Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-05 / 288. szám
A MEZŐGAZDASÁGI termelőszövetkezetek tömeges megalakulása óta másfél Ívtized telt el. Az alapító agok közül még sokan részt nesznek a közös munkában Is ők tudják legjobban, hogy viszonylag rövid idő alatt nilyen nagy mértékben megváltozott a szövetkezetek Élete, gazdálkodása. Megszi- árdultak, megerősödtek a cözös gazdaságok nagy részük olyan korszerűen termelő szocialista nagyüzemmé fejlődött, mely nemzet- cözileg is számottevő eredménnyel büszkélkedhet. Jól kamatoznak tehát azok a szövetkezeti beruházások, melyekhez államunk is rendszeres, számottevő segítséget gyújtott. Helyesnek bizonyult az, hogy a szövetkezetek szé- es körű működési és gazdálkodás! önállósághoz jutottak. A közös gazdaságok rétén sikerült eredményesen jevonni a nem is olyan régen még egyénileg gazdálkodó parasztságot a közösségi életbe, a szocializmus Építésébe. Évszázados álmok - váltak valóra. Rugalmas gazdálkodásukkal a tsz-ek újabb és ijabb táji adottságokat, he- yi lehetőségeket aknáztak d. Es nemcsak másképp iratnak, másképp „törik”, akarítják be a kukoricát, tanéra az emberek is másképp gondolkoznak és másképp tekintenek egymásra. Igazi tekintélyt a szövetkezetekben ma a végzett munka a megfelelő magatartás, a közösségi célok jő szolgálata ad. Maga az élet, ä mezőgazdasági technika fejlődése, a korszerű termelési módszerek terjedése megköveteli a műveltség, a szakmai tudás, a hozzáértés növekedését. A gyakorlat által Igazolt szövetkezeti alapelveinkhez tartjuk magunkat a jövőben ís. A gazdálkodás eredményei bizonyítják, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek mint gazdálkodási egységek is társadalmi szervezetek alkalmasak a nagyüzemi Iparszerű termelés megvalósítására és a közösségi élet kibontakoztatására. A tszek képesek a korszerű és hagyományos termelési eljárások és eszközök együttes alkalmazására. Szoros termelési együttműködést tudnak kialakítani a háztáji gazdaságokkal és segítik a falu többi kistermelőit is. Pártunk XI. kongresszusa megerősítette azt az elvi tételt, hogy a szövetkezeti tulajdon a szocialista tulajdon egyik formája. Kimondotta, hogy feladatunk a tsz-ek céltudatos fejlesztése, szocialista vonásaik erősítése. Következetesen érvényesíteni kell a tsz-ekben a munka szerinti elosztás elvét, a kollektív tulajdonosi szemléletet és a demokratizmust Gyarapítani kell az oszthatatlan, közös szövetkezeti tulajdont, növelni kell & szövetkezeti földtulajdon arányát. Fokozni kell a gazdálkodás hatékonyságát és színvonalát. Ki kell használni a társulásokban levő lehetőségeket Hozzá kell járulni a tagság szocialista életmódjának, közösségi öntudatának kialakulásához, fejlesztéséhez. JOGGAL ÁLLAPÍTJA MEG tehát a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának kongresszusi beszámoló tervezete a következőket: „Pártunk bevált lenini szövetkezeti politikája az elért eredmények alapján nagy távlatokat nyit a mezőgazdasági szövetkezetek előtt. Szerepük a fejlett szocialista társadalom építésében, a népgazdasági feladatok megoldásában, a munkás—paraszt szövetség erősítésében a továbbiakban is jelentős lesz.” A kongresszusi előkészületekkel egyidőben napirendre került a szövetkezeti jogszabályok módosítása, továbbfejlesztése is. Ezek kidolgozásánál figyelembe veszik a szövetkezeti közgyűléseken elhangzott javaslatokat, kívánságokat, észrevételeket is. Bizonyára szem előtt tartják azt is, hogy a központi irányítás bevált módszereit erősíteni kell. Szükséges, hogy az állami szervek — a tsz-ek helyesen értelmezett önállóságának a korlátozása nélkül ■— hathatósabban juttassák érvényre az össztársadalmi érdekeket Megfelelő árpolitikával, támogatási és hitelpolitikával tegyék eredményesebbé a termelés tervszerű befolyásolását Másfél évtized tapasztalatai bizonyítják, hogy a termelőszövetkezetek jól éltek önállóságukkal, eligazodtak a gazdasági szabályozók között és alkalmazkodtak is hozzájuk. Az önkéntesen megkötött szerződések termelési és értékesítési biztonságot teremtettek a tsz-ekben, ugvan- akkor elősegítették a központi célkitűzések megvalósuláséi Ez a rugalmas —■ a gazdasági ösztönzőkre alapozott — állami irányítás meggyőző eredményeket hozott: a termelőszövetkezetek soha nem tettek eleget oly mértékben olyan tervszerűen a központi célkitűzéseknek, mint épp a IV ötéves terv időszakában. Mindez akkor is figyelemre méltó, ha tudjuk, hogy bizonyos ágazatokban sok még a megoldandó feladat Kétségtelen azonban, hogy például a zöldség, gyümölcs, szőlőtermelés feltételeinek & javítását célzó legutóbbi kormányhatározatok hamarosan kedvezően éreztetik majd hatásukat Remélhető, hogy növekszik a tsz-ek kezdeményező * készsége és még nagyobb erőfeszítéseket tesznek az ötéves tervből rájuk háruló feladatok teljesítéséért. Ilyen körülmények között nagyobb hangsúlyt kap a termelőszövetkezetek érdekvédelme, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának és az újjá szervezett területi szövetségek működése is. A DECEMBERI KONGRESSZUS lehetővé teszi a sokféle tapasztalat észrevétel, javaslat összegzését és nagymértékben hozzájárulhat szövetkezeti mozgalmunk további sikeres, egészséges fejlődéséhez, T- B. Vége; Az év utolsó hónapja minden esztendőben a számadás, a közös „mérlegvonás” időszaka. Év közben bármennyire is figyelemmel kísérjük a munkánk eredményeit, akármennyire is szemmel tartjuk a határidőket, a tennivalók listáját, aZ igazi összesítést mégiscsak az esztendő végén készíthetjük el. Bizonyos tapasztalatokat azonban már az évzárás előtt leszűrhetünk valamennyien. Okulásként, tanulságként, vagy — s ez a kellemesebbik oldala a summázásnak — útmutatóként, követendő példaként. Az idei évzárás, s egy kicsit ez az előzetes tapasztalatgyűjtés jó alkalom arra, hogy megállapítsuk: vajon merre billent a mérleg nyelve? Jó alkalom, hiszen az új tervciklus kezdő esztendejét is zárjuk, az elsőt az ötből. Jelentős év volt az idei a tanácsok életében is, hiszen a teleoülések lakói és vezetői az eltelt csaknem tizenkét hónap alatt már felhúzhatták a fal egy töredékét az előző tervciklusban megerősített alapokra. Erről, s az elkövetkezendő esztendők további „faléoítő” munkáiéról beszélgettünk Hortobágyi Istvánnal, a megyei tanács tervosztályának vezetőjével. — A tanácsok V. ötéves tervének előkészítése már évekkel ezelőtt megkezdődött. Alapul mindenütt az előző tervidőszak feladatainak sikeres, vagy kevésbé sikeres megvalósítása szolgált. Véleménye szerint, milyennek bizonyult megyénkben ez a fundamentum? — Érdemes minőiért leszögezni, hogy a IV. ötéves terv minden korábbi tervciklushoz képest a legkiemelkedőbb volt a tanácsok lehetőségeit illetően. Gondoljuk csak el, hogy öt esz, tendő munkáját először ebben az időszakban tervezhették meg önállóan a helyi tanácsok. Tény, hogy nem minden területen sikerült jelesre ez a tervezőmunka, de hát ez — s ezt el kell ismernünk — tanulóidőszak volt. De: jó tanulóidőszak! Erre példákat is tudok erő. Itteni. Mindenekelőtt azt, hogy kialakult az a gyakorlat. amely kellett a mostani, úiabb szemléletű tervezéshez. tanácsi munkához. Az emúlt tervciklus eredményeként könyvelhető el az is, Vegyünk egy kevesek előtt ismert számot. Az ötödik Ötéves