Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-24 / 304. szám

Lehetne egy kicsit őszintébben? Közgazdászok közgyűlése dúlt olykor a gondolat: ugyan mikor akarja már be­fejezni a semmitmondó fel­szólalást az éppen soron le­vő. Aztán udvariasan meg­köszönte, annak kialakult rendje szerint. Hogyan került a két — látszólag egymástól távol ál­ló — téma együtt az asztal­ra? Mert van bennük vala­mi közös. Mindkettő táplálja azt a meggyőződést, hogy hiába szépek, jók az elvek, ha más a gyakorlat. Azt, hogy bizonyos helyzetekben, nem illik kereken kimonda­ni az igazat, azt, amit ;az ember gondol. Természete­sen, legyünk humánusak, le­gyünk tapintatosak. De ;az elvtelen udvariaskodás aka­dályozza a szocialista mokratizmus fejlődéséi! Játszadozom a gondolattal: mi történik, ha már a har­madik — zömében tartal­matlan — felszólalás után az elnök a következőket mond­ja: „Kedves elvtársam! Ke­reken 23 percig bézséit. Egy­két, tizedannyi idő alatt ki­fejthető gondolata ugyan elő- revitte a tanácskozást, ami­kor ezt meg ezt mondta, ám a többit talán másutt kel­lett volna elmondania. Ne raboljuk egymás drága ide­jét! És ne akadályozzuk meg, hogy mindenki szót kapjon, akinek mondanivalója van”. Azt hiszem, a legnagyobb tapsot kapta volna, és nem tekintették volna ünnep- rontásnak. Legföljebb, szo­katlannak. Persze, azt is lehet mon­dani, hogy a demokratizmus megköveteli: mindenki ki­fejthesse véleményét, nem illik senkit félbeszakítani. Valóban? Aligha! 'A demok­ratizmus megsértése az is, sőt súlyosabb megsértése, ha a különféle értekezleteken éppen a „hivatásos felszóla­lók” miatt nem jutnak szó­hoz mások. Kioktatni a fel­szólalót? Talán túlságosán durva módszer első lépés­ként és nem -is biztos, hogy jó megoldás. De valamit ké­ne tenni — itt-ott már tesz­nek is —, hogy tartalmasab­bá váljanak a tanácskozásod Mert ha csak nehanv kezdő mozgalmi ember, áki első íz­ben vesz részt ilyen kong­resszuson, néhány rutmcis felszólalótól tanulja el, ho­gyan kell ilyen helyen „vi­selkedni”, már' abból is kár származik. AMI PEDIG a megelőző példát illeti: a felmentett el­nökségi tag sorsán mit sem változtatna, ha á valóságos okot ismertetve mentenék fel. Rendszerünkben nincs elveszett ember. Ö sem az. Feltehetőleg levonja a kö­vetkeztetéseket és igyekszik jóvátenni a hibát. És ha a tényleges ok miatt mentik fel, abból mindenki megta­nulja, — amit egyébként mindenütt oktatnak —• hogy ha valaki méltatlanná válik tisztségére, vissza kell hívni! Jantner János Csütörtökön a Magyar Tu­dományos Akadémia díszter­mében, tartotta évi közgyű­lését a Magyar Közgazdasági Társaság. A tanácskozáson részt vett Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, Keserű Jánosné, könnyűipari mi­niszter, ott voltak a közgaz­dasági társintézmények kép* viselői. A közgy ülést dr. Csikós- Nagy Béla, a társaság elnöke nyitotta meg. Ezután Huszár és gazdaságpolitika címmel tartott előadást. A többi kö­zött rámutatott arra, hogy a közgazdaságtudomány jelen­tős eredményeket tud fel; mutatni a gazdasági' fejlődés problémáinak kutatásában, a népgazdasági tervezés fej­lesztésében, a gazdaságpoli­tika átfogó kutatásában. Bár a kutatás és a gyakorlat ősz- szekapcsolása még nem. érte el azt a fokot, amelyet szo­cialista társada’munk igé­nyelne,'az erre irányuló tér rekvés