Így lett a szúrós szemű myrai püspökből. Hagiosz Nikolaoszból előbb Szent Miklós, majd Mikulás. .(—gesztelyi—) Humorszolgúlzu — Mi leszel, ha megnősz? — kérdi a tanító Sylviát. — Állatorvos. — Akkor jobban kellene tanulnod a matematikát. Sylvia rámered a tanítóra, majd így válaszol: — De hát én nem számolni akarok az állatokkal! ★ Hansi belép a postahivatalba ég megkérdezi. nem jött-e levél a papája részére. — Milyen névre? — érdeklődik a postahivatalnok. — Rajta van a borítékon — válaszol a kisfiú. ★ SZEMLÉK FERENC; Füst A kerten át szatír szellő szaladgál s megáll a tág résű fonott falaknál. Ruhát, sarut megold és szemlesütve utána fut a nyárikonyha füstje, s hol karmazsint utánzó puha por hull, reákacsint A szellő visszafordul, karja ravasz forgással s férfi-forma fogással az ászát közé sodorja. ANTALFY ISTVÁN: Vázlat A szalag már kihullt hajadból, s egy anya már nem pityereg. Asszonnyá érleltek az évekés gyümölcsöd: a két gyerek. Kötényed alja foszladoz, lám, kellene egy új kardigán... Levél jön néhanap Csabáról, s így kezdik: Édes Magdikám! .. .Főzni pompásan megtanultál, bár... most már nem sós a leves, figyeled, s futsz, ha szól a csengőjön a postás, a szemetes... Szemed árulja el csak olykor, hogy fáradt vagy. Te tagadod, s esti sétára jössz velem, hogy megnézzünk pár kirakatot.. t^'VyVWVVWWW\d»'WW 'VWWWv'w'«WWv'AWVAAV Gabi ebéd közben szeretne valamit mondani a mamájának. — Evés közben nem beszélünk — figyelmezteti mamája. Ebéd után aztán megkérdi kislányát: — Mit akartál mondani az előbb? — Azt, hogy a vasalót nem húztad ki a konnektorból és rajtafebíjtetted az apu ingén. — Anyu, adj egy pár fil_ lért, a sarkon áll egy szegény ember — mondja Ériéi anyukájának. Az anya elővesz némi ap. rópénzt és megkérdezi: — Aztán mit csinál az • szegény ember? — Fagylaltot kell árulnia szegénynek — válaszolja a drágalátos gyermek. — Melyik illat biztosítja« legjobb táplálékot az embernek? — kérdi a tanító. — A tyúk — válaszolja az egyik nebuló —. mert a születése előtt és • halála után is ehető. Oroszlánbébi Ma már minden állatkertben megtalálható az oroszlán, sőt némelyikben több is van, mint kellene. Ennek oka, hogy az oroszlán fogságban is jól szaporodik. A budapesti Állatkertben például 1911 óta tartanak oroszlánt, és azóta több mint 150 kis oroszlán született. A legszaporább anya a Leila nevű oroszlán volt (1952-től 1969-ig élt) tízszer kölykezett, összesen 24 ivadékot hozott világra, és mindet fel is nevelte. Érdekes azonban, hogy vannak olyan anyaállatok, amelyekben nem fejlődött ki az utódgondozés ösztöne, és kölykei- ket sorsukra hagyják. Ilyenkor az embernek kell valami megoldást találnia, pótmamáról gondoskodnia. Erre a célra leginkább a friss kölykes, egészséges, szelíd kutya a legmegfelelőbb. szürke óriást, úgy elfelejtenek, mint a műtrágyát a kerti tök. És ekkor újabb, de nagyszerű gondolat nyilallt belém oly fájdalmasan, hogy felnyögtem a gyönyörűségtől. Meg vagyok mentve a halálom utánra. Eladom — mit eladom? — odaadom a csontvázamat. Elég nagy, elég ijesztő lesz, hadd tanuljanak rajta a medikusok és a medikák. A medikák inkább. Hú de szép, nagy marha ember lehetett, mondják majd évtizedek, sőt évszázadok múltán, talán majd egy árverésen is. ahol koppon a kalapács és lelkesen mondja a jövő ezredbéli árverő: egy Homo sapiens a XX. század második feléből... Ki ad többet először .., másodszor... és lesz, aki többet ad érte harmadszorra. Istenemre mondom, lesz. Utóvégre egy Homo sapiensről van, illetőleg lesz szó, a XX. századból Hát nem nagyszerű? Mit nekem He- kuba és Napóleon, én Homo sapiens vagyok. Gyorsan odarohantam az asztalhoz, felkaptam és diadalittasan még egyszer végignyaltam a kést. Ahogyan ez egy Homo sapienshez illik. (epri) Én: Homo sapiens A hír, első olvastán, nem kavart bennem mélyebb érzéseket: uramisten, ha elárverezik, hát tegyék. Már mint Napóleon személyes, eszközeit, közte az evőeszközeit is. Ha vannak, akik árvereznek, ha vannak, akik ilyen helyeken ilyes holmikat szívesen megvásárolnak és pénzük is van ehhez, ám tegyék. Ez az egész napóleoni árverés, amelyet Londonban tartottak meg, engem tökéletesen hidegen hagyott. Mondtam is a feleségemnek, ebéd közben, amint a babfőzelékben főtt körmön rágódtam, hogy Cicamókuskám — mert az Írásaimban igy nevezem a feleségem — ha én most Napóleon lennék. akkor az utókor, ezt a kést, amit lenyalok, elárverezné. Hogy nejemnek a kést nyalogató modortalanságom-e, vagy az én elmúlásom feletti megelőlegezett özvegyi bánata, avagy egyszerűen a Napóleon nem tet- szett-e, nem tudom, de válaszra sem méltatott. Ott maradtam hát személyes evőeszközeimmel, egy ; félig lerágott sertés- ; lábbal és hüldögélő j babcsuszpájzzal az ’ asztal mellett. Meg a gondolataimmal. Mert itt és most vágott belém a szörnyű gondolat, hogy az én személyes eszközeimet, legyenek azok evőeszközök bár, vagy megóvott fu- szeklik’ halálom után sem egy héttel, sem egy évszázaddal el nem árverezi senki, de ha akadna is ilyen botor lélek, meg nem venné senki. Napóleonét igen, az enyéimet nem. Ügy múlok el á földről, hogy még egy nyomorult árverés sem marad utánam. Igen, szembe kell néznem a ténnyel, hogy a világ legszürkébb fickója vagyok, érdektelen egyéniség, akinek léte, vagy nem léte — haraptam dühösen még egy utolsót a bányán, ott a köröm töve mellett —, teljesen közömbös a világ és azok árverői számára. A Bizományi Áruház aukciói nélkülem zajlanak majd le halálom után is, sem Londonban, sem Washingtonban, Prágában és Moszkvában sem koppan majd a kalapács ... először... másodszor ... senki többet harmadszor..., mert már senki többet elsőre sem, sőt senki és sohasem. Nyugodtan lenyalhatom a kést. amelyet olyannyira tilt az illemtan, igenis lenyalhatom, mert senki sem fogja az utókorban úgy hirdetni egy majdani késaukción, hogy ez az a kés, amit én nyaltam először, másodszor és soha többet harmadszor. Ültem a lerágott csontok, a kiürült tányér. és a sivár asztal társaságában és Napóleonon járt az eszem, ezen a kis kerti törpén. aki mindig pipiskédéit, hogy nagyobbnak lássák, és most tes- sék. Londonban úgy veszik a cuccait, mint a lélegzetet. Igen, ez a nagyságom átka. A termetbéli. öt árverezik, őt emlegetik, a nagy törpét, engem, a kis Egyre többen ,,hallóznak”(?!) Akik figyelik az utca történéseit, hangjait, azt is tapasztalhatják, hogy az egymást ismerősként köszöntő fiatalok egyre gyakrabban „hallóznak”. Az utcákon, * tereken, a nyilvános helyeken hallható halló szóalakot nem telefoni kapcsolatot kereső hívó és jelentkező szóként, nem is a hallótávolságra távolabb levő személyhez Intézett figyelmeztető, figyelemkeltő nyelvi formaként használják, hanem a találkozást és búcsúzást követő köszöntésként, üdvözlésként. Ez az üdvözlő, köszöntő forma éppen napjainkban válik egyre divatosabbá, önkéntelenül vetődik fél a kérdés: tartós lesz-e a használata? Még jól emlékszünk arra az időre, amikor fiataljaink a szervusz helyett a szia, sziatok, sziasztok kö- szöntési formákkal éltek. Ma már ritkábban jutnak szerephez, legfeljebb az idősebbek ajkán hangzik fel olykorolykor ezekben a változatokban: szia, kedves, szia, drágám stb. Voltak, akik furcsa divatnak, fiatalos bolondé- riának ítélték azt az üdvözlési gyakorlatot, amelyben W- olasz csaó játszotta a főszerepet. Ma már ezen is túl v-| gyünk: eltűnt, nem hallj™. Reméljük, ez lesz a sorsa a hallózásnak is. Vajon mi adott alapot ennek a ma divatozó üdvözlésnek? Magát a halló szót jól ismerjük: a telefon elterjedésével hivó és jelentkező szóként minden társadalmi réteg nyelvhasználatában szerepet kap. A magyarul beszélők közül sokan ezt a kapcsolatot kereső szóit azonosítják a hali ige halló származékával. Ez az azonosítás azonban téves: sajátosan nemzetközi szóval állunk szemben. Jóformán minden nemzeti nyebj ismeri éa| használja. Az angol nyelvterületen S halló, illetőleg a hallo, hellói heló szavak köszöntésként IS nagyon gyakran használt nyelvi formák. Eleinte • bí-i zalmas üdvözlés szavaiként jutott nálunk is ilyen nyelvi szerephez azoknak az ajkán, akik az angol nyelvet jól isH merték. Valószínűleg ebből a forrásból eredeztethető, hogy| ma már általános jellegükön. szönésként élnék vele a tied tálak. Különben a halló nőalakot vadászidáltásk&ríi megszólító szóként, üdvrivalgásként, kurjongatáskéntj örömet és meglepetést kifejező nyelvi formaként is használják a különböző nemzeti nyelvekben, így a magyarban is. Tehát nagyon ismert szóalak ez számunkra is. Mi azonban a köszöntő szerepben szívesebben hallanánk az üdvözlés és köszöntés jó magyar megfelelőit a hallózás, a hellózás helyett, Dr. Bakos József