terv évenként 3,4 százalékos fejlődéssel számol a mezőgazdaságban, és ezen belül 2,9 százalékos növekedéssel , az állattenyésztésben. Ezek a számok így nem sokat mondanak. Akkor már többet mondanak a számok ha hozzátesszük, hogy ebből a 2,9 százalékos fejlődéstől függ, mennyi hús kerül az üzletekbe, lesz-e elég gyulai kolbász, vagy az ötödik ötéves terv további esztendeiben is csak pult alól lehet kapni téliszalámit. Az állattenyésztés fejlesztése és fejlődése rögtön érdekessé kezd válni ilyen szemszögből. Izgalmassá és nyugtalanítóvá pedig olyan szemszögből, hogy jelen pillanatban Magyarországon a mezőgazdaságon belül az állattenyésztési ágadat „nulla jövedelmezőségű”. Ez magyarra fordítva annyit jelent, hogy nem veszteséges, de nincs rajta nyereség sem. A termelőüzemek gyakorlatilag nem érdekeltek az állattenyésztés fejlesztésében. Ha most még egy száraz számmal megtoldjuk az előbbieket, mely szerint a 2,9 százalékos fejlődést úgy kell elérni, hogy a nagyüzemekben az évi előrehaladás 5,1 százalékos legyen, akkor kiderül, hogy a számok mögötti arcvonalban kérlelhetetlen ellentmondás húzódik. Egyfelől a terv előirányozza a nagyüzemi állattenyésztés fejlesztését, másieHa igen, akkor niért non! Mit kap az állattenyésztés? 151 a közgazdasági környezet nem ösztönzi a nagyüzemeket a fejlesztésre. Továbbá igen súlyos gond, hogy a növénytermesztés feltételei egyre korszerűsödnek. jövedelmezősége magasan veri az állattenyésztését, és így természetesen óhatatlanul a növénytermesztés felé orientálja a gazdaságokat. Még tovább nehezíti a helyzetet, hogy a háztáji állattartás a meghirdetett — véleményem szerint késlekedve meghirdetett — kedvezmények ellenére is csökkenő tendenciát mutat. Heves megyében például az elmúlt tervidőszak végén még tízezer tehén volt a háztájiban, ma körülbelül a fele. A megyei viszonyszám is aggasztó a növénytermesztés és állattenyésztés jövedelmezősége között: az előbbié 37,1 százalékos, az utóbbié 7,6. Indokolatlanul nagy ez az eltérés, és indokolatlanul nagy az a teher, amelyet a két szám közti különbség ró az állattenyésztő gazdaságokra. Pedig van olyan mezőgazdasági nagyüzemünk — a poroszlói termelőszövetkezet — ahol a termelés- szerkezetben az állattenyésztés ugyanolyan nagyságrenddel képviselteti magát, mint a növénytermesztés. Csak azért lehet ezt megtenni, mert a növénytermesztés el tudja tartani az állattenyésztést, TOVÁBB CSÖKKEN A háztáji állattartásban olyan nagyarányú visszaesés volt az elmúlt időszakban, hogy a nagyüzemek növekvő állatlétszáma ellenére csökkent például a szarvasmarhalétszám. A háztáji és kisegítő gazdaságokban , 35 százalékkal kevesebb ma a szarvasmarha, mint a IV. ötéves terv végén volt. A megjelent intézkedések hatására sem lehet azt várni, hogy növekedjék a háztáji szarvasmarha-állomány. Ezt, ha tetszik, ha nem, tudomásul kell venni. Az élet- és magatartásformák változása, az életvitel módosulása pontosán ebbe az irányba hatnak, egyre kevesebben vállalnak olyan plusz munkát hajnalonként a háztáji tehén mellett, amelynek körülményei évszázadnyi távolságban vannak a napközben végzett gyári munkától. NEM BECSÜLIK ŐKET A nagyüzemi szarvasmar- hatelepeken végzett állattenyésztői munkának azonban egyáltalán, nem kell szűk. hogy szorosabbá vált a helyi tanácsok és a gazdasági szervek kapcsolata. Szinte mindenütt érezhető volt, hogy idejekorán egyeztették az érdekeiket, megteremtették az együttműködés lehetőségeit. Ennek a jó kapcsolatnak köszönhető, hogy a megyében működő vállalatok, üzemek, szövetkezetek és intézmények 400 millió forinttal járultak hozzá a lakossági igények — egyben a saját kollektívájuk igényeinek — kielégítéséhez. Érdemes megjegyezni, hogy amíg erre korábban csak egyedi példák voltak, az elmúlt tervciklusban a támogatás, az együttműködés e formája általános gyakorlattá vált. Az eredmények is tanúsítják: annak idején háromezer-kétszáz lakással több épült fel, mint a tervezett. Kialakult az építő- kapacitás, s az sem lényegtelen, hogy a tanácsok anyagi forrásai 30 százalékkal növekedtek 1975-ig. Mindez azt bizonyítja, hogy nem mechanikus tervvégrehajtás volt ez, hanem gondolkodó, előrelátó, takarékos mun- kálkodás. azaz jó alap a jelenlegi fejlesztési elképzelésekhez. — Milyen közös előkészítő munka fejlesztési irányvonal jellemzi a tanácsok ötödik ötéves tervét? — Az előbb már sző volt arról, hogy a mostani tervciklus előkészítése évekkel ezelőtt megkezdődött. Attól a pillanattól kezdve, amikor ez a munka valóban elkezdődött, állandó információs kapcsolatban álltunk a helyi tanácsokkal. Ennek köszönhető, hogy minden községről tudtuk, milyen alapra tervezhet, s hogy hol tartanak a munkával. A községek irányelveket kaptak csupán, s nem forintra, fillérre kiszámolt költségvetést. Az irányelvek tartalmazták a központi célkitűzéseket. a községek ezekből választhattak. hogy az erejükhöz mérten mire pályáznak a tervezés során. Például: óvodára van-e szükség, vagy az iskola körzetesítése a fontosabb. S most, a megvalósítás időszakában az a község kerül előnyösebb helyzetbe, amelyik jobban előkészítette pénzügyi és technikai téren a tervezett beruházást. Jellemző egyébként a tanácsok ötödik ötéves tervei— ségszerűen évszázadnyi távolságra maradni a kor követelményeitől. A jobb időbeosztás, a szabadnapok rendszeres biztosítása, a hideg-meleg vizes zuhanyzók, öltözőfülkék, a korszerű gépek mind-mind sokkal vonzóbbá tehetik ezt a méltatlanul, a társadalmi megbecsülés ranglistájának aljára szorított szakmát. Mert az állattenyésztés súlyos gondjaiban döntő szerepet játszik a szinte katasztrofális munkaerőhelyzet. És feltétlenül utalnunk kell arra is, hogy évek óta csak beszélünk a korszerű tö- megtakarmány-termelésről. Röviden számba véve az állattenyésztés e bázisát, a következő a helyzet. Nálunk még mindig az az elv uralkodik, hogy takarmány termő területnek a rosszabb föld is jó. Ezt tetézi a nem megfelelő műtrágyázás — takarmányra kár — aztán a rossz betakarítás. Hazánkban az NDK-gépek bizonyultak a legjobbnak a tömegtakarmányok betakarítására. Megyénk gazdaságainak mintegy fele rendelkezik ilyen gépekkel, de ezek a gépek sem kímélik meg a szálas takarmány fehérjében gazdag részeit. Dr. Csépányi Nétusz, a Heves megyei Állategészségügyi Állomás vehetője a napokban Pétervá- párán megtartott tanácskozáson röviden így jellemezte a télire tárolt tömegtakarmányok minőségét: „legtöbbjük alomszalmának való”. Az úgynevezett zártrendszerű sertéstelepek bár javuló termelési tendenciát mutatnak, nagyon sokba kerülnek a gazdaságoknak. Pótlólagosan bevezetett technológiai berendezések, a kellő fajta hiánya, mind, mind a termelő üzemet terheli így, vagy úgy. Az állattenyésztés bruttó termelése 1974-ben 190 százaléka volt az 1938. évinek, a növény- termesztésé 142 százalék. Ezt az óriási fejlődést lényegében megkülönböztetett hátrányos helyzetben érte el az állattenyésztés. Ideje, hogy ez a hátrányos helyzet megszűnjön. Az állattenyésztést fejleszteni kell. Az a tervszám, amelyet nyilvánosságra hoztak az V. ötéves terv ismertetésekor, csak terv. Hogy valóság legyen belőle, ahhoz sokkal jobban érdekeltté kellene tenni a nagyüzemeket a tervszám elérése érdekében. Mert jelenleg annyit tudnak ők is, hogy