közgazdaságtudomá­nyunk egyik erőssége. Cél­szerű tovább erősíteni a reál­EGY DUNÁNTÚLI ME­GYE szakszervezeti tanácsá­nak ülésén, utolsó napirendi témaként, személyi kérdé­sekben kell , dönteni. Fel­mentések, új tagok bevá­lasztása. Meghökkenek: áz elnökség javasolja, hogy X elvtársat saját kérelmére a testület mentse fel tagsága és elnökségi tagsága alól. folyamatokkal, a magyar gazdaság működésével kap­csolatos kutatásokat. * Huszár István végül az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács nevé­ben köszöntötte a közgyűlést és sok- sikert kívánt munká­jához. Ezután dr. Garamvölgyi Károly, a társaság főtitkára szóbeli kiegészítést fűzött , a választmány írásos beszámo­lójához. A ; 'kongresszus megválasz­totta a Magyar Közgazdasági Társaság választmányát és a «amvizsgáló bizottságot. itk húnBtinr&B »Sw«#»» Évi húszmillió forint értéket termel a Kőbánya! t&ÍSBlKáatSvBm porcelángyár boldogi üzeme, amely munkalehe­tőséget nyújt csaknem kétszáz helybéli asszonynak. Erről szói beszámolónk lapunk 3. ol­dalán. A képen a forrasztópáka kezelői: Zákonyi Istvánná és Kovács Sándomé. (Fotó: Perl Martáig AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS NAPILAPJA XXVII. évfolyam, 304. szám AB A: 80 FILLCB 1976. december 24., péntek Kádár János látogatása új budapesti létesítményeknél Kádár János, az MSfMP KB első titkára csütörtökön új budapesti létesítményeket tekintett meg. A képen: Kádár János és kísérete a Budaörsi út — Alkotás utca —Begyalja úti közlekedési csomópontnál. (MTI fotó — Szebellédy Géza £elv. — Népújság telefotő — KS) Luis Corvalán Moszkvába éi kezelt Moszkvába érkezett csü­törtökön Luis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt fő­titkára. Corvalánt, a repülőtéren Andrej Kirilenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, Borisz Ponornarjov, a Politikai Bi­zottság póttagja, a KB titká­ra, Moszkva párt-, tanácsi és társadalmi szervezeteinek vezetői üdvözölték. Meleg fogadtatásban ré- ezesítették a Ciliiéi Kommu­nista Párt vezetőjét a repü­lőtéren a szovjet főváros la­kosságának képviselői is. „Moszkvába érkezve mély hálámat szeretném kifejezni mindazért? amit a szovjet emberek tettek szabadságo­mért; mindazért, amit tettek és tenni fognak a politikai foglyok kiszabadításáért” — (Folytatás o 2. oldalon.) Carrilíó törlöniien A spanyol rendőrség csü- 1 törtökön átadta az 1. számú polgári törvényszéknek San­tiago Carrillót a Spanyol Kommunista Párt főtitkárát akit szerdán este tartóztat- I tak le. ’ Komiányforfások I szerint Carrillót valószínűleg j azon a címen vonják majd ' felelősségre, hogy útlevél nélkül utazott be Spanyolor­szágba és illegáliá' politikai gyűléseket szervezett. A bírósági körök szerint Carrillót a Madrid külváro­sában lévő Carabanchel bör­tönbe szállították, ★ MADRID, BÉRŰN, BUKAREST: Az EH Fais című független spanyol napilap Carrilíó le­tartóztatását indokolatlan botránynak, politikai őrült­ségnek nevezte. Az NDK-han az NSZEP KB nyilatkozatban tiltako­zott Carrilíó és tá-saí letar­tóztatása miatt. A dokumen­tum, amelyet Erich Ho- necker írt alá. követeli a kommunista vezetők szaba­don bocsátását, a Spanyol KP legalizálását. Mély aggodalmát fejezte ki a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága. Az RKP KB hangsúlyozza, hogy a spanyol hatóságok a letar­tóztatásokkal durván meg­sértették az állampolgári szabadságjogokat. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára csütörtökön több új bu­dapesti létesítményt tekin­tett meg. Társaságában volt Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, a Politikai Bizottság tagja és Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke. A ven­dégeket a házigazdák: Kato­na Imre, a Budapesti Párt- bizottság első titkára és Szépvölgyi Zoltán, a Főváro­si Tanács elnöke fogadták. Kádár János először az észak—déli metró Nagyvárad téri végállomását kereste fel, ahol dr. Nagy Rudolf, a Fővárosi Tanács közlekedési főigazgatóságának vezetője adott tájékoztatást a nagy­szabású munkálatokról. Kádár János és a többi vendég a Nagyvárad térről metró-szerelvénnyel foly­tatta útját. Elidőztek a „Kli­nikák” állomáson. A mozgó­lépcsők közvetlenül a járda­szigetre viszik fel az utaso­kat. A felszíni csarnok ol­dalfalait, oszlopait ízléses — sárga és piros — nemeskő és műanyag burkolattal vonták be. Kádár János elismerés­sel állapította meg, hogy szép, hangulatos, otthonos ez az állomás is, bizonyára él­nyeri majd az utasok tet­szését. Nagy érdeklődéssel szem­lélték a vendégek a Ferenc körúti' állomást: a felszín alatti csarnok falait ten­gerkék burkolólapok fedik, az oszlopokat ezüstfehér alu­míniummal vonták be. Az építkezés vezetői elmondták Kádár Jánosnak, hogy a cso­mópontok között ez lesz az egyik legforgalmasabb, ezert ide négy mozgólépcsőt építettek. Négy lépcsősor hozza-viszi az utasokat a Kálvin téren is, ahol a fő­város legnagyobb — mint­egy 4700 négyzetméter alap­területű — gyalogos aluljá­róját alakítottak ki. Meg­mutatták a házigazdák Ká­dár Jánosnak a Kálvin tér felszíni rendezését. A Köz­ponti Bizottság első titkára dicsérte az útpályák korsze­rű megépítését, a környék rendezését, az épületek meg­szépült arculatát — mindez bizonyára kellemes benyo­mást tesz az erre járókra. A Kálvin tér és a Felsza­badulás tér közötti utat Ká­dár János a metrószerél- vény vezetőfülkéjében tette meg, s közelebbről is meg­szemlélte a vonálalagutat. Elismeréssel nyugtázta az alagutépítők teljesítményét: naponta átlagosan 5 méter hosszú alagutat építettek. A Felszabadulás téri állo­más — a főváros kelet— nyugati közúti tengelyének utolsó pesti csomópontja — egyben a metróval megtett út befejező állomása volt Kadar Janos ee a többi ven­dég ezután a felszínen tájé­kozódott a Felszabadulás tár ötletesen megoldott átépíté- •sérül,, a forgalom lebonyoií- ■tásáro-.. •' «.• »-A Központi"Bizottság első titkára ezt követően a Bu­daörsi út—Alkotás utca— Hegyaljá út kereszteződésé­ben megépített új csomópon­tot tekintette meg. Mint a munkálatok vezetői elmond­ták: az átépített BAH-cso- möpont a kelet—nyugati közúti tengely, a Budai kör­út és a balatoni <M—1-es M —7-és autópálya bevezető csatlakozásában teremt kor­szerű, nagy átbocsátó képes­ségű, - biztonságos forgalmi kapcsolatot. A vendégek a Budaörsi úti oldalon levő , gyalogos aluljárón át rövid sétát tet­tek a híd környékén. Kádár János megjegyezte, hogy a felüljáró építői láthatóan szép és nagy munkát végez­tek: a Budaörsi utat a. Hegy­alja úttal összekötő felüljá­rón ; bizonyára folyamatos, egyenletes, s az eddiginél gyorsabb lesz a közlekedés. A vendégek útja ezután az ugyancsak most