ezt elvárja tőlük az egész ország. Ettől viszont még nem teljesül az önmagában keveset mondó szám a: 2,9 százalék, ami nagyon sokat jelent mindannyi unknak. Szigethy András re, hogy valamennyi színvpd nalasabb, jobb, mint az előző tervek bármelyike. Mi úgy fogalmazunk, hogy „jobban benne van” a társadalmi szervek és a lakosság javaslata, véleménye ezekben a tervekben. Van természetesen — s ezt sem szabad elhallgatnunk — egy-két vadhajtás is: előfordul, hogy több a tervezett igény, mint amennyit a lehetőségekhez mérten kielégíthetnének. Erre a „majd csak lesz valahogy” tervezésre több település vezetői ráfizettek már, hiszen mi arra törekszünk, hogy csökkentsük a tervezési feszültségeket. — Eddig a tervezőmunkáról esett szó. Most nézzük meg hogyan állnak a tanácsok a tervciklus első évének végén az elképzelések valóra váltásában. —- A tapasztalatok azt mutatják hogy meglehetősen sok gondjuk volt az idén a tanácsoknak. S nem alaptalanul Sok beruházás például átjött az ötödik ötéves terv első évére. Ez azért okoz mindenütt fejtörést, mert a mostani tervciklust úgy tervezték, mintha ezek az „átjöyő” beruházások nem is lettek volna. Csakhogy, amikor a kivitelezésre került a sor, kiderült, hogy összejött a munka — a tavalyról átjött beruházások mellett sürgettek az idei feladatok is —, de nincs kivitelezői kapacitás. Az elöz§- tes számítások szerint a tanácsaink csak 1977 végére érik utol magukat, s ,1978- ban kezdődhet meg a normális éves feladatteljesítés... A másik gond az hogy a tanácsok egy része „le-, vagy más szóval: alultervezett”. A kivitelezés során derül ki, hogy jóval többe kerül a beruházás, mint ahogy számították, de akkor ki fizessen*..? Mi azt szorgalmazzuk, hogy a beruházás kezdete előtt vizsgálják meg újra az elképzeléseket, hogy a tervezett forintokból a tervezett fejlesztést meg is valósíthassák a tanácsok. Mert ahol nem figyelnek oda a normák betartására, ott egyértelműen késleltetik a' fejlesztések megvalósítását. hiszen a tervezéssel kezdhetik elölről a munkád. Ez pedig nem egy takarékos megoldás... — Az elmondottakból kiderült. -hogy sokrétű munka vár a tanácsokra. Emeljük azonban ki: melyek a hátralevő évek legfontosabb közös teendői? Kapcsolódjunk folytatva az előbbi gondolatsort, a beruházásokhoz. Kényszerteendő, és rendkívül sürgető feladat, hogy mindjárt a tervidőszak elején 'kialakítsuk azokat a közepes kapa- citású üzemeket, amelyek a kisebb beruházásokat, illetve a felújításokat elvégzik. A gond ugyanis az, hogy ezekhez a munkákhoz a mai nagyvállalatok nagyok, a kicsik, szó ami szó, kicsiki Éppen ezért lenne óriási szükség a közepes kapacitású üzemekre, amelyeknek a kialakítása az építőipari szövetkezetek, ahol ilyen nincs, ott pedig a tanácsi költségvetési üzemek továbbfejlesztésével lehetséges. Közös feladatunk továbbá az, hogy minden energiát a gazdaságos, célszerű tervmegvalósításra fordítsunk. Ehhez jobb helyi 'együttműködésre van szükség, például az üzemek, a termelőszövetkezetek építőipari kapacitásának a kihasználására, amely eddig még mindenütt — Tarnaörs. vagy Nagyré- de lakossága tanúsíthatja ezt — eredménnyel járt. Nincs szükség új célokra, hirtelen jött ötletek megvalósítására. Ezekre lehetőség lesz 1978- ban, amikor megkezdődik a helyi tanácsoknál a VI. ötéves terv előkészítése — mondta befejezésül Hortobágyi István. — Köszönjük a beszélgetést. Szüvás István „Minden eret a tervek gazdaságos megvalósítására kell fordítanunk...” Beszélgetés Hortobágyi Istvánnal, a megyei tanács tervosztályának vezetőjével A taz-kongresszusra készülve >© )nállóság, tervszerűség, társadalmi érdet