átadott kétszer három sá'-*osra széle­sített és korszerűsített Alko­tás utcán át a Hilton Szálló­ba vezetett. . A szállónál dr. Sághy Vil­mos ‘belkereskedelmi, Bon­dor József építésügyi és városfejlesztési miniszter il­letőleg Pável Jánosné, a Da­nubius Szálloda és Gyógy­üdülő Vállalat vezérigzgatója fogadta és kalauzolta végig házigazdaként a vendégeket, A nyitás'itt — tnirft elmond­ták — szilveszterkor lesz, amikor főkent hazai vendég­sereget várnak. Az ország legnagyobb áru­házába — a szövetkezeti áru­sítóhelyek hálózatának köz­pontjába — a Skála nagy­áruházba vitt ezután a ven­dégek útja. Molnár Frigyes, a SZöVOSZ elnöke és Dem- ján Sándor, az áruház igaz­gatója fogadta, kalauzolta Kádár Jánost és társaságá­ban levő vezetőket. A látogatás , következő ál­lomása Kőbánya volt: a Pa­taki István Műve'ődési Köz­pont és Ifjúsági Ház. Itt a házigazdák körébe kapcsoló­dott dr. Orbán László, az Országos Közművelődési Ta­nács elnöke, Szakali József, a X. kerületi pártbizottság első titkára és Zamóczy Jó­zsef a kerületi tanács elnöke. A nagv múltú munkáskerület kulturális centrumának éle­téről, sok irányú tevékenysé­géről Balogh Lajos igazgató adott tájékoztatást. A „saját kérelmére” meg­határozás késztet gondolko­dásra. Az illető ugyanis hó­napok óta nem vesz részt az SZMT munkájában, most sincs itt, hogy elmondja, miért kéri felmentését. Ta­lán megromlott az egészsé­ge? Vagy beleunt a moz­galmi munkába? Netán jobb, testhezállóbb munkakört ta­lált? Nem. Tudom, hogy az ille­tőnek — ahogy ilyenkor nem hivatalosan meg szok­ták fogalmazni — „mennie kellett”. És ezt tudja az is, aki a javaslatot előterjészti, tudják azok is, akiknek.dön­teniük kell. És azt is tudják, hogy miért: olyat követett el, ami miatt méltatlanná ’ váit tisztségére. Mégis, a szava­zás egyhangú, tehát minden* rendben van. Arra csak kö­vetkeztetni tudok, hogy ki mit gondolt Alkalmam .volt végigülni az egyik szövetkezeti kül­döttgyűlést. Hogy a végével kezdjem: egyetértettem a tö­mören megfogalmazott elnö­ki zárszó ama megállapításá­val, hogy a tanácskozás na­gyon hasmos volt, előrevitte az ügyet, jobban sikerült a korábbiaknál. Nem voltam ott azokon, de az elnöknek elhiszem, amit mond, mert az „induláskor”, az írásos beszámolókhoz fűzött szóbeli kiegészítése is a i’alóságot tükrözte,- őszintén, önkriti­kusan beszélt. Ami ellentmondásra kész­tet: fül tanú ja voltam a szü­netben egy beszélgetésnek. Az egyik küldött mérgelő­dött, mondván, „ha ez így megy, ha ilyen sok lesz a locsi-fecsi, akkor nem jutok szóhoz; mert nem marad rá idő. Ptjdig lenne mondan­dóm. Mit gondolsz? Ha az időt nézzük, hány százalékot tesz ki a felszólalásból az, ami újat adott, előre vitte a munkát? Talán, ha egy har­mada volt - hasznos, kéthar­mada felesleges”. Magamban egyetértettem a mérgelődő küldöttel, még ha túlzott is egy kicsit. Mond-' juk ,az arány fordított, de ez nem változtat a lényegen. A MEGHÖKKENTŐ ME­GINT csak az, hogy akik a tanácskozást vezették, sorra- rendre megköszönték „az elvtársak tartalmas és ta­nácskozásunkat előrevivő felszólalását”. Köszönetét mondtak annak is, aki sem­mi újat nem mondott. Pedig le lehetett olvasni az arcok­ról az ítéletet, s árulkodott a hol erőteljes, höl egészen lanyha taps is. Bizonyára az elnöklő fejében is megfor-

Next

/
Thumbnails
Contents